Az Ujság, 1968 (48. évfolyam, 25. szám)
1968-06-20 / 25. szám
AZ ÚJSÁG 1968. JUNIUS 20. Nehéz Ferenc (Lo9 Angeles, Cal.): Részlet a Szerző nemrégiben megjelent elbeszélés kötetéből, amelynek a címe: Hazátlan rozmaring. Megrendelhető a szerzőnél : Mr. Nehéz, Ferenc 122 South Ave. 63. Los Angeles, Calif. 90042. MADÁRLÁTTA IFIUR — Folytatás — A boltban nem akadt szijjostor, amely a meggyfanyélhez vágott volna. Könnyű kis ostorok voltak, amiket legfeljebb a parádéskocsis használhatott, de az ökrök hátán annyit se jelenthettek volna, mint a légycsipés. — Nem baj, Ferenc, — mondta apám, — most még csak dél van s este 6 órakor indul vissza a vonatom. Addig még találhatunk megfelelő szijjostort. A házmesteréknél pompás ebédet ettünk, mert kiderült, hogy apám nemcsak az Ostornyél társaságában érkezett Pestre, hanem egy jókövér tarisznya is ott lógott a hátán, amelyben füstöltkolbász volt meg paprikás szalonna. Ahogy a házmesterékkel együtt elfogyasztottuk az ebédet, apám felállt: •—- Nohát akkor indulhatunk, Ferenc. S felvette az ostornyelet, amelyet, mikor megérkeztünk a házmesterékhez, a konyha egyik sarkába támasztott. De én ezt mondtam: — Sajnos, édesapám, nekem ma délután dolgom van a gimnáziumban. Apám bozontos szemöldöke megrezdült, de aztán elmosolyodott s igy szólt: — Tudod, mit, Ferenc? Egye fene azt a szijjostort? Majd megveszem otthon a Zajos Mihály boltjában. Inkább elmegyek veled a gimnáziumba. Legalább meglátom, hol tanulsz. S talán még egy-két tanár úrral is beszélhetek, esetleg magával a Lengyel Miklós igazgató úrral is, akiről azt írtad, hogy igen nagy elismeréssel van irántad. Forgott velem az egész Pászthy-palota. Bizony, arra nem számítottam, hogy apám a szijjostorról is le tud mondani, annak ellenében, hogy a gimnáziumot lássa s hogy a tanár urakkal s kivált magával Lengyel Miklós igazgató úrral is beszéljen! Hogyan jutottunk el a gimnáziumig, nem tudom. Azt tudom csak, hogy mikor ott voltunk a gimnázium előtt, én felrohantam a lépcsőn a kapuhoz. A kapu zárva volt. Persze, hiszen a tanév már napokkal előbb befejeződött, a bizonyítványt is megkaptuk s a tanár uraktól meg az igazgató úrtól is elbúcsúztunk. Természetes, hogy nekem már semmi dolgom se lehetett a gimnáziumban. Görcsösen szorítottam a kapu nagy rézkilincsét. A fejem rákoppant a kilincsre. Ekkor vállamra tette valaki a kezét. Azt hittem, apám. Úristen, mi lesz most? De nem apám volt, hanem Emerencia néném. Kalapot viselt most is, a retikülje is ott lógott a karján. Zsebkeszkenőt vett elő s azzal törölte meg verejtékező homlokomat. — Gyere, Ferenc, — mondta Emerencia néném, karonfogott s vezetett vissza, a József-körut felé. Apám vagy húsz lépésre mögöttünk ballagott. Együtt mentünk haza a vakációra, de se a vonaton,. se otthon egy szóval se említette apám a Pesten történteket. A vakáció alatt én hordtam ki neki az ebédet a határba s az : is előfordult, hogy egész nap odakint vóltam vele, mig az ura- | ság gabonáját szekerezte be a pusztára. Buzakalász aranylott i a kalapom mellett s apám még a kévésszekér tetejéről is leugrott, ha pipacsot meg szarkalábot pillantott meg a tarló végén, hogy azt is odatüzze a buzakalászom mellé. így szeretett s örült nekem apám, nemcsak ezen a vakáción, hanem azokon is, amelyek ezután következtek. De Pesten többé soha nem látogatott meg engem. Hiába hívtam, hogy jöjjön, hiába kértem, hogy * ANGELA! AUTO BODY $ 6817 Lorain Ave. 961-4725 Cleveland nyugati oldalának legrégibb magyar autójavító üzeme. Magyar tulajdonos: MAXIM ERNŐ KEGYELETTELJES TEMETÉSRENDEZÉS ÉJJEL - NAPPAL SZOLGÁLAT HARTMAN AND COMPANY FUNERAL HOME Államilag vizsgázott és engedélyezett BALZSAMOZÓ és TEMETÉSRENDEZÖ 11410 Buckeye Rd. 791-8200 ^J©00®0®®00©®©í>BCiO<8©»®C®B®Sii»OCiO&S»0««<3iB«0'Ö©C«iE®B®C'; SZAKÁCS R. JÓZSEF 2924 Corydon Cleveland Hts.- PLUMBING AND HEATING -Mindenfajta SZERELŐ és FŰTÉSI MUNKA Javiíás és UJ munka egyaránt. Telefon: 932-8510 Kemény Julia: A KÉCSKEI KIRÁNDULÁS Az egész világ részvéttel tekint Vietnam felé és mindenki szívből sajnálja a hajléktalanná vált családokat, de senki jobban átérezni nem tudja a nép szenvedését, mint az, aki maga is átélt bombázásokat, ostromot és megszállást. A televízió élénken érzékelteti a bemutatott képekkel, hogy milyen szörnyű is egy háború a katonákra és a lakosságra, de azt csak az tudja valóban, felmérni, aki átélte azt. Az államférfiak, politikusok, diplomaták mindenféle eszközöket ajánlanak a békés megoldásra, de elfogadható és Amerikára nézve meg nem alázó befejezést eddig csak nagyon ködös beszédekben hallottunk. Miért vagyunk ott? — kérdezik egyesek. Mi. magyarok, talán azt felelhetnénk erre, hogyha 1956-ban a magyar szabadságharc hősei hathatós segítséget kaptak volna a szabad világtól, akkor ma nem lenne vietnami probléma.. De ez ma már a múlté, aminthogy bizonyos idő múlva (senki sem tudja, mikor) a vietnami háború is a múlté lesz. És mi lesz akkor? — kérdezik az emberek. Óh mi tudjuk, hogy mi lesz! Újjáépítés, de csak nagyon lassan és egy generáció: fog felnőni, amíg konszolidálódnak a háború utáni viszonyok, j Mi tudjuk, mert mi ezt már átéltük! A második világháború után Budapest népe sokat szenvedett az éhségtől, hidegtől, nélkülözésektől és a szörnyű lakásviszonyoktól. A zord időjárás volt a lakosság legnagyobb szerencséje, mert ha enyhébb lett volna az idő, bizonyára elkerülhetetlenek lettek volna, a járványok. A harctérről jövő katonák tetvesek és rühösek voltak és a viszketegség hamarosan átterjedt a polgári lakosságra is. A legelemibb tisztálkodási lehetőség is fényűzésnek tűnt abban az időben, amikor a főváros vízhálózata £ nnyira, megsérült a harcok alatt, hogy csak minden harmadik-negyedik házban volt víz. Fürdőről még álmodni sem lehetett. Az emberek boldogak voltak, ha ivóvizük volt és legfeljebb a szájukba vett maroknyi vizet köpték a tenyerükbe, hogy az arcukat megmossák. Legjobban szenvedtünk abbe,n az időben az éhségtől. A Nagykörút perzsavásárra emlékeztető képet nyújtott. Akinél még akadt némi féltveőrzött liszt a lakásában, lángost vagy fánkot sütött és azt valamelyik körúti utcasarkon árulta. Senkinek sem volt szüksége árúsítási engedélyre, mert a háború után nincs törvény és nincs jogrend. A megszálló orosz katonaság is vásárolt itt szájharmonikát, amiért cigarettával vagy teával fizetett. Az üzletek fel voltak törve, ki voltak fosztva, és a darabokra tört kirakatüveg-szilánkok felsebezték a lábát, tönkre tették annak a cipőjét, aki oda be akart menni. Az orosz katonáknak volt bőven ennivalójuk és ők csere-beréltek kenyérrel, szalonnával és hússal kedvenc hangszerükért a szájharmonikáért, töltőtollért vagy más holmiért. Édesanyám és én alaposan ki voltunk éhezve és hallottuk barátainktól, ismerőseinktől, hogy a vidéki nép szívesen ad élelmiszert fehérneműért, ruháért, petróleumért, sóért, varrócérnáért, tűért. Szívesen elmentem volna valamelyik falusi rokonomhoz, barátomhoz, de anyám a bizonytalan helyzetben nagyon féltett és nem engedett útnak egyedül, azt viszont én nem megint ő kisérjen haza a vakációra, nem jött. Sohase okolta meg, miért nem teljesíti a kérésemet, de nem jött. Mig otthon voltam, minden este én tisztítottam meg a trágyától a csizmáit s én subikszoltam ki őket olyan fényesre, hogy hanyattesett rajtuk a napsugár. Szijjostort is vittem neki, amely piros volt és sajlangos és olyan pontosan ráillett a meggyfa derekáról nyesett bot végére, mintha azon termett volna egyenest. Apám kurjantott egyet örömében, mikor meglátta az ostort, cserditett is vele és láttam, hogy az ökrök is szerfelett boldogok, ahogy az ostor odacserdüi a szarvaik közé, de apám még ezekután se látogatott meg engem Pesten. Pedig ha ott ballagott volna mellettem a József-köruton, csizmásán, dolmányosán s ostornyéllel a kezében, már nem szégyellem volna, hanem inkább büszke lettem volna rá! De, mondom, nem jött. Jól tudta, hogyan büntessen meg engem. A legsúlyosabb büntetés azonban csak ezután következett. Nemsokkal az érettségi előtt bekopogtam Lengyel Miklós igazgató úrhoz. Arra kértem, javítsa ki az apám foglalkozásával kapcsolatos, tévesen bedikált adatot, mert az apám foglalkozása nem gépész, hanem egyszerűen csak urasági béres. Jólismerem apádat, — mondta erre az igazgató ur. — Ismeri?! — képedtem el — Honnan? — A dunamocsi intéző, Rédly Gyula, igen jó barátom s a szüretre minden ősszel meghív. Nem tudok mindig menni, mert már folyik a tanév, de azért egy-egy szombatdélutánra vagy vasárnapra, ha tehetem, leruccanok Mocsra. S Mocson nagyon érdekes a szüret. Halászlevet főznek a présház előtt bográcsban. A halászlevet pedig mindig apád főzi, mert ebben a tekintetben nincs nála nagyobb szakember, miután a halász meg révészmesterségből cseppent belé a béres-sorsba. Különben ezt őmaga mesélte el, ott a bogrács mellett, mikor barátságot kötöttünk. Majdnem elállt a szívverésem: — S mikor történt ez? — Vagy tiz évvel ezelőtt, — felelte mosolyogva Lengyel Miklós igazgató ur. Hej, de szívesen kisubickolnám most is azokat a kopott, gyürt-kérgü, ökör-trágyától belepett csizmákat, apám csizmáit! S milyen örömmel vinnék neki szijjostort is! De most már nemcsak hogy ő nem jön hozzám, hanem én se teremhetek nála otthon, bármennyire is szeretném. S biztos, hogy ezzel is azért a bűnért bűnhődöm, hogy szégyeltem őt akkor régen, az úri világ előtt. HALLGASSA MEG A SZAPPANOS RÁDIÓ MAGYAR MŰSORÁT! — Minden vasárnap d. e. 11 órától déli 12 óráig — a WDOK FM rádióállomás 102.1 hullámhosszon hallható a legnépszerűbb magyar műsor. Az állomás leadása olyan erőteljes, hogy nemcsak Nagy-Cleveland környékén, hanem Akron, Warren, Sandusky, Youngstown, New Castle, Pa. és más városokban is hallható. UJ HELYISÉGBEN! SZAPPANOS RECORD SHOP engedhettem meg. hogy öreg korára velem jöjjön a veszélyes útra. Valamit azonban tennem kellett, hogy éhen ne vesszünk, hiszen anyám már normális súlyának felére soványkodott le. Tanakodtunk is rajta, hogy mitevők legyünk, amikor Rozika komaaszzonyom látogatott meg. Rozika nagyon sovány és szomorú volt. hiszen januárban vesztette el férjét, aki aknára lépett, amely ezer darabra szaggatta szét szegényt és a fiatalasszony hatéves Pisti fiával özvegyenmaradt. Rozika azért jött hozzánk, hogy magával vigyen szülőfalujába, Üjkécskére, ahol összeszedni remélt egy kis ennivalót holmi viselt ruháért, vagy másért. Persze nem kérettem magam kétszer, hanem elhatároztam, hogy elindulok Rozikával és Pistikével Üjkécskére. Hajnali öt órakor intultunk el a Gül Baba utcából és farkasordító hidegben, márciusi sötétségben mentünk át a Margithíd helyett vert “Manci” nevű ponton hídon, azután folytattuk utunkat és összesen tíz kilométert gyalogolva kiértünk a Kőbánya-Alsópályaudvarra, ahonnan állítólag a vonatok indulnak Szolnok felé. Már sok hasonló szándékú bátyus asszony, férfi és gyermek várt ott a vonatra, amely azonban csak délután érkezett meg valahonnan. Persze személykocsiról szó sem lehetett, ellenben mindenféle teherszerelvény volt a vonaton, de mi abban az időben nem voltunk igényesek. Felmásztunk az egyik teherkocsi tetejére, egyikünk húzta a másikat maga után. Agyonfázva, kéken és zölden ültünk vacogó fogakkal a vagon tetején, amikor a vonat elindult. Csigalassúsággal haladtunk és sejtelmünk sem volt arról, hogy hol járunk és az időt sem tudtuk, mert egyikünknél sem volt óra. Csak a sötétség árulta el az éjszakát és a lassan világoskodó, derengő pirkadat a hajnalt. Reggel hat óra körül lehetett, amikor nyílt pályán megállították a vonatot és a megszálló katonaság leszállított bennünket a teherkocsi tetejéről és csak utólag tudtuk meg, hogy a hatalmas ládák, amelyek tetején ücsörögtünk, robbanó anyagokat és bombákat tartalmaztak. Ilyen csekélység természetesen egyáltalán nem zavarta meg a nyugalmunkat. Inkább az érdekelt, hogy mikor indulhatunk tovább. Erre csak huszonnégy óra múlva került sor, mert elvitték a mozdonyunkat is és csak másnap hajnalban kaptunk másikat. Elképzelhetetlenül szenvedtünk a hidegtől és az éhségtől. Két teljes napi és éjszakai utazás után szörnyen megtörve végre tovább mehettünk és akkor már valahogyan haladt a vonat, úgy hogy délután 3 órakor néhány katonai razzia után sikerült elérnünk Szolnokot. Sohsem jártam azelőtt ebben a szép alföldi városban, amelynek testén óriási nyílt sebeket ejtettek az ágyúbeiövések és bombatölcsérek. Nagyon sokat szenvedett a város a harcok alatt. Milyen pusztulás, milyen sivár kép tárult a szemünk elé, szinte elképzelhetetlen. Rozika rokonához, egy fiatal molnárhoz, szálltunk meg. Itt éreztük igazán, milyen elcsigázottak, milyen fáradtak vagyunk. A fáradtság még az éhség érzést is elnyomta. Másnap reggel folytattuk utunkat Kécskére. Persze gyalogszerrel, mert oda vonat még nem járt akkortájt. Szerencsénk volt, mert mintegy három kilométernyi gyaloglás után találkoztunk egy parasztszekérrel, amelynek kocsisa megkönyörült rajtunk és felvett. Micsoda földöntúli gyönyörűség volt az utazás a rázós szekéren. Útközben felvettünk egy orosz katonát is, akitől eleinte féltünk kissé, de mosolygós arca olyan jóindulatú volt, hogy félelmünk hamar elpárolgott. Csodálkozásunkra, amikor egy templom elé értünk, a katona ájtatos arccal keresztet vetett. Mindjárt tudtam, hogy lengyel. Beszédbe elegyedtem vele, mert tudott valamit németül. Elmondta, hogy amikor az oroszok a háború alatt bevonultak Lengyelországba, mindjárt sorozni kezdtek és őt is elvitték, noha elmúlt már negyven éves és négy gyermeke maradt otthon. Folytatjuk A NEHÉZ KÉRDÉS MEGOLDÁSA Norvégiában egy középiskolai tanár azt a kérdést intézte a tanítványához, hogy mikor vezették be az országban a parlamentáris rendszert? A diák nem tudott felelni, mire a tanár házifeladatnak adta fel a kérdést. Másnap a diák átnyújtja a kész feladatot a tanárnak, aki nagyon meg volt elégedve azzal. Megkérdezte a fiút, hogyan tudta meg a helyes választ. — Először megkérdeztem apámat, anyámat, de egyikük sem tudta a helyes választ, azért telefonon felhívtam a miniszterelnököt és ő megadta a pontos dátumot. MACSKA — EGÉR PROBLÉMA Egy ember megőrül és azt képzeli magáról, hogy egér. Beviszik az elmegyógyintézetbe és ott kezelik vagy két évig, azután a főorvos felhozatja az irodájába. — Hogy van, Kovács úr, még mindig egérnek képzeli magát ? A beteg gúnyosan elhúzza a szája szélét; — Miért lennék én egér? Az orvos örömmel adja oda az elbocsájtó levelet. A volt beteg alig hagyja el az épületet, visszafordul és berohan a főorvoshoz : — Doktor úr, engem megtanítottak arra, hogy nem vagyok egér de a macskáknak is megmondták ezt? ÁRVERÉSEN Árverésen kalapács alá kerül egy papagály. A kikiáltási ár egy dollár. Az egyik jelenlevőnek megtetszik és beajánl egy dollárt. Más valaki háromra emeli az összeget. Ez így megy egy darab g, míg végre az első licitálón marad 50 dolláron. Amikor lefizeti az összeget, megkérdi: — Fantasztikus összeg ez egy papagályért, de legalább tud beszélni? — Hogy tud-e beszélni ? Hát mit gondol, ki licitált egész idő alatt maga ellen? AZ ÍZLÉSEK KÜLÖNBÖZŐEK Két kukac beszélget a szemétdombon: — Tegnap bent voltam a sarki új vendéglőben. Mondhatom neked, ilyet még nem láttam. Hófehér jégszekrények, csillogó edények, ragyogó tisztaság . . . A másik közbevág: — Nagyon kérlek. — mondja összeborzongva — evés közben ne beszé’j ilyen gusztustalan dolgokról . . . AZ ELRETTENTŐ PÉLDA — Három évig küzdöttem az antialkoholista liga szolgálatában. — Lehetetlen! Ezzel a borvirágos orral?! — Igen. Minden előadáson én szerepeltem, mint elrettentő példa. HALLGASA MEG DONó - HALMOS RÁDIÓ PROGRAMJÁT! AZ 1490 DIALON MINDEN VASÁRNAP Délután 1:30-tól 2:00-ig Változatos program, amelyen DONÓ ANDRÁS angolul, HALMOS MARGIT magyarul végzi el a leadásokat. ÉLŐ PROGRAMSZÁMOK! HIRDETÉSÉRT. KÖSZÖNTŐÉRT HÍVJA FEL TELEFONON: 561-0824 — 561-3155 %ti*fcsíks*“<5«sitft%ss»%s°.sst4rtt*sstií<í3*s*vi APRÓHIRDETÉS Intelligens, magányos fiatalember megoszthat egy hasonó- i -ml harmadik emeleti 2 háló- i bás összkomfortos lakást külön bejárattal, garázs és telefon használattal havi 30 dollárért. Érdeklődni lehet az esti órákban: 371-3328 számon. BETEGÁPOLÓNŐT keresek édesanyám mellé Űest-Akronba Lakás, koszt, fizetés, szabadnap. Telefon: Akron, Oh. 864-1607. 1 1705 BUCKEYE ROAD TELEFON: 561-5524 ÜZLETHELYISÉG kiadó a 12609 Buckeye Rd. alatt. Telefon este 6 után: 561-4714 (25) NŐI MUNKÁT KERES középkorú magyar asszony Tel: 781-7545. Leggyorsabban, legegyszerűbben és legkorszerűbben találja meg a keresett telefonszámot az Ohio Bell “jet-set”-jében — a telefonkönyvben és az Ön Personal Directory-jában. Használja a telefonkönyvet, mint a legalkalmasabbat a helyi számok keresésére. Más számokért a Personal Directory szükséges . . . díjtalanul az Ohio Bell-től. Az Ön telefon directory-ja tele van mindenféle más hasznos tájékoztatóval is . . . köztük az emergency számokkal. Jó, ha minden szükséges dologért használja. Ohio Bell Part of the Nationwide Bell System SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL CÍME: 5705 DETROIT AVENUE TELEFON: 651-1060 Hungarian Rádió PROGRAM Dr. Haller M. István igazgató vezetésével MINDEN VASÁRNAP délelőtt 10-től 10:30-ig WDOK — 102.1 FM. hullámhosszon HIRDETÉSEK - ÜDVÖZLETEK ÉS KÖSZÖNTÖK ügyében hívja fel e számot: 421-3443 Riszó J. János HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTÁNYOSABB díjszabások mellett Lukács István LUKÁCS ISTVÁN LICENSED MAGYAR TEMETÉSRENDEZŐ 12519 BUCKEYE ROAD TEL.: 561-2030 7462 STATE ROAD Telefon: 842-4080 4. OLDAL
