Az Ujság, 1967 (47. évfolyam, 2-48. szám)

1967-06-01 / 21. szám

OLDAL AZ Ü J S A G 1967. junius 1. A FOGADALOM Irta: Kemény Julia Tóth István erős dohányos volt. Feleségével Erzsébettel szép békességben éltek, de ha volt nézeteltérés közöttük, az mindig a dohányzás miatt volt. Olyan rossz szokása volt, hogy a hamut nem egy hamutálba szórta, hanem amerre éppen járt a lakásban, ott hamuzott. Egyébként nem volt rendetlen ember, de az egész szép lakást telefüstölte és minden tálkát elpiszkitott cigarettájával. Végül szegény Erzsébet asszony belátta, hogy erről nem tudja leszoktatni és már nem is szólt többé róla. Egy délután, amikor hivatalából hazajött, Erzsébet kisirt szemmel fogadta. Nagyon megijedt, mert jól tudta, hogy fele­sége nem a siró-rivó fajtából való. — Mi történt az Istenért? — kérdezte ijedten. Az asszony szeme megtelt könnyel és zokogva mondta: — Mariska leesett a tornaórán a gyürühintáról és alig­hanem eltört a hátgerince. Hordágyon hozták haza. Nem is értem, miért nem vitték mindjárt kórházba, hiszen láthatták, milyen állapotban van. Már ittjárt dr. Kovács és mindjárt visz­­szajön egy ortopéd szakorvossal és konzíliumot tartanak majd. Tóthéknak drága kincse volt Mariska, aki három fiú után jött a világra. Az egész ház kényeztette a gyönyörű leánykát. István nem is szólt egy szót sem, mert félt, hogy ha megszólal, ő maga is elsírja magát. Erőt vett magán és bement a gyerek­szobába, ahol a holtsápadt hétéves kisleány feküdt. Erős fáj­dalma lehetett, mert nem mosolygott apjára, csak fel akart emelkedni, hogy üdvözölje, de a mozdulatra olyan erősen bele­­nyilalott a hátába, hogy felsikoltott kínjában. István nem tudta mit mondhat a szegény gyermeknek, \ égül csak annyit szólt: — Ne mozdulj angyalom, tudom nagy fájdalmad van, de mindjárt jön a doktor bácsi és segít rajtad. A gyermek kissé üveges szemmel nézett reá, nem is felelt, csak csendesen jajgatott. István attól félt, hogy meghal, de amikor szabályos lélegzetét látta, mégis megnyugodott. Az öreg háziorvos, Kovács doktor, nemsokára megérkezett a szak­orvossal, aki azt mondta, hogy nem szabad késlekedni, hanem azonnal be kell vinni Mariskát a Rókus kórházba, mert ilyen esetben minden perc döntő lehet. Sietve telefonáltak a mentők­höz és a mentőkocsi percek alatt meg is érkezett. A gyakorlott kórházi ápolók ügyesen vitték a sérült kis beteget a kocsiba, amely a kórházba repítette. Persze a szülők is vele mentek. A pesti kórházakra jellemző lelkiismeretességgel és gon­dossággal azonnal megkezdték a vizsgálatokat, a gyermek el­viselhetetlen fájdalmait lehetőség szerint enyhítették és a fehér­kabátos szemüveges doktor megnyugtató szavakat mondott a kétségbeesett szülőknek is. Nem is engedte őket soká a váró szobában lábatlankodni, hanem megmondta, hogy a röntgen képek eredményét úgyis csak másnap fogják megtudni, igy tehát legokosabb ha hazamennek. A gyerek jó kezekben marad a kórházban. István és Erzsébet hazament és a fiuk már izgatottan várták őket. A szülők nem tudtak válaszolni a nekik feladott ezer kérdésre. A három fivér nagyon aggódott kis húgukért Szomorúan vacsoráztak meg. Egyiknek sem volt étvágya és nem is volt hangulatuk beszélgetni sem. Keveset aludtak ezen az éjszakán. Erzsébet hallotta férjét forgolódni ágyában, tudta, hogy ő sem tud aludni, de nem tudta megvigasztalni. Ömaga csendesen sirdogált magában hangta­lanul. Már hajnal volt, amikor a sok izgalomtól elfáradva végül elaludtak. Másnap reggel István' nem ment be hivatalába, hiszen úgysem tudott volna dolgozni. A fiuk elmentek az iskolába, ők ketten pedig elindultak a kórházba. Korán volt még és a rönt­gen képek nem jöttek be a laboratóriumból. Várni kellett, pedig minden perc örökkévalóságnak tűnt. Mialatt várakoztak, István azt mondta feleségének, hogy neki valami dolga van és elment. Átsétált a kórház melletti Szent Rókus kápolnába, ahova Pesten sokan járnak. Letérdelt az egyik sarokban és nem imádkozott, hanem csak halkan beszélt. Istenhez voltak szánva szavai: — Istenem, senki Nálad jobban nem tudja, mit jelent nekem a dohányzás. Inkább tudnék lemondani ételről, italról, mint a cigarettámról. De én mindennél a világon jobban sze­retem az én kislányomat. Én áldozatot akarok hozni! Istenem, édes jó Uram! Ne vedd őt el tőlem és ne tedd nyomorékká a mi gyönyörű gyermekünket! Fogadom Uram, szentül fogadom, hogy egy teljes évig nem fogok rágyújtani egyetlen cigarettára sem, csak őt gyógyítsd meg . .. Soká térdelt még ott a kápolnában és szívből könyörgött Isten segítségéért. Szívből imádkozott. Tisztában volt azzal, hogy nagyon nehéz lesz fogadalmát, megtartani, de amikor valaki ilyen életbevágóan fontos dolgot kér az Ég Urától, akkor nagy áldozatot kell hoznia! Amikor visszament a kórházba, még mindig egy teljes órát kellett várakoznia az eredményre. Végre-végre kijött az orvos és komoly arccal mondta: — Minden remény megvan arra, hogy a gyermeket sikerül megmenteni, de sürgős műtétre van szükség. Ehhez önöknek, mint szülőknek hozzájárulásukat kell adniok. Persze mi orvosok nem ígérhetünk semmi bizonyosat, de legyenek meggyőződve, mi mindent elkövetünk, hogy a kisleány visszanyerje testi ép­ségét. De mi nem vagyunk istenek, hanem csak sebészek. A műtét nem csekélység, hiszen a gerincoszlophoz kell hozzá­nyúlnunk. De ha nem operáljuk meg a kisleányt, akkor egész életére nyomorék marad. Erzsébet tétovázott, de nem volt idő gondolkodásra. Alá kellett írni a beleegyezést és István eléje tette a papirt és ő is, férje is aláírta. Mi mást is tehetett volna. Nehéz órák követ­keztek és István bent maradt a kórházban, de az asszony hazament, hogy fiainak ebédet adjon ha az iskolából haza­jönnek. István ott ült a kórházi ágy mellett, amikor a kisleányt behozták a műtőből. Olyan szép volt, mint egy földreszállt angyal, lehunyt szemével, sápadt arcával. A férfi a zsebéhez nyúlt, idegességében rá akart gyújtani. Önfeledten várta ci­garettájától idegei csillapodását. Azután eszébe jutott foga­dalma. Olyan ideges volt, hogy majd megőrült, de nem gyújtott rá. Nemsokára visszajött a felesége is és együtt virrasztottak az ágynál, amig Mariska délután négy órakor végre kinyitotta szép szemét. Ekkor az operáló sebész is bejött és kiparancsolta a szülőket a szobából. A kis paciensnek nyugalomra volt szük­sége. Nem szabad sem megmozdulnia, sem beszélnie. Külön ápolónőt rendelt melléje és a gyermek a kábító szerek hatása alatt újra elaludt. A gyógyulási folyamat lassú volt és a kisleány hat hétig maradt a kórházban. Házuk otthon olyan csendes és szomorú lett, mintha siratnának valakit, pedig az orvosok most már biztatták őket. István embertelenül szenvedett fogadalma miatt. A hiva­tali kollegák orra alá fújták a füstöt és amerre járt, mindenütt dohányoztak. Gyakran nyúlt zsebébe, hogy kivegye cigaretta tárcáját, de nem volt nála soha cigaretta. Azzal vigasztalta magát, hogy majd elmúlik a fogadalmi év és akkor megint élvezheti a dohányzás gyönyöreit. Erzsébet soha nem kérdezte, miért nem gyújt rá, mert finom asszonyi érzéke megsúgta neki férje fogadalmát. Amikor Mariska a kórházból hazajött, még sok időn át kellett vasfüzőt viselnie és egy különleges gipsz ágyat kellett szüleinek csináltatnia részére orvosi előírás szerint. Ha István ránézett az édes kis leányára, érezte, hogy megérte a fogada­lom azt, hogy drága kincse életben maradt és itthon van. Az orvos szerint meg volt a remény a teljes gyógyulásra. Közel egy esztendeig tartott amig újra egyenes tartásu, egészséges gyermek lett, de az iskolai tornától végleg eltiltották. István számolta a napokat, hogy mikor jár le a fogadalmi év és pontosan egy esztendő múlva bement a trafikba és ci­garettát vásárolt. Alig várta, hogy rágyújthasson és amikor remegő ujjaival hozzátartotta az égő gyufát a cigarettához és a füst a torkát érte, köhögni kezdett. Egyáltalában nem él­vezte a dohányzást, elszokott tőle. A cigarettát kivette szájából és rátaposott. — Miért kell nekem ezt a bűzös füstöt belehelnem? — kérdezte önmagától, — ahelyett, hogy örülnék, hogy érült leszoknom róla. Most kezdjek újra rászokni? Ez őrültség _nne! — mondta és soha többé nem vett cigarettát a szájába. Mikszáth Kálmán: BALASSA BÁRÓ KÖDMÖNEI FIZESSEN ELŐ! AZ ÚJSÁG hetenkint jelenik meg. Előfizetési ára egy évre 5 5.00; félévre $ 2.50. — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE — AZ ÚJSÁG KIADÓHIVATALA 5705 Detroit Avenue CLEVELAND, Ohio, 44102 Mellékelten küldök ........ dollárt AZ ÚJSÁG előfizetésére. Előfiztésem lejár: 196.... év............. hó........ -én. Régi előfizető: .............. Uj előfizető: .... Nevem: ....................................................................... Utca, házszám ......................................................... Város: ......................................................................... Állam: ....................................................................... Zip code: ................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni! — KEGYELETTELJES TEMETÉSRENDEZÉS ÉJJEL - NAPPAL SZOLGÁLAT HARTMAN AND COMPANY Funeral Home Államilag vizsgázott és engedélyezett BALZSAMOZÓ és TEMETÉSRENDEZÖ INKÁBB A FÖLDRENGÉS Szicíliában földrengés volt és egy aggódó apa elküldte 3 fiát rokonához Rómába, hogy biztonságban legyenek. Nehány nap múlva távirat jött a római rokontól: “Gyere ide és vigyázz a kamasz fiaidra, én inkább me­nyek Sziciliába a földrengéshez .. CSERE Kovácsné újságot olvas és egyszerre felháborodottan felkiált: — Ez mégis csak hallatlan! Képzeld, egy ember a távol­keleten elcserélte a feleségét egy öszvérért. Ugye Pista, te ilyet nem tennél? — Óh, dehogy! Én legalább egy jó autót kérnék érted. JÓ KÉRDÉS A természetrajz órán a tanítónő mondja: — A vakond naponta annyi élelmet eszik meg, mint a saját testsúlya. Móricka megkérdezi: — Tanitónéni! Honnan tudja a vakond, hogy mennyi a súlya? ROSSZ FORDÍTÁS — Ezt a pástétomot eredeti francia recept után készítet­tem! — dicsekszik a háziasszony. — Azt hiszem asszonyom, — mondja savanyu arccal a vendég, —■ hogy rosszul tetszett lefordítani a receptet. CONTINENTAL TRAVEL SERVICE RAJKAI KÁLMÁN TÁRSASUTAZÁS AZ ÓHAZÁBA $480.50 10128 Lorain Ave., Cleveland. O. 44115. Tel: 961-5577 1078 Brown Street Akron, 0. 44311. Tel.: 724-8788 ahol a biztosítás minden ágában, utazási, valamint IKKA és TUZEX ügyben a közönség rendelkezésére áll. Környékünkön végtelenül szerették a hatalmas ös-familiát, rnert a Balassák csináltak hamis pénzt, de sohase csináltak hamis poíitikát. Százados emlékek fűzték őket ide. Minden várrom, minden legenda őhozzájuk vitt vissza. A régi csata­terek (s minden faluban volt valaha csata) benépesültek a fantáziákban páncélos Balassákkal. Picinyke lábnyomok lát­szottak egy palojtai sziklán. Egy Balassa kisasszony selyem topánkás lába vájta azokat. Lapos, kerek kavicsokat dobált ki a Kürtös patak egy helyütt, ha megáradott. Ezek is egy Balassának kővé vált pénzei. Minden az övék volt itt, még a nép szive is. Pedig akadtak köztük rossz urak, kegyetlen zsarnok oli­garchák, de a régiség patinájával megszépültek. Maga az Antal báró apja is kényur volt, de akiket megbotoztatott, aki­ken erőszakoskodott, azok nincsenek itt panaszkodni, szana­szét álmodnak a környék temetőiben, azok előtt pedig, akik élnek, csak a régi pompa emléke lebeg. Hajh, — sóhajtanak föl, — milyen más volt még akkor, a só is sósabb volt még akkor! Most ime, itt megy Balassa Antal a pej kancáján, olyan, akárcsak a burkus bérlő, vagy valamelyik városi írnok, aki vasárnap kikölcsönöz egy nyerges lovat. Hej, láttátok volna liz-tizenöt év előtt az öreget, mikor Gyarmatra ment! Nyolc huszár lovagolt elöl, aztán jött két lámpavivő, azok is lóháton, azután jött négy lovon Balassa, a hintó két oldalán két sár­­qaruhás fullajtár szaladt gyalog, ezeknek a kengyelfutóknak a iábaszáraikból, azt mondják, még gyerekkorban kiszedte a fel­cser a vastag inakat, hogy jobban futhassanak, .a hintó után megint nyolc huszár következett. Arany, ezüst ragyogott a huszárok dolmányán. S amellett, hogy ilyen fényt fejtett ki, egyszerű ember volt, együtt élt a népével, tótul beszélt, még magyarul sem tudott jól, el se mehetett volna a nagy urak közé, akik néme­tül kotyogtak, mert kinevették volna. Ott élt a várában, mint valami kiskirály. Kilenc ágyulövés hirdette, ha asztalhoz ült; ha lejött a várból sétálni, mellette két oldalt két kivont kardu huszár, elől egy kürtös ment a Balassa-cimerrel, a bölényfejjel ! ü mellén, belefujt a kürtjébe, hogy minden jótét lélek jó eleve térjen ki az útból. Egyszer baja is lett a nemes vármegyével, mert haldoklóhoz siető, szentséget vivő pap nem akarván ki­térni, az egyik huszár belevágott a pap jobbkarjába, s a szent­ség kiesett a kezéből. Nagy violencia volt ez az isten ellen, de amiatt is csak a vármegye feje főtt: ítélni az isten ellen nem tudott, Balassa ellen nem mert. Ámbár nehézkezü, sok szeszélyü ur volt, a bosztohó nép mégis jól emlékben tartja, mert ami a földjein termett, azt a földjein lakó nép között szórta szét. A mostani báró nem vét a légynek se, mégis hidegebb iránta. Elösmerik, hogy olyan, mint a falat kenyér, de érzik, hogy e falat kenyér morzsái másutt hullanak el. Másképp csinálta az öreg. Nem járt kártyázni Pestre, se nem hozott szeretőt Bécsből. Hiszen annyi szép tót lány terem otthon. Ha bement a gyarmati vásárra, micsoda világ volt a mesteremberekre! Kivált az özvegysége után. Benézett például é szűcs sátra alá, ahol vagy száz tulipános, szegfüves asszonyi k nőnké volt garmadába rakva. No, Kripuska, hogy megy a vásár, Kripuska? ska egy vézna, fekete ember volt, messze földön hires ú hímzett tuiipánjáiról, harmadéve halt meg, ha jól emlékszem. Nagy ijedten lekapta a fejéről a sapkáját: — Gyengén, gyengén, méltóságos báró ur! — Hát vannak-e szép ködmöneid? — Van egy-kettő. — Mennyi van? , — Van vagy száztíz. — Hogy adod, Kripuska, a legszebbet? — Tíz pengő forint, amit a méltóságos ur kiválaszt. — Hát a legrosszabbat, amit te kiválasztasz? Kripuska nevetett. — Nyolc forintért adom. — No, hát akkor rakd föl szekérre mind a száztizet, Kri­puska, és még ma estére ott legyen Kékkőn, kilenc forintjával, Kripuska, mert azok is közte vannak, amiket te kiválasztanál, és azok is, amiket én. S úgy kacagott, oly jóízűen kacagott, mint egy gyermek örömében, hogy ilyen leleményes számmüveletet csinált. Képzelheti, hogy bosszankodtak aztán a leányok és me­nyecskék, akik ködmönt jöttek vásárolni, mikor Kripuska szokott éneklő hangján kijelenté: — Voltak szebbnél-szebbek, de mind megvette, lelkem, a báró Balassa. Nagy csapás az ilyen. Hiszen az igaz, hogy van más szűcs is, de mit ér, ha csak a Kripuska ködmöne az igazi köd­­mön. Finom virágait messziről föl lehet ösmerni, mintha nem is varrva volnának, de lehelve. Hiszen ködmönöket a kékkői szűcs, Petrás Sámuel is varr, de ég és föld a különbség formá­ban és hímzésben. Azokat legföljebb a szegény zsellcr-lányok hordják, akik a hideg ellen védekeznek s nem a férfiszem elé fegyverkeznek. Szóval a Kripuska-féle ködmön a módi, az a nyalka viselet. Más formája van abban a deréknak s inger­lőbben ring a csípőkön. Akik értik, azt mondják, hogy Kri­puska nagy művész, s ha egyszer meghal, senki sem tud többé olyan ködmönöket csinálni. Meglássátok, hogy a halála után kétszeres áron fognak elkelni a viseltes ködmönei is, mint ritkaságok! De Balassa, úgy látszik, nem osztotta ezt a felfogást, mert amint estére hazahozták neki egy nagy szekéren a temérdek női ködmönt, ezekkel a szavakkal ballagott át az ékkői szűcs­höz, Petráshoz, aki éppen most jött meg s bosszús képpel rakta ki a ládákból el nem kelt portékáját. — No, Petrás, vén kutya, úrrá tettelek, he! Petrás egy csöppet se vágott nyájas arcot a nagy ur előtt. Petrás goromba ember volt (hiszen ma is él és még most is olyan, mint a pokróc), ráförmedt Balassára: — Szégyelheti magát a méltóságos ur, hogy a saját jobb- I ágyát igy leteszi egy idegen miatt. Bizony nem tettem volna föl a méltóságos báróról. | Balassa mosolygott rejtélyesen, titokzatosan, amint mon­dani szokták, befelé. — Szamár vagy Petrás, nem érted a dolgokat. Hiszen rajtad akarok segíteni. — Köszönöm szépen, — feleli Petrás gúnyosan. — Kri­­puskától vesz száz ködmönt, hogy én rajtam segítsen. Talán nekem akarja adni a méltóságos báró? — De már azt a bolondot nem teszem, Petrás fiam. Sok­kal okosabbat, sokkal jobbat teszek én azokkal, ami segítsé­gedre lészen. Megállj csak, hogy fogsz te engem magasztalni! — Ezért ugyan, nem, — morogta Petrás keserűen, — mert ha azt hiszi a méltóságos báró, hogy emiatt az én por­tékám lett kelendőbb, ugyancsak rosszul hiszi. Az asszonyi állatok bolond állatok, s amelyik nem kapott Kripuskánál köd­mönt, hát az mind rendelt nála, s inkább vár hetekig az övére, mintsem, hogy nálam vegyen. Ehol van ni visszahoztam mind... S dühösen rúgta szét a ködmönöket, amelyeket az inas szép formás rakásra halmozott föl a falnál. — No, no. Te tüzelj fiam, Petrás, mert bizony megbánod keservesen, — csillapította a báró, odanyujtván öblös tajtékpi­páját a huszárjának, hogy töltse meg, aztán letelepedett a nagy bőrkarosszékbe, melyet a várból hozatott volt le magának, mert különös élvezetei közé tartozott itt üldögélni délutánonként és disputálni a goromba. Petrással, akit voltaképpen kedvelt. — Azt gondoljátok ti, krumplin nőtt mesteremberek, hogy csak a parasztnak van esze, hogy az urnák nincs. Hát én megmu­tatom neked, Petrás, hogy a nagy urnák még több esze van, — de ne vigyorogj, mert pofonütlek, Petrás. Azt mondom én neked, Petrás, hogy a te mesterséged pompásan fog menni ezentúl, és ezeket a ködmönöket drágábban kapkodják szét, mint a hires ^Kripuskáét. Legyek köpjenek be engem, ha nem igy lesz ... Emellett azonban együgyü arcot tudott vágni, mintha egy csöpp agyvelő sem lenne koponyájában, s egyre pattogott kövér ujjaival. — Ohó, te édes testvérke (ez volt a szavajárása, “bracsek szlatki”) a fejedet rázod, amint látom. Hát jól van, pukkadj meg, egy fogadást ajánlok arra, hogy igazam lesz. Állód, vagy nem állód? — Attól függ, mit kapok és mit adok. — Mindenképpen kapsz .. . Ha mához egy évre nem lesz­nek kapósabbak a ködmöneid, mint a Kripuskáé, én vesztettem. Kapsz tőlem tizenkét üsző tehenet, te választod ki a gulyámból, ha pedig kapósabbak lesznek, te vesztettél és kapsz tőlem tizenkét botot, én választom, hogy ki veri rád. — Itt a kezem, — szólt mogorván a kékkői szűcs. Ravasz, ötletes ember volt a megboldogult báró. Az ördög se hitte volna róla. Görbén vetett az esze, de oda, ahová akarta. A ködmönök dolga is egy nábob ostoba szeszélyének játszott, pedig egy körmönfont csintalanság volt. — Folytajuk — HIRES EMBEREK MONDÁSAI Dr. Konrad Adenauer (Az oroszokról szólva): A tigris megbékítésének egyetlen csalhatatlan módja van: ha hagyjuk magunkat felfalatni általa. Dale Carnegie: Siker az, ha megszerezzük azt, amit kívá­nunk: boldogság az, ha kívánjuk azt, amit megszereztünk. B. Nye: Ha meg tudnád rúgni azt, aki a legtöbb bajodnak az okozója — akkor napokig nem tudnál leülni. G. B. Shaw: Anglia és Amerika két olyan ország, amelyet ugyanaz a nyelv választ el. G. B. Shaw (Szerényen): Én gyakran idézem saját mon­dásaimat. Ez fűszerezi a társalgást. B. Baer: A tartásdij fizetése olyan, mint zabot venni egy döglött lónak, Cordell Hull: Ne bosszants egy alligátort, mig át nem keltél a folyón. A. Martin: Hogy milyen egészséges valaki, azt abból ál­lapíthatjuk meg, hogy mit vesz kettesével: a lépcsőket, vagy a pirulákat. A. Martin: A semmittevést csak akkor lehet tökéletesen élvezni, ha sok a tennivalónk. Maurice Chevalier: Ha elérjük a hetvenedik évet, jobban eszünk, mélyebben alszunk, elevenebbnek érezzük magunkat, mint harmincéves korunkban. Nyilvánvaló, hogy egészsége­sebb, ha a hölgyek csak az elménkben vannak és nem az ölünkben. Dean Johnson: A kötelesség egy olyan feladat, melynek utálattal nézünk elébe, vonakodva végezzük el — és kérkedünk róla azután. Benjamin Franklin (amikor felfedezte a villamosságot): Jujj! XIV. Lajos francia király uralkodása alatt volt egy gonosz, romlott miniszter, aki számtalan aljassággal tette magát becs­telenné. Számtalan ellensége volt, akik arról tanakodtak, hogyan lehetne őt elmozdítani az állásából. Az egyikük egyszer csak megszólalt: — Vajon nem lehetne-e rábírni őt arra, hogy valami ész­szerű és tisztességes dolgot cselekedjék? Akkor talán elcsapnák ezért. S 11410 Buckeye Rd. SW 1 8200 I SZAKÁCS R. JÓZSEF 2924 Corydon Cleveland Hts. Plumbing and Heating Mindenfajta SZERELŐ és FŰTÉSI MUNKA Javítás és UJ munka egyaránt Telefon: 932-8510 *«K««tM«ai3iiasailMiaMMMMM9HMMMaMMMV«a'»«MV»M*BMMMaMMMr SZERKESZTŐSÉI, ÉS KIADÓHIVATAL CIMt. 5705 DETROIT AVENUE TELEFON: 651-1060 Hungarian Radio PROGRAM Dr. Haller M. István igazgató vezetésével MINDEN VASÁRNAP délelőtt 10-től 10:30-ig WDCK — 102.1 FM. hullámhosszon IIRDETÉSEK — ÜDVÖZ JETEK ÉS KÖSZÖNTÖK Jgyében hívja fel e számot: GA 1-3443 Riczó J. János HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTÁNYOSABB díjszabások mellett Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉSRENDEZŐ Lukács István Licensed 12519 BUCKEYE ROAD TEL.: 561-2030 IMMMMMiatSMMMIIMMIMMMMMMIMMMMMMMIIM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents