Az Ujság, 1964 (44. évfolyam, 4-48. szám)
1964-06-25 / 25. szám
4 OLDAL AZ ÚJSÁG P .!. ■ ... JUNE 25, 1964 MEGTORLÁS SZIGETE —REGÉNY— Amilyen gyorsan csak tudott, igyekezett követni1 Bess lábnyomait. És, amikor a hajnal első fénysugár a világosságot vetett a végtelen hómezöre, jó messzire maira előtt megpillantotta Bess alakját, de ahhoz még messze volt, hogy haamrosan utol is tudja'érái. Amikor előszar megpillantotta, még csak bizonytalan Sötét árnyék volt a leány alakja a hómezők fehérségén, de ettől kezdve már nem tévesztette el szem elöl. A növekvő vilgossággal együtt egyre határozottabbak lettek a szintén gyorsan tovaigyekvő leány alakjának körvonalai. De feleuton kettőjük között, nyugati irányban, kibontakoztak egy másik sötét alak körvonalai is. És Ned rögtön megismerte Doomsdorf hatalmas testét, amint nagy lendülettel vetette magát egyenesen Bess után!.... A két férfi közül egyik sem törődött sem önmagával, sem a másikkal — mindketten teljes erejükkel iramodtak a menekülő, karcsú leány után, aki viszont csak azzal törődött, hogy Nedet megmentse, mert az ö maga menekülése teljesen reménytelen volt: hiszen már csak lépések választották el az utána rohanó vadembertől S Doomsdorf már egészen ott futott a leány mögött, Bess pedig, Utolsó erőfeszítésével, előre -hátra ugrálva igyekezett elkerülni az utána kapkodó kezeket, ..hogy még ezzel is pár értékes másodpercet szerezzen Ned számára. Sejtelme sem volt arról, hogy mind ez az erőlködés már teljesen hiábavaló, mert menekülése közben hátra sem nézett és igy nem láthatta, hogy Ned már szintén elég közel jár hozzá. Ned jól tudta mindezt s majd megszakadt a szive szánalmában, mikor látta a szegény leány kinos keserves és mégis hiábavaló erőfeszítését. Pár pillanattal később már azt lálta, hogy Bess megcsúszik és elvágódik a jégen — de ugyanakkor Doomsdorf hatalmas teste már el is takarta szeme elől ■i leányt. Egyikük sem vette észre, hogy Ned szintén közeledik. Csak akkor lettek rá figyelmesek, mikor a düh és az elkeseredés rettentő kiáltásával egyszerre majdnem mellettük termett. Az ösztönszerii kiáltás rettentő hangon szakadt fel Ned torkából s az eredménye az lett —emit Ned várt is, — hogy Doomsdor figyelme nyomban elterelődött a leányról. Bess tehát megmenekült attól, hogy a vadember rajta töltse ki első dühét. Ned kiáltására felegyenese dett, de lábával letartotta a mozdulatlanul fekvő lányt, mint ahogy a vadász lép rá elejtett áldozatára. Vad arnán világosan látszott a nagy meglepetés, hogy Ned ily közel van, holott szinte biztosra vette, hogy a fiatalember tovább menekül és már kilométerekre van kelet felé, A csodálkozás tekintetét diadalmas üvöltés váltotta föl, amikor látta, hogy Ned köz'eldik feléje. Villámgyorsan lekapta válláról a puskáját és ráfogta Nedre, mialatt lábával még mindig erősén tartotta Besst. Ned válaszul hirtelen magasra tartott mind a két kezét, jelezve, hogy nem akar ellenállni, haneiB**megadja magát. Nyugodtan, hűvösen gondölKözöf t, * pillanat alatt átgondolta az egész helyzetet -és hideg logikával állapította meg, hogy ebben a pllanatban még csak kísérletet sem szabad mutatnia az ellenállásra. Mert, ha a legcsekélyebb ellentállást mutatja is, az biztos halál — hiszen Doomsdorf nagy puskájából elég egyetlen lövés, hogy a robbanó golyó darabokra tépje testét. Nincs semmi értelme, hogy most rögtön a halálba rohanjon és megkönnyítse ezzel Doomsdorf helyzetét. Ezzel különben sem lenne semmi segítségére a leánynak, pedig most egész gondolatkörét csak az az egy vágyakozás töltötte be, hogy akármelyik módon is, de valahogyan mégis segítségére lehessen Bessnek. . Doomsdorf hideg szótlansággal figyelte Ned minden mozdulatát, mialatt a szökevény közeledett, még a gúnyos diadalkiátástokat is visszafojtotta — annyira hatalmába kerítette a vad gyűlölet. Mikor már Ned alig volt pár lépésnyira, rászólt: —Maradj ott, ahol vagy, mert különben s,zét lövöm a fejedet! Mihdjárt készen leszek és akkor te következel. Lehajolt és hatalmas karjának egyetlen rántásával talpra emelte a leányt. Csöndben, 1 szótlanul, csak puskája csövével irányítva a két elfogott szökevényt, mutatta az utat, hogy menjenek előtte, visszafelé a szigetre. \ Hosszú és keserves gyaloglás következett hazafelé, a havas jégmezőn. Nem is tudtak volna visszakerülni SAVINGS DEPOSITS RECEIVED THROUGH JULY 10th WILL EARN INTEREST FROM JULY 1st WE WELCOME YOUR DEPOSITS NEMBE# FEBESAL DEPOSIT INSURANCE CORPOÄAnON sohasem, ha Doomsdorf nem hajit oda nekik nagy kegyesen egy-egy darab szárított húst. Nem a könyörült vezérelte rabtartójukat erre a cselekedetre, hanemaz a tudat, hogy enélkül itt. pusztulnának el a jégen. Egész utón szótlanul haladt a menet, Ned ment elül és taposta az utat a hóban, utána Bess, végül pedig Doomsdorf zárta le a sort. Különös halotti menet — keresztül a végtelen hómezőkön. — Ez hát a tragédia utolsó jelenete —- kesergett magában Ned. — A küzdelemnek vége, már az álom sem hozhat csalóka képeket, hogy az utolsó reménység uég nem veszett el!.... Ned bizonyos volt, hogy a szigeten csak a halál vádhat rá. Minden más megoldás lehetetlennek látszott. Az egyetlen dolog, ‘ amiről még egyáltalán gondolkodhatott csak az volt, hogy á halálnak milyen nemét eszeli ki majd kegyetlen;őrzője, mért Doomsdorf arcán egyetlen vonás sem volt, amely irgalomnak még csak az árnyékát iá visszatükrözte volna. Bess is tudta, hogy az ő osztályrésze szintén csak a halál lehet. Bizonyosan tudta, mert tiszta lelkében már régen elhatározta ezt a megoldást. Jól tudta, hogy csak a halál hiúsíthatja meg a vadember rettenetes szándékát, mely ott égett szilaj szemeiben.... Azzal nem törődött, hogy ez a vég milyen módon fog bekövetkezni. — egyszerűen a maga kezével vet-e véget életének azzal a késsel, amelyet Ned adott neki, vagy pedig Doomsdorf fogja kivégezni azon való tomboló dühében, hogy még utolsó erejével is ellenszegül neki.... Abban a pillanatban, amikor Ned lábai a sziget talaját érintették, Bess hirtelen megmagyarázhatatlan gyorsulást és lüktetést érzett az ereiben —T tudattalan és lélegzetfojtó izgalom remegtette meg az egész testet; amit egyáltalán nem az okozott, hogy már látta,, hogy a házhoz közelednek, ahol sorsa be fog teljesedni. „És ekkor különös do'og történt. Ned félig visszafordult, látszólag csak azért, hogy kezét nyújtva segítse fel a nehezen kapaszkodó leányt a part meredekén. Bess csodálkozó megdöbbenéssel látta, hogy , a feléje fordított arc hamuszürke az izgalomtól és Ned • szemei úgy izzanak, mint a tüzes parács. Doomsdorf rájuk ségügyéivé taposta mögöttük a havat, minden goridolatás teljesen elfoglalták azok a módozatok, hogy milyen válogatott büntetést eszeljen ki a két engedetlen rabszol-Bess remegve nézett Ned földult arcába. A szerelmes nő finom őrzőkével megsejtette, hogy valami szörnyű fordulathoz érkezett a sorsuk, mely már a követkékező percekben el is dől. ;, — Pontosan az cn lábnyomaimba lépj! — suttogta Ned olyan halkan, mintha csak lélegzetet vett volna, de Béss még igy is megértett minden szót. Minden további nélkül megértette azt is, hogy ezekben a szavakban figyelmeztetés és sürgetés is van. Egész idegzetét erre az egy dologra összpontosította de külsőleg mégsem mutatt a legkisebb jellel sem, hogy milyen hallatlah izgaora tartja hatalmában. ‘ Egyszerre éles csattanó hang hasított bele a néma néma csöndbe, mintha villámcsapás' sújtott volna le á két sziklafal közé. .Acélos csengéssel csaptak egymásra a hatalmas vaskarikák, riasztó recsegéssel hasadták ezer darabra a hócipők fatalpai és — a két fogoly szivét megremegtető — kttségbeesett vad üvöltés harsant föl mögöttük, mintha halálra sebzett fenevad üvölten^ fájdalmában. Ned — és az ő figyelmeztetése folytán Bess , ' Jfc i jf, , * ; , • fr '' riS1 szerencsesén túljutott már a hó alá rejtett csapdán, de Doomsdorf pontosan a közepébe lépett bele árinak a nagy medvecsapdának amelyet Ned előző este állított föl, amikor még a medvére számított. A rettentő erős csapda borzasztó fürész-szerü fogói mindent összezúzva csapódtak össze Doomsdorf lábán. Az irtózatos fájdalom, amit átlagos ember test talán el sem birt volna, egyszerre térdre döntötte Doomsdorfót, de még igy is akkora volt benne az akaraterő, hogy nem vesztette el eszméletét, hanem nyomban a puskája után kapott De ugyanabban a pillanatban amikor térdre bukott, ,Ned visszafordult és szilaj dühhel ugrott neki, hogy kioltsa a gyűlölt életet, mielőtt még újra talpra állhatna.. Ugrásközben hirtelen előrerántotta borp^yaélps. vadászkését és mielőtt még Doomsdorf megtudta volna, ragadni a puskáját, Ned már rajta feküdt a földön hempergő emberen. A két ember karjai találkoztak a levegőben és megkezdődött köztük az utolsó küzdelem életre halálra. Ha Doomsdorf belekerült is a csapdába, még nem volt legyőzve és hihetetlen erővel és ügyességgel védekezett Ned kezéből. A másik kezével megragadta az ellenfele torkát.... Mindketten tudták és érezték, hogy ez a küzdelem csak másodpercig tarthat. Oly retentő vak dühhel és elkeseredéssel estek egymásnak, amilyen erő csak télt éttől a két edzett testű, csupa izomembertől. DÖomsdoíf hatalmas, szőrös ujjai nagy erővel markolták meg Ned torkát, aki viszont jobb kezével, amelyből az imént kiejtette a kést, meg ragadta a Doomsdorf övén lógó revolver markolatát. Bess is odaugrott nekiszilajodottan, akár az anya, farkas, amikor kölykének védelmére siett, de Dooriisdörf balkarjának csak egyetlen ütése eszméletlenül terítette le a hóba. Ebbe a harcba nem avatkozhattak be külső erők. Kettőjüknek kellett azt megvívniuk, még pedig minden erejük és ügyességük megfeszítésével, mert ririndegyikük tudta, hogy a másiknak éléte —— áz ő halála. 1 Ned csak látszólag volt előnyben azért, hogy Doomdof lábát lefogta a csapda, mert az óriás felső teste'szabad volt és félelmetes karjai, irtózatos tenyerei már megragadták Nedet, aki tehát nem győzhetett máskép, mint a saját erejével. Végeredményben mintha két ősember kapaszkodott volna össze, hogy eldöntse: ki legyen ur a másik fölött — oly hallatlan, vad erővel folyt közöttük a harc életre-halálra. Ned érezte, hogy már alig egy-két másodpercig bírja a viaskodást, mert Doomsdorf ujjai görcsösen szorongatták a torkát. A két ellenfél teste jóformán meg se moccant oly szorosan tartották egymást átkarolva az acélizmaikkal. Ned balkezével igyekezett lefejteni a tö'rkat Tzoföngáto uj j akat, Doomsdoff ’ káíkeze 'ue^ig' azt. igyekzett ^egakadalyóarii, hógy Ned ki ne ránthass&es ellene fordíthassa jobb kezével az ő tulajdon revolverét. A küzdelem most már arra ment, melyiküknek az ereje fpgy el hamarabb-... Mozdulatlanul, hallgatagon fe kűdtek együtt a hóban, mindkettőjük arca halotthalvány volt a rettentő izgalamtól és eröfeszitéstöl. A másod percek tűnő töredékében egyre erősebben kapcsolódtak iá Doomsdorf ujjai Ned torkára, ugyanakkor azonban Ned jobbkeze is mindjobban húzta már elő ellenfele övéből a revolvei't. Még egy pü’rrat és sem a szorongató ujakkl, sete. a revolvert markolászó kéz nem tud többé megmozdul- I ni, Hiszen magában a rettenetes erőfeszítésben is megszakad a szivük! Ned szemei előtt már sötétedni kezdett ( a világ, a halál közelsége már elhomályosította vészes árnyékává} az öntudatot — dg a revolver már kint volt Doomsdorf övéből és most már csak a csövét kellett megfordítani.... Már csak ösztönös mozdulat volt, mikor Ned erejének és homályosuló öntudatának végső megfeszítésével megnyomta a ravaszt.... Különös csattanó hang hallatszott tompa dörrenés, mintha ködlő messzeségből hang?anék. Ned öntudata végkép elhomályosult, a szemei le? csukódtak és tudattalan álom borult rájuk, mint a tender árja.... Aztán lassan engedett agyában a szörnyű nyomás, derengeni kezdett az öntudata és amikor na gyókat sóhajtva újra magához tért, piros csikók folyclogáltak lábai alatt a havon. > De még sokáig nem birt talpra állni és akkor is bó dultaji hevert, amikor Bess, fölocsudva ájulásából, lassan odajött hozzá. Ned még félig*eltompult agyával is érezte mennyi gyönyörűséget hoz neki a leány jelenléte, doomsdorf, egykori uruk és parancsolójuk mozdulatlanul hevert a lábainál, egyik lábát még mindig erősen fogta a csapóvas. Óriási fenevad esett a csapdába, de nem az ölte meg, hanem tulajdo^ revolvere, melynek golyója keresztüíszal'adj; - a könyörtelen szivén, kikferget Ve’ belőle a gonosz lelket. > *5 '4 -í 1 ' ; , * • y l , : > ri I «■ l _ 4c ... ’’ i i I - ? V ' Ez a dráma csak egyetlen lap a pokolsziget történetéből. Ezer és ezer esztendeje uralkodtak itt már Észak zabolázatlan erői, mielőtt Doomsdorf legelső lábnyoma megzavarta az örök hólepel sima folytonosságát. Mindaz, ami azóta történt, minden szenvedés és keserűség nem jelentett itten többet, mint a tenger hullámainak egyetlen csapása. A tavasz megint visszaállított mindent eredeti rendjébe. S az uj tavasszal együtt megérkezett az “Intrepid’ is, széttörte a még megmaradt jégtáblákat a szigetek szűk átjárói között és a sziget ősi uralkodói Újra átvették csöndes biradalmukat attól a kis embercsoporttól, amely sietve hagyta el a megtorlás szigetét, . .. - .. ‘ Még a barnabőrü indián asszony is elhagyta a szigetét, hogy hazatérjen régi törzséhez, valahová messze szakra. A többi három számkivetett hazatérése simán történt. Az öreg Cornet végtelenül boldog volt, mikor ; dneglátta hazatérő fiának csodálatosan megembereseiflett alakját és még jobban örült, amikor megtudta Ned szivének választását. |. És titkon áldotta a sorsot, mely a “Megtorlás szigetére vetette ki a fiát. Mert, akármilyen keserű szenvedé' sek árán is, végeredményben ez a sziget jótétemény volt Nednek. A fiúnak vad, zabolátlan erői itt találták meg az aranyat a por között. Ezek mutatták meg neki az ‘ ytat a boldogság felé és ez az ut egyenesen Bess karjaiba vezetett. Itt jóleső nyugalmat talált napi munkája végén, itt nemcsak szerelmet és életet talált, hanem leijei élettársat is kapott abban az erős lélekben, amelynek segitégével mindig felemelt fővel tudott járni és szembe tudott nézni az élettel. így találták meg azt a biztos kikötőt, ahol a sarki szél nem fogja többé háborgatni őket, azt a tűzhelyet; amelynek melegét és fényét a külső világ sötétsége és szörnyű hidege sohasem olthatja ki. — VÉGE — A kegyelmes Asszony Unokája — REGÉNY — ELSŐ FEJEZET Guttenberg tábornagy özvegye egyedül ült lakószo)ájában és egy jótékonycélra szánt mellényen kötögetett STagyon csodálkozott rajta az öreg kegyelmes asszony, íogy senki sem jön ma hozzá, mert ritkán fordult elő, iogy ilyenkor, estefelé ne lett volna látogatója. Tudni Ilik rendkívül kiterjedt társaságnak minden egyes tagja állandóan elhalmozta figyelmessége és ragaszkodása eleivel. — Édes Istenem, az öreg leégj Mmes asszony! Kilek udvaroltak volna, ha neki nem! Hallatlanul gazdag is módfelett vendégszerető dáma volt fényűző estélyecet adott és ráadásul még egyönyörü kis unokája is mit, egy igazán elragadó fiatal leány. így hát nem volt :soda, hogy Banrenburg legjobb társasága — nagyszánu katonaság állomásozott ebben a közéj) nagyságú város cában— legteljesebb hódolattal adózott a személyének s szivesen elnézte neki egy ,és más hóbortját. Mert hiszen cetségtelenül nevetséges volt kissé , hogy milyen nagy előszeretettel viseltetett a katonaság iránt, hogy milyen szigorúan közülök válogatta a társaságát. A civil embe•eket éppen csakhogy megtűrte a házában. Állandóan szorgalmasan tanulmányozta a katonai címtárakat és -anglistákat, bámulatosan tájékozott volt katonai kérdésekben és elvárta “adjutánsai’-tól, hogy azonnal s pontosan közöljenek vele nemcsak minden áthelyezési előléptetési, nyugdíjaztatási hírt, hanem minden “felülről övő diszkrét figyelmeztetést’ is. Alapjábanvéve azonban nem is lehetett csodálkozli ezen. Az egész országban nem volt talán még egy :sálád, melynek annyira keresztül-kasul katona lett /olna minden tagja, mint a Guttenberg ezredesné csaádjáé. Az ősei hetediziglen a császár kabátját viselték is az apja is éppen úgy magasrangu katona volt, mint corn elhalt fivérei. És a Guttenberg-családban pontosan ugyanaz volt a helyzet. Nem csoda hát, ha kegyelmes asszony házatáját naphosszat kardok csörömpölése, sarkantyúk pengése verte fel és hogy nem vették neki sokon a hadsereg iránt táplált túlzott egyoldalú imádatát. Mindenki, aki a házhoz járt, meg volt róla győződ/e, hogy a generálisné unokája is hü marad majd a :salád hagyományaihoz és csak katonaiszthez fog fele^ ségül menni. Utóbbi időben tudni is vélték már, hogy ki a kiválasztott, hogy ki lesz az, aki abba a szerencsés helyzet)e kerül, hogy a generálisné “első adjutánsa’ és unokájának a férje lehessen. Az öreg hölgy még mindig ott ült a díványon, tiszteletctparancsoló tartásban és serényen forgatta kötö-tüit. Milyen jól összefért volna evvel a mnkával egy kis beszélgetés! Milyen kár, hogy nem akadt hozzá társasága ! , Kedvetlenül csóválta a fejét, maga mellé tette a kötését és feljebb csavarta a lámpát. Egyszerre világosság derült a nagy tágas szobára, melyben fényes, nehéz mahagóni butoimk sorakoztak mereven a falak mentén. Az öreg kegyelmes asszony büszke voit rá, hogy habár igazán megengedhette ' volna megának, egyetlen egy darab uj divatos bútort sem vásárolt még a lakásában.. —: A szüleim ezeket a bútorokat adták nekem hozományul, annakidején ezek voltak szépek; a boldogult férjem nagyon szeretett ezeken a mahagóni székeken és a diványonon ülni, igy hát remélen, a vendégeimnek is elég jók lesznek. Ha valaki úgy találja, hogy nfem elég elegáns neki lakásom, bátra otthon maradhat ! —— szokta mondani. Ug^- látszik azonban, senki sem volt, aki visszariadt volna a kyegyelmes asszony tágas, nagy termeitől, melyeket Virágos tapéták és szép régi képek diszitettek, — —áőt ellénkezöleg minden ember, legfőképpen pedig az ifjúság úgy vélekedett, hogy az öreg generálisné házában egészen pompásan lehet szórakozni. Ha valaki mégis nagyon ragaszkodott lakásberendezésben az uralkodó divat Ízléséhez, azt sem kellett telsen nélkülöznie ebben a házban, csak a kegyelmes aszszony unokája háromszobás lakosztályának valamelyik ajtaján kellett volna bekukkantania. Mert a saját szobái berendezését egészen az unokájára bízta az öreg höigy. I . | ,j Nagyanyja és unokája nagy, régimódi házban lak, tak, amely mögött szép árnyas kert terült el. Habár a ház túlságosan nagy volt kettőjüknek, még sem adta ki lakóknak az öreg kegyelmes asszony. Minek bajlódnék velük, mikor nincs rászorulva? így legalább igazán nagy csend uralkodott a házában. Mert ennek az előkelővillanegyednek az utcáiba csak nagy ritkán tévedt egy-egy bérkocsi, villamos pedig egyáltalában nem járt ezen a Vidéken. ,Még leginkább repülő, könnyű magánfogatok sühantak ej néha zajtalanul a kegyelmes asszony ablakai előtt. Nedves, ködös, barátságtalan novemberi este ereszkedett le az utcára, olyan aminek a hidegétől a velejéig megborzong »az ember. A kegyelmes asszony egy régi módi ezüstcsengőt vett a kezébe és kétszer egymásután csengetett vele. Hatalmas termetű, ősz asszony lépett a szobába, ráncokba vasalt, ragyogó fehér kötényt és éppen olyan ragyogó fehér főkötöt viselt, rég idők óta állt már az öreg hölgy szolgálatában. Még egészen fiatal asszony volt a kegyelmes asszony, amikor komornának szegődött el hozzá, később aztán feleségül ment egy mülakatoshoz és mikor aztán a kegyelmes asszony is, ’özvegyi sorrajutottak, házvezetőnő lett régi asszonya í 17 ó la o w FANCHALY VIRÁGÜZLET 4714 Lorain Avenue ME 1-1882 ■, II. '■ • I ’ VIRÁG MINDEN ALKALOMRA! MINDENKI JEGYEZZE MEG ila kisebb vagy nagyobb baja via a Televisionnal bármely gyártmány la. téljaa garancia mellett megjavítjuk Stive G. Szabó É. F. G. — TV Ukolácoti ée vizsgázott, etakkápzett television Javító, 2651 EAST 126th ST. IW 1-4544 RA 1-0567 HÁ BÚTORT, vagy villany készüléket óhajt vásárolni, ne kerülje el LOUIS FURNITURE COMPANY ÜZLETEIT, inert minden vásárlással PÉNZT TAKARÍT MEG Főüzlet: 12914 Union Ave Másik két üzlet 10508 Union 15975 Broadway Ssaobonya LászSónéés fiai: Béla és Johnny Accurate Complete News Coverage I W $22 6 Months $11 3 Months $5.S0 Clip this advertisement and return it with jrCor check or money order to: The Christian Science Monitor One Norway Street Beeten 13, Meow PB-16
