Az Ujság, 1964 (44. évfolyam, 4-48. szám)
1964-05-14 / 19. szám
4 OLDAL AZ ÚJSÁG MAY 14. 1964 MEGTORLÁS SZIGETE — REGÉNY — Már érezte, hogy a jégbörtön fagyos lehelete egyre jobban belopakodik a vérébe, nem szabad hát egy percet sem veszíteni a munkából és különben a halál hideg ujjai a szabadulás küszöbéről rántják vissza. Lázas sietséggel fogott hozzá a munkához és körülbelül | fél méternyire a párkány fölött éles bevágásu lépcsőt kezdett vágni. A jeget azonban vadász késsel faragni nem könnyű. Lassú, kínos munka volt, csak alig haladt előre s Ned mindjárt látta, hogy a legnagyobb elővigyázatossággal kell dolgoznia, mert csakis a szabályosan, gondosan vágott lépcső tud megfelelő tartást biztosítani a lábának. Úgy dolgozott, mint eddig soha — hiszen az életéről volt szó, keze pedig a munkában megedzett ember ügyes keze volt. Mikor elkészült az első lépcsővel, félméterrel feljebb nyomban hozzáfogott a második lépcsőfokhoz, i Nagy gondossággal vájta ki ez is. Noha prémkesztyüi melegek voltak s ő maga állandó nagy erőfeszítéssel dolgozott, a zsibbasztó, dermesztő fagy mégis belekapott már az ujjaiba. Pedig nem szabad engedni, hogy az ujjai megmerevedjenek s hogy ne bírja fogni a kést. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem elég csak lépcsőket vágni a lábának, hanem még hátrt van a nehezebbik munka, hogy megfelelő kapaszkodókat vájjon a kezeinek is. Ezeket még nagyobb elővigyázattal és ügyességgel kell előkészítenie, mint a lépcsőfokokat. Nyomban hozzá is fogott.. Az elsőt olyan magasságban kezdte, ameddig csak fel tudott, nyúlni a karjaival, a következőt félméterrel feljebb, majd újra félméterrel még hára három lépcsőfokot vájt a jégfalva. Amikor már eddig eljutott a munkájával, úgy vélte, hogy néhány pillanatot pihenésre szánhat értékes perceiből. Nem szabad engedni, hogy a fáradtság eltompitsa idegeit és keze elveszítse ügyes és erős mozgását.. A munka első és nagyobbik részén már úgyis túl volt a szabadulás lehetőségéhez hatalmas lépéssel közeledett. Ha most fel tud kapaszkodni csak az első lépcsőfokra is, már magasabban vájhat uj rést a kezének. Fogai közé vette a kést, óvatosan beleállt egyik lábával első kivájt lépcsőfokba s kezének elkészített kapaszkodó segítségével igyekezett följebb húzódni. Nagyon hamar meggyőződött, hogy a most következő munka már szinte a leehtetlenséggel határos. E- zek a jégbe vájt mélyedések nem voltak hasonlíthatók, a sziklába vésett kapaszkodókhoz, mert az ujjai folytonosan lecsuztak s még két kézzel is majdnem lehetetlen volt kapaszkodni — hát még félkézzel! / Teljes erejével nekihasalt a jégfalnak és amikor már némi biztos tartást érzett, jobb kézzel hozzáfogott a munkához. Még az előbbinél is kínosabb lassúsággal sikerült végre valamiféle lyukat vágnia a feje I fölött a jégfalba. Teljes testsúlyával szinte hozzáta-1 padt a jéghez, nem nézhetett fölfelé, hanem csak talá- t lomra vésett valami csipkézett szélű lyukat. De az élete függött ettől a munkától, éppen ezért nem sokat habozott, hanem újra fogai közé vette a kést, jobb kézzel belenyúlt az újonnan vésett jéglyukba és igyekezett még följabb húzódni. Ez a kísérlet azonban teljes sikertelenségggel járt. Meggémberedett kézén nem tudtak elég erősen fogni, ujjai kicsúsztak a résből, úgy hogy visszazuhant a jégpárkányra. Valami fémtárgy éles hangja csendült meg jó mélyen alatta, amint nekivágódott a jégfalnak. Másodszor már nem hallotta ezt a hangot, de egyetlen kétségbeesett pillanat alatt megértette a szörnyű valóságot. Akármennyire igyekezett is összeszoritani a fogait a hidegtől elerőtlenedett karjai eleresztették a kést és az hullott le most a feneketlen mélységbe. Nem is ügyelt arra a különben meglehetősen veszedelmes sebre, amit a lehűlő, borotvaéles penge hasított, sőt azt sem vette észre, hogy a vére is szivárogni kezd a prémbunda alatt. Csak annyit érzett, amennyit a vadászember hideg fatalizmusa diktált, hogy: nagyszerű, méltó küzdelmet vívott ak életéért, de elvesztette a csatát. Már semmi haszna sem lett volna, hogy újra elölről kezdje az egészet. Nem volt már sem fejszéje, sem kése, amivel hozzá foghatott volna uj lyukak vájásához. Ami egyéb holmi még a kezeügyében volt, mint a vállán cipelt uj bőrök, a biztonsági gyújtókkal teli kis skatulya és még több apró- cseprő holmi — már nem segíthetett rajta ebben a kétségbeejtő helyzetben. Lassankint pedig egyre nehezebb volt még csak gondolni is arra a haszontalanná vált rettenetes munkára, a mivel eddig próbálkozott és arra a könyörtelen sorsra, amely vár reá. Nehéz lett volna bármi másra is gondolni, mint az egyre növekvő, borzalmas hidegre. Legjobban kezei szenvedtek a hidegtől. Úgy igyekezett segíteni magán, hogy amilyen erősen csak tudta, egymáshoz dörzsölgette a kezeit és lassacsán érezte is, hogy a vérkeringése újból megindult és a nagy szőrme kesztyűkben meleg árad szét. Háttal támaszkodott a jégfalnak és magára húzta az összes bőröket, amiket Stop here for comfortable terms on your coming new car! Then Shop at your leisure for your aznap összeszedett a csapdákban. Most már csupán egyetlen reménysége maradt, de ez a reménység már egyenlő volt a kétségbeeséssel, a teljes lemondással. Abban reménykedett, amit eddig csak mint mesét hallott, hogy a hideg lassan lopakodik bele az erekbe s a megíagyás nem lesz kínos és hosszadalmas. Már nem tarthat soká; nem fog váratni magára. Hiszen már most is elfogja valami haláls fáraódt lustaság, nem kellemetlen, hanem kifejezetlenül békességes érzés.... A jégfalak halálos hideget árasztottak, a közibük szorult áldozatnak már aligha van hosszú ideje ezen a földön. A sarkvidéki jég halált osztó keze könyörületesen gyors. Mindössze arról lehet szó, hogy még pár óráig bírja a küzdelmet a hideggel. Már eddig is azt hitte, hogy messze ben van az éjszakában, pedig még a lázas munkával is csupán percek teltek el. A feje fölött piég mindig szürke világossággal derengett a szakadék szája. A fagy újra dermesteni kezte az ujjait, de Ned most már kíséretet sem tett, hogy erős dörzsöléssel fölmelegitse. Már érezte, hogy a hideg kicsiny, éles pengéi hasogatni kezdik a szivét. A jótékony álom talán mégis előbb keríti hatalmába, mielőtt még a fagy éles hasogatásai megkezdenék valódi inunkájukat. Az északi éjszaka sötétje egyre mélyebben borult fölébe. A napnyugtának szele gyöngéden simpgatta a fölötte elterülő sima jégmezőt. A sarkvidéki rövid nappalnak vége volt.... XXIV. FEJEZET Bess a szokottnál is gyorsabban végzett munkájával ezen a napon. Mindig az járt az eszében, hogy ez a találkozás napja Neddel. Gyorsabb tempóban gyalogolt, rendes pihenőit megrövidítette és nem bajlódott a nagyobb /fajta megfagyott állatok megnyuzásával, hanem inkább magával cipelte, hogy majd a házban, tűz mellett, könnyebben és gyorsabban huzza le a bőrüket. Kora délután érkezett meg találkozó helyükhöz. Nyomban hozzálátott, hogy mindent elkészítsen, mire Ned megérkezik. Hatalmas, lobogó tüzet rakott a rozsdás kis kályhában, hogy kellemes meleg fogadja a hosszú útjáról nehéz zsákmánnyal megrakadva érkező fáradt prémvadászt. Meleg ételt is készített, hogy ez is készen várja. Amikor pedig mindennel elkészült, kiment a dombokra és leste, mikor tűnik elő Ned alája. Minden egyes alkalommal szinte ujjongó örömmel pillantotta meg azt a kicsiny, mozgó feketet pontot, amely a fák közül előbukkant, a jól ismert ösvényen, Most pedig még a szokottnál is nagyobb türelmetlenséggel várt, mert egész nap sehogy sem tudott megszaba-. dúlni valami kellemetlen, rossz előérzet nyomásától. Valahányszor itt találkoztak, mindig nagyon kedves időt töltöttek együtt a kályha mellett ülve. Bessnek ez a pár óra megért mindent, még az egész heti keserves munkát is. — Úgy látszik — tűnődött magában — hogy Ned kicsit megkésett a kőrútján. Egyszerre csak kiegyenesedett a leány és, erőltetve a szemeit, hitetlenkedve nézett egy váratlan jelenség felé. A jégmező sima tükrén, ,jó másfél kilóméternyire a háztól, fenn a hegygerincen mozgó emberalakot pillanat meg. Messze volt ugyan, de gyakorlott szemei az első pillanatban megállapították, hogy a mozgó alak nem eidei vad, nem a téli álmából felzavart medve vagy rénszarvas, hanem Nen igyekszik megrövidíteni az útját és azért jön lefelé a veszélyes jégösvényen, ahelyett, hogy körül jönne a rendes vadász -útvonalon. Az enyhe lejtésű jégmező fehérségén pontosan kivehető volt a sötét emberalak minden mozdulata és a leány szeme nyomon követte a közelgő embernek minden lépését. Ned merészen, gyorsan lépkedett a tükörsima jégfelületen. Nem tudja talán, micsoda veszedelem leselkedik rá a jég között, nem tudja, hogy ha megcsúszik, menthetetlenül belezuhan a halálos ásítással tátongó üregbe?.. Bess szorongó aggodalommal leste a fiú minden lépését. Amikor már Ned majdnem elérte a biztonságot jelentő hómezö szélét, Bess észrevette, hogy megáll, pár lépést hátrál és nekiiramodik, hogy átugorja a hasadékot. Az egyik szempillantásban még látta, hogy Ned ugrásra lendül, a következő pillanatban pedig csak anynyit látott a bizonytalan szürke világításban, hogy a jégmező ismét puszta és Ned eltűnt, mintha varázsló tüntette volna el. Mozdulatlanul, meredten, állt a leány és egyre növekvő borzalommal bámult a jégmezőre. Nem volt sehol egyetlen fa vagy kiugró jégtömb, ami eltakarhatta volna Nedet — és mégse tűnt elő többé várva várt alakja. Ahogy jobban erőltette szemét, bizonytalan, sötét, ■'oezugos vonalat látott a jégen, mintha fekete ceruzával húztak volna vonalat a fehér jégre — pontosan oda, ahol Ned eltűnt. Pillanat alatt megértette a helyzetet. Az a sötét vonal ott a jégen feneketlen mély szakadék, amelyből semmiféle élőlény nem tud kijönni többé!.... A rémület szinte földhöz szögezte Besst, oly mozdulatlanul állt a helyén és semmi külső jel nem mutatta, hogy látta és teljesen meg is értette a történteket. Szemei, mint két színtelen és fénytelen folt ültek sápadt arcán. Gondolkodni látszott, mint aki saját gondolatvilágába húzódik vissza, hogy azokban keressen menedéket a külső világ borzalmai elöl. Alig volt öntudatánál, a külső világ iránt legalább teljesen érzéktelen lett. Érzéktelen a körülötte terjeszkedő hómezö és az egyre terjedő hideg iránt, sőt az idő iránt is. Olyan volt mint a gyermek, aki élet-halál között lebeg valami félelmetes gyermekbetegségben. Az ajkai most lassan mosolyra huódék, édesen, gyöngéden mosolygott, ahogy az angyalokat ábrázolják. Olyan volt ez a mosoly, mint mikor a haldokló gyermek mosolygással önt bizalmat a zokogó anyjába, hogy elhitesse, hogy már jobban van és nincs ok a sírásra. — Ez nem igaz — suttogta önmagának — nem lehet igaz.... valami tévedés történhetett. Megfordult és bement a házba, újabb fahasábokat rakott a tűzre. Hatalmas lángnyelv csapott ki a kályhából és Bess kezével védte arcát és haját a perzselő meleg ellen. A szobának melegnek kell lennie, mert Ned nemsokára megérkezik. Nem szabad engednie, hogy az álandóan leselkedő hideg rést találjon és betolakodjék ide a házba. Persze, szükség lesz meleg ételre is. utánna nézett és megigazította a kályha tetejére helyezett vasfazekat. Azután, inkább az ösztönétől hajtva; mint tudatos gondolkozással, hozzá látott, hogy előkeressen minden olyan eszközt, aminek esetleg hasznát veheti most következő munkájánál. Talált egy kötéldarabot is, amit valamikor kéziszánkó húzásra használtak; nem volt hosszú, alig három méternyi. Valószínűleg nem lesz elég hosszú, hogy j komoly segítségül szolgáljon, de ennél több nem volt a, kunyhóban. Levette még a takarót is az ágyról s a vállára vetette. Talán még erre is szükség lesz odakinn. | Eddig szinte gépszerüen mozgott ide-oda, jóformán a-' lig tudta mit cselekszik, de most már lassankint újra uralkodni kezdett önmagán. Nem flzabad tovább itt töl-1 tenie az időt. Lelket kell öntenie magába, minden erejét össze kell gyűjtenie a további cselekedetre. , Lassú, kínos percek teltek el, mig elérkezett a jégmező saélét szegélyező meredek szikláig. Innen kezdve 1 jókora kerülőt kellett tennie, hogy túl jusson a sziklá-I MEGHÍVÓ A í I j Szt. István Műkedvelő és Dalkör a legnagyobb szeretettel hívja tagjain kívül Cleveland Magyarságát 60 éves fennállásának JUBILEUMI BANKETJÉRE, AMELY MOST VASÁRNAP, MÁJUS 17-én délután 1 órai kezdettel lesz megtartva Bakó Imre bizottsági elnök vezetésével A Szt. Margit Egyház Termében, Elsőrendű ünnepi ebéd — A jegy ára $3.00 Kitűnő angol és magyar szónokok — A Szent István Dalárda énekszámai Jegyek kaphatók a Szent István Kör gondnokánál Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra | a legszebb virágokat kapja Orbán's Flowers 11520 Buckeye Rd. RA 1-1 ARAINK SOHASEM AMATMX PANASZRA OKOT. MAGYAR LELKIGYAKORLATOK NŐKNEK MÁJUS 29. (PÉNTEK) ESTE 7 órai kezdettel és 31-én (VASÁRNAP) VÉGZŐDNEK AKIK RÉSZT ÓHAJTANAK VENNI, TELEFONÁLJANAK ERRE A SZÁMRA KE 1-7370 Vagy küldjék az alábbi szelvényt erre a cimre: DIOCESAN RETREAT HOUSE, 18485 Lake Shore Blvd. Cleveland, Ohio Név __ Cim __ MINDENKI JEGYEZZE MEG 3a kisebb vagy nagyobb baja van • Televisionnal bármely gyártmány la. teliee garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV lakolázott áe vizsgázott, ifcakkápzett television Javító. 2656 EAST 126th ST. 5W1-4544 RA 1-0567 HA BÚTORT, vagy villany készüléket óhajt vásárolni, ne kerülje el LOUIS FURNITURE COMPANY ÜZLETEIT, mert minden vásárlással PÉNZT TAKARÍT MEG Főüzlet: 12914 Union Ave Másik két üzlet i0508 Union 15975 Broadway Szobonya Lászljóné és fiai: Béla és Johnny Printed in BOSTON LOS ANGELES LONDON 1 Year $22 6 Months $11 3 Month« $5.50 Clip this advertisement and return it with your check or money order to: The Christian Science Monitor One Norway Street 8o>ton 15, Moo. PB-16 kon és elérje azt a lankás részt, amelyen Ned keresztül vágott és végül elérkezzék ahhoz a sima jégfelülethez, ahol utoljára látta Nedet. Elszorult szívvel látta most már közvetlen közelből, hogy a rettegett, feneketlen szakadék ott tátong feketén a lábai előtt, óvatosan uett meg nehány lépést előre egészen az ásító mélység szájáig és belebámult a kiomndhatatlan feketeségoe. A nappal utolsó szürkesége még bizonytalan fény nyel árasztotta el a környezetet, de a szakadék olyan .óit, imntha sziniiltig tele volna fekete tintával. Ned Jejszéje ott feküdt közvetlenül a szakadék szélén és az itoisó lábnyomok is látszottak még, pontosan mutatak a helyeit, hol zuhant le. Nem volt értelme, hogy tovább keresgéljen vagy datáljon az előtte ásító mélységbe. A történet egyszeü és világos volt. Bess óvatosan végigfekeüdt a jégen s úgy igyekezett belenézni a sötétségbe. De már minden reménysge eltűnt, hogy vissza tudja hozni a lezulant embert. Ned elveszett az ő számára, ahogy a hulló csillag helye is üresen marad az égbolt csillagfürtjeiben. Érezte, hogy a játék, amelyett eddig végigküzdött, most elveszett. Most már nincs többé semmi értelme, íogy tovább viaskodjék a hóval, hogy a szürke haj naokon küzködve bukdácsoljon végig a vadászköruton. A csillag, amit eddig követett, lehullott, oltárának lánga kialudt. Csak most tudta teljes bizonyossággal, hogy miiért is küzdötte végig eddig a szörnyű harcot! Nem xz élet utáni puszta vágyakozás, vagy a megszabadulás reménye éltette eddig is, hanem Ned iránt érzett szerelme volt, ami megedzette a szenvedés elviselésére és ezért nem roppant össze a megerőltető munka alatt. Ez 5vta meg őt a hideg és aviharok szörnyűségeitől s ez emelte fölébe a sziget nyei’s erőinek. Most pedig már mind ennek vége! Ez volt hát végzete a női szívnek, hogy keresztül verekedj e magát ezer meg ezer kifej ezhetetlen nyomorúságon csak azért, hogy a végén reménytelenül összetörjön? Ez hát, amit az élet nyújtani tud! Hiszen meg volt elégedve azzal is, hogy egyáltalában él és eltűrt mindent, csak azért, hogy közel léhessen hozzá és őrködjék felelte utolsó pillanatáig — de most már nincs értelme semminek! A kályhában gyújtott tűz most már kialudhat és a mind jobban és jobban növekvő hideg most már kiolthatja az ő lelkének utolsó lángját is. Bess mindig azon igyekezett, hogy valósággal elzárja eltitkolja önmaga előtt aa valóságot, de lelke mélyén azért soha sem tudott teljesen elzárkózni előle. Sohase reménykedett abban, hogy megszerzi Ned szerelmét >— ez már Lenóráé volt és Ned hűsége egy pillanatig sem ingott meg. De neki elegendő volt az is, hogy közel lehetett hozzá, hogy mellette dolgozhatott és segítségére lehetett, amennyire halandó ereje csak engedte. Most már tudta, hogy eddig ontott könnyei mind Nedérc omlottak — nem azért, mert a hideg és Doomsdorf büntetése kínozták, hanem azért, mert ezek a borzalmak gyakran a halál közelébe soorták Nedet. Most pedig lecsapot az utolsó halálos ütés is — és Ned elesett. Most már az ő számára sincs más hátra, mind nyugodtan fekve maradni a jégen és emgvárni, mig a sarki szél diadalmi éneket zeng legújabb és nehezen megszerzett áldozata felett. Találkozásuknak minden egyes pillanatát végtelenül szerette Bess és örült, amikor a hosszú éjjeleken át Ned mellett lehetett. Már találkozásuk első pilanatától kezdődik a szerelme, amikor Ned még nagyon is messze volt attól, hogy teljes emberszámba vehető lett volna, de Bess szeerelme végtelenül, kifejezhetetlenül megnőtt és erősödött az utolsó hónapokban, amióta észrevette Neden a gyökeres változás folyamatát, amely testben és lélekben egyaránt teljesen átalakította a fiatal embert. Diadalmas örömmel figyelte a lassú átalkulás minden legcsekélyebb mozzanetát és minden egyes apró siker, amit Ned kivívott, eegyuttal az ő diadala is volt. - . . . Szerette ennek az uj erőnek legaprólékosabb, legkisebb megnyilvánulását is. De szerette egyúttal Ned küülönös fiüsságát is" —~ furcsa' gyermekes mosolygását, a szemöldöke fölé kunkorodó göndör, barna haját, a nevetését, a szemeit — rajongásig szerette minden mozdulatát. Zokogva kiáltotta bele Ned nevét a vigasztalanul sötét szakadékba és a visszahullámzó visszhang valamennyir felrázta tespedtségéből. — Talán mégsem volna szabad feladnia minden reménységet?.... Ned maga sem tenné azt, hogy teljesen átengedje magát a kétségbeesésnek és megadja magát a sorsnak, ameddig ki nem alszik a reménység utolsó pislákoló parazsa is. Talán ez a szakadék nem is olyan mérhetetlenül mély, mint sok más hasonlónál tapasztalta. Talán Ned is itt fekszik, alig pár méternyire a sötétségben. Megviselve és összetörve ugyan, de nem halva. Hiszen ő oly gyorsan jött idáig, hogy a halálos hideg talán még nem oltotta ki Nedből az utolsó éleltszikrát. Újra kiáltott, most már olyan erősen, amint csak tudott. Ez a kiáltás már nem maradt válasz nélkül.. Ned alig pár perccel Bess megérkezése előtt számolt le mindennel és adta meg magát a sorsnak. A leány erős, csengő hangja azonban hirtelen uj világosságot hozott a már ködlő fél-öntudatába, amibe csendesen belesülylyedt. Egyszerre újra tudatára ébredt, hogy neki még kötelességei vannak ezen a földön, nem szabad elzárni füleit a zokogó kérelem ell. Hangja bizonytalanul, határozatlanul csengett, imntha valóban halott kiabálna fel a mérhetetlen mélységből. — Itt vagyok Bess, de nagyon gyorsan kell ám dolgozni, hogy.... FANCHALY VIRÁGÜZLET 4714 Lorain Avenue ME 1-1882 VIRÁG MINDEN ALKALOMRA!
