Az Ujság, 1964 (44. évfolyam, 4-48. szám)
1964-01-30 / 4. szám
4 OLDAL AZ ÜJSAe JANUARY 30, 1964 MEGTORLÁS SZIGETE REGÉNY— X. FEJEZET. Knutsen már teljes öntudatánál volt és teljes biztonsággal osztogatta rendelkezéseit a fedélzeten. Keze biztos volt, mint az acél. Az a pár perc, mig az imént elvesztene önuralmát, bajba sodorta a hajót, de most már tökéletesen tudta, hogyan kell viselkednie ebben a nehéz helyzetben. Attól a pillanatból kezdve, hogy a “Charon’ ráfutott a sziklára, ismét Knutfien kapitány volt a hatalom a szélsöpörte fedélzeten. A bizonytalan dámpafénynól, amelyet ide-oda lobogtatott a szél a köröskörül magasra csapkodó,, fehéren tajtékzó hullámok között, az egész jelenet nem hasonli ott a valósághoz. Mintha különös álom lett volna elejétől fogva. Sohasem tudtak rá tökéletes tisztán visszaemlékezni, akik túlélték. A fel-fel villanó képen, kusza sza összeviszaságát meg későbbi nyugodt napjaikban se tudták soha teljesen kibogozni. A hajó orrán a lámpa még változatlanul hasított bele sugarával a havas éjszakába, a csípős hideg szél még mindig változatlan erővel söpörte a födélzetett és vadul rohant bele a sötétségbe — a hajó pedig süllyedt lefelé, mintha ólom volna a rakománya. A hajó négy utasa majdnem ugyenegy pillanatban jelent meg a födélzeten, hogy a mentőcsónakrt bízza hajszálon függő életét. Nem volt közöttük kettő sem, akire egyformán hatottak volna a kiállott szenvedések, a fékevesztett elemek szörnyűsége, az egyre magasabbra és magasabbra zuduló hullámok riasztó látványa s mindazok a borzalmak, amelyekről ezelőtt sejtelmük se volt. A három nők őzül egyedül Bess jött ki úgy a szobájából, hogy magával hozta, amire gondolta, hogy majd szüksége lesz. Megviselt, sápadt arca még a szokottnál is különösebben gyerekes volt a lámpavilágnál. Hardenworth asszony szinte félájultan támolygott, a halálfélelem teljesen elnémította. Lenora majdnem öntudatlan volt a félelemtől, szólni nem tudott, csak elcsukló, zokogó hangokat tépdesett ajkáról a szél. Ned viszont éppen ezekben a dettenetes pillgnanatokban érezte, mennyire szüksége yan minden .férfias energiájára. Lehet, hogy,,^z csupán qsz,t$m3Zerü érzés volt, de minden esetre a legszebb és leghelyesebb érzézése volt, A halálveszély ^pgfili fenyegetés.. megerősítette és ellenállóvá tette az idegeit. Bes,si igy, piUa.i^totta meg ő a, Támpavilágnáfj de ez mgj; ,pem , ^z az embqr veit, aki pár órával előbb még dühösen szidalmazta odalent, a kabinajtóbap. Mindent elfelejtett . Bess ebben a pillanatban, csak egyet nem. Lehet, hogy Ned kívánsága most valóra válik és, .sohjy .töl^bé, népi fogja, ,lí$ni Öt! ’! 1 11 ""7 y ;777' . — Jöjjön es segítsen'! .kiáltoff .Nedre a, kapitánj — mihelyt meglátta. — Ti többiek pedig ereszetek h a nagyobbik csónakot'! — adta ki a parancsot,, McNal; felé. ! ' ' ' ; — Négy ember megy mindegeik ,csónakba —,'.vezényelt ellentmondást nem tűrő hangon..—; A kisebbik be ül ön, Cornet ur, velem, ide jön még miss Hardehworth és a másik leány is. A nagyobbik csónakba ül Hardenworthné asszony, McNab, Forest és Julius. Bess ekkora már megszabadult ábrándképeitől Ez az idő nem volt alkalmas arra, hogy önmagával fog lalkozzék. Az egyetlen, amit tehet, az, hogy igyekezzél kikerülni a bajból élve vagy halva. A hullámok fehé] taraja már-már eléri, lerántja a mélyba — de még mindig nem magát félti: csupán azt látja, hogy Ned élete hajszálon függ a mindent elnyelő mélység fölött De azért nem felejtette el azt az utolsó jelenetet 'sem-, a mely lejátszódott közöttük — hogy Ned nem akarja ől többé látni. Mrre gondolva, szinte öntudatlanul kiáltott át a szél sivitásán keresztül Knutsen kapitánynak: Vigye a maga csónakjába Lenora anyját, hogj együtt lehessen a leányával, én meg majd a másikba megyek. A kapitány ügyet sem vetett rá, tovább üvöltötte s parancsait. Hogy jobban lássák a mentőcsónak kötelékeit, magasra emelte lámpáját s annak sárga fénye pillanatra megpihent Bes» megviselt, rémületet sugárzó adeán. Nem messze tőle állt Ned, aki sápadtan, de elösen állta a vihart. A fiú is meglátta Bess arcán a lámpafény villanását. Ez az egyetlen villanás még a vihar és a tenger bömbölése közben is megérttette vele, hogy mit akar a leány. Szaván akarja fogni őt valami okból, ami valószínűleg -mindkettőjük látókörén túl van, valóra akarja váltani az ő előbb kiejtett oktalan kívánságát és most át akar ülni a másik csónakba.... Pedig azok a dühös szavak nem is a szivéből jöttek, hanem csak egy gonosz pillanat sugalta őket, amely már azóta régen elmúlt. — Milyen ostoba s milyen minősíthetetlenül goromba is volt ő akkor!.... Egy percig sem merte volna álmodni, hogy a leány komolyan vesz mindent, — hiszen az egész kifakadás csak egy elkényeztetett gyermek beszámíthatatlan dühe volt, aki még nem tanulta meg, mit tesz: embernek lenni! — Maga velünk jön! mondta röviden. —Ne legyen olyan ostoba, mint én voltam. — Aztán pedig, mintha magyarázni akarná szavait, hogy a leányt tányt teljesen megnyugtassa, hozzáfűzte: — Hardenworthné legalább kétszer olyan nehéz, mint maga és túlterhelné ezt a kis csónakot. A leány nyugodtan nézett rá és szótlanul bólintott. Ha Ned a hála megnyilvánulását várta, akkor kellemetlenül ábrándul hatott ki, mert Besjg úgy fogadta a meghívást, mint a sors megváltozhatatlan rendelését, amelyet ebben a pillanatban szó nélkül teljesítenie kell.Ned besegítette a leányt a csónakba. A néger szolga, aki a kapitány utasítására még az utolsó pillanatban lerohant a kabinokba, néhány takarót dobott utána. "*tán Lvnorat segítette be Nőd, gyöngédet! ; aggodalfetézte még a félelem s a sötétség, amely mintha jeget sugárzott volna az ereikbe. Ned kezei i» szinte megdernedtek a hidegtől, de mégis leszedte egyik takaróját és tegongyölte vele Lenorát A. hullámok széles ringatássu hömpölyögtették tovább a csónakot, de a szél már kizei sem íujt oiy erősen, mint az éjszaka és a hullánoK is jóval alacsonyabbak voltak már, de viszont a iiijiiali órák hüvöségét sokkal élesebben érezték. A síjí még mindig darával vegyes hócsomókat vágott az acukoa. A két leányt időnként elnyomta a kimerültzivart alma, de ez ise nyújtott menedéket a íagyas hídig eilen. Ned szorosan Lenora mellé ült és átkarolta, i,»0y saját teste melegével óvja a hidegtől. Bess szinte vtuielenui, mozdulatlanul gubbasztott a pádon. ....Vájjon ebben a letört állapotban birnak-e még hüsszu órákig ellenállni a hidegnek és a nélkülözéseknek?.... A játékot már elvesztették Észak fölibük kerekedett. Az élet nagyon is törékeny jószág, nagyon i kinnyen lehet, hogy a most következő pár óra egyutta a befejezést is jelenti.... Szerencsért a mindent át fojó szürkeség, akár a felszakadó köd, lassan oszladozni kezdett és a sötétség fekete függönyei lassan felgördültek. A vihar mintegy parancsszóra hirtelen le csiiapodott s az első hajnali fénysugár már csupán a nysgodtan, lassan hömpölygő hullámokban csillogott. Knutsen kapitány, aki eddig meredt, mozdulatlansággal ült a helyén, mindkét ezemét valami láthatatlan távoli pontra meresztve, mintha elvesztette volna az esznéle.ét, most hirtelen fölállt és kinyújtott kezével a szemhatár felé mutatott. Hangja tulhgrsogta a hullámok csapkoaá. át, bele süvöltött a nyugodt hajnalba: — Föld! — kiáltotta.— Szárazföldhöz közeledünk! XI. FEJEZET A csónak másik három utasa nem is sejtette, hogy az a keskeny zöld vonal a szemhatár alján, amit Knutsen fölfedezet, már szárazföld. Ned, aki egész éjjel le sem hunyta a szemét és most is tökélesen ébren volt,^ tiszta szívből kivánta: bár csak igaza lenne a kapitánynak De hiába erőltette a szemeit. Nem látott semmit s szív« mélyén nem is hitte, hogy föld van a közelben. A két eány is felriadt álmából, de csak Bess adott életj jelt magáról s hogy megértette a helyzetet, fáradtan I fordította fejét a két férfi felé s gyönge, kényszeredett 1 mosollyal vett róla tudomást. — Evezni, evezni!— kiabált Knutsen boldogan Ned felé ,— Ha meg akarjuk menteni azt a leányt, arra j csak egyetlen mód van: hogy tűz mellé ültessük! Ugyanebben a pillanáttian már bele is merítette' evezőif a Vízbe lés erős, izmos háta nékifeszült', ‘ amirit huzts a lapátokat, Ned jól tudta, hogy Knütsén kápi- i tány kijelentése Lenorára vonatkozott, aki sokkal jöfcibai «tenvedett- mint Bess/ noha éj szakára . több - és melegebb-takaróba csavargatták., Talán kevesebb; életerő volt tenne, talán menu tudta!elviselni az éjszakai megpróbáltatásait ugyanazzal»- &i<lfllkierővel,..,mint. ,a másik: i Ned vem volt ragyán :kisportqlt evezős, de dóst megéri tette,;ihogy nqki mindég erejéből bele kell,(feküdnie az evezőibe és éppen ezért kimondhatatlanul; -örjiilt, phogy jaz éjszakaf kaland nem viselte mieg különösebben, i; - - <Hátszéllel a hiúi fáraók' iráífyábart evéztek és 'KriUtsén nagX megnyugvással figyelte, hogy a' sZŰrkés-köíd esik, amelyben a szárazföldet látta, ' egyre szélesédik. I Laníacíatlan erővel evezték tovább és Ned lesűjtöttan tapasztalta, hogy kínzó fájdalom járja át evezéshez i nem szokott izmait. Pedig még nehéz, fárasztó mérföldek választották el őket az Ígéret földjének kinevezett szigítől. Emellett egyre súlyosabban nehezedett rájuk az i féléiméig, valószínűség, hogy egyetlen emberi tetemevényt sem találnak rajta. Ez pedig csak a véget jelentheti, mert a halál nagyon gyorsan végez velük, i ha lem akadnak emberi lakóhelyre. Mert hiába volt j Knitsen kapitány az az ember, aki minden helyzetben | dertkasan helyt tud állni és hiába töltötte életének nagyoib felét a zord tengereken, Ned mégsem tudott elkép:elni olyan lehetőséget, hogy pár kinos napnál továbi tengethessék az életüket akármelyik puszta, lakat an, az időjárás minden zordságának kitett szigeten. Méf csak fegyverük sem volt, hogy vadászattal szerezzemk élelmet, az a csekély élelmiszer pedig, ami a meitőcHÓnakban van aligha tart tovább egy két napnál A hideg ugyan egyelőre még nem tűrhetetlen, de nincs messze az idő, hogy mostani ruházatuk nem lesz elég védelem ellene. Még abban az esetben is, ha találnának rakni az állandó hóesésben. , le, hiszen nincs semmiféle szerszámjuk, amivel levághatnák. Sőt nagyon valószínű, hogy még tüzet sem tudnának rakni az allanüó hőeeéisben. A sziget körvonalai lassan kezdtek kibontakozni előttük. Mar az is látszott, hogy — a Behring-tenger szigeteihez mérten — ez körülbelül középnagyságú sziget, de mégiselég nagy arra, hogy akár egy egész állam elférjen rajta. Az a szürke vonal, amit Knutsen egeisőször megpillantott, moist alacsony Vegylánccá iíejlődött. Kopaszon és elhagyottan meredeztek a hegycsúcsok az eg felé a szigetnek hosszában. Itt-ott fa is .átszőtt már — ritkás növésű szálfenyö és törpefenyő /o.t az egész növényzet — de ez is csak a hegyek déli Jeli lejtőjén mutatkozott elszórt foltokban. , A hajnal derengő szürkeségében kimondhatatlan elhagyottság kifejezője volt ez a sziget. Még a gyönyörűségnek az az érzése is, hogy megszabadulnak á fagyos tengertől, elveszett éis elhomályosult abban az egyre növekvő kétségbeesésben, ami lidércnyomásként nehezedett a lelkűkre. Eddigi ütjük alatt a hajón sok puszta sziget mellett haladtak.el, de nem volt közöttük egy te, amelyet ne lehetett volna valóságos virágoskertnek nevezni ehhez képest. Nyilvánvalóan a vadállatok birodalma volt ez. A karibu és a medve hazája, rókák és farkasok otthona, sokkal inkább, mint emberek lakóhelye. És ez a riasztó valószínűség mindjobban bizonyossá vált, minél jobban közledtek feléje. Mindenből csak azt állapihatták meg, hogy a szigeten nincs egyetlen kunyhó egetlen indián sátor, ahol födelet találhatnának. Mindenből csak az látszott, hogy emberi életnek még a .sekélyebb nyoma sincs a szigeten. A hóval födött fehér partszegély már egészen közel, volt, a csónak .nagy, öblös szájához közeledett,, az öbölbe kis folyó sietett a hegyek közül — de hiába kutatták végig szemeikkel a partot; seholise tudtak felfedezni egyetlen háztetőt, de még egy csónakot vagy egy indián kanét sem. Knutsen összehúzott szemekkel erőlködött, hátha mégis megláthatná az emberi élet valamelyes jelét.... — Kutya helynek látszik — állapította meg lehangoltam— Ha egyáltalán volna valami falu, vagy emberi lakóhely ezen a szigeten, az föltétlenül itt volna a folyó torkolatánál. Ez az egyetlen hely, ahol értelme van a letelepülésnek, mert itt lehet lazacot találni. Ned szintén kutatva meresztette szemeit a partokra és hirtelen észrevett valami biztató .jelt; ami szerinte bizónáos'ság volt arra, hogy itt emberek laknak. Vilá-j gosan észreve^ef-ő- gy.A'ótgMl|ajk .Bötétlettek a''jiAJásut küfj jönben teljesen enntetten ' havon s egyenes, volialbád Ae^ejftek a tenger táőTi a Sürü il'éndofólti 'felé -4' Jcirü 1 bei dl .,4—5f)Q, _p]e,teßnvire a parttól. iPyagypgó szel ^nekkeL meguj ült*‘ reménységgel* mutatta utitársainak 4 IfeUedQzósL • Knifttee«.- aeonbam ‘-‘hrtfcttenkédvé ‘1 ráktáHá' TETŐ — CÍSATORNA is KÉMÉNY JAVITAS ( ART'S RESIDENTIAL ROOFING S UJ TELEFONUNK: 247-7722 I ;iO-: id ''111 S I. ' ' ÜU < I íffíutf} ■ t ART SEGEDY, tulaj, házi tel. KIngswood 3-4403 J MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. ) < uj előfizetőknek AZ ÚJSÁG 3 hónapre I MINDENKI JEGYEZZE MEG Sa kisebb vagy nagyobb bajé van a Televisionnal bármely gyártmány !a. teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV Iskolázott és vizsgázott, szakképzett television javító, 2656 EAST 126th ST. SW 1-4544 RA 1-0567 nas óvatossággal, hogy még a viz se érjen hozzá, amitor a havas födélzetről beemeli a csónak orrába. Köz/etienul maga mellé. — Ne telj, kisleányom — bátorította kedveskedő; furuzsoló hangon — majd vigyázok rád. Egy perc — és a fedélzet már üres is volt. A homályos világításnál még láttak, hogy a másik; nagyobb csónak,, amelyben Hardenworth asszony; McNab Forest ulteK, már leereszkedett a vízre. Többet azután nem lehetett látni, mert egy pillanat múlva már nyomuk sem colt — a sötétség és a vihar áthatolhatatlan, sürü fekete függönyt eresztett közéjük. Nem hallottak egyetlen Kiáltást sem; a három ember gondjára bízott halaira dóra ült asszony sikoltását. Mintha soha nem is lettek voina. Csak a ‘Charon* vout látható, a födélzetét már hullámok mosták és nemsokára az egész hajó eltűnik a mindent átölelő fagyos vízben és teljesen egyedül marad a négyeg c9soport a sápadt lámpafényben. Knutsen és Ned leültek az evezük mellé, Ned a csónak orrában, a kapitány pedig hátul. Egy nagy hullám hátára vette a kis csónakot és elsodorta a sülyedő hajó mellől. .... Mi lesz velük, ezen a kis csónakon, a háborgó hullámokon? Természetesen ezt a vihart nem is lehet összehasonlítani azokkal a nyílt tengeri viharokkal, amelyeknek még az egészen nagy mentőcsónakok is áldozatul esnek, de mégis állandóan á legnagyobb veszélyben voltak. Minden pillanatban attól kellett tartaniuk, hogy valamelyik hatalmas hullám fölborítja a csöppnyi alkotmányt, akkor pedig nincs menekvés; mert a fagyos viz halálra dermeszti tagjaikat. A ‘Charon’ körvonalai éppen olyan gyorsan elenyésztek a mindent átfogó ködben, sötétségben, mint amilyen hirtelen elveszett szemeik elől a másik mentőcsónak. Még maga Knutsen kapitány sem tudta volna megmondani, miiyen irányban kellene keresni őket. A hullámok rohanva ragadták tovább a kis csónakot, a borzöngatp szd jajongva süvöltött körülöttük, dühödten korbácsola Hullámokat, montha most kérné iszámon —■ miért merészkedt be az ő elhagyott birodalmába?! Megérik-e a reggelt? A hideg és a nélkülözés fáradsága nem végez-e előbb velük? El tudják-e viselni azekat a keserves órákat, amelyek még várnak reájuk? Mennyire kilátástalanok, mennyire tanácstalanok, menynyire ellenük van most minden körülmény! Ellen tudé majd állani Észak kimondhatatlan rettenetes erőinek a lennük még pislákoló csekély élet szikra, az a pax-ány szinte csodálatosan megnyilvánuló öntudat, ami inkáb álomnak látszik? Nem alszik-e ki ez a szikra tüságosan hamar, leheletük nem iszáll-e a fekete seíhínségbe rohanó1 szélek szárnyán1 és a végtelen, Vigasztalta sötétségben 'hem nyomjá-ié el a csak pehóekre felvillSió- öntudat sápadt; érőtleri fényét?...; (Minden piHantban ráfuthat-léi! a ki» i csónak egy ‘ mááTk" sziklákáthVrá —i'AWzeht most' már nincs rhég áz a gyöngef'• ví- Igosságí'séHami eddig a-hajóról világított. Máganyo, ejyeszetten boyonganak az üres óceánon, mint édtelen zsákmánya a könyörtelen Észak fpjpdep sze-j$y^efc?,... .. . po/.njUrcuy. 7«, p <; ,i><7 nmi<. fk*'És" mi vár rájuk, ha véget is' éhd'á'z éjázáka?.!.. HSzéh jóformán1, semmi reméríységük nincs' 'árra, íö£ty a szürke''Vicéknek' ebbén a végtelen birodalmában äkott;‘szigetre ta'Iáljahaki. ‘“Igáz 1'ugyan, hogy köröskő*ül 'szigetek vártnak mindenfelé, de líg^sáólván valamennyi csak jöüsztaság, nem találnák fájtuk 'egyetlen imbéri lelket sem. A távolabbi szigetek túlságos nagyok Is ha laknak is rajtuk emberek, szétszórva apró, eldugott kis sátortáborokban tartózkodnka a partok ménén a szél elől jól védett völgyekbe elrejtőzve s nagyon ralószinü, hogy a kis csónakot sohasem fogják észrevenni. Pedig ezeken a zord, fagyos vizeken egy-két napíál aligha tudnak tovább élni. Az a kevés ennivaló és léhány kanna viz, amit magukkal hoztak a csónakban, :gy-kettőre elfogy és ki jön segítségükre azután? Vajon Ned meghitt, jó pajtásai között, akik lármás, vidám )uci.;uztatut rendeztek a gőzös indulásakor, akád-e .’csak igyetlen egy is; aki etegye a golf ütött vagy abba íagyja bármily más szórakozását, hogy kutassa: — mi örtént a barátjával?.... Ez járt Ned eszében, mikor révedező szemei végigsiklottak a viharosan zajló tengeren. Régi nézete, hogy minden körülmények között tökéletesen tud uralkodii önmagán és az élet fordulatain; -most már csupán keserű csalódásnak tűnt föl mert világosan látta, nilyen védtelen prédája lett olyan erőknek; amelyeket négcsak meg sem tud nevezni. Az a magabizó: mindent önmagában összpontcisitó ember; aki mindig fölényes megvetéssel, kedély magaslatról nézett le az élet viharában küzködő tömegre, most képtelen lett még arra is, hogy nevet adjon azoknak az erőknek és hatalmaknak, amelyek ennyire letörtték. De ebben a nyomorult helyzetében, ennyi veszteség után is volt még valami, aminek örülni tudott: a hamis képzetek helyett tudatára kezdett ébredni, hogy tulajdonképpen csak most kezdődik a próba, amelyen eldől, hogy valóban ura tud-e lenni önmagának. Mert minden borzalom, rette gés és szívszorongás ellenére most már világosan érezte hogy már megtette az első, fölfelé irányuló lépést az Élet és Világosság felé. , A borzadály lenyűgöző érzete rövid pillanatokra fölengedett, mikor közel hajolt Lenorához, akin látszott, hogy mondani akart valamit, de hangja gyönge ahhoz, hogy tulkiáltsa a sáél zúgását. Ebben a pillanatban efelejtett minden más bajt, hiszen Lenora jelentette számára á szerelmet és az életet, ő volt az, akinek lekötötte szavát, eljegyzett menyasszonya volt.... természetes tehát, hogy mindennél fontosabb doog hogy most vele törődjék. — Fázom, nagyon fázom — zokogta a leány — azt hiszem, mindjárt megfagyok.... Oh, ne engedj megfagyni,0 Ned. Persze, ez nem volt igaz. Bár tagadhatatlanul hűvös volt az éjszaka, a hőmérő még mindig a fagypont fölött volt, s a nagy takarók, amelyekbe gondosan belé csavargatták a leányt, éppen eléggé megóvták a csípős széltől. Igaz, hogy a hideg borzongatta, de ezt épp úgy érezte a csónak többi három utasa is s a borzongást HA BÚTORT, vagy villany készüléket óhajt vásárolni, ne kerülje el LOUIS FURNITURE COMPANY ÜZLETEIT, inert minden vásárlással PÉNZT TAKARÍT MEG Főüzlei: 12914 Union Ave Másik két üzlet 10508 Union 15975 Broadway Szobonya Lászljóné és fiai: Béla és Johnny I Year $22 6 Months $11 3 Months $5.50 Clip this advertisement and return it with your check or money order to: The Christian Science Monitor One Norway Street Boston IS, Mass. PB-16 Régen esedékes LELKI FORRADALOMHOZ C értünk, amelyet az utolsó félszázad találmányai ' elkerülhetetlenné tettek. Nincs előle kitérés. Hatása és jelei mutatkoznak a gazdasági életben, a politikában, az Irodalomban, művészetben, —, nem. zetközi kapcsolatainkban. Ennek a lelki: forradalomnak bámultos megértője és elősegitője volt: JÁNOS PÁPA, aki megtette a kezdeményezést a egyházak egységesítésére, az országok ellentéteinek erőszakmentes, fegyvemélküli megoldására, az általános emberi megértés és béke megteremtésére A megindult lelkiforradalomnak célkitűzése: kiküszöbölni minden erőszakot és az emberi értelemre támaszkodva megértést, szeretetet és igazságérzetet terjeszteni az emberek és népek között Ennek a lelki forradalomnak napról-napra, hétről-hétre jelentős megnyilatkozásai Vannak, amelyeket számon tartunk és igyekszünk közölni, hogy a haladó magyarok belekapcsolódhassanak az átalakulás folyamatába és munkájába. Azt szeretnök, ha jóval többeai vennének tudomást a folyamatban levő lelki forradalomról —, ezért KEDVEZMÉNYES ELŐFIZETÉST ajánlunk UJ ELŐFIZETŐKNEK. Arra kérjük rendes előfizetőinket, hogy szerezzenek kedvezményes áron UJ ELŐFIZETŐKET. Aki segíteni akarja AZ ÚJSÁGOT terjedésében, - fizessen elő testvéreinek, barátainok és jó magyar szomszédainak ~ 50 cent AZ ÚJSÁG HÁROM HŐNAPRA UJ ELŐFIZETŐKNEK
