Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)

1963-10-24 / 40. szám

AZ l/JBAV OCTOBER 24, 2963 REJTELMEK MEGTORLÁS KEGEN Y Elébe tolta a kávét, a cigaretta tárcát. Aztán hátra dőlt a széken és elkomolyodva nézett; ry. — Valamit akarsz mondani, Gigi. Látom az arcod­ról. Ki vele. Gigi nagyon különös kifejezéssel nézett vissza. • — Igen — mondja végre — azért jöttem, hogy va­lam *■ megmondjak neked,FedoA........... Ne haragudj majd érte, nem tehettem más........ Ugy-e csodálkoztál; hogy mit kerestem annak a.... annak az embeijnek a szobájában akkor éjjel? — Igen. Gigi. nagyon csodálkoztam.... És nem is 'tu­dom, hogy is tudtál észrevétlenül kikerülni onnan. És hol voltál, amikor én ott jártam? Esküdni mertem volna, hogy üres a lakás. Gigi rágyújtott, félig kihörpintette a kávét, aztán leírhatatlan csirkefegósan nézett rá. j* — Üres is volt. Fedor nem éltette azonnal, de ez csak egy másod­perc 'g tartott. Aztán előrehajolt és megmarkolta a szék kar j át­— Az is volt? . Hogy érted ezt, Gigi?.... “Üres is volt? ’ Hiszen megesküdtél, azt mondtad.... Gigi vállat vtnt. I — Azt mondtam. Hát persze, hogy azt mondtam. Tanú kellett Azt tudtam,, hogy őnagysága a gyilkos, az t is tudtam hogy nem előre való szándékkal ölte meg Rémületében, védekezés közben tette, csak úgy.... puff’.... Megmondtam Ravelnek, de hát ki kellett szed­ni belőle a vallomást, el kellett hitetni vele, hogy mi tudjuk. Végre ki is vallotta szépen.A rendőrség?.... Istenem! Ha én egyezer rászánom magam valanr'rp!—• KKifőztem. kisütöttem, hogy mit kell mondani.... voilá! Fedor kábán bámult íjá. ■-— Azt mortad, hogy nem voltál ott, Gigi?.... Meg­rágalmaztál' sóját magadat, hamisan esküdtél! Türelmetlen, furcsa kis kézmozdulatai tháritotta el magától Gigi a megállapítást. — Eh, ne mondj olyan nagy szavakat, drágám. Egy kis esküvés, az is valami? Egy szó, ide vagy oda!.... Ő ö’te meg és nem te! És téged ki kellett szabadítanom. Tanú kellett hozzá Rendben van. Adósod voltam, fi- | zettem. Ennyi az eg^sz. Most nem szólhats semmit. CK ' a bíróság elé vitték és felemtették. így kívánja a tör­vény Én utána jártam . ohó, alaposan utána jártain- ! MMost már kész, az ügynek vége!.... De azt gondoltam | — boszorkányosán ránevetett — azt gondoltam, mégis j kellemesebb, ha megmondom az igazat. — Gigi — kérdezte Fedor lassan — ez igy történt? . így megjátszottad.... és nem láttál semmit!.... De hogy ' jutott eszedbe még.?«- értem.... — - Ide hr. ligás! Bizonyos voltam benne, hogy Greta a gyilkos, -zt is tudtam, hogy nem megfontolt szándék- j kai ölte meg. Mi asszonyok márt ilyenek vagyunk, hir­­lelenében cselekszünk, aztán megvan, vége. És akkor ! nem mert:> trallani. Félt, gyáva volt. Engdte, hogy tej szenvedj helyette. Dehát addig mégse mertem vádolni­­míg nem mondta. Hiszen nem voltam a szobában, meg kellett hallanom * lohb- Nem, enélkül nem tehettem még én se Hallgattam, amjg csak vallomásig nem kényszeriiettük.,., Ravel majd megmondja, hogyan. Nem tudsz te még sok mindent! Ravasz voltam.... Staire odament hozzzá. — Nem tudom, mit szóljak — mondta mély meg­indulással — Mi birt iá? Miért tetted ezt értem? — Te elfelejtetted, de én nem! — rázta mef a fejét Gigi — Múlt nyáron ott voltam — hüvelykujjával a földre mutatott — klszen. Akkor te fölemeltél- Kedves voltál, segítettél éi nem fogadtál el érte fizetséget. Semm’it se fogadtád el- Akkor heteken át nem tudtam volna talpra állni nélküled, talán sohase tudtam volna többé. É nnem szeretek adós maradni, barátom. Azt nem fogadtad el. amivel fizetni tudtam volnau... hát másképpen intéztem el.... No de, Fedor, te bolond.... csak nem sírsz, én miattam?! Ott á,llt ‘lőtte, fölnézett rá és nevetett. Aztán hir­telen lehúzta magához Fedor fejét és megcsókolta előbb az arcát két felől, aztán a száját. — Tiensi — mondta. — Tudtalak volna szerein,i de mi értelme.... Toni imádni való kis feleség lesz. Majd meglátogatlak néha. Egyelőre.... dolgom van ma reggel Ravemek ülök megnt. Márts kések.... Ojjé, mit fog mondani; Hát a viszonlátásra, monsieur Fe­dor... Isrén áldjon! És, mielőtt Fedor még szólhetótt, felocsúdott vol­na meglepetéséből, Gigi eltűnt­— VÉGE. — SZIGETEK TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JA VITAS ART'S RESIDENTIAL ROOFING UJ TELEFONUNK: 247-7722 ART SEGEDY, tulaj, házi tel. Kingswood 3*4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. — REGÉNY — I FEJEZET ttA körülmények kusza szövevénye mintha összeeskü­dött vdlna ezen a késő augusztusi délutánon Ned Cor­net ellen. Nem lehet ugyan mondani, hogy magáoan vé ve bármi íohtos dolog is történt voina. Az eső gyászos icS.msaggal kezdett zemeitegni, de ez egyáltalán nem szokatlan Seattleben s nem is gátolta Nedet, hogy kel- 1 lemesen tó.tse idejét a Totem Clubban, a Negyedik ut­­-ában. Igaz hogy voltaképpen semmi érdemlegeset, sem­mi említésre méltóan jót, vagy nemeset, vagy szokatlan dolgot nem müveit, de éppen ez volt az a mód, ahogy legjobban érezte magát. Egyetlen egy esemény mégis történt: az, hogi Rodney Cobur, Ned legjobb barátja éppan most érkezett haza, számon nem tartató sok és távoli kirándu'ásí.inak egyikéről, a különösen érdekes és izgalmakkal teli kanadai lazac vadászatról. .4 két fiatalember a Totem Clubban, Coburn lakasz­­tályában találkozott és ide hoitdta fel az inas kellő ko­molysággal a poharakat és a jeget. Coborn ugyanis nem jött üres kézzel Kanadából. A kirándulás kalandos él­ményeire és a sziklák között vad tengeri, fókák módjá­ra száguldozó lazacokra való kellemes visszaemlékezé­seken kívül, hozott még olyasmit is, ami kevésbbé egész­séges ugyan, de nem kevésbbé szivet vidámitó — szóval sok, sok sötét palackot telve jóféle, időpattinázta szesz, szel. Részben annak örömére, hogy Coburn megérkezett, részben pádig, mert a nozoit itatok valóban eisorenuuett voltak. Ned a már megzokott délutáni étvágy csiná­ló, két jókora coctail adagján felül még négy hatalmas pohár whisky szódát is engedélyezett magának. A talál­kozás ezek után igazán remek hanguatu volt. Ekkor tör­tént, hogy, amikor úgy hét óü£ tájban Ned Cornet el­hagyta a klubot, hogy haza menjen, odakünn az eső fogadta. Ned Corret nem vc’t tejesen részeg. Szervezetét a már több esztendős eres. tréning annyira megedzette, hogv minden különösebb következmény nélkül elbírt körülbelül fél liternyit, a legerősebb szeszből isi, ami | pedig elegendő méreg arra, hogy az alacsonyabb rendű áliaiok akármelv.k peloánya felforduljon tőle- Ned a­­zonban mint megasabbrendü állathoz illák, meglepő jól hinta az italt. Togadhatatlaii, hogy valamennyire mégis pityókos J állapotában volt. Az arca nekipirosodott, szemei fénylet­tek, mmt a törött üveg, belül pedig valami különös me- | legseget érzett az utcák ide oda sietők ezrei iránt, i de idegzete a legkisebb mértékben sem mondta fel a ( szolgálatot Ha nagyon erőszakolja, még talán a saját ' édesanyjával is el tudta vclma hitetni, hogy nem ivott ' semmit. De valami kellemes íeleúőtlenségérzet kerítette hatalmába és nem túlságosan engedte zavarhatni magát olyan ostoba, apró csepró dolgokkal, mnt a közlekedési szabályok és r.z eseverte aszfalt. Azonban a dolgok úgy alakultak, hogy ez a kelle mes érzés nem tarthatott sokáig. Az időnek tán ezred résznyi töredéke alatt, oly hirtelen, mint ahogy az álom kép merüi fel a semmiségből, Ned kijózanoró borzon­gással arra eszmélt, hogy még mindig a kormánykerék mellett ül ugyan és ujjai görcsösen tartják a volánt, de a kocsija már keresztbe.'- áll az utcán és az első kere­kek már már mroliák a járda szegélyét Valami aör­­ténM Az, hogy amikor a Negyedik utca és a Madison ve­szedelmes kereszteződéséhez ért, a kocsi megcsúszott az esőtől síkos aszfalton, nem engedelmeskedett a veze­tő kezeknek ás ebben ^ szernccsétlen pillanatban vala­mi sötét tömeg kezdett kibontakozni a homályból — sötéten, de mégis elég világosan ahhoz, hogy észrevehe­tők leegyenek egy szembenjövő automobil körvonalai. Ned idegrendszere nagyszerűen fogta fel az ösztö­nös benyomásokat. Még ebben a kétségbeejtő és. borzal­mas kényszeühMvzetben sem vesztette el a* lélekjelen­létét, hanem vgy kezelte a féket és a kormányt, ami eegyetlen mód volt arra, hogy mentse, ami még ment­hető volt- Sikerült is csodával határos módon elkerül­ni a borzasztó karambolt, ami pedig nagyon könnyen a dattal, határozott, gyors és erős mozdulattal kapta fel volna. De akármilyen nagyszerűen sikerült is megúsz­ni ügyességével a dolgot, ez a tette még sem volt alkal­mas arra, hogy büszkén fogadja érte a nézők gratulá­cióit. Még igy is úgy látszott, hogy az esetnek nagyon is súlyos következmnyei vannak. Egyik percről a má­­s kra szemtől szembe kerüilt azzal a borzastó váddal, hogy oktalan sietségévé!, mellyel ebédre haza igyeke­zett, valószínűleg kioltott egy emberi, életet. A nedves kövezeten ugyanis, közvetlen az elütött kocsi előtt, valami odadobott, különös tárgy feküdt mozdulatlanul. Egy leány volt. Élettelenül hevert a kö­vön, sápadt, vértelen rucát félig eltakarta a karjával. Ned a rémülettől, amelyet eddig még hírből sem is­mert, nagy szökéssel szaladt, ugiyott s egy pillanat múlva már ott térdelt a leány mellett. Az elütött kocsi afféle öreg tragacs’ volt, amilyen­ről Ned mindig lenézően beszélt- A lleány. aki ott fe­­fekiidt előtte, bolti lány, vagy gyári munkásnő lehetett, éppen a munkájából térhetett hazafelé. A hirtelen bor­zalomtól még mindig riadton, de most már teljes öntu­dattal, határozott, gyors és eijös mozdolattal kapta fe) a leányt és kanjára lektette az élettelen fejet. Nagyon nehéz másodperc volt a mindig gond nélkül önimádatban élő gazdag fiúnak az életében, amikor be­­íeoámult a karján fekvő halálsápadt kifejezéstelen, megnyúlt arcba. Ebben a pilanatban sokkal közelebb volt ahhoz a Sötétséghez, amit az emberek halálnak ne­veznek, m'nt életének bármely eddigi pllanatában. Annyira közel, hopy a nagy Sötétség álínyeka már rávetődött az ő szemeire ip és mintha üres, fekete szem­gödrök tátongtak volna fehér bőrén — tökéletes ellen­tétben azokkal az élettel telt, ragyogó szemgolyókkal, amelyeket ezelőtt egy órával látott Rodney Coburn poharazás közben. Nea Cornet most egyszerre szemtöl­­szem. e került a rideg valósággal. Szörnyű kétségbe­eséssel leste, hogy mutatkozjk-e valami életjel a kar­jain tekvő arcon?... .Mindez azonban talán egyetlen másodpercig sem tartott. A járókelők, akik tanúi, voltak a történteknek és az elütött ‘tragacs’ utasai még oda sem érkeztek Ned mellé, de a várakozásnak ebben az 'egyetlen pillanatá­ban sokkal több tartalom volt magából az életből, mint Ned Cornetnek a fődön eltöltött eddigi összes ideje. A leány arca élni kezdett: — elmosolyodott.... — Nincs semmi bajom! — hallotta Ned a leány hangját mintegy celeletül az ő hangtalan kérdésére- A A leány még egyszer mosolygott és a fejét i'ázta. — Tudom, mit beszélek — folytatta — nincs semmi ba­jom, csak egy kicsit megütött a kocsi. Nagy öröm éz megkönnyebbülés fakadt e szavak nyomán a körüíállók kzött. Nem lehetett semmi két­ség, hogy a leány igaza1 mondott. Hangja oily tisztán cse.igett mint akinek az idegei teljesen rendbén vannak. Nyilvánvvaló volt, hogy. ha kapott is ütést a két kocsi valamelyikétől; az igazán, könnyű lehetett:- Legalább egy tucat’ segítőkéi nyúlt feléje s a leány talprla is állott. A kié dráma amely hirtelen merült fel a semmi­ségből épp oly egyszerre semmivé is foszlott. A tragédia nem történt meg, az eset csak egy volt a sok ezer közül, amelyek napról napaa seregestül adódnak a nagyváros mindennapi életforgatagában. Az összefutott járóelők már oszladozni iß kezdteek. Annyi idő sem telt még el, hogy öt-hat szót szólhatott volna valaki- Az utce for­galma ismét meg’ndult, más automobilok rohantak á\ az utcákéieszteződéseken. A rendőr már elővette a a jegyzőkönyvet, s hajtási engedély számát böngészte s föltette a szokásos kérdéseket. Az ő szereplés is nagyon rövid ideig tartott — A nevét s lakcímét kérem, uram! szólt hivatalos hűvösséggel. Ned megfordult és amióta kiugrott a kocsiból, most először vette le tekintetét a leány arcáról. Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokét Orban's Flowers 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 PANASZBA tMXL , £ Dolly Vőlegénye — KIS REGÉNY — Richard Hamilton Herbert Szünet állt be és Dolly könnyeitől nedves ujjain át rátekintett Dickre. — Mióta szenvedsz tulajdonképpen kleptomániá­­ban 9 Dick kissé türelmetlenül vállat vont. — Elmondta neeked az apád, hogy miért ellenezte, mikor megkértem a kezed? — kérdezte a férfi. • - Nem, de most már tudom, bizonyosan azért mert te magadhoz veszed a másét. Dolly újra könnyekben tört ki. — Tehát nem iknijsz hitelt adni alőbbi szavaimnak? — Hogy adhatnék hitelt, mikor én magam segitet bem, hogy elszökhess azokkal a rettenetes tányérokkal. — És ha .becsüleszavamat adom,.hogy. jgazat mond­tam -az előbb9 . . • * •. — Nem hihetek neked _J zokogott kétségbeesve Dol­ly — nem h1 hetek! — Senki sem hihetne szavaidnak. Még amikor sebesülten feküdtél a sötét erdőben, akkor sem gyanítottam, hogy ez is lehetséges, különben bizo­nyára nem c-ókoltalak volna meg­— Te megcsókoltál?! — pattant fel Díck. — Megcsókoltalak, te rettenetes ember — zokogott Do'Iy — és ha előbb talán mégkételkedtem volna is kissé, hogy még sem veled szöktem meg az automobi­lon, ezek a csókok minden bizonnyal meggyőztek volna mert — mert — no hát azért! És ha valóban nem te lettél volna az, akit csókoltam, mégis csak szóltál volna. Ez elien az asszonyi logika ellen nem: lehétett har­colni. Dolly zokogva tenyerébe rejtette a fejét. Dick nesz­telenül odalépett hozzá és gyöngéden megölelte, de Dol­ly bosszúsan rázta le magáról a férfi kezét. — Uram, hogy merészel! — pattant fel a leány. — Dolly, hát nem szeretsz már?— kérdezte esdekel­­ve a férfi. — Nem' — fele'te gyorsan a leány. — És nem tudnál soha többé jó szívvel lenni hoz­zám? — Nem szerethetlek többé! — Vallóban nem fogsz sohasem, még egy kicsit sem szeretni? ü — Ha legalább bevallottad volna az igazat, ahelyett, hogy ilyen ostoba históriákat tálalsz fel — zokogta a leány. — Nem tudom, miért vitted el az aranytányéro­kat — de mondjuk, hogy azért tetted, — mert nem cselekedhettél másként. De te nem mondtad meg az iga­zat! ■! • '"H Dick tgy pil'ane+ig bosszúsan nézett Dolly szőke fe­jecskéjére, de aztán megváltozott a tekintete és letér­delt a leány mellé. — És ha most meggyónnám seked, hogy valóban én loptam el a tányérokat? — Ah, Dich — sóhajtott Dolly, a kezét hirtelen a férfi nyaka köré fonva. — Szétzúzod a szivem! Miért tetted ezt? Miért? — Meg tudnád bocsátani» ha bevallanáaa? — foyltat? ‘ zavartalanul Dick. , — De mi vihttett rá, hogy ilyesmit tégy? Mci.eg, szeretetteljes tekntettel nézett a férfira és piros ajka remegett. — Tegyük fel, hogy ilyen bolond gondolatom tá­madt volna és ez lett vo.na a szándékom, hogy—amint később meg is történt — visszaküldöm a holmit? — lo.ytatta a férfi. jjony menyen a szemébe nézett. A férfi tekintete csupa esdeklés volt­— Te k s ostoba, drága, dijága fiú —suttogta a le­ány, gyöngéden isókolgatva a fiatalembert- De meg keil ígérned, hogy soha. soha. többé nem teszel ilyet! — Ezt ünnepélyesen megfogadom — Ígérte Dick. __ * __ \m.kor Dick öt perc muiva eltávozott Dollytól, az előcsarnokba találkozott Meyedithtel. — Legközelebb feleségül veszem a lányát — mondta Dick a legnagyobb lelki nyugalommal. Meredith tehetetlenül szidkozódott. Dick pedig nyu­godtan lement a ’épcsőn. __ * _ Meredith kisasszony bezárkózott a szobájába és le­­irhatatlanul különös hangulatban volt. Sírt és kaca­gott és bolyongott egyszerre. Atyja szigorúan leszidta és a szobájába küldötte, • de ő boldogan kacagott ha az öreg ur haragjára gon­dolt.. — Végül i? az e;,ész dolog jelentékteelen — nyug­tatta meg magát. — Magától értetődik, csak egy osotbs, tréfa volt- hogy elvitte a tányérokat, de hiszen a tulaj­donosa már visszakapta őket és Dick bevallotta nekem i az igazat és bizonyos, hogy valami módon ügyié visz­­sza akarta juttatni a tányérokat. •Jelenlegi; lelkiállapotában alkalmasint mindent megbocsátott volna neki. — És az is biztos — fűzte tovább gondolatait, — ' hogy~D;clc se nem tolvaj', sem epedig más valami rossz ember! Apa ugyan nem fogja beleegyezését adni házas­ságunkhoz s igy tehát végül mégis meg kelj szöknünk és ez egyszerűen isteni lesz! A papa eleinte szörnyen fog átkozódm és diiböngeni, de végül is majd megnyug­­sz k, és megbocsát nekünk, mert hiszen úgy sem marad más hátra számára. Aztán pihenni tér és gyönyörű álmai voltak. * __ i ; Mélységes csend volt a házban, de két óra felé I hirtelen felriadt Dolly, mintha hallott volna valamit álmában. Rövid idő múlva megismétlődött a zaj: halk kopo­gás az ablaktáblán. ! Aggódó borzongás futott végig a leány testén, de a­­, mikor újra íregzörzent az ablak, Da'ly kiugrott az ágy­ból és meztelen lábbal az ablakhoz futott, ameyet egy kissé kinyitott- Nagy óvatosan kitekintett. Lent, a há­zak ányékában alig észrevehetően egy férfi á)ll, aki épp egy kavicsi t dobott fel ismét az ablakár^, bizonyá­ra azzal a szándékkal, hogy a leány figyelmét felkeltse. — Dick, te vagy? — kérdezte óvatosan a leány. — Pszt! — hangzott a válasz. — Itt van egy levélke számodra. Nyisd ki az ablakot, hogy bedobhassam. — De egész biztosan te vagy? — kérdezte még min­­d:g kétkedve a leány. 1 -L- Igen — hangzott szaporán a halk válasz. — Gyor-I san, mert jön valaki! Dolly egészen kinyitotta az ablakot és háti*a lépett. Egy fehér tárgy röpült be hitele az ablakon és zaj­talanul a szőnyegre esett-Dolly sebesen fölkapta és ismét az ablakhoz lépett. Odabent csak egy gyorsan tovasietö férfi alakját pil­lantotta ideg. Uj léptek zaja is hallatszott; egy rend­őr haladt el a ház élőt kőrútjában. Daily hamar bezárta az ablakot, a ifedőnyt is le­eresztette és csak aztán gyújtotta meg a gázjámpát. Gyorsan felbontotta a levelet és csillogó szemmel futotta át a tartalmát. A levél legnagyobb részét gyöngéd szavakba for­­latl szerelmi vallomások töltötték ki, de a legfontosabb vöTt ~íT levében "5gy"üTüszökésTTélfv, amely szerint a szö­késnek szerdán reggel kellett volna megtörténni, hogy elérjék az eoéd után fél 3 órakor Európába indu­ló postagőzöst. Dollly újra és újra elolvasta a gyűrött papirszelet sorati, mig v-gül már kívülről tudta az egészen és csó­kokkal borította a levelet- A fiatal lányok többnyire ilyenek! — D„ck a legkedvesebb és legjobb ember az egész vilgon! — mondta végül, aztán nagy önmegtagadással elégette a levelet s az elővigyázatosság kedvéért még a hamut is kiszórta az ablakon. __ * __ Másnap, hétfőn reggel a könyvtárszoba egy csendes ' sarkában, reggeli után az apa és a leánya rövid beszél­getést folytattak egymással. — Úgy határoztam, hogy most csütörtökön velem együtt haza jössz Baltimoreba — kezdte komolyan az apa. — ó, hisz ez nagyszerű! — szólt ragyogva Dojly. —Miéit fogadtad Herbert urat? — kédezte az apa. — Csak beleegyeztem, hogy még egyszer lássam, hogy Isterhozzádot mondhassak neki és hogy kifejtsem előtte állásporotmat. Kifejezett kívánságom, vagy ha akarod parancsom, hogy ne tégy újból kísérletet arra nézve, hogy össze­köttetésbe léphess Herbert ur^al — sem levélileg, sem előtee álláspontomat. — Igenis, papa. GYŐZŐDJEK MEG: MINDENFAJTA BIZTOSÍTÁS, amelyet ÁLTALUNK eszközöl pénzt takarít meg az ön számára ROBERT D. LAVDIS Sro •hltAI* (Houses ^ 1 WEAR OUT!\ | Che Cleveland Crust Company I ^ .......

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents