Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)
1963-10-10 / 38. szám
jiJtAii AZ U/IAQ OCTOBER 10, 1963 REJTELMEK REGÉNY — Fedor, olyan sokáig nem látlak.... Na jó, hívj fő' és aztán, megígérem, alszom délig, addig már ott is vagy.... Egy órakor, ne később! — Öt perccel egy előtt! — Jól aludjál, szerelmem, az Isten áldjon meg. XXXI. FEJEZET Lady Alice meglátta a Fedor lelkét megülő szorongást, a szemébő' leselkedő aggodalmat, ahogy Tónit figyelte. Hamar véget vetett a löncsnek és a szalonban, a kávé mellett, fölvetette a tervét. — Javasolnék valamit és a tanácsodat szeretném, Fedor- El akarok menni három-négy hétre és azt szereti nérr, hogy kisérjetek el ti is, mind a ketten. Nem bírjuk mi most a gratulációkat és egyéb figyelmességeket. Mit gondoisz, hová mehetnénk? Toni csodálkozva nézett az anyjára. i— Sehol se szebb ilyenkor, mint Párisban. Nem i« szoktál tavasszal elkívánkozni. — Az idén más a~ eset.... teljes környezetváltozás ra vágyom. Nem jöttök velem? Toni s,:.eme a t síi’gönyözte Fedornak — ‘Greta’— és gyorsan felelt: — Dehogy nem, persze, hogy veleld tartunk. Szegéy anyus, holtrafúradt vagy te is, mint mi magunk. Hát hova nr ennünk? — AtengerLT fázom — mondta az asszony- — Miért ne mennénk Olaszországba, azt sseretjük valameny^ nyíre Lemmban vagy Comoban bérelhetnénk villát, az nyugalmasabb, mint a szálloda. És, hogy nekem is legyei- társam, meghívjuk James bátyámat is. Talán gyermekei. Hi'da és Larry is eljön. — Nem lehetnénk inkább magunkba? — Egy drrabbig igen. Mii sszólnál Comohoz Fedor? — Ha Tornak úgy tetszik- — Fedor nem értette, miért kell móg másokat is odahívni. — De nem lesz gondja, baja, lady Alice, ha vilában lakunk? — Jobb, ha fogalkozom valam vei. És sokszor nem bírom a szállodai,életet. Hát akkor majd utánanézek. Most elmegyek egy kicsit. A kocsira nincs szükségem. Nem volna kedvetek ki autózni a szabadba, egész délutánra? — Kint a szabadban Toni a kocsipárnákon hevenyészett heverőn p»hent év nézte a feje fölött szállongó bárányfelhőket Staire a hatalmas bükk gyökerei között csinált magának ülőhelye és örömmel látta, hogy Tom arca ma színesebb. Feldobogó szívvel eszmélt rá, hogy övé megint az Isten szép világa köröskörül. Most tudta csak, milyen kmes a szabadság — olyan szerves eleme az életnek, hogy észre se vesszük, amig megvan, de ha nincs: puszta vegetálás az élet! Hallgattak és Fedor egyszerre csak azt vette észre, hogy a kimerült leány elaludt. Takarót hozott a kocsiból és gondosan ráteritette. Aztán rátelepedett gyökérülésé,re, fejét a sima kéregnek támasztotta. Gondolatai beharangoznák az utolsó évek változatos emlékeit-Mintha csak titokzatos kéz tisztára törölné a krétával telefirkáit palatáblát — minden keserűség és bosszú vágy lemult róla és kü'önös, váratlan ragyogás töltötte be a le1 két. Az élet kiderült előtte, mint a táj a turista lábainál, mikor a egycsucsra ér.. A sötét idők, a viharok felforgatták, felszántották a talajt és termővé tették azt. A kegyetlen megpróbáltatás javára vált vált testének, lelkének, mint a nehéz földnek a szántás. Kemény iskolába járt, de szüksége volt rá. Megtanulta, hogy az ái’atlan is együtt szenved a bűnössel ég hogy a legtöbb bűnös inkább tudatlan és bolond, semmint gonosz. ....Greta, a szerencsétlen, magával eltelt asszony? megvezekelt r, bolondsága-, hiúsága miatt. D’Arbley, a tragédia főokozója, életével fizetett a vétkeiért és Toni ifjan belekerül a hálóba és viselte mások bűneinek a Teriiét.... . ......................... Elnézte a: alvó leány halvány, finom profilját, amaly élesen vált ki az örökzölddel befutott háttérből és ismét megszállta a félelem. Bőrén, sint finom porcellánon áttetszett a fény és az árnyék. A test gyenge burkán keresztül látta a halhatatlan lelket, amely mintha ki akarna törni a rozzant korlátok közül. Most először gondolt arra, hogy mit tenne, ha elvesztené-- Megállná-e az isteni bölcseségbe és jóságba vetett hit.,3 ezt a szörnyű megrázkódtatást? Vagy elmerülne a keserves kétkedés örvényébe?_ Előrehajth, gyöngéden megérintette a leány kezét- Fedor homlokán verejtékcsöppek gyöngyöztek. Meglepte talán, hogy az ujja. melegek? Föléje hajolt, ajkával megérintette a homlokát. Toni mosolyogva nézett föl a könnyű csókra és feléje nyújtotta álmos arcát. Hazamenet Fedor eltökélte magában, hogy sietteti A "STOP" Sign TO NEW CAR BUYERS Stop and consider how much you can save by Financing your car at our Rate of $IJ per $100 per year. Let us prove that we can save you money! Visit any of our convenient 71 offices or PHONE CHerry 1-0875 az elutazást. Élesen láta, milyen keskeny mesgye határolja el a boldogságát a veszedelemtől. Mikor hazaértek, Toni nem is tagadta, hogy nagyon fáradt és lefeküdt- Majd kipiheni magát és aztán elmehetnek együtt vacsoráim, ahogy megbeszélték. Lady Alice látta, hogy Fedor mennyire aggódik és igyekezett megnyugtatni. — Vissza fogja nyerni az erejét hamarosan. Fiatai fizikuma é- vote született bátorsága átsegíti a válságon. Ne legyünk türelmetlenek, Fedor. Idő kell hozzá mindkettőtöknek. Fedor csak néma mosollyal köszönte meg, hogy anyósa igv olvas a leikében és aztán, rövid hazozás után, rátért a másik dologra, ami szüntelenül foglalkoztatta, amióta csak kiszabadult: — Hogy vannak egymással Greta és Ronald? — Annyin, szeretnem látni Ronaldot — mondta- Nem tudom elképzelni, mi van most köztük. Lady Alice nagyon sápadt volt. Nem felelt mindjárt és azután is csak látható erőfeszítéssel. — Mr. Astley nagy előzékenységgel egész havi szaszabadságot adott Rónáidnak s úgy hallom, az a szándéka, hogy valami tengerentúli megbizáts ad neki. Greta is vele megy. Most egy kis svájci községbe vonultak vissza— Mit gondol, lady Alice, szívesen látná Ronald ha meglátogatnám őket? r — Bizonyosan alig várja, hogy láthassa.... de vajoi nem lesz-e túlságosan Kínos mindnyájatoknak? — Akármilyen kínos érzem, hogy meg kell lennie! áeghüségesebb barátom felesége.... Toni testvére.... — És az én leányom! — sóhajtottlady Alice. Staire mély megindulással csókolta meg lady ALce kezét. , —- Bocsásson meg — mondta őszinte melegséggel — I hogy nem tudok hallgatni erről a témáról. Jól tudón! hogy mit .-szenvedett és mit visel magában. De egyet, tue j nia kell, lady Alice: nincs keserűség bennem Grei ellen. A rémü’et elvette az eszét, elnémitotata benne t jóérzés. De végül még's csak fölébredt és kiszabadító engem. Ki tudja, hasonló helyzetben hányán állnak ng a helyüket és hányán buknának el?!.... ■ ' j — De Fedor.... engedte, hogy lefolytassák a p't es halálra ítéljenek. í — Megbénította a félelem és a szégyen. A kétséjeesés derékon toppantja az erkölcsi bátorságot. Egysekét és hadseregekét egyaránt. 5 — Csodálatos dolog, Fedor, hogy igy Ítélsz.... ^ Staire képzeletében fölbukkant a dartmoori fjy* ház fala, a kietlen táj és más messzibb dolgok kés... ^ az. önfeláldozódé, a néma, kitartó szenvedés, a párián hősiesség, ami c-spa tökéletes, isteni erély — és égis annyira emberi, hogy a leggyöngébb is követh« a ■ példát.... I . •. | Végtelen nyugalommal a hangjában, a tekinteberi 1 felelte: — Nem mindig ítéltem igy, de sok mindent ?eg- , tanultam Dartmoorbar:. Nemcsak a zsákvarrást, emlőét is, amire nagy szükségem volt. 2 Neked, Fedor? -— Nekem Megtanultam, hogy se elég bölcsek, s elég nagyok nem vagyunk arra, hogy Isten nélkül élhei '■ sunk-Alice Wareham nem felelt. Nem tudott szólni. V ? gasztalan gonodlatok szálltak fel benne Gretára emlé kezett. — Milyen drga kicsi baba volt, gyöngéd és ár tatlan, mint a virág — és bátor. Aztán asszony lett, a szép. mint a virág, akkor is — de nem bátor többé! Me ölte a támadót .. hagyjrn! De amit azutn tett, az száz szórta, ros :zabb- Gyáva, gyáva.... Fájdalom marcangolta a szivét. Fedor érintései hangja ébresztette föl keserű bánatából. 1 Alice, dr<.ga, ne igy! __ Nagyon megértem, de ni ne Ítélje el Gretát. Valamennyien elkövetünk néha olyat* ami megvetésre méltó gyáva dolog, csak nem mindig kerül a világ szeme elé. Erre gondoljon, semmi másra1 ] XXXII. FEJE'ZET. '----------- -................................ . . .... _________ Még másnap megbeszélte a dolgot Tonival és máris elutazott Svájcba, Ce*-irmába, ahol Greta és Ronald« pdientek. Titokban fé't a találkozástól, de nem lehetett1 kitérni előle- Mentül előbb esnek át rajta, annál jobb. ( A hosszú fárasztó utazás most, Dartmor után, csupa öröm volt, supa szint és változatosság. Megujhódéit fogékonysággal nézte a magasodó savoyai hegyeket, a mezők és folyók szépségét, az alkonyat bibortüzü felhőd. Mintha sirbó1 kikedve látná ujar az élet pompáját. Másnap reggel érkezett Cesairna vasúti állomáására. Ócska kocsi vitte fel a hosszan, kapaszkodó hegyi a Mónit B’anc déli lejtőjén fészkelő kis községbe. Még mielőtt elérték a falu szélét, üdvözlő kiáltás taróztatta fe1: Ronald megkapta a sürgönyt és eléje sieett. Szó nélkül szorongatták egymás kezét- Ronald sá. >adt volt és megviselt. Staire a kocsira bízta a kézi »odgyászát és barátját karonfogva, gyalog ment vele öife'é a kanyargó, köves utón. Az egyik váratlan íorlulónál önkértelenü’ megállt és megbámulta a nagyszerű panorámát. — Mesés hely! — kiáltott fel elragadtatással. — Szavamra. Ronald, ennél csodálatosabbat még alig látam. Ronald rábólintott. — Gyönyörű. Gyakran idejövök- Itt lakunk nem messze, a legközelebbi uthajlásnál. — Jól kiválasztottad, pajtás. Nagy kedvem voln<* kis bungalós építeni és ideköltözni. Micsoda ITa árnyékok és kék vzekl ... És Greta? Neki hogy tetszik? Nem nézett rá, de megérezte Ronald arcán a váltó zást, mihelyt az asszor.y neve elhangzott. — Azt hiszem tetszik neki is, bár nem mondja. Nincs a legjobb állapotban, ahogy sejthetted. — Szóval, még nem szedte össze magát- De nem beteg? — Nincs semmi megfogható. Csak töprengés, tépeiődés. TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVÍTÁS ART'S RESIDENTIAL ROOFING UJ TELEFONUNK: 247-7722 ART SEGEDY. tulaj, házi tel. KIngswood 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. Doíiy Vőlegénye — KIS REGÉNY — 1. FEJEZET az álarcosbál. ..--A-válasz olvan határozott volt, hogy..Hatch ,csaklem kijöt; a sodrából. A torkát köszörülte, aztán újból re'ekezdet'. mondókájába: — Lenne sz'vcs talán akkor a hatóság tájékoztatására elmondani, hol volt a Randolpék álarcos báljának jstéfén? Szavaiban rejtett fenyegetés lappangott, aníelytcl likert remélt. — Nőin, erre nézve nem, adok felvilágosítást. — M:ért tűnt el hát itthonról? ■- Azt nma mondom meg! Hatch eg\ pillanatig gondolkodott s aztán melegebb lángon tett lel a következő kérdést: — Szabadna talán kérdeznem akkor, ismeri-e Her. >ert Richard urat? A leány sápadt arca tűzpiros lett— Erre nézve megtagadok minden felvilágosítást — elelte. — Akkor is, ha elárulom, hogy barátja vagyok lerbert urnák? — Alikor ízégyefie magát saját maga előtt! A leány kék szemei amelyek reá voltak irányítva, avarba hoztak Hatchot, mert úgy látta, hogy Dolly negveti mórt az ilyen barátsággal még dicsekszik is. Sok öumegtagadásbr, került, hogy tovább kérdezze leányt. — Tagadja, kérdezte a torkát köszörülve, — hogy z álarcos ál estéjén látta Herbert Richard urat? — Nem, Nem, egyáltalában nem. Tehát belemeri, hogy látta? — Nem, ezt — ezt nem ismerem be. — Tudja, hogy Herbert ur megsebesült? — Ó, igen! — Meredith kisasszony — folytatta behízelgő hanton a riporter — beismeri, vagy tagadja, hogy hallott nár a Randolphéknál történt lopásról? — Nagyon természetesen hallottam róla — szólt ovid habozás utái alcány. — Ugv bizonyára azt is tudja, hogy Herbert Richard lent betörő-je mezben a bálra s ön maga Wild West uhába öltözött? A riporté- hangja most teljesen—hivatásához' illő .................... ....... ............................... ...; Dolly elsápadva nézett a férfi komoly arcába és ■rezte, hogy bátorsága és önuralma cserben hagyják«lem tudta többé visszatarartani magát és zokogni kezlett. — Bocsánatot kérek — mentegette magát Hatch — lem akartam megbántani — de— __Nem fejezte be a mndatot, csak a szép, aranyhajueányt nézte. A női környék mindig kihozták a sodrából. — Még egyszer kérem, bocsásson meg — ismételte avartan. Dolly ránézett környékben ázó arcával, aztán fölcélt és kezét könyörgő, segélykéső mozulattal a férfi tarjára tette. — Nem tudom, hogy jött rá mind erre — mondta — de ha csak azért jött, hogy letartóztasson, kész vafyok azonnal követni önt. — Én tartóztassam le önt?! — szól megrendülve a iporter. — Természeesen. Engem most börtönbe fognak sukni, ugy-e, igy van? — kérdezte aleány leihratatlaul szomorú hangon. Hatch megdöbbenve látta, milyen hatást keltettek lobbi szavai. — Nem. Istenemre mondom, egy millióért sem Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapja Or bans Flowers \ s s . S 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 j S ÁJBJUENK SOHA SEMTMAJpLiTMAK ( PANASZBA OKOT. I í -------------------- 1 HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy á gyászoló család zavartalanul adhassa át magát as utol* só búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak« Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME 1-3075 Temetésrendezők és Balzsamozók tudnám öat letartóztatni — dadogta nagy zavarban. — Igazán nem igy gondoltam ezt. Én csákót perccel később Hatch nyugtalanul barangolt az utcákon, hogy vissz nyerje az önuralmát. Herbert R.chard elolvasta a vasárnap újságokat, a. melyek közölték, hogy megkerültek Ranrolph aranyedényei és most gondolataiba mélyedve hevert a szobájában egy kényelmes keroveten. Már egészen bssötétedett amiko ra szolga jelentet te, hogy Hatch ur beszélni óhajt Herbert úrral-Amikor Hatch belépett, egy pillanatig szótlanul néztek egymásra, aztán Dick odanyujtotta a balkezét, a melyet a »endig szívélyesen megszorított. — Nos. mi újság? kezdte D,ck. Hatch egy székoe vetette magát és a kalapjával játszadozott. — Tudod már a nagy újságot? — kérdezte végre. — Az aranytányérok visszaküldését gondolod? Dick végigsimitotta forró homlokát. — Oda vagyok a csodálkozástól. — Kaptái már híreket Meredith kisasszonyról? — Nem. — M'ért kérded? — A kisasszony tegnap későn este visszatért Creytonékhoz— Gr^ytonékhoz vi..~ ? — Dick hirtelen felugrott.— Különben sem tudnám, miért ne tette volna ezt — foly taUa. -- Nem tudod, hol volt időközben? A riporter a fejét csóválta. — Én semmiről sem tudok — mondta rövid megfontolás után meggyőződtem. És az a következő: Mered.th kisasszonnvnak vaiami része van a Randolph.féle aranyedények eltűnésében vgay legalább is tudja, ki tüntette el az aranytányérpkat. Dick, aki eddig ide-oda sétált a szobában, most megállt és izgatott tekintetet velett a vendégére. — De azt tudódé hogy nem. ő lopta el a tányéroké? — kérdezte férfiasán" és' kihívóan Dick; — Természetesen — felelte a riporter — és ez a körülmény még zavarosabbá teszi az ügyet— Említett'» Dolly a nevemet? — kérdezte végül. — Én említettem — feelelte a riporter -— de a kisasszony még azt sem akarta beismerni, hogy ismert téged. — Ezt nem lehet tőle rossz néven venni — jegyezte meg hosszas hallgatás után rejtélyesen Dick — hiszen gazembernek kill hogy tartson — de végül is mi közük ehhez ehhez az embereknek? Az aranyedények visszakerültek Randolphoz és ezzel vége a történetnek. — Hallgass ide, Dick — mondta Hatch — akarok neked mondani egyet-mást, de kérlek ne csattanj fel, m'g kész nem vagyok! Dick nyugtalanul nézett rá. — Azt hiszed, hogy én loptam el az aranytányérokat? — kérdezte Dick látszólag nyugodtan s a riport térré szegért. a tekineetét. I I — Természetesen nem hiszem ezt — felelte Hatch — de mégis be tudnám bizonyítani, hogy te követtel el a bűntényt és a világ minden törvényszéke hitelt adöna szavaimnak s te hasztalanul tagadnál. A birtokon^ ban levő bizonyitéktk alapján továbbá elfogatási parancsot eszközölhetnék ki Meredith kisasszony ellen i|, bebizonyítanám, hogy ő is benn ült az automatáiba^ egy szóvai, hogy tüntársad volt. —De, kedvesem, mégis lehetetlenség, hogy aA I hidd. hogy Doüynak köze van a lopáshoz! Ő — ő — nem úgy van teremtve — Esküt tudnék ra tenni, hogy semmi része sincs a lopásban éi mégis be tudnám bizonyítani az ellenkezőjét — felelte Hatch — Mindezeket csak azért mondtam el neked, mert ha a rendőrségnek sikerül megtudni az áltálán ism rt téyket és bizonyítékokat, akkor mind kettőtöket letartóztatnának. — D-j a le hallgatásodban megbízhatom, öregem és — nagyon-nagyon köszönöm — felelte melegen Dick.— Mit gondo’sz, ezek után mit kellene tennünk? — Meredith kisasszonynak, neked és nekem mindenekelőtt azon kell lennünk, hogy idejében megszerezzük a valódi bizonyítékokat és tényeket mieőlőtt még az el'fögatá'stökra goTidöFnírTalr. ' KzértT'a "leöVétkező ' javaslatot teszem: Jöjjön össze hárman és mindenekelőtt mondjuk el egymásnak a té’jes igazságot — mindegyik, amit tud. Ebbel aztán önként adódik majd, milyen lépél seket kell tennünk. — Ha a teljes igazságot elárulnám neked — felelte Dick fáradtan: — ez letörölhetetlen szégyenfoltot ejtene Meredith kisasszonyon —- és nem vagyok olyan gazember, hogy ezt megtegyem. Viszont, ha ő árulná el a teljes iaazságot, akkor alkalmasint engem hurcolnának lopás nratt a börtönbe-Ezzel kiment Dick a szobából és magára hagyta Hatchot a gonuolataival. Néhány porc múlva azonban már ismét belépett Dick utcai öltözetben. J „ — Meg szeretném tenni a kísérletet, Hatch — kezdte uiból Dick — é3 meg fogom kérni Meredith kisaszszonyt, hogy beszéljen velem. Ha pedig Dolly nem fogad, akk or — egyébként megérkezett már az atyja Baltimoreból? — Ilgen. — Helyes — felelte Dick — vele is beszélni akarok és ha mindez megtörtént, elmondom neked, mi történt közben. Hatch elment a szerkesztőségbe és haragját a szedő gyereken töltötte ki, akit azzal fenyegetett, hogy belefojtja a papírkosárba Körülbelül ugyanebben az időben a Greytonék villájában Meredith ur, Dolly apja, egy névjegyet tartót a kezében, amelven GYŐZŐDJÉK MEG: MINDENFAJTA BIZTOSÍTÁS, amelyet ÁLTALUNK eszközöl pénzt takarít meg az ön számára ROBERT D. LAVDIS "SLWíüS1
