Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)
1963-10-03 / 37. szám
jt.AiAt* AZ VJ8AH OCTOBER 3, 1963 REJTELMEK REGÉNY A lelke mélyén sohasem szűnt meg egészen a remény és bizakodás az isteni igazságban. Most ez sugárzik föl előtte vakító fenycségében! De a növekedő viiágosággal ráeszmélt arra is, ami az <") szabadságának ára kellett, hogy legyen. — Hát mégis vallott!.... Toni testvére, Ronald feleség. De miféle tanút említett Storm ezredes? És honnan bukkanhatott elő az újabb tanú? Csak nem rejtőzött valaki d’Arblays lakásán azon az éjszakán? Ő körülnézett, szobáról szobára, ment- Igaz, hogy nem éppen alaposan — hiszen semmi oka sem volt arra gyanakodnia, hogy ott megbújt valaki. És ha igen, miért hallgatót! eddig. Mit keresett a holttest társaságában? Betörő talán, akinek volt oka elrejtőzni a biróság elől?. Megzavarodva, szintfi bénultan várta, hogy valamiképpen átlendüljön ebből a temetőből az élők világába. Tanácstalanul ült a néma szobában. Hol a szabadság láza szállt föl benne, hol rettegés, kétség és aggdalom dermesztetté meg. (Ireta-., vallott- Bírái elé állt, Párif pz;dpetMit szenvedett: Ronald-. mikor megtudta az igazäl^^^f^y^eos• ságot, megérthette, megbocsáthatta. De nein a gyávaságot,. ameeypl eltűrte, hogy mást vádoljanak és itéljehek el helyette...-; \ Az ajtó' nyílása riasztotta fel. Megkemériyitte magát, hogy az igazgató szemébe nézhesse!faz 1®* pet a szobába, .haucftn a fürgemozgásü, - fifi#' llécskeszakállas .-öragur, akibői áradt a francia’ : Szó déá az : örömkönny,, amikor Fedőn megölelte —Sííböux rrtfester. — Mon eher. Inon eher!.... Hogy ilyen jó újsággal állíthatok be hozzád! idem győzte szorongatni a keresztfia két kezét. Fedor pedig szó nélkül Silboux mester hü vállára borult és belekapaszkodott, mintha soha többé el nem akarná ereszteni- Most elszakalF minden fék és minden gát, amit az öreg francia végtelenül természetesnek, sőt helyén valónak talált és úgy babusgatta Fedort, mint a kis gyermeket. — Drága fiam, csakhogy idáig jutottunk! Az Úristen mégis csak megsegített.... Elmondta, hogy mi történt. Mihelyt Greta kikiáltotta bűnét a világba és össze rogyott, Ravel azonnal jelentést tett a rendőrségen, az asszonyt vizsgálóbíró elé vezették és három napig kérdezték vallatták. De még hetekig, hónapokig húzódhatott volna az eljárás), ha a bűntettnek szemtanúja nem jelentkezik Cigi Berton személyében. Fcdor meglepetve kiáltott fel. — Gigi!.... Hogy lehet a??-. Mi köze Giginek a dologhoz? . • , h — Úgy tetszik, sjk köze van hozzá. Vallomása szerint akkor éjjé1 d’Arbley szobájában várt.,.,, yalamivel előbb ment el a bálból És mikor d’Árblay felhozta májává1 Gr^H, kerevet mögé búj t. — LöhetetlTen! — kételkedett Fedor. — Úgy látszi, d’Arblay csúnyán bánhatott azzal a leánnyal. Gigi borzasztóan;! dühös volt ' rá éSv mikor ostromolni kezdte Gretat, ki akart lépni, »hogy jelenetet rendez. De valahogy sí-vetétte a" pillama^pt.g a .lpvés elcsattant, az áldozol törogyott és .Greta elmenekült- Gigi annyira megrémült, hogy ott maradt , a. búvóhelyén és, amikor te belépték akkor is elrejtőzött; mért azt hitte, hogy a rendőrség érkezett meg és még őt tartóztatják .e, mint gyilkos. ! ■ — És hogy ment be észrevétlenül akapun? — kérdezte Fedor-Egy társaság nyomán, amely szintén a bálból jött Monsieur Martin meg a leánya a bai’átaikkal mentek föl, félórával d’Arblay előtt. Nem vették ugyan észre Gigit, de máskülönben az időpont teljesen egyezett és igy megerősítette Gigi vallomását. Ez volt a szrencsénk, Fedor, ez mentett meg ilyen gyorsan. — És.... Greta? — Óvadék ellenében azonnal szabadlábra helyezték, mert nagyon valószínű volt a felmentő vagy enyhe ítélet. Kitőnő védőügyvédje volt, Maitre Guerlain, ragyogó tehetségx fiatal prókátor. Journet, a biró is derék fickó, olyan tempóban pergette le a bizonyító eljárást, amilyen csak összefér a törvénnyel és a lelkiismerettel. Aztán rögtön árette az iratokat az ügyészségre és olyan megokolással kísérte a vád alá helyező indítványt, hogy a tárgyalásra már alig maradt tenni való_ Most két hete került esküdtek elé az ügy. Két napig tartott a főárgyalás és addig, persze,K mi már egyidejűleg előkészítettük a dolgot ideát Angliában is Pár nap múlva itt a felmentés-... —Fedor az asztalra könyökölt, állát a tenyerébe támasztotta. Küzdött a szörnyű felindulás fizikai hatásával. — Hátha vallott, ha mégis helyt állt a tettéért, akkor minek kelett mindez? — kérdezte tompán. — Hoszl szu hónapokon át ez az irtózat, ez a pokol. Mi bírta rá végre, hogy valljon? Siboux mester Raveltől tudta a részleteket és Fedor álmélkodva hallgatta. Az öreg ügyvéd most látta csak, mennyire megnyúlt Fedor arca és hogyan megőszült a halántéka körül. — ISzóval Giginek köszönhetünk mindet —tűnődött Fedor. — Csodálatos! És milyen ravaszul csinálta. De miért nem jelentkezett előbb? — Bizonyosan félt. Ez a bohémnép utálja a tör vényt és retteg tőle. Hej, Fedor fiam, de nagy dolog nogy túl vagyunk rajta. — Nagy dolog, de még mindig egészen kába vagyok- Hiszen akkor hiába volt minden — panaszkodott keserűen. — Kegyetlen és ostoba az élet!.... Láttad Konniet? — Igen. Elvitte az asszonyt egy-két hónapra Svájcba. Greta borzasztóan összetört, de majd kiheveri. A fej mentő Ítéletet ’ehetett látni, de azér képzelheted, hogy mat állt ki a tárgyalás alatt. — Szerencséién asszony_ Neked most mi a szándékod, öregem? Azonnal visszamégy Pánsba? — Nem én Itt maradok, amig a fölm,entés megérkezik- Az igazgató vendégül lát. Aztán haazamegyunk együtt. Párisi lakásod már készen vár. Fedort nem vezették vissza a cellájába, hanem külön helyiségben tartatiák még formális őrizetben. Ruháját v.sszaadták, tisztelettel és figyelemmel bántak vele. Huszonnégy órával később az angol sajtót betöltötte a nagy Szenzáció: ‘Királyi kegyelem törölte az ítéletet! Kegyelem fölmentés, a soha el nem követett gyilkosság büntetése alól. Siboux mestert csak egy lepte meg. Fedor sose beszélt 'Tómról. Csak amikor már Páris felé száguldott ye'iik a vonat, akkor beszélhtteett róla. Az étkezókocsi~an.'egymással szemben ültek a kis aszalkánál és Siboux! mester Tonira terelte a szót. •— Még n°m tudott a kegyelemről, amikor eljöttem. Beteg volt- — Na, nein komolyan beteg — tette hozzá, sietve, mert Fedői* hevesen összerándult. — Nem veszedelmesen, szó sincs róla, de ágyban kellett tartani, az orvos azt mondta, teljes pihenés és nyugalom kell ne ki. Hiheteten bátorsággal viselte a bajokat, egészén Greta vallomásáig, akkor összeesett- Pár napig nem tu-lőtt magához térni, m'r azt hitték, hogy sose áll talpra a kettős megrázkódtatás ntán. De most már sokkal, sokkal jobban van és vár téged.... Fedor félrefordult. Kibámult az alkony aranyfényében úszó francia mezőségre, amelyről azthitte, sohase látja többé. Nem tudta lerázni magáról az átélt hónapok szörnyű benyomásait, nem mert Tonira gondolni. Ahányszor eszébe jutott, hogy megint látni fogja*, riadtan elhessegette magától a gondolatot, nem mert tovább időzni rajta és mos, hogy Sibiux beszlt róla, úgy érezte, hogy ereje határán van. Csak percek múlva tulott szól— Nem csodálom,, hogy belebetegedett — csak anynyit mondott nalkan és ismét hallgatásba sülyedjt- Alig szólt egészen Parisig. f p Párisi Édes, enyhe levegő, az avenue jól ismert házsora: Otthon. A kapus eléje .rohan, nyájas széles arca sugárzik-az örömtől. Fedor szeretettel fogadja a lerék ember közvetlen érzelem kitörsét. Franiois könnyesen, mosolyogva nyit ajtót alig bir magával, alig akarja eleersateni az ura kezét Fedor hátrafordult, Siboux mestert keresve, de az eltűnt- Bizonyosan bement közben a szalonba. Benyitott. A szoba csupa fény és virágillat, de Fedor nem látja a sok virágot, sem ragyogó otthonának lakályos szépségét a. iegyház rideg, szűk cellái után. Csak azt látja, aki ott áll a szoba közepén, halálsápadtan, kéken lobogó tekintettel.... — Tóni!.... z Egy szempillantás és a karjában tartja és Francois inas nesztelenül becsukja mögöttük az ajtót. Toni zokogva szorította melléhez a drága fejet. Szenvedély és öröm viharzott végig rajtuk, az iszonyú hónapok halálos fojtogatása engedett, eltűnt és a felszabadulás olyan hirtelen, olyan erőszakos és teljes yoltg hogy kimerültek tőle mind a ketten. Csak nagysokára lazult meg a karjaiknak görcsös ölelése. Késő este volt, mire Fedor ráeszmélt, hogy Toninak haza is kéne mennie- És a leány arcán akkor jelent meg az első könnyed, régi, köpés és boldog mosoly, mii kor csintalanul megjegyezte hogy az édesanyja, az öreg Francois hathatós védőmében bizva, egyedül engedte öt a vőlegénye lakására. Haza fogsz vinni, drága, de ne gyere föl, tudom rogy ma még rém akarsz találkozni senkivel. — Nem is tudnék — mondta Fedor őszinte meggyőződéssel. — Majd holnap látogatom meg anyádat, nondd meg neki TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVÍTÁS ART'S RESIDENTIAL ROOFING UJ TELEFONUNK: 247-7722 ART SEGEDY, tulaj, házi lel. KIngswood 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapje* Or bans Flowers \ 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 \ ( 1 TKilyfin vagy *^1^1 MndaiáfliM. á S ARAINK SOHASEM ADHATNAK ( PANASZBA QKOT. i Dolly Vőlegénye — KIS REGÉNY — 1. FEJEZET AZ ÁLARCOSBÁL. Végre betörték az ajtót és megjelent a küszöbön egy otromba termetű férfi, aki égő gyertyát tartott a kezében-A férfi meghökkenve nézett körül a szobában. — Hisz nincs fönt senki! — kiáltotta le mogorván ván. ,r Gyors léptek zaja hallatszott és az öregasszony is megjelent az ajtóban. — Hogy.lehetséges az?! — kiáltotta. — A leány egyszerűen eltűnt, még azt se mondta: | ‘befellegzett’ — mormogta a férfi. í Keresztülment a szobán és becsukta az egyik ablakot. K ■■;■■■ ;■ io ■ —- Igazán olyan kis eszed van, mint egy madárnak — fordult korholva a íeleségéhez- Befogadsz a házadba minden jött-mentet, aki az országúiról toppan be.... Csaknem esti kilenc óra volt, amikor a leány végre Wattertcwnbe érhez At. Nagy fáradtsággal talált végre egy kis szállót, ahol szobát keresett é~ elmondta újból kerékpár balesetének történetét. A vendégkönyvbe mint Carlton Erzsébetet irta be magát 3 aztán egy szerény szobát nyitottak számára. Azonnal elrejtette a ruhaszekrénybe az aranyedényeket, de nem találta a helyet elég biztosnak s azért kivette a csomagot a szekrényből és az ágy alá dugta. Aztán egy esti lapra esett a tekintete, amelyben nagybetűs tudósítás jelent meg a Randolph féle aranytányérok elrablásáról. Szörnyű aggodalom fogta el; gyorsan elrejtette a zsákot a szalmazsák alá, eloltotta a lémpát és aggódva és borzongva lefeküdt az ágyba. De nem jött j álom a szemére s "emegő szívvel várta a hajnalt- íj : , i Reggelre azonban készen volt tervével. Hozatott °gy nagy lemezpapirból készült dobozt barna csomagoló papirt és zsineget, becsomagolta az aranytányérokat s megcímezte Stuyversant Ranlolph ur nevére Seven Oaksba, Merton mellett. Már ezelőtt is csinált csomagokat s igy tudta, hogy kell eljárnia. Amikor elkészült, a csomag felső bal sarkába elváltozott kézírással felirta a feladó nevét: ‘John Smith Watertown’. Amikor megelégedéére mindez megvolt,, karja alá vette a csomagot úgy tett, mintha könnyű volna és külsőleg higgadtan, de de dobogó szívvel lement a lépcsőn. Barátságosan mosolyogva köszöntötte a szobapincért, — Mennyit tesz ki számlám? — kérdezte a leány. — Két dollárt, nagyságos asszony — felelte udvariassan a szobapincér. — Sajnos, most nincs nálam pénz — mondta a bájos leány zavartan — arra számítottam ugyanis, hogy hazamegyek a kerékpáromon, de sajnos baleset ért s HA GYÁSZ ÉRI A CSALADOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki 'a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóváhágyásaval. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló cs'alád zavartalanul adhassa át magát az ütőivé búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME 1-3075 Temetésrendezőkés Balzsamozók amint már elmondtam önnek, eltört a gépem. Talán fogalja el zálogul ezt a gyűrűt addig, amig Newyorkból megküldhetem a pénzt. Arisztokratikus kis kézről lehúzott egy brilliáns gyűrűt és .átnyújtotta a szobapincérnek. A pincér könnyedén elpirult, mig a leány a szemébe nzzett. — Más esetben természetesen a készpéznfizetéshez kellene ragaszkodnunk — mondta a férfi, — de magatói értetődik, hogv ilyen körülmények között kivéte't teszünk. Még a gyűrűt sem kívánjuk zálogul, ha olyan szives lesz és megadja newjorki cimét-Jobb szeretem, ha itt marad a gyűrű zálogban — válaszolta szilárdan a leány — különösen, mert még néhány dolárt kölcsön is kell kérnem öntől, hogy jegyet válthassak Newyorkig. Magától értetődik, hogy azonnal megküldöm a p-'nzt, n ihelty mihelyt hazaérek. A szobapircőr csak percek múlva tért magához. Két lolláM adott a leánynak és még mindig a kezében tartotta a brilliáns gyűrűt. De a leány már rég eltjünt s ki tudja, észrevette volna-e a pincér, ha magával viszi a fél szállodát is. Hlyen szép hölgyek bizony nagyon ritkán jártak Watertownban! — Hál’ Id ennek, hogy túl vagyok rajta! — gondolta a leány, amikor eltávozott a szállodából és tova sietett. Néhány uUát maga mögött hagyva, ráesett tak'ntete egy kis házra, amelyen cédula függött ezzel a felírással : ‘KIADÓ’ I A [State Sreet 410 számú ház volt-Habozás nélkül kinyitotta a kertajtót és a ház felé tartott. Kopogtatott az ajtón, de de senki sem volt otthon, letépte a ‘Kiadó!’ feliratú célulát és kilépett az utcára. A csomagot ott hagyta a kertben, a bejáratnál a kerités mellet, de előbb ceruzával ráírta a feladó pontos lakcímét és egv dollárt tett a csomagra. Aztán végigsietett az utcán és miután és miután néhány házat maga mögött hagyott, belépett egy kis fűszer ős vegyeskereskedő boltjába. * — Legyen olyan szives kérem, telefonáljon a csomagszál litó társaságnak, hogy lehetőleg mindjárt szállittason el egy csomagot a State Street 410. számú házból — mondta a leány kedvesen a tiszteletreméltó kereskedőnek. — Nagyon szivessen, nagyságos asszony — válaszolt sietve a kereskedő-I A leány megvárta, mig a kereskedő teljesíti kéré- 1 sét, aztán egy közeli kis vendéglőbe ment, hogy egy csésze kávét és egy kis vajas kenyerei egyén. Ameddig c«ak lehetett* ott maradt a vendéglőben, aztán eltávozott és *a nap legnagyobb részét azzal töD tötte, hogy nyúgalanul föl és alá járt a State S'treeten. Végre megjelent a csomagszállító 'társaság, kocsija? a kocsis belépett a kertbe és néhány perc múlva visszás tért' a csomaggal. *! — Hál’ istennek, hogy , megszabadultam a tányé| roktól! — sóhajtott a leány. Most azonnal hazautazom^ Még aznap, szombaton este otthon volt Meredith Dolly kisasszony Creytonéknál és Geyton asszony árnyai, keblén kis'rta minden bánatát és gondját. VII- FEJEZET. DICK és DOLLY Vasárnap késő délután volt, amikor Hutchinson Hatch riporter habozva ment fölfelé a Greytonék lakásához vezető lépcsőn. Végre elhatározta, hogy megnyomja a csengőt és a szobaleány, akit már a múltkori látogatása óta ismert, kinyitotta neki az ajtót. — Félek, hogy azóta semmi újat sem hallott Mereditch kisasszonyról? — kérdezte a riporter. ■— Dehogy nem, hiszen a kisasszony itthon van már. Hatch rendkívül meg volt lepve, de nem árulta el, hanem belépett és kivett egy névjegyet a tárcájából. — Kérem, adja át neki a névjegyemet és mondja meg, hogv sürgős ügyben föltétlenül és azonnal beszélnem kell vele, ha csak néhány percre is. Ugy-e tudja, honnan j övök ? — Ó, igen, uram. ön rendőrtisztviselő. Hasch azon volt, hogy lehetőleg rendőrtisztviselőnek lássák. A leány bebocsátotta a fogadószobába s az tán kiment, hogy teljesítse megbízatását. — Az aranyedényeket tegnap este kapta vissza Ranrolph és Dől lyszintén tegnap este tért vissza —■ a riporter föl alá járkálva a szobában — mit jelentsen ez? Nemsokára jelentette a szobaleány, hogy Mereditch kisasszony hajlandó őt fogadni. Dolly sápadt volt és kissé idegesnek látszott, de azt is észre lehetett venni, hogy résen áll és a vonásai határozottak. 1 Hatch őszinte csodálattal szemlélte, de csakhamar összeszedte magát. — Azt hiszem Merelitch kisasszony — kezdte a riporter ünnepélyesen — hogy a szobaleány már megmondta önnek, hogy ki vagyok. — Igen — felelte Dolly habozva — azt mondta, hogy ön detektv — Helyes — mondta komolyan a férfi — tehát értjük egymást. Lenne szives elmondani nekem, Meredith kisasszony, hol volt a távolléte alatt? — Nem! GYŐZŐDJÉK MEG: MINDENFAJTA BIZTOSÍTÁS, amelyet ÁLTALUNK eszközöl pénzt takarít meg az ön számára ROBERT D. LAVDIS — Igen és korán gyere.... Annyi megbeszélni és tennivaló van van!.... Toni hátradőlt a kocsiban, kezét Fedor kezében nyugtatta, szeme az arcán függött. De az ereje elhagyta, szólni sem tudott és Staire szivét rettentő aggodalom markolta meg. iSiboux előkészítette valamennyire, de azért nem sejtette igazán , milyen egészségi állapotban van Toni- Mennyire megfogyott, milyen törékeny!... Ez a leány éppen annyit szenvedett, mint ő, de a szenveiés sokkal jobban megviselte. Valóban, Fedort megkeményitette a dac és a düh: de Toni, elsodorva a remény m, nden partjától, ifjúi tehetetlenségben vergődött. Eldurvult kezében tartotta a remegő leánykezet. Forró szemét enyhítve cirógatta az esti szél. Rámosolygott, becézte, babusgatta, nem erőltette; hogy feleljen neki; hogy viszonozza a gyöngédségét, amelybe -vérfa gyasztó fi lelem vegyült. — Csak nem éri még ez a csapás is?.... Csak nem tervez ilyen irtózatos fordulatot a Végzet kegyetlen iróniája? De mikor a kocsi megállt Toniék háza előtt, a lány maga kelt föl, az arca kiszinesedett, amint karját Fedor nyaka köré fonta. — Szivem, akkor ugy-e, holnap; korán?.... Telefonálj, mikor reggelizel, ö, csak föl ne ébredjünk ebből az álomból! — Kilenckor telefonálok — Ígérte Fedor. — Ha még alszol, majd megmondják, mikor fölkeltél. Szeretném, drágám, ha sokáig pihennél, úgyis el kell intéznem egyetlmást reggel. Aztán délben feljövök. Az én kedvemért angyalom, maradj ágyban, meg kell erősöd nőd ...
