Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)
1963-07-18 / 28. szám
ulUAl 'Z LJSAU JULY IS, 1963 REJTELMEK REGÉNY Másnap Toni kábultan ébredt késői álmából és merően nézte a szemközti falat. — Mi is történt? Miért van az a rettentő nyomás testén- lelkén?.... Mint a villám, hasított bele agyába a szörnyű emlékezés. Arcát a párnájába temette és mozdulatlanul feküdt, a keze ökölbe szorult, minden idegszála reszketett. Fedor ártatlan, ebben nem kételkedett és ki is fog szabadulni. — De miért nem, láthatja, miért nem beszélhet vele teljes huszonnégy óra óta?.... És hogy merik vádolni egyáltalában?.... Nem értette. Sötét, rejtelmes ügyek ezek — d’Arblayt megölik és Fedort gyilkossággal gyanúsítják... Ronald lótott-futott, kérdezősködött egész nap, de csak külsőségeket tudott meg. — A nagykövet azonnal intézekedett és érvényesítette az immunitást, Fedor a brit követségen van.... Ennyi volt az egész információ- De mégis este újra telefonált Ronnie: sikerült személyesen beszélnie a nagykövettel és kieszközölte az engedélyt, hogy Toni meglátogassa fogoly vőlegényét. Ez a gondolat elűzte az ólmos kábulatot. Toni felugrott és felöltözködött. Két kezével beleszántott a sű rű rövid hajába, az ablakhoz ment és kinézett. Halálos fáradtság ült minden tagjában, de pihenésről nem lehetett szó. — Vájjon hol lesz a főtárgyalás?.... Franciaországban, Angliában? A gyilkosság francia földön történt, de a diplomatáknak kiváltságaik vannak.... ó, miért ég az agya, mintha tüzet raknának alá? Miért jár az eszében biinpör és büntetés? — őrület mindez! Fedor ártatlan, rövidesen egybekelnek és nevetve emlékeznek majd vissza erre a rémlátásra.... ' - • -I XIX. FEJEZET — Lesz szives erre fáradni, miss Wareham. Barátságos tekintetű, komölyképü fiatalember szólította meg ős ő követte fel a lépcsőn, végig a hosszú folyosón. Ott őr állt az ajtó előtt, annak szólt valamit a vezetője és Tónit bebocsátották- A zár bekattant mögötte, körülnézett: Fedor kis íróasztal mellett ült, fölnézett a zörejre aztán felugrott. Akkorra Toni már átrepült a szobán, a nyakába borult és csókra kínálta az ajkát. — Fedor, Fedor, Fedor! Szerelmem!.... Fedor még nem hitt a szemének, majd elfajtott kiáltással magához ölelte és vad kétségbeesett szenvedéllyel csókolta a menyassszonyát. Aztán székre ültette ciébe térdelt, fejét a melléhez szorította. Toni össze, szedte magát, két védő karját Fedor nyakaköré fonta. — Drága kincsem — mondta tőle telhető nyugodtsággal. — Milyen gyalázoasság ez, milyen esztelenség. Szinte nevetni tudtam volna, mikor meghallottam, ha a düh el nem önt. Úgyszólván semmit se tudok még mindig- Mikor telefonáltál, azonnal éreztem, hogy nagy baj van.... Mi történt, hadd tudjam meg Végre. Fedor is erőt vett magán, fölkelt és szorosan Torii melllllé ült. Ugyanúgy mondta el a végzetes éjszaka történetét, ahogy Toni már a nénjétől hallotta. — Irtózatos, |Isten ellen való Vétek .7- jajdplt fel Tóni — hogjt Greta ostoba hiúsága, kacér .játéka ilVén helyzetbe jutatott!.... — ó. Fedőt, hogyan segítsek? Mit, tehetek érted?.... És mpst mi lesz? Két keze közé" fogta a remegő íeánykezét. V* — Semmit drágám és nyugodj meg, nee hibáztass senkit. Ki láthatta ezt előre.... — És most mi lesz? Fedor megcsókolta Toni kezét. — Most várom az őrséget, amely majd Angliába kísér. Mert hazavisznek és angol törvények szerint fognak ítélni rólam. Ez megillet, mint diplomatát és nincs is választásom e tekintetben. Legfeljebb a nagykövet változtathatna rajta, de ez olyan precedens volna, ami jövő alkalmakkor súlyos bonydalmakhoz vezethet. — Fedor! — szakadt ki Tóniből a kiáltás — de hiszen ártatlan vagy! Csak nem visznek el?.... Ne beszélj ilyeneket. Senkise hiheti komolyan, hogy gyilkos vagy! Fedor arcizmai megrándultak, de azért higgadtan magyarázta: — D’Arblay lakásán voltam, egyedül vele. Minden jel szerint én vagyok az utolsó ember, aki élve látta. Két és fél óra múlva holtan találják, a halottkém megállapítása szerint éppen annyi ideje következhetett be a halál. Mi egyebet higyjenek? — Ezt nem. Őrület,- félrebeszélsz. Bizonyosan egész sereg ellensége volt, hiszen az ilyenféle embernek mindig szokott lenni.... Fedor hát akkor el kell menned Angliába? És ott fogságra vetnek? — Ez a legkisebb baj, drágám. — Hát csak itt véd a kiváltság? — Úgy van.... Mi az, amire gondolsz?.... Miért lettél szótalan,? Toni hangja remegett, akárhogy próbált is erős lenni: —Akkor.... megesküdhetünk, mielőtt indulnod kell? Meg fogják engedni, itt még ma?.... A nagykövet.... Fedor bolondul magához ölelte s ahogy forró szenvedéllyel megcsókolta, a könny végigpergett az arcán és belevegyült a csókjába— Te édes, te drága-— kis Tónim.... Az imádott leány szerelme, hűsége szinte levette a lábáról, de egyszersmindt fölgyujtóttá szivében az önfeláldozás lángjt is. Elbocsátotta Tónit, öklével kitörülte szeméből a könnyet és elmosolyodott. — Édes szdrelmem, hát ha húsz nagykövet adno is rá engedélyt: azt hiszed beleegyezném, elfogadnék ilyen áldozatot? — (Semmi áldozat.... Szeeretlek.... És tudd meg, hogy a tied vagyok utolsó leheletemig, ezt sose felejtsd el. At fogok menni Angliába, azonnal, ha téged átvisznek és a nagybátyámnál fogok lakni, ha befogad. írd fel a cimét: Lord St. Maire, 100, Grosvenor Sreet.,.. És ismered Travers Sinclair? Nála ügyesebb, megbízhatóbb ügyvéd, nincs egész Londonban.... legalább én előttem mindig igv emlegették ő talán kieszközli, hogy sza 1 badlábra helyeznek. — Ilyen vád esetén az lehetetlen — rázta a fejét Fedor. — De Traveers Sinclair alkalmas ember, kétségkívül- Jó, hogy megemlítetted.... Valamit akarok kérdezni. Hogy van Greta és hogy fogadta ezt a dolgot? Izgatott? — Rémülten látja, hogy mire vezetett az ostobasá ga. Alaposan kifagatták tegnap, még pedig vizsgálóbíró előtt. Fedor összerezzen és Toni észrevette, de csak a Greta kmos heelyzetén való megdöbbenés jelét látta benne. Mésőbb azonban visszaemlékezett erre a különös, gyorsan lefékezett mozdulatra.... Fedor jól megakarta játszani a szerepét és nagy meglepődést színlelt. — Vizsgálóbíró előtt?.... Gretát?.... Miért? — Mert tegnap együtt mentek el a bálból és talán már azt is tudják róluk, hogy sokat voltak együtt. Később bizonyosan értesítették a vizsgálóbírót a te vallomásodról és Gretát eleresztették. Nagyon oda van, ds nem mutatja- És bátran viselkedik. Szüntelenül hangoztatja, hogy te kizárólag csak az ő retiküljért mentéi vissza és szó nem lehet arról, hogy eellenséges szándékot forgattál volna magadban. Kopogás riasztotta fel őket. Toni némán Fedorhoz ■simult, aki most kiszólt: — Tessék! Ugyanaz a fiatal tisztviselő jött be, aki Tónit odavezette. — Bocsánat,, hogy zavarnom kell. A nagykövet ur cexellenciája látni kívánja titkár urat — jelentette. — Át fogom kisérni.... XX. FEJEZET A rákövetkező pár nap, mint kibírhatatlan lidércnyomás nehezedett Tonira. Hajszában összecsomagoltak és a déli vonat a hajóhoz vitte őket-jáárgaködös délután érkeztek Londonba, St. Maire lord régi szolgája aki már húsz éve volt nála, fogadta őket a pályaudvarén ás elintézte apró tennivalókat. A magas: ezüstös hajú lord a Grosvenor Streeten várta őket. Csak egy évve! volt idősebb; mint lady Alice és ugyanolyan sötét szeme es lebilincselő mosolya volt; mint a húgának. Egyszerű szívességgel fogadta őket, egy szóval se célzott látogatásuk tragikus okára, bevezette az üriszobába és leültette vendégeit a kandalló barátságos tüze elé. St. Mire maga vezette fel az unokahugát és kizavarta a szobából a leányt, aki a poggyásszal bíbelődött, hogy ne háborgassa, amig pihen. — Próbálj aludni, drágám, még van idő bőven. Maj d szólnák jókor vacsora előtt, hogy még megtűrödhess és átöltözhess-Toni rámosolygott, de James bácsinak fájt ez a mosoly, annyira erőltetett volt. Káromkodva a sorsot átkozva, ment le a lépcsőn s miután most egyedül voT lady Alice-val, kereken megkérdezte tőle: — Hát most már mondd meg: lehetséges az, hogy csakugyan |őaire követte el.... felindulásában? Volt valami kettőjük között? Ellenségek voltak? Lady Alice a fejét rázta. ; — Erről ísepki sem tud. Ismerték, de nem szívelték egymást, de nem is érintkeztek. Tónitől tudom, hogy Fodornak mindig rossz véleménye volt a szerencsétlenről* de ez minden. Nem.... amit kérdesz, arra csaíPazt felelhetem: hogy lehetetlen, tisztára lehetetlenség. — Mi az ördögért kellett Grétának egy ilyen fickóval barátkozni? — kérdezte ingerülten. — Sejthette volna, hogy rossz vége lesz. Az ilyen emberről sose lehet tudni, hogy mi telik tőle- A legmegbizhatatlanabb fajta. Lady Alice arcán árnyék futott át. Elvégre mégis az ő leányáról volt szó; annak az ügyét trgyalták ilyen hangon. Az ő gyermeke viselkedett úgy, hogy közvetlenül, vagy közvetve ez lett belőle.... St. Maire észrevette rajta a fájdalmas kifejezést és gyöngéden .megsimogatta a karját. »------ -Bocsáss -meg,-.drágám, de- —szemébe -. .-kell.-, -nézni minden lehetőségnek. Ki tudja, mi segít (Staire-en. Semmit se szabad elmulasztani, ami javára válhatik. Hallom, hogy Travers Sinclairre bízta a védelmet. Jobbat nem is választhatott volna.... Na, Alice fiam, feküdj le te isis. Pokoli ügy ez, neked is, Toninak is. Fáradtak vagytok mind a ketten. Hát csak aludd ki magadat. Kell, hogy rendbe jöjjön minden, . . .................... 1 XXI. FEJEZET Értse meg, Sinclair, én nem akarok szembesítést. Semmi dolgbm a tanukkal. Nincs hozzátenni valóm ahhoz, amit már vallottam-Kurtán, határozottan jelentette ki ezt Fedor, mint már. annyiszor eddig is. Travers Sinclair- fokozódó kelletlenséggel vette tudomásul Fedor álláspontját. Nem szólt, ábrákat vetett az előtte fekvő papirosra. — Még egyszer, utoljára figyelmeztetem mr. Staire: meggondolta, hogy milyen rossz hatása van eennek a konok elzárkózásnak? — Nem segíthetek rajta — vonta föl vállát Fedor — Ha tanukkal állítanak szembe, csak a vesztemet idézném fel. Travers Sinclar, az ügyvéd, nyugtalanul járt fel és alá a keskeny cellában. A magas, rácsos ablakon beszűrődött a londoni ég cárgás ködös világossága. A kis gázláng egyenetlen meleget árasztott a vizsgálati fogság kihallgató szobájára. A hires ügyvéd fázott és a fizikai kellemetlenséghez járultak zavaró gondolatai. Kivé telesen nehéz esettel állt szemben. Kliensének magatartása csöppet se megnyugtató, a iegkevésbbé se kieiegim. A védelem ingatag alapon épült. Egész taktikája csak az volt, hogy a vádat kényszerítse bizonyításra. A vádlott ártatlanságát nem tudta bizonyítani. Jogi szempontból nehéz volt a helyzete.... Aki teljesen ártatlan, az alig várja, hogy kiállhasson védekezhessék szembe nézzen a tanukkal és igyekezzék tisztázni magát. Staír<: következetesen megtagadta ezt. Kétségtelenül töobet tud, mint, amnnyit vall, de hogy ö a gyilkos, azt egy pillanatig sem hitte Sinclair. Ellenben mindinkább sejtette, hogy fedezi az igazi gyilkost» Dolly Vőlegénye — KIS REGÉNY — 1. FEJEZET AZ ÁLARCOSBÁL. Richelieu bibornok és a mikádó együtt léptek ki a keskeny erkélyre, ahonnan szemmel tarthatták a ‘Seven Oaks’ főbejáratát, cigarettára gyújtottak és úgy néztek a töemgesen érkező vendégeket, akik fölfelé haladtak a márványlépcsőn. Köztük volt a meglehetősen kövér kínai anyacsászárnő, mellette teljes harci díszben egy indiánus és mögöttük két csinos nevetgélő gésa. Majd az orosz cár jött fel a lépcsőn koronával és biborköpenyben. A mikádó mosolygott. — Ott jön a volt ellenségem — mondta a bibornokhoz fordulva-Colombus Kristóf éppen egy á la Watteau öltözött pászrorieánykát segített ki az automobilból s fölajánlotta neki a karját. Mellettxk egy Piorette kacagott ezüstösen csengő hangon. Majd feltűntek a sokaságban D’Artagon, Athos, Aramis és Porthos — Dumas muskétásai — nagy kardjukat csörömpölve húzták maguk után. — Ah — szólt a bibornok — ezt a négy urat jól ismejrem. Stuart Mária, Pokahontas, az indián főnök leánya, I a török szultán és Uncle Sam barátságosan és nevetve csevegtek egymással. Mögöttük, azonban feltűnt egy alak, aki azonnal magára vonta az általános figyelmet. Egy betörő volt, egyik kezében tolvaj lámpa, a másikbán felhúzott revolver. Fekete álarc födte el arcát egészen a szájáig, homlokát nagykarimáju kalap árnyékolta be és az oldalán betörő szerszámokkal telt tarisznya volt. — Istenemre! — szólt a kardinális- — Ez aztán ügyesen választotta meg a jelmezét — Mint egy igazi betörő! — jegyezte meg a mikádó. A betörő egy pillanatra félreállt, hogy előre engedjen egy Erzsébet angol királynő jelmezébe öltözött, gyémántoktól csillogó hölgyet, aztán feljött a lépcsőn. A mikádó és a bibornok időközben visszatértek a fogadó szobába, hogy tanúi legyenek, amikor a különös vendég belép a teremben. — Ö felsége a királynő! — jelentette koolyan ás ünnepélyesen a paszomántos eegyeruháju lakáj. Eközben a betörő átnyújtotta a lakájnak meghívó jegyét és szemmel láthatóan mulatott a szolga megdöbbenésén, amelyet világosan le lehetett olvasni az arcáról.. Talán az is növelte a szegény ember rémületét, hogy a betörő azzal a kezével nyújtotta fel a meghívott, amelyben a revolvert szorongatta. A szolga rátekintett a meghívóra, megkönnyebbülten sóhajtott fel és jelentette: — Bill, a betqrő! A csodálkozás moraja futott végig a fogadó termen, átterjedt még a bálteremre is és egy pillanatig a betörő állt az általános érdeklődés középpontjában. De mögöte egy clown éppen bohókás grimaszait és ugrásait kezddte produkálni és a betörőt, aki eltűnt a tömegben, csak hamar elfeledték-Néhány perccel később azonban a mikádó és Richlieu bíboros a betörő közelébe furakodtak és magúkkal vitték a dohányzószobába. Az orosz cár, ki olyan meghitt viszonyban volt a mikádóval, hogy őt csak ‘kedves mikádócskám’-nak szólította, szintén hozzájuk csatlakozott s négyesben kedélyesen cigarettázni kezdtek. — Mondja már meg — kérdezte a bíboros a betörőtől — hogy jutott eszébe, hogy ezt a különös jelmezt válassza? A betörő mosolygott, kimutatta két sor hófehér fogát és a sebhely, amely energikus, simára borotvált állán volt, e pillanatban kis szépség gödröcskére hasonlított. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT j nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozz* a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervéi — a család jóváhagyásával, í Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló család zavartalanul adhassa át magát az utol* só búcsú nagyon nehéz perceinek. ; I Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos I ÉS FIA, IFJ. LAJOS j 3929 Lorain Ave ME í-3075 I Temetésrendezők és Balzsamozók Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapjo Orbans Flowers 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 személyes vagy telefee renieiésÉfle. ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKÓT. — Valami egészen rendkívülit akartam választani — felelte — és úgy gondoltam, hogy a legfurcsább lesz egy betörő öltözéke, aki teljesen fel van készülve a munkára. Azért jelentem meg ebben a maskarában. — Szerencséje volt, Hogy nem tartóztatta ie a rendőrség — jegyezte meg a cár. — Én is attól téltem, hogy bezárnak, mielőtt ideérek — íeieite mosolyogva a oetöro. (.^öcet foglalkozása dacára is vig fickónak latsztott.) És félelmem nem is volt egészen alaptalan, mert amikor kiléptem az autómból, erősen szemügyre vett két titkosrendőr s láttam rajtuk, Hogy nem tudjá, mit kezdjenek veiem-Letette a tolvaj lámpát és a revolvert és cigarettára gyújtott. A mikádó kezébe vette a lámpát, többször meggyujtotta és eloltotta, a cár pedig a revolverrel játszott es a padlóra célzott vele. — Jobb lesz, ha békén hagyja — mondta könnyedén a betörő — mert a .revolver töltve van. — Meg van töltve? — kérdezte csodálkozva a cár és gyorsan letette a fegyvert. — Nem lehet másként — mondta nevetve a másik. — Minhogy igazi betörő vagyok — piff! paff! — a revolverem is meg van töltve természetesen. jAzt hiszem, mire az álarcot levetjük — piff! paff! — egészen csinos zsákmányra teszek szert. — ha valóban olyan jól érti a mesterségét, amint a látszat mutatja — mondta a bibornok — akkor igaza lehet. Így például egész csinos gyűjteményt szerezhetne magának Erzsébet királynő korabeli ékszerekből, mert roár eddig is négy gyémántoktól csillogó Erzsébet királynőt láttam és most még nagyon korán van. — Ó, meg fogom találni a számításomat — biztosította vidáman a betörő — mert meglehetősen üg>es vagyok és csinos előismeretekkel is rendelkezem. Hogy bebizonyítsam önöknek, mennyire nem vagyok kontár, csak ezt az órát és ezt az értékes brilliánsttt mutatom, amelyet öt pei’ccel ezelőtt csentem el barátomtól, a cártól. — Kinyújtotta finom, keztyüs kezét, amelyben tényleg ott csillogott az óra és a brilliánstü. A cár egy pillanatig megdöbbenve bámult rá, aztán aggódva körültapogatta magát s végül kissé együgyüen felkacagott, — Ön valóban ügyes — mondta a bibornok. — Versenyezhetne D’Atagnannal és a többiekkel. A betörő hangosan felkacagott, aztán nyújtózkodva felkelt. — Nagyon ualmas itt, — mondta. — Menjünk a bál terembe és nézzük egy kicsitt a táncot. Épp akkor léptek a bálterembe, mikor meg adták a jelet a lengyelkére s néhány perccel később megmozdult az álarcosok harcos tömege. A házigazda, Stuyvesant Randolph, Sir Walter Raleigh j elemzőben és felesége Kleopara öltönyben megelégedéssel nézték a szinpompás képet, a hófehér női váliakat, a szikrázó brilliánsokat, a csillogó egyenruhákat és fantasztikusan dús jellmezeket s konstatálták, hogy az ünnepély minden tekintetben jól sikerült. Mr. Randolph mosolygott az álarc alatt az össze nem illő párok láttára. Erzsébet királynőt Uncle Sam vezette, mig Richelieu bibornok egy Pierette oldalán lépegetett és Mária Antóniával egy clown táncolt. A cár egy kónnyülábu gésának tette a szépet és a mikádó egy csengetyükkel teleaggatott, rövid szoknyás, csinos bohócieány társaságában volt-De a legkalandosabb alak határozottan a betörő volt. Revolverét lgoi,udtalanuí zsebébe csúsztatta, /„oj/ajlámpája az övébe volt akasztva és kedves semmiségeket suttogot lady Macbeth tiszteletreméltó -fülébe; de arra is ideje volt, hogy óvatosan kikerülje a kínai anyacsászárnő uszályát. Egy fél órával később egyedül állt egy oszlop mellett a betörő és gondolatokba mélyedve nézte a tánc forgatagában tova suhanó párókat, amikor egy kis kéz csendesen megérintette a karját. A betörő könnyedén összerezzent. Lágy és gyöngéd női hang csendült a fülébe: — Kitűnő, Dick, kitűnő! A betörő gyorsan megfordult s egy ‘Wild West’jelmezbe öltözött leánnyal találta magát szemben, akinek elragadóan szép álla, bájos biborpiros szájacskája és lelkes, mély kék szeme volt. Az irigy álafc elrejtette az arc többi részét, hullámos, üde vörösszőke haját széles felpántlikázott sombrero díszítette. A csípőjén egy revolver függött, az övébe egy szemmel láthatóan ártalmatlan bovie-kés volt szúrva. A betörő egy pillanatig csodálkozva nézett rá, aztán elmosolyodott— Miről ismertél rám? — kérdezte. — Álladról — felete a leány. Amig el nem. födöd az álladat, mindig rád lehet ismerni. A "STOP" Sign TO NEW CAR BUYERS • Stop and consider how much you can save by Financing your car at our Rate of per $100 per year. Let us prove that we can save you money! Visit any of our convenient 71 offices or PHONE CHerry 1-0875
