Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)

1963-04-18 / 15. szám

a OLDAL AZWSAQ APRIL 18, 1903 REJTELMEK REGÉNY Darblay már nagyon ideges és türelmetlen volt, de a homloka kisimult ano£y Gretát megpilantotta. — Csakhogy eljött! — De nehéz volt elvárni. — Greta, Jiog/ maga milyen szép ma megint- Sose láttam ilyen szépet , Szenvedélyes hangja zsongitólag hatott a Grete hiú­ságán esed sebre. Karcsú kezevel megérintette a lern karját nem éppen azért, hogy megnyugtassa. Rámo­­solygott. — Bolondság, DArbleye, előítélet. Megkapta az asz­talunkat'? — Hogyne, de várjon ,előbb kérdezek valamit. Néz­ze — lehalKitotta a szót — nézze, Greta—, hoztam magá­nak valamit..,. Fogadja el.... Nagyon szeretném, ha ellő­­gadná.... Imádom a földet is, ahová a lábát teszi. — De, barátom, mi lelte magát ma? Milyen titokza­tos és romantikus és milyen habozó lett egyszerre. Mit hozóit? Mit fogadjak el?.... — Telepedjünk le itt egy percre és igyunk egy eocktailt — invitálta könnyedén és a közeli asztalra mu­tatott M-ég üres volt a helyiség, a vendégek még nem gyülekeztek. Megvárta mig odahozták az italt, aztán kis .somagot vett ki a zsebéből és az asztalra tette. — Ezt egy év előtt szereztem a drágakogyüjtemé­­nyem szamára. Már két hete akarom magánaK adni, csak nem mertem. Greta.... odaadhatom? Elfogadja? fogja viselni a kedvemért? Gretát meglepte kicsit d’Arblay mai modora. El­vette a kis csomagot, kíbontottá a feher selyempap.rL és ahogy a zöld chagrin-dobözt kinyitotta, íelszisszent amuiataoar., A fehér bársonyon négyszögletes smaragdkő feküdt Greta értett egy kicsit az ékszerhez. Magának is volt néhány gyönyörű köve, de ez egészen más más volt, mint amit valaha látott. Macskafej volt a smaragdba vésve, remek munka, nyilván régi időkből való. A nagy, tiszta kő és a csodálatos metszés egészen kivált a közkézen forgó ékszerek sokaságából. Bámulva nézett a grófra, aztán visszatolta az ék­szert. — Dehogy fogadom el — tiltakozott hevesen. — Teljesen lehetetlen, kedves djArblay.... hogyan is kép­zelhet ilyet? — Ez ezreket ér! — Igen, ezreket ér! — hagyta rá d’Arblay — más­kép nem is metem volna fölajánlani. Különös históriája van ennek a kőnek. Eegyiptomi hercegnőé volt, aki na­gyon tudott szeretni. Amig az övé volt a kő, minden áz ölébe hüllőt: szerelem, dicsőség, a szépségé sosehervadt el és a barátai hívek maradtak hozzá. Aztán ello'pták a követ és akkor rögtön szerencsétlenség'ért. Egyik ré­gi imádója visszaszeezté neki. A férfinek életébe került, de mégis vissza jutatta hozzá a követ. És a krónika ázt mondja, hogy a hercegnő holta napjáigrjiindént elnyert, í-mit akart, egyetlen kívánsága se maradt teÍJesjifetlen.,.. Maga szebb, mint akármelyik egyiptomi hercegnő^ lehe­tett valaha. Azt akarom, hogy viselje ezta köyet. — És Maga elhiszi ezt a mesét?' — gúnyolódott Greta.. — Egy ilyen blazirt világfi! A sötét Leriiarc elvörösödött egy kicsit. — Miéri ne?.... Talán elhiszem — móndta maka-" csul. — És hátha mégis igaz hogy szerencsét hözY. .. Viselje csal:. Greta — viselje a testén, a ruhája alatt. Senkinek se kell tudnia, hogy honnan került. Ha a férje meglátja, majd kitalál valami magyarázatot. Mondja, hogy bridge-en nyerte. Grete tréfásan sóhajtott. — Kedves dArblay, hogy milyen ostobák tudnak len­ni a férfiak! Bridge-en nyertem, hát persze! Maga azt hiszi, hogy akad olyan férj, aki ilyen képtelenségnek bedől? — Tegye a nyakára, csak egy percre! — kérte csö­könyösen a férfi és Greta, félig szeszélyből, félig kiván­­csiságból nyakára ellesztette a finom platinaláncot és d’Arblay-ra nézett. - ö- t Nos — kérdezte. A smaragd csodálatos tűzzel csillogott fehér bőrén. Mnitha a szeme színét is elváltoztatná: sötét kekjébe a maga végzetes fényét keverte. Annyi bizonyos, hogy csodálatos kép volt ez az asszony a különös, szinte barbár ékszerrel a nyakán. A hideg és élvezetekre vágyó asszony ősi lidercfénye lobogott a szemében, az ősi démon, amely néha nagy szépség mögött tanyázik. Most, hogy a drágakő halvány bőrén csillogott, ez a démon mintha a szemébe szökött volna. D’Arblayen úrrá lett a babona. iSose törődött egyébbel a világon, mint a maga kí­vánságává!. Hátraszegte a fejét, vad szenvedély lobbant fel a szemében. Olyan gyönyörűséget remélt ettől az asszonytól, amilyenben még nem volt része soha. Itt, a randa főváros egyik nagyvilági hoteljében, korunknak raffinált kényelme és pompája közepette, hirtelen úgy érezte, mintha távoli időkbe repülne vissza. Most már bizonyos veit abban, hogy megszerzi ezt az asszonyt övé lesz minden áron. Nem fog tovább játszani vele, nem fogja lerázni a nyakáról. Minden erejét, tehetségét beleadja, de eléri, amit akar. —---------------------------------------------------S-TELEPHONE­Clevelanó Crust WHEN MONEY IS A MUST MA-1-1660 PHONE ABOUT LOANS DAY OR NIGHT Che Cleveland Crust Company 72 Convenient, Complete Bank? Babonás gondolat villant át az agyán: — Ha ei­­gadja ezt a követ, akkor az övé lesz. Ha nem.... — E lelen áthajolt az asztalon. — Greta — súgta —tündéri szép magán ez az i­­szer. Nézze meg a re tikül tükrében. Greta belenézett egyszer, aztán még egyszer és sí­mé találkozott a férfi lázas tekintetével. — Igazán csodálatos — mondta. — A hangja rere gett egy kicsit. — Csodálatos kő, barátom. De nem j gadhattom el— Nem, túlságos értékes. És különben ; fogadok ei ajándékot. — Ez nem ajándék. Ez a maga szépségének eg.vil eleme és el kell foadnia. Egy éve van a kollekciómé de amióta megismertem magát, mindig arra vágyta hogy a nyakán lássam. P’ogadja ei. Majd költünK valami mesét. Csak ma viselje, akkor sose fogja let­­többé. Greta nem felelt. Az járt az eszében, milyen n.' hetelenül gazdag lehet ez az ember, ha ilyen ékszt vásárol csak úgy szeszélyből. Meg tudta becsülni a értékét. Ilyet csak milliomos engedhet meg magám Sokszor untatta d’Arblay, haragudott rá m,t erőszakos volt és fárasztó, de nem mindennapi emb Valami varázsát érezte néha és nem könnyen tudta v na nélkülözni. De kockázatot azért a vilgért se akar D’Arblay érje be azzal, hogy gyakran vele leheti | gyen boldog egy becéző érintéssel, örüljön hogy | -í. ide oda kisérheti. Hát adja neki ezt a követ, ha n nagy kedve telik benne. Elvégre is —talán elfoga ja. De föltételek nékül_ Egészen elmerült gondolataiban és nem iatta -o kete, hajuszos magas férfit, aki egy másodpercig a' -o zcli asztalnál állt. Ha odanéz, azonnal megismerte , m Paul Ravellt, a hires piktort, aki feljárt lady Ali > Nem egyszer találkozott ott vele. De nem vette ész a Ravel azonnal visszavonult, mert látta, mikor az ' "i d’Arblay kezóből a Gretájéba került. Ravel ismer n grófot. ,— Úgy — Halken feleségének kedvese van — dolta. — Akkor is jobban megválasztnatná.... D j ;í‘ közöm hozzá Ebben alaposan tévedett. A futó epizód, mel >. tanúja volt, eszébe jutott később, egy vegzetes peré — és lenyomhatta a mérleg serpenyőjét, amely ele1' VI. FEJEZET. Fedor btaire löncs után visszasétált a követsie- j A rue St. Honorén megismerte d’Arblay, tekintélyes-' nault kocsiját, amely nem massze előtte éppen fél«*-­Maga se tudta miért, de lesitotta a lépést. Né>v másodperc múlva dArblay kiszállt a kocsiból gse' segítette Gretát. Az asszony nem nézett körül.. F>r pedig gyorsan egyik kapu alá lépett. Jól látta, ía I mennek: az autó egy emigráns orosz arisztokrata já" klubja előtt állt meg.-r- Szóval Greta játszik, még pedig d’Arblay tár súgóban!.. . Fedor a barátjára gondolt. Végtelenül varia, bántotta a dolog. Befordult egy mellékutcán -A gyorsan a rue de Rivoli felé tartott. ^ délutáni nagy hőség enyhülni kezdett, de a ]&'> tikkasztó rr.eradt. Mintha zivatar készülne. Greta mik érzékenyen reagált az időjárásra, most is ideges, fa­­jfts volt. De ,|na egyéb konkrétebb okok is izgatták:°­­nald nem volt gazdag ember, hanem, azért Jiajos G lakást tudott berendezni féleségének a Piece cíés T^á közelében és két cselédet tartott Ernestine, a konDE nagy örömmel fogadta Gretát. — Jaj, madame, olyan gyönyörű virágot kap k Monsieur Staire küldte, igazán csodaszép. Van e-re való is, meg a szalonba, a vázába. Tessék csak nézni. Greta a heverőre dobta táskáját, keztyüjét. — Virág, igen?.... Hadd lássam, Ernestine. Ernestine egész lázban hozta be a virágot, teledt a két karja hosszuszáru rózsákkal. — Estére pedig ezeket az orchideákat küldte, °?y madame a vállára tűzze. Még sose láttam ilyen sz<t! Greta kedvetlensége fölengedett egy percre. — Gyönyörűéit — mondta. — Látod, ez az én á­­gom, Ernestine meggyőződéssel hagyta rá. Mint mim francia nő rajongott az okossággal párosult szépség és mademeoan meg volt mind a kettő. — Parancsol valamit, madame? — kérdezte agg dalmasan, rnert látta, hogy milyen sápadt és fáradt asszonya. De Greta a fejét rázta. — Nem, köszönöm, most lefekszem es majd csen­getek, ha kell valami. Ha az ur hét előtt jön haza, mond­­jameg neki, hogy pihenek és nem akarom, hogy zavar­janak. — Igenis, madame — bókolt Ernestine és kiment. Greta meg egyszer a virágra pillantott, aztán be­ment a hálószobába, magára zárta az ajtót. Le se ve­• tette a ruh’-ját, csak végighever az ágyon és a szemben­­- lévő fajé* bámult­a __Hogyan lehetett ennyire ostoba? Miféle ördög szállt meg ma délután? — Greta ritkán okolta önmagát, niért .£, de ezúttal egyszerűen lehetetlen volt masra roú a hibát. D’Arblay meghívta a játékklubba, de csak vletlenül, nem is erősködött. Ki kényszeritette rá, '-fíog'y odamenjen?.... Kíváncsiság, unalom, meg a pénz csalóka reménye mégis rávitte és játszott (Jhemin de fért! A legostobább játékot a világon. Greta öklével az agyra ütött és szidta magát, mint a bokrot. Chemin de fér! Nyolvanezer frankot vesztett három óra alatt.Nyolc- Jvanezret! Rendben van, ki fogja fizetni elő fogja te- I remteni. De félesztendeig fog roskadozni alatta. Az anyjához nem fordulhat pénzért, lady Alice elégszer ki­segítette Ronald se adhat többet, mert egyszerűen nine.­­miből. Ha volna, úgyis odaadná, azt Greta jól tudta. Egy percre elborította a szégyen, de éppen csak egy percre. — Talán bizony rendjén van, hogy ilyen szűkén ■ tartják? — fortyant föl magában. — miért nem adhatja j meg neki Ronald azt a fényt és bőséget, amit gyermeK­­; kora óta megszokott? Miért kell ilyen szerény kis lakás­ban élnie, két nőcseléddel és olyan nevetséges összegből gazdálkodnia? ............ Hogy volna rendjén, mikor Toninak mindene meg­lesz, amit csak a szeme-szája kíván? Gazdag és nagy állású férje lesz, aki elviheti mindenüvé és megszerez­het neki mindent. Pedig Toni nem olyan szép és ellen­­allhatalan, mint ő! Hogy is lehetett olyan ostoba., hogy Ronniehoz ment? Ha var egy kicsit; oiyan iérjet sze­rezhetett volna, amilyent akar. D’Arblay egészen a bo­londja, beszélt is arról, hogy váljon el Ronnieól és le­gyen az ő felesége. De Grete az arcába nevetett. — Hogyisne! Hát szereti ő d’Arblayt? Néha a varázsa .alá kerül, az bizonyos, de ez aztán minden. Különben is, d’Arblay nem megbízható ember. Ha Greta valaha vá­lásra szánja magát, annak különb célja lesz. Eh, ostobaság, minek gondol ilyesmikre, Egyelőre erről a nyomorult adósságról van szó. Nyolcvanezer frank! Mi az Isten csodáját fog csinálni félesztendeig? Mindenek előtt rámegy egész bankkövetelése, nem ma­radhat adósa d’Arblaynak, az képtelenség. Ma délu­tán fizette helyette.... ebben még nem volt semmi feltű­nő. Nem lehetett nála annyi pénz. De most el,keli intézni legalább, amit lehet, mielőtt még Ronie hazajön. Kelle­metlen volna, ha megtudná. r,u ,, .m, A Szefisztyei •I j' ‘-'EV , ‘i f '•- A— REGÉNY — IRTA: MIKSZÁTH KÁLMÁN Mujkó király semmit sem vett észre ezekből, nyu­godtan végezte a teendőit, az ámuló és elérzékenyüit Kórjához fordulván: (/t. , — íme, e leányzót ünnepélyesen neked adom és rendelem, hogy huszonnégy óra alatt annak rendje és módja szerint az egyházi szertartás is megtörténjék. Korjá átfogta a Vuca nyakát szerelmesen. — És senki sem vehet el többé tőlem? z — Az istenen kívül senki többé! Hatalmasan süvített ez a szó a levegőben. A tul­­boldog Korják hálás pillantást vetvén a hermelin palás­­tos, ragyogó ruházatú lovagra, a maga egyszerű modorá­ban kérdé: — Ugy-e bár, Dóczy György uram ő nagysága ke­gyelmed? Mert hiszen tudtával annak a jobbágya vert Vuca.)-— Oh te szamár! te szamár! — kiáltó Rostó Mihály. — Hát nem látod, hogy a király ő felsége előtt állsz? Korjákban felforrt a méreg, kitört belőle az indulat­— Tegye kelmed bolonddá az öreg apját, de nem engem. Úgy nem király ő, ahogy én nem vagyok az. Mujkó látván, hogy a fölfedezés veszedelme fenye­getett, úgy tett, mintha nem hallotta volna a kocsis sza-, fcUtriínited ffreitt* BOSTON LONDON LOS ANGELES CHICAGO Interesting Accurate Complete International News Coveraga The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 1 5, Mass. Send your newspaper for the tima checked. Enclosed find my check or money order. Q I year $22. □ 6 months $11 [] 3 months $5.50 Name MINDENKI JEGYEZZE-:G j Ha kisebb vagy nagyobb*ja i ▼an a Televisionnal I bármely gyártmány telles garancia melk i megjavítjuk Steve G. Szabc1 B. F. G. — TV ' j Iskolázott ás vizsgázott, 1 j uzakképzett television Javl' 2656 EAST 126th ST. I SW1-4544 RA1-056 H K" TAVERN A legfinomabb izii MAGYAR eledelek és szendvl esek. — AMERIKAI ételek. BOR — SÖR — PÁLINKA Karnya Kálmán és neje tulajdonosok ) 2669 East 93rd Street SW 1-5914 J í Francia pezgő M többféle High Ball* RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenu Tel. WO 1-9586 * i Whysky - Vodka - Scatcb Gin - Bourbon - Rum kapha üvegekben kivitte te. i 50-nél többféle rör van mine készenlétben Ha party van a házánál, a hűek négy kedvemánaf bec&i n dbú. Esküvőkre, la kod a I makro ét j minden más alkalomra j a legszebb virágokat kapja ) Or ban's Flowers j 11520 Buckeye Rd. RA 1*1500 j manMym vagy tel efen ..... í ARAINK SOHASEM kMUkttUJL j PANASZRA OKOT. I vait hátat fordított az összeboronált párnak és a főkós­tolóval kezdett olasz beszélgetést, mig másrészről Vucát megértvén, mit beszél az ő Jánosa, halotti sápadtság boritá a rémületőtl s lábujhegyre állván, mialatt kis kezével befoyfa a ‘szörnyű ember, íölségsértő száját, aj­kait a füléhez szorítva súgta neki. — Térdepeljen le kend, mert még elveszít mindket­tőnket. Korják zavarba jött, fejet csóvált, gyanúsan mére­gette a daliás ‘királyt’. Azután kihúzott a zsebéből egy uj veretű fényes tallért és mutatta Yucanak a király pénzét. —- Ehol van ni, lelkem. Mathias rex. Ez a fej. Ez a váll- Hát ugyanez az ember volna az? A Vuca elkacagta magát és' kedélyesen oldalba ütöt­te jövendőbelijét a könyökével — Bolondság, bolondság, hiszen ez a nagyorruhoz hasonlít. , f • > ....... IX. FEJEZET A zsábrtikok. i Szerencsére senkit se érdekelt ez a kis jelenet M.in­­denki nyugtalankodni kezdett. Az érkező lovascsapat -k dobaja már közel hangzott, a fölvert por az utón hatal­mas lellegé alakult s a kürt közvetlen a kapunál harsant meg élesen. Majd sebesen loholt visszafelé Jobbaházy Benedek­— No mi az? — kérdé Mátyás, eleibe lépkedve. — Győzelem! — kialtá Jobbaházy harsányan. — Palóczy László és Czudar uraimék ő kegyelmeik meg­verték Shevia vezért s háromszáz cseh ioglyot hoznak magukkal. Erre vivén az ütjük, hódolatukat akarják ha mutatni a királynak. Mátyás fölvillanyozva emelte fel fejét s egyszerre más lett a hangja is. — Éljenek derék vitézeink! Most pedijr szakasszu.c végé ta maskarás tréfának. A bál, a lakodalom és egyet bolondságok elmaradnak- Elsöpörte a közoejölt esemeny. (A barátaihoz fordult, akik savanyu arcot vágtak ehhez a kijelentéshez.) Ne haragudjatok urak! Nem szabad lé­háknak mutatkoznunk a vezérek előtt. Mit szólnának a kemény bajnokok, ha egy maskara királyt találnának itt? Vesd !e hát a hermelin köpenyeget Mujkó és eredj a pokolba! Ti is vetkőzzetek le többiek, elégedjetek meg «zzál, hogy egyszer volt felfordult világ Palotán. Lásson most már mindenitek a szolgálathoz. A szakácsok, kuk­ták főzzenek, süssenek derék vitézeink számára. Tüzes nyelvek ünnepén szép asszony szemeket akartunk ünne­pelni, de még különösebb kegy az istentől, ha tüzes kar­dok diadalmát ünnepelhetjük vidám lakomával. Pince­mester uram, guritasson fel néhány hordót a szomjas katonákmik. Kegyelmed, Jobbaházi uram, pedig nyitás­sá ki a kapu,! Palóczy és Czudar uraimék előtt, fent az emeleten fogadom őket az agancsos teremben. : .Leírhatatlan a zavar és mozgás, ami erre keletkezett- Rostó uram a fejéhez kapott, mint ha: golyó érte volna. ‘Jaj, végem van, meghalok.’ Gergely Anna ájultan ro­gyott volna össze, ha a doktor idejekorán föl nem fog­ja: ‘Hozzatok egy kis vizet hamar, hamar. Mátyás észre­vette s meghagyta Valvasorinak, hogy vigye be a palo­tába és hagyja kcisit pihenni. De a leTgjóbban elrémnlt Korják uram, lassú reszketegség fogta el inait, mikor egy szempillantás alatt mindent megértett s oda vetvén magát a király elé a porba, megtört hangon esengett iöl hozzá; ; — Grácia a fejemnek! — Eredj, bolond korcsmáros! Mit kegeyelmezzek én neked? Hiszen nem követtél el semmi bűnt, semmi hibát. Becsületes alkut kötöttünk. Két tallért adtál, én meg­szolgáltam: itt a mátkád- Én se vethetek a szemedre semmit; te se az enyémre. Hát kelj fel, jó ember, ne rontsd ok nélkül a nadrágodat! Ezzel karonfogva lendvai Bánffy Istvánt, akit leg­jobban szeretett, sietve távozott a palota felé, de kis vártatva visszordult s odaintvén Dérsffy Miklóst, a test­őrök kapitányát, fennhangon parancsoló: — A szelistyeiek hadd várjanak, mig majd végleg intézkedem. Mint a szétpattant buborék, nyomtalanul eltűnt a tarka-barka bohókás udvar. Volt, nincs és nem is lesz soha többé. A vakitó pompájú zászlós urak kiki a maga lakásán haj igái ja le magáról a bársosonymentét, a bro­kát dolmányt vagy a selyem kabadiont és huzza le a szattyán csizmákat. Rostó Pál uram elvonult a kertbe a sürségbe, mint a beteg szamár, a két szelistyei asz­­szonyt eldugták akastély balszárnyába, csak Vuca ült lel az ür^s szekérre, mint valami Korják -féle exterrito­­ritumra, ott jól érezte magát, mert hat Korják uram is ott volt a lőcshöz dűlve. Volt elég beszélni valójuk az arany kulacsról, a szakácsról és sok mindenféléről- Ah, János, János, milyen történetek ezek! Mintha nem is va­lóság volnának, édes szivem, hanem csak a tündérek bo­csátottak volna le szines álmokat.... Mire Szudar uram és Pálóczy László nehéz lépései alatt visszhangot adtak a komor falak, már vége volt fénynek és boldogságnak, csak az egyszerű, csendes pu­ritán legény udvar ötlött szembe. A király egy félóráig tartó kihallgatáson foradta a vezéreket, élibük ment az előterembe, s kétszer-három­­szor is megszorította kezeiket. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT j nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki 'a legapróbb részletekig kidolgozz? a VÉGTISZTESSÉGADAS !; minden tervét — a család jóváhagyásával. * Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyá­szoló család zavartalanul adhassa át magát az utol­­t SÓ búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: | Bodnár A. Lojos | ÉS FIA, IFJ. LAJOS I 3929 Lorain Ave ME 1-3075 Temetésrendezők és Balzsamozók í *

Next

/
Thumbnails
Contents