Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)
1963-03-14 / 10. szám
4 OLDAL At ÚJSÁG REJTELMEK REGÉNY Aztán még egyszer látta lóháton, a fasorban rövid kabátban, bricsessz nadrágban. És amikor Parisba vissza átázott; annyira izgatta a fantáziáját ez a kép; hogy egyszer megkérte Ronaldot; hogy mutassa be lady Alisénak. De tudta; hogy Toni nincs otthon. Aztán a véletlen is ugyintézte. hogy egész télen át nem kerül össze vele. Különböző körben mozognak és bár mind a kettő a párisi angol társasághoz tartozott, már a korkülönbség is megkönnyítette, hogy ne keresztezzék egymás útját. Az ambíció lángja olyan erős volt a lelkében, hogy más tüzek nem ’gén fértek meg mellette. Haragudott Tonira, amiért a gondolatai közé furakodott. Még keményebben dolgozott, mint máskor. El volt szánva, hogy kiküszöböli az elméjéből ezt a leányarcot és ha Ronald barátja invitálta folyton rengeteg dolgára hivatkozott és visszautasította a meghívást. Csak diplomata barátaival érintkezett. ft II. FEJEZET Egyik tavaszi este Fedor Staire a Ritzben vacsoráit egg orosz nőism^rőse, Helen Ilenszky hercegnő társaságában. ^ Termetes, hanyagtartásu férfi ment el mellettük és leült az egyik közeli asztalhoz. Jó külsejű ember volt, de valami kellemetlen kifejezés ült az arcán. Bőrének különös halott színe és valami furcsa vonás a szája körül elárulta a degenerált embert. Erő áradt belőle es fölkeltette a figyelmet, az érdeklődést. Érzéki erő. a— mely visszataszító és szugesztiv hatású egyszerre. Különösen nőkre hatott, akik kevéssé ismerik az élet sötét oldalát és csak a hatalmas fizikum (test) pezsgő elevenséget érezték benne. Harold Staire még nem volt otthonos a párisi pletykákban. Ellenszenvvel nézte a déli tipusu embert és úgy rémiéit neki, mintha ismerné valahonnan. — Ki ez a kellemetlen ur, Helene, jobbra az első asztalnál — kérdezte halkan. — Azt hiszem, láttam már valahol. — Könnyen meglehet, bár aligha a saját társaságában. Henri dArblay — felelte a hercegnő alig hallhatóan — gróf d’Arblay. Sokat beszélnek róla. Iziés tekinteteken kicsit szabadelvű, azt mondják. Most már Staire is emlékezett rá. — Igen, igen; négy év előtt Madridban valami botíányba keveredett. Sok táviratba került, hogy !e ne tartóztassák. Most Párisban él? — Az év nagy részén át igen. Nagyon gazdag, tehát természetesen befogadják bizonyos körökben. Én nem — Azt sejtem — mosolygot Harold. — Szóval; mokérek az ismeretségéből. dein Krőzus? — Nagy vagyona van. Érdekes és szórakoztató ember is különben. Jó muzsikus, az amerikai kolóniában nagyon népszerű. Ott bizonyosan nem sokat tudnak a szokásairól. — Értem.... Nos táncolunk egyet? Tangót húztak és a mozgás tökéletes ritmusában elfeledkeztek a grófról. De; Fedor; elraktározta emjekezglében a kellemetlen benyomást. Nem fogja keresni énnek az urnák a társaságát. A háború utáni megalkuvás L-izonyos szokásokkal és felfogásokkal szemben ttelj esen távol esett tőle. Ha a gróf ur azokba a körökbe próbálna bejutni, amelyekhez az ő ajánlásán át visz az ut, akkor ugyan sohase kerül be oda. Csakugyan úgy volt, ahogy Helena Ilensky mondta: gróf d’Arbiay szívesen látták bizonyos körökben. Még aznap este, alig ment el Fedor Staire a hercegnővel, Ronald Halkett és a felesége érkezett a Ritzte. Egy amerikai hölgy vendégei voltak többedmagukkat és a társaságba d'Arbley gróf is megjelent. Mrs. Dorn nyá’asképü szép öregasszony volt, nem éppen válogatós: be érte azzal, ha valaki tisztességesen viselkedett az asztalnál és rendes ruhája volt. Greta Halkett szóke gráciájának teljes tudatában nézett körül. A szeme leghosszabban d’Arblay grófon pihent meg. Az megérezte a lappangó érdeklődést és a vére sebesebben tüktetett. Határozottan elragadó volt Greta. Finom és ápolt aranyhajának utolsó száláig. A grófnak tetszett a nő hűvös előkelősége, nagyúri könnyűsége. Ez az est érdekesebbnek Ígérkezik, mint remélte. Mrs. Dorn vendégei — nagyrészt csak vándormadarak Párisban — nem ismerték d’Arblay életének ■ sötét hátterét, egyetlen rossz szó se eset róla. Vacsora uánig nem volt alkalma beszélni Gretával, mert nem ültek egymás mellett. De később, a Florida teremben, azonnal táncra kérte és Gretaa táncolt is vele egy tangót. '*4* * A gróf nagysulyu ember volt — negyvenkét éves korához képest nagyon is kövér, de azért remekül táncolt és hatalmas, fegyelmezett és ruganyos fizikuma furcsa érzéseket keltett a fiatal asszonyban. Valami exotikusat és visszataszítót sejtett benne és éppen ez ingerelte. Eltökélte, hogy kideríti, vájjon az-e aminek látszik és fogékony-e az ő szépsége iránt? Mert Grétának csak egyetlenegy dolog volt fontos a világon: ő maga. Bár azt hitte, szereti a férjét, meg bizonyos mértékig a családját is, mégis, minden más érzés alatt mélyen kiapadhatatlanul buzgott benne a hiúság, annyira második énje lett. Természettől hideg nő létére, szerette felszítani a férfiak szenvedélyét, nem azért, hogy kielégítse, nem mintha vágyra vággyal tudott volna felelni, hanem ceak azért, hogy táplálja azt az önző lángot, amely örökké égett arcának madonnaszépsége mögött. Maga se tudta, hogy voltaképpen mért lett Ronald felesége. Talán csak azért ment férjhez, hogy szabadabban mozoghasson, vagy mert akkor véletlenül különösen unatkozott. Elég imádója volt már addig, de akik feleségül akarták, mind nagyon követelők voltak, szerelmet melegséget, fellengző érzéseket kívántak tőle. Ronald nem. Ronald semmit se kívánt. Olyan volt a szerelme, mint -íz egész ember — önzetlen, odaadó. Csak hódolni akart, csak szolgálni akart, Gréta csak azt engedje meg MARCH u, ma neki, hogy imádja. *Hogy a házassága óta nem foszlottak-e szét az il luziói, nem szurta-e szivén Greta hidegsége, azt nem tudhatta senki. Kedves volt vele is, mint másokkal- a hiúsága megkívánta, hogy mindenki a vai'ázsa alatt maradjon, de a felszín alá nem szeretett hatolni és senkis? tudhatta, szenved-e Roland vagy elégedett. Légtőlj .'bő Tóni, Tóni — pedig magának szokta tartani a sejtelmeit. D’Arbluy gróf nagy hozzáértéssel szórakoztatta a szépasszonyc és amikor elköszöntek engedelmet kért, hogy meglátogassa. Nem telt bele egy hét, már löncsr x kisérte, aztán együtt vacsoráltak, táncoltak. Tóni volt az, aki egy társaságban véletlenül említette a nevet s akvor hallotta, kissé enyhébb formában, hogyan vélekednek róla az emberek. — Mamám egyáltalában nem fogadná — mon !t|i Lucille,, Toni egyik bizalmas barátnője és füstkarikákat eregetett cigarettájából. — Mamám azt mondja, hogy ji gróf egyszerűen kiközösítette magát minden jó társaságból. — Ugyan! És mivel? Züllik? — kérdezte Tóni. — Ne beszél, kérlek, olyan titokzatosan, fiacskám. — Mit tudom én? Furcsa dolgok lehetnek. Talál ópium, kokain. Annyi bizonyos, hogy a papának is ugyan áz a nézete, pedig ő elég szabadelvű, tudod. Ha ő nem akar a házában látni valakit, akkor már baj van. — Hát.... nem az én fejem fáj miatta — mondta Tóni vállat vonva.— Én sose ártom magam Greta testveien dolgaiba. Van, aki vigyázzon rá. Ott a férje. — Az talán nagyon is szerelmes belé és azért rém vigyázhat rá —- okoskodott Lucille. Tóni ránézett, aztán elnevette magát. — Úgy érted, hogy a szerelem egészen elbulitja az embert? Hát ebben igazad lehet. Én sose voltam szefe rnes, nem is kívánom. Mennyit karatyolnak róla az emberek! Pedig azt hiszem, hogy az a ‘bizoyös szerelem’ nincs' is a világon. Legalább nekünk, moderneknek nincs Mi már letéptünk minden fátyolt, a szerelemnek nincsenek titkai. Néha talán busul utána az ember, de viszont egész sereg bajtól is megmenekül. — Ez cinikus beszéd — tiltakozott Lucille. — Nekem igenis kell a szenelem és pedig mentül hamarabb. — Az ideális szerelem, úgy érted? Ugyan ne légynevetséges, Lucille. Úgy beszélsz, mintha a saját nagyanyád volnál. Dajkamese az egész, akkorról való, mikor letagadták, hogy a nőnek lába is van, a gyerekeknek azt mesélték, hogy a csecsemők virágágyakból nőnek ki, vagy a gólya hozza őket, az asszonynak pedig azt prédikálták, hogy tekintsen fel az urára és tisztelje, mii t felsőbbrendü lényt. Ismerjük már ezt a humbugot! — Mondd csak, Tóni — Lucille szeme tágna nyi t — őszintén beszélsz? Igazán nem hiszel a szerelembe? — Abban a fajta szerelemben.... nem. A valóság ak hogy nemek vannak: nők és férfiak.... az embernek Megtetszik valaki és valami furcsa érzése támad, vagy viszont. Ennyi az egész. — No de, Toni.... — Csak ne érzelegj kérlek. Ha azok a gyönyörű dolgok igazák volnának, akkor meg is maradnának, neh ? Már pedig nem maradnak meg. Ahány házasság, annyi hajótörés. A feléről tudjuk, a többinél pedig hallgít a krónika, mert valami okból el akarják és> el is .jt(uc jak titkolni. i '• ’ - < | Lucille nagyot sóhajtott. — 'Szomorú filozófia, mondhatom és nem hi»2en, hogy igazad van. •, , •’ - TyiuLyí — De mennyine igazam van! Mi értelme, hogy .ámítsa magat az ember? Hol látod azt az isteni szerelmet, imiben hinni akarsz? Ha konokul kipingálod magadban a képet, hogy majd belszeretsz valakibe és az is beléd ús aztán örök boldogságban éltek, akkor jó magasból fogsz lepottyanni. Kinőtünk mán a tündérmesékből. Lucille nem felelt. Édes kis arcán kétség és boldoT- ialanság ült. Hazel Beumont, egy amerikai leány,, aki eddig hallgatott, most vállát vonta és nevetett, most csöppet se kedves, leányos nevetéssel. - • • • — Tóninak tökéletesen igaza van. Nézd meg a; oh famíliámat! Azt mondják, hogy apám és anyuk fülig szerelmesek voltak egymásba. Sírig tartó hűség stb. Meg 2 éves se voltam és apámnak már valami ügye támadt egy spanyol rokonnal. Anyám megunta a dolgot, ideges lett, aztán ő is talált valakit: egy chicagói millimost. Értem verekedtek egy darabig.... Később uj házasságot kötöttek mind a ketten és most az uj házasságbukban civódnak. Hát ez az a hires szerelem, Lucille. — Nálunk nem divat a válás — mondta Lucilh siralmas hangon. —Fnanciaországban még tartanak valamit a családra. — Tudom, tudom. De hány francia férjnek van kis barátnője a felesége mellett, azt is mondd meg! — Utálom ezt a beszédet! — fakadt ki Lucille hirtelen megbotnánkozással. Tóni a cigarettfüstön át nézte. —• Azt hiszed, nekünk jól esik? De hiszen nem ni csináljuk a dolgokat.... Ez igy van, szivem: ez az élet. — És te nem hiszed, hogy az ember meghalhat, mert a szive meghasad fájdalmában? — Meghasadt szív! Lucille! Hát 1930-ban vagyunk, [vagy 1830-ban?.... Most igazán nem tudom.Ma inkább hisztériában halnak meg az emberek, de szerelmi párat miatt igazán nem. Valamikor talán volt ilyesmi, de ma mán nincs a világon. Ne légy ostoba. És Lucille nem szólt többet. A Szelisztyei Asszonyok — REGÉNY — IRTA: MIKSZÁTH KáLMaN A nagyorru habozni látszott, kivette a két tallért és nézegette. 1 — Az a baj, — szólt aztán — hogy a király haragra lobban, ha megtudja, hogy idegen tanú van jelen. — Ej, ’iszen nem kell megtudnia. — De mégis csak meg kellene öt csalnom. — No bizony. Talán nem csalják meg mindennap százszon? — Megcsalják? |A királyt? Mit mond kend? Ugyan ki csalná meg? Korják uram nevetett, ahogy egy naiv gyerek beszédjén szokás. — Hát mindenki. — Az lehetetlen — mondá a nagyorru meggyőződéssel. ,-— Ej no, hát talán én beszélek bolondokat? — pattant föl Konják. — Itt van mindjárt a mai eset. A sze- Jistyei asszonyok. Úgy szelistyeiek azok, lelkem, mint ahogy szelistyai az a torony vagy ez az ugró kút. Az egyik Háromszékből való, a másik Fogarasból, a harmadik Nagy Szebenből. Csak a királyt teszi bolondá az öreg Rostó, hogy ők szelistyeiek. D,e ,.nehogy; elmondja az ifim; valakinek, amit én itt bizalmasan említettem. — Magyar ember vagyok. ... .v r — Látom, ’iszen látom, hogy magyar,anya szülte, azért fordultam az úrhoz. , . » . A nagyorru összeráncolta homlokás s villám cikkázott át a szemein. Korják észnevette ezt a zöldes fényt s ösztönszerüleg elkapta a tekintetét. Volt valami ezekben-az átható szemekben, ha haragot lövelték, abból a félelmetes fényből, melytől az állatok is megreszketnek,. — Úgy segéljen, nem merek a szemeibe nézni, úgy szúrnak, mint a csalán. — Nagyon kinyitotta őket kocsis gazda — níosolyodott el a nagyorru. — Bizony kinyithatom még jobban is, — felelte rejtelmesén Korják. — Mert nem igaz egy ilyen királyi palotában semmi. Még az se, hogy én kocsis Vagyok. — Hát mi? • • ; — Én vagyok a Kelempász madár’ kotesmárosa Budáról A nagyorru meg volt lepetve, de nem árulta el magát. — Ugyan ne beszéljen! Hát akkon miért bujt volna ebbe a libériába? — Kis sora van annak. Mert az igazság az égben hő, ifjú uram, de a hazugságok gyökerei mind úgy.a ház táján, a napi élet körül tenyésznek. Az ördög hordja alájuk a trágyát. Hát pünkösd szombatján beszállnak ezek az asszonyok a vendéglőmbe. Mi tagadás benne, vén szamár létemre beleszerettem a kis oláh leányba, ő se volt hozzám idegen, kimondottuk hát az áment, az öreg Rostó is beleegyezett, ámbár még tartok tintáitól, mert székely ember, két esze van. Hát jól van, Vendben van idáig, — de még a leányt el kell, .azt mondja, a király- j hoz vinni. Most légy észen, János. Gondoltam magamban ki nem bírom otthon a nagy bizony^lanságot, hát j kocsis helyett én jöttem el kocsisnak. — Eszerint mátkája kendnek az oláh fáta? Kezdem 1 már érteni a dolgot.... y — Azért szeretnék ott lenni az ebédlőteremben, hogy lássam, mi történik vele. . * ■ ?.Ub — Ejh, ugyan mi történhetik? Hiszen nem eszik meg. ■ . - ,',y- >*«• • — Nem úgy van az, ifjú uram- — elléhkézett a korcs-, máros. — Egy hónapos rózsánk volt.a minap az ablakban, cserépben, hát a szegény anyám’ tévedésből nem yizes kancsóból öntözte meg, hanem a terpentinesból. A rózsának nem lett semmi baja, nem ette meg ezzel, csak éppen, hogy illat helyet kellemetlen szaga lett ezentul. Utoljára is kihajítottam az utcára. A nagyorru elgondolkozott. — Ösmeri a királyt? — kérdé kis vártáivá.-T- Láttam vagy kétszer, de ezer közül is meg ösmerném. — Vájjon? — szólt kétkedő tekintette. — Nos, milyen hát? — (Szőke, zömök legeényke, egy kicsit ferdén tartja v. fejét. — Hát lássa, abból semmi se lehet, hogy lakáj ruhában bejöhessen, mert a lakájok mind ösmerik egymást s idegent látva Izraelben, zajt csapának, hanem ha nálam akarja hagyni a két tallérját, én elvállalom, hogy vigyázok a mátkájára és rögtöt értesítem, há veszély fenyegetné. — Becsületére mondja? — Itt a kezem rá. — De ne legyen aztán disznóláb —- jegyzé meg K >r-iák, kedélyesen megrázva a finom, kicsiny kezet. Már régebben megkondult volt a harang a rezidencia bal tornyán, mély összehívta a vendégeket az ebédlőbe; most egyszerre megdördültek a mozsarak is a kapunál, annak jeléül,hogy az ebéd megkezdődött. HA GYÁSZ ERI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARATRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozz* a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóvá hagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló család zavartalanul adhassa át magit az utolsó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készem állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME 1-3075 Temetésrendezőkés Balzsamozók — ö felsége most ül az asztalhoz — jegyzé meg Korják, aki mint budai ember érdeklődött az udvari ceremóniák iránt, s hozzá tette gondolatban: — Az én szegény Vucám is ott ül köztük. — Igen — felelte a nagyorro — ma pompás ebéd lesz. Majd kendnek is kerítek egy palac bort. B azzal sietett az ebédlő felé, hánytorgatván elméjében a hallottakat. Hm, tehát Dóczy György uram be akarta csapni a királyt, a jó bolondot, aki mindent elhisz. Hál jói van legyen úgy, szinleg elhiszi a király — de olyan gondot akaszt a nyakába, hogy arról koldul ő kelme. ‘CsaK azért is megteszem, amit kíván, hogy örökös szepegésben tarthassam.’ A nagy ebédlő tündéri fényben úszott, máj- tu! voltak a levesen a vendégek, amikor a nagyorru belépett, nehány do lógta lan, bámészkodó szolga közé elegyedve. Az asztal szinte görnyedt a billikomtól, az arany, ezüst virágtartóktól és tálaktól. Elől a király ült, mellette jobbról Gergely Anna, balról Schramrn Mária, szemben pedig a kis Vuca nevetgélt rájuk. Mikor pedig a karzaton a muzsikusok rárántottak egy vio- nótára,: nem állhatta meg, hogy egyre ne billegesse magát a taktus szerint, miközben a pántlikás varkocsa sziszegve csapkodott ide-oda. Mindenik asszony háta mögött két apród állt, az egyik, aki édes ürmöst vagy tokaji aszút töltött, á másik aki legyezgette. Aután lőttek sorba az ételek — a káptalan se győzné azókat elsorolni. Mindez nagy, nehezkés pompával történt. Az ételeket a kukták hozták az előterembe, itt huszárok vették át tőlük, akik az ebédlőbe vitték. Minden fogásnál fölállt a főasztalnokmester, egy sáfrányszinü attilás öszhaju ember, aki Vuca mellett ült sí'áz' egyik huszártól átvette a tálat és a kinályhoz járult Vele, hogy megkínálja, meghajtván féltérdét mindanynyiszor. Ö felsége vagy elutasító mozdulatot tett, hogy nem parancsol, Vagy pedig az asztal végére mutatott, ahol a iökostolómester ült Rosto unam mellett. Mire odavittek a tálat, a főkostolómester kivett egy csipetnyit, megizlelte, cscmcsegett egy kicsit (mindez a ceremóniához tartozott), aztán kijelenté: — Habet saporem. ... Akkor újra visszavitte maga az illető zászlós Ur a tálát a királyhoz, ki most már bátran szedett ki abból a mennyit akart. Soha még uralkodó nem félt úgy a méregtől, mű t á mai napon I. Mukó király ő felsége — majd minden tál ételt elvitetett a főasztalnokmesterrel (aki mellesleg legyen mondva, kertész volt a kastélyban), a főkostolóhoz, Antonio Valvesori olasz doktorhoz, akihez egyre átbeszélgetett olasz nyelven, mindenféle bolondos históriákat a hires Lyrilla királynéról, aki ha megbeiegedett', mindig kiadta a rendeletet: ‘Ha pedig meghalnék, a két doktorom velem temettessék el elevenen.’. No persze, hogy aztán összszedték sütnivalójukat a gyógyításnál. De végre mégis csak meghalt és amit parancsolt, megtörtént: nyugszik a szép királyné a jó puha orleánsi földben, lombos olajfák árnyékában, illetlen módon ugyan, de csödesen a két doktor közt. — Okos asszony volt — felelte a főkostoló — s a kollégák is jól jártak; királyi sírokban feküsznek. TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVITAS ART'S RESIDENTIAL ROOFING UJ TELEFONUNK: 247-7722 ART SEGEDY. tulaj, házi lel. KIngswood 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. í I RENDELJE MEG A VAJDA ALBERT szerkesztésében LONDONBAN megjelenő FAKUTYA-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer Si. London, W. 1 England, Europe vagy az Egyesült Államokban: 146 BRIDGE ARCH. SUTTON WALK. Waterloo LONDON. S. E. 1 Telefon: WAT 7533 Egyes szám ára 20c — Előfizetési ára félévre $2.40 egy évre $4.80 Megjelenik havonta kétszer 1-én és 15-én. MINDENKI JEGYEZZE MEG fia kisebb vagy nagyobb baj* ▼an a Televisionnal bármely gyártmány Is. teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. r. G. — TV Iskolázott ás vizsgázott, szakképzett television javító, 2656 EAST 126lh ST. 5W1-4544 RA1-0567 Esküvőkre, lakodalmakra ét minden más alkaloatra a legszebb virágokat Or ban's Flowers 11520 Buckeye Rd. RA 1-19É0 ABABWC SOHASEM ****?m. PANASZBA OKOK. Fror«Ja pezgő « többféU High Balls RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenu* Tol. WO 1-9586 Whjtkj - Todk« - Scotch - Gin - Bourdon - Rum kapható •▼ogokboB kirtiwLj# U. ft-aól ittbfólo rSr m mladtg hÓMoalóÜMa Ut party Taa a Váránál, nétsnh näiry kedveesásBysl bapfo fciJteibuted ff repít BOSTON LONDON LOS ANGELES CHICAGO Interes ling Accurate Complete International News Coverage The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 1 5, Mass. Send your newspaper for the tim« checked. Enclosed find my check ér money order. Q I year $22. □ 6 months $11 □ 3 months $5.50 Name Address ' ’ City " Zone ”* Stat» Mil
