Az Ujság, 1963 (43. évfolyam, 1-40. szám)

1963-01-10 / 1. szám

AZ ÚJSÁG 2 OLDAL JANUARY 10, 1963. Á huszár záloga .... TÁRCA Két toli)tatásban.) ' I. Mikor a gravelettei nagy ütközet után a franciák minden vonalon takaródót fuvattak ; a fővezér utasí­tást adott a lovas-dandár parancsnokának, hogy a bal sikert és a kényszerű visz­­szavonulást tudassa Mac- Mahonnal .... minden áron! Könnyű azt mondani: ‘minden áron’, de mikor egy ár van. Postagalamb, légha­jó nem állt rendelkezésre. Az egyetlen ár: az ember­vér. A tábornok összehivatta az ezredek fiatal tisztjeit, a hadnagyokat a futárokat s ezt a kérdést intézte hoz­zá j uk: Van-e önök között va­laki,: aki v\z. édes anyja arc képét viseli a medalyonjá­­ban? Azok nagyot néztek......... Most van-e a legjobb idő a tréfálkozásra? Medalyon, arckép volt mindenütt? de azokból nem került elő ‘mama. Végre egy huszár-alhad­nagy nagy váll vonogatással előállt vele. .... Nálam van olyan. Fiatal, húsz éves volt a grerek, kicsiny kunkora ba­jusz volt a felső ajkán. .... Miért nem mondta ezt rögtön? .... Nem szükség ezt ki trombitálni. (Igaz: a katonáknál az anyja arcképével nem di­csekszik az ember, más a szeretőé! Azzal szokás.) A medalyon nem is volt drága fémből; egyszerű tek­­nőchéj volt a boritéka. Az­ért, hogy ha el talál esni a vitéz, az értéktelen cölön­­köt hagyják a nyakában: ne rabolják el a csatatér hiénái. .... Hát ön nagyon szereti az anyját, ugy-e főhadnagy ur? .... Alhadnagy vagyok; az anyámat nagyon szeretem. De a hazáját még jobban Hallgassa meg Donó-Halmos Rádió Programját minden szombaton este 6:30-tól 7 óráig -az 1490 diaion Változatos program, amelyen Donó András angolul, Halmos Margit magyarul végzi el a leadásokat. Élő programszámok! Ha hirdetést vagy köszön­tőt kiván leadni, hivja fel: LO 1-0824 LO 1-3155 Hungarian Radio PROGRAM DR. HALLER M. ISTVÁN igazgató vezetésével MINDEN VASÁRNAP délelőtt 10-től 10:30-ig WDOK — 1260 Diai IIRDETÉSEK, — ÜDVÖZLE* TEK és KÖSZÖNTÖK Egyében hivja fel e számot GA 1-3443 , 2527 E. 12Bth Street j szereti? — Még jobban. Ilyen emberre van szükségem. Válasszon ön ki maga mellé harmint lovast, |s azoknak az élén törje ma­gát keresztül az ellenséges harcvonalon, aztán vigye el jezt a levelet MacMahon tá­bornagynak. Értette .... ka j pitány ur? Értettem.. Azzal átvette a levelet a I fiatal tiszt, megfordította a J lovát s elindult a maga har- i mine emberéhez. A fiatal tisztek ‘Ro­lánd’ néven hívták egymás között a fiatal tisztet. Mindjárt nagy esetet is csináltak belőle. ‘Mi mindnyájan Rolánd haUllTával fogunk meghal­ni. II. . Törje ön keresztül ma­gát az elenséges harcvona­lon .... harminc lovas kísé­rőjével ! A fiatal tiszt megkisérlé a lehetetlent. Felhasznált minden fur­­fangot, hadicselt, ravaszko­dást, hogy az ellenség fi­gyelmét elkerülje: feneket­len utakon, görgeteges víz­mosásokon keresztül vezet­te a csapatát: járhatatlan bozótokon tört keresztül, ingoványt gázolt át; majd t meg ismét őrült vakmerő­séggel vágtatott keresztül o­­lyan területen, melyet a két ágyúgolyói tartottak kereszt tűz alatt: egy helyütt az I ellenség hasonfekvő csatár­láncai gázolt keresztül, ne­kirohanva a puskatüznek: néhány huszárja ott is ma­radt. Vaktában belebukkant 1* egy előőrsi csapatba, lőttek utána. Szájába ragadta a kardját, két kezébe a pisz­­{tolyait, sarkantyúba kapta Ja lovát; lőtt, vágott, amig J katonát látott maga előtt. | Egyszer aztán egy erdő szé­­j léhez ért. Egy percre meg állt As visszanézett: hányán jönnek még utánna? Egy sem volt már a nyo­mában a katonáiból. Füstként kavargó porfel­­leg jelzé a mezőn, hogy a vitézeket odalba támadta valami etllenséges lovasság. A fiatal tiszt sietett me­nekülni az erdőbe. Azonban az ellenség már észrevette s üldözőbe fogta. P>ajor dzsidások voltak. Egész csapat. Huszárjait levágták vagy elfogták. Rolánd egyedül vágtatott tovább. Lőttek u­­utána sokat, a golyók ott dongtak el a füle mellett.... Nevetett rajtuk. Bízott a jó telivér paripájában. Nagy e­­gérutat nyert az üldözői e­­lől. Egyszer aztán rémülve | látta, hogy ahol az erdő vé- Iget ér, ott egy hosszan le­­j nvuló meredélyen végződik a fensik. A szakadékos, zá­porvájta agyagfal nem mu­tatott semmi lejáratot. Itt elfogják. A dzsidások már hurráz­tak diadalukban s egyre­­közelebb értek. Roland kapitány nem so­kat tétovázott, megsarkan­­tyuzta a lovát, s egy hatal­mas szökéssel leugrott a meredélyről. Hát ezt a halálugrást senki sem csinálta utána. Hudák Testvérek Rádió Órája Minden VASARNAP. a leg Jobb időben, 12-től 1 óráig WJMO — 1490 állomíaov Hirdetések és üdvösetek ti gyében hívja. Uj telefonjaink: 292-7529 és 292 - 6899 James L. Hudák .lgaagató Hudák Érnő bemondó és - Steve Hud&k. pénztáritok Az üldöző dzsidások ré­mülten rántották meg a lo­vaik zablyáját, mikor a sza­kadékhoz értek, s egynek sem volt kedve ily áron ér­ni utói a .menekülőt. Rolánd kapitány nem tör­te ki a nyakát, hanem a derék papipa, az ott maradt lábatörötten. Le kellett szúrnia. Gyalog kellett odább fut­nia a kapitánynak. Az üldöző dzsidásoknak le kelett kerülni messze fél­­mérföldnyire, ahol az agyag part elsimul, hogy utána eredhessenek. Azalatt elrej tőzhetik valahová. A sik róna hepe hupás tőzegtalaj volt, tele mocsa ras tömpölyökkel, kedvezet len terep lovasági futam nak. Hanem egy emelkedet tebb dombon, hol biztosan homok talaj volt, látszották fák, s azok között egy ve rés cserépfedelü tanya. Arra felé vette az útját. A tanyának eleven sövény volt a kerítése. Elől bab és borsóföld, közte sárguló dinnyékkel, egy vékony sza­lag rózsaszín virágú balta­­cim-föld, száritó ágasokkal, hátul káposztáskert. A kis tanya kapujában állt egy kis leány. Valami kilenc-tiz éves. Gömbölyű, mosolygó piros arca, gödröcskékben végző­dő szája, szivalaku álla; fe­kete villogó szemei, amiket bozontos haja egészen beár­nyékolt. Csak egyféle öltöny volt rajta; egy kék és piros csikós hosszú ing, az is fel volt huzva elől, valami gömbölyűt tartott benne, ta­lán dinyét. .... Héj, hugám! ....szólt hozzá lihegve a menekülő.— Ki van itthon a háznál? .... Hát én, ki lenne még más? Hát a férfiak? .... Mind elszaladtak a bo­londok, mikor azok a göm­bölyű likas golyók kezdtek el hulani a tanya körül. Úgy megijedtek azoktól a furcsa gömböktől. — Hát te nem féltél tő­lük? — Nem ám. Egyet fel is vettem belőlük, ami a din­nyeföldre esett. Jó lesz póz­nára tűzve madárijesztő­nek. Azzal kivette az inge szé­lébe rejtett gömbölyű tár­gyat. Rolánd megismerte benne egyikét azoknak a régi divatu gömbölyű grá­nátoknak, amikkel csupa udvariasság volt az ellen­ségre lövöldözni. — Hát te csak magad vagy a háznál? — Az ám. Még a bátyám is elszaladt, a nagy máié— szájú Márton, pedig éppen ki tálaltam neki az ebédet: gömböcöt fekete meggyel, azt is itt hagyta, sipkát zubbonyt, facipőt, mindent levetett, úgy futott el a ná­dasba. Mintha ott rá nem találnának, ha ide jönnének. — Pedig idejönnek. En­gem üldöznek a dzsidások. Nem tudnál valahova elrej­teni? — Jaj, elkecském, az nem ér semmi!.. Akárhova rejte­nélek el, csak rád találná­nak. Hanem más mondok én neked. Itt van Márton­nak a gúnyája. Vesd le az aranyos ruhádat, vedd fel >zt a condrát: aztán, ha 'önnek a dzsidások, te ülj 'e a kőasztalhoz enni s tégy úgy, mintha olyan hülye volnál, mint a bátyám. Rolánd tétovázott. A kis leány odahozta ne­ki a paraszt gúnyákat. — No csak frissen. Vet­kőzzél le. Ne félj, nem né­zek oda. S félrefórditá az ,arcát, hogy ne zsenirozza ar urfit a ruhacserénél. — No! Megvan már?­— Meg. A leány odafordult s ösz­­szecsapta kezeit, nevetve. — No ez derék maskara >W 1-4544 RA1-0567 volna! Hát ez a bajusz mit MINDENKI JEGYEZZE MEG fia kisebb vagy nagyobb baja ▼an a Televisionnal bármely gyártmány la, teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV Iskolázott és vizsgázóit, lakképzett television javító. 2656 EAST 126th ST. vétett? Hisz erről mindjárt ‘fd ismernének a dzsidások, hogy urfi vagy; parasztle­génynek nincs bajusza. Azzal beszaladt a szobá­ba, kihozta az ollót. Rolándnak rá kellett ma­gát szánnia az áldozatra. A két drága kedvenc lehullott az olló csikkentései alatt. — De már most ezt kár volna eldobni: tegyük bele medalonyba, ami a nyaka­don függ, az úgy sem való a parasztgunyához, majd én addig a nyakamba akasz­tom: ott nem látják. Rolánd átadta a leánynak a medalyont. — Ah! Ez a boldogságos Szűz anya, ugy-e? mondá a leány, meglátva a benne le­vő arcképet. —• Nem. Ez az én anyám. — Én azt hittem, hogy a Szüzanva.. Azzal megcsó­kolta a képet, beletömte a kunkorodó férfidiszt a to­bozba s elrejté azt az inge alá. Hanem most már mit csi­náljanak a levetett katona­­ruhával, a karddal, a csá­kóval, a sarkantyus csizmá­val? Ha azokból valamit megtalálnak az üldözők, mégiscsak rájönnek, hogy itt kell lenni a menekülő­nek. — Tudod mit? Fogd azt az ásót: eltemetjük a kert­ben. .... De ott rátalálnak a friss ásásra. .... Ne légy te okosabb nálamnál. Azt tette a leány, hogy : az ásóval kiemeltetett a földből valami öt darab jszép telefej ti káposztát, a­­jzoknak a helyébe egy hosz­­| szu gödröt ásatott Rolánd­­dal; egyenruha, kard csákó, minden elfért kenne, beta­karták földdel s a káposzta fejeket megint visszatették j a helyeikre. Azok nem her­­.vannaK ei No, most már jöhetnek a dzsidások Jöttek is Lehetett hallani 'a szitkozódásaikat, amint a tömpölvök közt végigbukdá­csoltak .... Te már most csak ülj le ide a kőasztalhoz...... szó­lott a leány, kihozva egy nagy cseréptálban egy ra­kás gombócot, amely csak úgy úszott a fekete meggy­­lében. Itt a kanál: egyél. Jól elkend a szád szélén a meggy levét, hogy szeder­kék legyen tőle? igy lesz igazán mamlasz képed. Az­tán ha bejönnek, fel ne állj előttük. Akármit szólnak hozzád, te csak pofázz. Tömd a szádba a gombócot, hogy az arcod féloldalt ki­dülledjen tőle. Mikor á tátyám eszik, akkor nem beszél semmi nyelven. Ha Frar.Ja pezgö és többféle . High Balls RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenu« Tel. WO 1-9586 Whysky - ^odka - Scotch - Gin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre Is. i0-nél többféle rör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, ná mk nagy ’ *ea vem tn » y** * «őrt szól is- csak annyit mondj franciául, hogy nem értek 1 németül. j .... Aztán tudod: ezt az ! egész tál gombócot meg j kel 1 ám enned magadnak, mert ha ott hagysz belőle, mindjárt gyanút fognak, hogy urfi vagy; a parasz­­! legény nem hagy a tálban macskák számára valót. De még utoljára kitörüld az ujjáddal a tál fenekét, azt is le szopod. Az üldözők e közben el­lj utottak a tanyához és kö Jrülfogták minden oldalról. Sokan voltak. A tisztjük leszállt a lová­ról. Derék, nagybajusza u­­raság volt. Ott találta a kis leányt a kapuban. Franciául szólt hozzá: .... Te kis leány, nem jött ide egy huszár a tanyára? .... De igen is jött; .... fe­lelt a ks leány, s aztán per­gő nyelven elmondta, hogy itt járt biz’ az: kecskebőr duda volt a hátán, két mar­­motát hozott magával drót­­kalickában, azok ugv meg­ugráltak, mikor dudált ne­kik, hogy csupa öröm volt nézni ....Kisült, hogy a vá­sáros zenészt tartja huszár­nak. De az is negyednapja járt itt. . Te buksi vagy! mondá a tiszt........ Bátyád van e? .... Ott ül a Maiimon az asztalnál: eszik. A tiszt ur odement s a vállára ütött a gombócpusz­­titónak. .... Hej, szltojen, ’(polgár) nem látott ön egy huszára idejönni Az nagyot nyelt s újra tele tömte a száját. Nem értek németül, ' (mondta franciául.) | A dzsidás tiszt erre pa­­j rancsot adott a katonáinak, ' hogy kutassák fel az egész tanyát aljától tetejéig. Dongó Naptár (Vége jövő számunkban) HUMOR NEM OLY KÖNNYŰ .... Soha se busulj Oszkár, amiért Olga felbontotta ve­led az eljegyzésteket. Ha­marosan el fogod felejteni, vigasztalta barátja a hoppon maradt vőlegényt. — Legalább két éyig fog tartani, mig elfelejthetem, mert addig kell fizetnem a részleteket azok után az a­­jándékok után, amiket neki vettem. AMI FONTOSAIIII .... Láttalak tegnap kocsi­­kázni. Hát nem találtál I szebb legényt, akivel ki­hajts? I .... (Szebbet találtam vol­na, de az ő kocsija volt a | legszebb. ÉPPEN AZÉRT Nem szeretem az anyó­somat. | .... Csak halgass. Hiszen ha anyósod nem lett volna, most nem lehetne a lánya a ; feleséged. Hiszen éppen azért nem szeretem. ISKOLÁBAN Mondd fiam, hány éves voltál a legutóbbi születés­napodon? j .... Hat éves. .... S mennyi leszel a leg­közelebbi születésnapodon? .... Nyolc éves. .... Hogy lehet az? .... Ma vagyok éppen hét éves, s igy az ezelőtti hat, az ezutánin nyolc éves le­szek. AKKOR ÉS MOST .... De megváltoztak az |iők....... mondja unokalá­nyának a nagymama. Mi­kor én férjhez mentem, el­tettem az esküvői ruhámat a leányomnak, a te mamád­nak, hogy azt viselje az es­küvőn. .... Óh nagymama, én is el tettem az esküvői ruhámat, ha majd el válók és újra férjhez megyek, ne kelljen újat venni. KI AZ OKA? Marci, a kis inas, bűnbak volt a háznál, s akármi baj volt, annak persze Marci volt az oka. Egyszer aztán kis baba született s a cse­csemővel sok volt a baj, mi­ért is Marcit szidták. .... Itt van la, .... most még ennek is én vagyok az oka, hogy baby-jiik szüle­tett. LEÁNYKÉÉRÉS .... Mikor jegyezted el Ol­gát? Miután a negyedik po­hár pálinkát megittam. JÓ FÉRJ .... Mi az Imre, beteg vagy olyan rossz bőrben vagy? .... Dehogy vagyok beteg, csak feleségem fogyókúrát tart s nem főz s nekem ve­le kell koplalnom. TELEFONUNK A nyomda és lap teleoinja-GA 1-5658 LAKÁS: FA. 1 1154 Gyógyszereket az óhazába csqk a SAJÓ PATIKAVAl küldünl SAJÓ SÁNDOR uklevafles GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lóra In A ve Telefon: WO 1-849* ízlésesen és méltányos árban készii el minden virág •endelési és továbbit az 01 zág Vagy a nagy világ bár mely részibe» GAYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd. RÉSZLET PETŐFI SÁNDOR AZ APOSTOL cimü költeményéből Sírt jajgatott, dtihóngöt, És az örök sötétség Egykeavüen szemlélte őt, Mig végre lassacskán elhallgatott, Kifáradt lelke megadá magát, És mozdulatlan néma volt s oly Érzékiden, mint a kö, melyen ült, Mint a sötétség, mely reá borult. Nem érzett, csak gondolkodók, Alant röpültek gondolatjai, Mint a meglőtt szárnyú madár: ‘Koporsónak testvére, börtönöm, Ki épített, ki fog ledönteni? Mióta állsz, meddig fogsz állni még? Ki ült előttem e rideg kövön? Ilyen mártír, mint én vagyok, Vagy egy haramja tán? Itt hamvadott-e el a csontja e helyen, Vagy látta még az isten szép világát? Szép a világ, az erdők és mezők, I A bércek és a rónaságok, a Virágok és a csillagok talán én Többé nem is látom már ezeket. Vagy oly későn, hegy akkorára Még nevöket is elfelejtem.... Ha itt egy évig kéne lénnem, Hol minden perc egy örökkévalóság, Hol az idő oly lassan ballag el, Mint két mankóján a vén sánta koldus.... Egy évig? és ha tízig itt leszek, Tizig vagy húszig vagy többig talán? Jertek föl hozzám, ti halottak, Talán én is halott vagyok már, S a siilián álmodom-- rossz álom.... Halott vagyok, kit élve Temettek el.... Halott vagyok.... már nem dobog szivem __ E reszketés, melyet keblemben érzek, edeg lelkem végvonaglása lesz.’ Végtére megszűnt gondolkodni is, Nem volt szivében és fejében Sem érzelem, sem gondolat, Ott ült merőbben a szobornál, S farkasszemet nézett az éjjel, Mellyel megtömve volt a börtön. Zsibbadni kezdtek tagjai, Eszméletét kezdé veszíteni, Feje húzódott lefelé, Ledőlt hosszában a kövekre.... Elájult-e vagy elaludt? Soká feküdt ott mozdulatlanul, Talán nem véve még lélegzetet sem ; Egyszerre, mintha lőpor által Vetették vona föl- mikéntha Égő vasat sütnének oldalához, Fölugrott, s oly szivszaggató Hangon, hogy a hideg falak Utána jajdulának, Ekként kiálta föl: Megállj.... megállj! S kitéri esztette két kezét. ■ Soká, soká állott igy, azután Lankadtan hullatá le kezeit, * Leroskadt ülő helyére, Fejét keblére hajtá, / S két nagy könnyűvel két szemében, S oly hangon, mintha lelkét Sóhajtaná ki, ezt nyögé: ‘Nem állt meg.... elment.... itt hagyott.... Mindenek vége van!’ Mi lelte őt? ki hagyta itt? Minek van vége?.... álmodott? Nem álmodott, az nem volt puszta álom.... Valónak képtelenség, S még is való! Amint ott hosszában fekütt, előtte Egy hölgyalak jelent meg, Kiben rá ismert hitvesére, Oda hajolt melléje, Fülébe ezt sugá: ‘Én már kiszenvedék, Isten veled!’ HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett III. Rició J. Jánot Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK i vm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents