Az Ujság, 1962 (42. évfolyam, 1-48. szám)

1962-06-14 / 24. szám

I OLDAL AZ ÜJSAG JU IVE 14, 19S2 IMBOLYGÓ FÉNY ‘Kenderké’-nek hivott engem, a világos, lenszinü ha­­pam miatt és nem találta méltóságán alulinak naphosz­­szat elhancurozni velem s közben olyan neveket vágott a fejemhez, amik bizony nem találhatók az előkelő hölgvek szótárában, de az állatkertben annál ismeretesebbek. Ali mindent Írok össze!... Ez igazán nem tartozik a dologhoz. Rakoncátlankodott a toliam. Windmüller dok­tor ki fig nevetni: azt gondolja, én is az érzelmes, fecse­gő nószemélyek fajtájához tartozom. Nem, nem tépem össze ezt a lapot, mint ahogy az eiőbb gondoltam. Nincs mit szégyenkeznem, mert eszem­be jutottak ezek a drága emberek, akiknál gyermekko­romban olyan boldog napokat töltöttem. Hányszor vá­­áyódtam vissza a házukba, ha a keresztanyám csöndes, nappalijában üldögéltem! Hiába, a fiatalok legjobban érzik magukat a hasonlókoruak tái’saságában.... Lady Desmond jel adott az asztalbontásra, James karjára támaszkodva, felkelt, majd belémkarolt s visz­­szatérr velem a szalonba. Kimondhatatlan megkönnyeb­bülésemre mr. Weed nem tartott velünk. Miladyt a kandallóhoz vezettem, leült a karosszék­­be s intett, hogy üljék le én is vele szemben. — Nos, — kezdte kis idő múlva, — beszélgessünk egy késit a kettőnk kapcsolatáról- Gondolkodott már róla? Hogyan képzeli a helyzetét? — Mint a háziasszony támasza vagyok itt, mylady, — feleltem készségesen. — Tegnap megmondta nekem a Villa Borghese kertjében, hogy segítenem kell társa­dalmi kötelezettsége teljesítésében. Azt hiszem, arról van szó, hogy tapintatosan elintézzem, szóbeli megbízá­sait, felügyeljek a terítésre, a tálalásra, ha fogadást ad1 a magasállásu hölgyeket le kell kisérnem a lépcső leve­leket irok.... nem, hiszem ez a titkár dolga.... Vagy felol­vasok myladynek, ha kívánja, elkísérem, ha látogatáso­kat tesz, leadom a névjegyét, az elintézett látogatásokat törlőm a listáról, és’ amint mondta, fogadom a vendé­geit, inig személyesen megjelenni méltóztatik. így kép­zeltem el a kötelességeimet s még azt szeretném csak meg jegyezni, hogy nem fogok megfeledkezni helyzetemről és tapintatosan a háttérben maradok. ■— Kevés ember bir ilyen finom érzékkel, hogyan fog lalja el az őt megillető helyet a világban — mondta my­lady és szippantott egyet burnótszelencéjéből. Csakhogy énnálam az ön helye nem a háttérben van, hanem mel­lettem. Öreg vagyok, nagyon öreg, sokkal öregebb, mint amennyinek gondol, de fenn akarom tartani a világgal va ló kapcsolatot. Ennek megvan a maga komoly oka, ám ez nu st nem tartozik ide. De az öregségem sok minden­ben meggátol, korlátoz a mozgási szabadságomban. Elő­fordulhat, hogy meg szeretnék jelenni valamelyik hi vataío i íoadtatáson és gyöngélkedésem miatt nem me­hetek el. Lássa, ezért van szükségem valakire, aki he­lyettem elmegy és akinek olyan a megjelenése, fellépé­se, hegy az emerek érdeklődve megkérdik: ‘Ki ez a hölgy?’ A felelet igy hangzik: ‘Lady Desmond.... mije? hm, mondjuk: ‘unokahuga!’ — Nagy megnyugvás len­ne a számomra, hogy a nevem ilyenformán mégis szere­pel á hivatalos fogadtatáson, a helyettesem általg oki mindenütt megjelenik, ahová én nem mehetek el- &Ieg­­értet'., kedvesem? 'j — Tökéletesen, mylady! — feleltem. — Egy íböke­­nője van csupán a dolognak: nem vagyok mvlady^/inoka­­huga és az lesz a legjobb eset, ha eppefi'* valahogy meg­tűrnek majd a társaságban, mint az ön társalkodónőjét, mylady iránt való tiszteletből. A legtöbb társaságbeli hölgy és ur egyszerűen keresztül néz rajtam, mintha levegő lennék, de még a jóindulatú ismerősei sem fog­nak egyenrangúnak elismerni, mint az ön helyettesét. Lady Desmond tiltakozva emelte fel a kezét. — Kedves gyermekem, ha majd olyan soká élt a nagy világban, mint én, tudni fogja- hogy az úgynevezett ‘társaság’ sok mindent elismer, elfogad, sok mindent el­néz. csak a kellő merészséggel rá kell kényszeriteni aka­ratunkat az emberekre. Én, lady Desmond, a rangom­mal, a palotámmal, anoi lakom; a francia szakácsom­mal. akit egyenesen Párisból hozatok, akár egy gorillát rákitanak egy talapzatra, csak ezt kell mondanom az embereknek: ‘Nézzék csak ezt az isteni Vénuszt!’ — és mindenki kórusban fogja kiáltani: ‘Ez a leggyönyörűbb Vénusz, amit valaha látunk!’ — Fejét rázza, gyerme kém? Jól van elismerem, hogy vannak kivételek, függet­len gondolkodásul emberek, akikkel nem lehet elhitetni, hogy a gorilla egy gyönyörű Vénusz, de én nem a kivé­telekről beszélek, hanem az általános szabályról er> bölcs ember evvel számol. De hagyjuk ezt most. Bízza csak rám ezt a dolgot. Nem, maga kedvesem, nem az unoka­­hugom; de miért ne szerepelhetne unokahugom gya­nánt a társaságban? Ha tudná, mennyi ál-nagyságbeli nagynéni szerepel az előkelő összejöveteleken. Kezdet­től fogva az volt a szándékom, hogy unokahugom gya­nánt vezetem be a társaságbá_ — Bocsánat, mylady, biztosra veszi; hogy helyesen; okosar teszi? — szakítottam félbe nevetve. — Hátha nem felelek meg a követelményeinek? A ‘házikisasszo­nyát’ máról-holnapra változtathatja,, de nem lehet má­ról-holnapra egy uj ‘unokahugot’ a társaságba bevezet­ni! És hogyan magyarázná a rokonságot? — Bízza csak rám, kedvesem, — mondta lady Des­mond a legnagyobb nyugalommal- — Azt mondom, hogv a fogadott unokahuom! Ez nagyon jól hangzik, nem is hazugság, mégis biztosítom' vele a maga társadalmi hely­zetét. Hogy mefelel-e majd a várakozásomnak, azt per­sze még nem tudhatom. Ennyi kockázatot muszáj vállal­nom. Azt hiszem, megfeleli.... voltaképpen már akkor meg voltam győződve róla, amikor a Villa Borghesse parkjában megszólított. Egyszóval, az ‘unokahugom’ kér­dését elintéztük'. Eszerint kell majd szólítanunk egy mást. Én magát Oliviának hívom, maga pedig kedves nő­nemnek’ vagy pedig csak ‘nénikémnek, nevez engem. Ké­rem im szólja el magát az emberek előtt. Nagyon furcsa fényt vetne rám. Paraszt Dráma —REGÉNY— IRTA: ABONYI LAJOS — Ahán, te engem akarsz megcsípni, mondta ma­gában Pörzs;, mindjárt tudtam én, hogy erre való a nagy barátságod. — Hej csak mert sajnálom én magát lelkem szam­­szédasszony. — Engem? miért? kérdezte bámulve Pörzsi. — Talán jobb is volna nem mondani.-— Hát akkor ne mondd el! szólt közömbösen Pörzsi. Tudta úgyis, hogy elfogja mondani, amit akar és nemcsak kiváncsi volt, hanem mivel mindig az a dolog forgott a fejében, óhajtotta tudni, ki tudja; nem-e o­­lvan. amit tudni jó, hogy az embert vigyázatra figyel­meztesse. Boris szeméből már ilyesmit vált kiolvasni, s azokból a titkolódzó félretekintésekből is, melyek Boris­nál az utóbbi szavak alatt gyakoriakká váltak. — Lelkem szomszédasszony! hogy ne mondanám meg. mikoí úgy szeretem, úgy sajnálom! Igazán nem érdemli, hogy igy bánjanak vele. — Hogy velem igy bánjanak! csalatkozol Boris, ne­kem nincs okom panaszkodni senkire — Hej lelkem szomszédasszony! kígyót melenget kebelében. — Hogy-hogy? — Aíegcsalják! rutul rászedik. — Nem is tudom gondolni. — Nem is hinné az ember! Pörzsi még folyvást mosolygott. — Boris oda hajolt hozzá és alig érthetően suttogta a fzlébe: — A nénje, lelkem szomszédasszony — a nénje. — Ahán, szólt magában nagy lélekzetet véve Pörzsi asszony. Vigyázok, ne félj, nem árulom el magamat. De okos voltál, hogy ily hosszasan készitettél reá. Azután nyugodt színleléssel bámult. — A néném? kérdezte nyugodtan. | — igen! Ágnes néni! Hej lelkem szomszédasszony, mikor maga itthon nincs. * — Ah! ne mondd lelkem Boris! úgyis hiába mon­dod. Nem hiszem én, hogy valamit elhordana a háztól. Egy cseppet sem préda az az asszony. Bor's most fontoskodó arcot vágott és leste, hogy szava' egyszerre, mint fogják nyugalmából kihozni az asszonyt. — Nem is hord az el semmit, hanem hoz — hoz a házhoz. — Mit? — Szerencsétlenséget, háborúságot. — I gyan ne beszélj! szólt Pörzsi asszony moso­lyogva. — Azt a sok, sok évek óta tartó hűséges, csendes életet, meiy kegyelmetek között van, felháborítja. Én mondom! Tudom amit tudok. Rége n gyanúm volt már reá, hegy elszereti kelmédtől azt a jó embert. Pörzsi asszony elhalványódott. — Igazam volt, szólt, mmtha tudtam volna, hogy ide akar kilyukadni. Aha, gondolta Boris magában, szivére hágtam — ügy van! szólt fennhangon már el is szerette. Az igaz, a szomszédról sem gondoltam volna. — Nem is hiszem! felelt Pörzsi nyugodtan. — Akkor sem, ha én bizonyságot tudok mondani? Pörzsi asszony mosolyogva csóválta fejét. — Akkor sem hiszem! Boris bámulva nézett reá. Megütődött! Reménysé­gében nagyon csalatkozott, az asszony nem riadt harag­ra, könnyen vette a dolgot. Még a mi több, mosolygott is. — No jó! szólt elkeseredve Boris, hát most már meg mondok mindent. Láttam ma reggel, mikor fejt Ágnes néni, János gazda bement hozzá az istállóba. Boris leste Pörzsi asszony arcán a hatást. — No! hát csak szabad neki az istállóba menni, felelte Pörzsi asszony közömbösen. — Aztán megfogta Ágnes néni kezét. — Hisz abban sincs semmi különös. — Megcsípte az állát! — Bizonyosan tréfált! — Megölelte és megcsókolta. Pörzsi asszony megrezzent egy pillanatra, de az­után rögtön jókedvvel felkacagott. Bons megütődött. Hegy lehet ezen nevetni? Egy asszony ha’ija, hogy férje megölelt, és megcsókolt egy más asszonyt és ez az asszony kacag. Szemei karikára váltak, száját eltátotta, úgy megbámulta az asszonyt. Le volt'Pütve, mintha hi­deg vízzel öntötték volna le. Szörnyen megcsalatkoic-l t. Ez nem dúl fül, nem riad tüzokádásra, ez az asszony jó; kedvvel kacag. Pedig ebben még jobban bízott, mint Marczian és ez az asszony kacag. — Nem tréfálok szomszédasszony! iparkodott tért nyerni Boris. — Tudom, hogy nem tréfálsz, felelsz Pörzsi asszony nevetve. És még mindig nevet, de furcsa ez az asszony, mon­dogatta magában Boris. Mi az oka annak, hogy ez oly könnyen veszi a dolgot? — Hallod-e Boris, jó-e a szemed? kezdette azután jó kedvvel a menyecske. — Azt akarja mondani ugy-e, hogy nem jól láttam. — Csak azt, hogy máskor nyisd ki jobban. — Ki volt nyitva. A menyecske vidoran csóválta a fejét és Borisnak barátságosan vállára téve a kezét, igy szólott hozzá : — Hej Boris! Boris! bizony te most az egyszer pó­rul jártál. Milyen jó, hogy legelőbb is nekem mondtad, j milyen könnyen hírbe keverhettél volna ártatlanokat. Boris ezen a mondáson még jobban ámult, bámult. | Mérget akart nyeletni Ez, úgy látszik, mondta magában nemcsak a dolgot, hanem még engemet is kinevet. Á nyomda és lap leleofnja: GA 1-5658 Az Óimon telefonja: FA 1-J154 TANULJA MEG a gépkocsi vezetést OHIO ÁLLAM SAFETY DE­­PARTMENTÉTŐL ENGE­DÉLYEZETT ACCURATE DRIVING SCHOOL ELŐKÉSZÍT ideiglenes engedély (tempo­rary Permit) vizsgájára Dupla Ellenőrzésü kocsik TELJES BIZTOSÍTÁS 2663 West 30th St. Telefon: AT 1-6737 Belső és külső HÁZFESTÉS és mindenféle átalakítás a legméltányosabb, testvéri díjszabás mellett Teljes garancia, union munka Ház bevonása örökké tartó ALUMÍNIUMMAL. Minden munkára szívesen a­­dok előzetes árlejtést. írásbeli kötelezettséget adok a vállalt munkáról és a megállapított feltételekről. Hívjon fel, ha szolgálataimra szüksége van. Tel. RA 1-3765 SOLTRA F. JÓZSEF SZAKKÉPZETT FESTŐ ÉS DÍSZÍTŐ 9501 YEAKEL A VE TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVÍTÁS ART'S RESIDENTIAL ROOFING UJ TELEFONUNK: 247-7722 ART SEGEDY. tulaj, házi tel. KIngswood 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. Szappanos Rádró A legnagyobb amerikai magyar r&dió program MINDÉN VASÁRNAP <L n. 1-2:30-ig WDOK - 1260 ke. LO 1-5524 SZAPPANOS RECORDINGS 304$ EAST 123rd Street Minden vasárnap délután 4:30-tól 5-ig hallgassa meg KÁLLAY ELEMÉRNÉ válogatott Magyar Program­ját WDOK (1260) Hirdeti* vagy üdvözlet avagy ^jyletl be jelent ás ügyében HÍVJA: Tel. RA 1-0146 L&ke!?»: 2861 East 112nd ?♦, RENDELJE MEG A VAJDA ALBERT szerkesz­­. .lésében. LONDONBAN megjelenő . ............ FAKUTYÁ-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer Sl. London, W. 1 England, Europe vagy az Egyesült Államokban: 146 BRIDGE ARCH, SUTTON WALK, Waterloo LONDON, S. E. 1 Telefon: WAT 7533 Egyes szám ára 20c — Előfizetési ára félévre $2.40 egy évre $4.80 Megjelenik havonta kétszer 1-én és 15-én. Good Reading for the Whole Family •News • Facts • Family Features The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Mas*. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my cheek er money order. I year 518 □ • months 59 Q 3 month« 54.50 □ Nome Addre»------------------Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ash wood Rd. SK 1-1479 A csatornát ásás nélkül VILLANYGfiPPEL tisztítjuk Uj munkát ás javítást agyarám vállalunk AZ APOSTOL Irta: PETŐFI SÁNDOR Tizenhat estzendős vala. Minden nap egy-egy sugarat lövelet Elméje oszladó ködébe, o minden sugar egy egy betű volt, és ilyen irat lett a sok betűből: Mi iognal fogva vernek itten engem? Mi joggal bánt emgert az ember? Különbnek alkotá az isten az egyik embert, mint a másikat? igazságosnak hirdetik az Istent. Ma igazságos, úgy azt nem tehette Jgv minden embert egyformán szeret. .3 én többé tűrni nem fogok, Akármi lesz belőlem- Táplálékot, ruhát, szállást kapok; De ér. azért szolgalom őket, S ezzel leróva a jótétemény. Dolgoztathatnak, erre van jogok, De a verésre nincs. Még egyszer fognak csak megütni, De többször, istenemre, nem!’ Ugv is lett. Első alkalommal És várni erre nem kellett sokáig) Midőn az urfi rá kezét emelte, Ekkép kiálta föl: ‘Megáijón ön! i\Te bántson többet, mert úgy visszavágom, Hogy megsifatja holtanapj áig. Olég soká voltam kutya, Cit verni, rúgni lehetett, íztán ember leszek. Mert ember ám a szolga is!’ Megvallom, itt jótéteményt Rakott egy kéz reám, )e_niás kéz azt bottal véré le rólam, És e szerint Nem tartozunk egymással semmivel.’ \z urfi e szokatlan szókra Elképedstt, roegmerevült, 3 tajtékot túrva, ekkép ordított: Hah szolgafaj ! hah lázadó gazember! .s a fiú igy válaszolt, Ss hangja megvető volt: Hm, szolgafaj ? ha már a születést Vesszük, talán az én apám Különb ur volt, mint minden ivadékod, 3 hogy eldobott magától, Az ő hibája, nem enyém, S ha minden ur ilyen rossz lelkű, mint te, Jól is tévé, hogy eldobott, Mert úgy ennek köszönhetem, ha Becsületes ember leszek. És lázadó?..,, ha lázadás az, Midőn az ember érzi és kimondja, Hogy ő is ember, mint akárki más, Úgy büszkén mondom: lázadó vagyok. 3 tudnám csak mind azt, amit érezek, Úgy, anvnt érezem, kimondani; Eöllázadnának milliók velem, S reszketné a világ, Mint Spártacustól Róma reszketett, Midőn eltépett láncaikkal Verték falát a gladiátorok! — Nagyságos urfi, isten önnel, Mi együtt többé nem maradhatunk, Én önnei mint ember beszéltem, És hogyha egyszer már A szolga emberré emelkedik, Éhen bal meg vagy a birófán, De többé szolga nem lesz!’ Ezzel megfordult és kiment, örökre ott hagyá a házat, Hol gyermeksége úgy úszott el, Mint a virág az iszapos patakban. Amerre látott, arra indult, Ment a világba céltalan- Az ifjúság fölgyulladott szivében, Ügy égett, mint a fölgyult város ég, Amelyre rá fuj a viharnek Süvöltő óriása; S e lángokban milyen csudálatos Mesés képek keletkezének! S lelkét c lángok úgy megedzék, Mint a hámortüz a vasat. HA GYÁSZ ERI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozz?, a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervéi — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyá­szoló család zavartalanul adhassa át magit as utol­só búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára késsen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME 1-3075 Temetésrendezők és Balzsamozók Clevelandi Magyar Önképzőkör elnöksége tisztelettel értesíti tagjait, barátait és CLEVELAND VÁROS MAGYARSÁGÁT, hogy 1962. JUNIUS 17-én, VASÁRNAP déli 1 órai kezdettel DISZEBÉD KERETÉBEN ünnepli meg fennállsának 60 ÉVES JUBILEUMÁT Az ünnepség helye: a West 98 St. és Denison sarkán lévő Evangélikus Egyház Nagy Terme AZ EBÉDJEGY $3.00 A Clevelandi Magyar önképzőkör elnöksége tisztelettel kéri tagjait, barátait és a Cleveland város magyarságát, hogy szíveskedjenek támo­gatni ezen régi egyesület jubileumi diszebédjét. HELYFOGLAS: ME 1-55544 és 731-2700 tele­fon számokon. Tisztelettel AZ ELNÖKSÉG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents