Az Ujság, 1962 (42. évfolyam, 1-48. szám)

1962-06-07 / 23. szám

I OLDAL AZ ÚJSÁG JUNE 7, 1962 IMBOLYGÓ FÉNY — Családi örökség, mylady — feleltem mosolyogva. — Az Lhienhusoknak mindnek szalmaszinü feje van. — No, csak belül ne legyen szalma a fejükben. — fe­lelte Ö is tréfásan. — Különben sem szalmaszinü a haja, de nem is ólyan, mint a kender. Igazi hamvasszőke! .Montija csak, kedves, teljesen természetes ez a hamvas­­szőke ;szm az aranyos reflexekkel? —\ De mennyire! Isten ments hogy kozmétikai csa­lásokhoz folyamodjak! — mondtam izgatottan; ez a gyanúsítás kihozott a sodromból. —< No-no, ha valaki kissé megjavítja a természet müvét, azzal még nem követ el csalást, — mondta lady Desmond engesztelőén- — Meg van elégedve a szobájá­val, kisasszony? — kérdezte aztán. — Az én derék kö­rn ornámra kellett bíznom az elhelyezését, mert nem bí­rok felmenni az emeletre. Az olasz palotákban a hálók és nappali szobák, mint a legmagasabb emeletehr vannak- Ez nagyon egészséges, de elég kényelmetlen, ennak a szárnynak más a beosztása. Uyanazokban a szobákban lakom’; ahol Santa Chiara hercegnőnek a lakosztálya volt. Nem tudom, hogy a hercegék miért költöztek ki in­nen. italán anyagi okok miatt. No, de ehhez nekem sem­mi köpni, nem is érdekel túlságosan. —í Tálalva van! pelentette most Pfefferling szörnyű kiejtéssel, hogy el kellett fordulnom, különben elkacag­tam volna magamat. Lfcdy Desmond belémkarolt és erősen rámámaszko­­dottési átment velem egy hosszúkás szobán át az úgyneve­zett kjis ebédlőbe, amely méreteinél fogva, inkább terem­nek hatott. Szép, patinás renaissance bútorokkal volt be­rendelve- A pompás ezüst és aranytálak a gazdagonfara­­gott berakott pohárszékekről hiányoztak, mert ezeket a hercegi család magával vitte, a megtérített asztal virág dísze gyönyörű volt; a tányérokon, a csiszolt üvekkész- 1 eteken hercegi korona ékeskedett a St. Ch. betűk felett. A| kerek, nehéz bronzlábakon nyugvó asztal három személyre volt megtérítve. A levest már kivitték, a tit-1 kár csak ekkor jelent meg. Kifogástalan szmokingba ] voltöltözve; meghajolt lady Desmond előtt; majd én «.-lőttén;, leült, ki sem mentette magát, hogy elkésett. — Nos, mi újság?-- A ‘palazzeto’ is bérbe van már adva, — felelte mr. Weed. — A palazzetto, —magyarázta nekem, —csukott­­folyosóval, vagy ha úgy tetszik: egy híddal van a Palaz­zo Santa Ohiarával, a palotával összekötve az északnyu­­ati.gati oldalon. Tulajdonképpen ez is egy palota, de a Santa Chiara hatalmas tömbje mellett palazzettónak, vagyis palotácskának nevezték el. Lady Desmond a pala­­zettót is kibérelhette volna, de nem volt benne elegendő hely­— Más újságot nem tud? — kérdezte Lady Desmon ?s késével türelmetlenül az asztalra kopogott. — A por­tás már reggel elmondta Jamesnek, hogy a kis palota ki, van adva. Tudni akarom, hogy ki a bérlő? Azt hiszi, mind J egy nekem, hogy kit kapok szomszédul és ki kukkant be a lcvesesfazekamba? — Éppen azért bátörködtartí tanácsolni myladynek, mielőtt aláírta a szerződést, hogy: a kis palotát is bérelje ki, — felelte mr. Weed siinte fölényes nyugalommal, — •' ■ ,É i ;-la egyetlen tollvonással aláírta ennek a hatalmas palo­tának a bérszerződését! Ugy-e, jellemző?—foi’dult most hozzám. — Gyakran tapasztaltam, hogy dúsgazdag em­berek, aki>' tele marokkal szórják a pénzt, nem ragaszta­nak eleg bélyeget a levelezésre. Rémülten pillantottam a titkárra, majd úrnőjére, akinek cselekedeteit hajmeresztő arcátlansággal meré­szeli birálgatni. De ugylátszik, ez csak az én személyes észrevételem volt, mert lady Desmond nem ütközött meg rajta. Épp ellenkezőleg: elmosolyodott a foghíjas szájával, majd mégis éles hangon szólt: — Ne beszéljen ostobaságokat, Weed. A húsos faza­­kamba raió kukkantást sem kell szószerint értelemben venni. lia ettől tartok, ki kellett volna bérelnem az e­­gész szemközti házsort- A palota lakói naphosszát az ab­lakban állhatnak, mégsem látnak mást a palotából, mint a konyhát. Ha őket ez érdekli, hát csak rajta, nincs elle­ne kifogásom. Hanem az összekötő folyosó kulcsát adja ^sak át neketn! Weed letette evőeszközét, benyúlt a kabátja" zséucbe és kihúzott egy vagy busz centiméter hosszú kulcsot, művészién megformált nyelvvel és letette az asztalra. — Tessék, — mondta száx-azon. — Ez a mi oldalun­kon levő jatót zárja; a másik a bejárat kulcsát termé­szetesen a palota bérlője kapja. — Úgy? Mégis tudja, hogy ki vette ki a kis palotát? - kérdezte Lady jDesmond, összecsapva a kezét. — Hogyne tudnáái! — felelte a titkár hűvösen. — Csak nem gondolja, hogy elhozom a házgondnoktól a kulcsot és megsem kérdem, ki az uj lakó? Hát miért nem:'',mondja meg, hogy kicsoda? — ki­áltott fel a mylady. ű — .Mert nem hagjy szóhoz jutni, — felelte Weed vál­latvonva. Ha az én titkárom igy felel nekem, úgy repül, hogy földet nem ér a lába$ Milyen visszony van a titkár és úrnője között, hogy jjlyen hangnemben merészel beszélni vele? Nem hinném, hogy rokonok, mert myladynak szó­lítja a titkár az öre|asszonyt-Nem tudom, mit jbondolhatott a lady, mert nem mu­tatta, semmit sem sftolt. Nyugodtan továbbevett, mikor clkszüit, letette a villát, meg a kést és hátratámaszko­­do'tt támlásszékében.p —-Úgy, most legálább nem mondhatja, hogy én rrfég akadályoztam abban, hogy az uj lakó nevét megmondja! -- mondta különös 4osollyal- Szavaiban gúny és meg­vetés rejlett. Nem rrt|ntha nagyon fontos volna, meri á­­li’gha fogunk érintkezni vele, de.... — Ki tudja? — szólt közbe Weed, de most egész tisz­­tessegtudó volt a harfeja. — Az uj bérlő a diplomáciai karhoz tartozik. Nenf az angol követséghez, hanem a némethez; Brugfried; bárónak hívják, követség! titkári rangban van. — Ugyan?! — kiáltott fel lady Desmond meglepet­ten és egészen kiegyenesedett. Most láttam csak, hogy voltaképpen milyen magas nő. De mindgyárt össze is e­­-ott megint — Szent ég, mit kezd agglegény létére ara­nyi szobával? — Téved, mylady, Burgfried báró nem agglegény- A házgondnoktól hallottam, hogy a báró a báróméval e­­gyiitt béről te ki a palotát, — felelete a titkár szárazon. ,Igazán nem tudnám pontosan megmondani, hogy mit beszéltek ezek ketten még a vacsora alatt, de azt hi­szem, semmi fontosat nem mondtak. A társalgás telje­sen ellanyhult, hébe-korba váltottak csak néhány szót, ami elszállt a fülem mellett anélkül, hogy megértettem volna, amit mondtak. A Burgfried név kedves régi emlé­keket ébresztett bennem, mert ma reggel, nagy izgal­mamban nem is került rá a sor, hogy visszagondoljak az elmúlt szép napokra. Úgy rémlett, hogy valahol, va­lakitől azt hallottam, hogy Burgfried Fritz diplomáciai pályára lépett. Micsoda öröm volna, ha ez a követségi t.tkár az én régi pajtásom lenne és megint talákozhat­­nék vele!.... Meg is nősült volna azóta? Az én pajtásom hosszúra nyúlt fiú volt, furcsán ingadozó hanggal és a kabát ujja mindig ki volt nőve! Most úgy harmincéves lehet. Hát persze, biztosan régen megnősült! Lilly, a húga, kedves drága, de teljesen jelentékte­len kis teremtés volt; felcseperedvén, nemigen volt kö­zös érdeklődésünk és igy levélváltásunk lassankint ab­bamaradt. De én én még nagyon jól emlékszem Burg­­xriedék házára. A bácsi hatalmas termetű ember volt és Fritz mindenképpen azon igyekezett, hogy nyomdoká­ba lépjen. Gyönyörű ember volt Fritz édesapja s szen­vedélyes vadász. Ha elvégezte hivatalos ügyeit, vadászni ment s azt beszélték, hogy a felesége is azért lett szenve­délyes vadász, hogy az ura társaságát élvezhesse, ak:­­nek az élete a hivatali szoba és az erdő között oszlott mge. Amennyire a bárónéra emlékszem, az nagyon is le­hetséges. Nagyon szerettem őt gyremekkoromban, mert egészen más volt, mint a többi néni, akik elsősorban il­­lede.hnet követelnek fiatal leányoktól. Poroszt Dráma —REGÉNY— IRTA: ABONYI LAJOS — Ha jó, edd meg, csak úgy a tied, mint az enyim! röffent vissza Marczi, kinek Boris vigyorgó arca nem a legkedvesebb látvány volt ugyan, de akit még jobban bosszantott az, hogy a vén banya bácsinak szólította. — Ejnye, de haragos Marczi bácsi! — Pedig jó kedvem van Boris néni! Gondolta, ha te engem bácsinak szólítasz, mért ne szólíthatnálak én néninek-A vénleány mostani helyzetében nem látta jónak sértésül venni ezt, szótlanul elnyelte. Majd nyelhetsz !-e is mindjárt — gondolta magában. — Egy kis gyökérként jöttem, kezdte Boris,, hang­ját nyájakocTóvá téve. — Hát nem találsz az árokparton? — felelt Mar­czi nevetve. — Ejnye, hallja kelmed, mondhatom, nem a leg­szebben beszél velem, pedig az én pénzem is csak olyan, nrnt a másé- Azután azoknak a szegény gyerekeknek akartam már egyszer valami jó leveskét készíteni.-- No hát mégis jó végből jött, gondolta Marczi, ki Borsról nem tudta elépzelni, hogy valami emberséges dologban fáradozzék. Félre ballagott, egyet fordult, visszajött és egy pár szál gyökeret kinyújtott a kerítésen. — Itt van! Pénz nem kell, úgy is tudom, nincs ná­.. .ái %si»4 Jöjjön Közénk Családjával Együtt! BIZTOSÍTSA be magát és családját A mi Élet- Baleset- Kórházi- Betegsegély, Iskoláztatást- Otthont- Családot- ég Jövedelmet védő biztosítási módozataink teljes védelmet és biztonságot nyújtanak & 32®ÍLW&l? BIZONYTALANSÁGAIVAL SZEMBEN Bölcs ember és jó családfő as, aki szeretteivel együtt tagjaink sorába lép... Intézményünk minden magyarnak - Test vérségitől«« és tta3?<D&ifir(ódJA TAGJAINAK VÉDELME ÉS GONDVISELŐJE A mi Közösségünk; az Amerikai Magyarságot immár 65 év óta szolgáló, olyan Testvérsegitő Intézmény, amely árva és öreggondoz&st is ad... AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET 1346 CONNECTICUT AVENUE, N.W. DUPONT CIRCLE BUILDING, SUITE 1261 WASHINGTON 6, D. C. AKÖRZETI IRODA CIME: 11213 BUCKEYE RD., CLEVELAND 4, OHIO BENEDEK JÓZSEF. VARGÓ ELEMÉR szervezési felügyelő kerületi szervező ARNOS&Y JÓZSEF kör*eíi szervező Belső és külső * H Á Z F E S T É S és mindenféle átalakítás a legméltányosabb, testvéri díjszabás mellett Teljes garancia, union munka Ház bevonása örökké tartó ALUMÍNIUMMAL. Minden munkára szívesen a­­dok előzetes árlejtést. írásbeli kötelezettséget adok a vállalt munkáról és a megállapított feltételekről. Hívjon fel, ha szolgálataimra szüksége van. Tel. RA 1-3765 SOLTRA F. JÓZSEF SZAKKÉPZETT FESTŐ ÉS DÍSZÍTŐ 9501 YEAKEL AVE TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVITAS ART'S RESIDENTIAL ROOFING UJ TELEFONUNK: 247-7722 ART SEGEDY. tulaj, házi tel. KIngswood 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. í > RENDELJE MEG A VAJDA ALBERT szerkesz­tésében LONDONBAN megjelenő FAKUTYÁ-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer St. London, W. 1 England, Europe vagy az Egyesült Államokban: 146 BRIDGE ARCH. SUTTON WALK. Waterloo LONDON. S. E. 1 Telefon: WAT 7533 Egyes szám ára 20c —- Előfizetési ára félévre $2.40 egy évre $4.80 Megjelenik havonta kétszer 1-én és 15-én. Good Reading for the Whole Family •News • Facts • Family Features The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Mas*. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. I year $18 Q 6 month» $9 Q 3 month! $4.50 Q .Nome ri-M i Szakács József j ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER j 3097 Ash wood Rd. SK 1-1479 í A csatornát ásás nélkül VILLANYGÉPPEL tisztítjuk Uj munkát és javítási egyaránt vállalunk led? de azt megmondom, meg ne ronts vele valakit. — Ugyan mért csúfol kend mindég? — Csak a régi sok kölcsönt adom vissza. — Pedig én lássa jobb vagyok ám magához. Most is megtudnám mutatni, hogy igazi jóakarója vagyok-Marczi egyet dörmögött magában , a mi körülbelül azt tette: No hiszen, tudom, megköszönném. — Lássa, folytatta Boris, mondhatnék ám én kend­nek valamit. — Ugyan mit tudnál mondani? — Hát azt tudnám mondani, hogy olyan szekér után jár, amelyik fel nem veszi. Marci legtávolabb sem gondolt erre, csak elképedt, ?s bosszújára a banya, mintha gyönyörködnék a feléb­resztett kíváncsiságon, elhallgatott. — De ha elkezdted Boris, most már csak mondd el a mit akartál. — Hát, szólt vontatva Baris, tudom, hogy kelmed jegyben jár. — Az nem igaz, hanem hát azért csak beszélj! Tu­dom úgy is. hogy azért jöttél ide, nem a gyökércUt. — Hát én azt mondom, hogy az asszony csak meg­csalja kelmédét, eszeágába sincs, hogy felesége legyen. Marczi már azon a ponton volt, hogy elárulja magát, rsakhamar észrevette, s nyugodtságot tettetv ekérdezte: — Micsoda asszony?--Ni bizony, hogy teszi magát, mikor már az egész falu tudja, kinek a kedviért adtuk magunkat a legény­­kedésre- — Szegény Marczi, a sógorasszony pedig nem szereti ám kendet. Marczi, hogy még jobban tettessen, nevetett. — Hiába nevet! A sógorasszony a sógorát szereti. Láttam ma is, amint csókolództak. Javát akarom, csak ezt akartam mondani. De már erre nem nevetett Marczi, felkapta a gereíb- 1 rét és ráripakodott a vénleányra, ki gúnyos kacajjal hahotázolt a kerités túlsó oldalán. — Majd adok én neked más becsületes asszonyra pletykázni. A vénbanya hahotázva haladt tovább, néha vigyo­rogva vissza-visszatekintett. Marczi h:ába erőszakolta magára a nyugalmat, szive mélyén mégis támadt valami, ami nem hagyta nyugod­ni. A szerető szivek könnyen lesznek féltékenyek. Elgon­dolta azt a nyájasságot, nagy atyafiságos szeretetet, a­­melyet a sógor és Ágnes néni között már régen észre­vett Fümmögött, fejét csóválta. (Szivében a féreg perc­­ről-percre nőtt. Az a banya nem ok nélkül volt itt, nem gyökérért jött,, hanem azért, hogy az ő szive gyökerét harapja meg. Hátha csakugyan van valami a dologban? Elkese­redett. Elgondolta, hogy nemcsak azt az asszonyt, ha­nem azt a menyországot is elvesztené, melyet ennek a háznak barátsága még itt a földön teremtett neki. Csak ugyan oka volt félni a banya szokatlan megjelenésétől. Ez nap nem dalolt! és úgy érezte, hogy a szégyen, a ke­serűség anny'ra elfogja, hogy talán nem is mer többé ahhoz a házhoz menni. — Én istenem! sóhajtott magában bánatosan, — hát nekem semmi jót sem lehet várni az életben? Boris kárörvendve mondta magában: — No ennek megadtam! Most hadd jöjjön a más’k. Oda állt a kerítéshez és várta, hogy Pdrzsi asszony megjelenjék az udvaron. No ez fog ám még majd felbő­szülni. Majd lesz itt mindjárt olyancsetepáté- Ha Mar­czi a tigris dühösségére kelt, ez meg valóságos tüzokádó sárkánnyá lesz. — Szomszédasszony! káltott rá PÖrzsi asszonyra: mikor az a kútra vízért lejött. Mi az? Te vagy Boris? Hát mi jót akarsz? Ezzel szeliden kell kezdeni, gondolta Boris, hogy o­­dacsalhassa a kerítéshez. Ugyan az isten áldja meg, adjon kölcsön egy szitát. — Szívesen Boris, felelt a szomszédasszony, s pár pillanat múlva ott állott a kerítésnél a szitával. — Hallotta -e már szomszédasszony a Kóborgó Julis esetét, sietett Boris a pletykák tengerére evezni, s hogy egy szavával meggátolja a menyecske visszamenetelét. — Nem én! szólt Pörzsi asszony, s rászánta magát a hallgatásra, hogy a gonosz szomszéd kedvébe járjon. Boris elmondta a Kóborgó Julis esetét. — Ezt csinnyán, lassan viszem a dologra, gondolta megában­— Hej, hát Csicserben mi történt tefnapelőtt vir­radóra ? Boris bszélt, pletykázott és Pörzsi asszony kedve elleném mutatta, hogy hallgatja. — Hej a kis Kovács yJánosék Pannája se megy töb­bet a füzesberki kútra, pletykázott Boris, biztosan evez­ve a céi felé, melyet elérni akart. Pörzsi asszony a kapkodó, az egyes pleykákon ha­mar túl eső szaporaságból észrevette, hogy Boris most aligha neki nem akar valamit mondani. Az arcából a lel­kit olvasta ki annak a vénleánynak. Hizelgő volt áz, majd minden második szava lelkem szomszédasszony volt. A macska, a kigyó szokott igy csúszni. — Szomszédasszony, szólt egy kis szünet múlva sut­­logóbb hangon Boris, kelmédnek is mondanék én vala­mit. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozz? a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervéi — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyá­szoló család zavartalanul adhassa át magát az utol­só búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME 1-3075 Temetésrendezők és Balzsamozók I Esküvőkre, lakodalmakra és £ f minden más alkalomra ( J a legszebb virágokat kapje» ! Orban's Flowers j \ 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 j | Bcméíytw vagy telefon rendelésére. j ARAINK SOHASEM ADHATNAK ! PANASZRA OKOT. I

Next

/
Thumbnails
Contents