Az Ujság, 1962 (42. évfolyam, 1-48. szám)

1962-04-19 / 16. szám

APRIL 19, 1962 AZ ÚJSÁG 3 01 BAL *; KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK JUDGE JULIUS M. Kováchy A COURT OF APPEALS BIRAJA KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK Judge Frank J. Merrick A PROBATE COURT BIRAJA KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK Judge Leonard S. FROST A PROBATE COURT BÍRÁJA KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK JUDGE ALBERT A. WOLDMAN JUVENILE COURT BIRAJA és William Ginter, Judge Albert A. Woldman juvenile bíró bailiffj« KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK Chief Justice August Pryatel CLEVELAND VÁROS BÍRÓSAGÁNAK főbírája KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK Judge Joseph STEARNS CLEVELAND VÁROS BÍRÁJA és BAILIFFJE: WILLIAM A. RUSSELL KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK Judge Blanche -KRUPANSKY­CLEVELAND VÁROS BÍRÁJA SZIVEM TELJES SZERETETÉVEL üdvözöljük C eve­land és környéke magyarságát és mindenegyesnek NAGYON KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK ANGELO S. GAGLIARDO CLEVELAND VÁROS BÍRÓSÁGÁNAK FŐ PROBATION OFFICERJE és helyettese, valamint kampány managere, KÁDÁR JÓZSEF, helyettes fő probation officer (néhai Kádár Zsigmond és özvegye fia) A Clevelandi Soccer Football League elnöke A Három Leány Forró délutánban unakozott az óriási áruház. Manczi kis­asszony fagylaltot hozatott és Irénnek is adott belőle. Bözsi, a kopott ruháju, takarékos Bözsi azonban egyszerűen a vi lamos szellőztető elé ült: az nem került pénzbe. Az üzletvezető végigment az árusitóasztalok között. Ki­haltak voltak az utak, ame lyek telente, különösen kará­csony táján, forgalmasak szoktak 'enni, mint az orszá­gút. Egy idegen kisérte. Man­ci elrejtette fagylaltját a_polc alá. Bözsi is elugrott a szel­lőztető elől és dé előtti egy­két vevő után szerte-szórt dobozokat kezdte elrakos­gatni. — Kisasszonyok — mond­ta az üzletvezető, — ez a fia­talember ezentúl itt lesz a se­­lyemosztá yon. Nagyon kép­zett, Lyonban tanulta ki a szakmát. Ha valamiben járat­lan volna itt. legyenek a se­gítségére. A fiatalember — kopott, szerény, félszeg volt — cso­rogta a nevét. A kiesasszonyok fagyosan vették tudomásul a főnök legújabb szeszélyét. Bi­zalmas együttesünket ezentúl férfi fogja megzavarni. — és ha még legalább valami jóké­pű volna! Csak a jó kis Bözsi szólt bátaritóan: — Nagyon jó lesz, legalább majd felmegy helyettünk a ''étrára. Manci azonban szeretett lét­rára menni, mert szép lába volt. Lesújtóan mérte végig Bözsit és a kis leány megfé­lemlítve hallgatott el. Nagyon tiszte’te Mancit és mindig el­ismerte nagy felsőbbségét. E- gyébként barátnők voltak mind a hárman. Manci és Irén — alig távo­zott az üzletvezető — azon­nal kritizálni kezdték az uj embert. — Még köszönni sem tud rendesen, jegyezte meg Irén. — Látszik, hogv nem sokat volt még társaságban — Igazi vizes nyodcas — vélekezett Manci. — Na, rak­­ia el ezeket a krepdősinszal­­lagokat! Az uj fiú elrakta a szala­gokat, vizet hozott Mancinak, sőt sört is a büfféből a kövér Irénnek, aki reggel mindig soványitó kúrába kezdett, de estig duplán visszaette amit fogyott. Jószivünek és készsé­gesnek látszott, azonkívül pe­dig o’yan volt. hogy a leányok egész bátran beszélgethettek előtte. Idejük elég volt hozzá, attól a pár vevőtől, aki beté­vedt és ulságosan fáradt volt a hőségtől ahhoz, hogy so­kat válogasson. Pár yard japán selyem, egy kis krep­­desin plasztronnak a régi ruhához, vállpántnak való szalag: ez volt az egész. Ólomlábon jött el az esti hat óra. Manci egyszerre föl élénkült- Elővette kis tükrét, frissen ruzsozta a száját, hátrakefélte frizurá­ját. Közben sűrűn és türel­metlenül pillantgatott a kész férfiosztály felé, mely­nek vezetője udvarolt neki. Együtt jártak a zöldbe va­csorázni és Mancival bizony mindenki bátran mutogat­hatta magát: ha kiöltözött olyan volt, mint egy kis grófnő. Irént viszont kocsi várta a hátsó bejáratnál. A kocsi egy vagyonos hentesé volt, aki nős volt és három gyer­mek apja. Irén gyakran mondogatta, hogy a hentes el fog válni és őt veszi el. de ő még gondolkodik rajta, feláldozza-e jövőjét, mert énekhangja van, a hentes pedig, amilyen jómódú, o­­lyan zsugori. Bözsit nem várta senki és Bözsi ennélfogva nem is so­kat öltözködött. Még elrak­ta, amit a másik két leány szanaszéjjel hagyott, azu­­[ tán tükör nélkül felkapta a kalapját és sietett haza. Bérben, egy butorasztalos­­lakott a környéken. j Árva volt Bözsi és volt | egy kisöccse, akinek, egé­szen kis korában keresztül ment a lábán a villamos. Most hát bicegett és Bözsi azért sietett haza, hogy sé­­jtálul menjen vele a jószagu kertek között. A kisfiú szo­rosan Bőcsire akaszkodott s minden lépésnél megrántot­ta a karját, ahogy a rövi­­debb lába földet ért. Bözsi­nek ilyenkor sajgott a szi­ve, de aazért oda nem adta volna semmiért az est sétá­kat és testvérkéje vidám fe­csegését-Egy hét múlva az utcán váratlanul találkozott az uj segéddel. Kiderült, hogy a ^apókban ő is a környékre költözött, Bözsiék közelébe. Ott jobb a levegő és ol­csóbban léket lakni, még ha a villamost is hozzászámít­ja az ember.... Ezentúl hát ketten sétál­tak Andráskával, aki na­gyon megbarátkozott a jó­szívű uj ismerősével. Bözsi is. Amilyen hallgatag, kö­telességtudó volt a boltban, j olyan jókedvű tudott lenni ' odahaza. Szépen nevetett és | barna szeme, egészséges fog I sora olyan ragyogó volt 1 ilyenkor, hogy akár Manci­val is versenyezhetett vol­na. Ő egyébként kicsufolta az uj segédet, mikor megtud­ta, hogy szintén környéki lakos lett. — Már mi csak akkor me­gyünk ki oda lakni aa te­mető közelébe, ha megha­lunk, ugy-e Irén? A fiú nem haragudott meg. Szelíden mosolygott. Különben is olyan természe­tes volt. hogy fát lehetett volna vágni rajta, most pe­dig Bözsike mellett, különö­sen szerénnyé lett. A vak i* látta rajta* hogy oda van a szerelemtől. — No, ez se fogja semmi­re vinni!—súgta Irén Man­cinak- mikor egyszer az üz­letvezető keményen leherdta az uj embert-A szerencsétlen olcsón a­­dott el egy drága szövetett­— Nem volt rajta cédula, nem volt rajta cédula, — — dohogott az üzletvezető. — Szép kis szaktudás, ha valaki a céduláról ismeri meg az árut! Én egyszer az ujjaim közé veszem és meg­mondom, miből van. melyik gyárból való és mennyire le­het adataiban kikalkulálni! Ha ez mégegyszer előfordul Manci vigasztalta: Ne búsuljon. Mással is megtörtént már. Biztosí­tom, hogy aránylag köny­­nyen szabadult. Hogy ez mi­ket tud mondani, ha mér­ges! Irén azonban a vállát vo­­nogatta: — Ha az ember hibás, ak­kor szemlelennek kell lenni fiam! Maga csak hallgat, mint a sült hal.... No, meg­jósolom, hogy maga se lesz önálló soha életében! Azt kellett volna mondani, hogy hibás az a szamár, aki ol­csót a drága közé keveri, meg az a csirkafogó, aki az olllóval levágta róla a cé­dulát, mikor utoljára ela­dott belőle. csak maga nem hibás és kikéri az ilyen han­got! Látott volna engem a múltkor! Pár nappal később nagy izgalom uralkodott a bolt­ban. Valami külföldi keres­kedelmi tanfolyamnak a hallgatói látogatták meg Budapestet és a bankettre j Manci is kapott meghívót, a ; férfiruha osztály főnökétől. 1 Kikönyörögte, hogy Irént és ' Bözsii is elvihesse, mert a- 1 apjában véve jószivü leány volt, de félt is, hogy nem lesz társasága. Bözsi azonban nem kért a szerencséből. — Gondold meg, te buta! Csupa úri fiú. Gazdagok. És neked még nincsen senkid.... ha csak ezt a szegény ördö­göt nem számítod I Evvel u­­gyan nem sokra mégy.... Bözsi elpirult, de nem en­gedett : — Nekem este sétálni kell mennem Andráskával. Manci akkor vállat vont s Irénnel kezdett sugni-bugni. Oda-odanézegettek az uj fiúra. — Ne félj tőle, nem fog elárulni! — biztosította Mancit Irén. Hamarosan kiderült, mi­ről van szó. A két lány zá­rás után még sokáig tett­vett és mikor kisuhantak a boltból, egy-egy drága esti­köpeny volt a vállukon. Az uj fiú, aki mindig leg­utoljára maradt, fel sem nézett, mikor elmentek e­­lőtte. Bizonyára meg sem hallotta, mikor Manci felsó­hajtott : — Reggelre vissza kell vinni! Istenem, ha az enyém maradhatna! — Álomnak is tuságosan szép, — felelte Irén. — Sőt, ha valaki elárul, akkor re­pülünk mind a ketten! — Nem látott ez, te? — És ha látott is? Mer is ez beszélni! Eljött az ősz. Bözsi még kopottabb, még soványabb lett, mert Andráska kinőtte a régi télikabátját és uj kel­­kett neki. A szeme is gyak­ran volt kisírva, mert az1 uj segéd felmondott. Elsején el megy. A kettejük dolgáról nem mondott semmit, mi­nek is mondott volna? Túl­ságosan szegények mind a ketten, hogy összekerülhet­nének. Október elsején megint e­­gyedül volt a három leány. Manci felsóhajtott: — Egészen megszoktam már szegényt. Irén pirulva vallotta be: — Vettem neki egy szép nyakkendőt. — Párisba megy ne szé­gyenkezzünk miatta. A bolt becsületéről van szó. Bözsi nem szólt semmit. Mélyen'lehajtotta a fejét. Défelé az üzletvezető vé­gigment az összes osztályo­kon. A három leány asztala előtt is. fnegállt: — Kisasszonyok közlöm magukkal, hogy mától fogva társascéggé lettünk. Szere­tett főnökünk fia, hosszú külföldi és belföldi tanul­mányai után. mint főnök s társtulajdonos, belépett az üzletbe. Később ide fog jön­ni ő maga is, hogy szemé­lyesen ismerkedjék meg az alkalmazottakkal.... Manci és Irén. ahogy első izgalmuk lecsillapult, őrült öltözködésbe kezdtek. Mic lehet tudni? Történtek már csodák! Egy fiatal főnök: hogy ezt is megértük! Bözsi a kis csacsi, persze úgy se számit. .. meg nem is törő­dik semmivel, mióta az uj segéd elment. A segéd azonban nem volt messzire. Félóra múlva már ott állt az asztaluk előtt, miközben a többi árusítóhe­lyeken mindenki nyújtogat­ta a nyakát és hegyezgette a fülét, hogy legalább egy szót elleshetne a beszélge­tésből.... A főnök fia! Itt volt köz­tünk! Ki hitte volna? És mindent látott és mindent hallott. Lesznek most ne­­mulassok és röpülések! A fiatal főnök, a hajdani ‘uj segéd’ azonban éppen o­­lyan szelíd és szerény volt mint azelőtt. — Kisasszonyok — mond­ta,, — mind a hárman jók és kedvesek voltak hozzám. Ugy-e, Mancika és Irénke, nem veszik rossz néven, ha j hálából megajádékozom ma­­l gunkat egy-egy prémes esti j köpennyel. Úgy emlékszem, í már kiválasztották maguk­­! nak. i ... Bözsinek ellenben megfog­ta a kezét. Mindenki látta, i Nem szólt neki semmit, 1 csak felvezette az irodába. [ Ott már várta a.felmondó­­! levél. Lent azonban, a kapu [ előtt, autó várta és az autó egyenesen a környékre vit­te, egy szép. nagy villába, mélynek kertjében boldogan : bicegett Andráska.... Ott tartották az esküvőt is. Manci és Irén is ott vol­tak, a gyönyörű prémes kö­­! penvben. És együtt örvend­­| tek az ifjú házaspárral. Bö­zsi boldog volt, nem azért mert az ‘uj segéd’ a gazdag főnök fia volt, hanem őszin­tén megszerette, amikor még csak szürke kis segédnek ismerte s tudta, hogy az uj segéd is szereti, mert nem utazott Párisba, hanem el­jött érte. A gazdagság nem kábítot­ta el, megmaradt szerény, jószivü asszonynak, aki fér­je boldogságának élt. Kis Dongó Naptár HÚSVÉTI HARANGSZÓ hirdeti a SZERETET győzelmét a halál felett A SZERETET az ÉLETHIVATÁSUNK Gyakorijuk naponként — elsősorban azokkal szem­ben, akiknek sorsát ránk bízta a Mindenható Isten. Vagyunk, akik voltunk HETVENÖT esztendőnek előtte: az egyszerű, be­csületes magyarok testvérsegitő egyesülete. Uj név alatt - Régi szellemben folytatjuk azt a munkát, amelyet HETVENÖT év­vel ezelőtt tizenhárom magyar bányász nemes szi­vére hallgatva megkezdett. A WILLIAM PENN NEM részvény­­társaság, hanem az egymás segí­tésére szövetkezett TESTVÉREK HATALMAS CSALÁDJA Huszonkilenc Millió Dollár VAGYONÚNKAT nem néhány rideg üzletember, _ hanem közel KILENCVEN EZER tagtársunk irá- — nyitja és el.enőrzi. Tagtársainknak Újabb és Újabb KEDVEZMÉNYEKET jelent anyagi erősödésünk, akiknek ma már mi adhatjuk AMERIKA EGYIK LEGJOBB BIZTOSÍTÁSÁT. JÖJJÖN KÖZÉNK! BOLDOG MAGYAR HUSVÉTOT kíván Testvéri Szeretettel a William Penn FRATERNÁLIS EGYESÜLET lárt ted i ven l kor I meg AZ ALKU- Adj . kölcsön száz dol­­!.... A becsületemet men­­meg vele.- (Szent ég! De csak öt­dollárom van!- Annyi baj legyen, ak­­csak a felét mentem i KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁN STATE SAVINGS & LOAN Co. 2945 Woodhill Rd. TEL SW 5-4110 FIÓKJAINK: 4065 Mayfield EV 2-5200 31715 Vine Ave WH 4-1000 4 % kamatot fizetünk minden BETÉT UTÁN Nincs semmi KOCKÁZATA sem, EGÉSZ NYUGODTAN ALUDHAT, ha PÉNZÉT nálunk helyezi el BETÉTKÉ PEN mert betétje 10 EZER dollárig BIZTOSÍTVA VAN. KEZDJEN BETÉTET vagy NÖVELJE A AAÁR MEGLEVŐT MAGYAR TISZTVISELŐNK IS VAN Vajha édes apánk SZOBONYA LÁSZLÓ még mindig Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánhatna az általa annyira szeretett magyarságnak. Mi lennénk tán az egész világ legboldogabb emberei. Ránk maradt ÉDES APÁNK hagyományos szokása: családunk legjobb kívánságait eljuttatni a magyarsághoz. Adjon a jó Isten minden magyarnak sok örömet husvétra. Egyben azt is ígérjük és fogadjuk is, hogy igyekszünk méltók lenni ÉDES APÁNK nevéhez, és magyarságához. SZOBONYA BÉLA és JOHNNY LOUIS FURNITURE AND APPLIANCES COMPANY HÁROM ÜZLET E. 130th at U NION WY 1 -5070 10508 UNION Dll-6160 AZ UJ ÜZLETÜNK: 15975 BROADWAY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents