Az Ujság, 1962 (42. évfolyam, 1-48. szám)

1962-03-15 / 11. szám

OLDAL

AZ ÚJSÁG

MARCH 15, 1962

IMBOLYGÓ FÉNY

— REGÉNY —

Most jutott csak az eszembe, hogy az emberek útközben mind megbámultak, mintha valami szokatlan volna a külsőmön. Úgy látszik, az arckifejezésem tűnt fel nekik. Magam elé néztem, de nem láttam semmit, egyre az a rettetes tudat élt bennem: lehengerelt az élet, vége mindennek. Nem tudom különben, mit néztek rajtam, mert nagyon gondosan voltam öltözve, egyszerű, nagyon finom angol kosztüm volt rajtam, kifogástalan cipő és keztyü, hamvasszőke hajamhoz remekül illett a fekete kalap. A rómaiak ugyanis rendesen megfordultak utánnam, a szőke hajam miatt. Azt gondoltam, ha valaki alka .mázni akar netalán és látja, hogy jól vagyok öltözve, több bizalma lesz hozzám, a tudásomban és talán jobban fizet, mintha szegényesen volnék öltözve. Nem is volt régi ruhám, mert teljesen ujonan szereztem be mindent az elutazásom előtt.

Leverten, reménytelenül üldögéltem a pádon és szórakozottan figyeltem a körülöttem hallatszó minden neszre. Közel hozzám két férfi beszélgetett. Igazán nem figyeltem rájuk, de egy-egy mondat -foszlány mégis a fülembe jutott és akaratlanul is meghallottam, hogy valami rémhistóriát mesélt el az egyik a Palazzo Santa Chiara-val kapcsolatban, amelyben fontos szerepe volt valami “imbolygó fény’’-nek. Aki betüről-betüre szentigaz, a másik pedik erősen kételkedett benn0.

Egyszerre csak egy kocsi állt meg a közelemben és nem sokára léptek hangzottak a keskeny utón, amely a pádhoz vezetett. Meglepetten pillantottam fel, vájjon ki jár erre

Talán valamelyik főpap végzi mindennapi sétáját, magányt keresve, mert ezeket a fasorokat nem lepi e^ a nagy tömeg, idegenek sem verődnek erre. Csakhogy nem főpap jvolt, aki erre járt, hanem egy nagyon öreg hajlotthátu dá<ma, aki az inas karjára támaszkodott. Az inas, aki takarót, zsámolyt és egy könyvet is hozott, szintén idősebb ember volt, simára borotvált, méltóságteljes arccal: odasugott va'lamit az úrnőjének, amint a pad fel közeledtek. Nem tudom mit mondott, azt sem hallottam, milyen nyelven be- i szélt, az öreg hölgy feleletét sem értettem.

Megál’tak a pad előtt, ahol ültem, az öreg hölgy leült, I az inas ráborította a takarót, befödte vele úrnője lábát, a- i látottá a zsámolyt és kezébeadta a könyvet. Alighogy ez megtörtént, a szökőkút felé vezető ösvényről befordult egy kifogástalanul öltözött, fiatalos külsejű úriember. Gyorsan a pad felé sietett; futó pilljantágt vetett rám. majd mélyen meghajolt az idős hölgy előtt és átadott neki egy csomagot. Azt hiszem levelek voltak.

— A hirdetésre jött válaszok, — mondta angolul.

Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra

a legszebb virágokat kapj^

Orban's Flowers

>

i

j 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500

személyé» vagy telefon rendelésére. ARAINK SOHASEM ADHATNAK

PANASZRA OKOT.

Szakács József

ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER

3097 Ashwood Rd. SK1-1479

A csalómat ásás nélkül VILLANYGÉPPEL tisztítjuk

Uj munkát ás javilásí egyaránt rállalunk

HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT

nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló család zavartalanul adhassa át magát az utolsó búcsú nagyon nehéz perceinek.

Gyász esetén szolgálatára készen állanak:

Bodnár A. Lajos

ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME 1-3075

Temefésrendezők és Balzsamozók

! — Személyesen is látta a jelentkezőket? — kérdezte az

öreg hölgy a leveleket vizsgálgatva.

| —Láttam valamennyit, egyik lehetetlenebb alak, mint a másik, —fe elte a férfi. — Jólnevelt, müveit lányok is voltak köztük, de a külsejük

! — Látja*, én ezt előre megmondtam! — kiáltotta az idős

hölgy. Hangja meglepően kellmes. dallamos és élénk Volt.—

' Rómában nem fogunk senkit, sem találni. Hirdessen azonnal a nagy német újságokban. Természetesen, német nyel|ven, va.ahogy ilyenformán: “Fiatal, kellemes külsejű” — vagy mondjuk inkább: vonzókülsejü?— “hölgy kerestetik.” Vagy írjuk mind a kettőt? Lehet ezt?És ne felejtse el beleírni: “Előkelő nemesi családból való származás megkivántatik.” Úgy .ni! Üljön be a kocsimba, hajtasson egy hirdetési irodába; én ittmaradok, amig visszajön, James ittmarad a köze emben. Igaz, az inasrél se feledkezzen meg. Második és harmadik inasra van még szükségem. Olaszt nem használhatok, mert megbízhatatlanok. Jó bizonyítvány, persze, feltétel, de nem fonfos, hogy intelligens legyen. Isten vele. Mr. Weed!

A férfi sím áraberetvált, álarcszerüen mozdulatlan arcán az utolsó szavaknál alig észrevehető mosoly suhant át. Válaszolni akart, de rámnézett és hallgatott; mélyer meghajo-t az idős asszony előtt és eltávozott a fasor irányában. Az inas követte. Hallottam, amint a kocsi tovafordult az inas visszatért és fet-alá kezdett járkálni, a pádtól tiszteletteljes távolságban maradva.

Tulajdonképpen nekem is fel kellett volna kelnem, én is távozhattam volna. Előbb képtelen voltam gondolkozni most egyszerre lázasan dolgozni kezdett az agyam. Talán csak ki kell nyújtanom a kezemet és elér a szerencse. Ezen törtem a fejemet és lopva az öreg hölgyet néztem, aki felnyitotta a könyvét és lapozgatni kezdett benne. Finom előkelő asszony benyomását tette, korának megfelelően volt ö.tözve. Hófehér haja könyedén fel volt szorítva, arcából nem sokat láttam, mert óriási pápaszemet hordott, jóformán csak a sasóra volt látható. Szája körül mély ránc húzódott arca szürke volt és beesett. Háta meggörnyedt., bár a hangja még igen kellemesen csengett.

Azt hiszem, teljes öt percre volt szükségem, amig le küzdöttem tartózkodásomat és ráeszméltem, hogy az éi helyzetemben nem szabad megijedni egy esetleges gorom ba visszautasítástól sem.

Felálltam, odaléptem az idős asszonyhoz és udvariasan nyugodtan, szerényen ezeket mondtam neki angolul:

— Bocsásson meg, asszonyom, hogy megszólítom. Itt ültem ezen a pádon, amikor ön leült és akaratlanul végighallgattam, amit az imént eltávozott úrral beszélt. Ha nen tévedek, ön egy nemesi családból származó, német, fiata leányt keres. Szabad megkérdeznem, milyen minőségben milyen munkakörre?

Éreztem, hosy beszédem közben az öregasszony szeme a nagy fekete pápaszem mögül rámtekint; tekintete végigsiklott rajtam, mint a kígyó hideg teste. De mindig igy vagyok vele; ha valaki sötét szemüveget visel és nem láthatom a szemét, az az érzésem, hogy ismeretlen helyen sötétben botorkálok, hol mindenféle veszedelem leselkedik rám

/íz öreg hö gy nem felelt egyenesen a kérdésemre, hanem maga is egy kérdést intézett hozám:

— Tud valakit ajánlani

— Saját magamat — föltéve, hogy megfelelek az igényéinél?:, asszonyom, — mondtam gyorsan.

— Sajátmagát? — kérdezte az öregasszony és előrehajolt, hogy jobban lásson. — A külseje után nem hittem volna, hogy állást keres.

I

Ha mindennek ami villannyal működik, a saját meterje lenne

— Asszonyom, feleltem őszintén, — négy hét előtt magam sem hittem, hogy valaha arra szorulok majd, hogy megkeresem a kenyeremet. Bőségesen volt pénzem, amikor Rómába jöttem a műkincseket tanulmányozni. A bankom csődbejutott, egész vagyonomat elvesztettem és most állás után kell néznem. 1 \ ;

Ha minden villany készülékének külön a saját villany meiere lenne, a villany számlája tételről tételre szakadna meg.. Rájönne arra, hogy minden készüléke szolgálata villannyal órákra vagy napokra csak pennykbe kerül. Ezeknek a pennyknek az őszszege az ön teljes tényleges havi villany számlája . . . . a költségvetésében a legnagyobb olcsóság. Különleges "eladási" éríesités: a lakás villany fogyasztóknak a villany egysége átlag 11%-kal alacsonyabb, mint 1946-ban.

ZfelLLUMINATINGőV^

A* lnv#s.tor*s>wn«d Comp*ny Serving Th» 8«*» Ucetien in «H» N«<

Poroszt Dráma

—REGÉNY— IRTA: ABONY1 LAJOS

Azt is kérdezte, hu várok-e még rá. Arra azt feleltem, hogy nem, mert már másodszor házasodtam. Erre e.'kezdett sírni. Zokogott, hogy a szivem majd megszakadt bele. Én is ráborultam a kocsioldalra és zokogtam keservesen, A zokogásomtól azután nem hallottam az ő zokogását. Hogy erq^ebb legyek elkezdtem imádkozni, s mikor elég erősnek gondoltam magamat, elhatároztam, hogy hozzá fordulok, s bármi történjék velem, legyek rub, jussak a kárhozatra, mintegy megfogom a kezét, felültetem a kocsimra, viszem haza, megmelengetem, s holnap megyek a paphoz és meggyónom kárhozatomat, hogy nekem két feleségem van. —

Good Reading for the

Whole Family

•News • Facts

• Family Features

Th« Christian Scienc« Monitor On« Norway St., Boston 15, Mass.

Send your newspaper for th« tim« checked. Enclosed find my check or money order. I year $18 0 6 months $9 □ 3 months 54.50 Q

Nam#

Address

—------f- -- ... ——

r»-i*

ízlésesen és méltányos árban

kászit *1 minden virág rendelőét és továbbit » or >zág r*gy a nagy világ bár* mely részébe.

GAYER'S

FLORAL SHOPPE

Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd.

HA NINCS, AKI FÖZÖN és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kiván élvevettel és egészséggel elfogyasztani, amilyent otthon főznek, akkdr keresse fel a

RICE RESTAURANT

12521 BUCKEYE HOAD

Finom eledelek HAZA VI* TELHÉ 1* kspküsk, Elisabeth Kish, tulaj dönos-— Mikor felnéztél — vágott közbe az asszony, — nem láttál többé semmit, mert mind ez csak álom jelenet volt. Kísértet, melyet álom s sötét éj szültek. Lélek, amely a léleknek jelent meg.

János megsimogatta Pörzsi arcát.

— Jó asszony, te vigasztalni akarsz, mint mindig! Erővel elhitetni velem, hogy csak képzelődtem, s ezekkel megnyugtatni, hogy ő nem éli, Én mondom neked, ő él„ valósággal él

Ezt oly félle mesén mondta, mintha az előtte valamely borzasztó rémes dolog lenne, ha valóság volna.,.

A férfi hogy szavainak nagyobb bizonyosságot és hitelt adjon, ezzel fejezte be elbeszélését:

— Emlékeze. rá,_hogy az utána való egész héten nyugodni nem birtarh. Elmentem a falunkba, hogy ott talán mdnak valamit. Találtam embert, ki látta, ki beszélt vele ki utánnam eligazította ebbe a faluba, ahova iakni jöttem. Egy öreg pásztor volt az„ ki a falu végén legeltette nyáját, mikor Ágnes megjelent előtte. Ez sem nem' álmodott,, sem nem képzelődött, mert a dolog fényes nappal esett. Hát erre mit mondasz?

János hozzá volt már szokva, hogy Pörzsi ajkairól mindig vigasztaló biztatást várt, hogy első felesége csakugyan nem él többé. ,

Azért nem kevésbbé csodálkozott, mikor az asszony mosolygott és könnyű kedéllyel szólott:

— És hogy ha csakugyan élne, vájjon mit tenne az? ?

— Hogyan? kérdezte János bámulva.

— Mi ,enne, ha az örökké, a sírig titok maradna?

—- Igen! de tudva őt nyorporuságban, ha él valahol és nyolmoruitul él.

Az asszony mosolygott és mint aki dolgáról biztos, elkezdte beszélni azt, amit a férje által előadottak hallgatá:a alatt gondolt,.. Ez alatt egy nagy gondolat született alyában, mely annyira megtetszett neki, s oly jónak hitte, meg nem állhatta, hogy el ne mondja.

— János, ha.lgassa kend csak mit álmodtam az éjjel. Értsen belőle amit érthet és vegye hasznát, hogyha veheti. Uniómban egy ezüst fa alatt pihentem, melynek minden evele vékony ezüstből volt. Én apró köveket hajigáltam a ára a levelek közé és akkor mindenik .'evél! úgy szólott, nintha csengettyű lett volna. Azért hajigáltam pedig a fáa, hogy elzavarjam onnan a szemtelen verebeket,, akik csiipoltak és nem hagytak aludni.

Az ezüst fa felé pedig, a mely a'att pihentem, jött egy /adász, a kinek puska volt. a kezében, és én nagyon féltem >ttől a vadásztó’l. — Felkeltem és mentem tovább. A valász mindenütt jött utánam, de a fa is, az ezüst fa és a maiarak rajta, azok is jöttek velem. — Mit csináljak? Hova ejtőzzem? nem vo t semmi menedék. A merre néztem, nindenütt nagy pusztaság, a vadász pedig bizonyosan entern űzött. Egyszer honnan, honnan nem, az ezüst fára egy 'ehér galamb repült le. Ráült egy galyra, de nagyon szomorú volt, és úgy ült ott búslakodva. Most már tudtam, entern üz-e a vadász, vagy azt a fehér galambot. Féltettem azt a galambot, és féltettem magamat és buzaszemeket szóram fel, lecsaltam a szomorú galambot és betakartam a kötényembe. — De a vadász csak lesett mindég, azért mi menjünk tovább, én, az ezüst fa a madarakkal, és a galamb a kötényem alatt. Egyszer ismét szalad egy nyulacska, és leül i fa tövéhez. Most már nem tudtam, engem üz-e a vadász, a galambot-e, a nyulacskát-e? Féltettem magamat, féltettem a galambot, féltettem a nyulacskát.

— Hiszen te mesé’sz? szólt közbe János félig unottan.

—: Hallgasd csak. ha mese volna, tanultam Volna valakitől! Ez álom! mert a lelkemben támadt. A galamb azt mondta, hogy őt azért űzik, mert maga a szeretet, anyulacska pedig azt mondta, hogy azért lett világ-bujdosója, mert ő maga a félelem. És azért nem mernek bátran járni és repkedni, mert az a vadász minden léptüket vigyázza. Szóltam én nekik: amott a hegyekben a kősziklák közt van egy kőodu, abban a kőoduban van egy nagy szakálu öreg remete. Menjetek oda, és kérjetek tőle tanácsot, melynek hasznát veszzük mind a hárman. A galambka elrepült és a nyulacska elszaladt Aztán visszajöttek és hozták azt a tanácsot:

■ — Változzatok mindhárman egy testté és egy lélekké.

Én pedig, amint ezeket hallottam, egyszerre csak azt vettem észre, hogy vállam fölött egy másik fejem nő* kezeimen fölül még másik kezem. Mind a két fejem egyforma, piros kendővel van bekötve, és az uj két kezem úgy mozog, akár a másik kettő. Két asszony voltam egyszerre, a verebek elkezdtek csiripelni a fejem fölött. És én szörnyen szégyelltem a dolgot, egy nagy lepedőt vettem elő és beborítottam magamat. A lepedő alatt azután a két fő összehajolt, csókolgatta egymást, és a karok össztölelkeztek. A galambka és nyulacska pedig nem voltak a kötényemben többé, hanem az egyike a szivembe, a másik a lelkembe vette magát, és lettünk egygyé hárman. Féltem mint a nyúl, de tudtam szeretni, mint a galamb. Egyszerre kitaláltam mindent. A búzát, a mi nálam volt még, kiszórtam a verebeknek, hogy ne csiripoljanak, az ezüst fát pedig, hogy levelei ne zengjenek, őriztem lepedőmmel a legkisebb széltől is.

Egyik fejemet ki mertem dugni, a másikat folyvást a lepedő alatt tartottam. És bementem a házba, nem tudta meg senki, hogy nekem két fejem van. Soha nem perelt, soha nem czivakodott a két fő egymással. Ha az egyik csókolta kendet, a másik nem haragudott érte. Nem lármázott, mert féltek, hogy akkor az egyiket levágják onnan, akkor pedig meghalna mind a kettő. Mikor pedig kimentem a házból, a másik főt megint beborítottam a lepedőmmel, a vadász pedig se a galambot, se a nyulat nem látva, nem tudhatta, hova rejtőztek el. Bámult egy darabig, azután elment onnan.

János arca mosolygóssá vált e beszéd alatt s megszólalt.

— Hadd el, csakugyan mese az, a valóságban nem lehet az.

Az asszony határozottan elébe állt és szólt:

— De mikor én mondom kendnek! Meglehet az.

Ne űzz tréfát a legborzasztóbb gondolattal.

Az asszony még határozottabban felelt:

— Ha él az az asszony! ennek meg is kell lenni. Én mondom, és amit mondok meg is tartom, hitem, Istenem szerint. Kend mindent borzasztóságnak lát és én mondom, a legszebb legcsendesebb életet élhetjük igy. Ez nem lesz borzasztóság. Borzasztóság volna, ha csakugyan nyomorultul hagynánk a nagyvilágbán. ha él. Ide vesszük a házhoz. Titokban tartjuk! s itt fogunk élni békés egyetértésben mind a hárman. Mind a hárman. Mint életünket, őrizve mind q. hárman életünk titkát. Én hüségetesküdtem kendnek és ezt ahhoz tartozandőnak tartom. És meg is tartom! •