Az Ujság, 1962 (42. évfolyam, 1-48. szám)
1962-03-08 / 10. szám
•I őLZML AZ ÚJSÁG MARCH 8, 1962 IMBOLYGÓ FÉNY; — RE GÉ N Y UHLENHUS OLIVA BÁRÓNŐ ELSŐ JELENTÉSE. Róma, Via Sistina, November havában. ' , ^ .,1 Én, Uhlenhus Olíva bárónő, mostanáig azt hittem, hogy nincs badarabb dolog, mintha egy közönséges halandó legyen férfi avagy nő — naplót vezet. Vé eményem szerint egészen röyid napi feljegyzések teljesen elegendők az emlékezet felyfrisFitéiJére,. Fölösleges időtöltésnek taiVom őrzéseinket és gondolatainkat minden este papírra vetni, eltekintve attól, hogy a napló avatatlan kezekbe is kerülhet, ami aztán pokolian kellemetlen dolog. Keresztanyám, Crigard néni,, ugyan azt vélte, hogyha valaki Rómába utazik, kötelessége naplót vezetni. Annakidején ő is irt naplót Romában, gyakran felolvasta nekem, de én már akkor tudtam, hogy csöpp hajlandóságom sincs képekről szobrokról, épületekről hosszas elmefuttatásokba bocsátkozni, amikor annyi pomásan megirt könyv is van ezekről a dolgokról. Ami nem jelenti azt, hogy ne volna önálló véleményem, amit szükség esetén ki is tudok fejezni. Most itt ülök és meggyőződésem ellenére valami naplóiélét irok — valakinek az ösztökélésére, akinek a létezéséről 24 óra előtt még csak sejtelmem sem volt. Mintán az illető sem ismert engem, akár tetszik,, akár nem, azzal ke 1 ke,zdenem, hogy ki is vagyok voltképpen, és hogy kerülök Rómába? Talán nem szükséges Ádámon és Éván kezdenem; nem sorolom fel az őseimet, csak annyit mondok róluk, hogy valamennyien igen derék emberek voltak. Az Uhlenhus-név világosan megmutatja, hogy Észak-németországból származunk, Holsteinből, ahonnan a nagyapám Nyugatnémetországba vándorolt. A család meglehetősen szűkös körülmények között élt ,de az édesapám mégis a nyug, vezérőrnagyi rangig vitte. Egyetlen lány voltam, a kersztnevem Oliva. Hogyan kaptam a nevemet? Volt egyszer egy fiatal lány, Wiedmer Ölgardnak hivták, ifjúkorában titokban szerelmes volt az édesapámba, megható, mélységes, viszonzatlan érzelemmel. Édesapámnak sejtelme sem volt róla, hogy lángra lobbantotta a leány szivét — csak ezért, mert lovagiasságból megtáncoltatta a csúnya, fiatal lányt, aki egész este petrezse ymet árult egy bálon. Apám aztán egy szép, jókedvű rajnaparti leányt vett feleségül. De még. a házassága előtt jóbarátságba került a Wiedmer-családdal. Ölgárd kisasszony soha többé nem ment bálba, de az apámat nem tudta elfelejteni, örökké hálás vo t neki lovagias szolgálataiért, és megható, odaadó, titkos szerelemmel csüngött rajta élete végéig.. Később édesepámat ismét visszahelyezték abba a városba, ahol Wiedmer kisasszony lakott. A lány hozzátartozói eközben meghaltak; ő maga szép kis vagyont örökölt és a kisváros társadalmi életének középpontjában állt. Édesapámékkal felújították a régi ismeretséget és csakhamar igen szívélyes baráti viszony fejlődött közte, meg a szü eim között. Amikor a világra jöttem, ő lett a keresztanyám. Kicsi gyermekkoromban árvaságra jutottam; a keresztanyám magához vett. Isten fizesse meg a jóságos léleknek! Ő maga régidivatu elveket vallott, de engem teljesen mo.dern nevelésben részesített, mindent megkaptam, amit tőle megtagadtak az ifjúságában és ami után az éri tudnivágyó lelkem annyira szomjazott. Gimnáziumba jártajri, majd beiratkoztam az egyetemre, ahol művészettörténetet hallgattam. Alighogy letettem a vizsgáimat, hirelen meghalt a keresztanyám. Azt hiszem, utolsó pillanataiban is megnyugvással gondolt arra, hogy diploma van a kezemben és fel vagyok vértezve az életre. így aztán jófomán másodszor is árvaságra jutottam: már régebben terveztem, hogy gyakorlati utón értékesítem a tanulmányaimat és ezek a tervek most határozott alakot öltöttek, hamaros megvalósításra vártak. De a keresztanyám temetése után ügyvédünk, akihez meleg baráti viszony fűzött, közölte velent, hogy a megboldogult, aki életben is annyi jót tett velem, rám hagyta vagyonát. Édesapám iránt érzett titkos szerelme hűséges szivében a síron túl is hatni akart, Keresztanyám öröksége nem jelentett hatalmas vagyont, de arra elég volt, hogy szép, gondtalan életet éljek. Huszonhárom éves voltam, szegény, mint a templom egere, és most egy csapásra „jó parti” lett belőlem. Csakhamar észrevettem a hatását; a fiatalemberek félre nem érthető szándékkal kezdtek forgolódni körülöttem, olyanok is, akik eddig nem érdeklődtek irántam. Nem mondhatom éppen, hogy ez lehangolt volna, de mégis, most haraptam be először a megismerés fajának gyümölcsébe. Rövid tűnődés után lezártam a kedves, meghitt lakást és a társaság legnagyobb elképedésére utazgatni kezdtem. Mielőtt a keresztanyám pénzét örököltem, senkisem féltett, hogy a külsőm miatt veszély fenyegetne az egyetemen; most azonban egyszerre túlságosan csinosnak tartott mindenki, semminthogy egyedül utazhassam. Hogy megváltoztatja a pénz az emberek véleményét! Nem voltam annyira hiú, mint ahogy gondplták, nem használt a szépségemre való hivatkozás: elutaztam, mégpedig egyenesen Rómába! Egy előkelő, finom kis családi penzióban töltöttem két hónapot. Aztán bekövetkezett egy esemény, amely egycsapásra véget vetett jól megalapozott öntudatomnak, és olyan váratlanul ért, hogy egyenesen a felhőkből pottyántam alá, amikor meghallottam. Ezt a két hónapot — októbert és novembert — azért lsosem fogom elfelejteni. Hiába, Róma felejthetetlen! A csojdás művészi benyomások, azt hiszem, nagyon megkönnyitetk nekem a múlt és a jelen közé ékelődött szörnyű időszakot elviselni. Röviden mondva: egy reggel levél érkezett a számomra, amelyben öreg ügyvédem a lehető legkimélete, sebb formában közölte velem, hogy a bank, amelyik a kej resztanyám vagyonát kezelte, csődbe jutott, és hogy egy árivá garasom sem maradt. Az ilyesmi gyakran megtörténik, az újságban eleget olvasunk ilyen eseteket; enyhe sajnálkozással gondolunk ekkor az áldozatokra. De hogy ez voltképpen mit jelent, csak akkor tudjuk, ha a saját bőrünkre megy a dolog, — mini ahogy egy gyermekkori pajtásom mondta valamikor. Nem |mondhatnám, hogy elvesztettem a fejemet, nem is sírtam. Az Uhlenhusok ilyesmiért nem szoktak sírni, másra tartogatják a könnyeiket. Az én gyerekkori pajtásom — a neve Imost mellékes — éppen azért fogadott a barátságába* mert |nem bőgtem mingyárt, mint a többi lány, ha futás közben jelbuktam és beütöttem az orromat, vagy ha ökölcsapással miéztük el egymás között a nézeteltéréseinket. I Az első percben azért mégis kissé kábult voltam. Tudom, hogy a levél elolvasása után jéghideg lett a kezem, remegő újakkal vágtam ki a bélyegeket ’egy bélyeggyűjtő is! merősöm számára. Azután hangosan, szárazon igy szóltam: i — Természetesen, igy ke lett jönnie! Csengő aranynak hittem a keresztanyám pénzét és kisült, hogy értéktelen i pelyva. Akárcsak a tündérmesékben! Miután ezt megállapítottam, egy nagy kérdést meredt j elém: No és most mi lesz? A penziómban ép most fizettem ki előre a következő hónapot; ha ezt nem teszem, elég készpénzem marad szerényebb életmód mel ett a következő bér negyedig. Visszautazhattam volna Németországba, de kellemetlen volt visszakérni az előre kifizetett pénzt. Azt képzeltem, hogy Rómában könnyebb lesz fogla kozást találriom. mint máshol. Nem tudtam, hogy mennyi éhes idegen les itt a kínálkozó munkaalkalmakra, akik éhbérért adják el testi és szel emi erejüket. A hónap elején voltunk, — volt tehát időm. várhattam és azt hittem, hogy mindenesetre sokkal előnyösebb egy elsőrangú penzióban várni a jószerencsét. Végigjártam az ismertebb állásközvetítőket; ajánlkoztam • a ti n -k o r r e p e t á 1 á s r a, német órákra, művészettörténeti órákra, ajánlkoztam felolvasónőnek négy nyelvben, óránkénti díjazással vagy egésznapi elfoglaltsággal — egyszóval: akármi yen szellemi munkát elvállaltam volna, amihez értek. Vártam, türelmesen vártam és ekkor azt tapasztalatot kellett tennem, hogy az ember bizony bele őszülhet s várásba, ha fenyegetően kopogtat ajtaján a szükség, ha senki sincs mellette, aki megmentse az örvénytől. Csodálom is. hogy a hajam nem őszü t meg ezek alatt a napok alat; legalábbis 10 évet megörgedtem, amint teltek-multak a napok és senkisem kívánta igénybevenni kitűnő szolgálataimét. Aztán eljött a nap, amikor “elutazás miatt” — egy héttel e őbb fel kellett mondanom a penziót. Nyolc napi haladékom volt még — és ha addig nem történik semmi, zálogba kell vinnem az ingóságaimat és el kell határoznom magamat a legnehezebb lépésre: alamizsnakérő levelet kell Írnom az öreg ügyvédünknek. Még hat napom volt — még öt — még négy! Remegő Itézzel kezdtpm csomagolni a bőröndjeimet. Félfülel egyre az ajtó felé figyeltem, hátha levél jön. valamelyik állásközvetítő behív. De nem kaptam levelét. Három napom volt csak hátra. Csodálatosan meleg délután volt, mint egy elfelejtett nyári nap, amit még gyorsan beiktattak a napárba. Az z érzésem, hogy évek teltek el azóta,, pedig csak tegnapelőtt volt, Délután ismét sorbajártam az ál ásközvetitő ügynökségeket, de most is hasztalan. Elvesztettem a reményemet, meg voltam bénulva, először éreztem, hogy hiába küzdők a sors ellen, hiába minden tudásom, akaraterőm, nem bírom megvalósítani terveimet. Roskodozó léptekkel távoztam az elhelyező irodából, magam sem tudtam, merre megyek. Áthaladtam a Via Veneton, a Porta Pinctanán, s a Villa Borghesse fenyőfái alá érve. egyszerre csak úgy éreztem, hogy le kell ü'nöm, pihennem kell. Elvonszoltam magam a pipaccsal szegett rétre, majd betértem a csodás fasorba, amely egyenesen a festői plotához vezet, ahol a hires képtár és szoborgyüjtemény van ebeelyezve. Aztán befordultam egy árnyas, babérfákkal szegett útra és lerogytam egy félköralaku kőpadra. A bokrok közül idehallatszott a négy ló szoborcsoportjával szegélyezett szökőkút vizének csobogása, amint a moszattal bevont szürke kövekre csurrant. Nyugodt, meleg, csöndes hely volt ez. A napfény csillogva játszott azörökzöld fák lombjai között, madarak csi-I Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapj^ Orban's Flowers Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-1479 A csatornát ásás nélkül VILLANYGÉPPEL tisztítjuk U] munkál és Ja viliit •gyárán! vállalunk I 1 \ i 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 J személye# vagy telisfon rendelésén. ( ARAINK SOHASEM ADHATNAK J PANASZRA OKOT. .'S—!.—?; HA GYÁSZ ÉRI A CSAIÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki 'a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADÁS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló család zavartalanul adhassa át magát az utolsó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME T -3075 Temetésrendezők és Balzsamozók cserektek, egy kis mókus surrant át az utón, okos szemével rámtekintett, majd eltűnt a sűrűben. Bogarak zümmögtek az enyhe levegőcen, szúnyogok kergetőztek a napsugárban Mindezt valóságosan láttam, de nem bírtam gondolkodni. Egyre az a kérdés döbbent az agyamba: Mi lesz most? — de nem találtam meg rá a feleletet. Paraszt Dráma — REG ÉNY — IRTA: ABONYI LAJOS —, Milyen bo dogság téged szeretni, veled megelégedni, minden dolgoddal, minden érzéseddel. Milyen jó vagy te, ki ezt a szegény kis árvát is oly forrón tudod szeretni, mintha édes leányod volna! Tudom miért: azért, mert én olyan nagyon szeretem. Szeretsz engem, nagyon szeretsz, azért szereted édes gyermekemet. Olyan boldogok vagyunk, olyan szépen é link mi igy hárman, mintha a menyeknek országában élve élnénk elevenen. És látod, most már elgondolom, ha ez az élet egyszerre megszűnnék, elvennének, elragadnának tőlem, azt mondanák: nem szabad többé az én feleségemnek lenned. Szerencsétlen lennék én, szerencsétlen lennél te, szomorúsággal és szégyennel gondolnánk egymásra, még csak nem is mernénk egymást látni többé. János szemeit törölgette, aztán igy folytatta: •— Ez nagyon gyászos dolog! De megint jön egy másik gondo atom, ez meg valóságos pokol! Van egy szegény, a sok bubánat, a sok szenvedés miatt megtörődött beteges asszony a világon, ki kóborol határról-határra, mint egy koldus, ki ázik, fázik, éhezik, pedig boldog, szerencsés lehetne. Ha nem is bőségben, de legalább becsületesen, gond nélkül élhetne. És csak azért nem éi igy, mert annak is jó szive van, jó szerető asszony. Nem akar egyszerre más kettőt szerencsétlenné tenni, inkább maga marad szerencsétlen, elhagyott, árva, lerongyolódott. — És ilyen marad holta napjáig, elbuvik, elrejtőzik hogy még csak ne is tudja senki, van-e a vi ágon. Még csak édes árva lánykáját sem csókolhatja meg. Jánosnak patakzott a könnye, megpihent, csak úgy folytathatta tovább. — És mind a két szerencsétlenségnek én vagyok az oka — Vigasztald maagdat János, hogy volnál te az oka? — Én küldtem a búcsúra. Ez okozta azt, hogy egymás Lói elszakadtunk. — A szomorú esetnek nem lehettél az oka, hiszen annyi buzgó bucsus odaveszett. — János bó intott a fejével, s ábrándozni látszott. — Mily megfoghatatlan dolog! Mint nem lehet azt érteni, hogy ha el nem veszett abban a szerencsétlenségben miért nem jött vissza a többiekkel. János leikével visszaszállott a múltakba. — Éppen ilyenkor volt, tavasz volt akkor is, szép verő fényes nap, mint a minőt e szép csendes hajnal igér. Kinn ültem a ház végén, a harangok zúgtak, az utca végén piro? zászlókat lobogtatva, szép csendes énekléssel a bucsusok jöttek hazafelé. Azok elébe szóltak a harangok. Mindenki sietett a hazaérkezők örömére. Egyik apját, másik anyját harmadik kedves párját sietett ölelni. Mindenki megölel hette a magáét, én nem ölelhettem az enyémet. Neki cak holt hírét hozták. Szegény Ágnes! Oh, ha csakugyan igazán meghalt volna. — Verd ki fejedből, édes János, azt a gondolatot, hogy ól. Hiszen ha életbe lett volna, vagy ha élne is _ — Hasztalan, nem bírom kiverni fejemből. Hányszor mondtam már, hogy nem álmodtam. Ébren voltam, igy láttam, mint ahogy tégedet látlak most. gondolhatod, mily irtózatos lehetett az. Tudod, hogy igy történt az egész. Hat éves árva volt a nyakamon. Nem volt kedvem sem falunk: ban maradni többé. Eíbujdostam ide, urunk másik falujába,. Itt csak úgy megkaptam az egész házhely földet, áldja meg az Isten érte a jó urat. Mit csináljak a kis árvával egyedül egy magam a világon Megházasodtam másodszor, de tiszta lélekkel, isten látja leikemet, nem bolondjába, meg se gondolva a dolgot, isten megáldott veled, jobbat nem kívánhattam soha. Épen ez bánt legjobban. Ha rossz volnál, talán nem esnék oly nehezen a szivemnek. Tehát úgy volt az egész. Még most is úgy áll előttem a do3og, mintha ma történt volna. Elmondom még egyszer, hogy lássad és ne higyjed, hogy álmodtam. Egy hetes házas voltam. A farsang három napja e’őtt egy héttel esett, nagy hó volt a földön, hideg kemény éjszaka volt. A csibrándi berekben gaiyaztam azelőtt két egész hétig, ott volt halomra rakva a gályám, akkor is épen egy tehénért mentem oda. Az erdc sötét, szomorú, elhagyatott volt, nem járt benne senki, csak én. A lovakat lent hagytam egy vízmosásnál az utón, magam felmentem a hegyre s úgy hordtam a gályát le, háton apródonkén. Nem féltem soha életemben, akkor meg épen jó kedvem volt. Szép fiatal asszony várt rám otthon, akire örömmel gondoltam, fütyülgettem. Te bizonyosan fontál itthon a padkán, a Pollácska öledbe hajthatta a fejét és te meséltél éppen neki, amin a kis gyermek elszunyadt. Nem is gondoltad, hogy ijedten, rém'ü ten jövök haza, szerelmes gondolatokkal mosolyogva vártál. Én is igy gondolkoztam, azért jó kedvvel fütyülgettem és hordtam a fát. Harmadszor fordultam! Épen a vízmosás szélén ballagtam a nyomon, amit magam vertem a hóban, mikor, amint a kocsimhoz érek, felpi lantok, s a kocsi mellett valami emberi formát átok állani. Másodszori ránézésre fölismertem, hogy asszony. Tudia isten miért, miért nem, még ugyan nem is gondoltam, ki lehet, de látására megborzongtam. Megijedtem tőle, mint ahogy a gyengér hivő megszokott ijedni a kisértettől, azután elrémü tem tőle mint valóságtól. Az asszony, bár mereven állt, -reszketett, mint kit majd megvesz az isten hidege. Feje nagy kendővel volt bekötve ez egyedül való volt, ami me egithette, mert a többi -uhája ringy-rongy volt. Egész bokáig állott a hóban, s a íavon fe'ül lába szárait nem óvta semmi a hideg hótol. Megszántam a szegény asszonyt! Szegény koldus aszszony gondo’.tam, aki eltévelyedett, beviszem a faluba. Oda léptem hozzá. így állottam mellé ni! Nem volt annyira tőlem, hogy ha akartam volna, el ne érhettem volna a kezemmel. — Annyira vo't hozzám, mint ide az ajtó. Hajam egyszerre az égnek állt! Az asszony megszólalt! Testemen mintha csak jég futott volna végig. — Megrázkódtam. Megrémültem. A világ egyet fordult velem. Szivem elá lt. Szemeim tele futottak a rémület kényével és elkápráztak. A mi előttem állt. kisértetnek kellett !ennie. Szám akaratom el en mormogta: Minden jó lélek az Istent dicséri! Végem volt! Elvoltam halva. Nem nézhetem oda! Az ami előttem állt, épen olyan volt mint szegény elhalt feleségem Ágnes volt az! Csakhogy soványabb, betegesebb és gápadtabb, mint ha a sírból kelt volna ki. Hajnal van most, szép fényes hajnal, nem sötét éjszaka de mégis borzadok, ha rágondolok. Pörzsi. hogy megnyugtassa, vállára hajtotta a fejét, átölelte, megcsókolta és azt mondta neki: — Képzelődtél! Amit láttál nem volt valóság. Az ha más nem, csak kisértet lehetett. János a fejét csóválta. — Az nem volt kisértet. Szólt hozzám! 'Feleltem neki! Szót váltottunk. Azt kérdezte: én vagyok-e? Ajkam ramegett, dideregtem s feleltem neki, hogy én vagyok., Kérdezte: ha él-e még Pof ácska Feleltem!. Ég), föld összezavarodott előttem, bele fogódzkodtam a kocsi oldalba és feleltem mindenre, magam sem tudom mit, ahogy álmában szokott beszélni az ember, hogy maga sem tudja mit. Nem néztem arra a világért se csak engedelmeskedtem neki, mint egy nagy hatalomnak, ki testemet leikemet megkötötte CleveLoans HOME - AUTO - BUSINESS * PERSONAL LET US HELP YOU 70 CONVENIENT. COMPLETE BANKING OFFICES nemet tun« limn i«»uki fiimin* Good Reading for the Whole Family •News • Facts •Family Features Tha Christian Scianc* Monitor Ona Norway St., Boston 15, Masa. Sand your newspaper for the time checked. Enclosed find my check er money order, t year $18 □ • months $9 0 i months $4.5® Q Noma Address n-u ízlésesen és méltányos árban készít el minden virág rendelési és továbbit az or <zág vagy a nagy világ bármsly részébe. GAYER'S FLORAL SHOPPE Tel. 734-2700 22660 Lorain Rd. HA NINCS, AKI FöZöN és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kiván élvevettel és egészséggel elfogyasztani, amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE ROAD finom eledelek HAZA VITELRE Is ksphaiek. Elizabeth Kish, tulajdonos ÉRTESÍTÉS Tisztelettel: tudomására adom ismerőseimnek és általában a magyarságnak, hogy SZEMÉSZETI - OPTOMETRY RENDELŐMET 3924 Lorain Avenue MÁRCIUS 10-én, SZOMBATON MEGNYITOM Rendes RENDELŐ óráim: d. e. 9-től 12-ig és délután 1 órától 5:30-ig. Minden nap vasárnap kivételével Esténként is rendelek ELŐZETES megállapodás alapján. DR. ARTHUR Z. KÖVESDY Szemész - Optometrist TELEFON: 281 - 9555 TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVÍTÁS ART'S RESIDENTIAL ROOFING UJ TELEFONUNK: 247-7722 ART SEGEDY, tulaj, házi tel. KIngswood 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. 1 S RENDELJE MEG A VAJDA ALBERT szerkesztésében LONDONBAN megjelenő FAKUTYÁ-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer Si. London, W. 1 England, Europe vagy az Egyesült Államokban: 146 BRIDGE ARCH. SUTTON WALK, Waterloo LONDON. S. E. 1 Telefon: WAT 7533 Egyes szám ára 20c — Előfizetési ára félévre $2.40 egy évre $4.80 Megjelenik havonta kelhet 1-én és 15-én. S S s
