Az Ujság, 1962 (42. évfolyam, 1-48. szám)

1962-02-22 / 8. szám

FEBRUARY r22i'l$€2 AZ ÚJSÁG 3 OLDAL «tarn ( Folytatás) Csak Széchenyi, ki csupán azt kívánja, hagyják öt dol­gozni, bízik most is a jobb fordulatban. A tél folyamán Kovács Lajos elvégezte az ő irányelvei alapján a javasla­tot a magyar közlekedési ügy rendezéséről, melyet ő — vo­nakodva báj- —, betegsége miatt kénytelen volt magáé­nak vallani és melyet a “Fel­séges Hazának” ajánlott. Tud­ta. mennyi mindenféle orszá­gos és magánérdek várja kie­légítést javaslataiból, melyek­ből a kormány segedelme nlkül nem lehet semmi. Ez volt az az alap, melyen szi­lárdul állott, melyen népsze­rűségé nem szenvedett csor­bát. Elhatározta, hogy “letöri Kossuth szavait”. Budapestről kiinduló centrális vasuti-rend­­szert akart, mely minden vi­lágtájban elhatol az ország határáig és melyet jó közutak hoznak összeköttetésbe min­den vidékkel. Ez a terv — mai hálózatunk alapja — elle­ne van Kossuth régi tervé­nek. a centrifugális alföldi-fi­umei vasútnak. Széchenyi személyesen v meglátogatja Kossuthot A nagy gróf február 27-én meglátogatja hatalmas ellen­felét, felszólítja, fogjon vele kezet e nagy mü megalkotá­sában és. felkéri, legyen ülnö­ke a vasúti tanácsnak. Kos­suth mindent visszautasig Ő nem tud engedelmeskedni, tisztviselő sem lesz soha, még akkor sem, ha egészen füg­getlen magyar minisztérium lépne hivatalba. Szegény a­­kar maradni. "Nem alszik, nem eszik, lefogy. Már benne van a revolució fanatismusá­­ban.” (Széchenyi Naplója). Meg volt tehát “a forradal­mi fanatismus,, Kossuthban már a párisi események hi­re előtt is. E fanatísfnusban része lehetett annak az elke­seredett küzdelemnek, melyet annyi ideje vívott, csalódásá­nak, a politikai élet minden­napos munkájával járó izga­tottságnak. De általános oka sem hiányzott. Először is a demokrácia va­lóban utat tör már magának. A városi elemet, bármely nyu­godt, mégis csak izgatja ren­dezésének soká húzódó kér­dése. Izgatja a nemesi ura­lomnak és gőgnek előrelátha­tó megszűnése, vagy legalább csökkenése. A jobbágyot váll­­sága, felszabadulása, adója könnyítése tartja izgalomban. Az oly izgatok, mit Madarász László vagy Perczel Móricz, különben is elenyésztették a különbséget a kis-nemes és a paraszt közt. Több éverí át rossz a termés, 1847-ben, mint Európaszerte, nálunk is nagy az Ínség és a szükölkö­­dők tömegesen özönlenek a városba, hol a közjótékony­ság alig tud segíteni rajtuk. De közjogi tekintetben sem hiányzott a századokon át ö­­röklődő ok: az ország függése a bécsi kormánytól. Ez most jót akar, de nem képes reá. Financiális bajai­ban, az olasz bonyodalmak kö­zepeit, nem képes előrete­remteni azt a pénzt, mely be­ruházáshoz, urbérváltsághoz feltétlenül szükséges. Adót most már a nemestől is köve­tel. ki még nem tudhatja, nem használják-e fel ép hazája el­adómentességének felál­dozását. Annyira érzik az osz­trák nyűgöt, annyi ok van a bizalmatlanságra hogy még Széchenyi is türelmetlenül felkiált: Magyarország­aik egészen be kell olvad­nia Ausztriába, vagy saját tengelye körül forogn’a. Az orvosláshoz vezető utat tisztán látja az ellenzék. Va­lóvá kell tenni az 1790: X. t.­­cikket. Magyarország függet­lenségét és valóvá kell tenni a kormány függetlenségét a nép képviselete által. Ezeket követeli a megyék közvéle­ménye és az ifjúság zaja. Kos­suth már első beszédében kö­veteli az ország szabadságát, Pázmándy Dénes az ország befolyását akarja biztosítani a külügyekre, noha elismeri ezek közösségét. István nádor hiába áltatja magát azzal, hogy mindenki adszurdum­­nak tartja az 1790:X'. t.-cz. lé­nyegét, a budgetet és a fele­lős minisztériumot. A leány­zó nem halt meg, csak aludt. Mihelyt Kossuth érzi, hogy Széchenyi közlekedési javas­lata megerősítheti a kor­mányt, feléleszti. Február 25- én a felől tanácskozik az el­lenzék: nem kellene-e a Fel­séghez feliratot intézni, kér­ve őt, adjon alkotmányt min­den népének. Már arról is bs­­szé'nek, hogy az olasz szabad­ság elnyomására nem szabad használni magyar katonasá­got. Még az ellenzéken is nyilatkoztak e szándékoknak a . régi tekintélyek, csak Bo­nis. Madarász és Asztalos csatlakoztak Kossuthhoz, de azért világos volt, hogy csak­ugyan kezében “az üszők, mellyel lángra lobbanthatja szalmaviszonyaink',a:t.” Feb. 28-án már sok idegen elem tolong a követi táblák körül, akár a francia forradalom­ban. Az ifjúság már többször össze is csap - katonasággal. A régi rendszernek már csak a katonaság az egyet­len fenálló bástyája. Meddig lesz az? És nem i­­téli-e maga a természet halál­ra azt a rendszert, melynek fentartói a 76 éves Metternich és a 79 éves Radetzky? Forradalmi szellem uralko­dott hát mindenfelé. Az a kettős meggyőződés: hogy a jelen állapot e’lenkezik a köz­jóléttel meg az, hogy tartha­tatlan és megdöntése nem is kerül nagy erőfeszítésbe. A márciusi napok. Kossuth beszéde. Metternich bukása. Bécsbe február 29-én ér­kezett meg a párisi forrada­lom győzelmének hire. Met­ternich természetesen büsz­kén kijelentette, hogy előre látta Lajos Fülöp bukását, de az akkori viszonyok közt mégis nagy csapás gyanánt hgtott 'reá az esemény. Álta­lános európai zűrzavartól kel­lett félni. A tőzsdén rohamo­san hanyatlottak az állampa­pírok. A közönség félve az u­­jabb devalvációtól, siet be­váltani bankóit s Bécsben, Prágában, Pesten, demég Győ­rött is ostromolják a bankot. Metternich még ebben is csak Batthyány Lajos cselszövését I látia, ki a szegény népet iz­gatja, l\ogv a kormánv he’v­­zetét megnehezitse. A he’y­­| zet egész komolyságával az Frar>du aezgő M többféle High Ball* RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenu* Tel. WO 1-9586 Why sky - TTocTka - Scotch - Gin - Bourbon - Rum kapható üvagekb«n kivitelre Is. SO-aél többféle rör van mindig készenlétben Ha party ran a házénál, ná­luk nagy k«cv«aintid kuh í Ab államkance.lár sem volt tisz­tában. Pozsonyba másnap jött a hir. Március 2-án koníerenciát tar­tottak. Kossuth elhatározza, hogy megteszi indítványát a kormány felelőssé tételére vo­natkozólag. A konzervatívok, de Széchenyi is, hiába igye­keznek őt lebeszélni. Még azt sem érhette el Szécnenyi, "hogy legalább még egyszer aludjunk’. (Mettermciine Naplója, 1848. március 4.) Balog Kornél, Győr konser­vativ követe március 3-án szóvá tette a bank helyzetét. Kimerítő felvilágosítást kí­vánt a kedétyek megnyugta­tására. Ütána Kossuth tette meg azt az indítványát, mely kiinduló pontja a parlamen­­tarismusnak, nemcsak nálunk, hanem Ausztriában is. Beszéde elején arra kéri a rendeket, emelkedj enk a helyzet magaslatára. A bank súlyos helyzetébe belesodor­­tatik Magyarország is, bár voltakép semmi köze az osz­trák financiához. Ezért szük­séges a külön magyar finánc­minisztérium felállítása, mert a nemzet csak igy gondoskod­­hatik a trón díszéről, saját szükségéről, polgárai vagyo­nának biztonságáról. I Mikor annyi nemzet nyeri vissza szabadságát, sokszoro­san fájdalmas, hogy mi fá­radhatatlanul Sisyphus kövét 1 gördítjük. Háládatlan mun­kában vész el annyi nemes e­­rő, annyi hü tehetség. “Igen is, t. rendek, mi rajtunk egy jfojtó gőznek nehéz átka ül, egy sorvasztó szél fu reánk, mely idegeinket megmerevíti és lelkünk röptére zsibbasztó­­lag hat”. A birodalom kor­mány abszolutista rendszere és a magyar alkotmány közt három századon át ellentét áll fenn, mely miatt haladásunk alkotmányos iránya nincs bizt tontva. De nemcsak emiatt aggódik, hanem azért is, hogy burokra^;: kus mozdulat' ín­ség válságba sodorja a mo­narchiát és a hazát végtelen bajokba bonyolíthatja. 1790- ben nem törődtek a nemzet­közi po' itikával és Francia­­ország belügyei miatt vesze­delmes, a pénzügyi bukást maga után vonó háborúba el­egyítették a [nemzetet. En­nek most nem szabad meg­történnie. Kossuth, Lajos beszéde .Folytatjuk) Madame Dupont 'kisku­tyája véletlenül megivott egy tálka benzint. Nyomban rohanni kezd körbe az ebéd lőasztal körül. Kétségbeesve | hívják ki az állatorvost, aki ! tűnődve nézi az asztal kö­­jriil keringő kutyát, majd igy szól: — Nem kell aggódni, asz­­szonyom! Ha kifogy a ben­zinje csak meg fog állni.... '«915* >«0!* 'vgSSSK Ház kiadó vagy eladó vagy land con irac a1 apján is elfoglalható East 124 és St. Clair tájé­kán, a Lancelot Ave-n. A fenti G szoba 70 dollár, A lenti 6 szoba 75 dollár, gázfűtés van. Garage a’ nincs. AZ EAST 113ih STRETEN, délre a Union Avenuetől — 5-5 szobás duplex, gázfűtés. A házbér h,avonta 80 dollár , Ha érdekli, hivja fel IV 6- 3773 este 9 óra után. A lakások rögtön elfoglal MINDENKI JEGYEZZE MEG Ha kisebb vagy nagyobb baja van a Televisionnal bármely gyártmány la, teljes garancia mellett megjavítjuk Steve G. Szabó B. F. G. — TV Iskolázott és vizsgázott, szakképzett television Javiló. 2656 EAST 126th ST. SW1-4544 RA1-0567 Halgassa mg! Donó-Halmos Rádió Programját minden szombaton este 6:30-tól 7 óráig -az 1490 diaion Petőfi Sándor: AZ APOSTOL RÉSZLETEK AZ APÓSTÓL BÓL A férfi fölkelt asztalától. Az ágyhoz ' lépdsgélt lábujjhegyen. Megállt előtte összevont karokkal. £- el'jcndolkcdék: ' Végiére boldogok Vagytok, szeretteim! , Az életet nem érzilek. Levette vállaltokról az álom E nagy su'yt, mint napestig hordotok. Szegény, szegény szeretteim. Én istenem, hát jobban szereti Az álom őket, mint én szeretem, hogy Ez tes^i őket boldogokká. Amikké én nem tehetem? Te b.isz mindegy, elég hogy boldogok . , . Aludjatok, kedveseim. Aludjatok, jó éjszakát!'' Megcsokolá a három alvót. Szentháromságát c°?-ládéletének, Á'dásadólag terjeszté föléjök Kezét (hogy e kéz mást nem adhatott Nekik, mint puszta áldást!) S helyére visszaballagott. Még egy szelíd tekintetet Vetett a népes nyoszolyára, E-rv oly szelíd, édes tekintetet, Melytől az alvók álmaikban Rózsák és angyalok között mulattak. Aztán kinézett ablakán. Beléje nézett a. sötétbe. Nézett beléje oly merően, mintha Fel akarta volna gyújtani Vakfényével lángoló szemének. Hol járhat e virrasztó férfi lelke? Mely utat választott s kit keres? Amint bolyong azon magasban. Ahol csak őrültek s félistenek Merészelnek s birnak fölszállani! Ledobta a ház és nap gondjait, mint Tojása, héját a madár. Kikelt s röpül. Az ember meghalt benne s él a polgár. Ki a családé volt elébb. Most a világé; Ki három embert ö’elt az imént. Most milliókat ölel át. Ott fönn csattognak lelke szárnyai, Honnét a föld olyan parányinak Látszik, mint a. megégett Papír b.amván a szikra. Sebes röptében ahogy plsuhant Egy-egy csillagnál, ez megreszketett A gyertyalángként, melyre rá leheltek. Röpült, röpült. Miljom s miljom mérföldnyire Van egyik égi test a. másikától, S azok mögötte még is Oly hrteleni maradtak el. Mint vágtató lovas mögött Sürü erdőben a fák S midőn immár fölül volt A csillagoknak, milüárdjain, Elért . . elér* . . . A mindenség végére tán? Nem ... a mindenség közepére! S ott volt előtte, K.i kormányozza a világokat Pillanatával, Kinek valója fény, S kinek szeméből minden szikra egy nap Mit földek s holdak forganak körül. És szólt a lélek, az Ős-sze’lem fényében fürödve. Miként a hattyú fürdik A .tónak átlátszó vizében: "Isten, légy üdvöz, légy imádva! Fölszállott hozzád egyik porszemed, hogy Előtted leboruljon, S elmndja: hü fiad vagyok, atyám! Kemény pályára utasitál. De én nem zúgolódom. Sőt áldalak, mert azt mutatja ez, hogy Szeretsz, hogy én választottad vagyok. A föld lakói elfajultanak. Eltértek tőled, rabszolgák levének . . . Rabszolgaság, ez a bűnök szülője, A többi ennek apró gyermeke. Ember hajol meg emberek előtt! Ki embertársának fejet hajt. Az isten, tégedet csúfol! Meg vagy csúfolva, isten, off a földön; De ez örökké nem maradhat igy. Dicsőségednek helyreállni kell. Egy éltet adtál én nekem, atyám, S én azt szolgálatodra szentelem. Mi lesz a dij? vagy lesz-e dijam. Nem kérdezem; A legrosszabb rabszolga is kész Fáradni, hogyha megfizetik érte. Én dijkivánat, dij reménye né’kül Fáradtam eddig, s fáradok tovább is. Da lesz iv.tzlTr.~TZ, s nrgy jutalmam lesz Azt látni majd, hogy embertársaim Rabokból újra emberek levének. Mert én őket, bár vétkesek, Véikökben is fölötte szeretem. Adj, isten, adj fényt és erőt nekem. Hogy munkálhassak embertársaimért!" így szólt a lélek. És visszaszállotl a nagy égből A földre a kicsiny szobába. Hol elzsibbadva várfa őt a test. i A férfiú fölrezzene, Hideg futott át tagjain. Veríték folyt le homlokán . . . Nem tudta, ébren volt-e eddig. Vagy álmodat? . . . Ébren volt, mert elálmosodni kezdett. Nehéz pilláin ült az álom. Fölszedte fáradt tagjait. És vánszorogva vitte A földön fekvő szalmazsákra. Ki fönn az égben járt imént, Ottan hever most durva szalmazsákon! Mig a világ hóhérai Selyempárnákon nyugszanak. Óv a világnak jótevője, Darócon h.entereg. (FOLYTATJUK) FIÚ, VAGY LÁNY? . Este hét óra volt. A fia­talember tizedszer tette meg az utat a kórházi folyo­són, a műtő előtt. Most azt kezdte játszani, hogy csak a fekete kockakövekre lép, a fehérke kihagyja, de ami­kor egy nővér alakja tűnt fel a folyosó végében, abba­hagyta a különös járkálásí és az órájára nézett. A nővér benyitott a műtő­be, néhány pillanatig oda­­ben volt, aztán kijött. — Sokáig tart még? — kérdezte izgatott hngon a fiatalember. A nővér mosolyogva tette karjára a kezét. — Nyugodjék meg.... Min­den fiatal apa türelmetlen ilyenkor. Még néhánv porc és már meg is hallja a gye­­reksirást.... ; Ezzel továbbsietet. A fia­talember megint megnézte óráját, aztán ide-oda topo­gott. Látszott rajta, hogy a legszivesebben felrántaná a műtőajtót és berohanna. Idősebbápoló jött ki az e­­gyik teremből, nagy kosár­ban lepedőket vitt. Amikor meglátta az izga­tott fiatalembert, mosolyra húzta a száját. — Fjut vár, vagy lányt? — Lányt — mondta a fia­talember és megállt. — Mondja.... nem lehetne be­szólni? — Azt nem lehet! — ment tovább a lepedős ápoló. — Gyújtson rá, aztán mire vé­­gigszivta a cigarettát, már ;tt is lesz a kicsike. A fiatalember megint e­­gyedül maradt. Most lóug­­rásszerüen járta végig a fe­hér köveket és időnként ide­gesen rángatta a bajuszát. A mütő ajtaja most kitá­rult. Fehér köpenyes tanár lépett ki. A fiatalember kimeresz­tett szemmel nézett a műtő­be, ahonnan sivitó gyerek­­sírás hallatszott. — Gratulálok! — nyúj­totta feléje kezét a tanár. —Három kiló hetven.... fiú! Fiút vár, ugy-e? — Nem, kérem.. —mond­ta zavartan a fiatalember,— Össze tetszik téveszteni..„.Én az Ilonkát várom..a műtős­nőt.. fél nyolcra mozije­gyünk van. kelyhét. Dorbézolt, szeret­kezett, kártyázott. Egy rö­vid év leforgása alatt 40 e­­zer korona adósságot fize­tett ki helyette az apja, ki a délvitdéken gazdag földbir­tokos yolt. Egy ízben sokat veszített a kártyán. Fizetni nem volt képes, zálogba tett becsület szavát tehát egy golyóval váltotta ki. Öngyilkossá lett. Az apja hazavitette a holttetemét, s illő gyász­pompával helyeztető örök nyuvóra; aztán drága már­­ványsiremléket helyeztetett hantjai föl; a melyen nagy aranyos betűkkel csupán ez a jellemző mondat'volt föl­­irva: Itt nyugszik 40,000 korona. ADÓSZEDŐ HIVATAL Találkozik a földbirtokos a megyei székvárosban e­­gyik ismerősével. — Hová mégy, bátyám?— kérdezi tőle. — Ide ni, ebbe a nagy ház­ba, —válaszol ez a pénzügy­igazgatósági épületre mu­tatva. — Az adó-hivatalba? — Nem én, a szedő-hiva­talba. — Igaza van, bátyám, a legjobb akarat mellett sem lehet azt adó-hivatalnak ne­vezni, mert még ott senki­nek sem adtak semmit. — De bizonyadtak , — koldusbotot. KÜLÖNÖS SZERENCSE — Doktor ur, mondja az aggódó feleség az idegor­vosnak — a férjem külön­leges idegbajbal szenved. — Honnan gondolja? — Néha crák\,r: át be­szélek hozzá és amikor be­fejezem, kiderül hogy egy szót sem ha1 lett az egész­ből. — De asszonyom, —: kiált í fel az orvos — ez nem kü­lönleges idegbaj, ez külön­leges adottság. NEKI IS. — Doktor ur, mondja re­megő hangon az operációs ; asztalon fekvő beteg — meg ■ őrülök a faelemtől.... Ez ' lesz az első műtétem. — Nyugodjék meg, — mondja a sebész—nekem is. TERMÉSZETES TI A LA L HIVE Betegek ülnek az orvosi várószobában. Múlnál: az órák, telnek az órák, de sen­ki sem kerül sorra. Egy-zer csak feláll az egyik székből egy öreg ember és igy szól: — Azt hiszem legjobb lesz, ha hazamegyek s meg halok odahaza természetes halállal. KÜLÖNÖS Sí RI RAT Szűk volt neki már a vár­megye, feljött hát Buda­pestre. Nem tanulmányai folytatása végett, hanem mulatni, élvezni. És élvezett. Fenékig ürité az édes örömök mámoritó BOTLÁSBAN IS VAN KÜLÖNBSÉG Egy alföldi megyében a statáriális bíróság egy sze­gény cigányt is halálra í­­télt„ akinek ártatlansága persze már az ítélet végre­hajtása után, — kiderült. E végzetes tévedés miatt a főispán szemrehányást tett a rögtönitélő bíróság e­­gyik tagjának. — Hja, az megesheíik, méltóságos uram, — men­­tegetődzik a bölcs férfiú. Nincs olyan ló, ame’yik meg nem botlik. — Igen, igen, — egy ló, de egy egész istálló!—felel­te csípős gúnnyal a főispán. HŐSÉG Mindenkinek feltűnt, hogy a fiatal hirlapirót mostaná­ban csak a kis szülésznő nélkül lehet látni, ho^ tt az­előtt állandóan együtt vol­tak. — Mi van a művésznővel? Már nem jártok együtt? — kérdezte valaki a minap a hirlapirótól. — Ah, dehogy járunk, — feleli az, — hiszen olyan ő, mint ez a nagy hőség. — Hogy-hogy? — Nem lehet kibírni! TELEPHONJAINK; A nyomda és lap teleofnja: GA 1-5658 Res. FA. 1-1154 HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkiismeretesen elvégzi a LEGMÉLTANYOSABB díjszabások mellett Ifi. Ricxó J. János Lukács István JOHN J. RICZO MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1 8900 Magyarország Története

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents