Az Ujság, 1962 (42. évfolyam, 1-48. szám)
1962-11-22 / 43. szám
• OLDAL AZ ÚJSÁG NOVEMBER 22, 1962 IMBOLYGÓ FÉNY Javában benne voltunk a csevegésben, amikor Fritz .... vagyis Burgfried báró várat]Janul odalépett hozzánk es azt mondta, hogy nagyon örül, megismerkedtünk egymással. Keaobu egyedül beszéltem Fritz-cel, megkérdeztem, hol t-'iálom meg az édesanyját ebben a tömegben, mert .■szeretnék tőle valami fontos dolgot megkérdezni. Felkacagott, amikor a ^kérdésemet meghallotta. .... Csak nem képzeli, hőgy az anyám eljött a fogadásra? Wem'ismeri az anyámat, Oliva! Akkor megy csakel, ha okvetlen muszáj, de akkor is szörnyei* szidja előtte is utána is az embereket. Mért nem keresi fel az anyámat, ha beszélni akar vele? Megmondtam Fritzrek, hogy nem tudtam eljutni hazulról és hogy azt reméltem, hogy majd itt találkozom a bárónővel. ... Igen: és mi az a fontos dolog? .... kérdezte komolyan; de a szeme mosolygott. ... Nem adhatom át az üzenetet? Ha netalán az anyám szabónőjének a címét akarná megkérdezni, úgy azt tanácslom, inkább ne tegye. No, de most látom csak, hogy nincs szüksége az öltözözködésre vonatkozó jótanácsokra. Tyü, a teringettét! .... Bocsásson meg Oliva.... maga úgy néz ki, mint.... — Mint lady Desmond uszályhordozója! — vágtam a szavába és elvörösödtem mérgemben. — Épp azért akartam az édesanyjával beszelni, meg akartam kérdezni; maradjak-e lady Desmondnál vagy sem? Ha nem maradok, még ma szólnom kell. — De hiszen csak, egykét napja van nála! És már ott akarja hagyni? Miért? ... kérdezte Fritz elkomolyodva. — Bosszul bánnak magával? .... Éppen ellenkezőleg.... túlságos jól bánnak velem. Einalmoznak pénzzel, ruhákkal, már ékszereket is kaptam, . magyaráztam, dühös pillantást vetve elefántcsontszhi ruhámra. .... Nos ? És? És...? faggatott Fritz, amikor elhallgattam. .... Többet követelnek magától ezekért a szép dolgokért, mint amit teljesíteni lehet? ..... Ezt még nem tudom megítélni. Egyelőre még csak tady Desmond temperamentumától félek. Hogy helyesebben fejezzem ki magamat; nem az ő temperamentumától lélek, hanem attól, hogy én fogyok ki abéketürésből.......Megért engem? Fritz finoman elmosolyodott. ... Oh, igen...... mondta; ... nagyon jól megértem, Maga mindig könnyen kifoyott a béketürésből .... természetesen csak akkor, ha felingerelték. .... Jó, hogy ezt elismeri, .... feleltem kacagva...... Uf most az a kérdés: eltűrjem-e,, hogy felingerelnek? .... Én is kérdéssel felelek, Oliva: miben állapodott' meg lady Desmonddal kilépésére vonatkozólag? .... Semmiben sem. Hacsak az e havi fizetésemnek az. elfogadása nem egyértelmű valami megállapodással. ... A törvény annak veszi. De nagyon nehéz itt tanácsot adni. mert nem ismerem a közelebbi körülményeket. * Ekkor pár szóval elmondtam Fritznek az esetet .... nem említettem meg azonban, hogy. lady Desmondot oroz-j va mégis lefényképeztem, ükért1 részletek megbészélé-1 sőre igazán nem volt idei és a hely sem volt erre alkalmas. .... ■ ' H 'V'~ "V ■ ■ ? Fritz nem felelt fin ingyárt.; különös kifejezést öltött az arca, amiből nem tudtam kiokosodni, annál is kevésbé, mert a szemében kemény lehy'vilfánt*'*' fef roájd^me*" gint kia'udt, mielőtt tudtam volna, mit jelent. Kis é távolabb álltunk a nagy tömegtől, egy erkélyajtóban; bármely pillanatban kiléphetett valaki az erkélyre. Az erkélyhez tartozó szalon közepén ült lady Desmond, öregebb urakkal és hölgyekkel körülvéve? arcát felénk foditotta, de, hogy i itott-e bennünket, azt nem tudom, mert nagy fekete pápaszeme eltakarta a tekintetét. Talán nem is lát ilyen messzire? — Oliva, nem tudok magának most határozott tanácsot adni, — mondta Fritz kisvártatva. .... Meglehet, hogy esetleg üzenni tudok. Ha azonban ez mondjuk a vacsoráig .... nem sikerű1, az sem baj. Nem hinném, hogy nagy akadálya volna annak, hogy akár azonnal is felbontsa lady Desmonddal való kapcsolatát: barátságosan el lehet ezt majd tetézni. Ha az öreg hölgy megint elvesztené az önuralmát, egyszerűen át jön a palazettóba. Édesanyám háza mindig nyitva áll maga előtt. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozz* a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló család zavartalanul adhassa át magát az utolsó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME 1-3075 Temetésrendezők és Balzsamozók j Esküvőkre, lakodalmakra és j S minden más alkalomra j J a legszebb virágokat kapj& j í Orbans Flowers J \ 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 j rmgjr te SORAS ARAINK EM ADHATNAK A Szelisztyei Asszonyok ■i « — REGÉNY — IRTA: MIKSZÁTH KÁLMÁN (dqk szokás szerint a szegélyét csókolják. — Ejnye canis mater! — duhösködött az udvarbiró. Menjetek el onnan, de mindjárt! Mit nyálazzátok össze á gubernátor uram ruháját? keljetek fel és mondjátok mé'szaporán,, hány férfi kell, aztán menjetek a pokolba! Az asszonyok iölkeltek, összebújtak, mint a libák s maguk közt tanácskoztak eleinte csak susogva, de aztán )üind éíeokebben, nagy gágossal, úgy, hogy végre majd hajba kaptak. .... Hát még sem állapodtatok meg? sürgető őket Sándor Benedek uram. . . No lássuk csak hány lélek van a faluban? Háromszáz. — De abban férfi is van? — A pópa, a harangozó és egynéhány pendeles fiú. — Hány férfi óhajtanátok tehát? A küldöttséget vezető idősebb asszony, Marj unka, felhúzta a szemöldökjeit a homlokára, mintha mélyen gondolkodna, aztán a szivére tette kezét s igy felelt: — Háromszázat, domnule, minden lélekre egyet. — Ostobaság! — pattant fel az udvarbiró...... Hiszen a háromszáz lélekben benne vaunak azon felül a serdü letler leánygyermekek és az elaggott asszonyok. .... Kétségkívül. — Hisz akkor aztán több jutna egyiktekre egy férfinél. ....Istenem, istenem! .... sóhajtott fel az első sorból egy koromfekete hajú fiatal menyecske, szemérmetesen lesütve a szemeit. — Hát olyan nagy baj lenne az? — vágott közbe önkénytelenül egy merész tekintetű, piros pozsgás arcú asszon tele pattanásokkal a homlokán. — Oh jó uram, .Sándor Benedek nagyuram .... kiál-PANASZRA OKOT. TETÓ — CSATORNA és KÉMÉNY JA VITAS ART'S RESIDENTIAL ROOFING UJ TELEFONUNK: 247-7722 ... Fritz mondtam meghatottam Eleinte nem isi tudtán, mást mondani. Majd még.s hozzátettem: .... 1 Nem gondolja, hogy könnyelműen rendelkezik az édesanyja házával? Hiszen meg sem kérdezte! Napsugaras, ragyogó mosolyra derült Fritz arca és ez a mosoly egyszeribe visszahozta nekem a gyérnekkori pajtásomat, Burgfriedék kertjét a virágzó magnóliafával, a régi, boldog éveket. Ezt a mosolyt most láttam először az arcán it? Rómában és amikor megszólalt a hangja is az volt, mint amikor nekünk, kislányoknak felolvasta Nausika csodálatos történetét: __Én ismerem az anyámat és az anyám is ismer engem: nem kell'sokat kérdezni. íla zörögni is fog egy kicsit, vagy szívből kikáromkodj a magát, az sem baj, csak haszna! az egészségnek A szive tárva-nyitva lesz, hogy befogadja a fiatalt lányt, akit kézenfogva elvezetek hozzá— Fritz, kérem.... dadogtam, mint egy buta kis liba; forogni kezdett velem a terem, a hangzavar beledübörgöt á fülembe és mégis mintha végtelen messzeségből jött volna hozzám. — Oliva, hiába minden tiltakozás. Legalább is velem szemben hiába tiltakozik! — mondta vidáman........ Amikor tegnapelőtt tíz hossza esztendő után viszontláttam tudtam, hogy sosem felejtettem el magát, nem is fogom se?,e elfelejteni. Amire a későbbi években néha úgy gondoltam, mint valami édes, boldog gyerekkori szamárságra, az nagyon mélyen belegyökerezett a lelkembei Vagy talán maga még ma is azt gondolja, hogy az én drága, kedves, de rettenetesen jelentéktelen Lilli húgomnak fordítottam i.e az egész Homéroszt ott a magnóliafa alatt? Csak nem hiszi, bogy egy húszéves fiú ily mély érzésekre képes a tizenkétcsztendős hugocskája iránt?., De most jó volna helyet vátoztatnunk.... Azt hiszem, naplómnak ez az utolsó oldala igazán nem tartozik Windmüller doktor urra. Nem tartozik az ügyre, teljesen magánügy. Pusztán a személyes gyönyörűségemre Írtam le, ki i? tépem a jegyzeteimből, mielőtt ezt az Írást a kandallóba rejtem. Ezt is csak a hiányzó oldalszám magyarázata gyanánt irom le. Ez a lap a magam igzolására is szolgál, hogy miért adtam olyan zavaros feleleteket az embereknek, akikkel a beszélgetésünk után társalogtam, úgyhogy néha egészen meglepetten néztek rám. De most már nem törődtem vele, legalább is nem éreztem annyira megalázónak, hiszen nem muszáj tovább koinédiáznom. (Olíva kisasszony izgatottságában, kimerültségében elfelejtette kitépni az oldalt. Mivel előzetesen nem figyelmeztetett rá, elolvastam, természetesen elégedetten mosolyogva. Hála Istennek, Burgfned Fritzet nem kell féltenem! Dr. F. Windmüler) twtt fei M arj unka nevetve és megvillantak a fehér fogai .vagy kettő már hiányzott is). — Nézd meg csak, hány darázs ói, röpköd egeytlen rózsa körül és se a darazsaknak, se a rózsáknak nincs semmi bajuk. — Asszonyok, asszonyok — leddé őket fejcsóválva az udvarbiró. Adjatok valamit az istenre is! Ne legyetek o- Jyan telhetetlenek, mert bizony megharagitjátok ő nagyágat ts visszavonja, amit Ígért. Az asszonyok megszeppentek egy kicsit s utoljára is abban állapodtak meg, hogy adjon hát, amennyit adhat, de ad|a minél hamarabb. II. FEJEZET. JUVENTUS VENTU&.......... Fe'e volt Írva tehát a nagy királyi könyvbe: ‘Gubernátor promisit.’ (A kormányzó megígérte.) Ezt onnan többé a macska se kaparja ki. Hanem hát ennél a könyvnél is akad még különb könyv, a végzet könyve. Ebbe meg az volt beirva, hogy az ifjú Mátyás király egy napon elfogulja az ő nagybátjat, a mindenható Sziilágyi Mihályt és bezáratja Világos várába, még mielőtt a szelistyei asszonyokról gondoskodnék. ;Az asszonyok jól csinálták a maguk dolgát a kormányzónál,, de a szelistyei pópa rosszul járt közbe az Úristennél, nem tudván kieszközölni elegendő időhaladékot a kormányzó számára. A nagybátyja királlyá tette a kis Mátyást fogolyból, az pedig viszonzásul fogollyá tette a nagybátyját. Ilyen bolondos csereberék gyakran esnek a történelemben. A nagy királynak ez volt talán az egyetlen igazságtalan tette, s furcsa, hogy épet. emiatt lett a titulusa. Igazsáságos M tyás.’ Mert a Szilágyi tekintélye szörnyűképpen megkopott volt mar. Hiszen természetes is. Akár lapát van a kormányzó kezben, akár seprőd, egyképen szeretnék kiütni. És szinte hallani véljük a kis falusi kúriákban, amint hírül hozzák furmányos szekeresek, lovat patkoltató utasok, levelekkel szertejáró csatlósok a Szilágyi becsukakatását, hogyan lélegzenek föl a kis nemesek ‘no hála istennek,’ s napokig, hetekig, sőt hónapokig tárgyalják egymás közt a nagy eseményt. .... Eh no, a kis Mátyás! Ki hitte volna ezt? Terringette, a saját nagybátyjával bánik el igy. De épen ez a szép. Ami igazság, Igazság. Nagy király lesz abból! és ezzel eldőlt a Mátyás sorsa, a nép szive megnyílt és befogadta öt. Mert aki a nép szivébe be akar jutni, kci i, iiogy a íantaziajába fogózzéK. hi a iem maga az ifjú király, mert kemény keze volt, de puna szive, csakhamar sajnálni kezdte az esetet. Álmatlan ejszaxáin gyakran megjelent előtte, szemrehányó tekintettel. Es nappal is vaami titkos bánatot olvasott az ed es anyja szemében. A sors úgy akarta, hogy egy napon kezébe került az a kön;.v, amit a nagybátyja Balthazar diákkal vezettetett az állami ügyekről. Kérelmek, ígéretek voltak ebbe ^.jegyezve. A király lapozgatott benne s azt gondold n.ag..uan: bizony illő voina eezket beváltani. Mert amit a kormányzó mondott, az végre is annyi, mintha a király mondta volna. Lan hat, hogy a többi közt a szelistyei asszonyok dolga is újra napfényre bukkant, sőt a király kíváncsiságát a szokotnál is élénkebben felköltötte a különös bejegyzés, hogy férfiakat kérnek a királytól .... s a kormányzó megígérte. No ez valami kapitális bohóság lesz. Utána kell járni, de tüstént. Hadd szedelődzék föl Prónay Balázs uram s elutazván a szebeni grófhoz, Dóczy Györgyhöz, tudja meg apróra az ügy mibenlétét, —mert a király1 meg akarja tartani, amit a bátyja Ígért. Épen rossz időra esett ez a kiküldetés. Az apró ügyek eisuttyanak a nagyok közt, de Buda most csendes volt egy fűszál se rezgeti a politika mezején. Nem is volt más üiskurálási thóma, csak a különböző tervek és ötle tek, hogy hogyan kellene a koronát haza keríteni a né mettoi. De ez a tárgy is elkopott már, megmondta az öreg Gary,: — Vagy vassal, vagy arannyal. Nincs erről több mondanivaló. Szóval uborka szezon volt az udvarnál s ilyenkor valódi csemege számba ment a Prónay útja. Dologtaian apródok, léha udvaroncok kihasználták pikáns trics-tracsra cs éretlen élcelődésre. Kelemen diák gúnyos verseket irt, persze az Újlaki megbízásából ilyen címmel: ‘A paripatik’ (A kappan régi neve — paripa-tik — paripa lyuk.) útja Erdélybe. Ez a nyomorult versezet magát a királyt se kimélte, ahogy tudjuk. Egy vékony dime vásárol egy újságot..kéf candy bort... vagy negyven órányi világítást egy 100 wattos körtéből ART SEGEDY, tulaj, házi lel. KIngswood 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. RENDELJE MEG A VAJDA ALBERT szerkesztésében LONDONBAN megjelenő FAKUTYÁ-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer St. London, W. 1 England. Europe vagy az Egyesült Államokban: 146 BRIDGE ARCH, SUTTON WALK. Waterloo LONDON, S. E. 1 Telefon: WAT 7533 Egyes szám ára 20c — Előfizetési ára félévre $2.49 egy évre $4.80 Megjelenik havonta kétszer 1-én és 15-én. A Candy bárok gyors energiát adnak. Az újságok tudósítanak. És a világítás —, természetesen senkisem sem akar sötétben enni és olvasni. A villanyosság szükségszerűség. De a vilianyosság furcsa egyvalami. Minden hónapban számla érkezik érte otthonába. Megnézheti a számlát, szorítsa ujjai közé, és a számokat olvassa hangosan. Ez a lényeges. Kézzelfogható figyelmeztetés valamire, amit vásárolt. De mit? Ez a bökkenő a villanyosággal. Nem láthatja, nem hallhatja, nem is szagolhatja. Sohasem szoríthatja egy csinos dobozba cs nem is mondhatja: “Nézd, kedvesem, vettem egy uj villanyosságot. Vájjon nem lesznek-e a szomszédok irigyek?” De egy háziasszony mondotta nekünk, hogy egy hónapban számon tartotta a villany számláját és rájött: “Az elmúlt hónapban 74 órán át rajta volt a TV. Kimostam és meg is szárítottam 21 nyaláb mosásra való ruhát, 175 szelet kenyeret pirítottam, naponta 18 percig porszivoztam. És a fürdőszoba lámpáját 67 órán át égettem ...” Számításba véve a világitó körtéket, a készülékeket, és az effajtát, 63 villany segítsége volt otthonában. A villanyosság erővel látja el a készülékeit is. Megvilágítja világitóit. Hosszú, nehéz órákat dolgozik otthona tájékán. Ma még mindig a viílanyosság átlagos egysége a lakó negyedek fogyasztóinak a valóságban 11% százalékkal olcsóbb, mint 1946-ban. Hegy van az, hogy a tényleges villany számlájának összege nem kevesebb 11 százalékkal, mint 1946-ban? Ön szereti a villanyosságot. Szereti ä mosógépet, a száritót, a kályhát, a refrigeratorokat, a piritókat, a porszívót, a TV-t. Több és jobb készülékei vannak, több világítása is van. Többet is használja azokat. Kétszer annyi villanyosságot használ, mint 1946-ban. A villanyosság a legnagyobb olcsóság a költségvetésében ma. Ma egy dime-val elég villanyosságot vásárolhat Fogadunk is abba a dime-ba, hogy most is vásárol vele. 7m ILLUMINATING^«^ An Investor-owned Company Serving The Best Location in the Nation I XZJSL