Az Ujság, 1961 (41. évfolyam, 1-50. szám)
1961-05-18 / 20. szám
, OLDAL AZ ÚJSÁG MAY 18, 1961 Szerelem és Érdek —REGÉNY— IRTA: E. KÖNIG A bankár leeresztette a kezét, bosszúsan ráncolta bazontos szemöldökét. — Tehát nem tud felejteni? — mondta szemrehányóan. — Ha elfogulatlanul gondolja át az akkor i helyzetet, ön is belátja, hogy nem járhattam el másként. — Mégis mindnyájunk számára jobb lett volna, ha másként jár el — felelte Tauber ugyanolyan hangon.—Eliz boldogabb lett volna, talán még ma is élne és ön is elkerülhetett volna sok bosszúságot, megaláztatást! — Vejének csődje.... — Már ezt is tudja? — szakította félbe Hansen feszengve. — Hja, ha az ember a jövőbe láthatna és mindent előre tudhatna! Minden jel arra mutat, hogy ön Amerikában jelentékeny vagyonra tett szert, de vájjon akkor is igv meggazdagodott volna-e, ha feleségül veszi a leányomat és nem megy Amerikába? Elizt az ön oldaláról is elragadhatta volna a halál: mindent egybevetve: valószínűleg nincsen oka arra, hogy szemrehányással illessen engem. — És az a hazugság, amellyel, elutazásom után bemocskolta a becsületemet?! — felelte Tauber éles hangsúllyal és szűrös tekintettel nézett a bankár szemébe. — Ki mondta ezt önnek? — kiáltott Hansen megdöbbenve. — Tegnap este a ‘'Fehér Hattyu’-ban szálltam meg Heidenné ebben a dologban Eliz bizalmasa vol. Hogy merészelt engem ezzel a becstelen gazsággal vádolni, amelyet, mint ahogyan nagyon jól tudta, nem követtem el?! A bankár zavartan igazította meg szemüvegét és Tauber átható tekitete elől elfordította arcát. — Belátom, hogy ezzel igazságtalanságot követtem el őn ellen — mondta — és ezennel bocsánatot kérek. Becsületszavamra kijelentem azonban, hogy, csak a lányom előtt vádoltam meg, más senki nem tud róla és meg kell értenie, hogy miért tettem. Tudtam, hogy Eliz még mindig sokat gondol önre, annak ellenére, hogy őn elutazott; attól tartottam, hogy ez férjének tudomására jut és megbolygatja a békés családi életet. Csupán csak ettől való félelem indított arra, hogy lányom előtt befeketítsem az ön emlékét; megtiltottam neki, hogy bárkinek is beszéljen erről. Eliz azonban mégis kiöntötte szivét Heinennének. Higyja meg, hogy ha tudtam volna, nem helyeseltem volna ezt a tettét! — Annál rosszabb! — felelte Tauber. — Maga azt akarta. hogy Eliz megvessen engem, távollétemben nem védekezhettem és barátaimat megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy sikraszálljanak mellettem! — Bevallom, helytelenül jártam el — folytatta Hansen — bármilyen elégtételt kíván tőlem megadom. Óhajtja hogy a nyilvánosság előtt kérjek bocsánatot öntől? — Nem óhajtom azt — válaszolta Tauber ridegen —, ilyen módon az egész városnak tudomására jutna ez a vád és az emberek szívesen hisznek minden rosszat. Azt mondanák, hogy visszafizettem az elsikkasztott összeget és cserébe kötöttem ki a nyilvánosság előtt bocsánatkérést. — Ahogy óhajtja; szívesen megteszek mindent, csak arra kérem, hogy ami történt, legyen a multté és ne haragudjék löbbé rám. Hiszen minden csak azért történt, mert boldognak akartam látni a gyermekemet és ha téves utón kerestem a boldogságot, azért már eléggé meglakoltam. Tauber vállat vont és kalapjáért nyúlt, nem érte be ezzel a magyarázattal. Szivében éppen olyan haraggal távozott volna, mint ahogyan jött, ha ebben a pillanatban nem lép be a bankár unokáj a. Tauber meglepetten tekintett a karcsú, szőke leányra Egykori szerelmesének hii hasonmása volt. Ugyanaz a mély kék szempár, ugyanaz a lelkes tekintet, ugyanaz a magas, tiszta homlok és hullámos, aranyszőke haj korona! Mély meghajlással fogadta a fiatal leány köszöntését és első pillanatban szólni sem tudott; órákhosszat tudta volna szótlanul csodálni ezt a bájos arcot. A bankár, akinek figyelmét nem kerülte el a hatás, amelyet unokája Tauberre tett, bemutatta őket egymásnak. Ellen arra kérte a vendéget, hogy foglaljon helyet, a bankár egy széket tolt oda unokájának és néhány könnyedén odavetett kérdésből hamarosan élénk beszélgetés fejlődött MAGYAR TESTVÉR! Segítsd ADOMÁNYODDAL RUTGERS NEW JERSEY ÁLLAMI EGYETEMEN az amerikai városok társadalmi életéről, amely rendkívül érdekelte Ellent. Tauber kellemesen, érdekesen tudott előadni és Ellen tudományszomját nem lehetett kielégíteni; végül is a bankár vidám nevetéssel vetett véget a kérdések őzőnének és Ellen mosolyogva bólintott, mintha azt mondaná, hogy nagyapjának ugyan tökéletesen igaza van, de nem szívesen hajt a figyelmeztetésre. — Szinte azt hinné az ember, hogy Amerikába akarsz utazni — mondt Hansen évődve. — Miért, olyan lehetetlen ez a gondolat? — válaszolta a fiatal leány vidáman. — Távoli országok és népek mindig nagyon érdekeltek és Tauber ur olyan színesen és megelevenitően Írja le azt, amit látott, hogy órákhosszat el tudnám hallgatni anélkül, hogy belefáradnék. — Akkor kérd meg vendégünket, hogy látogasson meg a legközelebbi napokban — mondta a bankár és lopva kutató pillantást vetett a magas, szálas férfi napbarnított arcára. — Kosarat kapok, ha arra kérem, hogy tiszteljen meg bennünket látogatásával? — fordult Ellen Tauberhez, aki már teljesen megfeledkezett haragjáról és haragja okáról. — Ellenkezőleg; boldog vagyok, hogy ebben a megtiszteltetésben részesülök — felelte. — És ekkor nem veszi zokon, ha terhére vagyok kíváncsiságommal ? — Hogyan is hiheti ezt? Boldog vagyok, ha minél többet kérdez tőlem. — Melyik nap lesz tehát szerencsénk? — Amikor parancsolja! — Holnap? — A legnagyobb örömmel — bólintott a férfi. — Tehát holnap ebédre várjuk magát — mondta Ellen vidáman, mialatt felállt és kezet nyújtott a vendégnek. Tauber kezet csókolt. — Viszontlátásra! Ellen még egyszer kedvesen rámosolygott, megbicentette a fejét, azután kilibbent a szobából: Tauber ragyogó szemmel ámulva nézett utána. — Maga elfogadta meghívásunkat, tehát meg kell bocsátania és el kell felejtenie a múltat — mondta a bankár, felriasztva Taubert álmodozásából. Tauber egy pillanatra eltakarta a szemét, aztán hirtelen elhatározással kezet nyújtott az öregurnak. — Unokája kedvéért megbocsátok — de engedje meg, hogy most eltávozzam; régen eltűnt boldog órák emléke tölti el lelkemet, sezretnék magamra maradni vele. Hansen melegen viszonozta Tauber kézszoritását és megértőén bólintott; az ajtóig kisérte és azzal a kéréssel vált el tőle, hogy elgondolkozva nézett a magas férfi után, akinek tétova léptei mély megindultságról tanúskodtak. Hansen Hugó, miután visszatért irodájába, sokáig járkált fel és alá. A ráncok a homlokán elárulták, hogy komoly gondolatok foglalkoztatják, terveken töpreng, amelyeknek keresztülvitele egyelőre nagy nehézségekbe ütközik. — Ez lenne a legegyszerűbb és legjobb megoldás! — gondolta magában és megállt íróasztala előtt. De nem akarta elhamarkodni a dolgot. Legelőször is meg kell tudni, mennyi vagyona van Taubernak és hogyan szerezte; a legfontosabb pedig az, hogy Tauber ne is sejtse, milyen tervei vannak vele, mert félő, hogy visszariadna. A legjobb úton van; csak igy tovább! Ravasz mosoly villant fel ajkán, megigazította aranykeretes szemüvegét és az iróaztalon álló órára nézett. Aztán megint nagy léptekkel járkálni kezdett a szobában. Úgy gondolta, hogy legokosabb lenne, ha átvenné Tauber vagyonának kezelését, bankja ilyen módon hamarosan ismét a régi kerékvágásba zökkenne. Annyi biztos, hogy Tauber tüzet fogott, most már csak szítani kell a lángot, akkor hamarosan teljesen hatalmába kerítheti és úgy gyúrhatja, mint a viaszkot. Kihúzta az Íróasztal egyik fiókját és piros szalaggal átkötött csomagott vett ki, belőle, amely nyilvánvalóan le-I TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVÍTÁS ART'S RESIDENTIAL ROOFING 3037 E. 123rd St. WY1 -6406 ART SEGEDY, tulajdonos — házi tel. 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. \ Gyógyszereket az óhazába csők c SAJÓ PATIKÁVÁ küldOnl HAJÓ SÁNDOR oklevél«« GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-8488 Francia pezgő és többféle High Ball* RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 AThysky - Vodka - Scotch - Gin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre 1». >0-nél többféle sör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, niank nagy kedvez« ni fai k»Ji a «irt Good Reading for the Whole Family •News • Facts • Family Features The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Mass. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. I year $18 □ 6 months $9 □ 3 months $4.50 □ Nemo Address veleket tartalmazott. Szép szóval fog megpróbálkozni — gondolta — a két bolondos gyereknek be kell látnia, hogy ostobaság amit akarnak. Melléyzsebébe csúsztatta a csomagot és még sokáig járkált elgondolkozva fel és alá. Senki sem zavarta, már régen delet harangoztak, senki sem volt az irodában, a bankár zavarhatlanul sétálhatott végig az összes termeken, amelyeket nagy üvegajtók kötöttek össze egysmással. Végül felment lakásába és vidám arccal lépett be az elegáns ebédlőbe, ahol Ellen már várta. Szótlanul kanalazták a levest, majd a pecsenyénél a bankár az amerikai vendégre terelte a szót. Ellen láthatóan szivesen fogadta ezt a beszédtárgyat. — Érdekes ember — mondta — örülök, hogy közelebbről megismerhetem és kedvemre beszélgethetek vele. Ugy-e, csak kalandvágyból vándorolt ki? — Nem egészen — felelte Hansen és vállat vont. — Boldogtalan szerelem űzte el innen. — Úgy, hiszen annál érdekesebb! — Igazán? — évődött a nagyapa. És tudod kibe volt szerelmes? A te édesanyádba! Ellen egyre növekvő csodálkozással szegezte kék szemét nagyapjára, de az a ravasz vonás az öregur szája szögletében elkerülte figyelmét, amúgy sem találhatta volna ki okát és jelentőségét. — Es édesanyám? — kérdezte. Édesanyám is szerette? — Lehet, hogy Tauber azt hitte, de nem úgy volt — felelte Hansen közönyös hangon —s ha szerette volna is, ez a szerelem teljesen reménytelen lett volna. Édesanyád édesapádhoz ment feleségül, Tauber pedig az esküvő után a zonnal kivándorolt. A boldogtalan szerelmesek is megvigasztalódnak egyszer, akárhogyan is bizonygatják, hogy meghasad a szivük. Mondd csak, gyermekem, nem titkolsz valamit előlem? v — Én? — kérdezte Ellen megdöbbenve. — Bizony te! — bólintott a nagyapa — , mondd csak, egész tiszta a lelkismereted? Ellen nagyapja szemébe akart nézni, de az öregur koma ly szigorú tekintete előtt le kellett sütnie szemét és zavarában elpirult. — k szívnek vannak titkai nagyapa, amelyekről az ember senkinek sem beszél — mondta halkan. Kétféle mérték —REGÉNY— — Ez Külhborn műépítész ur villája? — Igenis, kérem, — felelte a kert rácsoskapuját felnyitó feketeruhás, fehérbóbitás szobaleány. — Kit jelentsek be? — Weidenau Albert. Egyébként itt a névjegyem. — ö, felesleges.... a nagyságos kisasszony azt mondotta, ha Weidenau ur jön, csak vezessem egyenest a parkba; ő ott várja. Méltóztassék csak erre jobbra végigmenni a nyirfasoron, a kisasszony amott az ezüstfenyőknél üldögél. A szobaleány titos mosolygásai nézett a jelzett irányba elsiető elegáns, magas férfi után. Ez hát a hires Weidenau szobrász?.... Ágnes Külhbornék szobaleánya, nem volt nüértő, de annyit már ő is tudott, hogy a városi park gyönyörű szabadságszobra és a városháztéré a váras elesett hőseinek emlégmüve Weidenau művészi munkája vált. Azt is tudta, hogy a szobrász azt is tudta hogy a szobrász özvegy s hogy két gyermekét Elfit s Fredyt, akik már néhány hét óta itt vendégeskedtek, Rita kisasszony agyonkényeztette; Ágnes most már tudta, miért, mert most már látta, hogy a gyermekeknek milyen gyönyörű ember az apjuk. . Weidenau Albert ezalatt elért a jelzett pontra és még mielőtt a nyirfasorból kilépett volna, megtorpant és megigézetten gyönyörködött az elébetáruló elragadó képben. Az aranyszőkehaju, hamvas barackarcu, nagy, sötét, álmatagszemü, fehérbeöutőzőtt, csodaszép fiatalleány az ugyan csak fehérruhás kát gyermeknek valami nagyon szép mesét meslhetett, mert a kicsinyek tágranyilt szemmel, mohó figyelemmel hallgatták. Weidenau müvsztekintete nem győzött betelni a meseszerű képpel, energikus, naptól zománcozott férfias arca ellágyult, világosszürke szemének tekintete megindult volt. Mikor most előrelépett, Kühlborn Rita mélyen elpirulva, boldogan kiáltotta: — Gyerekek, itt jön apukátok! — s mig a két gyermek örömujjongással szaladt Weidenau elé, ő is felállt és kezét nyújtotta: — Mát azt hittem, lekéste a vonatot, vagy valami akadályozta az eljövetelben? Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ ingatlanforgalmi irodájához. JONEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALES« MANEK ÁLLANAK A MAGYAhSAG SZOLGÁLATÁRA A Floridai éleinek megfelelő szép, kényelemre berendezett latcóházak vagy nagyobb, jövedelmez® több szobás és több lakásos épületek. EUGENE PRAGER, REALTOR 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-64« MIAMLFLA. Félórai késésünk volt, meg aztán itt is jó időbe telt, mig tájékozódtam. Hiszen tudja, először járok itt Augenauban! — Fődolog, hogy végre itt van! — Hát igazán örül ? Forrókutató tekintetére Rita kissé zavartan sütötte le aszemét: — Természetesen, valamennyien üdülünk, hogy végre néhány napot itt tőit nálunk. Mamát egyébként ki kell men fenem, a szabónője betelefonálta Bécsbe és csak a papával j"n viissza -autóval. Egyelőre be kell érnie az én társaságommal. — Amniek lelkemből örülök, mert legalább zavartalanul megkösznhetem ezeket a boldog napokat, amelyekkel szegény kis árváimat megajándékozta. — Azért nem érdemiek köszönetét, sőt én köszönöm, hogy rámbizta őket. Nézze, milyen pompás színben vannak L_ De most menjünk be, bizonyára fáradt.. — Nem, nem.... ellenkezőleg.... — a karjaiba kapott két gyermeket visszaállította a férfi a földre és kutatón nézett körül. — Hol van Marscher kisasszony? — Azt hiszem, ott hátul kézimunkázik az üvegháznál. — Ha nem bánja, vigyük oda hozzá a gyermekeket és sétálj unk egyet. — Szívesen.... legalább megmutatom a kertet. Weidenau a két gyermeket kézen fogva ment amerre Rita mutatta' az irányt. A kicsik versenyezve, mohón beszélte a “Gondüző-villa“ csodáiról, a park végén a tó hatyuiról, a nagy, színes, legyezőfarku kényeskedő páváról; az öreg kertészről, aki a legszebb gyümölcsöt adta nekik, meg a soffőrről, aki olyan gyönyörűen fütyől.... Marchner kisasszony csaugyan ott ült az üvegháznál. Kedves, jóságosarcu, öregedő leány volt, aki még Elfi születésekor került a házba, mint házvezetőnő és később, úrnőjének halála után az anyahelyettes szerepét töltötte be a gyermekeknél. Ahogy mostmár a gyermekek nélkül, a park sűrűjébe hatoltak, Rita karját Weidenau a karjára fektette és gyöngéden magához szorította, majd kis elfogódott csend után megkérdezte: — Rita, csakugyan nem volt terhére vesződni idegen gyermekekkel ? — De hiszen a maga gyermekei és én annyira szeretem őket! — És az apjukat, Rita. . azt is tudná égy kicsit szeretni? Rita nem felelt, de minden szónál beszédesebb tekintete; édes odaadó mosolya megadták a kellő választ; mert Weidenu, felbátorítva, hirtelen karjaiba ragadta és forrón ajkon csókolta. — Szerelmem--mindenségem__ Te legédesebb ezen a világon. Leültek a padra az árnyas fák alatt és szorosan egymáshoz simulva, szerelmükről beszéltek, a szivükben úgyszólván az első találkozásuknál kipattant érzésükről. A városi parkban, a gyermekjátszótéren látták először egymást, egy koratavaszi napon. Marschner kisasszony ott ült a körülötte játszó két gyerekkel; Rita, aki egyik szomszédos pádon sütkérezett anyjával, megszólította a gyönyörű gyermekeket és mikor apjuk az autóval érték jött, Rita már nagyban összebarátkozott a gyermekekkel. Röviddel utóbb egy zsuron találkoztak s ahogy Weidenau tréfásan megjegyezte, ekkor megtörtént a kikerülhetetlen és ő már a szerelem hálójában vergődött.. Mikor aztán először látogatott el Külhbornékhoz, a bécsi lakásukon, akkor már tudta, hogy Rita kezében van a sorsa. — És mégis, minden erőmből küzdöttem a sorsom ellen, mindent elkövettem, hogy meneküljek bűvkörödből, hogy elfelejtselek, ezért is vállaltam azt a szobor megmintázást a Gleinstetter -kastélyban__ — De hát miért, te gonosz ? — Mert megfogadtam, hogy a gyermekeimnek sohasem adok mostohát, hogy nem fogok újra nősülni — felelte a férfi s most odahajolt és szinte ijedten kutatón nézett Rita szemébe. — De te igazi anyjuk leszel, ugy-e Rita.... Te nem leszel mostohájuk? — Soha! — hangzott a nagyon komoly válasz. — Hiszen már ma is úgy szeretem őket, mintha saj át gyermekeim lennének. — Köszönöm! — Weidenau megkönnyebbülve csókolta meg Rita kezét. — Mert lásd, nem bírnám elviselni, ha ez másként volna; úgy érezném, hogy szegény elhalt anyjuk emlékét megszentségteleniteném. Annyira imádta a gyermekeket. csak értük élt és utolsó kérése az volt, hogy ne adjak nekik mostohát. Mondom: küzdöttem a szerelmem ellen, de mikor tavasszal visszaj öttem Gleinstettenből és láttam, milyen önfeláldozóan törődsz a gyermekeimmel és ők is milyen rajongva csüngnek rajtad, ekkor még a gyermekeim szempontjából is igaztalannak éreztem a halott utoltö kívánságát, mert hiszen, ha ezt a kívánságot teljesítem; őket ismegfosztom a családi levegő melegétől. — Nagyon szeretted az első feleségedet? — Nem, — hangzott a becsületesen őszinte válasz; — távolról sem úgy, mint téged. Szerelmi házasság volt szó sincs róla, de a rövid, futó mámort nyomon kővette a kijózanodás. Klára egész érzésvilágát az anyai ösztön töltötte be, bennem is csak a gyermekek apját szerette. Benső, lelki életem, művészetem, munkám nem érdekelte. Békésen éltünk együtt, de nem voltunk boldogok és mikor tüdőgyulladásban váratlanul gyorsan meghal, alig éreztem magam elhagyatottabbnak, mint életében. Ennek most már két éve. Mikor Klára meghalt, Fredy négyéves volt, Elfi öt. ‘ Itate" PB-lé RENDELJE MEG A VAJDA ALBERT szerkesztésében LONDONBAN megjelenő FAKUTYÁ-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer Si. London, W. 1 England, Europe vagy az Egyesült Államokban: 146 BRIDGE ARCH, SUTTON WALK, Waterloo LONDON, S. E. 1 Telefon: WAT 7533 Egyes szám ára 20c — Előfizetési ára félévre $2.40 egy évre $4.80 Megjelenik havonta kétszer 1-én és 15-én. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóváhagyásává!. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló család zavartalanul adhassa át magát az utolsó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA. IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME 1-3075 Temetésrendezőkés Balzsamozók működő ’ p’'^ s itt magyar tanszéket fenntartó ^'ISVSB Amerikai Magyar Intézet , , munkáját! Az amerikai magyarság történetének egyik legjelentősebb fejezete ennek az Intézetnek alapítása; nyelvünk, múltúnk, ■ kultúránk jövőbe átmentése s méltó hagyaték képen az utá! nunk következő generációknak átadása valamennyiünkre feladatot s ezt a feladatot az Amerikai Magyar Intzézet utján végezhetjük el együttesen! ~ ÁLLÍTSON emléket elhunyt SZERETTEINEK EGY EMLÉK-ADOMÁNNYAL! Minden adakozó nevét megörökítjük. Minds« adomány art adóbevallásnál levonható. Minden adomány erre a címre küldendő: u*. AMERICAN HUNGARIAN STUDIES pit FOUNDATION American Hungarian Institute P. O. Box 1084 New Brunswick, N« J.
