Az Ujság, 1961 (41. évfolyam, 1-50. szám)
1961-11-30 / 47. szám
AE ÚJSÁG NOVEMBER 30, 1961 AZ IFJÚSÁG JOGA —hegénr Túl nagy áldozat ez tőle, mely meghaladja az erejét. Úgy érezte, hogy még ha örökre is kárhozik, képtelen ilyen nagy á'dozatot meghozni akkor, amikor ugyérzi, hogy a szeretet lény, a világon mindenért kárpótolja. — Nem, ehh.-" nem volt elég lelkiereje!.... S ekkor hirte’en Winterstein Brúnó halálsápadt arcát látta maga előtt, amint behunyt szemmel, örökre lezárt ajakkai ieküdt az ágyában. Azért halna meg, mert a fia, az ő nevelt gyermeke, aki a világon mindent neki köszönhetett, engedi, hogy ez bekövetkezzen, mert nincs annyi akaratereje, hogy érte áldozatot hozzon. — Nem, nem! ő nem lehet okozója apja halálának. A fiatalember fájdalmában felhördült és kezeivel eltakarta az arcár. Winterstein Brúnót kötelessége minden körülmények közötti megmenteni. Még ha ebbe bele is pusztul! — Mi az? Mi történt? — kérdezte Rosemarie szelid hangon. — Talán a tanár ur állapota megint rosszabbra fordult? Észrevette a szeretett férfi feldúlt arcát. Halványan derengeni kezdett benne a tudat, hogy ez az óra valami emberfölöttit, valami elképzelhetetlent kíván tőle is. l)e nem akarta elhinni. Malte lassan-lassan erőt vett izgalmán. — ivem rosszabbodott az állapota, legalább is egyelőre nem — felelte hadkan. — Azonban, hogy ez a javulás tartós is meredj on, egyedül tőled függ, Rosemarie. — Tőlem? — kérdezte a leány, olyan feldúlt arccal és olyan kétségbeeséssel a hangjábán, hogy a férfi nagy fájdalmában lefogyott a lábai elé. Kezeivel átonta a leány derekát és lassan beszélni kezdett. — Rosmarie, csoda történt az utolsó éjszakán! A veled való beszélgetés után Winterstein professzor erős akaratereje igyőzte a sulvos betegséget, az élniakarás csodát müveit es a halál rngyala legyőzötten távozott. Mi, orvosok is csodát látunk ebben. Feladtuk a reményt és ő mégis d'íadaUraskodott a krízisen. A láz alább hagyott, az árverése is egyenletesebb; éjjel mélyen aludt. Ugylátszik most már teljesen a javulás utján van. Ám azért még mindig nagyon beteg. A kiállott súlyos betegséget egyszerre nem lehet úgy letörőim, mintha semmi sem történt volna. Sőt, mégha leljesen felépül, akkor is visszamarad belőle valami. Beteg és megviselt, szive sohasem bírna el nagyobb izgalmat, és azért is nagyon kímélni kell őt ettől?.... — Megértesz engem, te drága teremtés? — kérdezte a fiatalember. — Szemeidből jól látom, tisztában vagy vele, hogy mire gondolok és szavaimnak a jelentőségét is felfogod. Irántad érz.-tt nagy szeretetet és bizalma majd meggyógyítja a proesszort Ha ellenben elhagyod őt és ő ráeszmél arra, hogy mi szretjük egymást, el lehetünk akkor készülve a legnagyobb szerencsétlenségre. Az a véleménye Sanders tanácsosnak is, hogy ha már teljesen felgyógyult is, akkor is távol kell tartani minden izgalomtól. Ezt a váratlan gyógyulást is csak a nagy örömnek és nagy boldogságnak köszönhetjük.. A nagy boldogság teljesen meg fogja őt gyógyítani és egyedül te, Rosemarie, tudod az életét megmenteni. Azért is, az életét a te kezedbe helyezzük. Rosemarie csendesen ült a férfi szenvedélyes beszéd ,je alatt csak időnkint borzongott végig karcsú testén az irtózat. Hirtelen kiszabadította kezét Malte kezei közül és arcát tenyerébe rejtette, miközben elfojtott zokogással a hangjában, suttogta: — Azt hittem, szerelsz engem! — Rosemarie! — kiáltotta — te kételkedsz irántad érzett érzelmeimben? — Hát nincs okom rá? — kérdezte remegő ajakkal a leány. Hiszen már elmeséltem néked, hogy mi mindent köszönhetek Winterstem Brúnónak! Az életemet, azt, hogy itt tanulhattam s hogv az lettem, ami vagyok. Mindenért csak néki tartozóra hálával. Apám helyett az apám volt és most én egyem őt szerencsétlenné? Nem, ezt nem tudom megtenni! Hogy az én jövőm hogyan alakul, azt egyelőre nem tudom, de annak, aki apám helyett apám volt, a gyilkosa meg sem lehelek! Az élete rám van b'zva, mert az orvosa vagyok. Az egészségéért én vagyok felelős. Milyen lelkiismerettel álljak majd egyszer az Ur itélöszéke elé. ha most önzésemben magamra és nem rá gondolok? Rosemarie kis/abaditbtta magát a férfi karjai közül, mellyel az magához akarta ölelni. Felállt és halkan mondotta: — Neked csak a boldogságról kell lemondanod, de nekem fel is kell á'c’oznom magamat. — Hát azt hiszed, hogy a te áldozatot nagyobb, mint aminő az én lemondásom? Azt hiszed, hogy engem nem gyötör a tudat, hogy más férfié leszel? Amikor Rosemarie most ránézett Malte szenvedő arcára és látta, hogy a fiatal orvos mennyire kinlódik, a szive mély részvéttel telt meg iránta, mert szavaiból kiérezte, szemeiben fellobogni látta az önfeláldozás szent tüzet. — En gyengébb legyek talán mint te? Nekem nincs u.jyahesak kötelezettségem vele szemben? Elképzeled, hogy még egyszer vidám lehetnék, tudva azt, hogy az én hibámból történt olyasvalami, amire rossz rágondolni?.... —mondotta a férfi. Rosemarie az ajtó felé indult. — Menjek most be hozzá? — kérdezte. — Többizben kérdezősködött más utánnad. Igen, be kell hozzá menned— Akkor megyek is — válaszolta Rosemarie. S a leány nem sirt, nem panaszkodott többet, de az ajka körül kirajzolódott vonás erős elhatározásról tett tanúbizonyságot. A férxi megiepeüdve vette észre a nagy változást, ami a lányban végbement. Ez a nagy áldozatkészség meghatotta. — Nem nyújtanád ide még egyszer a kezedet — nem akarsz többé a szemembe nézni? A leány egy pillanatra megtántorodott. Malte tek:nlete olyan könyörgő volt, hogy nem tudott annak ellentállni. Odalépett melléje. A fiatalember karjaiba zárta a leányt és úgy álltak szorosan egymás mellett, vágyódó tekintettel, halálosan szomorú szemeikbe i. Ajkaikkal közeledtek egymáshoz, de azért nem csókolták meg egymást. Tistzeletben tartották a nagyrabecsült ember jogait, akinek Rosemarie menyaszszonya volt és aki annyire megbízott bennük. — Isten áldjon meg, kedves gyermekem, soha többet nem fogok nőt úgy szeretni mint, ahogy téged szeretlek. Sohasem foglak eltelj feni, Rosemarie — mondotta a férfi. — Isten áldjon meg téged is Malte — súgta alig hallhatóan a leány. — Ha azt akarod, hogy soha meg ne szegjem a fogadalmamat és ígéretemet, akkor kerüld el a alálkozást velem. Jgy-e megígéred ezt? — Megígérem, mert úgy kívánod — válaszolt tompa hangon az orvos. Rosemarie kiszakította magát a férfi karjaiból és mintha üldözték volna, szaladt ki a szobából. Malte kétségbeesésében összetörve, magába roskarva maradt a helyén. 1» i t *1 , Az ápolónő mosolygó arccal vezette Rosemariet Winters t ein tanár ágyához. — Csak egy pillanatra proesszor ur — mondotta az ápolónő —, mert a túlsók beszéd felizgatná! A tanár arcát megint elöntötte az a nyájas derű, mely betegeire olyan üdvö1- hatást gyakorolt. — Majd vigyázok magamra, kedves nővér — mondotta és kezével barátságosán intett az ápolónő felé, aki azután nesztelenül hagyta el a szobát. , A jegyesek egyedül maradtak. Paraszt Dráma —REGÉNY— a ^Hiányosságért úgy fizetne, ahogy használja Ha minden alkalommal, amikor egy villanyos készüléket bekapcsol vagy ráteszi a kapcsolót, egy pénzdarabot kellene betennie, hamarosan elismerné, hogy néhány oentért órákon vagy napokon át működésben tarthatja otthonában az egyes villany készülékeket. Számolja össze a villany ily módon való használatának költségét— tegye össze a penniket és akkor meglesz az egész havi tényleges villany számlájának fedezete ... a költségvetésében a legnagyobb kedvezmény. 7Ze ILLU M S NATI N G äb litvtttor-owned Gosipsny Serving The Best Ucitisn ih the Matio« Gyura bácsi legalább igy gondolkozott. Neki visszketege volt Marczit minden tárgynál alkalmazni. —- Ha mesélt, igy mesélt: — Hol volt, hol nem volt, a világon egy vén banya, aki olyan öreg volt, mint a Marczi nadrágja, akinek képén annyi ránc volt, ahany folt a Marci szűrén, annyi foga, á hány szál szakálla (Marczinak egy szál sem volt), olyan savanyu mosolygásé, mint a milyen a Marczi csókja lehet. Megmondhatná a Panni, ha valósággal az ecetágy sava-; nyubb-e?.... No már azért azután Panni mormogott egy kicsit, a többi röhögött. — Marczi házassága se volt messzebb, mint a milyen messze túl lakott az operenciához az a vén baiiya, kiért úgy éltek haltak a szép királyfiak, mint ahogy élnek-halnak ezek a. mi leányaink a mi Marcinkért. A mese igy tartott végesvégig. Mindig Marczi, mindig csak Marczi. Mikor a mesének vége volt, Marczi még se maradt el, azért csak ott volt minden szóban. — Hideg-e az éj oda kinn? — volt a kérdés. — Se hideg sp meleg, mint a Marci mosolygása. — Van-e csillag az égen? — Csak hármat láttam, kettő volt a Marczi ragyogó Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK1-1479 A csatornát ásás nélkül VILLANYGÉPPEL tisztítjuk Uj munkát és javítást egyaránt vállalunk HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ B ARÁTRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló család zavartalanul adhassa át magát az utolsó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen illaaak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME 1-3075 Temetésrendezőkés Balzsamozók két szeme, a harmadik a pipája, de az a három is úgy elvette a szemem fényét. — Eredj vedd vissza tőle, Rózsi külömb leány, az már vissza nyújtott volna neki. — falán már nem is Marczi járkál odakinn? — De biz’ a, trszen cseszegett csuszogott a kukoricza nadrgja, amint összefeni. — Te! Talán a szive dobogását hallottad te? Röhögtek, azután megint ittak, megint jött egy mese, melyen a szakács ur édesdeden szundikált, a komornyik ur aj latosan bámult. Gyura bácsi pedig szavalt tüzesen, a .eányok vihogtak, a férfiak közbe-közbe kivették a pipát szájokból, hogy a pohárnak helyet engedjenek. A ieányíajta soha se maiadhat ülő helyben, megint kiosont egy. Ez megint alkalmat adott arra, hogy Marczi előjöjjön. — Marcziból nagyon jó bakter lenne, kezdte Gyura t>ácsi, inert ő szokta kezdeni. i — Hogy megvan odakinn egymaga, úgy sétál a kertben, mint egy nagyságos ur, szól a komornyik. — En inkább azt hiszem, hogy kieszi az akasztófa. virága a hónapos retkeket a meleg ágyból. No már ezt nem mondhatta más, mint a koronkint felfelébredö szakács ur. — Hajh! szólt hamisan a vadász, hatha bizony leányt vár a Marczi. Erre azután jóizüt nevettek megint. — Várhatna a jámbor ítélet napig. — Hátha az a banya eljön, akiről az előbb Gyura bácsi mesélt. — Amint ott álldogál Marczi, egyszer csak a fejébe vágná a kantárját. — Es élnyargaina vele a szent Gellért hegyére. — En nem hiszem, hogy ez a Marczi nem boszorkányparipa. Azért olyan sovány, olyán ágról szakadt. — De nini, Rózsi megint oda kívül volt. Hol jártál Rózsi ? — Bizonyosan azért kérdi kend, mert nem tudja. Ha -udná, eszébe sem jutna kérdezni. — Jó vagy jó Csak azért mondom, mert gyanússá teszed ám már magadat angyalkám! Talán bizony érted is(.rázsálja oda ki Marczi a csillagos eget? — De hiszen addig strázsálhatná értem, mig csak mind le nem hull. — Oh’ ne teld magadat olyan nagyon évődött tovább Gyura bácsi a leánnyal, rákönyökölsz te még annak a szűrére. — Arra a daru dübörgőre? — Ha a dübörgő, még se olyan nagyon didergő, nem fáznál meg te, ha betakarna vele. — Széle hossza egyforma, be se érne. — Ihol van ni, hogy tudja! Jerje ide mutasd csak a szádat, fogadom, hogy kormos Megcsókolt a Marczi! — Megcsókolt! kiáltották enyelegve mindnyájan. Ezt már nem vette olyan jó szívvel a leány,, neheztelést mutatott. Vágy te csókoltad meg? Rózsájától csak megvárhatja. — Csókolja meg az a rózsa, ki a száraz malmot huzza — felelt durczás kedélyességgel a leány. — Ugyan hagyjanak már békében azzal az emberrel, szólt a leány türelméből kijőve, kössék valamely hozzá ilhozzá illőhöz,'ne én hozzám. — Hát van hozzá illő? kérdete kíváncsian az egyik leány. — Hát Duézi Boris, az mégis csak jobban megilleti. — Mondanád csak neki! — No de tréfa, a fele se répa.. Az már az igazság, hogy mást is öljenek vele, ne csak engem. — Ha haragszol édes rózsám, szavalt Gyura bácsi, helyre tudom ám pótolni, a mit ellened vétettem; jere majd mgédsitem ezzel a vén csókommal azt a savanyut, a mit oda kinn kaptál. — Megint., megint . Gyura bácsi.... Jobb bizony, ha mesél. Ér- nem is tudom, miért nem viszi el az ördög ezt a Marcit íesztönek valahová.-- Tán még beálljon a kedvedért huszárnak, regement csifjára. S Esküvőkre, lakodalmakra és S minden más alkalomra I a legszebb virágokat kapjt* ! Orban's Flowers I 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 ( ■MBBéiyM n0 telefon rendelésére, j ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT. } í S s TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVITAS ART'S RESIDENTIAL ROOFING Tel. WY 1-6406 ART SEGEDY, tulaj, házi tel. Kingswood 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. RENDELJE MEG A VAJDA ALBERT szerkesztésében LONDONBAN megjelenő FAKUTYÁ-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer St. London, W. 1 England, Europe vagy az Egyesült Államokban: 146 BRIDGE ARCH, SUTTON WALK, Waterloo LONDON, S. E. 1 Telefon: WAT 7SS3 Egyes szám ára 20c — Előfizetési ára félévre $2.40 egy évre $4.80 ‘ Megjelenik havonta kétszer 1-én és 15-én. S S s
