Az Ujság, 1961 (41. évfolyam, 1-50. szám)

1961-11-02 / 43. szám

' /Mii Al ÚJSÁG NOVEMBER 2, 1961 Kétféle mérték —REGÉNY— Rita átrepült. — Elfi!.. Elfivel történt valami baj.... — gondolta reszketve. ■Sejtelme nem csalt. Elfi vörhenyben megbetegedett! Már napok óta vonszolta magát s mert röviddel előbb egy osztálytársnője vörhenybe esett, Elfit már gyöngélkedé­­sekor átvitték a kert végében álló pavillonba, ahol a jár­ványos betegeket ápolják. Ma reggel aztán teljes erővel kitört a rettegett betegség és pedig egy különösen súlyos vörheny eset s az orvos kijelentette, hogy a beteg elszál­lítására még csak nem is gondolhatnak. Már ped'g a főnöknőnek ragaszkodni kellett hozzá, hogy a gyermeket kórházba vigyék, hacsak a szülők nem gondoskodnak külön, szakszerű ápolónőről. Az intemátus betgeit egy öreg, kösszvéyes kedvesnővér ápolta, aki ezút­tal Elfi esetében semmiképpen sem felelt volna meg a ki­vánalmaknak. Annál kevésbbé, mert az orvos kijelentette, hogy a beteg állapota nem pusztán szervezetének ellent­­álló erejétől függ, hanem a lelkiismeretes, türelmes, okos szakszerű ápoástól is. A főnöknő most azt tudakota, hogy mi történjék.... Kiteg. ék-e a gyermeket a szállítás veszélyének és vigyék kórházba, vagy gondoskodnak-e a szülők megfelelő ápo­lónőről?.. Ö maga, a főnöklő, már mindenfelé telefo­nált, de seholse talált alkalmas egyénre. Elfi ezidőszerínt eszméletlenül fekszik, negyven fokos lázzal és vad, nyugtaanitó láz-fantáziáiban egyre rémül­ten hívja a mamái, az egyetlent, aki őt meg tudná mente­ni, másként beleír.) egy nagy vizbe. Rita a rémülettől meredten hallgatta mindezt. — Szabadna tudnom a határozatát, nagyságos asz­­szony? — unszolta a főnöknő. — Sokáig nem időzhetek. Rita agyában lázasan kergetőztek a gondolatok. Itt is egy beteg gyermeke.... ott is; de Elfi volt a betegebb és a fiúcska melett itt van a tapasztal t dajka és Albert, az ap­ja. Elfi mellett pedig senki. Mert arra egy pillanatig sem gondolt, hogy a gyermeket kórházba szállitassa. öt kívánja.... a mamát! Természetesen, oda kell siet­nie, most Elfi mellett a helye.,., a drága, melegszívű, ra­gaszkodó gyermeknél, aki után a Halál nyújtogatja kar­mait! Erre az elképzelésre rémületében s kétségbeesé­sében, majd hogy összeesett. — Istenem.... én édes jó Istenem, hagyd élni a gyer­mekemet! — jaj dúlt fel a panaszos kiáltás lelke mélyéből. — Mert az ő gyermeke volt!.... ebben a pillanatban o­­lyan világosan és természetszerzleg érezte, mintha soha máként nem is érezte volna. — Nagyságos asszony zabadna tudnom....! — igen, igen. jövök. . legkésőbb egy óra múlva Elfő­nél vagyok, kedves nővér!. — Ön maga....? — Hát ki más?.... Csak nem hagyom a gyermekemet idegen kezekre! Ahogy Rita a telefontól visszafordult, Albert állt mö­götte sápadtan. Nyugtalanságtól űzve, a kisfiát jött át megnézni munkája mellől s a gyermekszobából hallotta, hogy Ritát a telefonhoz hívták. A beszélgetés minden sza­vát hallotta. — Rita, — dadogta most — mi történt Elfivel? Hozzá­­hivnak? Rita kíméletesen közölte a történteket, s ezzel fejezte be: — Megértheted, hogy egy pillanatig sem késlekedhet­tem!.... Elírnék szüksége van rám, a zárdában nincs megfe­lelő ápoléerő ilyen súlyos esetre és egyetlen pillanatig se nyughatom, mig ott nem vagyok! Weidenau rámeredt: — A nehéz, fárasztó ápolásba még magad is belebete­gedhetsz.... — s most, mint egy hirtelen álomból ébredve, félőn ölelte át Ritát: — Nem engedem, hogy elmenj, még magad is megkaphatod a járványt. . — Gyermekkoromban volt vörhenyem és difteritiszem is, nincs mitől tartanod! — Akkor sem. . az ember sose tudhatja biztosan.... és itt van a Bubi.... még ő sem egészséges, Rita nem szabad menned! - Majd csak találunk megfelelő ápolónőt Elfi­­r.ek— Azonnal magam megyek a Vöröskereszt otthonba egy vörös-keresztes testvérért. — Ne fáradozz hiába, Albert, az én elhatározásom megmásíthatatlan — és Rita egyszerre zokogva borult Albert nyakába. Elfi életéről van szó és én úgy szeretem ázt a gyermeket.. olyan határtalanul szeretem, ha elvesz­tenénk, életembe többé soha nem lehetnék boldog és vi­dám ! — Puszta kötelességérzésből feláldoznod magadat! Rfta közelhajolt és nyugtalanul mélyedve Albert te­kintetébe, halkan mormogta: —- Nem Albert, tévedsz! Szeretetből teszem, öröm mel, mintahogy minden anya megcselekedné a gyermeké­ért, ezt elhiheted! Wsidenau némán szorította szivére íeleségét; sokkal meghatottab volt, semhogy beszélni tudott volna. Rita gyorsan kibontakozott az ölelő karokból. — Vesztegetjük a drága időt, pedig sietnem kell. Ho­zass taxit, Albert, mig becsomagoltatom a legszüksége­sebbeket. Bubit ped,-g reádbizom, minden nap többször is telefonálj, ugyanezt fogom én is cselekedni. Negyedóra múlva az autó már vitte a zárda felé. Ugyanaz este a kis Háry megint lázas volt és két nap­pal utóbb, nyugtalan éjszakálya után, lángvörös arcocská­val ébredt. Az elhívott Keller doktor már most megállapította a vörhenyt. — Könnyű eset, — jegyezte meg — csak a gyermek zsenge kora teszi aggasztóvá a helyzetet. AZ UJ $4,500,000 GÁZ VEZETÉK KÖZEL VAN A BEFEJEZÉSHEZ EZ RÉSZE AZ EAST OHIO 1961-ES $26 MILLIÓS TERJESZKEDÉSÉNEK. A jövő hónapban a gáz hatalmas uj 26 inches csöveken szolgálja Nagy Clevelandot. Ez uj gáz vezeték 45 milenyi hosszú. Naponta 300 millió kubik láb gázt szolgáltat. Ezt a jellegzetes nagy, folytatólagos befektetést kell eszközölnünk uj vezetékre és felszerelésre, hogy eleget tehessünk az East Ohio összes fogyasztói egyre terjeszkedő szükségletének. E befektetésnek 1961-re eső része $2,240.000 lesz földalatti raktározási kellékekre . . .$1,800,00 uj tárházi forrásokra . . .és még nagyobb összeget más szétosztási, vonalakra, szolgálati központokra és felszerelésekre. Minden kubik láb gázt. amely a méterén keresztül megy ezekkel a tárházi és szállítási felszere­lésekkel kell biztositani. Ezért igyekszik az East Ohio állandóan jobbítani rendszerét és felszerelé­sét. sr a legjobb szolgálatot nyújthassa. , i m THE EAST OHIO GAS COMPANY I Albert magánkívül volt, mit fog szólni Rita?.... Visz­­tazajön-e?..,. Természetesen, hiszen most már saját gyerme­ket támadta meg az alattomos betegség, azt kell ápolnia. Albert nehéz szívvel ment a telefonhoz, hogy a rossz hírt feleségével közölje. » Rita sápadtan, az átvirrasztott éjszakától fáradtan, kisirt szemmel ült Elfi ágya mellett, aki mint reggel rend­szerint, félig önkívületben feküdt, senkit és semmit fel nem ismerve. Ezen az éjszakán a másik leányka, aki két nappal El­fi előtt betegedett meg, meghalt. Minden szörnyűséget, a mi ezzel a halálesetei kapcsolatban volt, a gyermek órákon at tartó haláltusáját, a gyermekét ápoló anya őrjöngő fáj­­, dálomkitörését, az apácák hangos imádkozását, a kis ha­­halálharang csengését,, a gyermektetem elszállítását.... Rita mindezt közvetlen közelségből átélte. Elfi mindezekből semmit sem látott. Vad lázfantázi­ákkal önkívületben feküdt, folyton hangosan beszél, neve­tett, kiabált, senkit fel nem ismert; ahányszor Rita hideg borogatást változtatta, megrémült a nedves kendők párol­gó forróságától és a láztól gyötört, sovány gyermektest iz­zásától. A lázmérő állandóan negyven fokon felül muta­tott. j Gsak reggel felé csökkent a láz, mint rendesen: ilyen­kor beállt a reakció, az önkívülettel határos bágyadtság, , j Rita a szürkén felvirradó téli reggelen ott ült a beteg- 1 ágy mellett és benső rémülettel nézte Elfi puffadt, kiüté­ses arcocskáját, láztól kicserepesedett kis száját. Meddig bírja még a legyengült test az ellentállást?.... Nem fog-e hirtelen összeesni, mint az a szegény kisleányka mellette? Rita szeme könnyben úszott, ezúttal nem az idegen halott gyermeket siratta, hanem a félelem sajtolt könnye­iket szeméből. Ezekben az utolsó napokban hányszor da­dogta félőrülten kétségbeesett imáit, a beteg gyermeke életét könyörögve a Teremtőtől! AZ IFJÚSÁG JOGA — REGÉN Y — Azután már nem tudta, hogy hogyan is történhetett. Akarata ellenére hirtelen magához szorította a leányt, úgy ’ hogy érezte annak szivedobogását is. Az elragadtatástól remegve közeledett ajkával a lány piros kis szája felé. — - Szerelmem! — suttogta. — Szerelmem!....- És amikor a leány édes, félénk ajkát a magáén érezte, szivébe olyan boldogság költözött, mely magasztosabb volt minien elképzeltnél. Ekkor kinyílt az ajtó. A két ember széjjel rebbent és mig -Rosemarie lehajtott fejiel állt a helyén, az orvos ha­marosan leküzdötte a zavarát. Az ápolóhővér, armkc r belépett, észrevette ugyan a fiatal páron egy kis ekugódottságot, de ez nem foglalkoz­ik. Lta különösképpen. — Hála az Istennek, csakhogy megtaláltam, doktor ur! — mondotta. — kétségbeetetten keresem mindenütt. Feindné álapota resszabodott, nem tudom mit csináljak vele. — Már jövök, kedves nővér! — felelte az orvos és mi­közben mosolyogva intett Rosemarie felé, halkan mondot­ta-: Ja viszontlátásra! Még egyszer kezet akart szorítani a leánnyal, de nem tette, mert magán érezte az ápolónő tekintetét. Nem akart gyanút kelteni. Csak forrón, szerelmesen nézett vissza a szeretett lányra. A lányka a kezeit a szivére szorította, arcára megil­­;lefödött kifejezés ült. Szép szemeiből a boldogság áhítata sugárzott, így ment haza, szivében szerelmének tiszta érzésévek, melyet a halál fekete árnyéka vont be sötét fátyoléval. Boldogsága földöntúli volt. Rosemarie az édesanyja mellett ült és már alig vár­ta, hogy arról beszélhessen, ami vele történt. De Grónau­­né először is a tanár hogy léte iránt érdeklődött és csak az foglalkoztatta, úgyhogy nagy boldogságáról Rosema­rie nem is beszélhetett vele. önziésnek és tapintatlanság­nak tartotta, hogy ő most titkos boldogságáról beszéljen és hogy ő maga azzal foglalkozik, amikor haláltusáját vívja az ő és az édesanyja jóltevője. Az éjjel, ágyában gondolt csak arra, hogy most meny­asszony, nagyon boldog mennyasszony. Később aztán gondolata Witerstjein betegágyához szálltak és a tanár felgyógyulásáért jmádkozott. De csakhamar mély álomba szenderült; mely ^lomtalanul borult föléje. Az éjjel hártoen megváltozott az időjárás és reggelre, mikorra Rosemarie felnyitotta a szemét, gyönyörű napsü­téses nap aranyozta be a szobáját. Már késő reggel volt, de édesanyjának nem volt szive lányát fölébreszteni. Min­dent eikészitett az ágya előtt lóvő székre, hogy mire fel­ébred kezeügyébe találja. Rosemarie hamar magára vet­te a fehérvászon ruháját, melyet anyja korrán reggel va­salt ki számára. Szive tele voít boldogsággalp és remeő izgalommal mikor kilépet a gyönyörű tavaszi reggelbe. Az intézetben Toncsi sírva jött eléje, — Fájdalom, nincs segítség, — zokogta. — Rosemarie boldogsággal és megelégedettséggel telt sz:vébe egyszerre belehasitott a fájdalom és mintha a ta­vaszi verőfényt vigasztalan sötétség váltotta volna fel. Az intézetben mély szomorúsággal járt mindenki. Ro­semarie a kezelésre váró betegekhez sietett, akik őszin­te részvéttel értesültek a beteg tanár súlyos állapotáról. Trübner doktor nem volt a láthatáron. A beteg látogatta, majd visszasietett a tanár betegágya mellé. Az egészségügyi tanácsos is áürün kereste fel a beteg professzort és minden alkalommal, amikor onnan vissza­jött, a fiatal röngen-nővér szeme feszült izgalommal sze­­gezödött az arcára, de abból az arcból csak a teljes re­ménytelenséget lehetett kiolvasni. Órák múltak el ilyen leküzdhetetlen izgalommal. Rosemarie szive percről-percre nehezebb lett. Ha a szeretett férfi kedves arcát csak egy percre is láthatná legalább.. De a fiatal orvos csak nem jött. Estefelé, mielőtt még az esti rendelésnek vége lett volna, h:rtelen mellette termett Malte. Nagyon sápadt volt az arca s a szemei mélyen árnyékoltan feküdtek üre­geikben: az átvirasztott nehéz éjszakák keserves órái mely nyomot hagytak maguk után. Amikor találkoztak, már nem voltak egyedül a szo­bában, ott tartózkodtt a többi nővér is. Ragyogó szeme árulta csak el Rosemar-e örömét, me­lyet a fiatalember megpillantása okozott neki. — TJgy látszik, hogy már a végénél tartunk. Magáért jöttem, Rosemarie, professzor ur még egyszer látni akarja — Wngem? — kérdezte a fiatal lány csodálkozó te­­kúitettel. — Mindamellet, hogy olyan rosszul érzi magát? — Talán éppen azért, hiszen állandóan érdeklődött maga iránt. Most az a kívánsága, hogy még egyszer be­szélhessen magával. — mondotta a fiatalember és a sza­va elakadt az izgalomtól. — Öntudatánál van a tanár ur? — kérdezte Toncsi, mialatt közelebb lépett a beszélőkhöz. — Igen, teljes öntudatánál — felelte Trübner doktor. Rosemarie letette nagy kötényét. (Szép és karcsú volt könnyű fehérruháiában, amint bátortalanul és ijedt sze­mekkel nézett Maitere. Nagyon félt a viszonlátástól. — Ó, maga boldog! — mondotta Toncsi féltékenység­gel a hangjában, — alkalma van még egyszer látni őt---­Irigységgel és aggodalommal vegyes érzéssel nézett a távozó pár után. DON’T JUST WISH-SAVE FOR THE THINGS VOU WANT MOST TETŐ — CSATORNA és KÉMÉNY JAVÍTÁS ART'S RESIDENTIAL ROOFING Tel. WY 1-6406 ART SEGEDY, tulajdonos — házi tel. 3-4403 MINDEN MUNKÁÉRT SZAVATOLUNK. WE WELCOME SAVERS ASK ABOUT OUR AUTOMATIC SAVINGS PLAN Zha Clevelanó Crust Company 70 CONVENIENT BANKING OFFICES Member Fede/ol Deposit Insurance Corporation Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER ( 3097 Ashwood Rd. SK1-1479 A csatornát ásás nőikül VILLANYGÉPPEL I tisztítjuk I Uj munkát ás javítást egyaránt vállalunk RENDELJE MEG A VAJDA ALBERT szerkesz­tésében LONDONBAN megjelenő FAKUTYÁ-T A világ egyik legjobb magyar vicclapja. Megrendelhető: 65 Mortimer St. London, W. 1 England, Europe vagy az Egyesült Államokban: 146 BRIDGE ARCH, SUTTON WALK, Waterloo LONDON, S. E. 1 Telefon: WAT 7533 Egyes szám ára 20c — Előfizetési ára félévre $2.40 egy évre $4.80 / Megjelenik havonta kétszer 1-én és 15-én. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JÓ BARÁTRA, aki a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉGADAS minden tervét — a család jóváhagyásával. Minden intézkedés úgy történik, hogy a gyá­szoló család zavartalanul adhassa át magát az utol­só búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen állanak: Bodnár A. Lajos ÉS FIA, IFJ. LAJOS 3929 Lorain Ave ME t-3075 Temetésrendezők és Balzsamozók i a»»»#»»-****1*— Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapje* Orban's Flowers 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 í I személyes vagy telefon rendeléséra. ARAINK SOHASEM ADHATNAK! PANASZRA OKOT.

Next

/
Thumbnails
Contents