Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)

1960-02-25 / 8. szám

í OLDAL

AZ ÚJSÁG

FEBRUARY 25. 1960

Elveszem a Feleségemet

REGÉNY

Irta: HARALD BAUMGARTEN Fordította: MEDVECZKY BELLA

Helene Clifford feltámaszkodott az ágyában és a fiatal ápolónőre nézett. Hirtelen, ellentmondást nem tűrő hongon mondta:

— Vegye le fejéről azt a szörnyű fökötötü Még sohasem láttam rendesen az arcát.

Jolii felrezzent. Megoldotta a főkötö szalagját és lesimitotta a fejéről.

— Milyen csinos leány — mosolygott az amerikai aszszony. De amikor a leány arcára ezeknél a szavaknál mély pir húzódott, gyorsan megkérdezte: — Nem jól bánnak itt magával, ugy-e?

Ijedt pillantás volt a válasz. Az asszony szívből nevetett.

— Tapintatlan öreg asszony vagyok, jól tudom. Mindig a valódi nevén nevezem a dolgokat. Odaát, Amerikában őszintébbek az emberek, mint itt. Szilárd véleményem, hogy Márta testvér igazi öreg sárkány;

Jolly úgy érezte, hogy meg kell védenie a kórházat, ahol felnőtt.

— Ez az én otthonom, Mrs. Clifford. Nem tudom, halott-e róla, hogy az anyám....

— Természetesen, tudok mindent. De azért nem kellenne magát úgy tartaniuk, mint a rabot.... Igen, mint a rabot! — ismételte szigorú hangon.

— Megtanítottak arra, hogy életemet a munkának szenteljem — felelte a leány, de tekintete önkéntelenül is az íróasztalra siklott.

Helene Clifford jól látta ezt a pillantást.

— Ezt a nagyszerű mondatot el kellene ismételnie annak a fiatalembernek, aki ott mosolyog azon a képen. Tudja, ki az a férfi? .... Az unokaöcsém, ő viszont arra esküszik, hogy az élet célja csak a szórakozás.... természetesen a nagynénje költségére.

Jolii figylmét nem kerülte el a csinos, fiatal férfinak öntelt, könnyelmű mosolya, de mégis mentegetni próbálta.

— Minden a nevelésen múlik — jegyezte meg öregesen.

Megdöbbentő hirtelenséggel egyenesedett fői ágyában az asszony.

— Ostobaság. Minden attól függ, van-e valami itt ben, a szivünkben. A mai fiatal emberek megfeledkeznek ntgy életbölcsességükben a legfontosabbról: a szívről. Belefulladnak vagy a munka, vagy a szórakozás tengerbe. — Visszahanyatlott párnáira. — Lehetséges azonban, hogy mind erre csak akkor jövünk rá, ha visszatekintünk. — Pár pillanatig lehunyt szemmel hallgatott, azután hirtelen, egészen közönyös hangon kérdezte: — Hogyan képzeli el

jövőjét, kedvesem?

— Remélem, hogy itt maradhatok — felelte Jolii röviden.

Helene Clifford felnevetett.

—lAdja ide azt a képet.

Figyelmesen nézte a fényképet.

Nem rossz fiú, csak teljesen és tökéletesen megrontotta a pénz, meg a semmitevés. Nem gondolja, hogy egészen csinos fiú?

Jolii nem tudott felelni.

~Es hogy tetszenek magának ezek a fiatal leányok, akik itt körülveszik?

Jolii meg zavartabb lett. — Mit jelentenek ezek a kínos kérdések?

— Nagyon szépek — mondta tanácstalanul.

Igen nagyon szépek és üresfej üek. Tegye csak vissza a képet. Ne, ne vegye fel azt a szörnyű főkötöt. Nem akarom abban látni. Üljön mellém, szeretnék még beszélgetni magával.

A vörhenves szinü őszirózsák lehajtották finom fejüket az első fagy könyörtelen simítása alatt.

Joliinak azonban mindegy volt, hogy nyár van-e vagy ősz.

Helene Clifford meggyógult. De azért még néhány hétig a klinikán maradt. Joliit legkülönbözőbb ürügyekkel mindig a szobájában tartotta. A főnöknő is észrevette a gazdag amerikai asszony szeszélyét és ezért felfüggesztette szigorát a fiatal leánnyal szemben. Sőt néha még tréfálkozott is vele és kijelentette, hogy valószínűleg Jolii lesz a gazdag asszony fogadott gyermeke. Néha még odáig is leereszkedett, hogy meglátogatta kis padlásszobájában a csodálkozó Joliit.

Egyik korán sötétedő őszi estén végre el is mondta titkos gondolatait.

— Mrs. Clifford nemsokára itt hagy bennünket, kedves Jolii. Nem említett neked semmit?

— Csak azt tudom, hogy tizennégy nap múlva készül utazni — felelta láeny csodálkozva.

Márta rosszkedvűen rázta meg a fejét. '

— Kedves gyermekem, végre nevén akarjuk nevezni a dolgokat. Nevetséges lenne bujócskát játszanunk. Mindenki észre vette a szimpátiát, amit Mrs. Clifford érez irányodban. A professzor tegnap meg is jegyezte: Jolii valószínűleg már nem sokáig marad köztünk Szóval, mondd el nekem nyugodtan és őszintén, mit tervez veled Mrs. Clifford,

Márta válaszra várt, de Jolii nyugodt arca mozdulatlan maradt.

— De hát felelj végre! Te is ismered annyira az öreg hölgy viszonyait, mint én. Könnyelmű unokaöccse él Párisban, aki mindent előbbre valónak talált, mint hogy meglátogassa beteg nagy nénjét. Rokoni szeretetről itt nem is lehet szó.

Jolii nagy, okos szemei egészen kerekre nyíltak.

— De kedves Márta, testvér, Mrs. Clifford nekem mindig a legnagyobb szeretettel beszél az öcsséről, akinek bár könynyelmü, mégis legjobb szive van a világon.

— Na hát várjunk, gyermekem — emelkedett fel a másik. — Természetesen hallgass arról, amit beszéltem. De légy nagyon előzékeny Mrs. Clifforddal. Azt azonban sohase felejtsd el, mivel tartozol a klinikának és nekem, aki anyád voltam az anyád helyett.

Márta ezzel, a beszélgetéssel éppen az ellenkezőjét érte

el annak, mit akart. Jolii zavart és bizonytalan lett, az egyszerű szavak mögött mélyebb értelmet keresett és mindamellet szégyenkezett, hogy igyekszik keresni a gazdag asszony kegyeit. Végül már kerülte is Mrs. Cliffordot.

A gazdag hölgy búcsúja ünnepélyes volt. Márta és Jolii a pályaudvarra is kikisérték. Amikor végül Mr.s Clifford eltűnt az első osztályú fülkében, Márta türelmetlenül kérdezte:

— Nos.— nos?

— Mi az? — kérdezte Jolii értelmetlenül.

— Elment — felelte Márta jelentőségteljesen.

— Elment — ismételte Jolii is és a hangja szomorú lett.

Márta haragosan fordult meg. Ezer szerencse, hogy Mrs.

Clifford nem ismerte a főápolónő gondolatait.

Jolii fájdalmas szívvel fogott újból a megszokott munkához. Egyedül volt. Újra elérkezett a sápadt, színtelen hétköznapok sora.

. II. FEJEZET.

A nap ragyogó, de már kissé hideg fénnyel tűzött le a Bois de Boulogne lóversenypályájára. Akinek Párisban csak pénze és ideje volt, mind odasietett ezen a későőszi, ragyogó dé!|utánon. A verseny, amit Páris nagydijáért futottak, a legnagyobb szenzációval kecsegtetett.

Az óriási tribün egyik sarokpáholyában finom, öreg hölgy ült. Kalapja alól ezüstős fürtök kandikáltak elő *-r- régi szépségének nyomai. Drága csipkékkel díszített, fekete selyemruha simult kissé gönbőlyu, de még mindig fiatalos alakjára. Mellette karcsú, nyúlánk fiatalnő állt, hanyagul tá maszkodva a tribün egyik oszlopához. A keskeny karimáj u filckalapot mélyen a nyakába húzta, gyönyörű szemei unatkozva tekintettek a pályára, ahol a zsokék tarka öltönyei virítottak.

Sok fiatal férfi tekintete szegeződött a karcsú, elegáns alakra. De a szép szemek észre sem vették ezt a hódolatot. Megszokott közömbösséggel siklottak el a feléje villanó ki váncsi pillantások felett.

— A következő futamra sem teszel, grandemére?—kérdezték hirtelen a szép ajkak és a kis kéz idegesen dobolt a páholy karfáján.

A nagyanya nem felelt. Szemei a százfrankos totalizator épületére szegeződtek, ahol a tömeg most rakta fői a pénzét.

— Lilo nem ismered azt a világosszürke ruhás fiatalembert? . Aki ott áll azzal a fiatal leánnyal és azzal a lehetetlen külsejű bohémmel, aki zöld selyemnyakkendőt visel?

Lilo lassan fordította meg a fegét.

— Nem ismerem, grande-mére. Még sohasem láttam.

— Érdekel, hogy ki lehet. Mar a verseny megkezdése óta figyelem. Állandóan száz frankot tesz de a nyertesek kasszájánál meg sohasem láttam. Úgy látszik,éppen olyan szerencsétlenül játszik, mint amilyen szenvedélyesen. De a veszteség nem is érdekli.

Következett az ötödik futam és Lilo lassú léptekkel ment le a tribün lépcsőjén. A százfrankos kassza felé tartott ahol a szürkeruhás fiatalember uj tiketet váltott. Ott megállt és érdeklődve nézte az elővezetett lovakat.

A fiatalember visszatért ismerősei körébe, ahol a zöld nyakkendő tulajdonosa fogadta.

— A tizenhármas szám nyer! Majd meglátod! Egész éjszaka egy tizenhármas számú lórólalmodtam, amelynek hátán felhők között lovagoltam! — kiáltotta németül, de erősen bajor kiejtéssel.

Lilo közelebb lépett. Reginald Sóim, a szürke-ruhás, fiatal férfi önkéntelenül feléje fordította a fejét. Éppen egy mondat közepén akadt el és megragadta barátjának a karját.

— Ki ez a gyönyörű leány? — kérdezte suttogva.

A Montmartre festőgárdájának vidám tagja szemtelenül végigmérte Lilót, aztán hevesen magyarázni kezdett a másiknak. Lilo úgy tett, mintha semmit sem látna. Kiegyenesedve, mozdulatlanul állt mellettük az alakjára simuló szűk bársonyruhájában. Kis kezei idegesen gyűrték össze a száz frankos bankjegyet. Végül a tömeghez csatlakozott, amelyik a totalizator felé tolongott.

A tizenhármas számot kérte mindenki. Kétségtelenül ez volt a favorit. A tömeg közé préselve állt Lilo, amikor valaki megszólalt mellette:

— Milyen számra tett, kisasszony?

Noha szinte várt erre. a megszólításra, mégis elcsodálkozott, hogy hogyan sikerült a fiatalembernek melléje kerülni ebben a tömegben. A versenyeket látogató ember közönyösségével felelt:

FANCHALY

VIRÁGÜZLETE

4714 Lorain Ave.

Tel. ME 1-1882

Vágott és cserepes virágok

TEMETÉSEKRE kegyelettel esen. LAKODALMAKRA izlésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jótállással.

Gyógyszereket az óhazába csők ( SAJÓ PATIKÁVÁ' küldünl

SAJÓ SJUTDOH utdavWIea GYÓGYSZERÉSZ

3824 Lorain Ave

Telefon: WO 1-848%

TELEFONUNK: GAR. 1-S658. Res. FA. 1-1154

Good Reading for the

Whole Family

•News • Facts

• Family Features

The Christion Science Monitor One Norway St., Boston 15. Moss.

Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order, t yeor $18 0 6 months $9 □ 3 months $4.50 Q

Name

Address

City Zone State

PB-16

— Még nem tudom, mire tegyek. A tizenhármas a favorit, de én inkább a huszonhármasra tennék. Gyűlölöm a favoritoka t.

Reginaid Sóim nevetett.

S

S

S

s

s

s

s

A Sári bíró leánya j

REGÉNY. — IRTA: ABONYI LAJOS S

S

— Én ott ültem a domboldalba, a pince tetéjére meresztve szemeime, lestem, mintha tudtam volna, hogy hogy bizonyosan fogok látni valamit. Úgy is volt! Egyszerre majd szörnyet haltam attól, amit láttam. A pince fölött egy hosszas kékes láng emelkedett, emberderék vastagságú, s szinte olyan magas, mint egy ember, s az ott szépen vagy háromszor négyszer föllobbant. Én nagyon jól tudtam, hogy az a pénzt, a mi ott tisztítja magát, de azért úgy el rémültem, hogy a világ minden kincséért sem bírtam hozzá kapni hirtelenében. Aztán meg úgy, amint csak tőlem telt, kódródtam haza eszemágában sem lévén, hogy épjel oda botorkáljak a pincéhez. Másnap hajnalba fölébredve, sajnálni kezdtem gyávaságomat és sopánkodtam magamban. hogy most már ismét egy esztendeig kell várnom, mikor a pénz ismét tisztulni fog. Csak úgy vontatva mentem a pince felé, szomorúan nézegetve a helyet, hol a múlt éjszaka a lángot föllobbanni láttam.

— Nem bírom megmondani, milyen nagy volt a meglepetésem; azon a helyen, gondolja csak nótárius uram két olyan darab sárga pénzt találtam, mint a márjás. A- rany, szóltam magamban, bámulva nézve a még soha nem látott pénzt, arany! mert már hallottam, hogy igy hívják a legdrágább pénzt a világon. Szétnéztem, ha nem lát-e valaki? Nem láttam senkit, kis bicskámmal neki estem a földnek és ásni kezdettem és uram fia! egy egész furcsa formájú cserépedényt találtam színig telve ilyenféle aranyokkal. Mind szép és tiszta volt de hogy is ne lett volna az, amikor azelőtt váló éjjel tisztította meg magát. Ez volt fundamentomja az én szerencsémnek.

— Hát azután mit csinált biró uram ezzel a sok kincsesei? Csak nem hagyta ott!

—Dehogy hagytam ott, betakartam a rossz szűr alá, az öregnénémhez ballagtam vele, az édes apámuramnénjéhez, mórt már más senkim nem volt a faluban, de neki se volt senkije, csak én és megmutattam a kincset neki. A nénőm elásta az ágy alá, s ott őrizte éjjel-nppal, a háztól se mert távozni az isten adta, a hétfejü sárkány se őrizte volna különben. így apródódonkint aztán eljárogattam messze vidékre, hol malackát, hol tehénkét vettem a bankóért, amit a gyöngyösi kereskedő az aranyért adott, de volt ám nekem eszem, hogy meg ne csaljon, mert előbb megkérdeztem a gyöngyösi plébános urat, hogy mit ér egy darab, csak aztán adtam a kereskedőnek. Aztán megvettük a házacskát, melyben laktunk, azután megházasodtam, elvettem egy egfsz házhelyes leányt, azután úgy jött a többi nótárius uram.

•Nótárius uram álmélkodva csóválta a fejét, biró uram igen sokat nyert előtte tekintély dolgában, már most nem is nézte olyan ostobának, mint eddig.

— Mégis csak okos ember volt maga mindig biró uram — szólt hízelegve ütve a biró vállára.

— De egy szót sem ám erről senkinek, mert még ezt nem tudja senki; a feleségemnek se mondtam el ily világosan.

— Hiszen tudja biró uram, hogy igaz barátjával van do’ga.T öltsön csak ide abból a veresből! így ni! kocintsunk! Hát azután talált-e még valamikor, egyszer-másszor?

— Úgy néha-néha, egyet-kettőt, szólt biró uram, öszszebicskáztam én azután az egész pincze tetejét, hanem oiyan summásan nem találtam többet.

— Bizony nagy szerencse, mondogatta a nótárius ur, fejét vakargatva. Hát az után! Ejnye mi a gutát! Várj még Bunkó! Ne cincogj még! Vagy úgy nó, nem bánom' Csak húzd rá no! De valami szép hallgató nótát, amin olyan jól esik elkeseredni. Mi is a biró uram nótája? Mondja meg biró uram! Eszem a lelkét magának?

— Hát biz énnem is tudom voltaképen, hát az is jó lesz, hogy: Hej ne busulj kenyeres!

Azt ni Bunkó! a biró uram nótáját, hogy: Hej ne bu-Ha Floridában készül letelepedni,

forduljon teljes bizalommal a

PRAGER JENŐ

ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ

ingatlanforgalmi irodájához.

JÓNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALES-manek Állanak a magyarság

SZOLGÁLATARA

A Floridai életnek megfelelő szép, kényelemre berendezett laKÓházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületek. EUGENE PRAGER. REALTOR 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 MIAMI. FLA.

HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT

nacr? seflkaég vaa a JÓ BARA7RA .aki a legap róhb rmsieieklg <*4e!(cxu a VÉGTISZTESSSG ADAS mlsáeta twréí _ a család íovákí^jyá»áv»L Mind«« íniéafcesUM egy tcrttmlk. koyy * yya*w 16 csr'íd xiTirtilirvl tdkuu ki magát as utóimé ->uoeu nagyon na ház twrcnntlt

*>««'&». «c'Uorátatnn béatsan át]

Bodnár A. Lajos

ÉS FIA IFJ. LAJOS Temetésrendezők és Balzsamozók

3929 Lovain Ave

M£ 1-3675

sülj kenyeres! Ezt ni Bunkó! így ni! Hej biróuram, a réz sarkon forgó firkantyuját is de csak gyönyörű egy nóta ez.

Biró uram oda nyúlt a bajuszához, nagyot vágott a fejővel, azzal helyeselte: bizony gyönyörű egy nóta ez

— Biró uram! ugy-e csak jól huzza ez a cigány? No lássa, ezt hozassa el a Kati lakodalmára!

Biró uram erre is helyeslőleg intett fejével.

— Csak azért mondom biró uram, mert úgy hallom, hogy férjhez adja leányát.

— Olyan formán van a dolog — szólt biró uram, no lássa ezt is megmondom, pedig még ezt sem mondtam senkinek.

— Azután csakugyan annak a jött-ment embernek? meg hozzá szolga legénynek: se tücski, se hajcs ki ....

— De mikor belebolondultak egymásba.

— Ugyan hova tette az eszét az a Kati. Egy olyan ritka gyönyörű leány, nem tudhatom, mit gondol, mikor olyan koldushoz akarja magát kötni.

— Az az ő dolga, nótárius uram! — szólt a biró uram, a nótára bólintgatva fejével! Ejnye de szép nóta, még a gyöngyét is ennek a nótának.

Erre most már nagyon bánta a nótárius ur, hogy biró lírámat úgy bele szabadította a nótákba.

A nótárius ur azonban semmikép sem akart felhagyni megkezdett tárgyával.

— Pedig kapott volna ám ez a leány különb szerencsét is. Még olyan ur forma ember is elvette volna, nem ilyen sült paraszt, meg is illette volna egy öregbiró lányát. Hiszen okos tanult, nadrágot hordó ember lett volna igazán hozzá való. Nem is hagyjuk azt úgy! Ugy-e biró uram?

Biró uram álmából! látszott fölriadni, de azért mindjárt felelt.

— A bizony nótárius uram, még az angyalok is eltáncolhatnak rajta, sőt méltó jusson mondva —

— Jaj, nem arról beszélek én most, hanem hallgasson ide biró uram! Egyet mondok.

— Mondjon hát no!

— Hát lássa, az a Kati nekem is nagyon tetszik, már csak inkább a nótáriust illette volna öregbiró leánya, minek siettek úgy a dologgal, én is elvettem volna.

— Hát mért nem szólt hamarabb nótárius uram?

— De hát még most se késő! Igyunk csak egyet biró uramíHát ha még el lehetne valahogy bontani a dolgot azzal a jött-ment koldussal.

Ezeket a szavakat nyomatékkai mondta a nótárius hogy biro uramban büszkeséget ébresszen.

— Hej- de nagyon egymásnak valók nótárius uram, csak látná őket egymás mellett, mintha csak keresve keresték volna őket össze.

— Ej ne dicsérje nekem! Van még annál különb legény is a világon! Fogadom, én is ki tudnám ütni a nyeregből, azaz, a Kati szivéből. Mi? hát nem tudnám én Katit magamba bolonditani?

— Az a nótárius uram dolga.

— Adjon ki biró uram azon a hitvány legenyen.

— Az nem az én dolgom nótárius ur!

— Mit? hát nem jobban szeretne engem vejének?

— Azt nem mondom, hogy nem.

— No hát ha igy van. hát akkor azt mondom, adja nekem a leányát.

— Ez mind jó volna — felelt biró uram, de mikor már mondtam, hogy az nem az én dolgom, hanem a nótárius uram dolga, meg a Kati dolga.

Nótárius uram erre azt mondta magában, no jól van, ha az én dolgom, hát úgy az én dolgom. Majd meg is mutatom, hogy csinálom én el az én dolgomat. Ezzel a borkulacscsal nehéz elbánni, majd különben elbánok én a fehér néppel otthon. Ezek sokkal nagyravágyóbbak. Ottan csak egy szó kell tőlem! Akarsz-e notáriusné lenni galambom! Meghallja az anya, meghallja a leánya. Hogy akarnak majd egyszerre el-repülni örömükben mind a ketten.

S Esküvőkre, lakodalmakra és \ minden más alkalomra

J a legszebb virágokat kapp

személyes vagy telefon rendelésére.

} ARAINK SOHASEM ADHATNAK

) PANASZRA OKOT.

j Or ban's Flowers

| 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500

*

LÉGSZABALYOZÓ

MONCRIEF egész éven át

HŰSÍT nyáron — FÜT télen

Menjen a szomszédban levő MONCRIEF kereskedőhöz

THE HENRY fURNACt CO MEDINA CÉ

ÍZLÉSESEN és OLCSÓN készít el mindennemű VIRÁGRENDELÉST A

ANDRÉ'S FLORAL SHOPPE 12301 Buckeye Rd. SK 1-3077

í

Szakács József J

ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER (

3097 Ashwood Rd. SK1-1479 j

A csatornát ásás nélkül VILLANYGÉPPEL

tisztítjuk I

Uj munkái és javítási egyaránt vállalunk