Az Ujság, 1960 (40. évfolyam, 1-48. szám)
1960-02-18 / 7. szám
OLDAL AZ ÚJSÁG FEBRUARY 18. I960 s A Sári bíró leánya | REGÉNY. — IRTA: AB0NY1 LAZOS $ v — Bizony nem is az apám, aki szegény, isten nyugosztalja nem hagyott egyebet rám egy ócska szűrnél. — Ne beszéljen kegyelmed! szólt a nótárius csodálkozva. — Beszélek biz én, úgy van, az mint mondom. — De mák erre csak iszunk egyet, biró uram! szólt a nótárius biró uram poharát csordultig töltve. A kegyelmed egészségéért, biró uram! Az isten kegyelmedet, friss és virágzó egészségben éltesse! — Kegyelmedet is éltesse az isten, édes nótárius uram! sőt méltó jusson mondva, ő szent felsége, mint az elesettek gyámola, — hát úgy, úgy, én is azonképpen kívánom. Azonban a nótárius u,r csak nem nyughatott. Valami alvó ördögöcske ébredt föl benne, mely még a bor mámora közt tovább űzette, füzetté, firtatta vele a dolgot. — Hát azután mind csak úgy izzadtság, munka után került az a pénz? — Bizony nem is a bíróságból, felelt jókedvűen az öregbiró. Negyven forint meg egy pár uj csizma, soká nőné ki magát valamicskére, sőt méltó jusson — talán várhatnék is száz meg száz esztendeig, azaz már, hogy úgy mondjam, nem én, hanem még a fiamnak a fiának is ha fia volna — Hát azután pontosan fizetik-e a kamatot? — Fizetik azt pontosan, a tőkét is megfizetik, ha felmondom, mert hát van nekem egy prókátorom. — Prókátora is van ? — kiáltott rendkívül szörnyüködéssel a nótárius ur, hogy még jobban behízelegje magát biró uram szeretetébe. De már erre iszunk egyet, édes biró uram! Biró uram édes barátsággal nyújtotta oda poharát az őt ölelő drága frigyestársának, s hogy megmutassa, ő is tud emberséget, most ő köszöntött rá először a nótárius urra. A nótárius, ki most már nem a borral, hanem biró uram gazdaságának gondolatával küzködött, még szeretet— í‘ ljesebben ölelte magához ős s nyájas hangon intézte hozzá szavait, hogy még többet is kivehessen belőle. Most már nem is lett volna ez se szükséges, mert a jámbor férfiú olyan őszinte lett, mint a legártatlanabb kis gj érmék. mjj NEW 10.9 CU. FT. flMMIRE ■ssr We’ve never seen a better buy than this 10.9 cu. ft. Frigidaire Deluxe giant. It’s big... budget-priced... filled with luxury features. I LOOK! • Meat Tender stores over 9 lbs. of fresh steaks, chops, cold cuts! 1 • Full-Width porcelain-enamel Hydrator! ' • 5-Shelf storage door even holds half-gallon milk bottles! • New Magnetic Door seals air-tight all the way around! Plus...New, Feminine ■ “Sculptured Sheer Look” KÉT MODERN ÜZLET Louis Sobonya Johnny and Sons Bill Jimmy LOUIS Furniture & Appliance Co. E. 130th at UNION 10508 UNION WY 1-5070 Dl 1-6160 — Mondja csak édes biró uram, hát honnan vetette meg mégis kegyelmed, mint olyan szegény suhancár gyerek, ily nagy vagyonnak alapját? — Hm! honnan? szólt biró uram hamis mosolylyal, de kuriózus ember nótárius uram; ugy-e szeretné tudni? — No csak, tudja kegyelmed, úgy mondtam, ha meg nem bántanám vele, szólt nótárius uram tettetett komolykodással. Biró uram a világért sem akarta a nótárius urat megbántani, azért a komoly arc láttára sietett válaszolni. Kezét bizalmasan rá helyezte a nótárius ur poharán pihenő kezére. — No lássa nótárius uram, hogy megmutassam, milyen igaz barátja vagyok, olyan dolgokat fogok elmondani, amit még nem mondtam senkinek. — Bátran mondhatja biró uram, mintha csak a tenger fenekére tenné titkát, olybá veheti, ha nekem mondja. — Éppen csak' azért mondom, mert látom, hogy olyannal van dolgom, ki barátságom iránt szive igaz szeretetének, sőt méltó jusson mondva, úgy úgy Biró uram itt megint úgy járt, mint mindig, amikor nagyon szépen akarta magát kifejezni, belesült mondókájába. Nótárius uram pedig úgy vigasztalta meg, hogy újra teletöltötte poharát. Biró uram sietett fölkortyintani a borocskát, az után körülnézett, ha egyedül vannak-e, és ezen megnyugvás után, lassú titokteljes hangon elkezdte gazdagodásának törtenétét. — Hát! hát! hát hogy is mondjam csak, hát hát.... Azon az erőn, mit biró uram a kezdetbe feketett, meglátszott, hogy nagyon szépen készük beszélni. — Az isten áldja meg bíró uram, kezdjen már bele egyszer, — szólt a nótárius ur bosszús törelmetlenséggel. — Hát! — kezdte újólag biró' uram —'tudja-e nótárius uram, merre van a Wéghvezekvényi báró pinczéje? — Tudom hát — csak tovább, majd szólok én, ha oly jön, a mit se nem értek, se nem tudok — Hát nótárius uram! már régtől fogva, még gyermekkoromban már sok mindenféle csodálatos dolgokat hallottam e pincze felől, sok gyönyörű szépséges mesét, amelyeknek kellemetes az elmondása — sőt méltó jusson — no már bizony egészen másfelé fordulok a beszédemmel. Hát mégis csak azt beszélem el, a mit e pinczéről legkiváltképen mondogatnak az öregebb emberek. Azt mondják erről a pinczéről édes nótárius uram, hogy ez egy régi hatalmas potentátnak volna a sírja, hogy itt valahol nagy harczot vívott volna egy félszemü német királylyal, a ki őt erőnek erejével meg akarta fosztani koronájától. Azt mondják, hogy az egy rémitő nagy csata lett volna, és abban a csatában a potentát, kit különben a magyar vitézek nagyon szerettek, mély sebektől összevagdaltatva lehullott lováról, és holtestét a csata után megtalálták és vitézei ebben a pinczében temették el. A vitéz királyt, mivelhogy nagyon szerették, úgy hívták országszerte, hogv édes apánk — arról maradt rá az a név is, hogy Salamon apa, — hogy egy király volt-e ez ama hires bölcs Salamon királylyal kiről a szentirás és a plébános ur gyakran emlékeznek, kinek háromszázfelesége volt vala, azt biz én voltképen nem tudhatom. — Jól van biró uram; tudom már én ki volt az, nem Salamon. — hanem Aba Sámuel király. — Az már lehetséges, hogy talán itt esett el — hanem azt nem tudom én, hogy ennek micsoda összefüggése van a maga dolgával. — Most jövök rá épen. Hát a nép mindig, mindig csak azt beszélte e felől a pincze felöl, hogy ott rémsééges sok kincs volna elrejtve, ezüst, arany, kád számra, mély minkinc volna elrejtve, ezüst, arany, kád számra, mely mindig ugyanazon a napon, midőn a király eltemettetett, magas kék lánggal fölveti magát. Már mint fölserdült gyermek, mindig óhajtottam, bárcsak én azt látnám, csak én látnám meg a lángot, hogy kapnék a hajamba, egyszerre hogy. elmondanám a verset, a mely a pénzt a földszinén hagyja. Egy nap sem volt nyugtom, mindennap rendesen meglátogattam, összejártam a pincze környékét, ha másként nem tehettem, éjszaka szöktem kiki oda. Megrögzött akaratommá vált, hogy nekem kincset kell találnom. Egyszer szépcsillagos éj volt épen, az újság volt, csak egy kis sarlócska volt még az egész holdvilág, az is lement még az első kakasszó előtt. FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave. Tel. ME 1-1882 /ágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel esen, LAKODALMAKRA iz■ésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jótállással. Gyógyszereket az óhazába csők c SAJÓ PATIKÁVÁ küldünl fiAJft SÁNDOR oklevdH» GYÓGYSZERÉSZ 3824 Loraín Ave Telefon: WO 1-848* TELEFONUNK: GAR. 1-5658. Rés. FA. 1-1154 Good Reading for the Whole Family •News •Facts •Family Features The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Mass. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. 1 year $18 □ 6 months $9 □ 3 months $4.50 Name ~ Address City Zone State PB-16 Elveszem a Feleségemet REGÉNY Irta: HARALD BAUMGARTEN Fordította: MEDVECZKY BELLA I. FEJEZET Mrs. Clifford kiegyenesedve állt a mély börkarosszékben és harcra készen, de mégis mosolyogva pillantott az az orvostanár szemébe. — Ugyan, tanár ur, az ostoba szivem.. Az orvos arcára jóakaratu, gyöngéd mosoly húzódott, mosoly, amely a betegnek mindig a megnyugvást és a hosszú életbe vetett reményt lopta a szivébe. — Mindenre gondolnunk kell, asszonyom. Az operációtól csak a legjobbat remélem.... mégis gondolnunk kell az ön korára_ — A koromra, professzor ur? Hát miért jövők át New Yorkból minden évben? Azért hogy ön legyőzze azt a nevetséges feltevést, ami belerögződött az emberekbe a korral szemben! És most mégis a koromról beszél! Hiszen őt perc előtt éppen arról akart meggyőzni, hogy negyven évesnek sem látszom.... Az orvos könnyedén, dallamosan nevett. — Igaza van, nagyságos asszonyom. Azt a kis nyakoperációt ön játszva elviseli. — No látja. Nem akarok ilyen nyakkal szaladgálni a világon.. . noha már hatvannégy éves vagyok. Nincs igazam, kedves professzorom? — Ne olyan hangosan, Mrs. Clifford! Hiszen tudja.... ön csak negyven éves. Különben a szobái rendben vannak. Azonnal értesítem Mártát, a főápolónőt. Mrs. Clifford szilárd, egyenes tartással ment ki a szobából. Fehérköpenyes ápolónő sietett feléje. — Elkísérhetem a szobájába, asszonyom? — kérdezte. A magas, világos szobában már ott álltak, feltátott szájjal, mint nagy, lomha állatok, az óriási bőröndök, melyekből gyors, fürge kezek szedték ki és helyezték el a ruhákat a szekrényekben. A vakitó ablaküvegen beragyogott az őszi napfény meleg sugara. Karcsú, finom kisleány dolgozott a szobában. Szürke, nagy kötény fedte nyúlánk testét és finom kezecskéi csak néha-néha merték félve érinteni egy-egy drága ruha vakitó selymét. Jolanthe tizenhét éves volt. Sápadt, keskeny arcát hófehér, keményített vászonsapka keretezte, elrejtve a legkisebb fartőt is és szigorú kifejezést kölcsönözve a különben egészen gyermekes arcnak. Most hirtelen vonakorva lépett az Íróasztalhoz. Megállt a képek előtt, melyeket csak az imént, állított föl az asztalon. Mindegyik képen ugyanaz az életvidám, dacosan mosolygó, csinos fiatal férfi, Lovon.... autóban.... kacagó fiatal leányok körében.... Milyen vidáman nevetnek! Milyen gondtalanul! Ebben a pillanatban felnyílt az ajtó. Jolii összerezzent. A képet gyorsan visszatette az íróasztalra, de a széles keret halk csörrenéssel feldőlt. A főápolónő, aki Mrs. Cliffordot támogatta, rosszalóan tekintett a leányra. Mély karosszékhez vezette a beteget, majd szigorúan korúit tekintett a szobában, — Elkészültél, Jolii? A finom ajkak alig hallhatóan suttogták az igent. Márta testvér Mrs. Cliffordhoz fordult. — Ez Jolii. Az ön szolgálataira lesz itt, asszonyom. Az öreg hölgy szemüvegén keresztül vizsgálta a fiatal leányt. — Mióta van itt az intézetben? — kérdezte. — Mindig itt voltam, asszonyom . — Jolii két év előtt még iskolába járt — magyarázta a főápolónő. — Rendben van, Jolii. Most már elmehetsz. Alig lehetett észrevenni, oly csöndesen suhant ki a leány a szobából. — Ki ez a fiatal leány? — érdeklődött Mrs. Clifford. — Falk Jolanthe a neve. Születése óta itt van a klinikán. Helene Clifford őszintén csodálkozott. — És én még sohasem láttam? Pedig kétévenként átjövök Amerikából! S s s N \ s s \ \ \ S N \ \ N \ ') \ \ Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ ingatlanforgalmi irodájához. JÓNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALESMANEK ÁLLANAK A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁRA A Floridai élednek megfelelő szép, kényelemre berendezett laKÓházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületek. EUGENE PRAGER, REALTOR 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 MIAMI. FLA. S s I s s s s s \ s s s V \ s HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT bs<ít Mükség ran a JÓ BARÁTRA .aki a legap róbb résietekig «ideifocu a VÉGTISZTESSÉG ADAS minden tervét — a caalád jávákigyásávsl Minden intézkedő* úgy történik, kogy » jrrnew ló car ‘»d a■ varíalárul adhassa ií magát a* ölöké •mcra nagyon nehéz percetnék. fívé«» káesmn Ali Bodnár Á. Lajos ■ ÉS FIA IFJ. LAJOS Temetésrendezök és Balzsamozók SY2V torain Ave ME Ufflb Márta mosolygott. Az arca mégis merev és hideg maradt. — Olyan leányon, mint Jolii, nem igen akad meg az ember szeme. Elhallgatott, de Mrs. Clifford kérte: — Folytassa, kérem. Ismerni akarom az embereket, akik köröttem vannak. Márta bólintott. A gazdag hölgy kívánsága parancs volt. —Ahogyan parancsolja, bár nem tudom, hogy kellemesen érinti-e önt ez az eset, asszonyom. Jolii anyja itt halt meg a klinikán, valami operációban. Fiatal özvegy volt, minden kilátás nélkül, hogy önmagát és gyermekét eltarthassa. Az operáció előtt mindent megbeszéltek. lSeitz tanár Ur kötelezte magát, hogy ha az operáció esetleg nem sikehül, gondoskodik a gyermekről egészen tizennyolc éves koráig. — És Jolii anyja meghalt az operáció alatt? — Igen. Elkeseredett kísérlet volt.... de meg kellett próbálni. Utolsó próba volt, hogy megmentsük az életnek. Pár pillanatig csönd volt a szobában. — Olyan szomorú ez a kis Jolii — jegyezte meg Mrs. Clifford. — Már gyermekkorában megismerte az élet komoly oldalait is. A mi hivatásunknál, Mrs. Clifford, nem lehet vidám az ember. A gyermeket különben én neveltem. A főápolónő hosszú, sovány alakja tisztelettudóan meghajolt, mikor kiment a szobából. Mrs. Clifford letekintett az alkonyodó kertre. — Semmi szeretet.... ez a rideg asszony., nincs is szive. Jolanthe Fáik kisszobájában állt a ház legfelső emeletén, ahol már évek óta lakott. Szegényes és szomorú volt ez a kis szoba. A tetőre nyíló ferde ablakból egyesen az égre lehetett látni. A főápolónő rendezte be ezt a szobát egyszerűen, szigorúan, csak a legszükségesebb bútorokkal. Az egéez nap dolgozó ember fáradt mozdulatával térdelt le Jolii az öreg fiókosszekrény — az egyetlen emlék elé, amit szülei otthonából örökölt. Hosszan keresgélt a fiókokban, mig előhúzott egy öreg szövetbabát, csúnya, kopott kis babát, amelyik egyáltalában nem hasonlított a drága játéküzletek csipkeruhás babáihoz. Jolii gondosan bezárta az ajtót, azután a babát az asztalra ültette és halkan, lassan beszélni kezdett hozzá. Mesélt neki ezer apróságról, ami betöltötte kis életét, de hangjából nem mult el a szégyenkezés és a zavar.... És a rongyos kis baba., ifjúságának egyetlen társa.... figyelve hallgatta.... és mniden vallomást elrejtett kis babaszivébe. Jolii pedig mesélt és közben öntudatlan mozdulattal leoldotta fejéről a csúnya fehér fökötöt és gesztenyebarr.a, dús haja, mint aranyosbarna palást omlott le a vállaira, a hátára. Arcának szigorú kifejezése eltűnt, rózsás pir színesítette és okos szemében pajkos mosoly bujkált. Jolanthe Falk, a kórház gyermeke, ott ült a babája előtt és gondolatai tarka pillangóként röpködtek álmainak utjain... Helene Clifford nyitott szemekkel feküdt ágyában. A menyezetre bámult, ahol a holdfény különös fényei és árnyai táncoltak és közben szivének különös dalolására figyelt. Az operáció óta alig aludt valamit. Minden éjszaka szivének rendetlen dobogását kellett figyelnie. Milyen fáradtan teljesítette már kötelességét ez a szív! Úgy érezte, ez már előhírnöke a halálnak.... Félelmében hirtelen fölült ágyában. Idegesen rántotta meg a csengőt. A következő percben már ott volt Jolii. Egy pillanatig csodálkozva állt meg a küszöbön. A szobában sötét volt. Meggyujtotta a villanyt és halkan kérdezte: — Asszonyom csöngetett? A fiatal hang gyöngéd melege narkotikumként hatott Mrs. Cliffordra. A szivére nehezedett nyomás felengedett, az éjszaka szellemei eltűntek. — Jolii, itt maradthat egy kissé nálam? Ez az ostoba szivem úgy gyötör. Azt hiszem, már nagyon kifáradt. Fáradtabb, mint én. Jolii a betegápolónő megszokott mozdulatával vette kezébe az asszony kezét és számlálta az érverését. — Felkeltsem a tanár urat? — Nem, Jolii, már nem szükséges. A rohamnak vége. De örülnék, ha itt maradna mellettem. Jolii leült a nagy karosszékbe, amelyet éjszakára mindig a beteg ágyához készítettek. Mekszokta már, hogy hoszzu éjszakákon át virrasszon. Tekintete ismét a fényképekre esett. — Milyen különös, hogy gondolatai mindig vissza-visszatértek ezekre a képekre! .... Hát lehetséges, hogy emberek igy éljenek, ilyen gondtalanul és boldogan? í í í í S í í í ( Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapjál személyes vagy telefon rendelésére. ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT. Orban's Flowers 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 I s í s s í í s s \ Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-1479 A csatornái ásás nélkül VILLANYGÉPPEL Itsztitjuk Uj munkát és javítást egyaránt vállalunk
