Az Ujság, 1959 (39. évfolyam, 2-51. szám)

1959-07-30 / 30. szám

i OLDAL AZ VJSAO JULY 30, 1959 Amerikai Leány REGÉNY — Az igaz, — bólintott fejével Molnár. — Akkor hát mikép lehetett őt ágyékba szúrni? Ha meglőtték volna, akkor még érteném a dolgot. De azt csak átláthatja, hogy egy vágtató embert nem lehet leszúrni. — Ez már igaz, — szólt Molnár. — De hátha megállítot­ták? Vagy gáncsot vetettek a lónak, úgy hogy Alfred lebu­kott. — Ez se valószínű, — vetette ellen Török Kálmán. — Ez esetben a gyilkos, miután rá kellett magát vetnie, nem lá­­gyékba, hanem szivén szúrta volna őt. — Tökéletesen igaz. A biró ur nagyon helyesen okosko­dik. De miután éppen lágyékába döfték a tőrt, ebből azt kell következtetni, hogy Alfréd a lovon ült, midőn megszűr­ték és hogy lépést haladt, vagy talán meg is állott. __Ha igy áll a dolog, akkor a tettes személyes ismerősei közé tartozhatott, akinek megállott, — jegyezte meg a járás­­biró. Ez a fölitevés egészen megzavarta Molnárt. Ki lehetett hát ez az ismerős? Lélekben elővette valamennyit, kikkel Alfréd érintkezett, de egyiküket sem tartotta ilyesmire ké­pesnek. Akik csak ismerték, mindnyájan kedvelték őt és ba­rátságban állottak vele. — Én már Köles Matyira is gondoltam, — jegyezte meg a járásbiró. Molnár fontolóra vette ezt az eshetőséget. — Aljig hihető, — mondta. — Köles Matyinak erre nem volt oka. Hacsak Erzsébet fel nem bérelte őt. Ezt a körül­ményt majd szemügyre vesszük és elővesszük Köles Matyit. Ilyen beszélgetés között érték el a tüskevári kastélyt. Alfrédot még mindig eszméletlen állapotban találták. Sze­rető anyja ott virrasztóit mellette. Az orvos is ott volt. A járásbiró mindenekelőtt a grófnét üdvözölte: — Méltóságos asszonyom, — mondotta. — Fogadja min­denekelőtt legőszintébb részvétem kifejezését. Valóban mél­tányolni tudom fájdalmát. A fiatal ember sorsa igazán rész­vétkeltő, mert éppen akkor érte őt ez a szerencsétlenség, midőn úgyszólván már célnál volt. Mocsonokyné zokogott. — Szives részvétét köszönöm, — mondotta. — Jó em­bereim szeretete és barátsága egyedüli vigasztalásom e szo­morú napokban. Abből meritek erőt a kitartásra. Nehogy azonban a beteg nyugalmát hangos beszélgetés­sel háborgassák, átmentek a szomszéd szobába, részleteseb­ben megbeszélni az esetet és meghányni-vetni a további te­endőket. — Uraim, — kezdte a járásbiró, — fölösleges ismétlése­ket kikerülendő, előre kijelentem, hogy a legfőbb rész­letekről körülbelül tájékoztatva vagyok. Mindezekből azt a következtetést vonom le, hogy Alfrédet a tettes megállítot­ta és úgy szúrta le; ebből ama további következtetés folyik, hogy Alfréd csakis ismerősnek állhatott meg. A tettest tehát a fiatal ur személyes ismerősei között kell keresni. Mit gon­dolnak az urak, vájjon ezek között akadhatott-e olyan, ki láb alól eltenni akarta? Erre mindenki fejét csóválta. — Nem hihetem, — szól Mocsonokyné. — Én még kevésbé, — tette hozzá Berky. — Alfréd sze­mélyes ismerősei fölötte állanak ilyen gyanúnak. — Nem éppen barátait értem, — magyarázta ki magát a biró. — Ezek természetesen ilyesmire képtelenek. De le­hetnek a faluban számosán,, akiket Alfréd ismer s akinek va­lamelyikével megszólítás folytán esetleg szóba is állhatott. — Ez az eshetőség nincs kizárva, — jegyezte meg Berky. — Egyébként én már sejtem a tettest. Ez nem lehet más, mint Rosty. Erre meg Molnár rázta tagadólag a fejét. — Ez nem valószínű, — mondotta. — Rosty Konstantiná­­polynak vette útját. Erre nézve biztos értesüléseink vannak. Szökését előre gyanítva, olyan intézkedéseket tettem, hogy ki nem bujhatik.. Várom is minden órában az értesítést, hogy kézre van kerítve. Én pedig csak is őt gondolom, — jegyezte meg Berky. — De az istenért, ez teljes lehetetlenség, — vetette el­len a járásbjró. — Alfréd legnagyobb ellenségét ismeri Ros­­tyban, neki csak nem állott volna meg. A megszurás módja pe­dig arra vall, hogy a tettes őt csakis közvetlen-közeiből szur­­hatte meg. Igaz-e, doktor ur? — Tökéletesen igaz, — hagyta helyben az orvos. — Ma­gam is úgy vagyok meggyőződve, hogy Alfrédet beszélgetés közben, gyanútlanul érhettte a halálos döfés. — Tehát csakugyan halálos? — kérdezte a biró ijedten. — Nem éppen feltétlenül halálos, de elég súlyos, amit mu­tat az is, hogy egész mostanig nem nyerte vissza eszméletét. Egyébiránt felgyógyulásához erős reményem van. Mindenki sejtette, hogy ezt a doktor csak a grófnő meg nyugtatására mondja s ráhagyták. A járásbiró pedig igy szólt: i — Annál jobb, legalább van remény ahhoz is, hogy Alf- , réd visszanyeri eszméletét s a rejtély meg lesz oldva. De ne­künk addig is keresnünk kell a tettest. Én részemről Köles Matyira gyanakszom. ' , Berky rögtön felkapta ezt az eszmét. Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ ingatlanforgalmi irodájához. JÓNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALES-manek Állanak a magyarság SZOLGALATARA A Floridai életnek megfelelő szép, kényelemre be­rendezett laKÓházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületeit. EUGENE PRAGER, REALTOR 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 MIAMI, FLA. — Helyes helyes, — kiáltotta. — A dologban lehet valami és ebben ismét csak Rostyra kell visszatérnem, mint értelmi szerzőre. — Én Erzsébetet tartom,annak, — Köles Matyi olyan ember, aki pénzért mindenre képes. A menekülő Erzsébet még egyszer és utoljára bosszúját ki akarta tölteni és felbé­relte Köles Matyit. Ha már meg nem nyerhette a port, lega­lább bosszút akart állani Erzsikének egyik legbuzgóbb párt­­hivén. Ezen következtetés ellen alig lehetett valamit felhozni. Más kombináció csakugyan jiem is volt lehetséges. Kinek is volt lehetséges. Kinek 'is állhatott volna érdekében meg­­másnak, idegennek is állhatott volna érdekében meg­gyilkolni Alfrédet, akit mindenki szeretett és becsült, kinek ügyét mindenki magáévá tette s aki egy ártatlan lány érde­kében kifejtett hősies küzdelméért a lakosság csodálatát bírta. A községbeliek közül tehát alig akadhatott valaki, aki i­­lyen gyalázatos tettre vetemedett volna, kivéve az egy Köles Matyit, aki Rostyval egy húron pendült. A járásbiró látván, hogy a gyanú általában Köles Matyi ellen irányul, föltette magában, hogy Köles Matyit azonnal beidézteti s a fejleményekhez képest rögtön lecsukatja, ha csak a legcsekélyebbet is kisüti ellene. Ekkor eszébe jutott Teliérné és mindaz, amit tőle hallott. Ha ez igaz, akkor az ügyben igen természetesen alapos fordu­lat állhatt be. Már azon a ponton állott, hogy Mocsonokynának min­dent elmondjon, de mégis meggondolta a dolgot. Ki tudja iga­za van-e Teliérnének? Minek hát oknélküli izgalmat kelteni a méltóságos asszonyban és Berkyben, kik mindannyian a leg­jobb hiszemben vannak Erzsi személyét és származását ile­­tőleg. Majd ha kétségtelenül bebizonyul, hogy Tellémének iga­za van akkor is ráér azt velük közölni. Egyelőre tehát a gyil­kost kell keresni. Búcsút is vett a kastélybeliektől és visszatért hivatalába. Útközben meghagyta Molnárnak, hog.y Köles Mátyást azonnal keresse fel és állítsa elő. Molnár tehát fölkereste lakásán a gyanús férfit, ki éppen burgonyát kapált a kertben és nagy csodálkozással jött elő ar­ra a hirret, hogy a rendőrség keresi őt. ' — Már meg mit akarnak velem? — kérdezte kissé mél­tatlankodva. — Nem csináltam én semmit! — Majd elválik! Jer velem a járásbírósághoz. — Nincs nekem ott semmi dolgom! — Azért csak jer, mert ha nem jősz. viszlek. . Köles Matyi kihivólag nézett rá. — Nem csináltam semmit, engem tehát nem fog vinni! Molnár erre kifogyott a türelemből. ~— Köles Matyi, — szólt fenyegetőleg, — ne ellenkezzél, mert pórul jársz. A járásbiró ur ki akar hallgatni! Oda tehát el kell menned! És ha nem jösz, akkor karhatalommal bekí­sér led. * — De mit akar velem a járásbiró ur? — Azt majd ott hallod meg, csak jer velem! Köles Matyi végre kénytelen volt erre ráállani, mert lát­ta, hogy nem szabadulhat máskép. Egy negyed óra múlva már a járásbiró előtt állott. Török Kálmán fürkésző pillantást vetett rá. — Köles Mátyás, — mondotta, — hallottad-e hogy tegnap este Ormai Alfrédot valaki a város végén tőrrel leszúrta. — Hallottam, járásbiró ur. — És mit gondolsz, ki tehette azt? — Ezt nem az én dolgom kikutatni, — vonta a vállát Mátyás. — Nekem egyéb teendőim vannak. — No, no, Köles Matyi! Csak ne oly fennen, — szólt a bi­ró. — Zavaros múltadnál fogva, alighanem egyéb bűnök is nyomják a lelkedet. — Ami volt, az volt, — vonta vállát Köles Mátyás. Ami rosszat tetem, azért meg is lakottam annak idején. Az nekem elég üdvös lecke volt. Azóta megjavultam, megkedveltem a munkát, a ház népe, ahol lakom, nem győz eleget magasztalni — Hol voltál hát az este? — Otthon voltam, biró ur. Sajátszerü migrénes fájdalmat éreztem a fejemben s nyolc után már le is feküdtem. — Hát már te is tudod, mi a migrén? — Úgy hallottam kérem, hogy amikor az embernek az arca fáj, ez a legtöbb esetben a migrén. — Kivel bizonyítod azt, hogy otthon voltál? — Az egész ház tudja, biró ur! Méltóztassék a lakókat mind sorban kihallgatni és ha vallomásaikból ki sül, hogy nem mondok igazat, akkor akasszannak fel. — Jól van, a házbeliek közül többet ki fognak hallgattat­ni, — mondotta a biró. De vigyázz magadra, nehogy ellent­mondásba jöjj, mert akkor veszve vagy. De addig is őszinte le­hetsz, Köles Mátyás. Tanácslom is, légy az, mert csakis ezál­tal mentheted meg magadat a börtöntől'. Köles Matyi ártatlansága tudatában hetykén kiegyenesí­tette magát. Ha nincs, aki főzzöt és önmaga nem főzhet vág, pihenői tart « főzésben, ét mégis talyan ételi kíván élve tatai és egészséggel alfa gymsxtant, amilyent mtthm fó' tek akkor keresse fel • RICE RESTAURANl AZ UJ HELYEN 12521 BUCKEYE ROAD rtnom töltött káposzta mindé» Hp HAZA VITELRE la. Kbmfceth KJcfa, tuh-Morto FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 LORAIN AVENUE ME 1-188t? Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel­esen. LAKODALMAKRA íz­lésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jót­állással. Good Reading for the Whole Family •News • Facts • Family Features The Christian Science Monitor One Norway St., Boston 15, Mass. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. 1 yeor $18 □ 6 months $9 Q 3 months $4.50 □ Name Address City Zone State PB-1Í — Biró ur; — mondotta, — én nem félek semmitől, mert én most már nem csinálok semmi rosszat, a múltért meg már megszenvedtem. — Tehát nem te szúrtad le Ormai Alfréd urat? —kérdez­te hirtelen, miközben élesen nyugtatta rajta tekintetét. — Én Ormai Alfréd urat leszúrtam volna? — kiáltott Kö­les Matyi végtelen csodálkozással. — Mikép jutnak ilyen gondolatra? Mi okom lett volna nekem erre? — Talán a bosszú vezérelt! — Engem, biró ur? Oh nem! Nem lett volna nekem ab­ból semmi hasznom. — Már az is valami, ha valaki bosszuszomját olthatja! — Kérem, én nem gyűlölöm Ormai urat. — Talán más által felbéreltetve tetted ezt? Egykor egy húron pendültél Rostyval, talán most is érintkezésben állasz vele. — Azzal a gazemberrel? — kiáltotta Köles Matyi. — Én szúrnám le őt, ha utamba kerülne, nem hogy mást szúrnák le az ő megbízásából. Egyébiránt méltóztassék biró ur kihall­gatni a házbelieket és meg fog győződni, hogy nyolc óra után már az ágyban voltam. A járásbiró látta, hogy Köles Matyi ez egyszer igen me­rész, s ezt a merészséget nyilván ártatlansága tudatából me­ríti. Utána kell tehát járni, vájjon csakugyan- úgy- van-e, a­­mint mondja? Kihallgatták a házbelieket s megállapították, hogy Köles Matyi nyolc órakor már haza jött s mindjárt rá ágyába bujt. Másrészt megállapitatott az is, hogy Alfréd kilenc óra felé indult csak el Berkytől. Köles Matyi tehát nem lehet a tettes, [ennélfogva a biró nem is kívánta őt letartóztatni. — Elmehetsz, Köles Mátyás, — szólt a vizsgálóbíró. De emberünk nem mozdult. — Biró ur, — szólt most Köles Mátyás, — én azt tartom, hogy ez nem tehette más, mint Rosty. — Ugyan ne beszélj ilyen bolondot, — fakadt ki a biró — Rosty szökésben van Konstantinápoly felé. — Azóta százszor is visszatérhetett, biró ur! És én meg­vagyok győződve, hogy vissza is tért. Alfréd urat csakis ő gyilkolta meg. Mit adnak érte, biró ur, ha én azt a fickót elcsí­pem és ide hozom? — Én nem Ígérhetek semmit, — felelt a biró. — Én hiva­talomnál fogva keresem a gyilkost s azért pénzt nem Ígérhe­tek és nem is adhatok, hanem ha gondolod, hogy ez által ke­reshetsz valamit, eredj a konzulhoz, az majd beszélni fog ve­led. — Jól van biró ur, — mondotta Köles Mátyás. —• El is megyek hozzá. Hej, meg vagyok győződve, hogy Rosty titkon visszatért s most ilyen eszközökkel dolgozik. Ha nekem ad­nának ötszáz forintot, én bizony előteremteném őt, ha mind­járt a pokolból is! — Kíséreld meg a szerencsédet a konzulnál, — szólt a járásbiró. — Hiszem, hogy az ötszáz forintot nem fogja sokai­nk Csak aztán szavadnak áll, Köles Mátyás! A kétes hirü férfiú most eltávozott. CCV. FEJEZET. AZ ELSŐ NYOM. Sötét est borult a tájra. A tüskevári kastély tornyai mö­gül baglyok és denevérek röpködtek. Egy-egy uhumadár né­melykor meg is szólalt, rémes kiáltásával megrémítette Maksa Gergelyt. — Ez nem’jó jel — mormogta magában fejét csóválva. — Mikor az uhumadár megszólal, az rendesen halált jelent. Az igaz, hogy tegnap is uhuzott, de azért Alfréd ur állapota nem fordult rosszabbra, sőt mint az orvostól hallom, jobbra fordult. Bent a betegszobában együtt voltak mindhárman, Mocso­nokyné, Berky és Jármay doktor, tanakodva a történendők­­ről és várva a betegnél válság elmúltát. Az orvos Ugyanis ama biztos reményének adott kifejezést, hogy Alfrédnak nem sokára ki kell nyitnia szemét. A test hő­mérséklete emelkedett, a szív működése érezhetőbb, az ütér varése erősebb lett. — Mindez, a visszatérő életerő működését jelpnti, — mon­dotta. — Azt hiszem, még ma visszanyeri eszméletét. — Hála neked nagy Isten, — kiáltott fel Mocsonokyné há­latelten. — És akkor ugy-e bár kedves doktor ur, már túl is van a fiam minden veszélyen? Az orvos erre nem felelt mindjárt. Hallgatott. — Az istenért, — kiáltott rémülten az anya, ne rémítsen doktor ur. — Asszonyom, — felelt Jármay, — kérdésére azért nem adtam választ, mert emberileg nem is lehet s mert másrészt nem akarom ámítani. Azáltal, hogy a beteg visszanyeri eszmé­­méletét, még nincs végkép elhárítva minden veszély. Attól függ minden, lesz-e és milyen fokú sebláza? — Oh jaj, — zokogott fel Mocsonokyné kétségbeesve, — tehát még mindig fejünk fölött függ a Damokleskard. — Legyen nyugodt, méltóságos asszony, a kór eddigi le­folyása után ítélve, nem kell komoly veszedelemtől! tartani. Á tettes maga tette lehetővé a felgyógyulást az által, hogy tetté­nek elkövetéséhez igen éles kést vagy tőrt használ. Az éles penge csak metszett, de nem roncsolt és ez végtelen szerencse. A szétmetszett lágy részek a penge kihúzása után azonnal összeforrottak, ami alaptétele a gyógyulásnak. Erre ala­pítom ama föltevésemet is, hogy a sebláz is, ha ugyan bekö­vetkezik, enyhe lefolyású lesz. — Tehát gondolja doktor ur, hogy nem fog okvetlenül be­következni? — kérdezte Mocsonokyné megkönnyebbülve. — Igen is gondolom. A sebnek úgyszólván nincs is csa­tornája, kívülről fertőzést nem kapott ennélfogva legalaposabb a remény, hogy a sebláz el fog maradni. Most egyszerre megmozdult a beteg és gyönge sóhajtás szakadt fel melléből. Mocsnokyné rögtön felszökött ültéből s a beteghez akart futni. Az orvos azonban visszatartotta. — Még ne, méltóságos asszonyom, — mondotta. — Még nem szabad izgatni a sebesültet. Majd én csendesen eszmélet­re térítem. Gyógyszertokját felnyitva, elővett egy üvegcsét és ab­ból nehány cseppet a beteg szájába öntött. E folyadék célja volt felmelegiteni a testet és buzgóbb tevékenységre serken­teni a szunnyadó életerőt. Nehány perc múlva egy másik üvegcséből néhány csep­pet öntött a tenyerére és azzal bekente Alfréd homlokát. Az­tán intett a méltóságos asszonynak, hogy ügveljen, a hatás mindjárt mutatkozni fog. Mocsonokyné várakozásteljesen visszafojtott lélegzettel nézett fiára. Berky is az ágy szélién állott és feszülten várta a történendőket. Alfréd teste vonaglott egyet, aztán felnyitotta szemét. Az orvos intett Mocsononkynénak, hogy csak nyugodtan, ó­­vatosan közelítse hozzá. Az anya összeszedte minden erejét, hogy még örömét is visszafojtsa. Fia fölé hajolva, njpjasan nézett rá és megcsó­kolta homlokát. Úgy tett, mintha semmi baj se lepne. — Sokáig aludtál, fiacskám! Alfréd körüljártatta szemét. — Hol vagyok? — kérdezte alig halllhatólag. — Hol lennél fiacskám? Itthon vagy tulajdon szobádban és a jó édes mamád is itt van. Berky ur is itt van. Nézzed. A konzul most szintén az ágyhoz lépett. Alfréd rendezni igyekezett gondolatait. Aztán fel akart emelkedni, az orvos azonban hirtélen ott termett és nem engedte. — Lásd, a doktor ur is itt van, — folytatta Mocsonokyné. Szakács József ÓHAZAI LUMBER ÉS SZERELŐ MESTF" I 1 f 3097 Ashwood Rd. SK1-1479 S A csatornái ásás nélkül VILLANYGÉPPEL tisztítjuk | Uj munkát és javítást egyaránt vállalunk Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebh virágokat kapp személyes vagy telefon rendelésére. ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT. Orban's Flowers 11520 Buckeye Rd. RA 1-1500 1 s P. MAJOROS ILONA ÉNEKEL S -a- .. | Clevelandi Magyar Önképzőkör I PIKNIKJENEK MŰSORÁN ’ a közönség megtisztelésére. j 1959, Augusztus 9-ikén, Vasárnap \ A Ritter Farmon, Olmsted Falls, O. \ 7370 COLUMBIA ROAD á ' A műsorhoz és a tánchoz is a zenét \ A WEST SIDE HUNGÁRIA ZENEKAR szolgáltatja I $10.00 KÉSZPÉNZ AJTÓDÍJ, amelyet a nyertesnek (BLANCHE E. KRUPANSKY, magyar birójelölt ad át (SZÁLLÍTÁS: mindenkit díjmentesen szállítunk a piknikre, aki 1 óra előtt jelentkezik az Önképzű he­­| lyiségében, 2059 Fulton Road ( Délután 2 órától 4-ig dijmentesen szállítjuk vendégeinket a Columbia Rd. és Lorain Rd. sarkáról f FINOM ELEDELEK: Friss, ízletes pörkölt, lacipe­( csenye, házilag készült kitűnő sütemények. A BELÉPTI DÍJ $1.00 ( * BÚCSÚZUNK A NYÁRTÓL. GÖMÖRIEK- MAGYAROK! jól kimulatjuk magunkat; táncolunk és dánolunk, hogy az őszi mulatságig tartson a jó kedvünk A GÖMÖR MEGYEI KLUB Piknikjén, Augusztus 9-én, Vas. A KÁLÓ FARMON, BEDFORD, OHIO, Forbes Road, a 14-ik útról balra A belépti dij 75c " A tánchoz a zenét a TOKAY zenekar szolgáltatja BUSZOK INDULNAK: délután 1 órakor és 3-kor a Grand Ave és Buckeye sarkáról és megállnak a Buckeye minden megállójánál. Nagyon finom kolbász szendvics és lacipecsenye ké­szül vendégeink részére, úgyszintén finom, ízletes oömöri fánk és kávé is. Gömöri KUKORICA GÖRHŐ IS LESZ! Ne mulasszuk el a pikniket, amelyen a Gömö­­riek megerősítik egymás között a barátságot! HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT nagy szükség van a JO BARÁTRA .aki a legap róbb récétekig «Idolgcxu» a VÉGTISZTESSÉG ADÁS minden tervét — a ma iád jivüu|yHivul Minden intézkedés úgy történik, kegy a jfyMio 16 csc'ád zavurtalarul adhassa 4i magét az «♦'■»i*» búcsú nagyon nehéz perceinek. Gvár* «M'án «rolgátafén kémen áll. Bodnár A. Lajos ÉS FIA IFJ. LAJOS Temetésrendezők és Balzsamozók 3929 Lorain Ave ME 1-JU/S j

Next

/
Thumbnails
Contents