Az Ujság, 1959 (39. évfolyam, 2-51. szám)

1959-03-04 / 9. szám

MARCH 4, 1959. az ü:sAG 3 OLDAL Az Apja Fia — TÁRCA KÉT FOLYTA TASBAN. — Elhalkult a szikszói tem­plomban az orgonaszó és a szentélyre ismét hűvös csend borult. Az orgona mögött lé­vő lépcsőzeten a lábdobogás megszűnt.. Kaporfay Elek kántor uram lejött a kórus­ból és a templom főkapuja mellett elkerült a parochia felé azzal a szándékkal, hogy főtisztelendő Horváth Gábor urat megvárja a sekrestye e­­lőtt. A kőfalkerités alatt sétál­gatni kezdett a szitált homo­kon. Kordoványszáru csizmá­ja csak olyképpen érintette a földet, mint a könnyű lehelet, pedig Kaporfay udam már a hatvanat is túllépte három­mal. Magas, sovány, tisztes a­­lakját csendesen illegette, ak­­kurát. mintha tojások közt járna. Megszokta az effajta á­­hitatos járást az ember, aki negyven esztendőn keresztül mindennap megfordult az ol­tár előtt. A sekrestyeajtó kinyílt és főtisztelendő Horváth Gáspár uram kilépett rajta. — Dicsértessék_ — Adjon Isten, kánt-u­­ram! Paroláztak. — Főtisztelendőség e d d e 1 volna egynéhány szavam_ — Szolgálatj ára, Elek bá­tyám! Kaporfay uram köhintett — Arra akarom kérni a fő­tisztelendő urat, szíveskedjék megengedni, hogy holnap és holnapután, a reggeli misén a tanító ur helyettesítsen.— — Szívesen, — bólintott a pap- — Hová készül? — Kassára. — Minek? —r A fiamért_ A pap meglepődött: — Hogyhogy még nem jött haza? — Nem. — Ejnye. — Pedig ma julius másodi­­ka van. Péter és Pál napján bezárták az iskolát, útiköltsé­get is küldtem, minden#... és még sincs itthon­— Hm! Hátrasétáltak a harangláb felé. Kaporfay uram a pap a földet nézte. — Nézze, Kaporfay uram, mondanék valamit_ A mester megszeppent. — No, nem kell azért meg­ijedni, nem éppen olyan rossz és a fiáról szólanék... — fog­ta meg az öreg kezét. — Teg­nap nálam járt a Szentessy gyerek, hogy bizonyítványát bemutassa- Tiszta jeles. Kér­dezősködtem Elek bátyám fia felől és megtudtam, hogy_ — Mit? A pap összehúzta a szemöl­dökét. — Azt, hogy kocsmába já­­rogat... Kaporfay uram elképedt. — S ho;gy kontót csinálgat, — folytatta a pap. A öreg kántor kivörösödött mint a paprika. Szelíd nézé­se áttüzesedett­— Ne mondja főtisztelendő ur! — Úgy van. amint hallo­másból tudom. Tizen-tizen-WÉ WELCOME YOUR SAVINGS faóaxai Dspoe* Imuf«o«« Corp»*iO* ketten ottmaradtak és écca­­kánként felverik a várost— Jámbor ember volt Kapor­fay Elek uram, de most azt mondta: kutyateremtette! El­­szótlanodott. A pap újra kezd te: — Nem kell azért elcsüg­gedni, Elek bátyám. Hiszen már nagy diák a Pista gyerek! Akkortájt magam is megittam egy-két pohárral kóstolóba, de ügyelni kell, nehogy elront­sák egynémely mákvirágok! Az öreg kántor atyai szivét hét hegyes tőrrel döf­te át a pap szava. —Ennek okáért most sze­keret fogadok s bemegyek Kassára, hadd tudjam meg a megtudandót... Keseredett szivei ment haza- Szorongatta torkát a szégyen és harag. A kaput is bevágta, a kántorné asz­­szony elébe szaladt. —Mi bánt, fiam? Kaporfay uramból ki­tört a keserűség. —Mi bánt? A gyerek. Az a gézengúz! No, de máj d meg tanítom! Hol is van Julis? —Itt vagyok. Mogorván sétálgatott az almafák alatt. A nemze­­tes asszony odamerészkedett. —Oly igen haragszol? Ne bántsd szegénykét-.. Hátha beteg? A kántor ránézett. Ki­csi hijja, hogy csúnyát nem mondott. Száján lebegett a szó, hogy ilyen-olyan gézen­gúz, iszákos, kártyás, város- 1 felforgató pernehajder, de még sem akarta megszomo­­ritani a feleségét, hát csak ennyit mondott: —-Nem beteg az.... Hanem majd megtudom a dolog fá­­citját! Befelé indult a kántor­né asszony, mert úgy érezte, hogy a könnye mindjárt pa­­takzani kezd. A pitvarajtóból visszapillantott az ura szigo­rú arcára s nagy szorongás fogta el a szivét. Valami ne­héz baj lehet, hogy az a jó­ságos, szelíd ember olyan most, mint a febőszült orosz­lán- Hiszen a nézésén is lát­szik, hogy mekkora vihar verdesi a keblét.... Végignézett Kaporfay uram a kicsi kúriáján, mit Isten segedelméből gyara­­pitgaott: hát azért dolgo­zott negyven esztendeig, ta­karékoskodván, hogy amikor néhány ezer forintocskára felrúg a vagyonkája, az a gézengúz fia nekifogjon s elverje az ő verejtékes ke­resményét? Hiszen érte fá­radozott, neki gyűjtögetett, mint a szorgos méh, hogy ne menjen ki az életbe koldusán s lám, miket hal most felőle és éppen a főtisztelendő úr­tól, hogy ilyen-amolyan vá­rosi felforgató, korcsmázó betyár lett... No, megállj! A szolgáló befutott a kapun s jelentette: —Egy fertályora múltán ic lesz a szekeres, instállom. A lovak éppen otthon van­nak... Csak befog! Bolintotf a vén kántor és utar készült. Friss kravát­lit rakott, az aranyrojtos ünneplő nyakkendőt is fel­kötötte és előkeresett a ka­­mar azugából egy jóvágásu, erős somfabotot... .A kán­torné aszony hideg récehust meg kenyeret csavart az u­­ti sztlvétába. És szólt bátor talanul: —Valamit mondanék.-. Kaporfay uram képe megenyhült . —Ki vele szentem! A nemzetes asszony elpi­­ty eredeti. —Minek viszed a somfabo­tot? A j ó kántor képe megest kivörösödött, de sajnálta hit­vesét. —Nono.- hiszen nincs baj.. Bot nélkül nem járhat az. ember. Sok kutya van a vá­rosban.-.. Megcirógatta ípeje ar­cát s megnyugtatta minden­képpen, noha forrt belül! A szekér odazörrent a ház elé s Kaporfay uram felcihelő­­dött a féderes ülésbe, a nem­zetes asszony könnybelábadt szemmel nézett föl rá a sze­kér mellől. —Ne bántsd szegényt.-. Ha bűnös, akkor se.. A kántor megszorította titkon a somfabotot- II. A lovak fürgén kapasz­kodtak a város felé. Kapor­fay uram visszanézett. Ki­lenc falu tündöklő kereszt­je integetett búcsút a sze­kér után. Naparanyban fürdött a zöld erdő s mégis behúzódott a fekete kacagányba és rio­gatni kezdte a lovakat .Jö­hettek vele szembe szekerek ki nem tért az útból, mert a kántor urat viszi most, aki­hez hétvármegyében sínesen hasonhangu! És amikor a nap delelőn vaja, megitták Jzirjaknál az első pohár oort. —Hová megy a kántor ur? —kérdezte a korcsrnáros. —Hazahozom a fiamat... Valamivel napszev.tület előtt már Zeteházán voltak —Mit iszik Dénes bácsi? —Egy porció pálinkát. Hát a kántor ur. —Én semmit. A szekeres gondolko­zott. —Minthogy kisebb a költ­ség, hát a lovaknak adok egy fal ás zabot. A nyakukba akasztotta az abrakos tarisznyát. A kántor is szedelőzködött. —Hm.-. Akkor én is le­szállók. A korcsma hídjára léptek. Egy zeteházi esküdtpolgár arrajött s az utmenti táblá­ra mutatott. — Hé, atyafi, nem lát? —No? —Ott a törvény-.. A szekeres behunyta a félszemét és kisilabizálta.: "‘Az u-ton e-tet-tés és ál­­lon-gálás tilos...“ Elkacagta magát. —Hiszen zsákból esznek! S befordultak a korcsmá­ba, de csak egy pillanatra, mert igen türelmetlenkedett Kaporfay uram. Mentek is már Fenyéd felé nagy-sebes futással, úgy hogy este fél­nyolckor, de pont félnyolc­kor a városvégi hires vámnt'l voltak. —Megmondtam-e? — kér­dezte Pál Dénes diadalmas san a gyors érkezésre célé­vá-Kaporfay uram elismerő^ en bólintott. —Hová hajtsak? — Tóth uramhoz. —Ki az? —Ott lakik a fiam kováij­­télyban... Gy.i, a mondott erányban! A kántor Lá*. adőlt a o,;,ijo^ ringó bőrülésen, a szemet is lehunyta, úgy gondolko­zott. —Megörvend az urfi! -­­vélekedett a szekeres. —Meg...­Szorongatta a somfa bo­tot. szégyen ide, szégyen o da, de azt a komisz köly -cö ma alaposan elveri..-. III. Pál Dénes az ostora nye­lével megdöngette a ‘kaput Tóth uram kikukkantott. —Ki az? —Kaporfay Elek vagyok a Pista gyerek apja.-.. —Isten hozta! A szekér bezötyögött i köves udvarra. —Hol -vagy leány? — kérdezte Tóth uram. Tóht leánya kiszaladt i belső szobából. —Itt van a kántor ur! —Kaporfay.. — rebegte öreg zvaartan, mikor beintv­­tatkozott Tóth uram száj leányának-Mert csodaszép volt Tóin leánya. Fiatal, tizenhatesP- tendős leány. Szép, mint a pingált kép. És kedves, na­gyon kedves. —A Pista.-, akarom mon­dani... a fiatal Kaporfay ur édesapja? — biborodott ki gyönyörű kalácsképe. Tóth uram kisegítette za­varából a leányát: —Mert, tetszik tudni, fezt retjük a fiút s ccsak Piktf nak hívjuk, úgy magunk k; zött-.. —Kérem — mosolygott kántor ur. —Hol van? A házigazda elkomolyocloG —A barátai közt — kaca­­rászott a leány. — Velük— bólintott Tóth uram. —Hogy van? — érdeklő­dött az apa. — Jól, — pityegett a lány kedvesen. — Nono! — akadékosko­dott az apa­— Beteg volt? — Nem’a! mondta Tóth uram. Kántor uram pedig a szép leányt szelid gyanakvással »TEVEN'S FLOWED Virág mlndwB alkulorar» ^2525 Buckeye Rd \ Buckeye és E. 126 sarcán ~irpel >«mi M Csip*** M Immár tulaiérmotmk Vtf A 1 4461 I Ha nincs, aki főzzör •n fin mag n **m fűzhet eaoi í*thenSt tart m főzéehm, ét w/yte »Ipart /te ff kíván §tm ratal 4e et/észwéffffal alfa ffpaaztani, amilyent otthm liptai! akkor herma* fél a RICE RESTAUPAN1 AZ UJ HELYEN 12521 BUCKEYE ROAD Tinóm töltött klponla misá« nap HAZA VITELRE te. ffltcaiwtb Kteh. tul^-dom« gyógyszereket íz óhazába csa^ c SAJÓ PATIKÁVÁ! küldőn! SAJÓ SÁNDOR MitÍm GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-8488 Francia pezgő és többféle High Balis RUDY TAVERN $710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Wbysky - Vodka - Scotch - jin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre is. >0-nél többféle sör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, ni­­unk nagy kedvezménnyel kapja a sört. FANCHALY VIRÄGÜ7I rr* 4714 LORAIN AVENUE ME 1-188? Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel­esen, LAKODALMAKRA Íz­lésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jót­állással. UNDENT AJT A FTJRNACI és Javítást telje Jétáttáseal végzünk. tukán esetsréaaás * tété Javítást is válla hrak THE PARKHILL FURNACE CO. SK 2-4949 21816 Haiworth Ave BEACHWOOD. OHIO DAVE SZABÓ nézte. — Hát akkor miért nem jött haza? Tóth uram vállatvont dip­lomatikusan. — Hm,— köhintett a kán­tor s föltette a negyedik kér­dést. — Hogy viseli magát? — 'Nagyszerű fiú! —di­csérte a leány­— Nonono.... csitította az apja. Kaporfay uram megrez­zent. — Csak nem csinált vala­mi rosszat? — Nem. De én igazán aka­rok beszélni.. — Hát én nem mondok i­­gazat? — rucogo tt a leány. — Nono_ Ti, nők az efé­lét más szemmel látjátok.... — Mit? — szorongott Ka­porfay.... — Azt, hogy a fiú az utób­bi hetekben sokszor kirúg a hámból! — Nonono.... — csitította az apját a leány. De Tóth uram teljes világé­letében nagy barátja volt az igazmondásnak: — Éccakázik.... — Ugyan! — Reggel jár haza.. — Hiszen a múlt éjjel is itthon aludt! — Legényekkel verekedik. — Uram Jézus! — csapta össze a kezét az öreg kántor. Folytatás jövő számunkban. HUMOR A PÁRIZSI DIVAT A NÁTHÁRÓL A legelterjedtebb betegség a nátha, a mely valamennyi éghajlat alatt kellemetlenke­dik az embernek. A vélemény eddig az volt, hogy a náthát és veszedelmes válfaját, az influ­enzát fertőző baktériumok o­­kozzák. Ennek ellentmond az az újabb megfigyelés, hogy az influenza járvány szorosan összefügg időjárással, illetőleg a légáramlatokkal. Megfigyelték, hogy a nátha ott terjed, ahol magas a lég­nyomás. Mivel azonban a ma­gas légnyomás a légkör felső rétegeibőllefelé sülyedő levegő rétegekkel áll összefügésben és onnan fertőző baktériumok nemkerülhetnek a földre azt hiszik, hogy a náthát a légkör felső rétegiből alásülyedő ózon okozza. Vendel minden nap reggel 10 UH eete «-tg. Or. CIPRUS ISTVÁN FOGORVOS 2884 Scranton Road Tel CHarry 1-3317 désesen és néltányos árban készít e) minden virág rendelést GAYER'S FLORAL SHOPPF 1033 Lorain Avenue Telefon: ME 1-1889 Mihály bácsi három hétig volt Párisban, az alatt megta­nulta, hogy a cselédekkel ud­variasan kelj bánni. Akármit kér az ember tőlük, hozzá kell tenni, hogy “ha úgy tetszik” s azután, ha meg van: köszönöm-” Itthon mindjárt gyakorlatba is vette az uj divatot. — Sári, jöjjön be, ha úgy tetszik. S hozzon nekem egy pohár vizet. Sári röhögött, hozott neki egy pohár vizet, a viz meleg volt; de ez ellen kifogást tenni Párisban nem illik. Mihály bácsi megitta melegen, s azt mondta rá: — Sári, köszönöm. Sári kiment odakint elmond­ta a szomszéd szakácsnőnek, hogy az ura meggubahidott, először kéri a vizet aztán pe­dig megköszöni. Másnap megint szól Mihály bácsi: — Sári, ha úgy tetszik, hoz­zon nekem pohár vizet, de ne legyen meleg, mert tegnap meleg volt-. Sári rörögött, hozott vizet, az már nem volt meleg de csak úgy úszkált benne a min­denféle szemét. Ez ellen észrevételt ten­ni csak barbár emberek szok­tak, aki Párisban járt igy szólt rá: “köszönöm.” Mihály bácsi megitta szemetestül-Megint másnap felhivá Sá­rit: — Sári hozzon nekem egy pohár vizet, de ha lehetséges ie legyen se meleg se. szeme­tes. Sári hozott neki vizet, ami nem volt se meleg, se sze­metes, hanem a pohár volt oly piszkos, hogy a karimáján meg átszőtt a zsiros szájak helye akik belőle ittak. Ilyesmiért neheztelni barbár népszokások közé tartozik. Müveit ember azzal nem bélyegezheti meg magát- Mi­hály bácsi keresett a pohár szélén olyan helyett, amely nem volt piszkos és ivott on­nan.. Azután való nap megint fo­lyamodást intézett Sárihoz: Sári, hozzon nekem vizet, de kérem nagyon ne llegyen se piszkos, se meleg, se zsiros po­hárban adva; ezer bocsánatot kérek Sári-Sári kiment és nevetett: — Majd én sokat teketóriá­zok neked, a ki olyan szépen cérsz és köszönsz! Jó lesz ne­­ied a mosogató dézsából. Vitt aztán neki piszkos po­hárban piszkos, meleg vizet. Mihály bácsi pedig fogta a poharat és azt mondta: — Sári, ilyen adta teremtet­te lusta disznója: most mind­járt megmosod ezt a poharat és tiszta vizet hozz, kutyaáldotta! mert úgy vágom a fejedhez, hogy mindjárt itt veszekedel meg-Sári aztán hozott miindent, ahogy kívánni lehetett, mond­ván ekképpen: — Hát mér nem beszél az ur úgy, ahogy kell? BIZTOS AKAR LENNI. MAMA: Ismerek egy leányt, gazdag is, szép is, éppen olyan férjet keres, mint amilyen te vagy. Eredj, menj fürödni s vedd fel a legszebb ruhádat, el megyünk leánynézőbe- PISTA: De mi lesz akkor, ha még sem akar majd hozzám jönni? Akkor én hiába fürdőm meg? NEM MONDTA MEG FÉRJ: Mary, miért mondta meg a feleségemnek, hogy (hány órakor jöttem haza, ami­dkor kértem magát, hogy ne mondja meg? MARI: Nem is mondtam nagyságos ur, csak annyit mondtam, hogy nem tudom mikor jött haza, mert én akkor nagyon el voltam foglalva a reggeli készítéssel, és nem volt időm az órára nézni­rELFONUNK: NYOMDA: GA 1-5658 Otthon: FA 1-1154 MINDENKI JEGYEZZE MEt iM kM Ttjy nagyobb haja var A Televisionnal fbinssly gyártmánya In) tolj«« garancia mallatt magja vilink. Steve G. Szabó *. r. g. . TV ^bálázott és szakképzett television-J svrté 2656 East 126th Street UJ TELEFONUNK: SW 1-4544 — RA 1-0367 MI VAN A TŰZ ALATT Egyik jó nyomozó hírében álló csendőrőrmester beszéli el a következő esetet: A debreceni cserjésen úti járőr szolgálatában voltam. Menetközben egy erdőház felől nagy lármát és segély­kiáltást hallok. Oda me­gyek; egy asszony sírva, jaj­­veszkelve és a kevés idővel előbb haza érkezett s őt kö­telékeiből feloldozó férj szit­­kozódásteljes, keserves pa­naszban adják elő, hogy ci­gányok jártak ott, s elrabol­ták pár nappal előbb ela­dott tehenük árát, 80 forin­tot, valamint több baromfit s értékesebb ruhanemüeket Utánuk a cigányoknak! Egy helyen az úttól félre mintegy 200 lépésnyire tűz mellett ülő alakokat vettem észre: a cigányok voltak- Ki­kérdeztem őket, nem tudnak semmiről semmit; motozást tartok: nem találok semmit. A csősz haza megy az asz­­szonyért, hátha megismerné az őt megkötöző cigányt. Az asszony előjő, megismeri a tettest, az tagad: a többiek szintén erősen állították, hogy nem jártak még tájé­kán sem az erdőháznak. Is­mét szigorú motozást tar­tok, a kocsijukat, valamint a körülöttük levő helyeket, bokrokat alaposan átkutatom sehol semmi. Már éppen távozni akar­tam, midőn egyszerre olyan ösztönszerü ötletem jött. hogy a tüzet nézzem meg, jobban, széthányattam s lá­tom, hogy az frissen ásott földre van rakva. Felásat­­tam a tűzhelyet és az ered­mény meglepő volt- A gö­dörben ott volt szép selyem kendőben a 80 forint, az ösz­­szes elrabolt ruhanemű s a nyakatekert tyúkok! Ki gon­dolná mi van a tűz alatt! ? Ily leleményesek és fur­fangosak a cigányok. MEGNYUGTATÓ A falusi vendéglőben né­hány idegen étkezik. Tyú­kok, ludak és kutyák fut­kosnak az asztalok között. Csomosi ur épen hozzá a­­kar látni a sültjéhez, de mi­kor szét akarja vágni, a sze­let kiugrik a tányérjából és leesik a földre. — Az Istenért! — kiáltja Csomós ur, a kutya meg fog­­j a enni! — Ne tessék félni! —mon­dta a vendéglős, aki az asz­tal mellett állt: “a kutya nem kapja meg, már rátet­tem a lábamat!* SVÉD SZOKÁS. Néhány svéd katonatiszt beszállásolta magát egy dán plébánosnál- A plébános a hívatlan vendégeket oly jól látta el, hogy annak hire e­­gészen a svéd királyhoz elju­tott. De amig a tisztek na­gyon meg voltak elégedve a plébánossal, az velük épen­­séggel nem volt megeléged­ve, mert a máskülönben na­gyon kedves urak minden ebéd után magukkal vitték az ezüst evőeszközt. Egy napon, jutalmul a ta­núsított vendégszeretetért a svéd főhadiszállásra hivták meg a dán plébánost, aki az ebédnél szemközt ült a svéd királlyal. A király pompá­san mulatott a plébánossal, de feltűnt neki, hogy az min­den étel után nyugodtan zsebre vágta az ezüst evőesz­közt. Végre mégis megsokal­­ta a dolgot és igy szólt: — Plébános ur, ön bizo­nyára már egy tucat ezüst evőeszközt bezsebelt... — Hát nem helyesen cse­lekszem, felség? Azt hittem, hogy ez svéd szokás, mert felségednek tisztjei, akik ná­lam étkeznek, már az egész ezüstkészletemet bekasszál­­ták.” EJHA! A háziúr barátja: Úgy lát­szik, barátom, hogy a felesé­ged valóságos angyal! A háziúr (mellékesen pa­pucshős) : No igen, csakhogy néhq kissé erős a szárnycsat­­togása! Szt. István Dalárda kártya party ja A Szent István Dalárda — Hanga József rendezésével is­merkedési kártya partyt tart március 14-ikén, szombat es­te a kör helviségében, 11205 Buckeye Road. Friss kávé, házi sütemény és “hot dog” lesz felszolgálva 10 óra tájban. Értékes ajtódijak is lesznek. Hanga József arra kéri a Szent István Kör tagjait, se<­­gitsenek erre az alkalomra megtölteni a termet vendé­gekkel. A belépti dij 75 cent. HA GYÁSZ ÉRI A A CSALADOT minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkismerelesen elvégzi a legméltányosabb díjszabások melleit MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ JOHN J. RICZO Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road 17504 Harvard LO 1-2030 SK 1-8900 Tisztelettel tudomására adjuk a magyarságnak, hogy 12519 Buckeye Road megnyílt UJ TMETKEZÉSI INTÉZETÜNK KÉT modernül berendezett! káopl­­nával és a gyászolók részére minden kényelmi helyiséggel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents