Az Ujság, 1959 (39. évfolyam, 2-51. szám)
1959-11-26 / 47. szám
i OLDAL AZ VJSAG NOVEMBER 26, 1959, Amerikai Leány REGÉNY Mikor a grófné a társaságtól elvált és Alfréddel egyedül volt, örömkönnyekkel ölelte át fiát: — Látod, fiam, — mondotta, — mindig mondtam, hogy bízzunk a gondviselésben.—Az igazságot elöbb-utóbb a tyuk is kikaparja, — Tehát olyan biztos vagy benne anyám, hogy nem tévedsz? — Nem, nem tévedek. De azért most már legyünk türelemmel holnapig, amikor kétségbevonhatatlan bizonyságot szerzek magamnak. Persze a holnapi utazásból már nem lesz semmi. Menj aludni fia, álmodj szépeket. Ez a sablonos mondás most az egyszer valóra vált. Álmában egy csodás szigeten járt, ahol eleinte nehezen tudott előre jutni és az útját elzáró akadályokat lekellett rombolni, de mikor egy tündérkastély csarnokához, eljutott, ott egy bájos tündér ölelő karokkal várta és mikor közelébe ért, a tündérben Erzsidét ismerte fel. Boldogan ölelte magához a szeretett leánykát.... A nap sugaroi erősen szűrődtek be a leeresztett függöny nyílásain, mikor az ifjú felébredt. Mikor anyja lakosztályába átment, a grófnőt már felöltözve találta. — Hová készülsz anyám, ilyen korán? — kérdezte Alfréd. , — Nincs türelmem — válaszolt a grófné, — felkeresem Desdamondát a yachton. Már indult is. A kikiötő, ahol a művészek hajója ellomásozott, alig pár száz lépésnyira volt a szállodától, Odaérve egy matróz útbaigazítására kopogtatott a művésznő kabinjának ajtaján. A leány meglepve tekintett a belépőre, de mikor megismerte a tegnap esti barátságos urinőt, igen szívesen fogadta őt s maga mellé ültette a pici pamlagra. A grófné éles szeme legott fölfedezte a leány balfülén a szeplőt és szinte felujjongani szeretett volna örömében. De eddigi szomorú tapasztalatai óvatossá tették őt. Nehogy tehát kockára tegye a sikert, leküzdötte felindulását és lassan, óvatosan igyekezett elérni a kitűzött célt. — Kedves gyermekem, — mondotta a leány arcát meg cirógatva, — tegnapi elbeszélése igazán meghatott. Azóta gondolkoztam sorsa felől s igazán sajnálom kegyedet hogy hazátlanul kell bolyongania. — — Oh asszonyom, én ezt már megszoktam. Hazámat úgyszólván nem ismeem, tehát nem vágyódom nem utánna, Mi színészek mindenütt otthonosaknak érezzük magunkat. — Tehát semmi vágya sincs szülei után. — Nem ismertem őket, asszonyom! Azt se tudom, életben vannak-e, vagy már meghaltak. — De mint van az, hogy egészen mostanig egy lépést sem tett arra nézve, hogy őket megkeresse? — Ennek igen egyszerű a magyarázata asszonyom! Sokáig abban a hitben voltam, hogy az az öreg asszony volt anyám, így tehát igazi szüleim iránt soha semmiféle érzés nem keletkezett bennem. Nevelő anyám volt előttem minden, annak a szeretete töltötte be lelkemet! Igazi szüleim előttem teljesen ismretlenek és idegenek szivemnek. — Mi lenne, ha kegyed előtt megjelenne egy nő és azt mondaná, hogy én vagyok a te anyád! Desdemona szinte megdöbbenve nézett a grófnéra. — Talán kegyed az? — kiáltott felszökve ültéből. — Nem vagyok, de ismerem édes anyját. Mindabból, amit eddig hallottam, biztosra veszem, hogy nem csalódom. Desdemona egy ideig merően nézett a grófnőre. A gyermeki érzelem fellángolt és harcra kelt benne a művésznővel. — Tehát ismeri anyámat? — kérdezte. — Oh, tehát él még? — Él! — És atyám? Az már rég meghalt! A bánat sírba vitte őt. Az anyját azonban tartja a remény, hogy viszontláthatja eltűnt gyermekét. Mocsonokyné kitünően válogatta össze a szavakat, melyekkel hatni lehet a szívre és az érzelmekre. Számításában nem is csalódott. — Ah, — kiáltott Desdemona, — tenyerébe rejtve könnyes arcát, — szegény szüleim! Leborult az asztalra és zokogott. Mocsonokyné most már tudta, hogy célt fog érni, a perről azonban bölcsen hallgatni akart. Mert ha a társulat feje megtudja, hogy a leány olyan fontos szerepet van hivatva játszani, akkor bizonyára lehetetlen igényekkel fog előállni. így azonban, ameddig arról van szó, hogy a gyermeket csak anyjának kell visszaadni, a húszezer frank kötbérre] is beérné, esetleg egy kis rábeszélés folytán még engedne is belőle. Mocsonokyné a leány vállára tette kezét s igy szólt: — Gyermekein, ne sírjon! Én abban a helyzetben vagyok, hogy kegyedet visszaadhatom anyjának. — Oh, mondja meg, jó asszonyom, hol lakik ő? — Keresztszegen! — Azt a várost nem ismerem, arra még nem jártunk soha! Szegény, vagy gazdag? — Ő most szegény! Férje halála után helyzete mindegyre rosszabbodott. Desdemona újólag felzokogott: — Oh Istnem.... de ne beszéljünk erről tovább! Meghasad a szivem! Nem segíthetek rajta, mert kötve vagyok! On, honnét vegyek én húszezer frankot, hogy megváltsam magam s visszaszerezzem önrendelkezési jogomat. —A pénzt össze lehet csinálni, csak az a kérdés, vájjon kegyed komolyan akar-e visszatérni anyjához? Pillanatnyi küzdelem keletkezett a leányban. Szeme kezdetben felcsillámlott egy szilárd eltökéléstől, de már a következő percben lelohadt a fellobbanó tűz! — Nem tehetem, hogyan tartsam el őt„ mikor magam nak sem lesz semmim! — Mondok én kegyednek valamit, — szólt a grófné.— Nincs az kimondva scholsem, hogy anyját magával nem hozhatja! — Ah! Igaza van, — kiáltott Desdemona újra felbuzdulva. — Úgy is nagy szükségét érzem annak, hogy legyen valaki mellettem. Oh, asszonyom, kegyed nem is képzeli, mennyi kellemetlenségnek van kitéve a magamféle leány. A grófnő őszinte részvéttet nézett rá. A leányt kezdte becsülni nyíltsága és erkölcsösségéért, ami ezen a pályán a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. — Most tehát csak arról van szó kedvesem,— mondotta, — vájjon a társulat fejével vagy igazgatójával, lehet-e beszélni? Mi a neve? — Giacomo Melini! TELEFONUNK: GAR. 1-5658. Res. FA. 1-1154 Ha nincs, aki fazzöi c* finmnttpa »em főzhet vaffi 'ihenfí* tart a fSzéeben, ét oluan ételt kívén élv* *tel én épé mgé ff fjei elf» paszta ni, amilyent otfh&t akkor keretim fel e RICE RESTAURAN’ 12521 BUCKEYE ROAD Eüststoetb Kish. taCK^eUw»« »Mp HAZA VITELRE Is. rínom töltött kápoaxl* míadm Good Reading for the Whole Family •News • Facts • Family Features The Christian Science Monitor One Norway St., Roston 15, Mass. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check or money order. 1 year $18 □ 6 months $9 □ 3 months $4.50 □ Name ~ City Zone State PB.16 — Tehát olasz? — Még pedig a legtüzesebb fajtából. Máskülönben jó ember, de lobbanékony mint a puskapor és indulatos, mint a tigris. — Ez tehát nem kedvező jel, — vélekedett a grófné.— De vájjon szereti-e legalább a pénzt? — Oh, azt mindenekfelett szereti, mint minden olasz. — Akkor azt hiszem, lehet vele beszélni, — szólt a grófné. — Megbocsásson asszonyom, de.... de voltaképpen mi a kegyed célja? A grófnő meglepetve nézett rá. — Célom? —kérdezte. — Azt hiszem nem annyira nekem lehet célom, mint inkább kegyednek. Ezen cél, feltalálni édesanyját és őt magához venni, miután tudtommal nagy szegénységben van. Ha ezt a célt elérni akarja, én szívesen közreműködöm. Desdemona némi kétkedéssel nézett rá. — Asszonyom, — mondotta, — ez csak úgy lenne lehetséges, ha Melini megkapná tőlem, vagy kegyedtől a 20 ezer frank kötbért. Nekem annyi pénzem nincs, másrészt nemhiszem, hogy kegyed ennyit áldozna értem. A Sári bíró leánya REGÉNY. — IRTA: ABONY1 LAJOS A falu végén egy rozzant házacska állott, idő-rongálta, rogyott nádtetővel, sárga mázu fallal s az utca felőli végén egy arasznyi magas ablakkal. A kerítések helyét beomlott keskeny árkocska pótolta, melyet még a falu legkisebb játszó gyermeke is minden nehézség nélkül át tudott ugrani. Hogy a szegénység annál jobban kiriijjon és minden arra menő már az első pillanatban észrevegye a ház el hagyottságát, egyetlen fa sem vont rejtő leplet elébe, közelében még csak egy kisded bokor sem zöldéit. Enyhe árnyékban csaknaplemente után részesült, midőn az urasági kert hosszú százados jegenyéi egész hozzá nyújtózkodtak árnyékukkal. De bármily puszta és árva hely is volt az, bár a falucskának akármelyik zsellére is átallott volna benne lakni mégis kedves és megbecsülhetetlen kincse volt az az öreg czvegyasszonynak, aki egy félszázadon át, verőfényes játszi gyermeknapjait, a tündér mosolygásu ifjúságot a szív édes emlékeivel, a nyugodt érett kort szelíd csendes boldogságával, — e szerény rozzant fedelű házikó barátságos tűzhelyénél élte le. Tálán a falu első kőkéményes házával sem cserélte volna föl, talán egy ragyogó palotáért sem adta volna oda oly föltétellen, hogy tőle örökre meg kelljen vállnia. Ha az uraságnak kedves volt a ducos francia tetejű ősi kastély kerek tornyaival, melyeken bádog buzogányok és cifra szélvitorlácskák ékeskedtek, csak olyan kedves volt az ózvegyasszonynak a rozzant házikó, mert az ő tulajdona volt, az ő régi tulajdona. Az apja is abban lakott még, édes volt a kötelek, mely hozzá csatolta. A jó régiek közül, kiket úgy szeretett, ez az egyetlen maradt meg neki élő ismerősül. Édes apja, édes anyja, édes mindene volt a házikó, neki, úgy a szivéhez nőt, mintha valóságos vérségi kötelékek kapcsolták volna hozzá. A a kis földdarab, mely a házikó kert gyanánt körülvette, úgy szűkösen megadta mindazt, ami a szegény özvegyasszony házi szükségeihez kellett. A gondosan miveit veteményes kertecske egy kissé enyhítette azt a kietlenségeit mely a házikó körül borongott. Az elevenen zöldelő burgonya és káposzta táblák legalább megmutatták azt, hogy a ház környékére mégis van valakinek gondja. A szegény özvegyasszony mindent megtett, amierejétől telett. Még talán házacskáját is fehér szin ékítette volna az agyagos mázolás helyett, sőt ahhoz sem lett volna rest, hogy hogy az egész újítást, meszelést maga végezze. Nem is ő rajta múlt ez, hanem hogy a mész olyan méregdrága volt. Az öreg Csomorné munkás egy öregasszony volt, nem látta őt heverni, időt hasztalanul pocsékolni senki sem. Reggeltől estig sürgött, forgott, motozott a ház körül, egyik dologból a másikba fogott, mindig talált valami foglalatosságot, melyet haszonra tudott fordítani. Meglátszott rajta, hogy a munkásság az ő életeleme, mert jó kedvvel, ifjúi fürgeséggel látott a dologhoz. Gyakorta lehetett hallani, hogy dalolgat is munkája közben, és pedig nem mindig szent és ájtatos énekeket, hanem kedélyes és meleg népdalokat is, melyek a régen múlt ifjúkor édes emlékeiből maradtak meg. Ez mind arra mutatott, hogy a földhöz ragadt szegénység dacára, életét oly édes nyugodt boldogság ara-Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER I f 1 S ( 3097 Ashwood Rd. SK1-1479 S A csatornát ásás nélkül VILLANYGÉPPEL tisztítjuk Uj munkát és javítást egyaránt vállalunk HA GYÁSZ ERI A CSALÁDOT aacv azütroóg na a Jo BARÁTRA .aki • lagap rébb r«e»íelaklg ddeígoua a VÉGTISZTESSÉG ADAS minden tervet — a cm iád jóvákk^yéwávaL M latién mitocfctxiée úgy történik, hogy a gyaaw <o .-*r ‘ad aavari&laru) adkaaaa 4t magát as utoteé >13teu nagyon aehés nercotaok. "»a«« “*<•"• «•» rtf' In »Tatár: <ráe*«»*> 411 Bodnár A. Lajos ÉS FIA IFJ. LAJOS Temetésrendezők és Balzsamozók SY& Lorain Av* ME 1-1075 nyozta meg, amilyent egyedül a szív megelégedettségében lehet keresni. Valami különösnek kellett azonban történni az öregasszonnyal. Valami váratlan, szokatlan esemény érhette öí, mert az arra menők már az egész tegnapi nap nem látták őt háza körül sürgölődni. Ez annál is inkább feltűnt nekik, mert jósága mitt részvéttteljes ragaszkodással viseltettek hozzá, s némelyek már azt hallották rebesgetni, hogy ä szegény Örzse nénét valami nagy szomorúság érte volna. Többnyire az szokta legjobban szeretni embertársat többnyire az keresi föl bajában legelőször, ki sorsában hasonlót fedez föl a magáéhoz. A szenvedő elhagyottságát á maga árvaságához méregeti az ilyen, s ugyanazon szomorú jövőt látja maga felé közeledni, melyben már a bánkodÖ részesül. ~ Örzse nénével is teljesült ez. A szegény Rózsi volt a£ első, ki felőle tudakozódni sietett, a szegény Rózsi, az a fiatal menyecske, kit ezelőtt pár évvel a legborzasztóbb szerencsétlenség ért. Fiatal, erőteljes férjét, kit a légióig róbb szerelemmel szeretett, felbőszült lovak ragadták et» összezuzódott, s a legkínosabb halál áldozata lett. i Rózsi jól tudta, jól érezte azt, mily keserű, mily elh gyatott, mily árva egy gyámol nélküli özvegyasszony soif sa, egy szegény özvegyé, kire kicsiny, tehetetlen árvák ma* radnak, vigaszul is, szomorúságul is. Kis gyermek korától láthatta a jó örzse néni sorsát, láthatta őt évről-évre őre* gedni. láthatta bánatos életét évről-évre ugyanazon egy* lorma elhagyottságban. — Saját jövőjét képzelhette az öregasszony sorsában. — Ez ébresztette azt a meleg részi vétet a fiatal özvegy szivében, az öreg Örzse asszony iránya# ban érzett. Jól tudta azt Rózsi, hogy az özvegy asszonynak még örömei is az ábrándozás keserűségével vegyülnek és jól tudta hogy azok a leggyakoribb pillanatok, mikor a szomorú elhagyatottságára gondol. — Hát ha még valami szomorúság éri, annak terhe már csaknem elviselhetetlen. Egy özvegy, egy árva kétszeresen érez minden ilynemű fájdalmat. Rózsi igy gondolkodott, mikor arra gondolt, hogy az öreg Örzse nénét talán valami baj érte. — Eredj csak édes kis leányom — szólt a legidősebb árvájához, egy 8 esztendős szép szőke kis leányhoz, bátor, nyílt kék szemekkel és mosolygó angyal arcocskával — eredj csak édes Rózsika leányom, fuss, szaladj Örzse nénédhez, nézd meg nincs-e szegénynek valami baja? Nem láttuk tegnap egész nap, ma is jó régen fölkelt már a nap és még se mutatja magát, eredj, nézd meg, nem beteg-e? Azután kérdezd meg, nincs-e valamire szüksége? Rózsika nem várt több parancsot, mint szabadon eresztett kis madár repült a jó Örzse néne házikója felé. Ő is szerette a jó öregasszonyt, azért a legnagyobb örömmel teljesitette e kötelességét. Nem is sokáig kellett várni rá, mint a gondolat otthon termett, s meglátszott rajta, hogy ugyancsak fufott ám, mert alig birt pihegni,— No hát mit csinál Örzse néne? — kérdezte édesanyja. — Hát ül! — felelt Rózsika. — Talán beteg — Nem a! nem beteg a! — felelt Rózsika. — Hát talán nem js beszéltél vele? — Dehogy nem! beszéltem biz én! — Hát mit kérdeztél tőle? — Hát azt, hogy talán valami baja van kendnek édes néném asszony? — H át azután ü mit mondott? — Hát azt monda: hogy hej van bizony és azután olyan nagyot sóhajtott a szegény. — Hát azután nem mondott mást semmit? — De bizony mondott ... azt. hogy izé, azt hogy olló kellene neki, mert az övének eltört a hegye. — Hát talán varr az Örzse néne? — Nem varr az, hanem szomorú, nagyon szomorú. A két tenyerében van a feje, a térdin könyököl,, úgy guggol a ház elett, azután a rostát nézi ... de szomorú, nagyon szomorú. — Hát hogy mondta neked, rogy minek az az olló? — Hát csak úgy mondta hogy ugyan édes kis leányom kérd el édes anyádtól a kis ollótokat, az enyimnek eltörött; i hegye, hozd el édes kisleányom, az isten is áldjon meg érte-Rózsi gondolkodva sütötte le a fejét. — Én viszem ám mindjárt édes anyám — szólt Rózsika, adja ide, hogy ne várakozzék a szegény Örzse néne. Már kipihentem magamat, úgy oda szaladok megint, hogy . Rózsinak azonban, amint gondolkozott, szive azt súgta, hogy sokkal jobban teszi, ha maga siet át az öreg asszonyhoz Ki udja nem leretne-e valamiyen a szegénynek segitségére?[-----------------------------------r~~ _ ~—z:----: . _ r- i -ti Esküvőkre, lakodalmakra és minden más alkalomra a legszebb virágokat kapp személyes vagy telefon rendelésére. ARAINK SOHASEM ADHATNAK PANASZRA OKOT. \ Or ban's Flowei 11520 Buckeye Rd. RÁ 1-1500 .. f Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ ingatlanforgalmi irodájához. JÓNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALES MANEK ALLANAK A MAGYAhSAG SZOLGÁLVTARA A Floridai életnek megfelelő szép, kényelemre berendezett laKÓházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületek. EUGENE PRAGER. REALTOR 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6483 MIAMI. FLA. ¥ V V I N V S \ V V s s s N )i \ i N N CSATLAKOZZÉK A ß?Gcietxf$ 1960 KARÁCSONYI TAKARÉK KLUBHOZ MOST Készüljön már most az 1960-as Karácsonyi bevásárlási költségekre. Vessen számot költségeivel és azt is, milyen keveset kell hetenként eltennie, hogy meglegyen a pénze, amikor majd kell. Your estimated Your budget-fitted Christmas gift payment every expenses: two weeks is only: ' $ 25.00 $ 1.00 $ 50.00 $ 2.00 $100.00 $ 4.00 $250.00 $10.00 Csak nehány percbe kerül megkezdeni a Karácsonyi Takarék Klub betétjét a poriéig, lépjen be minél előbb és kezdje meg a készülődést az 1960-as karácsonyra. fociéig NATIONAL BANK MEMBER FEDERAL DEPOSIT INSURANCE CORPORATION
