Az Ujság, 1959 (39. évfolyam, 2-51. szám)

1959-11-12 / 45. szám

NOVEMBER 12, im. AZ ÚJSÁG 3 OLDAL Aranyos Öregek — TÁRCA — Irta: Móricz Zsír/mond Délutáni templom végez­tével igy szólt a tjszteletes ur a feleségéhez: — Anyókám, én most szö­köm. A tiszteletes asszony mo­solyogva nézett rá. — Gyere akkor közelebb öregem, hadd igazítsam meg a nyakkendődet úgyis tu­dom, hogy szépasszonyok u­­tán mégy, sose tagadd. így ni, ne mondják rád, jaj be vén ember! A pap nyájasan engedte, hogy a felesége .begombolja kabátját, gyönyörködve néz­te, milyen piros, milyen fia­tal ez az ő kis felesége har­mincöt évi házasság után is. Az ajtóból újból visszaszólt még: — De valamit lopok is.... — Ugyan mit? — Azt majd csak akkor vallom be, ha utol is ér a hátul.ütő fa Ezzel betette a hátamö­­gött az ajtót s kiment derül­ten, jóleső érzéssel, a boldog ember egészséges hangula­tával. A tiszteletes asszony e­­gyedül maradt s várta nagy megnyugvással, hogy valaki majd csak ajtót nyit rá egy kis délutáni tereferére. Az öreg ur pedig óvatosan lépdelt az utcán az egy szál deszkapadlón, mit a tiszaháti ész húzott végig a sártenger szinén. Vastag bottal szur­­kálta a sarat, igy törekedett jó sikerre az egyenes lépés­ben. A szembejövők sorra leléptek előtte, ki a kerítés tövére, ki az itt-ott még je­ges földre s nagyokat kö­szöntek a tiszteletes urnák. Végre a Somarjai Gedeon kapuja előtt megállt az öreg ur. A kis ajtót belöki s ala­posan megméri: át tudna-e ugrani a küszöbön túl levő tengert. Haj, régen volt deb­receni nagybotos diák, igy aztán csak belegázol a po­csolyába. Ahogy keservesen félévie­kéi a tornácra, akkor látja, hogy egy másik öreg ur, a házigazda kajánul nevetve nézi a kinlódést. Végre szemtő 1-szembe áll­nak az ámbitus alatt s egy pillantásra feltűnik a két ember közt micsoda különb­ség van. A pap gondosan nyírt körszakáilt, mocsokta­­lan, tiszta atillát visel; azok közül a tiszta, csinos, ked­ves öregurak közül való, a­­kik hetvenöt esztendős ko­rukban is túltesznek udva­riasságban á mai ványadt lelkű fiatal urakon. A másik öreg bácsi is érdekes alak. 'Zsinóros magyarja még a hatvanas évek “uj” divatját őrzi, de tele száz pecséttel; lobogó szakállát évtizedek óta.nem nyeste olló; vörö­ses, nedves szemei, bizonyta­lan karakterű arcvonásai el­árulják a korhely hajlamot; de még peckes legény s erő­szakos, hányaveti mozdula­tai a hajdani daliás erő nyomát jelzik. — No, hála Istennek! — kiált le a vendég elé,— csak hogy sár , van az udvaron. Már azt hittem, sohase me­rül meg a csizmám a disznó­ól előtt. — No hallja — mordul fel a pap, mikor végre telje­sen felkapaszkodott az eresz alá, -—ötvenhárom esztende­je hallgatom, mi mindent tud mondani a paraszt, de még ezt nem hallottam. — Hászen a papnak nem kell sár. A katetrában min­dig megterem a nróvent, meg a kongrua, akárhogy mutat az idő. De mi parasz­tok nem szántunk, ha nincs sár. Látszik, hogy hiába tar­tjuk a nyakunkon ötvenhá­rom esztendeje, hóttig se ta­nulja meg a pap, mikor mit imádkozzon a híveinek. — No csak ne prédikál­jon,, az az én dolgom — dörmögött a pap — menjen a disznókhoz, én meg me­gyek az asszonyokhoz. Ki-ki a maga dolgára. Kezet fogtak a pörölők. Lágy, remegő, erőtlen te­nyerek illeszkedtek egymás­ba s élő bizonyságai lőnek, hogy az embernek tovább mozog békebontó nyelve, mint rendcsináló ökle. A házigazda el is ment a disznókhoz és gázolta, a sa­rat, de bizony csak csínján, hogy el ne sikamoljék a pap szeme látára. Ez egy percig csakugyan valami kis kárörömmel né­zett utána, bólintgatott, mintha mondaná: — Vén ember kend, vén ember, mint jómagam. Benyitott a pitvarba, on­nan a baloldali szobába ko­pogtatott. — Jó napot, szép asszony, jó napot — köszönt be a “tessék” után, — mulat' a menyecskék közt? Öreg, megrokkant, kövér asszonyság próbált felállni egy kényelmes karosszékből. Körülötte két-három öreg­asszony, a “menyecskék”, mert hisz az egyik leánya, ä másik kettő menye. De a pap csak néki köszönt s csak ő fogadta tulajdonképpen az öreg urat. — Sose mozogjon, lelkem komámasszony — mondotta a tiszteletes, — ördög vigye azt a széket, hogy nem akar magától mozogni. — Nem akar az, komám uram, nem az — szólt az öreg néni is mosolyogva, — pedig neki nem köszvényes a lába, mint az enyém. — Jaj, dehogy nem — vágott közbe az egyik “me­nyecske*,----abba is bele­esett már a szu. — Könnyű az ilyen fiata­loknak, — hamiskodott a pap, — az én feleségem sem érti meg, mi az a hetvenöt esztendő. No nem baj. mi is voltunk valaha szép asszony nak kocsisa. Akkor még mi alattunk se volt szuvas a szék, ugy-e komámasszony? Nevettek rajta mindnyá­jan, jólelkü csendes neve­téssel, ami be szokta fejezni az évődést. — Hát mit hoztam én ma­gának szép asszony? — kezdte újra a pap a beszé­det, letevén gyász- szalagos kalapját egy ágyra, öreg ember kalapjáról sohse fogy le a gyászfátyol, tudja Isten hogy van, ezek a mai fiata­lok olyan könnyen, olyan sűrűn halnak. Az öreg, fogatlan, fátyo­los szemű, reszketős kezű asszonyság gyermekes kí­váncsisággal nézett a papra s úgy eltöprenkedett, vájjon mit is hozott. — Nem tudom én már ki találni — motyogta kis vár­táivá; mintha még ennek is a sok év volna az oka. ilyen hiúk az asszonyok, ha öre­gek. — Óh persze, pedig nem adjuk ingyér. Ezt ki kell találni, lelkem komámasz­­szony. — Nem vagyok én talá­lós.... sose is voltam. A pap csipett a szemével: — Tudjuk, a régit, jól tudjuk.... Nohát it van, ezt hoztam. A feleségemtől lop­tam. Ki is kapok érte, ha hazamegyek, de sebaj, har­mincöt esztendőn át rászok­hatott a hátaim... Mindenki nevetett a tré­fán s ő hnyorgatva, mókáz­­va szedett elő a zsebéből egy kis csomagot, abból kitakart egy darab gyönyörűen sült halat. Az öreg néni szóhoz sem tudott jönni a meglepetés­től. Nagy ritkaság a hal mostanában, vagy tiz esz­tendeje, — mióta nem hord­ják szekérrel, mert a lápon máié terem, nem Gsik. Kivált meg ilyen szálkátlan nagy hal, jól hült hal s még leg­nagyobb ritkaság az ilyen ’ prezentbe kapott hal. Az öreg ur letevén a “szép asszony” kezébe az ajándé­kot, maga is beült egy szu­­jhos lábú öreg karoszékbe s ] a termetes boglyakemence |befütötte szobában, jóleső, bizalmas melegség árado­zott. A pap elővette zsebéből a pipát, rá töltött, meggyuj­totta, lenyomkodta s apró, száraz szippantásokkal pö­fékelte a nyírségi szüzdo­­hányt. Az öreg asszony re­megő ujjaival ezalatt fosz­lányokra szedte szét a halat s nagy kívánsággal, de ki­csiny étvággyal eszegette. A másik szobából nagy zsi­vaj hallatszott s pár perc múlva két kis dédunoka ron­tott be, az ötéves Birike, meg az oskolás Pista. A pap tett igazságot a nagy pör­­ben, mely köztük kitört, a dédanyó meg egy csipetet a­­dott nékik a halból. Hát komám Estók! — in­tette elő a pap bácsi a pipa­szárral az iskolás fiút, —azt mondta a tanító ur. hogy hatszor fenekeit fel a héten. Pista első az iskolában, ez ért elevenen tiltakozik az ‘azt mondják” ellen, amivel mindennap ráijeszt a tiszte­­letes bácsi. Birike is kap egy-egy meg hökkentő: Bakk! —horkan­­táts, amire nem győz eleget kacagni. így játszik a pulyákkal az öreg ur, komolyan mint aki­nek semmi más gondja, dol­ga. Végre hatalmas kopogás, csoszogás az előszobában, jön a házigazda. — Hó! — kiáltja, mihelyt belép, — igy bizza az asz­­szonyokra a vendégét. Hát a kancsó hol van, papom? — Hiszen nem minden­kinek könyvecskéje az icce, mint magának. — Nono, többször láttam FANCHAIY 4714 LORAIN AVENUE ME 1-188? Vágott és cserepes virágok TEMETÉSEKRE kegyelettel­­esen, LAKODALMAKRA Íz­lésesen végezzük el a rendelést Távirati virágküldés a világ bármely részébe — teljes jót­állással. MINDENKI JEGYEZZE MEG *4 kis vagy nagyobb baja ;*r A Televisionnaí-«bármely gyártmánya ia) lel]*» garancia mellett megjavítjuk. Steve G. Szabó B. F. G. - TV KSnlázott és szakképzett television-j aritó 2656 East 126th Street UT TELEFON JNK: SW 1-4544 — RA 1-0567 Biztosítós ninden ágában, ÉLET iztosi­­ásért és minden más biztosi­­ásért teljes bizalommal for­dulhat RONALD F. BALAS (Ronald F. Balázs) AZ AMERICAN SURETY COMPANY megbízottjához. NAPPAL: B. F. KEITH BUILDING Telefon: MAin 1-4476 ESTE 6 óra után 2826 EAST 118th Street Ronald F. Balázs és neje, sz. Illés Matilda otthona. Esti telefon: WY 1-3211 'iivására házához is szivesen elmegyünk én magát kótyagosan, mint maga engem. — Hisz azt mondani sem kell, maga nem is láthat sen­kit másképpen, csak kótya­gosan — replikázott a pap. A vén borivó nem vette rossz néven, sőt örült neki, mintha bókot kapott volna. Szedte elő a butélliát, meg a poharakat, még az asszony­­segítségre se várt. — Hallja —szólt a pap,— már igazán nem várok to­vább, elszeretem a feleségét. Fogadom, hogy nem viszi a­­ranylakodalomba. Pedig már csak egy hónap van odáig.... Az asszonyok nevettek a tréfán, de a vén Somorjai Gedeon hátraszegte a fejét, mint a vén csataló, ha ágyu­­szót hall messziről. De meg­gondolta a dolgot, nem mon­dott gorombaságot, tovább töltötte a bort és igy tréfált vissza. — Én nem bánom, ha a feleségemet az egész világ szereti is, csak o ne szeres­sen más, csak engem. Az öreg néni csendes mo­solygással nézte a versengő­ket. Hozzá volt már szokva, félszázados patvarkodás ez. A pap nekimordulva vála­szolt újra: — Csak ne hetvenkedj ék, vén tömlő ... azt még értem, hogy akkor el tudta csavar­ni egy leány fejét. De az már tisztára lehetetlenség, hogy egy asszony, akinek benőt a feje lágya, ki ne szeres­sen egy ilyen tieznhárom­­próbás vén korhelyből. Somorjai Gedeon letette a kancsót s vizes szemeivel gú­nyosan nézte végig a vaskos nehezkés papot, azzal föle­melte poharát s élesen, ke­­vélyen felelt: — Hát aztán szent atyám, Lőrincz Izsák, emlékszik-e hogy ezt mondta nekem ma ötven esztendeje is! emlék­szik-e én mit mondtam?..... Azt, ugy-e, hogy: “maga fog mégesketní Sátor Sáriká­val!”.... Na. hát papom, most se mondok mást, csak azt, hogy: maga fog megesketni az aranylakodalmamon is Sátor Sárikával,. — Ugyan, ugyan — szólt közbe édesen, nyájasan, csil­­lapitólag a vénasszony, — mit porolnék már megint maguk rossz gyerekek. — Nohát koccintsunk! — szólt a házigazda. A pap is felállt. Felemelte poharát szó nélkül, de visz­­szatette: — Hopp, hát a szép asz­­szony! Úgyis átkozott a hal a harmadik vízben.... — No, hol van hát az a po­hár — szólt Sátor Sárika, s fonnyadt, ráncos, remegő kezeibe vette a poharat: — A békességre! És f, három öreg lélek bá­gyadtan mosolygott s resz­kető csengéssel koccintotta össze a három poharat. Meg volt az aranylakoda­lom s azon bezáródott az öt­ven éve tartó patvarkodás. Az öreg pap megható sza­vakkal emlékezett meg ar­ról, hogy ő eskette a tisztes párt, ő keresztelte gyerme­keiket s unokáikat s Isten áldását kérte további életük­re. Somorjai Gedeon megkö­szönte a papnak, hogy az el­múlt évtizedek alatt egész családjának lelki gondozá­sát olyan buzgón végezte s kérte, hogy ezután is tegye ezt meg. Ha nincs, aki farrör h fínmaga sem fűzhet vágj dhenűi tart a fűtésben, é* •eéjfts olgan étettt kíván élve retel ét effétzeéggel elfő (igaeztanl. emit ffent oitkm rgetek akkor keresse fel a *ICE RESTAURANT 12521 BUCKEYE ROAD mixatneth Ktah. nap HAZA VITELRE W Finom töltött Mpoaala mindaz HUMOR ELSZÓLTA MAGÁT — Nos, hogy tetszik neked a család? Szép lány, minden finom náluk s nehéz ezüst evőeszközzel ettünk, mondja a házasságközvetitő a vőle­gényjelöltnek. — Az ezüst nem mérvadó, azt lehet kölcsönözni, — fe­leli a kérő. — Mit kölcsönözni? Ugyan ki adna ezüst evőeszközöket kölcsön ilyen jött-ment csa­ládnak. ASSZONYI PANASZ. — Mielőtt férjhez men­tem, fél éjszakát fenn kel­lett lennem, amig Miska el­ment tőlünk. Ma pedig fél éjszakát kell várnom, amig hazajön hozzám. Ilyen a há­zasság. EGYKOR ÉS MOST A nagymama feddi a leány unokát: — Amikor én fiatal vol­tam a leányok nem csinálták azokat a dolgokat, amit a mai lányok csinálnak. — Az igaz, de mikor a nagymama leány volt akkor a nagymamák sem csinálták azokat a dolgokat, amiket ma csinálnak, — válaszolt az unoka. I ordítást hallok magam mö­gött, s látom, hogy a him [medve egyenest nekem tart. ] Másként nem menekülhet­tem; mint ha csak a túlsó ol­dal^ jutok. Késemet szám­ba, fegyveremet kezembe fogva neki indultam csúszva mászva a veszedelmes útnak a fatörzsön keresztül. Mikor már az ut közepén voltam, azt veszem észre, hogy a nőstény medve a feneketlen mélység másik oldalán vi­csorítja reám fogait. Majd­nem sóbálvánnyá meredtem. A puska kihull kezemből s a mélységbe zuhan, s a mint barátaimért kiáltok a kés ki esik fogaim közül. Előttem s mögöttem a borzasztó fe­­nevad, alattam a tátongó mélység!.. Kimerültén emelte föl po­harát és egy húzásra fené­kig ürité. A társaság, mely vissza­fojtott lélegzettel hallgatta az elbeszélést, csak nagy ne­hezen ocsúdott fel ijedtségé­ből, mig végre a vadászpaj­tások egyike nagy félénken kockáztatta meg a kérdést: — S mi történt önnel? — Velem? — sóhajtott a medvevadász. — Engem a rettenetes fenevadak telje­­sen fölt attak. THEU. S. POSITION ON HUNGARY Excerpts from Mr. Lodge's speech, United Nations, December 11, 1958 KETTŐN ÁLL A VÁSÁR — Tudod drágám, —mond­ja a férj feleségének, — ha ismét meg kellene nősül­nöm, kit vennék feleségül? — Kit? — Téged. — Oh, nem, — tiltakozik az asszony,—mert én— nem mennék hozzád. MIKOR A MAJSZTER UR EL VAN FOGLALVA A szürszabó kis fia a kapu előtt játszadozik. Arra megy egy ur és rákiállt: — Hallod-e, kis fiam, itt­hon van az apád? — Idehaza, — válaszol a MEDVEKALAND Vidám társaság, melynek nagyobb része nem is igazi, csak kocavadászokból állt, j ezzal tölté az időt, hogy a jelenlevők mindegyike elbe­szélt egy-egy vadászkalan­dot, amelyben persze, több volt a képzelet, mint az igaz- ' ság. Épp egy fiatal ember tette le a garast, aki komoly arc­cal a következő szörnyű ka­landját beszélte el: — Egy jó barátom, kinek Erdélyben a havasok közt rengeteg erdői vannak, med­vevadászatra hivott meg. Egy hatalmas medvepárnak jöttünk nyomába. Vadász­késsel puskával fölfegyver­­rezve, elfoglalóm helyemet Szerencsétlenségemre társa­imtól s a hajtőktől teljesen elszigetelve, egyszerre csak egészen egydül, szédítő mély ség szélén találtam maga­mat, amely csak egy keresz­tül fektetett fatörzszsel volt áthidalva. — Nagy hirtelen rémitő — Szaladj be és hivd ki, valami közleni valóm van ve­le. Siess! — Édes apámnak most i­­gen sürgős dolga van, nem hívhatom ki. — A manóba! Hát mit csinál? — Hát én most döngeti ja­vában az édes anyámat. Norman Thomas Clevelandban A Civil Liberties Union cle­velandi osztálya december 8- ikán, kedden este tartja évi gyűlését az Alcazar Hotelben. Az est vendég előadója Nor­man Thomas lesz, aki ked­venc témájáról: a Civil Liber­­ties-ről, a polgári jogokról tart előadást. Norman Thomas, hat Ízben volt a szocialista párt elnök­jelöltje. Elismert iró és előadó Norman Thomas, akit érdemes meghallgatni. Részleteket a Civil Liber­ties Union évi estélyéről és Norman Thomas előadásáról egy későbbi számunkban köz­lünk. Francia pezgő és többféle Hiqh Ball* RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Wbysky - Vodka - Scotch - Gin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre is. >0-nél többféle sör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, ná­­unk nagy kedvezménnyel kapja a sört. TELEFONUNK GARFIELD 1-5658 RES. FA. 1-1154 IV. On 14 December 1957, the General Assembly discussed this question further. At that time, speaking for the United States, I cited re­ports that General Maleter and others had been placed on trial and that other pro­minent Hungarians had been put to death or imprisoned for long terms for their act­ions durig the uprising. On 20 December 1957, the Chairman of the Special Committee, Mr. Alsing And­ersen, addressed a letter on behalf of the Committee to the Hungarian Foreign Min­ister, asking him fór infor­mation on the circumstances of General Maleter and oth­ers, and again appealing for humanitarian treatment. His letter was not answered. In fact the Hungarian repre­sentative here in New York refused even to forward it to Budapest. On 11 February 1958, the United States Mission to the United Nations sent a letter to the Hungai'ian represen­tative, Mr. Mod, reminding him of his own suggestion that we “ask for authentic information through the pro­per channels”. We thought that he might be a proper channel to the Hungarian regime in Budapest, and ac­cordingly we asked him for authentic information about twenty-one Hungarians — including Imre Nagy and Pal Maleter. Our letter was acknowledged and forward­ed, but after a month’s delay Mr. Mod refused in writing to answef the questions. As a result of this exchange, on 13 March I appealed public­ly to the Hungarian author­ities to heed the overwhelm­ing voice of world opinion and to cease their repressive acts. These are but a few of the appeals which were made. Others came from Govern­ments and leading citizens in many countries, but the authorities in Budapest de­fied them all, including the overwhelming voice of the General Assembly itself. Now, the Hungarian au­thorities, as well as the iSo­­viet leaders, claim that all these matters are strictly an internal affair of the Hun­­gaian Government. But they made the same claim about the Soviet military intervent­ion of November 1956, and that claim was rejected by the General Assembly. Imre Nagy was the lawful Prime Minister of the inde­pendent State of Hungary, a Member of the United Na­tions. He was put to death as the crowning act of a So­viet reign of terror against the Hungarian people, a reign of terror which is still being carried out today by Hungarians who are in truth agents for the Soviet Union, in the presence of the Soviet occupation, army, which re­mains the decisive force in the lives of the unhappy people of Hungary. That is a strong statement to make. But the overwhelm­ing weight of evidence bears it out. We are indeed faced with a series of events which for callous cruelty and bra­zen defiance of civilized standards in the worst tra­ditions of the Tsars of me­dieval times, has no parallel in the annals of the United Nations. Here are the facts which argue that the Soviet Union caused the death of Prime Minister Nagy. 1. It was not Hungarians but the Soviet Army that deposed Irme Nagy. 2. It was not Hungarians but the Soviet Army that kipnapped Irme Nagy. 3. The Hungarian puppet Prime Minister, Janos Ka­­dra, repeatedly promised that Mr. Nagy would not be punished. He made this pro­mise to the Yugoslav Gov­ernment on 21 November, in exchange for the release of Mr. Nagy. Six days later, after Mr. Nagy’s mysterious abduction, Mr. Kadar repeat­ed in the official newspaper Nepszabadsag: “We have promised not to start any punitive proceed­ings against Imre Nagy, and we shall keep our word.” But when Mr. Kadar went to Moscow in March 1957, his tune changed. There he suddenly charged Trme Nagy with preparing the destruct­ion of Hungarian communism from without, in alliance wdth what is quoted as “the forces of reaction”. So it was from the Kremlin in Moscow that the world first heard of the alleged “treason” of Irme Nagy. Gváralelnök lett a clevelandi magyar munkás Palágyi Albert, néhai Pa­­lágyi Imre és neie fia, aki fiatal korában a National Srew and Tech gyárban, mint egyszerű munkás kezdett, a Pittsburgh Bolt and Steel Co. alelnöke lett. Palágyi Albert, akire a Na­tional Srew and Tech mun­kásai jól emlékezhetnek, még csak 46 éves. Mindig, komoly, törekvő és tanulnivágyó fiatal ember volt ,aki nagyon megválogat­ta a társaságát. Palágyi Albert fiatalabb öccse, Gyula Clevelandban maradt, mert itt is jó munká­ja van. Néhai Palágyi Imre Debre­cenből, Hajdú megye szárma­zott el az Egyesült Államok­ba. zlésesen és méltányos árban készít pl minden rendelést virág GAYER'S FLORAL SHOPPE 1033 Lorain Avenue telefon: ME 1-1889 HA GYÁSZ ÉRI A A CSALÁDOT minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkismereiesen elvégzi a legméllányosabb díjszabások mellett MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ JOHN J. R1CZO Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 12519 Buckeye Road 17504 Harvard LO 1-2030 SK 1-8900 Tisztelettel tudomására adjuk a magyarságnak, hogy 12519 Buckeye Road megnyilt LJ TMETKEZÉSI INTÉZETÜNK KÉT modernül berendezeltt káopl­­nával és e* gyászolók részére minden kényelmi helyiséggel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents