Az Ujság, 1959 (39. évfolyam, 2-51. szám)

1959-10-22 / 42. szám

OKTOBER 22, 1959. AZ ÜJSAG 3 OLDAL A réztornyu kastély (TÁRCA 3 FOLYTATÁS­BAN.) 3-ik FOLYTATÁS és VÉGE. iSietve tért vissza a város­ba és nagy hamar a bank é­­pületénél termett. Itt az e­­gyik oldalajtót, melynek jól ismerte szerkezetét, ügyesen kinyitotta. A pénztárhoz si­etett, lesrófolta ujjaival a csavarokat magához vett any nyi aranyat, amennyit csak birt; aztán óvatosan elhagy­ta az épületet és menekülni kezdett! Már jó darabig ment, mi­kor észrevette, hogy valaki követi; meggyorsította lép­teit, de üldözője sem akart elmaradni. Erre futni., kez­dett, az utána. Smith látta, hogy úgy sem tud tőle meg­szabadulni, ezért cselhez fo­lyamodott és egy kanyaru­latnál úgy tett,., mintha - to­vább fu,tott volna, pedig csak a falhoz lapult s bevárta ül­dözőjét. Mikor az egész mel­léje ért, előugrott a fal mel­­lőt s közvetlen közelről le­lőtte az üldöző ismeretlent. De akkor aztán igazán menekülni kellett, eldobta a lopott aranyakat és futott ki a hegyek közé. Alig birta a lélegzetét, mire a rejtek jtót elérte, teljesen ki volt fáradva. Mikor szobájába érkezett kimerültén lihegett. Ebben a pillanatban meg­szólalt a telefon. Wiliam szive hevesen dobogott, resz­ketve nyúlt a kagyló után, lihegve kérdezte: — Ki az? A rendőrfőnök volt, aki csodálkozva kérdezte: — Fenn van még, direktor ur? — Igen_ nem., azonnal felriadtam a csengetésre! — Oh, bocsánat — szólt a hang—csak jelentenem kell, hogy a bank pénztárnokát le lőtték, a bankot kirabolták, de embereim a pénzt megta­lálták a pénztárnok holttes­te mellett és a rablónak, azt hiszem, nyomában vagyunk! — Ugyan?—szólt Viiliam. — Igen, direktor ur, — fe­lelt a rendőrfőnök, nyugodt lehet, hogy a furfangos rab­ló nemsokára kezeink között lesz. Nekem ugyanis egy ki­tűnő ötletem támadt. A hi­res Tej át, akiről csodákat beszélnek, hogy minden bűnt ki tud deríteni s aki ép­pen most New Yorkban volt, táviratilag ide hivattam és ő ma este megérkezett! — Nem, ez nem lehet — kiáltott William. — Pedig igy van — fe­lelt a rendőrfőnök — sőt már órákig tárgyaltunk is! — Nos és mit mondott? Viiliam kezében remegett a kagyló. — Nem szól ő kérem sem­mit, csak mély szemeivel néz maga elé és hosszasan elgondolkodik a hallottakon. Mondhatom, igazgató ur­nák, hogy ennél szebb és ér­dekesebb egyéniséget nőa­lakban még nem láttam so­ha ! Viiliam nem felelt, annyi­ra fel volt indulva és nem tudta sem azt, hogy mit mondjon, sem azt, hogy mit tegyen. A rendőrfőnök szólt újra. — Be tetszik most jönni az irodámba, igazgató ur? Viiliam megdöbbent s az­tán eszébe jutott, hogy még át sincs öltözve. — Dehogy.... dehogy —ki­áltott a telefonba, aztán le­tette a kagylót és vissza­ment szobájába, rendbe ho­zott mindent, fegyverét ki­tisztította, aztán lefeküdt, de egy percre sem tudta le­hunyni szemét. A meghiú­sult rablás, a kiállott izgal­mak, Teja megérkezése, tel­jesen feldúlták nyugalmát. Zaklatottan hánykolódott nyugvóhelyén, aztán egy pillanatra elaludt, de akkor úgy tetszett neki, mintha valaki azt súgta volna fülé­be : ‘véged van!‘ Erre felkiáltott és feléb­redt, nem volt senki a szobá­ba, de kint a szabadban már világos volt. Becsengette i­­nasát és reggelit készíttetett aztán rágvjtott egy cigaret­tára, megint pihenni pró­bált, de nem tudta össze­szedni magát. Ilyen érzése még soha sem volt; aztán felöltözködőt, majd befoga­tott és elhajtatott a város­ba. A kocsikázás egy kicsit magához hozta s ekkor elha­tározta, hogy utolsóig fog küzdeni és egy könnyen nem adja meg magát. Az első dolga volt a bankba fnenni, a rendőrökkel a helyszíni szemlét felvenni, aztán pe­dig intézkedett,, hogy a rendőrfőnök; az ismeretlen Teja és még egy-két ismerő­se még aznap este vendégei legyenek. Minden energiáját össze­szedte és elhatározta hogy nyitott szemmel fog a ve­széllyel szembeszállni s meg próbálja szugeráló erejével lebirni a fenyegetően közel­gő erőt; mely rátör; hogy legyőzze őt. Este hét óra körül villany fényben úszott a réztornyu kastély minden szobájával, fényes termeivel és az őt környező parkkal együtt. Az érkező vendégek kocsikon s automobilokon egymásután jöttek a főbejáró eló. Fönt a nagy teremben William Smith, a házigazda, leeresz­kedő nyájassággal fogadta vendégeit. A legelőkelőbb hölgyek és urak voltak je­len. San Francisco notabili­­tásai és a házigazda meg­hitt barátai. Egy automobil tülkölése hallatszott és pár perc múl­va felnyit a nagy terem aj­taja és belépett rajta a ren­dőrfőnök kíséretében a cso­­dahirü Teja. Minden szem feléje fordult. Csodaszép jelenség volt: magas nyú­lánk, rózsás arcú és szőke fürtii és mindenek felett ra­gyogó szemű, bársonyos né­zésű leány. William szemében a re­mény fénye villant fel. Ez volna az ő ellensége? Ez a lágy nézésű, bársonyos sze­mű hajadon? De már e pil­lanatban Teja, ki megértet­te Viiliam szemvillanását, megváltoztatta nézetét s te­kintete egyszerre oly metsző és áthatóvá lett, mintha fi­nom acéltüket lövelt volna széjjel. Viiliam arcáról eltűnt a mosoly, hidegen üdvözölte az ismeretlent és szórako­zottan hallgatta a rendőrfő­nök szavait, mentegetődzve mondta, hogy azért késtek, mert Teja egy pár intézke­dést tett, melyeket azonban még ő előtte is eltitkolt. Asztalhoz ültek. Teja ked­vesen csevegett a mellette ü­­lőkkel s koronkint mély sze­meivel figyelte Smith-et, a házigazdát. Mikor a gyü­mölcsöt szervírozták, hirte­len beszédbe ereszkedett Vil­­liammal. — Régen lakik már e vidé­ken? — Hosszú évek óta! — De ugye nem itt született? — Dehogy! — Olyan benyomást tesz, mintha még most is Európa sápadt napja fény lene az ar­cán. , — Kérem, én amerikai va­gyok, apámat a délszak elleni háborúban ölte meg egy in­dián. — Nos és él még az anyja? — Dehogy, szegény öngyil­kos lett. S most Teja felelt: — Mennyi tragédi, valósá­gos regény! — Kérem, ez nem regény, ez az élet! — Regényes élet! Erre Teja hirtelen átnyúj­tott egy mogyorót s kérte a házigazdát, hogy azt törje íbl. Villiam örömmel ragadta meg az alkalmat hogy másra terel- I je a figyelmét és nem gondol­va semmire, elvette a mogyo­rót és azt mutató és hüvelyk ujjával nagy könnyen össze­­roppantotta. Egy női hang csodálkozva szólalt meg az asztalnál. — Milyen ügyes!! Teja felelt rá: — Ugy-e úgy akarta monda­ni, hogy milyen ügyetlen! — Miért volnék én ügyetlen? — Mert. könnyedén adja fel sáncait. Villiam összeszoritotta ök­lét és az assztalra ütött. — Az én sáncom, az én erős­ségem! „ Teja nevetni kezdett. — Hiszen éppen ezt árulta el. Az inas jelentette,.hogy a kávé kész. Erre asztalbon­tás következett s az egész tár­saság átvonult a szomszéd szo­bákba. Teja elbeszélgetve az urakkal bejárta az összes szo­bákat, figyelmesen megnézett és meg is látott mindent. Most Villiam nagy dolgozó­­szobájában volt az egész tár­saság, amely hátsó szoba volt s melynek csak egy ajtaja volt az, mely a szomszéd teremből ide vezetett; mikor Teja arra kérte a társaságot, hogy en­gedjék meg neki, hogy egy bű­vészmutatványt bemutasson. Villiamnak nem tetszett u­­gyan a dolog, de minthogy az egész társaság örvendett az ötletnek, ő is hozzájárult ah­hoz. Erre Teja egy kis ezüst kalapácsot vett elő s azt mond ta, hogy harmadik kalapács vös erővel bir, hogyha ő akar­ja, utat nyit neki a falon át. Villiam ekkor kését elővette s a falhoz támaszkodva várta, mifog történni. Teja azt mond­ta, hogy a harmadik kalapárs ütésre fog megnyitni a fal. Villiam tisztában volt tervé­vel, tudta, ha a rejtekajtót fel­nyitja Teja, akkor a rejtett kincseket megtalálják s ő Francia pezgő és többféle High Ball* RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 «Vhysky - Vodka - Scotch - Tin - Bourbon - Rum kapható üvegekben kivitelre is. »0-nél többféle sör van mindig készenlétben Ha party van a házánál, ná­­unk nagy kedvezménnyel kapja a sört. MnfDENm JEGYEZZE MEG ** kis vagy nagyobb baja mt A Televisional 4»ármaly gyártmánya W •aljas garancia mallatt megjavítjuk. Steve G. Szabó b. r. o. . TV Hhol ázott és szakképzett television-j avité 2656 East 126th Street ül TELEFON JUK: SW 1-4544 — RA 1-0367 Biztosítás ninden ágában, ÉLET iztosi­­ásért és minden más biztosi­­ásért teljes bizalommal for­dulhat RONALD F. BALAS (Ronald F. Balázs) AZ AMERICAN SURETY COMPANY megbízottjához. NAPPAL: B. F. KEITH BUILDING Telefon: MAin 1-4476 ESTE 6 óra után 2826 EAST 118th Street Ronald F. Balázs és neje. sz. Illés Matilda otthona. Esti telefon: WY 1-3211 Hívására házához is szívesen elmegyünk (veszve van. Tej át megölni itt nem lehetett, tehát csak a me­nekülés volt hátra! Teja most a második csa­pást mérte a falra az ezüst ka­lapáccsal, aztán felkért két férfit, hogy szorosan mögöt­te haladjanak,, mert azt mondta, hogy a fal megnyí­lása nagy rázkódtatást fog előidézni. Ezzel nyílegye­nest indult a rejtekajtó felé. Viiliam érezte, hogy nincs egy pillanat veszteni való i­­deje sem, azért gyors moz­dulattal átvágta a villanyve­zeték huzalát, mire nagy ser­cegés között a kastélyban az összes lángok kialudtak, az­tán átugrott a vendégek so­rán, felpattantotta a rejtek ajtót s eltűnt a teremből. Lefutott a pincébe, gyorsan pénzt vett magához s mene­külni próbált, mikor a hosz szu földatatti folyosón kiért a szabadba, futni kezdett. Egyszerre csak egy éles fütty szót hallott, amelyre meg­döbbenve megállt. Jól is­merte e jelt, a rendőrség jele volt ez. Az óvatos Teja siirü kardont vont a kastély körül. Viliam kétségbeesetten zo­kogni kezdett, a füttyszó új­ra megszólalt s alakot látott a homályban felbukkanni, ösztönszerüen visszaforült a rejtekut felé, de mikor a kö­zelébe ért, megdöbbenve lát­ta, hogy onnét fény árad fe­lé. Még pár lépéssel közelebb ment s ime a rejteknyilás bejárata előtt egy nőaak ál­lott, aki kezében egy ötágú kandellábert tartott, amely­nek gyartyalángja mint egy fáklya füstölögve lobogtak. Ez voltTeja! A hires, a cso­datevő Teja! Viiliam kirántotta revol­verét s elhatározta, hogy el­­puszitja őt, feléje futott s célzásra emelte fel karját, hogy lelője Tej át. De ime két izmos kar ragdta meg hátulról s ő egy szempillan­tás alatt meg volt kötözve. Ekkor Teja odajött hozzá, arcába világított a gyer­tyákkal és szigorú hangon azt kérdezte tőle: — Hogy hívnak? — Geril. — Igen, ez a te neved? S én vagyok Teja, aki eljött, hogy megmonja neked, hogy az élet mindent vissza ad! Gyógyszereket *3z óhcizábo csGr< c SAJÓ PATIKÁVÁ? küldünl SAJÓ SÁNDOR JkU-r&ee GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-8482 Ha nincs, aki főzzör <-'* önmaga sem főzhet ran pihenői tart a főzésben, 4í, néyle olyan ételt kíván élve tetei ét egészséggel elf a gytuzletni, amilyent ottkat főreek akkor keresse fel e RICE RESTAURANT! 12521 BUCKEYE ROAD Elizabeth Kish, tnf^tdoao nap HAZA VITELRE to. Tnoat töltött káposzta miadoi TETŐJAVÍTÁS és UJ TETŐ KÉSZÍTÉSE. Csatornázás, kémény, és terítés beszerelése és javítása a LEGMÉLTÁNYOSABB ' ÁRON Díjmentes árlejtés «RIZSÁN ÁRPÁD 1UDAPESTI VÁLLALKOZÓ Mindenféle belső munkát vállalunk a házaknál: festést, avilást és szerelést. Minden­re van szakemberünk. 2168 FULTON ROAD Cleveland 13» Ohio Délelőtti hívásra Ha szolgálatunkra szükség van. hívja fel: OL 1-5789 HUMOR A Jó HÁZIASSZONY A fiatal ember szobát bé­relt egy kisebb penzióban. A berendezéssel és a kiszol­­gálássa meg volt elégedve, csak a reggeli kávéra pa­naszkodott: Hol gyönge volt a kávé, hol rossz volt a tej, hol felforrt a fekete kávé, szóval mindig volt valami baj. Egy reggel azután kelle­mes meglepetés érte a fiatal embert: kitűnő volt a kávé. Az ize zamatos volt, a szine is más, mint azelőtt, még cu­kor is több volt benne, sőt szép, szép, fehér föl is u­­szott a tetején. A fiatalember becsengett­­te a gazdasszonyt. — Látja, — mondta neki, — ma kitűnő a kávé. Nem úgy, mint máskor. A gazdasszony a nem várt dicséretre annyira meglepő­dött, hogy őszintén bevallot­ta : — Jaj, akkor tévedésből a saját kávémat hoztam be.. AMIT TE AKARSZ! Az egyik kisebb erdélyi vá­roskában két fivérnek — az egyik nős, a másik nőtlen — közös üzlete volt. Egyszer valami üzleti ügyben mind a ketten felutaztak Bécsbe, a­­hol a nős fivér hirtelen rosz­­szul let és a helyi kórházba kellett vinni. A kórházban egyre rosszabodott az álla­pota s mikor közeledni érez­te halálát, magához hivta az öccsét s igy végrendelkezett: — Van egy millió lei ma­­gánvagyonom, abból adj a feleségemnek amennyit te a­­karsz, a többit pedig tartsd meg magadnak. Egy óra múlva a nős fivér meghalt, az öccse pedig ha­zautazott, hogy teljesítse bcítyja végakaratát. Hazaér­ve magához vette a milliót, magának megtartott kilenc­­százezret, az asszonynak pe­dig átadott százezret. Szegény asszony nem nyu­godott bele az ügybe, a Reb­­bi elé vitte a dolgot, aki nem tudott az asszony javára dönten, hiszen a tanuk az öccse javára vallottak. So­káig töprengett a tudós Rab­bi, de elmondott egy áhita­­tos imát és az Isten megvilá­gította az értelmét. — Ismételd el szóról-szó­­ra, hogyan végrendelkezett a bátyád? — Adj a feleségemnek a­­mennyit te akarsz, — is­métli bátyja szavait az öccse — És te mennyit akarsz adni? — Százezret. — És magadnak mennyit akarsz megtartani? — Kilencszázezret. — Akkor adj a feleségé­nek kilencszázezret, hiszen a bátyád mondta, hogy annyit adj neki, amennyit “te a­­karsz.“ DETTO. Két hordó bort rendelt egy falusi boltos. Megjött a két hordó bor és a számla, a­­mely igy hangzott: 1 hordó bor, 100 liter 300. 000, 1 hordó detto, 80 liter, 240,000. A botos nem értette, mi az a detto, mikor dettot nem is rendelt.----- Ne vedd át, — mondta a felesége — erigy, utazz fel Kolozsvárra és mond meg nekik a véleményedet. A boltos tényleg felment Kolozsvárra, ahol felvilágo­sították arról, hogy mi a detto. Hazament és a felesé­ge izgatottan kérdezte: — No, tudod már mi az a detto ? — Hogy tudom-e? én egy szamár vagyok és te detto. CSAK TAPINTATOSAN N. hitközség egyszer kán­■ tort akart választani s a pro baéneklésre többek közt a jkappanhangu Áron is jelent j kezett. Persze rettenetesen énekelt, de senki sem merte megmondani, mert idősebbb ember volt és nagy tisztelet­ben tartották. Végre a hitközségi elnök oldotta meg a kérdést. Ma­gával vitte sétálni és séta­közben minden átmenet nél­kül igy szólt hozzá: — Nézze Áron, rongyos a cipőm, megcsinálhatná. — Hát mi vagyok én, susz­ter? — kérdezte Áron. — Na, nem is kántor, — felelte a hitközségi elnök s ezzel a kérdést tapintatosan elintézte. MI AKAR LENNI..? Molnár Frigyes, a Sze­gény Gyermekért hervadha­tatlan volt elnöke akkor é­­rezte jól magát, ha szegény gyermek védencei közt volt és tréfálkozott, és játszott velük. Ily akalommal megkér­dezte a 4 éves Glück Bélát. — Mondjad Béluskám, mi akarsz te lenni, ha nagyra nőttél? — Én, Elnök bácsi, ven­dég akarok lenni. — Vendég? és miért ven­dég? — Mert a vendég mindig a legjobbat kapja enni, — felelt a kis Glück Béla. HOL? \ — Bocsánat uram, de ne­kem úgy tetszik, hogy mi már találkoztunk valahol? — Könnyen lehet, én a li­­pótmezei bolondok házában vagyok orvos. HÍREK — Haluska Ödön, az önkép­zőkör régi tagja, aki elhalt fe­leségével együtt példát muta­tott az önzetlenségre, mert két hétig minden díjazás nél­kül elvégezte a gondnoki te­endőket, mig a távozó gond­nok helyét az üj gondnok el­foglalhatta, régen nem mutat­kozik az önképzőkörben. Má­sutt sem. A William Penn (volt Rákóczi) 64-ik fiókjának tiszteletbeli elnöke, de ott sem jelentkezett már régen, mert beteg. Többnyire fent van, de csak annyi ereje van, hogy a szobában járhat vagy a ház elé ki tud menni, hogy a napon sütkérezzék. E félig tehetetlen állapotá­ban Haluska Ödön ballépést követett el és jóhiszemüségé­­gében majdnem mindenét el­vesztette. Akadt azonban megmentő­­je, aki kirántotta a bajok ör­vényéből, magához vette és kedves feleségével együtt gondozza és ápolja. Haluska Ödön Kosty Mi­hály és neje gyönyörű Tilby Roadi otthonában talált nyu­godt, gondtalan életet. Bele is van nyugodva sorsába, csak az bántja, hogy régi barátai közül, az Önképző tagjai so­rából még senkisem látogatta meg. Mondja is: — Sokszor betegen is el­mentem az önképzőkörbe, hogy találkozhassak magyar testvéreimmel és hogy egy vendéggel több legyen, még­sem gondol senki a beteg Ha­­luskára, még senkisem hivott fel: ugyan hogy van Haluska bátyám? Ízlésesen és néltónyos árban íeezjt ei anmden virág rendelést GAYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Avenue felefon: ME 1-1889 A 29-ik WARD POLGÁRAIHOZ. Azt hiszem, azt mindenki tudja, hogy pályázom councilmennek a 29-ik wardban. Több jó barátom kérésére és ajánlatával indul­tam el a választási küzdelembe, akik azzal vettek rá a councilmanség pályázására, hogy a 29-ik ward­­nak OLYAN COUNCILMANRE VAN SZÜKSÉGE, akit nem mozgathatnak és nem befolyásolhatnak a wardon kívüli érdekeltségek, amelyek nem a nép érdekét képviselik, hanem elsősorban a maguk ön­ző céljaikat 'kívánják szolgálni. Engedtem barátaim rábeszélésének és igy sze­retném, ha a 29-ik ward polgárai NOVEMBER 3-án MEGVÁLASZTANÁNAK a 29-ik WARD COUN­CILMAN JÉNEK. A Buckeye negyedben, a Yeakel Avenuen szü­lettem, a felső negyedben, a Methyll Avenuen la­kom jó feleségemmel és 2 gyermekemmel. Nekem is egy az érdekem a 29-ik ward '—lgá­­raival, hogy a 29-ik wardot, amely a városnak e­­gyik legszebb és legtisztább és legtörvénytisztelőbb negyede, megtarthassuk a maga mivoltában. Nyugodtan állíthatom, hogy jól ismerem a 29- ik wardot, annak népét, együtt és közte élek, vele együtt dolgozom. Tagja is vagyok a William Penn 14-ik fiókjának, a Clevelandi Magyar Ifjúsági Egy­letnek, a Szent István Műkedvelő és Dalkörnek, a Clevelandi Szatmár megyei Segélyző Klubnak és más intézményeknek. Személyes kapcsolatban és összeköttetésben vagyok a 29-ik ward polgárainak százaival, együtt dolgozom velük egyházaink és egyesületeink javára. Amilyennek megismertek a közös munkában, olyan kívánok lenni és maradni a városi tanácsban is, ha november 3-ikán megválasztanak a 29-ik ward councilmanjének. , Nem kerestem megválasztásom érdekében e­­gyetlen a wardon kívüli tényezőnek az ajánlatát sem, minden utánjárás nélkül megkaptam a Cle­veland Press ajánlatát a megválasztásomhoz. Kö­szönöm. Az igazi ajánlat mégis a barátaim, ismerő­seim, jóakaróim és támogatóim segítsége, akik uton­­utfélen szólnak az érdekemben, mert érzik, hogy a 29-ik wardban szűkig van ÖNÁLLÓ, mástól nem dirigálható COUNCILMANRE, aki mindenkor a 29-ik Ward érdekeiért száll síkra. Tudja rólam mindenki, hogy nem szoktam ü­­res Ígéreteket tenni és ha valamit megígérek .azt meg is tartom, amit pedig nem tudok elvégezni vagy teljesíteni, azt meg sem Ígérem. Arra törekszem, hogy a 29-ik ward polgárainak minden városi ügyben szolgáratára és rendelkezésé­re állhassak és pedig felekezeti különbség nélkül'. Kérem a 29-ik ward polgárait, hogy igy sza­­vazznk NOVEMBER 3-ikán: STEPHEN E. GÁSPÁR Előre is hálásan köszönöm minden magyar testvérem szavazatát. STEPHEN E. GÁSPÁR a 29-ik ward councilmanjelöltje 1 í TAGJAINK ÉS BARÁTAINK SZIVES FIGYELMÉBE! A WILLIAM PENN 361 NŐI FIÓKJA ÉVI KÁRTYA PARTYJA 1959, Október 25-ikén, vasárnap, délután 2 órai kezdettel lesz megtartva a A William Penn Otthon 2-s számú' termiében, 8637 Buckeye Road A temetkezési alapra Kérjük tagjainkat és barátainkat, tiszteljenek meg bennünket kártya partynkon megjelenésükkel Finom uzsonna lesz: friss kávé és Ízletes fánk. Sok ajtódijról is gondoskodtunk. A kártya party keretében Szappanos Ferenc be­mutatja Magyarországon felvett mpzgó képeit A hozzájárulás 75c S S s s s \ \ t í s s s HA GYÁSZ ÉRI A A CSALÁDOT minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkismereiesen elvégzi a legméltányosabb díjszabások mellett MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ JOHN J. R1CZO Lukács István, Licensed - KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET -12519 Buckeye Road LO 1-2030 17504 Harvard SK 1-8900 Tisztelettel tudomására adjuk a magyarságnak, hogy 12519 Buckeye Road megnyilt LJ TMETKEZÉSI INTÉZETÜNK KÉT modernül berendezett! káopi­­nával és e< gyászolók részére minden kényelmi helyiséggel.

Next

/
Thumbnails
Contents