Az Ujság, 1958 (38. évfolyam, 1-51. szám)

1958-08-28 / 34. szám

t OLDAL AZ ÚJSÁG Amerikai Leány 1IQÉRT — Leona, — mondta, — ha nővérem akarsz lenni, akkor segédkezet fogsz nyújtani célom elérésében. Emelkedjél fe­lül a köznapiasságon. Lám, ha ezt nem teszem, amit tettem, akkor ma is neveletlen gyermekkel vesződhetném lecke­adással és ki lennék téve annak, hogy minden kamasz, utón útfélen lealázó ajánlatokkal merjen közelíteni hozzám. Te meg éhes fenevadak között mutogadnád magad, mig egyszer széttépnének. így azonban más fordulatot vett minden! Én ma grófnő és udvarhölgy vagyok De ez még csak a kezdet kezdete! — Hát még mi akarsz lenni? — kérdezte Leona nagy szemekkel bámulva nővérére. — Hercegné, — felelt Erzsébet olyan halkan, hogy még a falak se hallhassák. Siri csend állott be. Leona egyre csak bámult, az ő csiszo­latlan esze, egyenes lelkülete, még nem tudott beleilleszked­ni azokba a tekervényekbe, melyekben nővére bizonyára egé­szen otthonosan érzi magát. Erzsébet közelebb húzta magához nővérét. — Te ezt még nem érted, ugy-e? — mondta. — Persze, mert egész mostanig csak oroszlánokkal, óriás kígyókkal és más fenevadakkal foglalkoztál. Beérted azzal, hogy Pavlicska csupa reklámból orosziának menyasszonyának kürtőit ki té­ged! Pedig ha jól megnézlek, vagy te olyan szép, hogy egyéb is lehetsz. Ehhez természetesen ügyesség, bátorság és el­szántság kell! A szerencse legalább egyszer minden ember­re rámosolyog. Ilyenkor meg kell ragadni a kedvező pillana­tot. Aki ezt elmulasztja, az azután keresztet' vethet magára! Lám, én felismertem a kedvező alkalmat és megragadtam! Sok milliós örökség volt a cél, amit el is értem! Igaz, hogy küzdeni kellett érte és kell még most is, de remélem, hogy utoljára is én leszek a győztes. Leona kérdőleg pillantott rá: — Nos, mit nézel oly idegenül te kis butácska? — kaca­gott fel Erzsébet. — Szedd össze azt a kis eszedet és gondol­kodjál. Lásd, ha ügyesen csinálod a dolgot, lehetsz te is bá­rónő, csak el kell csavarni valakinek a fejét. Egy szép fiatal ügyes nő sokat tehet! A legmagasabb állású embert is le­­fegyverzi és lábaihoz kényszeriti. Képes lennél te ilyesmire? Ha fékezni tudtad az oroszlánokat, miért ne keríthetnél ha­talmadba egy bárót, hogy ha már vénecske és kopasz? Se baj! Csak gazdag legyen! Leona megrászkódott. — Ráz a hideg? — kérdezte Erzsébet gúnyosan. — Majd ebbe is bele tanulsz. Mai napság nem kell válogatósnak len­ni! Mi a fő? Az, hogy sok pénzed legyen! Hogy előkelő ál­lásban lehess, hogy szerepet játszhass! Szerelem? Az semmi, az nem egyéb hiú agyrémnél. Szerelem csak hiú bolondoknak való, akik még elég naivok ahhoz, hogy ideálok után szalad­gáljanak. — Nem értem ezt a beszédet, — sóhajtott fel Leona. — Mindebbe csak az tanulhatja magát bele, akinek szive nincs, nekem pedig van. — Győzd le azt a bolond szivet! — Oh Erzsébet, ha ilyen az élet, amit én olyan ragyogó­nak képzeltem, akkor én nem kérek belőle! Akkor én inkább visszamegyek az én oroszlánjaim közé. — Te bohó! Most már nem mehetsz! Maradnod kell, hogy bevégződjék, amit megkeztünk. Mert a fő még hátra van. — Tehát nem éred be a rengeteg millióval? — Most Már nem! És most tudd meg másik titkomat is. A herceg szerelmes lett belém. Palotahölgyévé tett fe­lesége akarata ellenére- Töri magát értem és magáévá a­­kar tenni minden áron. Én azonban nem akarok egysze­rűen kedvessévé lenni. Vegyen el, ha bírni akar. Váljon el a feleségétől, akor majd az övé leszek. Neje nem nézhetve ottlétemet, elhagyta a házat és külföldre ment- Ott sorvad bánatában, anélkül, hogy meghalni tudna. Terhére van másnak és magának leginkább, nekünk pedig akadály. S ha ez az akadály elhárulna u tünkből, ha a hercegné meghal­na, akkor én nejévé lehetnék az én hercegemnek,. Akkor én a hercegi kastélyba költöznék át, mint annak úrnője, ez pe­dig lehetne a tied. — Akkor minden hang, mely valaha elle­nem emelkedett, elnémulna. A küzdelem megszűnne, ellenfe­leim egyszerre le lennének forrázva és senki többé fel nem merne támadni ellenem. A konzul szénen visszamehetne A- merikába, Ormay Alfréd folytatná érdészeti tanulmányait, a bezárt leánnyal nem törődne többé senki, de én lennék olyan nagylelkű, hogy kiszabadulásakor útiköltséget adnék neki Gyógyszereket az óhazába csak a SAJÓ PATIKAVAl küldünl SAJÓ SÁNDOR iMwin GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon: WO 1-8488 FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave ME 1-1882 Vágott és cserepes virágok MELL CSOKROK Távirati virágküldés a világ bármely sészébe, Magyaxor­­zágba is — teljes jótállással és teljes felelőséggel. STEVEN'S FLOWERS Virág mlad— «Praia— .1303 Buekeyt Haad WA 1 4461 um^ggei janoa ea CaipMéa I lomtár tnlaféonomodk ‘endel minden nap reggel 10-től ernte 8-ig. Jr. CIPRUS ISTVÁN FOGORVOS 2384 Scranton Road TeL CHorry 1-3317 Good Reading for the Whole Family •News «Facts • Family Features The Christion Science Monitor One Norway St., Boston 15, Mass. Send your newspaper for the time checked. Enclosed find my check er money order. I yeor $18 □ 6 months $9 Q 3 months $4.50 Q 1 Name " Address Cky Zone ' State’"” n-iu Amerikába. Mert jegyezd meg jól, bizoyos körülmények kö­zött nagylelkűnek is kell lenni. Leona borzasztó kinokat szenvedett. Oh, milyen rettentő színbe festi az életet az ő milliomos nővére. Vájjon a többi fő úri nép is igy gondolkodik? Fel akart emelkedni, de Erzsébet visszatartotta. — Várj csak kedvesem, még nem fejeztem be. — Oh, nekem már elés.._ — Te kis bohó! Most persze ez még szokatlannak látszik, de majd beletörődői.. Az emberek is csak olyanok, mint a vadállatok. Le kell őket igázni, megfékezni és kényszeríteni hogy térden csússzanak előtted. — Én inkább visszamegyek Pavlicskához. — Most már nem lehet. Nem eresztelek. Megronthatsz mind a kettőnket. És most akarsz menni, mikor döntő ütkö­zetre készülök, mikor egy merész csapással mindent meg a­­karok nyerni. Tudd meg Leona, hogy a hercegnének meg kell ha.lnia. Én halált esküdtem neki. Kebléből kivett egy kis üvegcsét, mely csillogó folyadékot tartalmazott. — Ezt szántam neki, — sziszegte kígyó módjára. — Egy csepp éppen elegendő, hogy az életét kioltsa. Én nem férhe­tek hozzá, mert környezete engem ismer, te azonban köny­­nyebben hozzáférhetnél. Leona felszökött, mintha vipera marta volna meg. ( — Maradi, — tartotta őt vissza Erzsébeté — Oh, istenem, bocsáss el, — igyekezett magát kiszaba­dítani Leona. — Borzasztó ajánlatot teszel nekem. Mit gon­dolsz felőlem,, minek nézel engem? Minden erejét megefszitve, ki akarta magát szabadítani nővére kezéből. Erzsébet szikrázó szemekkel támadt rá és úgy kiáltotta: — El ne merj távozni innét, mert életeddel játszol. Leona ösztönszerü félelemmel hátrált ettől a nőtől, aki most rettenetesebbnek látszott, a menagéria valamennyi fe­nevadjainál. De ez csak egy pillanatig tartott. Erzsébet hirtelen át­karolta nővérét és könnyezve szólt: — Hát ilyen nővér vagy te? Nem vagy képes értem e csekély áldozatra? Oh Leona, ha tunád, mily végtelenül boldogok és nyugodtak lehetnénk mindketten, ha az az asszony megszűnne élni. Életünk főcélja meg lenne való­sítva- Milliók és Milliók fölött rendelkezhetnénk. Fény és pompa, kifogyhatatlan gazdagság környezne bennünket; az emberek hódolata rózsákat hintene utunkba, dalokban magasztalnák szépségünket, mi lennénk az ország legün­­nepeltebb hölgyei.... Leona szinte elszédült a beszéd hallatára. Kápráza­tos volt a kép, amit nővére festett — de milyen áron lehe­tett csak bejutni ebbe a paradicsomba. Méreggel kellene megölni egy asszonyt, akit hitvesi mivoltától már úgy is kiűztek. És ö van kiszemelve arra, hogy ennek az asszonynak a poharába mérget csepegtessen. Milyen borzasztó- Fogai összeütődtek, heves idegroham még eszméletétől is meg­fosztotta. Erzsébet fölemelkedett mellőle. — Most elrémült az ajánlattól és ideggörcsöket ka­­higgadtabban fogja átgondolni a dolgot, holnapután meg Veiószinüleg kész is lesz végrehajtani a tervet- Csak egy kis időt kell engedni neki, hogy beleélje magát. Még egy pillantást vetett nővérére, aztán átment a másik szobába, mert úgy rémlett előtte, mintha lépteket halott volna. Cl,XXI. FEJEZET A RÉGI REZEI. Egy régi közmondás azt tartja, hogy kutyából nem lesz szalona- Ez ál bizonyos emberekről, akik, bármi szen­vedésen vagy megpróbáltatáson mennek is keresztüli, még sem avulnak meg. Ilyen volt Rezei. Kiszabadullása után llegelső dolgo volt felkeresni a grófnőt. Az ő lépteit halllotta Erzsébet. Homloka komoran összeráncollódott, mikor őt megpillantotta­— Mikép jöhetett ön ide? — kérdezte haragosan. — Nem találtam szolgát, aki bejelentett volna, be­léptem tehát bejelentés nélkül,—felelt Rezei szokott szem télén hangján. — önnek itt semmi keresni valója sincs. Egyáltalán nem óhajtom önt látni. — Nem is jöttem én a magam ügyében, hanem a mél­tóságodéban. — Mióta törődik ismét az én ügyeimmel? Ezt senki g£m .kívánja öntől. "— De csak hallgasson meg grófnő. Majd rögtön mást Kepptrh fog beszélni, amint megtudja, mi történt- Ott vol­tak ám a sírboltban. — Kik? — A bíróság. — Mit bánom én, — vonta vállát Erzsébet grófnő. — Bizonyára üresen találták a koporsót. — Jó lett volna, ha úgy találták volna. De megtalál­ták benne Puskás rendőrfelügyelőt. Erre Erzsébet grófnő elsápadt. — Ki mondja ezt? — kiáltotta. — Én mondom. Éppen most jövök a bíróságtól. Ott most már egészen más szellő fujdogál- Elfogták Köles Mátyást, aki bizonyára vallani fog, aminek következtében Rosty urra is rá fog járni a rúd. Erzsébet bosszús mozdulatot tett. — Mit akar voltaképpen? — Meg akarom kegyedet menteni. — Ön engem? — kiáltotta Erzsébet ajakát bigyesztve. — Haha! Hála az égnek, ennyire még nem jutottam­— Már pedig odáig j ütött, — erősítette Rezei. —Már Szakács József ÓHAZAI PLUMBER £3 SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-1479 A c—tornai ásá* atlktl vUlaűvgóppol tlaattUtoc. CJJ arainkat «a javítást e gyar&nt elvállal. J. ............... = is is több elfogatás történt és előrelátható, hogy a további vizsgálat olyan adatokat fog napvilágra hozni, melyek önökre nézve a legnagyobb mértékben kompromittálók lehetnek. A grófnőben csakúgy forrt a méreg, de azért türtőz­tette magát. — Rezei, — mondta. — Azt hittem, hogy a börtönből megjavulva jött ki- Ha igy lenne, feledném a múltat és is­mét alkalmazásba venném. De mostani fellépése azt mu­tatja, hogy csalódtam önben, legelső tette ismét az, hogy zsarolni akar. ,, , ,j — Szó sincs róla, — felelte Rezei nygodtan. — Csak azt csodálom, hogy kegyed grófnő, a történtek után is ve­lem szemben tovább játsza eddigi szerepét. Pedig jobban tenné, ha most nyíltan beszélne velem és nem várná be, mig a biró tépi le kegyedről az álarcot- Mert most odáig jutott a dolog, hogy maholnap önök le lesznek leplezve- Gondoljon tehát a menekülésre. Ma ez még lehetséges, holnap már nem. Ma még kincseket vihet magával, holnap már késő. Erzsébetből most kitört a felháborodás­­— Takarodjék innét! — kiáltotta. — Ott az ajtó. Ne is lássam többé. Rezei vállat vont. — Hát legyen, — mondta. — Én csak javát akartam. Megmutattam a menekülés útját, nem az én károm lesz, hogy kegyed nem fogadta el. — Ha úgy állana is a dolog, amint mondja, akkor sem az ön mentő jobbját fogadnám el! — Miért nem? — fordult vissza az ajtónál Rezei. — Mindig jó a segítség, akárkitől jön. Kegyed azt mond­ja, hogy megint zsarolni akarok. Mi rossz van abban, ha valaki egyúttal magán is akar segíteni? Kegyed se tette máskép- Kegyed is ügyes kézzel ragadta meg az alkalmat, hogy segítsen magán. Kedvező alkalom kinálkozott, hogy milliomosnővé lehessen és kegyed nem tétovázott, hanem beleugrott a vállalkozásba. Jól tette, ki-ki úgy segít ma­gán, ahogy tud. Most még van ideje, hogy megmenthet valamit a hajótörésből Ha mindent nem is, de néhány millliót még magával vihet. Ebből is megéllhet, én ennek tizedrészéért is szívesen előmozdítom menekülését. Most még nem késő. Rakasson tele egy bőröndöt pénzzel és küldje előre Ma még utána mehet. Ma még nem tartják kegyedet felügyelet alaltt, de a holnapi napért már nem állok! jót. A grófnő most gondolkozott egy percig. Ezt látva Re­zei, visszajött az ajtóból­— Voltaképpen mit tud, Rezei? — kérdezte Erzsébet hirtelen. — Azt tudom, hogy minden veszve van. A járásbiró, midőn szabadon eresztett, igy szólt: a zsarolás vádja tárgy talonná lett, mert most már magam is meg vagyok győ­ződve, hogy az, ki a kastélyba van, nem az igazi örökösnő. — Ezt mondta? — Szórol-szóra igy fejezte ki magát- Sőt a lelkemre is kötötte, hogy tartsak mindent titokban. Csak azt cso­dálom, hogy Rosty még nem volt itt. Pedig a dolog igen rosszul áll. Az őrmestertől mindent tudok. Rosty Köles Matyit hízta meg azzal, hogy emelje ki a koporsóból Pus­kás hollttestét- Köles Matyi rajta vesztett. Az ellenpár­tiak őriztették a sírboltot és igy kicsiben múlott, hogy Kö­les Matyi hurokra nem került. De gyors lába van a fickó­nak és elmenekült. Futtás közben azonban elvesztette a kalapját, mely a rendőrség kezébe került és szállásadója rá ismert. Köles Matyi most benne van a csávában és én meg vagyok győződve, hogy csepp kedve sincs egyedül benne marani. Vallani fog Rosty ellen és vallani fog ke­gyed ellen is, És mit gondol, hogyan fog mindez végződni. — Nekem soha semmi dolgom sem volt Köles Matyi­­val, — vonta vállát Erzsébet. — De annál több vöt Rostynak. Rosty kétségkívül bi­ró elé kerül. Titkos éjjeli kirándulásai kitudódtak, a hu­rok már sszeszorul a nyakán. És akkor Rosty követni fogja Köles Matyi példáját és magával fogja rántani a saját megbízóját. így huzza maga után egyik láncszem a másikat. — És mit akar ebből kihozni? — Azt, hogy segítsen magán. Most még lehet. Ha el­fogadja tervemet, akkor ép bőrrel megmenekülhet és va­lamit még magával is vihet. Szedjen össze hamarosan mindent, amit lehet. Hagyja cserben Rostyt, igya meg a levét ő egyedül, eleget lopott ő anélkül is. — Hadd halljam hát a tervét! Rezei most közelebb lépett hozzá és halkan kezdte: — Még ma éjjel titokban el fogja hagyni a kastélyt. Ne lássa önt még legbensőbb cselédje se. Rakjon tele egy bőröndöt pénzzel és küldje ki hozzám, vagy adja át az én kezembe, ami még jobb. Az éj beálltával kegyed is kijön hozzám a vámházba. Ott el fogja magát rejteni. A világ ugy tudja, hogy én haragosa vagyok kegyednek, tehát senki sem fog arra gondolni, hogy kegyed nálam van el­bújva. Ott tehát teljes biztonságban érezheti magát. Ha pedig csakugyan keresné ott valaki, lesz rá gondom, hogy meg ne találhassák- Amikor aztán minden lecsendesedik, mikor a felháborodás csillapultával az ügy lassankint fe­ledésbe kezd menni, ön a megmentett pénzzei átszökik A- merikába. vagy a legsötétebb Afrikába, vagy hárhova tetszik. Erzsébet gondolkozott egy percig, aztán gúnyosan megszólalt: : AUGUST 28, 1928 Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a PRAGER JENŐ ENGEDÉLYEZETT ÉS MEGBÍZHATÓ ingatlanforgalmi irodájához. JÓNEVÜ ÉS MEGBÍZHATÓ MAGYAR SALES­­MANEK ÁLLANAK A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁRA A Floridai életnek megfelelő szép, kényelemre be­rendezett lakóházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületek. EUGENE PRAGER. REALTOR 3161 S. W. 8-ik ucca Tel. HIGHLAND 6-6433 MIAMI. FLA.

Next

/
Thumbnails
Contents