Az Ujság, 1957 (37. évfolyam, 3-49. szám)

1957-09-05 / 36. szám

SEPTEMBER 5, 1957 AZ ÚJSÁG As uj édes anya — TÁRCA — Akkortájt igen könjríyen sírásra álltott a szájuk. Nem kellett más, csak egy szomorkás nézés, kicsit ke­ményebb hang s már gurult a meleg gyöngy veres lab­daképükön. Megbújtak a sarokban, bogárszemük egy re az ajtót simogatta s mon­dogatták pityogva: — Édes.... anyám.... Az emberben felszakadt ilyenkor a fájdalom. Bele­csengett a fulladt állóme­legbe elköltözött Bábika hangja, szinte hallotta per­­kálszoknyája suhogását, úgy tűnt, ott, áll a tűzhely mellett, őrzi a rotyogó ebé­let s roppant fájdalommal néz a gyermekeire, urára. Azt mondta csendesen. — Ne sírjatok. Édesanya szeret benneteket. Nagyon szeret, de messzire ment, ám egyszer megtalálj uk majd, ne féljetek. Az ám. Jó édesanyátokat. Aztán megint ád kenyérkét, meleg fejecskét a csuporba s isz­­szuk. De sokat ám! Szerette gyermekeit; kín­lódva. Harminc esztendős ember volt. Két szem apró­ság apja s özvegy. Huszon­hároméves asszony hagyta el. Nehéz az ilyent erősen állani. Kívül még áll a magda­gasztó nyár. Jókora májusi után esők után szúrósan tü­zel a nap. Felkapott a ga­bona embermagasságura s lassan. Készülődhetne is reá, ha felszakadna a fájdalom. |S tölteni kéne a kukoricát is. Felverte közte fejét a gaz, fojtogatja, kínozza s kemé­­nyedik a földje. A ház tá­ját is üli a szomorúság. É- rett nyárialma, ehetnék a gyermekek, de egyik se kí­vánj a. Hát nagyon- szomorú igy az, élet, szent igaz. Hanem mikor veresbe bo­rulnak a fák s ömlik lefelé' a hegyekből az őszi szelecs­­ke, mégiscsak felmeleged­nek nagynehezefn. Apró gyermek könnyen felejt, ha felejtenek körülötte. Az ember pedig úgy volt már, hogy visszaállott egyenes­be. Elvette asszonyát az Is­ten, hát alázatosan kell fo­gadni a csapást. Nekivetni fiatal vállát az élet nehéz szekerének s fujatni előre a gyermekei boldogulásáért Nekilátott már olykor játszani az apróságokkal. Mondogatta harsogó neve­téssel. — Erősen fogjad, kisfiam, a ragyogó csillagát! Micso­da ember lész, ha nem bí­rod a munkát? . S nevetett a csepp legény ke erőlködésén. Magával vitte a mezőre, nagy répá­kat adott a karjára s biztat­ta komolykodva. — Vidd csak a szekérhez, fiam! Segíts apádnak, mert ha nagy lész, magadra ma­radsz s kell az erő, az bi­zony! Odahaza meleg étellel várta őket az anyja. Hetven felé ballagó öregasszony. Tartson a házánál készenlétben CHEF HORVÁTH kitűnő izü, teljesen elkészített és éppen csak 10 percnyi me­legítést igénylő, magyar étel készítményeiből Vendégei érkeznek . vagy bármi oknál fogva nem főz­het, nagyon kapóra jön. ha van a házánál Chef Horváth készítette: Corned Beef, Chili Con Carne, Gulyás, Borjú pörkölt. Csirke paprikás és Töltött káposzta. Korona Food Products, Inc. 2115 Abbey Ave SU 1-2738 Nekiültek falánk étvággyal s az ember dicsérte négy­­a esztendős fiát. c. I — Sokat a Jánosnak, a­­y nyám, mert ez aztán meg­­!- dolgozott érte! t Elhagytak igy öt nehéz esztendőt. Volt úgy, hogy a áldották a földet s mege­­y sett, hogy rossz volt a ter­- més s olyankor leszegték fejüket dacos haraggal. Mert szívta az erejüket, éle­t tűket s nyomorúságos falat­­v tál fizetett érte. Öreg Almásné csak da­s' hogott a padkán s mondo­- gáttá jószóval. — Az ám, lázadozni. I­­I szén apád is ezt tette. Pa­­■ naszkodott a földre. Aztán 1 mit ért el vele? Hát csak panaszkodott s vége. Most aztán, az idei nyá­­* ron, hogy jó termést kínált 1 a föld, uj erő szakadt fel » az emberben. Harmincöt : esztendős csak, megvan a ‘ betevő falatja, két szem 1 egészséges gyermeke, hátha ’ üzent az élet, feldobja hoz­­‘ zá a kalapját. Öreg Almásné szája neve­­. tésre állott. 5 — Igazad van, fiatal vagy ' még. Aztán a gyermekek­­' nek is csak elkéne egy jóra 1 való anya. 1 Hát az ember mutatko­zott olykor a Sövény Má­­; rikáék táján. Csak amolyan 1 beszélgető formán. Hogy hát megvannak-e, mi hir náluk s lesz-e adófogyasz­tás, miegymás. Leültették emberségesein ’ Elfogadták Márika mellé udvarlónak. — Rendes, dolgos ember, nem kocsmás, nem károm­­kodós. Özvegy, az az egy igaz, de jó ember s nem is öreg még. Nem huzakodik sokáig efélével a mi fajtánk. Igaz, hogy számolni kell a föld­del házzal, jószággal, meg is teszik józan ésszel, de a szivvel, lélekkel nem űznek ' sokáig hiábavaló játékot. Benne ragyog az igazság a szemekben, a kezek melegé­ben. S ha benne van, köny­­nyü kiérteni belőle. Október legelején álló hé­tig zuhog a hűvös eső. Fel­ázik a föld, félszárig süp­ped bele a csizma s verese­­dik a bőr a szél élétől. Áll ilyenkor a munka, hát az ember felveszi rendesebb ruháját s beállít egy délu­tán Sövényék házába. Érzik, hogy nagy dolog­ban jár, hát csak- állanak mellette várakozva. Beszél­jen szépen s megalkusznak becsületesen. Pipa azonban kell a ta­nácskozáshoz. Megtömködi a két ember, apa s jövendő' vő, Márika hozza már a gyújtót, pof­ién a füst s azt mondja az ember csendesen. — Iszen tudják, hogyan állok én. Márika apja felel. — Szó se róla. _ Előbb se ártott volna. ] A gyermekek végett. ! — Iszen úgy is van. — Meg aztán magam sem vagyok még vénember. — Hát nem. Az igaz. — Aztán, ha megvolna a hajlandóság irántam. Hát 1 akkor Tisztán állok ház- ] zal is.... lement a bank.... Erre felveti szürke üstö­két Sövény András s rászól a leányára. ; Öreganya csak áll mögöt­tük, összefogva csontos ke­zét a kötényén s hozzáteszi szelíden. — Nagyot ám ... hallgas­sátok csak.... Felnéz rá a két gyermek, egyenesen bele az égő sze­mébe. — Mesél? — Nem én! Igazat mon­dok. Édesanyát kaptok. |S elhallgat. Hogyan is magyarázza a gyermekek­nek? Nem mondhatja azt, hogy felszakadt benne az élet, kalapál ereiben a har­mincöt esztendő s régi asz­­szonya helyett a Sövény Márikát veszi maga mellé. Ismételgeti Édesanyát.... Azt bizony édesanyát. Mert kis árvák vagytok. Akkor felkérdez a csepp leányka: — Hát nekünk nem volt édesanyánk? Öreganya elfordul, tré­fálkozni próbál. — Kis bolondos te, Már, hogy ne lett volna, no! Ha­nem bizony a ti édesanyá­tok.... Elfogja a szót s azt mo­tyogja zavartan: — Most aztán megint lesz. Az ember rámered az asztalra. — Jó édesanyát hozok, ne féljetek, kis gyermekeim. Megint a kisleány rángat­ja meg a kabátját.-r— Aztán, hogy hívják? — Hát, édesanya. Úgy. Az a neve. Édesanya. mi — No Márika? A leány lángveresen ló­gatja fejét s felpödri meleg ujjaival a tiszta köténye szé­­[ lét. Nem szól, csak felnéz lop­­. va az emberre s elmosolyodik. Erre kezet nyújt Sövény . János s mondja röviden. — Hát akkor jól van! Isten hozott fiam! Tárgyalnak még jó két óra hosszat; hogyan s mint lesz, aztán megcsapkodja az öreg­­, asszony vállát a férje: r — Hanem mink kinézhetr nénk lassan. Etessünk asszony, , ezek meg csipogjanak a ma­­, guk dolgáról. j Odakint elállott az eső s va­lami; goromba tejes köd nyúj­tózkodott a latyakos ut felett. Lámpát kék gyújtani lassan, de senki se nagyon gondol reá. összefogták a kezüket ártat­lan, tiszta melegséggel s azt mondja az ember. Márika, te, aztán a gyerme­keimnek jó anya kell ám. — Az leszek én, János. Mert azok a szegénykék légen kaptak anyaszót, tud­hatod. — Tudom én, János. — Aki volt, az pedig mindig csipogott velük. Az bizony. Csöpp madaraim, bogárkáim, . 'igy volt ez minálunk. — Édesanyjuk leszek én., megígérem. — Sohse érezzék. , — Nem érzik, ne féljen. — Mert akkor engem is megsz urnái, nagyon. Márika arcán kigyulladt a tűz. Felrémlett előtte az első Almás Jánosné hal­vány képe, meleg szeme s J megkérdezte. — Aztán én is úgy leszek mint.... az első yolt? Égé- 1 szén úgy? 1 Megrezzent kicsit az em- ( bér. £ — Úgy, úgy, Márika. E- ^ gészen úgy.... mint az első. c Feleségem lész.... Asszony- c kám. S ment hazafelé szédül- £ ten, boldogan. 8 Öreg Almásné éppen etet- r te a gyermekeket. Finom sültkrumplival, zsiroske­­ny érrel. Megállott az asztalnál s nézte őket ragyogó ábrá­­zattal. — ízlik, gyermekeim? Jani gyermek teleszájjal z felelt. n — ízlik ám! Négyet e­szünk, azt mondta öreg- b anya! _ a-----Hát csak egyetek, kis- ^ fiam! a Aztán leül ő maga is, tér- a déré veszi Janit s hívja a ^ csepp Bábikát is. fc — így e, szépen. Most aztán nagyot mond édes- Cí apátok. ;- Janika beszélt. :- — Eljöttünk, hogy a mi ;i édsanyánk.— miatta.— Beterelte őket szives szóval. — A melegre csöppök, mert megfagytok :, Akkor előjött Márika a szo­- bából s lekuporodott hozzá­juk pirosán. Teremtőm, csak nem apjukat kérik vissza e­- zek a gyermekek? — Hát eljöttetek, Janikám, 3 Bábikám? Odasimultak hozzá cicame­­;, lejen. 5 — Teérted jöttünk mink. — Gyere velünk, azért. Nevetett is sirt is egyszerre. f Kát hogyan is mondták ezek . az aprók? ő érte jöttek? S hogy most mindjárt menjen r vdük? c Dalol a sirás a torkán, úgy bőszéi. ) — Ó ti bolondos kis csibéim, há nem lehet még! Hogyan is b gtndoljátok a kis buksi feje­­telkel, még mit nem? - Várni . kel még, az bizony, kerek két hó.apig. Addig nem mehetek én! . Erre sirvafakadt a leányka. . . — Az édesapa mondta. — Hogy most menjek? No ] . gyrtek csak kis porontykáim , s öljetek szépen ide a meleg- , ■ re majd mesélek sokat a gu-< báejü pásztorokról s farka- ^ : sKról. s S ott kuporogtak sötétedésig c , 5 tűz mellett. Lobogó veres Gikokat eresztett rájuk a lő­­. yögő kályhaajtó s hallgatták Iárika meséit. Aztán felöltöztette őket me­­eg kendőbe s vezette hazafelé j sötét utón. £ éött már elébük Almás Já- Q wi haragosan. ' — Hát ti hol csavarogtok, K? I* \Jr ' Q De rászólt a leány szelíden. ^ — Az édesanyjuknál voltak, lívtak, hogy jöjjek már. A crippek Sokat meséltem ne- Ik. Az ám. Igaz-e? Kezetfogtak, melegen. Hálás aiberséges szeretettel, v— Köszönöm, Márika. A uj anya jó édesanyjuk V lesa gyermekeknek; mert szi-S ir vég fogadta őket. HUMOR A MEGÉLJENZETT SZEREZSÁN. 1849 januárjában történt, midőn Windischgratz volt az ur Pesten. Az Uri-utcai házak egyi­kéből kijön egy szekezsán, s nevetséges gőggel halad a Tigris-vendéglő felé, ahol Jellasich volt szállva. A szerezsánt egy serég suszterinas követte, s pilla­­natról-pillanatra szaporo­dott körülötte a tömeg, a­­mely leirhatatlan lekesedés­­sel, szünet nélkül éljenezte Jellasich zsebrákját. A szerezsán természetesen meg volt lepve. Büszkén le­nézte az éljenző tömeget és kevélyen lépdelt, mintha nyársat nyelt volna. Az éljenzés folyvást tar­tott. A Tigris felé közeledve, a szerezsán kollégái kirohan­tak, megnézni mi történik a baj társukkal? Amint a hátát meglátták rögtön meg volt fejtve a talány és a közönség lelkesedése. A szerezsán hátára egy plakát volt tűzve, melyen e szavak állottak: Éljen Kos­suth ! számítsd. Én vagyyofc egy, kettő a lovam, a két piszto­lyom három és négy; öt a karabélyom, hat a kardom. A hetedik vagy te! Hát nem vagyunk-e többen, mint a­­zok? És úgy tőn, miként beszé­­le. Megtámadta az öt vasas németet, s kit levágott, kit elkergetett. Nem csoda, heted magá­val. MEGFELELT Számolási tudományáról ne­vezetes egy magyar öt és fél­éves kislánya. Úgy fújja az egyszeregyet, mint a vízfolyás. A kislánya tudományára büsz- > ke apa szivesaen produkáltat­­ja kislányát. A napokban, mi­kor már sokszor kellett szá­molnia a vendégsereg előtt, apjának arra a kérdésére, hogy mennyi kétszer kettő, a kislány fáradtan legyintett: — Amennyi! szokott lenni! A PÓTOLHATLAN PETŐFI \ Petőfi, bármennyire in- 1 tette is Bem, nem tudta fé­kezni lobogó harcivágyát. k vízaknai ütközetben nem­csak ténylegesen résztvett, 1 le igen vitézül harcolt is. ' Bem a véres csata után irdemjelel tüntette ki, mi­közben igy szólt hozzá: t| — Az ütközeteket kerül­ne kell. Ha egy derék hon­­réd esik el, kerül ebből az rszágból még derekabb; de iá az én kedves Petőfim alálna elesni, senki sem pó- i olhatná a világon. 3 OLDAL — A szünetben vettem egy zsemlyét. BORBAN SINCS IGAZSÁG Egy joravaló magyar, aki nagy városban lakott, lakást cserélt és hurcolkodott. Búto­rait berakatta a fuvarosokkal a szállító kocsiban, de volt gyönyörű lábas órája, ame­lyet nagyon féltett, tehát azt saját maga vitte le a harmadik emeletről az utcára, a kocsi­hoz. Nehéz volt az óra, a­­laposan megizzadt, tehát a ház kapujánál megállt vele és ki­fújta magát alaposan. Arra jött közben egy erősen italos atyafi, aki előbb az órát, majd az izzadó, lihegő embert bá­multa meg. A költözködő ügyet sem ve­tett a részeg emberre, aki pe­dig eleget bámulta, hanem ne­kilátott, — hogy újra felemeli a nehéz órát, ami azonban kínlódva ment, mert elhagyta az ereje. Mikor harmdszor is hiába feküdt neki az emelés­nek, a részeg ember megcsó­válta fejét és két erőteljes csuklás közben megkérdezte: — Mondja csak, tijsztelt ur, tulajdonképpen miért nem vesz maga egy könnyebb zseb­órát, ha már mindenáron hur­colni akarja? A HONVÉDEK EREJE Egy sebesült honvédet elfogott az ellenség. — Milyen erővel vagy­tok? — kérdezte tőle egy osztrák tiszt. — Ki milyennel uram,— válaszol egykedvűen a fo­goly honvéd. — Tiz iteze bort azonban a leghltvfi­nyabb is elbír. HUSZAR SZÁMADÁS FANCHALV VIRÁGÜZLET? 4714 Lorain Ave ME 1-1 ea? MELL CSOKROK áaott és cserepes virnaol Hésesen és néftánvos árban készít el minden virág rendelést GAYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Avenue Telefon: ME 1-1889 Külső és Belső HÁZFESTÉS Minden munkánk biztosítás­sal és GARANCIÁVAL jár. Szívesen adunk árlej ést is. még pedig DÍJMENTESEN MAGYARY PÁL, FESTÓ CONTRACTOR Hívjon fel telefonon, ha ár­lejtésre vagy szolgálatunkra van szüksége WO 1-0448 vagy TR 1-6948 DUTCH BOY LEAD Sappanos Rádió A legnagyobb amerikai nagyér rádió program MINDEN VASÁRNAP d. u. 1-3-ig MDOK - 1260 ke. SZAPPANOS RECORDINGS 316 EAST 123rd Street LO 1-5524 Előrsön volt a vén hu­szár, meg egy fiatal hon- j véd. A mint ot álldogálnak.' jime, jön reájuk szemközt jaz ellenség kémjárata: öt vasasnémet. — Na ecsém, — szólt jó­kedvűen az öreg huszár, — ezeket mind j árt megtá­madj uk, aztán kit levágunk kit meg világgá kergetünk. — Jaj, András bácsi. — szabódik a gyerekhonvéd,— sokkal többen vannak ám a-1 zok, mint mi. — Többen vannak? Már hogy volnának. Remélem, tudsz számlálni. No hát vedd elő a tiz körmödet és STEVEN'S FLOWERS Virág minden aDcaioirure 12303 buckeye Road WA 1 4461 Lenggel János és Csipkés B- lemér tulajdonosok MI A RESPUBLIKA? A debreceni trónfosztás után kérdezik az öreg hu­szárt : — No bácsi, tudja-e, mi a respublika? — Már hogyne tudnám! — felelte a vén harcos meg sodoritván bajuszát. — Hát mi? — Ejnye ne; hát dupla lé­­nung, nincs király! (\INOFN HÉTFŐ ESTE 7-től 7t30-lg hallgassa meg IÁLLAY ELEMÉR Vágatott Magyar Progran iát W D O K (1280) Hlietea vagy üdvözlet avag agietl bejelenti* ügyébe* Tel. RA 1-0144 .«keim: 2861 Rast 112 Ha nincs, aki főzzön és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt ktván élve retel és egészséggel elf» eyasztani, amilyent otthon főznek akkor keresse fel m RELLA KOSÉ DR. HALLER ISTVÁN lungarian Radio PROGRAMJA D HALLER M. ISTVÁN igazgató vezetésével 1INDEN VASÁRNAP jeleiéit 10-tSl 10:30-ig WDOK — 1280 DW HlDETÉSEK, ÜDVÖZLS EK és KÖSZÖNTÖK ügyben hivja fel e számol GA 1-3443 U. LAKCÍM ÉS TELEFON )602 SHAKER BLVD. KIPRÓBÁLTA Megkérdi a tanító ur Laci­kát: — Mondd meg nekem, ha huszonöt darab zsemlyét ad­nak tizenkét és fél krajcárért, mennyibe kerül egy darab. — Fél krajcárba! — Nagyszerű. Hogyan jöttél rá? Gyógyszereket az óhazába csak a SAJŰ PATIKÁVAL küldünl SAJÓ SÁNDOR oklevél«« GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telelőn WO 1-8488 MINDENFAJTA FURNACE .«szerelést éa javítást teljes jótállással végzünk. Bádogos műkét: csatoránzást ás tető javítást is vállalunk THE PARKHILL FURNACE CO. LOngacre 1-4613 12801 Parkhill Ave DAVE SZABÓ GERZSENYI ERNŐ — A — világ legnagyobb Autó Vására DeSOTO- PLYMOUTH AUTÓK Használt autók - 150 felüli kitűnő választék NYITVA: Hétfőn, Szerdán és Pénteken este 9-ig Kedden, Csütörtökön, Szombaton 6-ig DE SOTO ÜZLET 7115 Brookpark PLYMOUTH ÜZLET 5461 Ridge rd. PARMA, OHIO TUXEDO 4-3100 RICE RESTAURANT AZ UJ HELYEN 12521 BUCKEYE ROAD fhin MSidtt káposzta mlMrlain nap HÁZA VITELRE U Elizabeth Kish. tu^Mono* A 3GJOBB IDŐBEN 1INDEN VASÁRNAP déli 12 órától 1 óráig JWSRS ÁLLOMÁSRÓL 1490 DIALON Hallhatja o hidák Testvérek Rádió Órát ültetéseket ős köszöntéé* két elfogadunk 1214 GRIFFING AVENUE Tel. SK 1-5085 GA 1-6434 Haft km Ernő *• HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen ée lelldsmereteeen elvégzi John J. Hriczo MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ Lukács István, Licensed — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 9412 Buckeye Rd. 17504 Harvard GA 1-3830 WY 1-0929 Jani gyermek csak ült az ipja térdén s hallgatott. Ö­­•eganya igen sokat mesélt csténkin a régi édesanyáról, imint állott a bölcsőjük 'elett sápadtan s énekelte .sipogó melegséggel, csi­­,sijja, babája. Hát honnan kerül most elő ez az édes­­mya s mért csak most jön, imikor annyiszor hívta nagában. Megkérdi. — Miért jön? Felrezzen az ember. — Kicsoda? — Édesanya. Fulladozva felel. — Mert most hívtam. A- ért. S ti ketten örüljetek eki. Szeressétek. Keveset ért ilyen beszéd­ül a gyermek. Azért úgy Iszik el, hogy valami rej­­slmes világból felszállott nyakezek simogatását érzi homlokán. Melegségét, a­­lelynek sokszor nem tudja a >rrását az ember, amijnt so­­an sirvafakadnak, amikor iordultig a szivük örömmel. Reggel aztán úgy áll az apja é, mint egy meglett ember. — Hát aztán édesapám, úkor jön édesanya? Megveregeti az arcát. — Nemsokára, kisfiam. — S milyen lesz, nevetős? — Az bizony. Csak jó legye­ik; szeressétek. Szombati napon volt ez. Al­­ás János szekér elé állította lovait s behajtott a városba; etivásárba. Garasra váltani ;y pár süldőt s venni egy pár eleg ruhát a családnak. Öreganya finom lencsét fő­tt ebédre s leütött hozzá y-egy tojást a gyermekek­­:k. Aztán, hogy elvégezte szé­­n a kis dolgát, leült szundi­­lni a melegre. Akkor azt mondta csende­­n a kis Jani gyermek. — Gyere te Bábika, fussunk édesanyánkhoz. S vették a kis sapkát, meleg ndőt, nekivágtak a süppedő nak. 3 égett a képük, majd el­­ittant. Pötyögtek, csacsog­ni útközben. — Megmondjuk, hogy esté­legyen már minálunk. — Aztán meséljen. — S énekeljen szépen. Megállották a Sövényék aj­­ában. A fiú megverte ököl­­s fogta erősen a leányka zét. breg Sövényné nyitott ki uk. — Hát ti gyermekek? I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents