Az Ujság, 1956 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1956-01-19 / 3. szám

JANUARY 19. 1956. AZ ÚJSÁG 3 OLDAL GLÜCK DEZSŐ: Naplója a nyilas és nazi kegyetlenségről 18. RÉSZ. Egyszer bejön az egyik stub dinszt, a szájában cigaretta, megáll az egyik ember előtt, kérdez valamit és megy to­vább. Alig megy ki, jön a má­sik stubdinszt. ó is cigarettá­val a szájában, ugyan úgy cse­lekszik mint, az első. Mi azon­nal tudtuk, hogy ez mire megy annyira átlátszóan volt csi­nálva, kétségünk sem volt a következőkről. Nem is csalódtunk. Alig ment ki a második stubdinszt, már is jött a block elterszt, mint egy kopó úgy kezdett szaglászni, persze megérezte a levegőben a cigaretta szagott. Nem szól semmit vissza megy az ebédlő ajtóig, beszól a két stubdinsztért, kik az elmarad­hatatlan botokkal felfegyver­kezve jönnek ki. Most a ve­zér a szoba közepére jön és a következő magyarázatot tart­ja: — Figyeljetek ide: az ach­­tung vezényszóra mindenki le ugrik az ágyról és az ágy e­­lőtt meg áll. Auf: Mire hármat olvasok, mindenki a felső á­­gyon feküdjön, mert a három elhangzása után, aki nem fek­szik az ágyon, az amit kap, nem felejti el. Herunter: ugyancsak három­ra leugrani és az ágy alá búj­ni. A három elhangzása után a két stubdinszt és a vezér ne­künk ugrott és aki nem volt az ágyon vagy az ágy alatt teljes testével, az bizony ka­pott ütlegeket, de nem kímé­leteseit. Kinek a lába maradt ki, kinek a feje, kinek az alsó vagy felső teste. Nem nézték, hogy hova, ahova a bot érhe­tett oda ütöttek. Aznap este egy embert ko­ponyatöréssel, egyet borda tö­réssel, kettőt láb töréssel vit­tek kránkenbauba. Ez a szó­rakozás kb. 20 percig tartott, utánna votl mit pihenni egész nap, sőt soknak még napok múlva is. Akinek sikerült meg úszni ütés nélkül, azoknak is volt mit kipihenni. E sport sokkal nehezebb, mint a sza­badtéri E munkánál eltöltött kb. há­rom hét után, az oldalamban a csípőmnél kezdtem érezni egy kis fájdalmat, ami csak akkor jelentkezett, ha egy helyben huzamosabb ideig kellett álla­­ni, ez mindig az Appeloknál volt, eleinte gyengébben, ké sőbb mindig sűrűbben. Ezen csak úgy tudtam valamennyi­re segíteni, hogy a kezemmel megfogtam a fájó részt s a fel ső testem majdnem a földig le hajtottam, azt a pár percet a­­mig az Appell valóban tartott, alig bírtam egyenesben kitar­tani. Ha ambulentiára jelentkez­tem ott csak jódos |bedörzsö­­lést és 2-3 aspirin tablettát kaptam, az, hogy krankenbau­­ba kerülhettem volna, vagy blockschonungott kaphattam vonal, teljesen lehetetlen volt. Az orvos ki egyébként közü­lünk való magyar orvos volt, állandóan azt mondta: nagyon sajnálom, de nem tehetek sem mit, tudom, hogy ez fáj néked és szenvedsz is miatta, de semmi külső jele a betegség­nek nincsen, lázad sincs, ami izom gyulladásnál nem is le­het, tehát nincs mód, hogy pi­henőt kaphass. Ezzel az izom gyulladással több mint két hónapig kínlód­tam. A végefelé már tűrhetet­len voltak fájdalmaim és már munkaközben is elővett, míg egyszer végre bekerültem a krankenbauba, de akkor sem ezzel. Szeptember elején az E. B. G. strassenbaunál a Haftlinge­­ket majdnem telesen leépítet­ték, kb. 80 embert elküldték. T. i. érkezett a telepre 100 ta­tárorosz, ezek azonban nem mint Haftlingek jöttek. Annak idején mikor a németek meg­kezdték a visszavonulást O- roszországból, nagyon sok Uk­rán és Tatárorosz jött velük önként. Ezeket beöltöztették német egyenruhába és eleinte fegyvert is kaptak, de mikor közülök sokan fegyverrel visz­­sza szöktek, elvették tőlük a fegyvert és felhasználták kü­lönböző munkára. Az ide ér­kező tatárokat a mi helyünk­re osztották be, mi pedig át­lettünk téve a Richard-grube felső építkezéséhez. A Richard grübe egy szén­bánya, amely a föld felett e­­gészen a telepig nyult. E bá­nya társaság hozzá fogott egy szén mosó telep építéséhez. Ez építkezés közvetlen a telep mellett a drót kerítésen kívül folyt, egy kb. 200 négyzetmé­teres területen, körülvéve S. S. őrtornyokkal sokkal sűrűb­ben, mint a telep. Itt is 100 Häftling volt be­osztva munkára. A közvetlen felügyeletünk volt: egy német főpallér, ez vezette a munkát, egy Capo, egy Schreiber és 4 Vorarbeiter. A Capo egy cseh zsidó, az eddig ismert összes Capok között a legdurvább, a négy Vorarbeiter mind lengyel zsidó, egy közülök nagyon durva, a többi tűrhető. (A dur­va Vorarbeiter egyébként a 3- as blockból a blockelterst ban­dájába tartozott.) Az itteni munkánk is föld munka volt. Az építkezés még kezdeti stádiumban állott, mi az alapott, csináltuk, ami ab­ból állott, hogy két nagy göd­röt ástunk, egyenként kb. 100 méter hosszú, 40 méter széles, 15-20 mét. mély. Azonkívül é­­pült e munka hely mellett egy munkás telep is, a később ide érkező civil munkások részére lakások. Én 9-ed magammal Szakács József ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-1479 A CHionti tsú nélkül Tllluygépp«l tbntUInm. U] rrunkát es javuasí egyaránt elvállal. UJ TETŐ CSATORNA Minden leflzeiéa nélkül 36 havi térleesléeeel MINDEN MUNKÁNKKAL JÓTÁLLÁS JÁR ART SEGEDY 3037 East 123rd St. Tel. WY1-6406 8riT»>- «dunk DÍJMENTES árlejtést itt dolgoztam., Rajtunk kívül dolgozott itt 10-12 lengyel ci­vil munkás is kőművesek és ácsok, mi ezeknek segítettünk és pedig: téglát hordtunk, cé­­mentet kevertünk és hordtuk kézalá, alapot ástunk, stb. stb. E munkahely a nagy munka helytől külön az erdő sarká­ban volt, de együvé tarto­zott. Ránk külön S. S.-ek ü­­gyeltek (9 Haftlinghez 4 'S. S.) ezek már nem toronyban voltak, hanem a tér 3 olda­lán, a negyedik köztünk jár­kált. (A negyedik oldalon nem kellett vigyázni ránk, mert az a nagy munka hely­­lyel volt határos, és arra senki sem szökhetett.) Itt a Vorarbeiter nem volt velünk, de annál rosszabb volt a német főpallér. Ez még a számunkon sem akart bennünket szólítani, ha elke rülhetetlen volt a részéről, hogy valamelyikünket meg­­kellett szólítson, sosem mondta máskép: du Schwe­in, du verfluhte hund. Bár­hogyan is igyekeztünk s bár mily jól végztük el a ránk kiosztott munkát, azzal so­se volt megelégedve, úgy annyira, hogy az ott dolgozó lengyel civil munkások min­dig azt mondták: maguk kész bolondok amiért úgy i­­gyekszenek a munkával, úgy törik magukat. Nem látják maguk azt né­ki mindegy?ha igy is, úgy is öli magukat, hagyjanak a­­lább a tempóval, ugyan úgy lesz mint igy. Mi a munká­soknak szót fogadtunk és csak akkor igyekeztünk a munkával, ha a főpallér köz tünk volt, az eredmény, mit a civil munkások előre meg mondották. Előfordult e munkahelyen, hogy a köztünk mozgó S. S. ek beszélgetést kezdtek ve­lünk, de előfordult az is, hogy valamelyik S. S. min­den ok nélkül sorba vesző­­zött bennünket. Egy napon én, éppen egy fal­nak alapot ástam, lent vagyok a gödörben, egyszer felnézek s látom, hogy az S. S. ott áll a gödör szélén és figyel engem. Egy kicsit megszeppentem és hozzá fogok gyorsabban dol­gozni. Egyszer megszólal az S. S. magyarul és kérdi: — Hány éves vagy öreg? — 52 éves. — Mióta vagy a lágerben? — Ez év május 23-től. (Folytatjuk..) Az Első Magyar EVANGÉLIKUS Egyház köréből Közli Brachna Gábor lelkész ízlésesen és rnéltánvos rurbnn készít el minden virág rendelést GAYER'S FLORAL SHOPPE 3033 Lorain Avenur Telefon: ME 1-1889 MINDENFAJTA FURNACE leszerelést és Ja vitást teljes Jótállással végzünk. Bádogos műkét: csatoránzásl és tető Javítást is vállalunk THE PARKHILL FURNACE CO. LOngacre 1-4613 12801 Parkhill Ave DAVE SZABÓ . Január 29->én lesz a gyüle­kezet lelkészének és az egy­ház tisztviselődnek ünnepé­lyes beiktatása. Az istentisz­telet 11 órakor kezdődik s s Dr. Miley György egyház­kerületi elnök angol nyel­ven. Nt. Ormai János egy­házmegyei esperes pedig magyar nyetven fognak igét hirdetni. Az istentisztelet keretén belül majd sor ke­rül a lelkész beiktatása után az uj egyházi tisztviselők be­iktatására is, mely az uj lel­késznek első hivatalos funk­ciója lesz. Ünnepi banket fogja kö­vetni az istentiszteletet 1 ó­­rai kezdettel. Az egyházi ün­nepség természetére való tekintettel s a lelkész külön kérésére nem küldünk hiva­talos meghívásokat a hely­beli egyleteknek. Helyette egy általános meghívóban szeretettel meghívjuk mind­azokat, akiket az uj lelkész­hez, az egyházhoz és az uj rtisztikarhoz valamilyen kap' csolat vagy barátság fűzi. Az ünnepi ebéd ára $2.50 lesz. Szeretettel kérjük ez u­­ton is, hogy az ebéden részt venni szándékozók szíves­kedjenek jelentkezni vagy egy póstakártya utján vagy telefonon — RA. 1-7074. Uj egyházi vezetőségét a köz gyűlés a kövekezők megvá­­asztásában állította össze: Gondnok: Balogh György, algondnok ifj. Hank Sámu­el, angol jegyző Dombi Ká­roly, magyar jegyző: ifj. 5álvágássi Ferenc, pénzügyi ;itkár: Tóth Lajos, pénztá­ros: Sebesy József, statiszti­­cus Balogh Helén, ellenő­rök: Balogh Vilmos, Frey­­hauf János, Freyhauf Ja­mes és Éder József. Egyháztanácsosok: -> Huebner Albert, Szalay Ist­ván, Marasko Edward, Menyhért Kálmánná, Gerta Zoltán, Gyurán István, Pav­lovich Francis Takács Lajos Simon János, Mrs. Margaret Guenther, Kiszely Pál, Sző­ke János, Babinyecz Pál. Uj tiszteletbeli tanácsos lett Balogh Ferenc. A gyülekezet tiszteletbeli tanácsosai: Bors Károly tb. gondnok, Donó Márton, Dombi László, id. Gebe Ist­ván, Hornyák Mihály, Né- Sedensky János, Tóth Mi­met Miklós, id. Péntek Pál, hály, id. Trenka László, Varga József Lenart János. Az Oltáregylet is megtar­totta évi választását a kö­vetkező eredménnyel: elnök Menyhért Kálmánná, alel­­nök Ocverák Györgyné, pénz ügyi titkár: Finta Józsefné, pénztáros Simon Jánosné, jegyző: Éder Józsefné, szám vizsgálók: Köteles Józsefné és Misik Laj osné. Képviselő delegátus az Egyháztanács­ban: Horváth Józsefné. Az Oltáregylet Igazgatóságá­nak tagjai: Huszár Mária, Rody Istvánná, ßzücs Pálné. A Lutheran Ladies League 1956. évi vezetősége. Elnök: Mrs. Eleanor Kotabish, al­­elnök: Mrs. Elsie Balogh, titkár: Mrs. Yolanda Babi­nyecz, levelező titkár: Mrs. Peggy Papp, pénztáros Mrs Mary Takács, ellenőrök: Mrs. Evelyn Fischer és Mrs. Margaret Bayzat. Képviselő delegátus az Egyháztanács­ban: Mrs. Mary Virost. Dr. CIPRUS ISTVÁN FOGORVOS 2884 Scranton Road Tel. CHerry 1-3317 Rendel minden nap reggel 10-től este 6-ig. STEVEN'S FLOWERS V!r5o mlnHini bTVrIottw* 1.2309 Bond WA 1 44*1 Lengyel Janos es csipkés B lemér tulajdonosok Amerikai Leány REGÉNY Patkós élete párjával együtt mélyen hallgatott. Ez gyanús volt. Gálnak jó füle volt s tudta, hogy a nesz á kamrából hallatszott. Kapta tehát magát, gyorsan neki ment a kamra ajtajának és felnyitotta. Meglepetve hátrált, mialatt az öreg Patkós nagy zava­rában a füle tövét vakarta. A kamrában, a felindulástól reszketve és félig meg­szégyenítve állott Erzsébet. — Kegyed itt?— kérdezte Gál. — Miért rejtőzött el? Aki egyenes utón jár, annak nincs oka elrejtőzni. Erzsébet hamar összeszedte magát: — Önnek még mindig nincs nyugta? — kérdezte ha­raggal. — Én velem is szembe akar szállni, mint Rostyval? Nem elég magának, hogy indokolatlan fellépte miatt hiva­talát veszítette, — most még nagyobb bajba akarja magát ceverni ? Gál azonban nem ijedt meg. — Oh, nagyon jól látom, hogy miben sántikálnak, — mondta. — ön egy húron pendül Rostyval s azért jött ide, iogy ama szegény leány felől tudakozódjék. Ne gondolja, hogy én félek önöktől. Habár mindketten nagy hatalom fölött rendelkeznek, mindamellett én bátran síkra szállók önök ellen. Nem is fogok nyugodni mindaddig, mig a tel-t jes igazságot ki nem derítem. Tudja meg, hogy én annak a leánynak pártján állok, kit önök megakarnak semmisíteni. Erzsébet gúnyosan igyekezett mosolyogni. — Ön olyasmi ellen küzd, — mondotta, — ami nem létezik. Ki bántja azt a leányt Tán én? Hiszen ő támadott meg engem az által, hogy Keresztszeghy Józiás unokahu­­gának adja ki magát s engem ki akar túrni. — Az is. Az erre vonatkozó bizonyítványok meg is ér­keztek Amerikából, de mindjárt első éjjel elégtek a pap­iakban. A szegény öreg plébános áldozatul is esett a tűz­vésznek. Én tudom, hogy a tűzvész nem támadt magától! — Ön gyanusiani merészel? Vigyázzon magára! — Nemde azt akarja mondani, hogy igen könnyen én is Villnyinak és a plébánosnak a sorsára juthatok! Nos, arra el vagyok készülve. De azért nem mondok le a küz­delemről s remélem, hogy Isten segélyével ki is vívjuk á szegény árva jogait. — Mit akar ön kivivn?A dolog régen el van döntve. S mit beszél bizonyítékokról? Azokkal legfeljebb azt bizo­nyítanák, hogy az az idegen leány ravasz csalónő, ki azok­ban rutul rajta vesztett. Mindezeknél fogva csak azt ta­nácsolom önnek, forduljon vissza, mert veszélybe dönti magát. — Ezzel engem vissza nem riaszt. — Persze önök mindannyian azt hiszik, hogy pár száz ezer forintot kereshetnek, ha engem kiturniok sikerült. At­tól ugyan nem vásik a foga. — J,tt nincs pénzről szó, hanem igazságról, — felelt Gál önérzetesen. — Legyen tehát! — felelt Erzsébet. — Ha már veszni akar, hát vesszen! Gál erre nem is felelt, hanem sarkon fordult s kiment. Csakhamar Erzsébet is távozott a kunyhóból. — A kocka el van vetve! — mondta magában. — Ezt is ártalmatlanná kell tenni: XLIV. FEJEZET NEM REMÉLT TALÁLKOZÁS. Gál még mindig sötétben tapogatódzott. Hogy ki vitte Erzsit a szénégető kunyhójába, azt nem sikerült kipuhatol nia. Annyi azonban bizonyosak látszott, hogy a leánynak rajta kívül még egy pártfogója van, ki azonban még a ti­tok leplébe burkolódzik. Mindez azonban most mellékes. A fődolog az, hogy a lányka tartózkodási helyét mielőbb ki­puhatolhassa. Köles Matyit kétszer is felkereste, de ez még semmit sem birrt kiszimatolni. Rosty nem mozdult el hazulról; mintha sejtette volna, hogy szemmel tartják s óvakodott fonalat adni ellenfeleinek kezébe. Véletlenül megtudta, hogy a rendőrség a tüskevári kastélybankereste Erzsit, mert szavahihető feljelentés történt, hogy a szökevény ott tartózkodik. Ámde ürres kéz­zel tértek vissza. Erzsit nem találták. Ha Floridában készül letelepedni, forduljon teljes bizalommal a PRAGER REAL ESTATE Prager Jenő engedélyezett ingatlanforgalmi irodájához. A Floridai életnek megfelelő szép, kényelemre be­rendezett lakóházak vagy nagyobb, jövedelmező több szobás és több lakásos épületek. 3161 S. W. 8lh STREET PHONE: 83-9622 MIAMI. FLA. HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT •irtg-y szükség ran a JÓ BARATRA .aki a l*gaj> »Abb részletekig ddoígona a VÉGTISZTESSÉG ADÁS minden tervéi — a család Jóváhagyásával Minden Intézkedés úgy történik, hogy a gyásw '6 család zavarialarul adhassa ól magát a* utolsó búcsú nagyon nehéz perceinek. Gvász ase'én szolgálatára késsen áll Bodnár A. Lajos Magyar Temetés Rendező 3929 Lorain Ave ME 1-3875 — Ha ott volt, akkor bizonyára jól elrejtették. Csak volt annyi esze a tüskevári várnagynak, hogy ki nem adta. Ámde ha ott volt, akkor most is ott kell lennie! Megkísér­lem, hátha ott találom! Haladéktalanul útnak indult Tüskevárra. A nagy ka­pu csukva volt, mint rendesen. Működésbe hozta hát a ko­pogtatót. Nagysokára jött Gergely. Nyilván azért késett, mert bent valamit eligazított. A kaput nem nyitotta ki, hanem mogorván kérdezte: Ki van itt? — Jó barát! — volt a válasz. — Jó barát, jó barát! —"dünyögte Gergely. — Az na­gyon általános kifejezés. Mi a neve? — Gál Dénes.--Mit kíván? — Sürgős beszélni valóm van önnel, csak nyissa ki a kaput. Gergely nagysokára kinyitotta, de csak félig s kidug­ta a fejét, megnézni, vájjon a jövevény egyedül van-e. Egy polgári ruhába öltözött egyént látott maga előtt állani. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte. — Ugyan legyen már egy kis bizalommal irántam, — mondta Gál. — Én jóakarója vagyok Erzsinek s fontos ügyben akarok vele beszélni. — Erzsivel? — kérdezte Gergely ijedten. — Igen, igen, Keresztszeghy Erzsivel! — Az nincs itt! — mondta a várnagy és már is be a­­karta csapni Gáli orra előtt az ajtót, az utóbb azonban gyorsan oda támasztotta a lábát. — Ne csukja be, hanem bocsásson be. — mondta. — Nem fogja megbánni, Erzsi legkevéssé, mert olyan dolgok történtek ezalatt, miket okvetlenül tudnia kell. Gergely végre bebocsátotta Gált, de mielőtt Erzsihez vezette volna igy szólt: — Uram, én csak annyit mondok, ha észreveszem, hogy engem ki akar játszani, nem hagyja el élve ezt a kas­télyt. — Ne féljen semmit! Meg lesz velem elégedve ön is, meg Erzsi kisasszony is! Vezessen hozzá! Gergely bevezette Gált lakosztályába s igy szól: — Várjon csak egy percig. Erzsi kisasszony mindjárt itt lesz. * A várnagy eltávozott s néhány perc múlva Erzsi kí­séretében térrt vissza. A leány azonnal felismerte a volt rendőrbiztost s elsápadt . — Nagy Isten! —súgta rémülten.—A rendőrfelügyelő 1 Maksa Gergely komoran összeráncolta homlokát. — Tehát mégis megcsalt! —kiáltott fenyegetőleg. — Legyenek nyugodtak! — mondta Gál. — Csak vol­tam rendőrfelügyelő, de már nem vagyok az! Meg kellett válnom az állásomtól, még pedig kegyed miatt Erzsi kis­asszony. — Én miattam? — kérrdezte a leány csodálkozva. __ Hogy lehet az ? Összetűztem Rostyval kegyed miatt s ő kivitte, hogy engem nyugdíjba küldtek. De nem bánom, igy kegyed ér­dekében szabadon dolgozhatom. — Ön tehát hiszi, hogy én vagyok az igazi Kereszt­szeghy Erzsébet? — Hiszem, mióta láttam, hogy milyen eszközökkel dol­goznak kegyed ellen a bitorlók. — Hála Istennek! — kulcsolta össze kezeit Erzsi. — Ismét eggyel többen vannak, akik hisznek. — Sajnos, úgyszólván magam vagyok ÍKegyed talán nem is tudja, hogy az önre vonatkozó bizonyítékok megér­keztek Amerikából? — Hova, vagy kihez? — kérdezte Erzsi élénken felfi­gyelve. . ; I I i — A plébános úrhoz. — Hála neked nagy Isten! — kulcsolta össze kezeit áhítattal a leány. — Még ne örvendjen kisasszony! — szólt Gál. — Mind­járt rá nagy szerencsétlenség történt. Még azon az éjjelen tűz ütött ki a papiakban, mely elhamvasztotta az egész é­­pületet. Az okmányok oda égtek, a plébános ur is áldoza­tul esett a katasztrófának. — Bennégett ő is? —csapta össze kezeit rémülten Erzsi — Nem tudott kijönni szegény öreg; két vagy három el szánt ember bement érte a lángtengerbe, ki is hozták, de már csak halva. A nagy forróság, a fojtó füst megölte. Erzsi csaknem ájultan hanyatlott hátra. — Irgalmas ég, ilyen csapás. Szegény öreg plébános ur, benne legnagyobb j óltevőmet vesztettem. Milyen bor­zasztó halállal kellett neki elpusztulni. — Gyanítom, hogy az a tűz nem támadt magától. — Semmiesetre sem! — erősítette meg ezt Gál. — A vizsgálat meg is indult. A szomszédok ki lettek hallgatva s azok vallomásaiból kitnüik, hogy a papiak szándékosan lett felgyújtva, miután a tűz több helyen egyszerre tört ki. — Ki volt hát a tettes ? •J- Ugyanaz a Rosty, aki Villányit is megölte? — fe­lelte Gál. — Ezt én nyíltan kimondottam, de persze nincse" nek bizonyítékaim. Puszta gyanúra még nem megy nefi a bíróság egy oyan állású embernek, mint Rosty. Erzsi kétségbeesetten siránkozott hogy már most mi lesz belőle, miután a plébános sincs többé. — Bízzék, kisasszony! — mondta Gál. — Amennyire lehett, pótolni fogom a plébános urat. Azért jöttem most ide, hogy a további teendőket megbeszéljük. Az okmányok elégtek, az igaz, de nem tartom lehetetlennek, hogy még egyszer megszerezhessük. E végből azt az indítványt te­szem, menj ünk át Amerikába. — Én is? — kérdezte Erzsi. — Mindenesetre. Ilyen módon nehány hónap alatt tisztába hozhatjuk a dolgot. — Igen ám, de miből fedezzük ennek a nagy útnak a költségeit. Gál ur. Nekem sajnos, nincs pénzem, teljesen vagyontalan vagyok. — Szívesen adok én! — mondta Gál. — Megtakarított pénzecskémet rendelkezésére bocsátom. — Nem, nem! — szabadkozott Erzsi élénken. — Azt nem fogadhatom el. Már az is sok, hogy állását vesztette miattam, többet nem fogadhatok el. — Végre is, kisasszony, visszafizetheti ha egyszer lesz pénze. Erzsi gondolkozott egy pillanatig. Aztán félrehivta a várnagyot és igy szólt halkan:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents