Az Ujság, 1956 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1956-03-01 / 9. szám

MARCH 1, 1956. AZ ÚJSÁG 3 OLDAL GLÜCK DEZSŐ: Naplója a nyilas és nazi kegyetlenségről A borbélyom, a fele sége, meg én. 23. RÉSZ. Egyébként az Ödémás lá­bam teljesen lelolhadt, en­nek dacára sem kerültem ki H. K. B-ból, nem csak én, e­­gyik sem, kik hivatalosan muzulmánok lettünk, vártuk hogy az autók Auswitzból értünk jöjjenek. E’ várako­zás közben eltelt már három, hét is, de az autók még min­dig nem jöttek. A hosszas várakozást a H. K. B. veze­tősége megunta, elhatároz­ták: ha másnap november4 11-én vasárnap délig nem jön az autó, hétfőn a mu­zulmánok kimennek a láger­ba, a helyre szükség van, már igy is egyes szobákban ketten is fekszenek egy ágy­ba. Muzulmánok 62-en vol­tunk bent. Vasárnap sem jött ér­tünk az autó és igy hétfőn délben november 12-én vala­mennyien kimentünk a lá­gerbe, lehorgasztott fővel hagytuk el a H. K. B. A lágerben megbarátkoz­tam két emberrel. Az egyik egy gyöngyösi gyümölcske­reskedő, a másik egy szege­di nagy pékségnek a tulaj­donosa volt. Ezeknek sike­rült a télire bejutni a szén­bányába. A szénbányában a munka megszakítás nélkül éjjel nappal folyt. A Haftlin gek három turnusba váltot­ták egymást, reggel hatkor, délután kettőkor és este 11 órakor. E csoportoknak az elnevezése volt: früh mitág és nachsicht. E két bará­tom a mitágsichtbe volt be­osztva és tudva az, hogy 2 óra előtt a kapunál sora­koznak fel, várva a kíséret­re, az nap mikor kijötttem a H. K. B.-ból már fél 12- kor kiállottam várni őket, hogy beszélgessek velük, e­­gyébként csak pihenő vasár­nap találkozhattunk, mikor • mindnyájan a lágerben ma­radtunk. Mikor megjöttek, a sze­gedi pék észreveszi beszél­getés közben, hogy a lába­mon uj cipő van. Elkezd regnálni cseréljem ki vele a bal cipőt, ad öt cigarettát. Én a cseréről hallani sem akartam, de ahogy ránéztem az arcára, láttam azt a két­ségbeesett arcot és eszembe jutott, hogy mit szenved ez az ember a lábával, bele­mentem a cserébe. Kicse­réltük a cipőt és mikor fel­húztam, jó szorosan befűz­tem s felálltam, olyan nagy volt a cipő, hogy minden lé­pésnél le esett a lábamról, de visszacserélni már nem volt idő, mert elindultak. Nemsokat bosszankodtam miatta, azzal vigasztaltam magam: nem baj egy pár nap múlva vagy vissza me­gyek, vagy jönnek értünk. Ahogy mentem volna vissza a blockba, minden lépésnél leesett a lábamról a cipő. Fölvettem a földről egy da­rabka drótot és hátul össze­húztam vele, és igy járkál­tam egész nap, magamba mosolyogva, hogy ő erre nem jött rá, pedig milyen egyszerű. Este a lefekvésnél látom, hogy a drót a sar­kam felhorzsolta. A hor­zsolásnak nagyon megörül­tem és nem kötöttem be, ar­ra gondoltam í két három nap múlva elgennyesedik és mehettek vissza a kórházba. Valahogy úgy jött ki, hogy egész egész héten nem mentem ambulanciára. Va­sárnap már tűrhetetlen volt a fájdalom, de mert pihenő vasárnap volt, ambulentia nincsen, hétfőn reggel igy mentem ki munkára. Aznap már olyan nagy fájdalmam volt, hogy délután már dol­gozni sem tudtam és este hordágyon vittek haza a lá­gerba és még aznap beke­rültem a H. K. B.-ba, de mert a sebészeten hely nemj volt, betettek a schonungab­­teilung 20-as szobájába, itt a Pflégernek megmondták, hogyan kezeljen és ha látja hogy rosszabbodnék jelentse azonnal a sebész orvosnak. November 21-én kerültem negyedszer a H. K. B.-ba az zal a vággyal, hogy bent maradjak addig, mig az au­tó értünk jön, de legalább 3- 4 hétig. Másnap megtudtam, hogy a muzulmánok itt ma­radnak, nem megy több tran sport Auswitzba, nincsen hely. Nagy elkeseredésemben az volt a vigaszom, hogy e­­gyelőre úgy is bent mara­dok és e meggyőződésem napról - napra erősödött mert a lábam nem hogy ja­vult volna, de mindig rosz­­szabbodott úgy, hogy már az ágyról le sem tudtam szállni. Eleinte az ambulentiára kötésre két mankóval eltud­tam menni, de egy hét eltel­tével hordágyon kellett vin­ni még a W. C.-re is. Állan­dóan kértem a Pflegert mu­tassa meg a sebet a sebész orvosnak már csak azért is, mert a seb a legkisebb moz­dulatra is vérezni kezdett és a lábam alsó szára is állan­dóan forró volt, a bőr min­dennap pirosabb. A Pfleger mindig csak azt hajtogatta, hogy én csinálok valamit a lábammal, hogy vérezzen, meggátolandó a gyógyulást, azzal fenyegetett, hogy ha sokat beszélek, majd ő je­lent be a főorvosnak és azt nem köszönöm meg neki. Pedig ekkor már nemhogy csináltam volna valamit a lábammal, de egy kicsit már meg is voltam ijedve, hogy egy kicsit túlságosan is si­került a mesterkedésem. Mindennap jobban, jobban fájt, már aludni alig bírtam vele és a Pfleger csak nem akart megmutatni a sebész orvosnak. Ezen végül úgy segítettem, hogy egy napon, deczember 7-én mikor kötés­re vittek az ambulentiára, megáll mellettem a sebész orvos. Én azonnal németre fordítottam a Pflegerrel való beszélgetést és kérdem tőle: mért nem akar meg­mutatni a sebész orvosnak? már annyira fáj a lábam, hogy sem aludni sem enni nem bírok. A Pflegernek ide­je sem volt nekem felelni, oda fordul a sebész orvos és rászól a Pflegerre: szedd le a kötést megakarom vizsgál­ni. Ha nincs, aki főzzön és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de ■mégis olyan ételt kíván élve retel és egészséggel elf» Sposztani, amilyent otthon főznek akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12528 Buckeye Road Finom töltött káposzta minden nap HAZA VITELBE is. Elizabeth Kish, tu’-’donos 50-nél többféle sör ran mindig készenlétben RUDY TAVERN 5710 Lorain Avenue Tel. WO 1-9586 Ha partyja ran házánál vagy kirándulásra megy csa­ládiárai és barátairal. olyan kedvezményes áron kap sört, hogy érdemes hozzánk elhal­­an la. Breznay Rudolf, tula] Ahogy ránéz a sebre, oda­hív másik két sebészt, mind a hárman megvizsgálnak és kijelentik: azonnal amputál­ni kell. Bár jól értettem mit beszélnek, mégsem ijed­tem meg, minden áron azt szerettem volna elérni: a te­let áthúzni. Ha az orvosok gyanúja a legkisebb mérték­ben is igaznak bizonyul, és a H. K. B.-ból tavaszig ki nem kerülök, ez pedig az életet jelentette. Azonnal be is vittek a mű­tőbe s megoperáltak. Mikor felébredtem első dolgom volt megnézni: mennyit vágtak le a lábamból? Meg­lepetéssel látom: megma­radt a lábam. Visszavittek a szobába, ott megparancsol­ták a Pflegernek: sem le­szállni, sem megmozdulni az ágyon nem szabad, arra a legszigorúbban ügyeljen. Kevéssel a műtét után el-­­aludtam és csak késő éjjel ébredtem fel, akkor is arra, hogy a kötés a lábamon na­gyon hideg. Kezdtem tapo­gatózni és észre veszem hogy: nedves hideg a kötés és az egész ágy. Felköltöm a stubdinstet és kérem őt: nézze meg mi van a lábom­­mal, nagyon hideg s nedves. Felemeli a takarót és lát­ja: a lábamon a kötés és az egész ágy úszik a vérben, de nem volt mit csinálni, mert éjjel nincs orvos, várni kell reggelig. A vér a köté­sen is megalvadt és hideg, ebből azt következtettük, hogy a vérzés már rég el­állt és igy nincs mitől félni reggelig. Másnap reggel, egész ko­rán visszavittek az ambulen­tiára és ott friss kötést kap­tam. Mikor levették a véres kötést, láttam, a, műtétet, de meg is ijedtem tőle. Egy kb. 15-16 cm. hosszú, alul a sarkomnál 7-8 cm. széles föl felé keskenyedő, a csontig ható mély seb és úgy lát­szott mintha egy drb. csak úgy bele lett volna téve. Bi­zony elég csúnya volt, de orvosi szemmel nézve: na­gyon szép munka. Az orvos aki csinálta, bármelyik ma­gánkórházban sem csinálhat­ta volna különbül. Egyéb­ként egy 35 év körüli fran­cia zsidó, aszisztensei vol­tak két cseh és egy magyar zsidó orvos. A sebet meglátva, biztos voltam benne: április vége, május elejénél hamarabb nem igen kerülök ki innen s mikor kezdtem magam job­ban érezni, már csak az iz­gatott: hogy fogok tudni ci­garettázni? Itt is csak a W. C.-ben lehetett lopva egy­­egy cigarettát elszívni, arra azonban nagyon kellett vi­gyázni, hogy a főorvos vagy a H. K. B. lágerelterst meg nelássa, észre nevegye, mert akit észre vesz, annak repül­ni kell. Már pedig én nem tudtam kimenni és a szobá­ba a Pfleger egész nap bent ült, ott miatta nem lehetett cigarettázni. De mint ha a sors ebben is kedvezni akart volna, a Pflégerünket leváltották, il­letve bevitték az ambulanti­­ára és mi kaptunk egy fia­tal lengyel Pflégert. Ez el­ső nap mihelyt megtudta­­ta, milyen súlyos beteg va­gyok, oda jött az ágyamhoz és kérdi: hogy állsz a do­hányzással? Sehogy, — fe­leltem. Hiányzik?—Nagyon. Benyúl a zsebébe, kivesz egy cigarettát, ide adja és tüz^t is ad hozzá. A stubdinstnek pedig megmondja: a szobá­ban egyedül csak nékem szabad dohányozni, de ő is ügyeljen arra, hogy senki meg ne lássa. így hát ebben sem volt hiányom. A H. K. B.-ban eltöltött napokról nincs mit említeni, teltek a napok eseménytele­nül, részemre csak az ho­zott változást, hogy a scho­­nungabteilungről áthelyez-! tek a sebészet 17-es szobá­—TÁRCA— Irta: RÁKOSI VIKTOR A nőtlen embernek és az agglegénynek a borbély bi­zalmasabb barátja, mint a pincérje, a személye körüli hordárja, a fiakkerese. A borbély az évek során telje­sen belső, meghitt embe­rünkké válik. Annyi ideig markolászta az állunkat és oly sokat babrált a hajunk­ban, hogy megszoktuk hoz­zánk tartozónak tekinteni. Gyerekkorunkban az anyánk vagy nénénk nyír és fésül bennünket. Az anya és a né­­ne folytatása a borbély, ki már ennélfogva is számot tarthat bizonyos előkelő helyre a mi érzelmi és gon­dolatvilágunkban. ő az, aki a kor nem nyomtalan átsu­­hanását fölöttünk legelő­ször konstatálja. — It egy ősz hajszálának méltóztatik lenni, — mond­ja a derék családtag gyön­géden. — A hajáftak hullani mél­tóztatik, — mondja ugyanő­­mély részvéttel, nem mu­lasztván el vigasztalólag hozzátenni, hogy egypár esz­tendeig még eltart a megle­vő haj készlet. Mikor már a borbély elő­készített egy kicsit testi mi­voltod hanyatlására, csak akkor következik a kóristá­­né, ki már egészen határo­zottan kis kopasz csacsim­nak vagy még egyszerűbben és határozottabban vén szürke szamaraimnak ne-Esküvőkre, Lakodalmakra a legszebb virágokat rendelheti meg személyesen vagy telefonon is ORBÁN FLOWER 11520BUCKEYE ROAD Tel. RA 1-1500 MINDENFAJTA FURNACE leszerelést és Javítást teljes Jótállással végzünk. Bádogos műkét: esatoránzásl és te*6 Javítást is vállalunk THE PARKHILL FURNACE CO. LOngacre 1-4613 12801 Parkhill Ave DAVE SZABÓ Dr. CIPRUS ISTVÁN FOGORVOS 2884 Scranton Road TeL CHerry 1-3317 Rendel minden nap reggel 10-től este 6-ig. FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave ME 1-1882 I ágott és cserepes virágok MELL CSOKROK Gyógyszereket az óhazába csak a SAJÓ PATIKÁVAL küldünl SAJÓ SÁNDOR okleveles GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Telefon WO 1-8488 jába, hol 36-an voltunk, de itt is én voltam a legsúlyo­sabb beteg. Volt ott ugyan egy fiatal keresztény len­gyel fiú, kinek a bal lába le volt amputálva, de az már gyógyult volt és két mankó segélyével már jár­kálni tudott. (Folytatjuk..) vez valami vidám margit­szigeti pezsgős vacsorán, honnan öreg napjaidra csi­nos köszvényt hordasz haza magadnak. Szóval, életutadon az első határfa a borbély. Az én határfám Gavrilo­­vics Gavró volt, — sohsem tudtam biztosan, hogy mely szláv fajhoz tartozik. Néha bolgárnak, máskor szerbnek vallotta magát. Néha (mi­kor az operai muzsikusok kezdtek hozzá járni) a cse­­het játszotta, vasárnap el­­szlávosodott magyart szi­mulált, aki a visszamagya­­rosodás ösvényére lépett. Mindebből azt következtet­hetem, hogy alapjában véve tót volt. Ügyes, simulékony, ravasz beszédes legény volt. Soha­sem mondott igazat, s én ezt szeretem. Mert az olyan emberrel, a ki néha igazat mond, néha pedig hazudik,, sohasem vagyok tisztában. De az olyan embernek, aki mindig hazudik, sohsem hi­szem el egy szavát sem, és rendben vagyok. Patkó János borbélymes­ternek volt az első segédje. De Patkó politizált. Még pe­dig korcsmában politizált. A korcsmáros nem bánja, ha vendége politizál, de i­­gyék. Patkó tehát ivott, po­litizálván, anélkül, hogy ez­zel Európa, Magyarország, Budapest, vagy a nyolcadik kerület sorsán bármit is vál­toztatott volna. Ellenben a-HALLGASSA MEr Vasárnap - WDOK. 1260 d Amerikában a leghosszabb uagyar műsor — d u. 1-t# 3 órálo Hirdetések ügyében hwi» Tel. LO 1-552/ SZAPPANOS FER» 3046 East 123 St. MINDEN HÉTFŐN ESTE 7-től 7:30-lg hallgassa meg KALLAY ELEMÉR Válogatott Magyar Progra» Ját W D O K (1280) Hirdetés vagy üdvözlet arag egyleti bejelentés ügyében Tel. RA 1-0146 lékeim: 2861 East 112 RELLA ROSE DR. HALLER ISTVÁN Hungarian Radio PROGRAMJA Dr. HALLER M. ISTVÁN lgasgmtó vezetésével MINDEN VASARNA? délelőtt 10-tól lOiSSlg WDOK — 1260 Duí HIRDETÉSEK. ÜDVÖZLE­TEK és KÖSZÖNTÖK ügyében hívja fel e számé) GA 1-3443 UJ LAKCÍM ÉS TELEFON 10602 SHAKER BLVD. A LEGJOBB IDŐBEN MINDEN VASARNAP déli 12 órától 1 óráig A WSRS ÁLLOMÁSRÓL 1490 DIALON Hallhatja o Hudák Testvérek Rádió Órát 'flrdetéseket és köszöntéé* két elfogadunk 12914 GRIFFING AVENUÍ Tel. SK 1-5085 GA 1-6434 »-futták Imre. Ernő és Tstvi dósságba verte magát, s üz­letét megvette Gavrilovics Gavró, akit Európa sorsa egy cseppet sem érdekelt. Patkó elment a Dunapart­­ra zsákot hordani, Gavrilo­vics egy gáz lámpával és egy inassal szaporította a sze­mélyzetét és körlevelet inté­zett a t. c. nagyérdemű fre­­quentans közönséghez (ezt a szót egy hetedik gimnázistá­­tól tanulta, akit ingyen nyírt) és kijelentette, hogy üzletét az újkor vívmányai­val fölszerelve a további is­mert nyomokoni haladást sok évi gyakorlata garanti­­rozza. Egyetlen vendég sem járt oda, akinek föladata lett volna nyelvünk tisztaságára fölügyelni, ezért a körle­vél nem okozott nagyobb fel tűnést, ellenben a vendégek szaporodtak. Gavrilovics maga is reggeltől estig bo­rotvált, nyirt, vágott, hajat sütött s terjesztette a szom­szédokról a pletykát. Egyszer este kilenc óra helyett hét órakor csukták be a boltot. Másnap délelőtt és délután Gavrilovics nem mutatkozott. Harmadnap egy csinos fiatal asszony ült a borbélymühely kasszájá­ban. — Nőm, — mondta Gavri­lovics Gavró az érkezőknek. — EtHs! Aki ezt a szót elkiáltotta az én voltam, mikor belép­tem a boltba s első szerel­memet megpillantottam.... Igen. Etu3 volt az én első szerelmem. Az Arany bá­rányban volt ő alkalmazva, édes és keserű likőrök kimé­résére. Gyönyörű pici füle, piskótalába, görög arcéle, ártatlan szürkéskék tekintete volt.... és a hangja.... iste­nem, a hangja oly éles, tisz­ta, behízelgő volt, mint a golkondai maharadsa által gyémántból készített kis ha­rang csengése (melyet én sohse hallottam, de Jókaitól hallottam, a ki szintén nem hallott.) Még egy részlet.... Ball­­vállán egy eperalaku len­cséje volt; de ezt senkise látta, ezt tőle magától hal­lottuk. Szerettem őt és E'tus visz­­szautasitott; mikor vallo­mást tettem, szürkéskék igéző szemeit tágra nyitva, rajtam pihentette öt percig és mégsem szeretett belém. Nézett tiz percig és még mindig nem látszottak raj­ta a belémbolondulás jelei. Sőt mintha a tizenegyedik percben már a határozott ellenszenv kezdett volna szép arcán mutatkozni. Ek­kor félreforditottam arco­mat hogy végképp meg ne gyűlöljön, s ő erre megszó­lalt: — Tisztességes szándékai vannak önnek? — kérdé. — Nincsenek, kisasszony, — rebegém. — Az már más. Ez eset-STEVEN'S FLOWERS W--ág minden alkatom«-* 12303 Buckey* Road WA 1 4461 Lengyel János és Csipkés E- lemér tulajdonosok ben legyen szives feladni ezt a táviratot, de azonnal. Megnéztem. A távirat Mar­­burgba volt címezve és ig; szólt: Greifer Markules erömüvész urnák Ciniselli-cirkus Marburg. Atyám, jöjj azonnal, eg; szemtelen ripők összemor zsolására, ki leányodat be csületében megsértette. Szerető leányod Válasz fizetve. ETUS Eltávoztam. És többet soh se jöttem vissza. Ellenber a táviratot nem adtam föl Megtartottam emlékül. Nem adhatok fel egy táviratot, a­­melyben szemtelen ripőknek neveznek, de emlékül meg­tarthatom. Azóta nem láttam öt. És most a Gavrilovics felesége. Érthető tehát, hogy igy ki­áltottam fel: Etus. Gavró összeráncolta a homlokát. — Ön ismeri nőmet? — Hajdan ismertük egy­mást. — Közelről? — Nem nagyon. — Volt önök közt valami? — Volt. — Hah! Mi? — Két lépés távolság. — Köszönöm. Tessék he­lyet foglalni, — felelt Gav­ró sötéten. Ezzel elővett egy borotvát és a szíj jón huzogálni kezd­te. Hideg borzongás futott végig rajtam. Úgy éreztem, mintha azt a piszkos szíjj at máris az én hátamból vág­ta volna ki a borotvával. — Hogy van, édes Pusz­tai? — kérdé Etus azon az észbontó hangon, melyet főn tebb a maharadsa gyémánt harangjának csengéséhez hasonlitottam. (A férj e pillanatban gyö­möszölte nyakamba a szal­vétát.) — Köszönöm jól, — hebe­­gém fuldokolva. (A férj a pillanatban gyömöszölte az ingem alá, a kebelembe a második szalvétát.) — Sokat gondolt azóta rám? — folytatta a me­nyecske. (Vigyen el az ördög! Nem tudtál kaszirnő korod­ban ilyen nyájas lenni?) — Nagyon ritkán, felel­tem fagyasztó nyugalommal. (A férj már szappanozta az államat.) — Maga szemtelen! —­­csicseregte az ásszony. A férj kezébe vette a bo­rotvát.) — Maga hálátlan!—foly tatta az asszony. Gavró sziszegett, mint £ kigyó. Végem van!!! Moso­lyogva fölkeltem udvariasan köszöntem s kalap nélkül, kebelemben két szalvétával beszappanozott állal kisé­táltam a Kerepesi útra. Négyezer főből álló néptö­meg kisért a lakásomra. Oly ritkán akad Budapesten ember, aki hajlandó fényes nappal beszappanozott ál­lal ingyen végigmenni az ut­cán ,hogy a nép nagyon há­lás érte.... Otthon megmosa­kodtam és azóta szakállat viselek.... HUMOR A MEGSZOKÁS A jogász, ki a húsvéti ün­nepekre haza akar utazni, egyenesen a kávéházból jö­vet beszól a vasúti pénztá­roshoz : — Kérek egy másodosztá­lyú jegyed Nagyváradra. — Tizenkét korona, — fe­lel a pénztárnok. — írja fel! — veti oda megszokásból a jogász. HIHETETLEN HŐSÉG — Te, Jancsi, hol van az aranyórád? — kérdi az apa a szünidőre hazatérő jogász fiától. — Az óra?.... — hebegi a jogász. — Az ám, csaku­gyan hiányzik. — De hát hova lett? — rival 1 rá az öreg. — Elolvadt ebben a nagy hőségben, — vágta ki magát a fiskális-palánta. JÓ KIFOGÁS Panaszkodik a technikus, hogy szobájában mozdulni sem tud. — Micsoda? — vág közbe a jogász, — Az enyém oly kicsiny, hogy még az órám sem járhatott benne; kény­telen voltam a zálogba csap­ni. BÁLI ISMERETSÉG Csáby Zsiga az egész fél­esztendőben nem volt az e­­gyetemen. Egyszer mégis elment. — Mit kerestél te az egye­temen? — kérdi tőle Duhaj Jancsi. — Aláíratni az indeksze­­met. — De hiszen nem ismer­nek a tanárok. — Oh igen, megismerked­tünk a jogász-bálon. -------------- —-------nr 4 w9 inA PESSZIMISTA Tanár: Tegyük fel, hogy ön a színházban van. Egy­szerre csak egy fiatal hölgy elájul.... Mit tenne? Orvosnövendék: Oh, tanár ur, ily szerencsém nekem nem akad. V MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 9412 Buckeye Rd. 17504 Harvard GA 1-3830 YE 1-0929 John J. Hriczo HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkismeretesen elvégzi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents