Az Ujság, 1955 (35. évfolyam, 16-52. szám)

1955-09-15 / 37. szám

SEPTEMBER 15, 1955 AM ÜJSA9 3 OLDAL GLÜCK DEZSŐ: Naplója a nyilas és nazi kegyetlenségről 2. RÉSZ. Nálunk és közvetlen kör­nyezetünkben egyelőre csend volt. Hogy mi történik és mi fog történni, azt abból sejtet­tük, hogy egyre másra nyil­­tak meg a nyilas hivatalok. A- zok a nyilas párt irodák, a­­melyek eddig a város egyik félreeső mellékutcájában vol­tak- és mindezideig csendben voltak most felköltöztek a fő­térre. Hogy véletlen volt-e a­­vagy szándékos, de a nyilas párt nem vett el zsidó üzlet helyiséget, hanem egy nem rég megszűnt éjjeli mulató ü­­resen álló helyiségébe költö­zött be. E pillanattól gomba módra terjedtek a városban a zsidó ellenes plakátok, de más semmi nem történt. A nyila­sok azt hangoztatták, hogy a zsidókat hivatalból fogják el­intézni. Ők nem csinálnak és nem csinálhatnak semmit. Telnek a napok, állandóan erősödő német átvonulások, de a városban még csak e­­gyetlen éjszakára sem marad­nak németek. Április 5. megjelennek a zsidók a mellükön a sárga csillaggal. Első nap még so­kan szégyellik viselni, éppen azért az első nap a város majdnem üres (a város 60,000 lakosú, ebben 7—750 zsidó) itt-ott lehet látni egy egy sár­ga csillagot, s aki kijött is ve­le, igyekezett valamit a kezé­ben vinni, bár igen szép idő volt és esőre még csak kilátás sem volt, de mintha csak ösz­­sze beszéltek volna, minden férfi kezében, illetve a karján egy egy esernyő, a bal karja mindenkinek erősen felhúzva, úgy, hogy a felhúzott kar a sárga csillagot eltakarta és úgy, sietett az utcán. E sie­tést bátran nevezhetjük roha­násnak is. Csak az jött ki az utcára, a­­kinek valami nagyon fontos elintézni való dolga volt, pl. orvoshoz, vagy gyógyszertár­ba, igen kevesen olyanok, kik élelmiszert vásároltak be. E nap volt az első nap, igen hosszú idő óta, hogy a kávé­ház üresen maradt. Ismét eltelt két három nap. Csend van. Nem történik semmi. A kereskedők az üzlet kötéseiket lassan tovább foly­tatják. Ha az újságok nem hoznának minden nap újabb és újabb zsidó ellenes rendel­kezéseket, nem is hinné az ember, hogy egy más Magyar országon élünk most, mint egy pár héttel ezelőtt. Az ut­cán, sőt a kávéházban is nap­ról napra több a sárga csillag. Kezdik az emberek azt már megszokni, egyre kevesebb, sőt lassan eltűnik az olyan ember, ki szégyenli azt visel­ni, kezdték hangoztatni, hogy most már ha el is rendelnék annak letételét, akkor sem vennék le. Mint mindenben ebben is megindult az üzlet, kezdtek kihozni selyemre ki-AZ ÚJSÁG ÉS A NYOMDA TELEFONJA: GA 1-5658, ha nem kap választ e számon, hivja fel otthonunkat: FAirmount 1-1154 Külső és Belső HÁZFESTÉS Minden munkánk biztosítással és GARANCIÁVAL jár Szívesen adunk árlejtést Is, még pedig DÍJMENTESEN MAGYARY PÁL, FESTŐ CONTRACTOR Hivjon fel telefonon, ha ár­lejtésre vagy szolgálatunkra szüksége van. WO 1-0448 vagy TR 1-6946 DUTCH BOY LEAD Festést s papirozást szívesen vállal méltányos feltételekkel Scherhaufer Géza FESTŐ és PAPIROZÓ 12507 FOREST AVE LO. 1-1791 varrott csillagot, sőt egyesek fémből készült csillaggal je­lentek meg. így múlnak a napok min­den esemény nélkül. Hirek nem jönnek, újságok nem ér­keznek. A németek még min­dig nem szállták meg a vá­rost, átvonuló csapatoknál elő fordul, hogy délutántól más­nap reggelig a városban ma­radnak, de tovább nem. Egy nap fekete egyenruhás német katonák tűntek fel a városban, mindnyájan megi­jedtünk e szokatlan egyenru­hától. Nagy volt az izgalom, futó tüzként terjedt el a hir, ‘itt a gestapó’, ez izgalom tar­tott mindaddig, mig az Uk­rajnából leszerelt munka tá­­borosok fel nem világosítot­ták az embereket, hogy ezek műszaki csapatok, a Gestapo­­nak és az S. S.-eknek fekete hajtókán és a sapka elején “halálfej” van. így teltek, múltak a napok izgalommal, megnyugvással, április 17-19-ig. E napok e­­gyikén megáll a zsidótanács irodája előtt két személy autó az egyikből kiszáll egy Gesta­pó tiszt, keresi az elnököt és annak megparancsolja: egy órán belül adjon át néki egy nagy lakást, hat nyolc szobá­sat, de az csak zsidólakás le­het és pedig olyan, hogy zsidó tulajdon és zsidó lakja. A ta­nács elnök beül a tiszt autójá­ba és mennek a selyem utca 16 sz. alá, ahol is a kapott pa­rancsnak megfelelő lakás van, zsidó tulajdon, maga a tulaj­donos lakja, nyolc szobás tel­jes comforttal. E lakást a Gestápó tiszt a­­zonnal birtokába veszi, meg­parancsolta a tulajdonos fele­ségének, hogy szedje össze a mi legszükségesebb | és egy félórán belül távozzon a la­kásból. A nagy izgalomban az asszony (a férj nem volt ott­hon) a kezéből kiejtett egy e­­dényt, minek a tartalma a földre folyt, a tiszt, korbács­csal a kezében rá parancsolt,­­hogy azonnal térdeljen le és azonnal takarítsa fel a padlót, amikor a szobaleány fel akar­ta azt takarítani, a tiszt el­kergette, magának az asszony­nak kellett azt elvégezni. E jelenet még aznap a városban köztudomású lett, eleinte a maga valóságában, később fel fújva, de hát nem lehetett azt annyira felfújni, hogy ne lát­hattuk volna ebből az esetből is, hogy mi vár ránk. Ez az egyébként nem is o­­lyan nagy eset azért is tűnt fel olyan nagynak, mert a szó­ban forgó hölgy a városban, nem csak a zsidóság között, de a keresztény társadalom­ban is igen jelentős szerepet játszott. Férje a Casinonak tagja, egy olyan egyesülés­nek, ahova zsidókat a legma­gasabb protekcióval sem vet­tek fel, hogy Ő oda bekerült, az 1919 évi ellenforradalmi tevékenysége miatt volt. Ezután már rohamlépésben következtek az események. Másnap megnyilt a Varjula­­posi internáló tábor, boszor­kányos gyorsasággal ott ter­mett egy szakasz csendőr, 3- madnap április 20-án meg­kezdődtek az internálások. Első napokban csak azokat internálták, akik az 1919 é­­vekben a kommunisták és szocialistákkal valamilyen kapcsolatuk volt, később már, ahogy mondani szokták “po­fára” ment, a ki valakinek nem tetszett, vagy valaki ha­ragudott rá, vagy éppen per­ben volt valakivel, menthe­tetlenül internálva lett. Szombaton, április 22-én délelőtt, elterjedt a városban a hir, hogy a zsidókat gettóba fogják vinni, de hogy ez hon­nan pattant ki, senki, még a tanácsbeliek sem tudják, úgy, hogy ez újabb hírnek, annál is inkább, mert ez a várható leg rosszabb és újságban ez sehol meg nem jelent, senki hitelt nem adott. Én magam is han­goskodtam: nincs elég ba­junk?—még magunk is ijeszt-] 'getjük, idegesítjük egymást? De sajnos a hir igaznak bi- Jzonyult. Még aznap este va­jlósággal beront hozzánk egy közeli falu gyógyszerészének a felesége, kinek nálunk egy ruhára való kelméje volt, az izgalomtól alig tud szólni, mi­dőn beszélni kezd, elmondja, hogy náluk a faluban terelik össze a zsidókat, a falu zsidó templomában és a lakásból semmit el nem vihetnek, ha valakinél, valamelyik keresz­ténynek valamilyen tárgya van, azt sem adhatják ki és az igy elhagyott lakást a csendőrség lezárja és lepecsé­teli, minden még össze nem szedett zsidó lakása elé “le­ventéket” állítanak őrségül és az ilyen lakásba se ki, se be senkinek. Szerettük volna ezt el nem hinni, de el kellett hinni, mert a hirt hozó telje­sen szavahihető volt. Most vissza kell térnem 19- re, ugyanis kimaradt, hogy másnap a gestápó tiszt meg­jelenése után a zsidótanács a helyi lapban közzé tett egy hirdetményt, mely szerint: "A magyar rendőrségtől ka­pott parancs értelmében, a mai naptól este 7 óra után zsidó az utcán nem tartózkod­hat, csak külön rendőri enge­déllyel.. Ilyen engedélyt pedig csak a zsidótanács tagjai kaphattak és azok is legfeljebb este 9- óráig. Természetes ezek után, hogy a kapott hirt csak ma­gunkban emészthettük fel. Azt mondanom sem kell, hogy a kapott hirt a saját magunk megnyugtatására úgy kezdtük magyarázni, hogy ez csak a falusi csendőrségnek az egyéni akciója, mert még mindig nem akartuk el­hinni, hogy ez való, még min­dig ott tartottunk, hogy kép­telenségnek tartottuk azt, hogy ilyesmi megtörténhes­sen, már csak azért is, mert sem a naponként megjelenő újságok, sem pedig a rádió so­ha egyetlen szóval sem emlí­tette meg a gettózást, vagy a zsidók tömeges csoportosító-1 sát. Másnap vasárnap a vá­rosban, de mindég csak ma­gunk között, suttogva érdek­lődtünk, hogy ki mit tud, de nem sokan tudtak valamit, még a tanácsbeliek sem. Julius J. Petrash állami szenátor, aki több ma­gyarnak az utóbbi időben fontos és nagyon értékes szol­gálatot teljesített, hivatalos órákat tart mindéin csütör­tök este 7-9-ig és mindig szom­baton délelőtt 11-től 2-ig a Friendly Inn Appliance Co. he­lyiségben, 11805 Buckeye Rd., Duich Gyögy szalonja mel­lett, a Weizer Bldg.-ben Julius J. Petrásh nemcsak állami szenátor, de még min­dig foglalkozik furnace besze­reléssel és javítással is. Ha ebbeli szolgálatára van szük­sége, hivja fel telefonon. A te­lefonjait megtalálja hirdetésé­ben. Tizenegy óra tájban jött a hir: a városban, a Körte, Kos­suth, Nyírfa és Epreskert ut­cákban városi tisztviselők, rendőrségi assistenciával zsidó házakban minden értéket, a­­ranyat, ezüstöt, pénzt, min­dent szednek el és azt borí­tékba zárva, lepecsételt ur­nákba gyűjtik, a nagyobb ér­téket (festmény szőnyeg) tár­szekerekre rakják és úgy vi­szik. Ez oly hirtelen jött és o­­lyan nagyszámú személyzet­tel hajtották végre, hogy az megdöbbentő volt, Utána ezen utcákat azon­nal le is zárták, azokba se ki, se be. Egy órakor d. u. már mindenki tudta, hogy itt lesz a gettó. Ezen a napon nem sok zsidó ebédelt, nemcsak a városban, de a megyében sem, de nemcsak nem ebédelt, de nem is aludt, bár minden éj­jel megszólaltak a légi riadót jelző szirénák, de ez éjjel nem kellett a zsidónak légi riadó ahhoz,: hogy ne aludjon, éb­ren tartott mindenkit a jövő­től való félelem. Másnap, április | 24-én hét­főn, már kora reggel megje­lentek a faluból indított, zsi­dókkal megrakott szekerek, végevárhatatlan sora: Minden egyes szekér a városban levő két zsidótemplom egyikéhez, aszerint, hogy a rendőrség hova irányította, sorakozott. Ott átvette őket a zsidótanács és onnan a lajstromozás után, az előző napon felállított zsi­dó kisegítő rendőrség segítsé­gével, a már fentemlitett, elő­re kijelölt utcákba helyezték el természetesen nem kényel­mesen, maga a Gestápó tiszt határozta meg, előzőleg sorba járva a kijelölt utcákat, illet­ve házakat, hogy melyik szo­bába hányán mennek. Egyes szobák annyira tul­­voltak zsúfolva, hogy nem hogy feküdni, de még ülni sem lehetett. Ezen az állapo­ton a város vezetőségének a közbenjárására, de nem a zsidókat való féltés miatt, ha­nem a felléphető járványtól való félelem miatt változtat­tak és annyira ritkították a szobákat, hogy jutott minden­kinek fekvő hely is. E gettózásról még mindig nem jelent meg semmi hiva­talos rendelet, annyira nem, hogy a város polgármestere, bár igen nagy antiszemita volt korábban s a német meg­szállást öröm ujjongva fogad­ta, mégis felhivatta telefonon a belügyminisztériumot, ér­deklődött ott, hogy a gettó­zást ki rendelte el és a leg­nagyobb meglepetéssel hall­ja, hogy ott nem tudnak sem­mit. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen álláspontra helyezked­jen tehát a gettozással szem­ben, azt a választ kapta, hogy egy órával később jelentkez­zen ismét. Egyórával később ismét felhívta a polgármester és város rendőrkapitánya a belügyminisztériumot, amikor is a párnappal korábban bel­ügyi államtitkárrá kinevezett Endre László jelentkezett és és a következő felvilágosítást adta: A németek a M. kormány előzetes hozzájárulása nélkül, a hadtáp területen élő zsidók­kal, a hadviselés érdekeinek megfelelően, saját belátásuk szeint járhatnak el, azonban a zsidók zárt területre való koncentrálása, mint a hadvi­selésre káros elemeknek, a M. kormány intenciójával is egyezik, éppen azért kéri a város vezetőségét, hogy a leg­nagyobb mértékben legyen segítségére ebben is a német­nek, egyébként a napokban le utazik személyesen ellenőriz­ni a gettózást." A gettózás folyik tovább. Nap mint nap folyik be a vá­rosba a megyei zsidóság, csendőrök és leventék kísé­retében. E napokban a város forgalma teljesen le állott, hozzájárult ehhez az is, hogy április 26-án a rádió bemond­ta május 1-én a zsidó üzletek az egész országban nem nyit­hatnak ki, azokat a hatóságok tartoznak felleltározni és le­pecsételni. — Folytatjuk. — Ha nincs, aki főzzön és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan étéit kiván élve­zetei és egészséggel elfo» apasztani, amilyent otthon főznek akkor keresse fel a RICE RESTAURANT 12528 Buckeye Road Finom töltött káposzta minden nap HAZA VITELRE ia. Elizabeth Kish, tulajdonos HALLGASSA MEr Vasárnap - WDOK. 1260 d Amerikában a leghosszabb magyar műsor — d. u. l-tő 3 óráig Hirdetések ügyében hívle-Tel. LO 1-5524 SZAPPANOS FERI 3046 East 123 St. MINDEN HÉTFŐK ESTE 7-től 7:30-ig hallgassa meg KÁLLAY ELEMÉR Válogatott Magyar Prograa ját W D O K (1260) Hirdetés vagy üdvözlet avag egyleti bejelentés ügyébe» Tel. RA 1-0146 Lakcím: 2861 East 112 RELLA ROSE DR. HALLEP ISTVÁN Hungarian Radio PROGRAMJA Dr. HALLER M. ISTVÁN, igazgató vezetésével MINDEN VASÁRNAP délelőtt 10-től 10:3ÚMg WDOK — 1260 Diai HIRDETÉSEK. ÜDVÖZLE­­TEK és KÖSZÖNTŐK ügyében hivja fel e számol GA 1-3443 UJ LAKCÍM ÉS TELEFON 10602 SHAKER BLVD. MINDENKI JEGYEZZE MEG ha kis vagy nagyobb baja van A Televisionnal (bármely gyártmányú Is) teljes garancia mellett megjavítjuk. Steve G. Szabó B. F. G. - TV iskolázott és szakképzett television-j avitó SW. 1-4544 Műhely: 2664 Grand Ave. A LEGJOBB IDŐBEN MINDEN VASÁRNAP déli 12 órától 1 éráig A WSRS ÁLLOMÁSRÓL 1490 DIALON Hallhatja a Hudák Testvérek Rádió Órát Hirdetéseket és köszöntéee két elfogadunk 12914 GRIFFING AVENUE Tel. SK 1-5085 GA 1-6434 ■íudák Imre. Ernő és Tstvá» A NAGYKŐRÖSI ÁRVÁK STEVEN'S FLOWERS Virág minden alkalomra 12303 Buckeye Road WA 1 4461 Lengyel János és Csipkés E- lemér tulajdonosok MINDENFAJTA FURNACE leszerelési és javítást teljes jótállással végzünk. Bádogos mukát: csatoránzás! és te*ő javítást Is vállalunk THE PARKHILL FURNACE CO. LOngacre 1-4613 12801 Parkhill Ave DAVE SZABÓ Buckeye Improvement Co. Házának bármely részét szakszerűen javltjuk KOMBINÁLT ABLAKOKAT és AJTÓKAT KÉSZÍTÜNK. Minden munkát garantálunk Ingyen árlejtés és nagyon, könnyű részletfizetés. Hivja fel: FARKAS JANOS, asztalos mestert Telefon: GA 1-6111 FANCHALY VIRÁGÜZLETE 4714 Lorain Ave ME 1-1882 i ágott és cserepes virágok MELL CSOKROK Virágok minden alkalomra. Ha megkérdeznék tőlem, hogy a két viz közötti városok közül melyik áll közelebb a szivemhez, valamennyinek a neve átvillanna a fejemen, mert valamennyit szeretem, — de az első helyre azt hi­szem Nagyköröst tenném: Azt is megmondom, miért: Mert a nagykörösiek szive a­­ranyból van.... — o — Történt egyszer — no nem éppen mostanság, hanem jó néhány évtizede, — hogy is­mét megtelt Nagykőrös város pántos pénzesládája_ Mikor jelentette a pénztá­ros az esetet, meghányták ve­tették a városatyák, hogy mi történjék a fölszaporodott pénzzzel? Voltak, akik kamatra akar­ták kiadni_Voltak, akik nö­velni szerették volna a város ingatlan vagyonát ... A polgár mester azonban más vélemé­nyen volt: — Mit szólnának hozzá igen tisztelt szenátor uraim, ha árvaházat építenénk a fölös­legből?.... — Jól beszél!_Igen takaros a beszéd polgármester ur!_ Építsünk, ami még nincs: ár­vaházat az apátián anyátla­noknak!_ Lázasan hozzáfogtak_ Tég­lát égettek, gerendát faragtak s mire a kőművesek fölhúzták a falat , az ácsok a tetőt, a szivben és lélekben is módos polgárok annyi alapítványi helyet jegyeztek, hogy fele annyi árvát se volt képes be­fogadni az épület— Mikor minden elkészült, — hogy gyönyörűség volt nézni a tiszta, világos termekben fölsorakozott asztalokat, szek­rényeket, ágyakat, a konyhán szinte mosolyogva termetes­­kedő fazekakat, lábasokat, — valami csodálatos, sajátságos nehézségei támadtak a nagy­kőrösi árvaháznak, ami lehe­tetlenné tette, hogy megnyis­sák... Az történt ugyanis, hogy nem akadt egyetlen-egy fel­vételre jelentkező árva a vá­rosban_ Mosolygott az eset, mint egy csodálatos illatú legenda, — de a város atyái meg a pol­gármester kétségbe voltak esve: — Persze, — mondták ke­serű kedvetlenséggel, —mert ha árván marad a városban egy-egy fészekalja, a roko­nok meg a szomszédok a­­zonnal rájuk esnek, mint a sasok és elviszik, örökbe fo­gadják őket.... — Úgy van! — mondta mérgesen egy kis öreg ..... Más helyen pipát, puskát pénzt vagy ékszert gyűjte­nek, de ezeknek direkt gye­rek köll, még akkor is, ha rendelkeznek egy egész tu­cattal.... — Kapzsiság!.... — Mánia!.... A nagytiszteletü, meg a plébános ur összemosolygott a zsörtölődésen.... s úgy gondolatban gratuláltak j egymásnak bárányaik roz­­maringos leikéhez.... Az ö­­reg orvos meg simítani, gyógyítani igyekezett az a­­tyák mélységes' keserűségét: — Jól van no!.... Csak azért nem kell annyira pál cát törni!.... Van károsabb szenvedély is, mint a gyer­mekek örökbefogadása!.... — Úgy ám — de hát az árvaház?.... — örüljön neki szenátor tánsam, hogy üresen áll_ Csoda ez, tisztára miráku­­lum, — gondolkozzék csak rajta!.... — Jó, jó — de én már úgy örvendeztem a kis ár­váknak.. Elgondoltam, hogy mindennap viszek nekik egy nagy kosár almát, — aztán itt van, megehetem magam az almát!.... — Hallották?.. Azon kese­reg, hogy az árváknak nem vihet almát!.... Hát nem o­­lyan ez, mint egy csodálatos álom?.... — Maradjunk a tárgynál, indítványozom, hogy a jö­vőben figyeltessük a betege­ket és a haldoklókat.... S aki megtér atyáihoz, annak a gyerekeit Se Szó, se be­széd, behozzuk az árvaház­ba!.... — o — A polgármestert egyre zak látták: Mi lesz hát?., örök­ké üres marad a szép uj ár­vaház?.... Nagy iszorongatásában el üzent a lelencházi gondnok­ért : — Hány lelenced van? — Kevés! — No, ne okoskodj, hanem felelj! — Tíz! — Nem igaz! — Tizenöt! — Följebb — Hát jól van, megmon­dom: Tizennyolc! De ha azt hiszed, hogy egyetlen e­­gyet is adok az árvaház ré­szére, hát nagyon tévedsz — Pedig erre gondoltam. Adhatnál kölcsön, ha nem többet tizet. — Sző se lehet róla! Nem azért ajnároztam tápláltam vakargattam én őket piros­pozsgásra, kerek hasaskás­­ra, hogy most aztán én oda­adjam a ti árvaházatoknak! — Hát tudod mit? Sze­gyeid magad! — Úgy? Te teszel nekem szemrehányást, aki egy e­­gész házat építtettél az ár­vák részére? Keress ma­gadnak árvákat, az én le­lenceimnek meg hagyj bé­két! Azzal nagy lelkiháborgá­sok között elkocogott a le­lencházi gondnok. Meg se állt a konyháig: — Hej szakácsnő, Madák­­né: rajtunk a filiszteusok! — Szent Isten, mi történt? — A gonosz polgármester át akarja vinni az árvaház­ba a lelenceinket! — Micsoda-a-a? Lányok! Egy fazék forróviz mind a tűzön legyen! Oszt ahogy jön a hajdú a gyerekekért, irgalom nélküi a nyakába köll zuditani! A kaput meg éjjel-nappal zárva kell tartani, — rendelkezett a gondnok. Nekem se káptalan a fe­jem, de ha jól emlékszem, hetvenháromban, — amikor azok a nagy tavaszi fagyok, azután az aszály, őszön meg a kolera pusztított, ir­­jtózatos ínség támadt a fel­földi tót atyafiak közt. Magunknak is éppen elég volt a bajunk, — úgy ho­zattuk a búzát Szlavóniából — de azért amennyire tel­lett a nyomorúságunkból, segítségére voltunk a tót testvéreknek. Egész szekértáborok mo­zogtak az Alföldről, — ke­nyérrel, rozzsal, krumplival szalonnával megrakodva a hegyes tóthazába. S monda­ni se kell, hogy Nagykörös is kitett magáért, egyremás­­ra indítva az elemózsiás szekereket. Mostan aztán történt az a nagykőrösi legendás eset, amit koszorúba, dalba kel­lene foglalni. A polgármester gondolt merészet: Hozassunk apró ínséges tótgyerekeket az ár­vaházunk részére! — Hozassunk, hozassunk! Két nagy echós szekeret indítottak el, Szurmákkal, a vén tót városi írnokkal, aki a gyerekeknek talán min­denkinél nagyobb bolondja volt. Úgy szólt az intézkedés, hogy addig járja a felföldi falvakat, amig 25-30 gyere­ket fel nem pakol. Elment Szurmák a két echós szekérrel s úgy két hét múlva küldte a híradást dróton: — Holnap vecsernyébe gyüvöm gyerekekkel.” No, lett erre öröm Nagy­kőrösön. Úgy fölzudult a város, mint a méhkas. Ki­pirult arccal lelkendezték egymásnak az emberek az utcán: Hallotta? Napszáll­tán érkezik a gyerekekkel! Amint az ebédet lenyel­ték, kocogott mindenki az árvaház elé. Vendéglátóba. Legkivált az asszonyok. Vájjon milyenek is lesz­nek azok a tót apróságok? Nem fűzöm a szót, ahogy a Nap bújni kezdett, meg­állt Szurmák a két echós szekérrel az árvaház előtt. Halotti csönd lön.... De a hogy elkezdte lerakosgatni a földre az apró vendége­ket kacagni, sivalkodni kezd tek az asszonyok. — Nézze már komámasz­­szony minő gyönyörű kék szeme van ennek a parányi­nak.... — Hát ennek a haja! Tisz­tán selyemből van!.... — Egyem azt a kis pisze orrodat!.... Fiúnak, kislánynak, — valamennyinek akadt bá­­mulója.... Vezetgették, e­­melték őket, s a vége az lett, hogy mire az örvende­ző polgármester meg a sze­nátorok magukhoz tértek az asszonyok ellopták mind a huszonötöt! , Még olyan is lopott, aki­nek otthon hét volt!.... Még olyan is, aki az elsővel volt boldog állapotban.... Nem maradt az árvaháznak .... egy se!.... A tanács lesujtottan ült a nagyteremben.... A pol­gármester a szemeit törül­­gette.... Mire az öreg orvos szólásra emelkedett: — Ugyan már, ugyan már uraim: hogy szabad ennyire Ikétségbe esni?!.... Hisz elég nagy Pestmegye. Körlevelet [kell a városokhoz intézni, hogy küldjék ide az árvái­kat, mert a mi árvaházunk Istennek hála — üres!.... Gyógyszereket az óhazába csak a SAJÓ PATIKÁVAL küldünk SAJÓ SÁNDOR oklevél«« GYÓGYSZERÉSZ 3824 Lorain Ave Tel«fon WO 1-8488 HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT, minden szükséges intézkedést hűségesen és lelkismereiesen elvégzi John J. Hriczo MAGYAR TEMETÉS RENDEZŐ — KÉT TEMETKEZÉSI INTÉZET — 9412 Buckeye Rd. 17504 Harvard GA 1-3830 YE 1-0929 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents