Az Ujság, 1954 (34. évfolyam, 4-51. szám)
1954-06-10 / 23. szám
4 OLDAL ÁM ü-fsAG JUNE 10, 1954 Ái égő héi titka i VAGY A KÉTARCÚ ASSZONY — Sohasem leszek a tiéd. Inkább meghalok! Inkái visszamegyek a börtönbe. Inkább mérgezzenek meg abbs a földalatti odúban.... Sohasem leszek a tiéd..,. A fekete most kacagott. — Ne ellenkezz, vannak eszközeim, melyekkel kén; szerithetlek.... Most az ajtón jelzésszerű kopogtatások hallatszotta] Mária tisztában volt azzal, hogy valahonnan jelt adtai A néger gyorsan az áj tóhoz rohant. Két izgatott ember jött be a szobába. A néger izgatottan kérdezte: — Mi történt? Az egyik férfi kipirult arccal felelt: — Baj van, Konlolo! — Micsoda? — Veszélyben vagyunk Mindent elárultak. A rendőr ség ismeri rejtekhelyünket, hol te a vádlottat elrejtetted, lionlolo, a néger egész testében remegve hanyatlót egy székbe. — Mit csináljak? — Azonnal el kell menned, mert különben elfognak. — Menjek el? De hogyan? — Mindent elintéztünk már, — mondta a férfi. —Egy repülőgép utrakészen áll. Meehtünk Angliába, ahol már vár egy hajó.... elmehetünk a te hazádba. lionlolo bób'ntott: — Jövök.... öt perc alatt készen vagyok. Hozzatok egy bőrkabátot a fehér nő számára. Mária fokozodó izgalommal leste & férfiak suttogását, falán most kiszabadulhat e rettenetes emberek karmaiból ! Talán! De amikor hallotta, hogy őt is magukkal akarják vinni, kétségbeesetten kiáltott fel: — Nem, én nem utazom el veletek! A néger felkacagott és igy szólt: — Tévedsz' Honlolo nem hiába hozott érted ilyen nagy áldozatokat... Ha már egyszer a kezemben vagy, akkor nem engedlek ki többé! Az én tulajdonom vagy. Maria megrazkódott. Most elvesztette minden büszkeségét, térdre vetette magát a férfiak előtt igy könyörgött: — Kegyelem! Legyetek könyörületesek! Engedjetek szabadon. De a néger brutálisan megrugta az előtte térdelő nőalakba és igy kiáltott: — Hiába könyörögsz... — Kegyelem.,.. — El kell jenöd velem! — Soha.... — Ej, mit teketóriázol olyan sokat? — kérdezte az egyik férfi Honlolotól.. A néger most a társaihoz fordult: — Ha nem jón önként, akkor alkalmaznunk kell a kloroform maszko^! Gyerünk! Gyorsan! Egy erős kéz tapadt a szerencsétlen asszony arcára. Mária védekezni próbált. De minden ereje elhagyta. Kellemetlen, átható szagot árzett. Még felsikltott rettenetes kétségbeesésében, de aztán elvesztette eszméletét. Elaltatták kloroformmal.... Amikor ismét magához tért, kétségbeesetten nézett körül. Erős széláramlatot érzett és látta, hogy ismét világos van. Megállapította, hogy repülőgépen van. Hátra fordult. Háta mögött látta a néger kaján arcát és a két férfit — Kialudta magát az én fehér galambocskám? — kérdezte a néger kellemetlen, utálatos kacagással. Ne félj néhány hét múlva királynő leszel, egy nagy négertörzs királynője, mert mind megfogja becsülni a fehér aszssonyt, hiszen én akarom ezt, a király.... A néger Mária vállára tette a kezét és zsíros arcát Mária árcához szorította. Mária most teljesen közömbös volt. Tudta, hogy akár védekezik, akár kiabál, ez mind nem használhat semmit sem. Fölötte látta a fehér felhőket, alatta pedig a végtelen tengert. Istenem, ha a tengerben megtalálná a sírját! Akkor meg lenne váltva minden szenvedéstől és a néger király csókjaitól is Vad vágyakozással tekintett Mária a mélységbe. Ugorjon le? Ugyanakkor ismét a testén érezte a néger kezeit, mintha fogni akarná, mert attól félt, hogy öngyilkos akar lenni. Még azt sem engedik meg, hogy öngyilkos legyen! Mit csináljon? És végső elkeseredésében megint megtalálta Istenét és két kezét összetéve, halkan imádkozni kezdett. UJ TETŐ és CSATORNA Minden lefizetés nélkül 36 havi törlesztéssel MINDEN MUNKÁNKKAL JÓTÁLLÁS JÁR i ART SEGEDY j 3037 East 123rd St. Tel. WY1-6406 j Szí ver*-* «dunk DÍJMENTES árlejtést i A néger teiiszájjal kacagott: — Látjátok, imádkozik! Azt hiszi, hogy istenke mid lenyúl érte a felhőkből és kiemeli ebből a gépből, hogy ngyalt teremtsen belőle. Harsányan kacagott a néger és vele nevettek a ib^ hiek is. És most megrándult a repülőgép, m A pilóta, aki háttal ült Máriának és akinek arcát ijm láthatta, riadtan nézett körül. Mária érezte, hogy a gép nem repül biztosan. A pilóta hátraintett és kiáltott valamit, de a ngy zajban, amelyet a motor okozott, nem lehetett hallan a £ hangját. - I; A motor nem járt egyenletesen. Mária hallotta a négerkirály rémült kiáltását: — Csak nincs valami baj ? Most ismét megrándult az egész gép. Mária boldogan nézett az égre. A gép többi utasai rémülten fészkelődtek a helyükéi. Most mennydörgésszerű robajt hallatszott a mo ' Aztán lángok csaptak ki a gépházból. A repülőgép oldalt dűlt.... Aztán veszett, egyre fokozódó sebeséggel zuhant o t Máriának még volt annyi lélekjelenléte, hogy ki dozza azt a szíjat, amely őt az üléshez erősítette. A néger kétségbeesetten ordított és a két férfi ká* kodott. De ez mind nem segített. A gép zuhant. Megállítani nem lehetett. Hihetetlen sebességgel ért le a zuhanó gép Mária már közel volt ahhoz, hogy elveszítse öntudata Még lepillantott és látta maga alatt a tenger sima tükrét. Aztán hatalmas csobbanás hallatszott. Mária elvesztette eszméletét. Csend volt. Csak a hullámok morajlottak a végteh i tengeren, mintha nem tudnának semmit és nem törődnének semmivel. SZÁZÖTVENHATODIK FEJEZET. Megmentve. Szepinek hívták, pedig már öreg ember volt. Nagy szakálla szinte a mellére borult és arról volt nevezetes egész Clarngenben, közel a hercegi kastélyhoz. Gyakran hajolt le, hogy egy-egy füfajtát szedjen, mert az öreg kuruzslással foglalkoztt és a falusiak gyakran vették igénybe a segítségét, mert úgy az emberi, mint az állatbetegségekhez értett. Állandóan az erdőben járt-kelt a 70 éves öreg Szepi, állandóan gyűjtötte a füveit, amelyekből titokzatos kotyvalékjait főzte. Most is kódorgott az öreg Szepi a Siebenbuchen erdőségében, közel a hercegi kastélyhoz. Közben vidáman fütyörészet és örült az életnek. Úgy ismerte ezt a vidéket, mint a tulajdon tenyerét, minden fáról, minden bokorról tudott, ami természetes is, mert hiszen már hatvan éve kódorgott folyton az erdőben. Kis viskó(ja nem volt meszsze a siebenbucheni kastélytól, itt volt a laboratóriuma is, ahol primitív főztjeit összekotyvasztotta. A világ legszelídebb embere volt. Mindenki ismerte őt ezen a vidékei Gyökérszepinek ,is hívták őt, mert tudták, hogy sok gyökeret gyűjt. f : ' Nem volt semmi igénye az élettel szemben. 1 < A kevéssel is beérte. Egy pohár sörért, egy kis pálinkáért, némi aprópén-; zért szívesen adott orvosi tanácsot és gyógyfüveket is. Ruházata rendetlen volt, rongyokban lógott le róla s I az idegen könnyen utonállónak nézhette volna. De jó ember volt, aki soha életében nem bántott senkit sem. Most is fütyörészve bolyongott az erdőségben. Egy bokor mögött megállt, mert úgy tudta, hogy ott értékes gyógynövényt talál. Elindult közelebb a bokorhoz. Ekkor visszatántoródott. Mozdulatlan test feküdt a bokor mellett. Talán egy halott volt? Szepinek feltűnt, hogy milyen elegánsan van öltözve az a nő, aki mozdulatlanul fekszik a bokor előtt. Gyorsan letérdepelt a testhez. Alaposan megvizsgálta. Látta, hogy a szája habzik, a szemek is el vannak vá1- tozva. Szepinek már volt annyi orvosi gyakorlata, homegállapíthatta csendesen: ■ — Ez a nő meg van mérgezne! De vájjon meghalt-e? Nem, volt benne még valami élet? Ha valaki segíteni tud mérgezés esetén, úgy Gyöké \ szepi volt az. Mindig őt hívták, ha valaki véletlenül, vi UJ TEMETKEZÉSI INTÉZETEM Gyönyörű kápolnájában TELJESEN DÍJMENTESEN HELYEZZÜK ravatalra a család DRÁGA HALOTTJÁT és nekünk csakis a kiválasztott koporsóért, a kellékekért és szolgálatainkért fizet olyan MÉRSÉKELT árat a gyászoló család, hogy feltétlen megelégedésével találkozik. Tágas parkoló hely Hartman Funeral HOME 11410 Buckeye Road SW 1 -8200 BETEGSZÁLLÍTÁS ÉJJEL-NAPPAL BETEGSZÁLLÍTÓ KOCSIVAL és SZAKSZERŰ, FELELŐSSÉGTELJES KEZELÉSSEL 24 órai megszakítatlan szolgálat. HARTMAN J. KÁROLY OKLEVELES MAGYAR TEMETÉSRENDEZÖ ÉS ÁLLAMILAG VIZSGÁZOTT BALZSAMOZÓ készakarva megmérgezte magát, mert jobban értett a mérgekhez és az ellenmérgekhez, mint egy orvos. Először is azt állapította meg, hogy a mérgezés nem régen történt, mert a test még meleg. Lehajolt és megvizsgálta a szivét. Alig hallhatóan, egyre gyengébben még dobogott ez a szív. — Meg kell mentenem, — mondta. Tudta, hogy biztosan van nála valami ellenméreg. Gyorsan cselekedett. Kikereste a füvet, kisajtolta és néhány cseppet a nő nyitott szájába tett. Ezután ügyes mozdulatokkal, masszással arra késztette a látszólag élettelen nőt, hogy az ellneméreg a gyomrába kerüljön. Leült és leste a hatást. És nemsokára észre is vette azt a hatást, amelyet várt. Gondolkodni kezdett. Az idegen nőt nem hagyhatta itt. De hát hová vigye? Ez a nő cflyan elegáns ruhákat hordott, amilyeneket az öreg Szepi még életébe nem látott. Ekkor eszébe jutott a hosszú Jóska, aki a falu birkáit őrizte és Szepinek jó barátja volt. Elhatározta, hogy hozgáviszi a nőt. Sok erő volt Szepi testében. Az ember, ha végignézte őt, nem is hitte volna, hogy milyen könnyen a vállára tudja emelni a nőt. A hosszú Jóska, a pásztor, bizony csodálkozott, ami:or Szepi hozzáérkezett a különös teherrel. — Hol szedted ezt a terhet? — kérdezte. — Azt hiszem — mndta Szepi —, egy kígyó marta meg ezt az idegen nőt. Mellette egy kígyót találtam, amelyet agyonvertem a botommal. Valóban ßzepi egy kigyót csapott agyon azon a helyen, ahol a nőt, találta. — Meghalt? — kérdezte a pásztor. — Biztosan már meghalt volna, ha nem az utolsó pillanatban érkezem.... — Előkelő nő lehet — mondta a pásztor. — Igen, szép ruhái vannak. — Azt hiszed, Szepi, hogy meg tudod menteni? — Ha lefektethetném nálad és ha két napig izzadni fog, akkor meg fog menekülni.... — Nem bánom mondta a pásztor. Csak fektesd le. Ha megmented, akkor szép (jutalmat kapsz tőle.... — Gondolod, hogy fizett majd nekem egy kis snapszot? — Biztos.... De ha odaadom a fekhelyem, akkor nekem is adsz majd abból a snapszból.... — Hátha nem fizet? — kérdezte Szepi. ^Restless ? { HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT I < nagy szükség van a JÓ BARÁTRA .aki a legapróbb részletekig kidolgozza a VÉGTISZTESSÉG* ADÁS minden tervét — a család jóváhagyásával Minden Intézkedés úgy történik, hogy a gyászoló család zavartalanul adhassa át magát az utolsé búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen álL Bodnár A. Lajos Magyar Temetés Rendező 3929 Lojain Ave ME 1-3075 GAZ FURNACE Moncrief - Sunbeam - Niagara Szívesen segítünk a Gas Companynál otthona gázfűtéséhez szükséges jóváhagyás megszerzésében TETŐ-CSATORNÁK TETÖZÉS és JAVÍTÁS LEVEZETŐ CSATORNÁK VIHARABLAKOK TELJESEN DÍJMENTES ÁRLEJTÉS COLONY HEATING & SHEET METAL Julius J. Petrash I Téved az ember IRTA: COURTHS — MAHLER H. — Doktor Hellmann tudatta velünk, hogy az utóbbi időben súlyos veszteség érte önt. Rövid időközökben elvesztetr te édesatyját, férjét és szeretett gyermekét. Reméljük, hogy mihamar otthonának tekinti Ternaut és körünkben bánata enyhülésre alál. A fiatal asszony leküzdötte azt az izgatottságot, mely e szavak hallatára erőt vett lelkén. — Nagyságos asszony olyan jó hozzám, hogy azt meghálálni képtelen vagyok. Boldog lennék, ha sikerülne megelégedését kivívnom s kegyes türelmét kérem, ha eleinte netán ügyetlenül végzem dolgomat. — Efelől nyugodt lehet, mi olyan hölgyet keresünk, akiben megbízhatunk. Teendőibe rövidesen beletanul majd. Hellmann melegen ajánlotta önt, bizonyára régóta ismeri? Renáta elmosolyodott. — Amennyire vissza tudok emlékezni, mindig Hellmann volt a háziorvosunk, úgymint atyám jóbarátja. — Bizonyára nagyon bántotta őt,hogy nem segíthetett baján. Hiszen igen jóhirü orvos. — De itt tehetetlen volt. Atyám hirtelen hunyt el, szivszéliités következtében. Elvesztette egész vagyonát. — És ha jól emlékszem, rövidesen ezután elhallt az ön férje is? Renáta elhalványult. Hazudnia kellett most, meg kellett tévesztenie ezt a két jóságos embert. — Negyedévre azután halt meg az uram, — mondta halkan. — Szegény gyermek.! És sokáig betegeskedett? Néma kínban lehunyta egy percre szemeit a fiatalasszony — Kérem, — nagyon kérem, ne kérdezzen többet, nem tudok erről beszélni még most, — szólt remegő hangon. Rolf le nem tudta venni szemét Renátáról. — Mennyire szerethette a férjét! — szólt magában. — Kedves gyermekem, bocsásson meg, hisz ez oly természetes. Adjon kérem még egy csésze teát, de aztán okvetlen ennie kell valamit. Rolf is odanyujtotta teáscsészéjét s midőn a fiatalasszony teletöltötte, meglátta, hogy keze reszket. Meleg részvét serkent föl szivében és azon igyekezett, hogy megnyugtassa őt; mesélt neki a vidéki életről, melyet bizonyára nem ismer még.— Idővel megszeret itt köztünk, meglássa— ezzel fejezte be — és a vidám, szorgalmas falusi munkálkodás lesz a leghathatósabb eszköz, amely bánatatát feledteti. Úgy mondta ezt, mintha már saját magán kitapasztalta volna ezt a bölcsességet. Renáta figyelmesen vizsgálta a fiatalember arcát, amely most újra elkomorodott. Vájjon Tornau urát is bánat érte-e, melyet feledni még most is képtelen? Rolf rövidesen elbúcsúzott a hölgyektől, hogy az aratók után lásson. Midőn elment, igy szólt Renáta: — Ha nagyságos aszszonynak nincs ellenébe, úgy fölkeresném Brickner kisaszszonyt, hogy a befőzésnél segítségére legyek. Tornauné azonban gyengéden maga mellé vonta öt. — Nem, kedves Frau Werkentin, majd elvégzi azt Birkner egyedül is, most velem kell foglalkoznia. Egy órácskát elbeszélgetünk, hogy jobban megismerjük egymást. Holnap azután a kisasszonynak engedem át. Jó teremtés, csak egy kicsit fecseg — de ez el ne riassza önt. VII. Midőn a két hölgy másnap reggel az istállókat és gazdasági épületeket megszemlélte, Rolf épp lóháton jött hazafelé. Az erdőből jött, ahol egy fakereskedővel tárgyalt. Midőn a hölgyeket meglátta, leugrott lováról és gyeplőn vezetve az állatot, feléjük tartott. Renáta a ló mellé állt és a fejét simogatta. Az állat a fiatal asszony kezeit szaglászta, majd kedélyesen a vállához dörzsölte a fejét. Rolf ijedten odasietett mert ’’Zampa” rendesen ideges és rakoncátlan volt idegenekkel szemben, de ámulva látta, minő bizalmasan viselkedik most a fiatal asszonnyal szemben. — Minő varászszert alkalmazott Frau Werkentin, hogy ennyire meghódította Zampát? — Nyilván a lókedvelőt szimatolja bennem, —felelt mosolyogva a fiatal asszany. — Sokszor úgy mondták nekem, hogy a lovakkal szemben szerencsés a kezem. —Tehát lovagolt ezelőtt? — Néha. Mint uj asszony, gyakran elkísértem férjemet lóháton. Hiszen dragonyostiszt volt. Rolf egy futó pillantást vetett Renáta alakjára. Pompásan festhetett lóháton. — És nem esett nehezére e nemes sportról lemondani? — Őszintén szólva nem, Csak a férjem kedvéért ültem róla. És midőn kislányom megszületett, haladéktalanul lemondtam a lovaglásról. — Magam sohasem ültem lovon, — jegyezte meg most Tornauné, — de van itt a szomszédban sok olyan hölgy, ki a legvakmerőbb lovassal is felveszi a versenyt. — Itt falun megokolt az ilyesmi. Az ön Zampája gyönyörű egy állat’ Tornau ur. A fiatal ember melléje állt és lova orrát veregette. — Ez az egyetlen fényűzés, melyet magamnak megengedek. — El, anyám, vagy féltucatot a legszebb példányainkból. Szinte fájt, hogy oda kellett adnom, de föltétlenül ki kell vágatnom, mert gyökerük már a tóba ér és igy elrothad. Mialatt a lovász a lovat elvezette, a ház felé tartottak hárman és az anya megkérdezte: — Megegyeztél Mehlmannal? Eladtál neki néhány szilfát? SW 1-5538 3C21 East 116 St. ESTE: RA 1-1915 SW 1-5539 Szakács József ÓHAZAI PLUMBER £S SZERELŐ MESTER 3097 Ashwood Rd. SK 1-T479 A csatornát ásás nélkül vlUanygáppel tisztítják. Uj miunkát és javítást egyaránt elvállal. 9 s s
