Az Ujság, 1954 (34. évfolyam, 4-51. szám)

1954-05-20 / 20. szám

I OLDAL ’AZOJSAG MAT 20, im Az égő ház titka I* . VAGY i A KÉTARCÚ ASSZONY — Igen, — felelte Anina. — Addig megesküszünk! — Milyen boldog leszek.... — És aztán Amerikába.... kettesben áthajózunk az Óceánon. Most megint csend támadt. Anina aztán halkan szólt: — Kettesben? — Igen.... kettesben.... — De András, — kérdezte most Anina izgatottan, — mi lesz a kis Robbyval? Kelletlenül válaszolt a férfi: — A kis Robby itt marad.... A lány kétségbeesetten tiltakozni kezdett, • — Nem, András. Én nagyon szeretem azt a gyerme­két- Én el akarom vinni magammal. Már eddig is nagy­szerűen összeszoktunk. Mi lesz itt belőle? Előkelő szár­mazású gyermek, akiben nincsen semmi hajdandóság és semmi tehetség arra hogy artista legyen. Mérhetetlen szenvedéseknek volna kitéve, ha kénytelen lennék őt itt­hagyni András, ne légy kegyetlen. Ellentmondást nem tűrő hangon válaszolt a férfi, —. Robby itt marad! — De András..., — Mit kezdjünk el azzal a gyermekkel? Hiszen nem a té gyermeked? — Nem. de annyira a szivemhez nőtt, mintha az én gyerekem lenne.... — Nem viszem magammal.... — De András.... — Utamba« lenne. — Tévedsz- Szerény, kedves, szolgálatkész és kisigé­nyű fiúcska, aki érti a módját annakj hogy ne legyen sen­kinek sem a terhére. — Egészen felesleges, — mondta András. —- De én nagyon szeretem.... — De nem vagyok köteles róla élete végéig gondoskodni. — De a szivem azt parancsolja.... — A szived azt: parancsolja, hogy engem szeress. A szerelmünkért igazán feláldozhatod azt a gyereket. Majd beteszik őt egy árvaházba, ahol jó dolga lesz. De an­­tiAk nincsen semmi értelme, hogy a mi boldogságunk út­jában legyen. — Ez az utolsó szavad, András? — Igen, Anina- Téged szívesen elviszlek magammal, boldog leszek, ha hozzám 'jössz feleségül, de a kis Robby­­hoz nincsen semmi közöm.... — Legyen szived, András! András most már bosszúsan válaszolt: — Nekem van szivem, de nem vagyok sajátmagam ellensége. Mi nem fogunk olyan nagyszerűen keresni, hogy abból hárman megéljünk.... — De Robby nagyon kisigényű! — Mégis eszik! És akkor a szánk elől kellene meg­vonnunk a falatot. Erre úgy a te, mint a magam érdeké­ben nem vagyok hajlandó.... — De András! — Robby itt marad.... — Gondold meg! — Mindent meggondoltam. —• —Egy ártatlan, gyenge gyermek. — Majd ái árvaházban gondját viselik és ott nem lesz senkinek sem a terhére.... — Még egyszer könyörgöm, András.... — Hiába könyörögsz, Anina, erői szó sem lehet. Most ismét megcsókolták egymást. András megszólalt: — Gyere utánam aztán a vendéglőbe és közöld velem, AZ ERZSÉBET VENDÉGLŐ AZ ALSÓ BUCKEYE ROADRÓL 11702 Buckeye Rd. szám alá költözött és teljesen uj, modem berendzésével a magyar negyed szívesen látoga­tott ÉTTERME, amely Szabó József főszakács főzésével a legizletesebb és legfinomabb HAZAI MAGYAR ÉTELEKET szolgálja fel. Nyitva minden nap, VASÁRNAP IS, d. e. II-tői Hétköznap 9-kor nyitunk és este 8-kor zárunk Kérjük magyar testvéreink támogatását Németh József í t i ; * \ ; i ■■ j tulajdonos ' JL-i-i-l i 11-1 . hogy hajlandó vagy-e engem követni a kis Robby nélkül. — Jól van, eljövök a kocsmába- Talán addig- belátöc te is... — Nem látok be semmit, — mondta az iparöslegény és dühösen eltávozott. Anina egyedül maradt. A fájdalom összeszoritotta a szivét. íme nincsen oly öröm, amelybe egy kis üröm ne vegyülne.... — Szegény kis Robby, drága gyermek —mondta csen­desen. És Robby elbújt egy nagy láda mellé és hangosan zo­kogott- Mi lesz vele? Mit fog enni? Hol fog aludni? K fogja gondját viselni? Az árvaháztól irtózott, úgy tekin­tette az árvaházat, mintha az egy fegyház lenne-Egész este zokogott. i Titokban még remélte, hogy Anina nem hagyja el. Szegény nem tudta, hogy a kocsmában mi játszódott le. Az előadás után Anina megérkezett és András már várta őt. — Nos határoztál? — kérdezte András. — Igen. — Jössz velem? p'j 1 5$ — Jövök.... — Egyedül? — Egyedül... Ezzel az egy szóval meg lett pecsételve szegény kis Robby sorsa. SZÁZÖTVENNEGYEDIK FEJEZET Kifosztva. —Elza asszony türelmetlenül járt-kelt fel és alá nagy szállodai szobájában- Az ablakhoz ment és türelmetlenül tekintett ki, majd visszament az órához és az egyre roha­nó mutatókat figyelte. Idegessége óráról órára növekedett. Különös! Mit jelentsen ez? Voronzeff már két nap óta nem tért vissza. Talán megbetegedett? Dehát akkor miért nem adott életjelt magáról? Vágy tálán nagy vállalkozásai súlyos gondokat okoz­nak neki ? Megint éjszaka lett. Elza asszony, aki azt hitte, hogy már megtalálta boldogságát, rettenetes izgalomban töltöt­te ezt az éjszakát- Pillanatnyi nyugta nem volt és szokása ellenére már a kora hajnali órákban talpon volt. Ismét az ablakhoz ment és kitekintett, azt remélte, hogy a herceg minden pillanatban érkezhet. Megnézte az arcát a tükörben- Gyürödt, fáradt arc meredt rá a tükörből. Valószínűleg olyan események játszódtak közre, ame­lyek lehetetlenné tették számára, hogy hazajöjjön. Az is lehet, hogy rengeteg dolga van, még annyi ideje sincsen, hogy írjon Elzának, mert azt reméli, hogy minden pillaratban jöhet. Elza asszony még ezer és ezer kifogást és mentséget talált a herceg számára. ' Ha így sikerült önmagát megnyugtatnia, akkor hátra dőlt a karosszékben és jövendő boldogságáról álmodozott. Eszébe jutott, hogy milyen nemes férfiú a herceg. Azt akadja, hogy Elza egészen szegényen jöjjön ebbe a házasságba.... Elza asszony minden vagyonát magához vette, hogy jótékony célra adja! Nagy és nemes férfiú! De miért nem jön már? Nem sejti talán, hogy az asszony milyen türelmetle­nül várja? Egyre közeldett az a nap, amelyen el kellett utazniok. Elza asszony előkészületeket tett az utazásra. Aztán, amikor már becsomagolt mindent, unottan á kezébe vett egy újságot. Érdektelenül lapozgatott az újságban, nem volt tü­relme arra, hogy egy cikket elolvasson. Ekkor egy érdekes híradás keltette fel figyelmét. A szemei izgatottan futottak keresztül a sorokon. Félhangosan olvasta a köevtkező híradást: — Tegnap este nagyszerű fogást csinált a rendőrség. Sikerült letartóztatni, egy veszedelmes szélhámost, akit Vörös Mihály néven ismer a bűnügyi krónika. Ez a szélhá­mos arról nevezetes, hogy felhasználja nagyszerű megje­lenését és eleganciáját, rendszerint mint orosz herceg mutatkozik be és igy szedi áldozatait• A nála levő névje­gyekből arra következtet a rendőrség, hogy legutóbb mint UJ TEMETKEZÉSI INTÉZETEM Gyönyörű kápolnájában TELJESEN DÍJMENTESEN HELYEZZÜK ravatalra a családi DRÁGA HA­LOTTJÁT és nekünk csakis a ki­választott koporsóért, a kellékekért 1 és szolgálatainkért fizet olyan (MÉRSÉKELT árat a gyászoló csa- I Iád, hogy feltétlen megelégedésével találkozik. Vor Ott se ff herceg mutatkozott be. Pénzt és ékszereket nem ialáílgk nála, ugylátszik, hogy zsákmányát mái1 sikerült biztönságba helyeznie. Károsultak jelentkezzenek a rend­őrségen. Elza rettenetes izgalomban tette le a lapot. Tehát kifosztották! * Egy szélhámos karjaiba került- Itt áll teljesen ki­fosztotta«.... — Mit csináljak? — kérdezte kétségbeesetten. Kollusszegény volt és reménységei szétfoszlottak. Mi lesz most belőle? Honnan szerezzen pénzt? Miből éljen? Hiszen olyan szegény, hogy még ebédelni sem tud! A szállodai számlá­ját sem tudja kifizetni, pedig a szállodás már többször követelte a pénzt. Ha nem fogja tudni kifizetni a számlá­ját; akkor majd a rendőrségre viszik és azt hiszik róla, hogy ennek a Vörös Mihálynak, akinek a tulajdonképpeni neve a lapok szerint Willi Graf volt, a cinkosnője volt. Micsoda blamázs lesz ez! Ott lesznek a többiek is, a­­kiket a szélhámos megkárosított. Tovább élhet ilyen körülmények között? Van még valami értelme az életnek? Elza a homloká­ra szorította a kezét és a halálra gondolt. Félt á haláltól, félt a nagy Ismeretlentől. Mit csináljon? Hiszen mindig vigyázott, bizalmatlan volt mindenkivel szemben, hová tehette az eszét, hogy en­nek aZ embernek vakon hitt és önként adta át neki éksze­reit, egész vagyonát? Hitt abban a boldogságban, amellyel a szélhámos ke­­csektette. Most romokban hever ez a boldogság! Mindenek vége.... El kell mennie ebből a házból, még mielőtt elolvassa a szállodás, hogy Voronzeff herceget letartóztatták. De hogyan szökjön meg? A poggyászát itt kell hagy­nia- Csak azt mentheti át, ami rajta van. Utolsó dolgairól is le kell mondania. Egy szál ruhában áll majd a nagyvá­ros forgatagában. Gyorsan határoznia kelleti Elhagyta a szobát-A lift levitte a földszintre. Most el kellett haladnia a portásfülke előtt. Lehunyta a szemét és a szive hevesen dobogott. Most, most fog kitörni a botrány! De nem történt ^semmi. ^.portás udvariasan-üdvözölte. \ Kint volt az utcán. Az hitte,-hogy elájul a rettenetes izgalomtól. És olyan keserűség égett a szivében, amely kitörölte jelöl« az utolsó emberi vonásokat is. Gyilkolni tüdott volna e pillanatban ■ SZÁZÖTVENÖTÖDIK FEJEZET. Egy uj fordulat. Mária felébredt és rettenetes iélelemmel a szivében, a földalatti pince legtávolabbi sarkába húzódott meg. Ott kuporodott össze és várta a halált, hiszen hallotta előző este, hogy magfogják mérgezni-Igen, meg kell halnia.... i Tágas parkoló hely Hartman Funeral HOME 11410 Buck eye Road SW 1-8200 BETEGSZÁLLÍTÁS ÉJJEL-NAPPAJL BETEG­SZÁLLÍTÓ KOCSIVAL és SZAKSZERŰ, FELELŐSSÉGTELJES KEZELÉSSEL 24 órai megszakifaflan szolgálat. HARTMAN J. KÁROLY ÖKLÉVELÉS MAGYAR TEMETÉSRENDEZŐ S3 ÁLLAMILAG VIZSGÁZOTT BALZSAMOZÓ HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT ■agy szükség Tan a JÓ BARÁTRA .aki a legap­róbb réssleteklg kidolgozza a VÉGTISZTESSÉG« ADAS minden tervéi — a család jóváhagyásával. Minden Intézkedés úgy történik, hogy a gyászo­ló család zavartalanul adhassa át magát az utolsó búcsú nagyon néhéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen áll. Bodnár A. Lajos Magyar Temetés Rendező 3929 Lorain Ave ME 1-3075 GAZ FURNACE Monerief - Sunbeam - Niagara Szívesen segítünk a Gas Companynál otthona gáz­fűtéséhez szükséges jóváhagyás megszerzésében TÉTÓ-CSATORNÁK TETÖZÉS és JA VITAS LEVEZETŐ CSATORNÁK VIHARABLAKOK TELJESEN DÍJMENTES ÁRLEJTÉS COLONY HEATING & SHEET METAL Julius J. Refresh SW 1-5538 f . . 3021 E?e! life St, SW 1-S539 ESTEs RA 1-1915 Téved az ember IRTA: QOU RT HS — MAHLER H. Elgondolkozva meredt Rolf maga elé. Ném azt hité-e ak­­i- kor. is, hogy az a szép, mosolygós ajkú, villogó szemű szőke leány az “igazi”. Pedig milyen kegyetlenül megcsalta őt! Ném volna-e jobb, ha elvenné aiiia jelentéktelen’ csinos kis frus­kák egyikét, kiket útjába hoznak szerető szülők? Már az any­jára való tekintettel is meg kellene tennie. Ámde borzadt a i gondolattól. Szásszor inkább éljen egyedül, mint egy olyan . asszonyhoz kösse életét, akit nem szeret, vagy éppen utál. r Csakugyan ne létezne olyan asszony, mint aminőt ideáljául . állított fel hajdan — hü és becsületes, gyöngéd és finomlelkü? „ Hiszen ilyen asszony az ő édesanyja is! i De hol lelje fel azt a nőt, az egyetlent, aki hozzáillő, aki életének megadja valódi tartalmát? Lassan anyja felé fordult újra és félhangon igy szólt: — Majd megjő még, csak várd be türelemmel. Olyannak kell lennie, aki reád hasonlít. Ezzel kénytelen-kelletlen be kellett, hogy érje Tornauné. Épp az erdöszélről a széles országúira fordult be a kocsi, mi­dőn gyors iramban elegáns fogat került eléje. Hajlott hátú, i kiélt arcú öregedő férfi ült á kocsiban, mellette diadalmas ■ szépségben, viruló egészségben pompázó fiatal asszony gyö­­• nyörü nyári toalettben. Fehér structollas óriás kalapot viselt, csipkés fehér nap­­- ernyőt tartott feje fölé. Amint Tomauék kocsiját megpillantotta, megállást pa­rancsolt a saját kocsisának. — Jó napot, kedves szomszéd, éppen magukhoz készül­tünk Tornauba. — ‘ Rolf az asszony viruló arcába nézett, melyből forró kö­nyörgéssel tekintett reá egy ragyogó szempár. Szintúgy, mint anyja, ő is udvariasan, de hűvösen viszonozta a házaspár kö­szöntését. — Nagyon sajnáljuk, bárónő, hogy nem fogadhatjuk önö­ket, de tiz perc múlva az állomáson kell lennünk. — Ah, látogatót várnak talán? — kérdezte élénk érdek­lődéssel a szép asszony és le nem vette Rolfról a szemét. — Anyám a társalkodónőjét várja. — Milyen érdekes! Remélem fiatal és szép. Tornau hamlokára kiült az a bizonyos két ránc. — Sajnálom, de erről nem nyújthatok felvilágosítást — Minő kár! Úgy hát holnapra, halasztóm a térvbevett lá­togatásomat és akkor rémélem, megszemlélhetem az új jöve­vényt. * I Tornau néma meghajlással felelt, anyja pedig megkér­dezte: ’ ... ." ; . ' • • : ■' -— Csak tegnap érkeztek meg Berkowba? — Igen, tegnap délben. Az uram nem a legjobban érzi ma­gát és mindenáron késő őszig Berkowban akar maradni, én pedig, mint engedelmes feleség, bele nyugszom, Nemde, Her­bert? Most már a férj is szóhoz jutott, de meglátszott rajta, hogy jobb szereti, ha békén hagyják. Tornau félrepillantott. Ámbár rég kiheverte szive sebét, most is szörnyűségnek érezte, hogy ezért az emberért itt félre kellett állnia, csak azért, mert a.­­mannak nagyobb a vagyona. Tornauné pedig meg nem áll­hatta, hogy meg ne jegyezze: — Ön igazán szenvedőnek látszik, kedves báró. Jobban kellene magát kímélnie. Berkow keserűen elnevette magát. — Bár megtehetném! De Melanie — ő élvezni akarja az életet — én pedig sohase voltam afféle zsarnok természet. - ( — Ugyan ne mondj ilyet — vágott szavába Melanie és Rolf hoz fordulva igy folytatta: — Az uramnak pihenésre len­ne szüksége üzleti téren túlsókat vett magára. Nem tudna.egy megbízható istállómestert számunkra, aki a ménest elvállal­ná? Az uram már rég óta hasztalan keres megfelelő embert. Rolf vállat vont. — Sajnos, senkit sem ajánlhatok. Nem könnyű dolog ilyén bizalmi állásra megfelelő embert találni. — De most már nem tartóztatjuk önöket tovább. — szólt a szép Melanie. — Majd Diesterkampékhoz hajtunk át, nemde Herbert? Isten önnel, nagyságos asszony, viszont­látásra holnap, maga bősz várur! Kecsesen búcsút intett kicsiny kezével és odaszól a ko­csisnak. Egy rövid köszöntés, aztán kétféle irányban indult el a két fogat. Aggódó szemmel kémlelte fia arcát-Tornauné. Rolf szoro­san egymásra szorította ajkait, mélyebbre vésődött homlokán a két ránc! — Ez a Berkow már nem viszi soká, ugye Rolf; nyomorú­ságos színben van. Amaz vállat vont. —- Úgy hát egy gyászoló özveggyel több lesz az ország­ban. Jól áll szőkének a fekete szin. — Ugyan, ne légy ilyen rosszlelkü. A fiú kacagott. — Néha kénytelenségből ilyen az ember. Úgy elfogott az utálat az előbb, amint ezt a házaspárt szemléltem. Beszéljünk másról, anyám. Az anya hozzájárult és mindenféle közönyös dologról be­­szélt neki. Ám az aggódó anyai szív meg ném nyugodott. Néhány perccel később a kis vasútállomásra értek, mely Tornau-hoz tartozott. Szolgálatkészért sietett oda az ügyeletes vasúti tiszt. -— Három perc múlva befut a vonat — jelentette Rolfnák.- ' — Helyes, Brinkmann. — Szivarral kínálta meg a vasú-* tast. ■ — Köszönöm szépen, Herr von Tornau, ezt a szivart majd estére tartogatom. Rögtön ezután a vonat beért és egy másodosztályú fűiké­­bői Renáta szállt ki. Kutatva nézett kőiül. Tornau feléje sie­tett, kalapot emelt és udvariasan kérdezte: \ Szakács József | ÓHAZAI PLUMBER ÉS SZERELŐ MESTER f 3097 Ashwood Rd. SK 1-1479 | A essiötsíil ésii séilsül viüssygéppeí ( ' a" • 2V > CTj munkát és javítást egyaránt elvállal. MEGJELENT KERECSENT JÁNOSNAK "A Világmegváltó Eszme" cimü 2 kötetes müve A világirodalomban még fel nem dolgozott, tárgy. Pál apostolnak az első keresztényeknek és a zsidó­ságnak lelki és polgári szabadságáért folytatott hősies harcát megrázó erővel tárja elénk A két kötet <5 00 ara együtt ^ Megrendelhető Clevelandban a magyar lapo­kat árusitó helyeken. Továbbá a Kossuth Könyves Boltban, 4123 Lo­rain Ave, — Ónody Zia üzletében, 8926 Buckeye, Kocsándy Károly borbélyüzletében, 3123 Lorain, Molnár Zoltánná ruhatisztító üzletében, 2088 Fulton Road, VAGY E CÍMEN: TURUL PUBLISHING CD 3711 CHATHAM AVENUE CLEVELAND 13, O. UJ TETŐ CSATORNA Mindén lefizetés nélkül 36 havi törlesztéssel MINDEN MUNKÁNKKAL JÓTÁLLÁS JÁR ART SEGEDY 3037 East 123rdSt. Tel. WY1-6406 Szlvev*-« «dunk DÍJMENTES árlejtést

Next

/
Thumbnails
Contents