Az Ujság, 1954 (34. évfolyam, 4-51. szám)

1954-03-04 / 9. szám

* OLüÁL Al ijjBáű March 4, iss4. 5 Az égő hál titka VAGÍ A KÉTARCÚ ASSZONY A herceg rámeredt a leányára, aztán nagy izgalomba jött és kiabálni keödetí:, hogy az a nő, aki előtte áll, nem a leá­nya, mert a ő lányának nem volt olyan hamis szeme, — Ezt mondta az öreg herceg? — Ezt mondtta. •— És mindnyájan hallották? — Az egész cselédség. — Megismételte a herceg ezt a kijelentést? — Nem ismételte meg, mert ezek voltak az utolsó sza­­vaj. Azután lefordult a székről és meghalta És néhány nap múlva eltemettük. Mindnyájan azt hittük hogyha imádott leánya meg fog érkezni, akkor meggyógyul a boldogságtól. De ennek éppen az elenkezöje történt. A herceg meglátta azt a nőt, aki mint az ő leánya került a szeme elé, nem él-i te túl ezt a jelenetet. Meghalt. Oh, én tudom biztosan, igen most már tudom, jogtanácsos ur, hogy az izgalom ölte meg. .. Nem tudta túlélni azt, hogy a leánya helyett egy más nő jelentkezett. — Rendkivi.il súlyos vádak ezek, Treumann, — mond­ta a jogtanácsos.— Miért nem állt elő ezekkel a vádakkal? — Nem mertem. — Mitől félt? Atttól, hogy esetleg tévedek és akkor el fogom veszí­teni a kenyeremet. Hová menjen akkor egy egy magam­fajta, szegény öreg ember? Mit kezdjek el. Hiszen ezek csak gyanuokok ... — Az a beszélgetés, amit hallottak, nemcsak gyanu­okok, hanem bizonyíték is. — Ezekért az adatokért vállalom a -(felelősséget Isten és ember előtt! — mondta az öreg Treumann. \ an ennek a dolognak még egy rémes oldala,—mond­ta az öreg ügyvéd. — Micsoda, ügyvéd ur? Párizsban a bíróság előtt védekezik egy többszörös gyilkossággal vádolt apacsnő, aki azt állítja, hogy nem a­­zonos azzal, aki a gyilkosságokat elkövette, az ő neve nem Juliette Bartponne, hanem Tárnok Róbertné, született Cla­­ringeni bercegkisasszony. {/ — Jóságos Isten! r— Az állítólagos hercegnő azért ment most Párizsba, hogy jelentkezzék — ő az igazi hercegnő és nem az a gyikossággal vádolt zülött apacsnő. — Rettenetes, ügyvéd url Hátha a valódi hercegnő áll a birák előtt ártatlanul)? — Éppen erre gondolok én is. — Mit csinálhatunk? — Egyelőre semmit. Meg kell várni, amig ez az á'Üitó­­lágos hercegnő hazaérkezik. Aztán majd munkához látunk. A végére fogunk járni ennek a dolognak. — Nem, nem igy kell elintéznünk, — mondta Treumann — Hát mit kell csinálnunk? — Mikor van a párizsi tárgyalás ? — Holnapután.... — Utazzunk oda együtt. Én majd fel fogom ott is­merni az igazi hereegkísasszonyt. Gyermeki arcvonásai még élénken él emlékezetemben. — És mi lesz akkor, hűséges, öreg Treumann, ha az a nő még sem a claringeni hercegkisaszony, hanem az a mi úrnőnk, aki itt tartózkodottt a kastélyban? — Akkor verjen meg engem az Isten, jogtanácsos Ur, — mondta az öreg Treumann és hangja remegett az iz­galomból. i ; ;*r, i ! | •1^4-1 — Különben itt van, — mondta Treumann, —az öreg vak Lőrinc, aki személyesen imserte a hercegkisasszonyt és aki utoljára látta őt közülünk. — Bocsássa be őt, — mondta. Erre belépett az öreg Lőrjnc. Csak tapogatózva tudott bejönni, mert vak volt szegény, valami baleset alkalmával veszetette el a szeme világát. — Üljön le, öreg Lőrinc, mondta a jogtanácsos a sze­rencsétlen öreg embernek. Emlékszik Mária hercegkisasz­­szonyra ? — Hogyne emlékeznék, — mondta Lőrinc apó megha­tottam — Hiszen itt nőtt fel! Hogyan szeretett engem! Hányszor mentül^ ki együtt az erdőbe fészket szedni.... Hogy az Isten áldja áldja meg minden lépését. — És most, hogy a hercegnő megérkezett, feievenitet­­ték emlékeiket ? — Nem, — mondta keményen Lőrinc apó. — Miért nem? — Miért nem voltak közös emlékeink. — De hiszen az imént azt mondta, hogy, térdén rin­gatta őt... —• A herczegkisasszonyt igen, de ezt a nőt nem.... — Hiszen maga nem ,is látja őt, Lőrinc apó. — Nem látom, de azért tudom biztosan. — Honnan tudja? — Hallom őt! — No és? — Ez a nő nem a hercegkisasszony, i — Hát kicsoda? i ’ • : ■ . '•••'. • ' " "■} i — Nem tudom. — Felelőssége tudatában állítja ezt? — Igen.... igém... esküszöm az élő Istenre, akj szép u­­nokákat adott nekem és nyugodt csáládi boldogságot, hogy ez a nő nem a claringeni hercegnő. — Van még egyéb támpontja is erre vonatkozólag? — Igen, van. — Tessék elgondolni, nem ismert meg engem. Amikor odamentem hozzá, hogy üdvözöljem, megkérdezte, hogy ki vagyok. Mire azt válaszoltam, hogy én vagyok az öreg Lőrinc. És ekkor nem volt egy szava sem hozzám_ Már pedig lehetetlenség, hogy engem Mária kisasszony elfelejt sen, hiszen a tenyereremen hordoztam, minden kivánságát: teljesítettem és úgy szerettem őt, mint a saját gyermeke­met....Nem, ügyvéd ur, ez a nő nem a hercegkisasszony, ez ért a kijelentésemért, akár a fejemmel is felelek. A jogtanácsos gondokba merülve sétált fel és alá a szobában. Már régebben sejtett valamit ő is, de a két szol­ga előadása csak megerősítették gyanúját. Felugrott és ki­jelentette: — Elutazunk..,. '] — Párizsba? — Igen. És magunkkal visszük az öreg Lőríncet is, Treumann. — Megkeressük az igazságot, — mondta a vak, öreg szolga a könnyei között, .. SZÁZNÉGYVENNEGYEDIK FEJEZET Széjjelfoszlott reménységek. j. Automatic Washer Bármilyen ruhát moshat— «•* ; Soha semmi dolga sincs vele! Még olajoznia sem kell! Szívesen bemutatjuk a működését Louis Furniture Go Két üzlet Union Áve-n az E. 130-nál WY 1-5070 10508 Union Áve Dl 1-6160 —.Tárnok Róbert izgatottan nézett az ajtó felé, amelyen elveszett boldogságánál;. kellett., volna visszaérkezni... A homlokán kidagadtak az esek, kétségbeesetten tördelte a kezeit és azt hitte, hogy bele őrül az izgalomba. A tárgya lóterem hallgatóságára is ráragadt ez az izgalom, minden szem Tárnok Róbertét nézte, vájjon mit fog szóólni az euró paihirü nagyiparos abban a pillanatban, amikor Juliette Barponnet meglátja. Olyan visszafojtott csend volt a teremben, hogy a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Senki sem mert megmoccanni. N A bírákat is izgalom fogta el, ők is kiváncsiak voltak az elkövetkezendő jelenetre, amelyhez hasonló még nem fordult elő a törvényszék régi esküdtszéki termében. Ekkor megszólalt az elnök. — Vezessék elő a vádlottat! Az izgalom most a tetőpontra hágott. És aztán két börtönőr jelent meg nz ajtóban. A vádlott nem volt velük. Az egyik börtönőr az elnöki emelvény elé lépett, katoná­san összecsapta a bokáját^és jelentette: — Elnök urnák alássan jelenteim, hogy a cella üres! — Mit mond? — kérdezte az elülök, aki izgatottan felpat­tant a helyéről. — A cella üres, elnök ur. A vasrácsot átreszelték-.- Az ab­lak nyitva áll— — És a vádlott? — Eltűnt. — Keressék meg! — Átkutattuk az egész épületek, blinden kápu be volt zárva előírásosan. És mégis eltűnt. Az elszörnyedés moraja zúgott keresztül a termen. A tárgyalóterem hallgatósága nagy szenzációkra volt el­készülve és most az emberek csalódottan vették tudomásul, hogy nem lesz szerencséjük ezekh<;z a szenzációkhoz, mert a vádlott megszökött— i Izgatott kiáltások hallatszottak: — Megszökött! — Szép kis felügyelet van ittí — Elmarad a tárgyalás! És egy zokogó hang vegyült a hang tumultusba: — Drága Máriám.-, szerelmem— megint nem találtalak meg. Az elnök izgatottan nyut a csengőhöz és dühösen megrázta: — Csend legyen! Ha nem lesz azonnal csend, akkor kénytelen vagyok kiürittetni a termet. Most Róbert ac elnöki emelvényhez ugrott és egész testében remegve megkérdezte: —- Hol van a vádlott? Hová tették? Beszéljenek, hol van a vádlott? Az elnök idegesen szólt rá: — Kérem, ne zavarjon bennünket kérdéseivel. Ezzel intett egy rendőrnek, aki visszavezette Tárnok Róbertét a hallgatóság pacijai közé. Róbert úgy hanyatlott végig a pádon, mintha elvesz­tette volna az eszér. És amikor feltekintett, megpillantotta a claringeni hercegnőt. — Vájjon hol láttam már ezt az arcot? — gondolta. És amint egyre figyelmesebben merült az arc vizsgálatába, megállapította, hogy az állítólagos claringeni hercegnő gúnyosan mosolyog. Róbert lassan végigsimitotta homlokát a kezével. Találkozott már valamikor ezzel a nőyel? Hol? Mikor? / Nem tudott feleletet kapni ezekre a kérdésekre. Hiába erőltette meg az agyát, nem tudott magának vá­laszt adni, halatt biztos volt benne, hogy már látta valahol ezt a gúnyos arcot..... A bírói emelvény eseményei kötötték most le a figyel­mét Az elnök izgatottan kérdezte: — A vádlott nincsen a cellájában? — Nincsen, elnök ur. — Hogyan lehetséges, hogy eltűnhetett? A fegyőr vállat vont és igy felelt: — Ez előttem is a legnagyobb rejtély, nagyságos elnök ur. Az elnök ingerülten kopogott a ceruzájával.-— Hol van az az őr, aki a vádlott cellájának őrizeté­vel volt megbízva? Egy creg fogházőr állt az elnöki emelvény elé és az izgatottságtól remegő hangon mondta : — Itt vagyok, elnök ur. — Maga őrizte a kiürült cellát? — Igen, én. — Hát akkor mért nem vigyázott jobban? — kérdezte dühösen az elnök. A fogházőr meghatóan mondta: _Elnök ur, nem érdemiem meg ezt a szemrehányást. Becsületes, tisztességes szolgálatban őszültem meg. — Most ne érzékenykedjen, hanem feleljen a kérdé­seimre. Most azt akarom megállapítani, hogyan szökhe­tett meg a vádlott. — Tessék kérdezni. — Hogyan képzeli el a szökést? A FŐÚRI HÁZASSÁG REJTÉJE. — REGÉNY — FOLYTATÁS. — '<56^ 'Öfe. ^ i, s A legszebb temetésnek sem kell költségesnek lennie A család csak $38Ö.Ö0-Í fizet fényezett erős lém koporsóért, kézzel varrott bel­sővel, cement box-val, a balzsamozással, a szolgá­latunkkal, a halottas kocsival .egy limousine-vai, gyászjelentéssel, szemfödővei es mas 25 ked­vezménnyel, amelyet • nehéz órákban nyújtunk. ai Átalakított raktárunk egy emeletén 25 különböző koporsóból lehet választani. _ Fém koporsóink árai $420.00, $450.00, $480.00, $510.00 és $540.00 — ezekhez az árakhoz mi nem csapunk., hozzá különlegességekért EZEK AZ árak véglegesek és fedezik a te­metés teljes költségét. A JOHN J. HRICZÓ CO. személyzete 40 év alatt a temetések szolgálatában annyi mindenre kiter­jedő tapasztalatra tett szert, hogy minden család problémáit megérti és azokban segítségül lehet. 9412 Buckeye Rd. GA 1-3833 j 17504 Harvard Ave WY 1-0929 — Bizonyosan eszményi, tökéletes lényt keresett, o­­lyant, amilyen különösen mai papság, alig akad az asszo­nyok között. — Elalálta. Futó kalandok sohasem »légitettek ki, még pillanatokra sem. Egyszer anyámmal beszeltem ezek­ről a dolgokról s ő idézte Claudius Mátyás mondását: ”Ne felejtsd (!, hogy egyker anyád is leány volt!” Ez olyap mely ben'.omást tilt rám hogy s Jisem tudtam elfelejteni. — És soha nem fűzték tartós ki. .eiékek asszonyokhoz? — Igenis, nemis. Melyik férfinak ne lettek volna ’sze­relmei”. Ezek ázonban sohasem elégítettek ki. Úgy talál­tam, hogy a .nők üresek, felületesek, érdekhaljhászók. Már pedig szerintem amit pénzért meg lehet kapni, an­nak nincs értéke,... Miksa még szeretett volna beszélgetni erről a tárgy­ról, de attól félt, hogy tolakodó színében tűnhet fel. Ez­ért elhallgatott, s várta, hogy Udalrique folytassa a tárj­­salgást. A hercegnek azonban nem volt kedve a beszélge­téshez. Néhány pillanatra csend állott be. Miksa felemel­kedett ültéből. — Kegyed tehát egyhamar nem szándékozik hazájá­ba visszatérni? — kérdezni kezet szorítva a herczeggel. — Miért érdekli ez? — Mert meglehet, hogy talán együtt mentünk volna. — Hogyan nem értem, ön elutaznék? A-/ ifjabb Szaniszloy lesütötte szemét a herceg tekin­tete előtt, mely kutatva siklott végig arcán. — Tudok nyelveket — mondotta — frnaciqul és spa­nyolul meglehetősen beszélek, de hazámban ennek nem i­­gen veehtem hasznát. Arre gondoltam, hogy ezeket az is­mereteimet majd külföldön érvényesítem. Például- az ön szülővárosában, Barcelonában, vagy Madridban. Az a ter­vem, hogy valamely nagyobb céghez, vállalathoz szegődöm el levelezőnek. Akadozva mondta ezeket a szavakat s mélyen elpirult szégyqnletében. Egész életében nem hallott mást, mint hogy dolgozni: csak alacsony rendű és születésű ember­nek való. És ettől a balvéleménytől még nem tudott egé­szen megszabadulni, bár már megérlelődött benne a szán­dék, hogy dolgozni fog. A herceg, nehogy még jobban zavarba hozza a grófot, elrejtette meglepetését. — Ha nem utazom is hamarjában, — mondotta nyá­jasan. — azért összeköttetéseimnél fogva segítségére lehe­tek önnek úgy Parisban mint hazám-minden városában. Ha elszánta magát arra, hogy'állást vállal: tudassa velem s én a legnagyobb örömmel járok kezére. — Köszönöm, — felelte titkolhatatlan meghatottság­gal Miksa. Búcsút vett s elhagyta a palotát. TIZENEGYEDIK FEJEZET Néhány nappal ez után a látogatás után, Miksa meny asszonyától levelet kapott, a levél Budapesten kelt. Reszkető kézzel bontotta föl a borítékot. Ma reggel megérkeztünk, várjuk, jöjjön mielőbb. Nelli. Ez állt a levélben, amelyre Miksa csak egy szóval válaszolt: — Röpülök. Átadta levelét az inasnak s néhány perc múlva útban volt Romána lakása felé. Dobogó szivvel haladt végig az Andrássy-uton és sietett föl a lépcsőkön. Maga sem tudta, mit fog mondani s mit hal,l majd a nőktől. A dragbnyos fő hadnagy nem ment ki a fejéből. Elhatározta, hogy ha Nell! szabadulni akar tőle, ő egy szóval sem fog^’a őt ígéretére emlékeztetni. A szegény fízaniszlóy gróf nem akart a dús­gazdag Hartenegg főhadnaggyal vetélkedni. » HA GYÁSZ ÉRI A CSALÁDOT I uagy szükség vau a JO BARÁTRA .aki a legap róbb részletekig kidolgozza a VÉGTISzTEBiÉG- • ADÁS minden tervéi — a család jóváhagyásáváL Minden intézkedés agy történik, hogy a gyászo­ló család zavartalanul adhassa ál magát az utóivá búcsú nagyon nehéz perceinek. Gyász esetén szolgálatára készen áll. Bodnár A. Lajos Magyar Temetés Rendező 3929 Lg ja in Ave ME 1-3075 s s S UJ TEMETKEZÉSI INTÉZETEM í í Gyönyörű kápolnájában [ \ TELJESEN DÍJMENTESEN HELYEZZÜK S ravatalra a család DRAGA HA- | LOTTJÁT és nekünk csakis a ki- 4 választott koporsóért, a kellékekért j és szolgálatainkért fizet olyan | MÉRSÉKELT árat a gyászoló csa- " Iád, hogy feltétlen megelégedésével í találkozik. , Tágas parkoló hely Hartman Funeral HOME 11410 Buckeye Road SW 1-8200 BETEGSZÁLLÍTÁS ÉJJEL-NAPPA'L beteg­szállító KOCSIVAL és SZAKSZERŰ, FELELŐSSÉGTELJES KEZELÉSSEL 24 órai megszakítatlan szolgálat. HARTMAN J. KÁROLY •OKLEVELES MAGYAR TEMETÉSRENDEZÖ és Államilag vizsgázott balzsamozó I !

Next

/
Thumbnails
Contents