Az Ujság, 1953 (33. évfolyam, 3-42. szám)
1953-02-12 / 6. szám
FEBRUÁR 12, 1953. AZ ÚJSÁG 3 OLDAL Körösi Csorna Sándor IRTA: Dr. ALEXANDER STARR Az álarcos bál után A ROMANTIKA sohasémi Egy alkalommal gróf Gij fog kihalni a nép leikéből. A j round, egy francia származá-II. RÉSZ. £ Az alapítvány kezelői 1815 j ben két ösztöndíjat tűztek 1 ki magyar diákok számára, t Csorna az egyik ösztön- ] dijat megpályázta és meg 1 is kapta. Az ösztöndíj bir- j tokában még abban az év- a ben, 18Í5-ben Németország- \ ba utazott és ez ösztöndíjból £ és a hannoveri kormány ál- 1 tál adományozott segélyösz- H szegből három és félévig £ tanult a göttingeni egyete- i men. Itt tökéletesen megtanult angolul és mivel egyik tanára Eichorn professzor, többször említette, hogy a 1 középkori arab irók félj egy- * zéseiben a magyarok ázsiai jT történetéről és vándorlásai- ^ rol sok adat van, neki feküdt az arab nyelvnek és í csakhamar megtanulta. i Amikor 1819-ben hazatért * Magyarországba, már jóne- * vii tudós volt. Itthon nagy 1 tisztelet fogadta és több i- J rányból igyekeztek sorsát 1 biztosítani. Egy előkelő er- 1 délyi mágnás család neve- ( lői, egy gymnázium tanári 1 állást kínált neki. A nagy- * enyedi kollégium ugyancsak tanári állást ajánlott fel. ' De ez ajánlatokat Csorna a 1 legnagyobb köszönettel, ta- J pintatosan elhárította. Ő 1 nem akart Nagyenyedi nyárspolgár maradni. Magasztosabb céljai vol- * tak. Ifjú korában ugyanis két diáktársával együtt elhatározták, hogy ha tanulmányaikat befejezik, a magyarok őshazáját és az ősi magyarok leszármozóit fogják kutatni. De mig a másik két diák éretkorban megfeledkezett ifjúkori fogadkozásáról, Csorna a terv megvalósítását élete főcéljává tette. Ekkor már harmincötéves volt. Eddig' életét a nagy feladatra való készülődéssel töltötte és a sors által neki engedélyezett további életét a nagy cél elérésére kívánta áldozni. Pedig tudta, mily szörnyű nehézségekkel fog kelleni megküzdenie. Csorna első terve szerint a magyarok útját visszafelé akarta követni egész az őshazáig. Ez ut Oroszországon vezetett keresztül és ezért először Horvátországba akart utazni, hogy ott a hor-1 vát nyelvet megtanulja, mert úgy vélte, hogy egy délszláv nyelv birtokában Oroszország területén könynyebben fog boldogulni. Első pártfogója Kenderesy kormanyszéki tanácsos volt, aki mint jó magyar, maga is lelkesedett Csorna hatalmas tervéért. (Száz forintot adott neki az útra és ugyanannyit Ígért minden évre, amig Csornának arra szüksége lesz. De a nemes érzésű pártfogó csakhamar meghalt. Csorna barátai és tisztelői is felajánlották anyagi támogatásukat, de Csorna nem fogadta el. Utolsó eme i napját kedves tanárjával, Hegedűssel töltötte. Az ut sikerére toka>i borral áldomást ittak és másnap, az 1819-iki év egy hideg barátságtalan, havas februári reg- ] gélén Csorna könnyű öltözet- ] ben mintha csak egy kis sé- 1 tára indult volna, útra kelt.!: Hátán egy kis csomag, kézé- ji ben nagy furkos bot volt. He- ; gedüs tanár párszáz méter tá-j< volságig elkisérte, majd egy 1 utolsó baráti kézfogás után állva maradt és meghatottan, könnyes szemekkel nézett távozó ifjú barátja után, akinek alakja csakhamar eltűnt előle — örökre.... Csorna tiz hónapot töltött Horváthországban és ez idő alatt csodálatod nyelvérzékkel megtanult horvátul és a nyelvet folyékonyan beszélte. A magyar tudományos élet eme csodásán kiváló bajnokának nemcsak iskolai képzettsége volt meg a félelmetesen nagy feladat megoldásához, hanem egyéb jó tulajdonságai is előnyére szolgáltak. A jó arcú, kellemes megjelenésű tudós csodálatosan türelmes természetű volt, ami mindenki ben szeretetet ébresztett fel .ránta. így tudta magát ke sőbb megszerettetni a tibeti és indiai tanítóival és az angol tudományos élet ázsiai tagjaival. Mint fiatal diák sosem panaszkodott diáktársaira és egy diáknak sem adott okott arra, hogy ellene panaszkodjék. A szellemi meg erőltetést és testi fáradtsá got nyugodtan tűrte. Gyermekkorától kezdve kitartó gyalogló és valóságos atléta volt. Izmos teste éveken át knnyen bírta a szörnyű fáradalmakat, a nagy hideget, a rossz kosztot és az aprócseprő betegségeket. Maga volt a megtestesült energia. Ha valamit kitervezett, azt meg is valósította. Ha valahova, pár száz mérföld távolságra elakart menni, el is ment majdnem mindig gyalog. A hatalmas hegyek, a széles folyók, a beláthatatlan sivatagok, az óriási mezőségek nem voltak akadályok előtte. Sem a forróság, sem a fagyasztó hideg idő nem zavarta. Vil■ lámlás és menydörgés, zápor és jegeső, havazás és hó vihar, a fagyasztó szél nem bántotta. | De legnagyszerűbb tulajdonsága volt, hogy a pénzzel sosem törődött. Mindig tudta, hogyan lehet boldogulni pénz nélkül, mint diák, maga kereste megél| hetését és senkitől sem kért támtgatást. Külföldi tanulása idején egy évre tizenöt | font ösztöndíjat kapott és ■ {ez összegből valamit még j meg is tudott takarítani. j És amikor öt évig tartó utiiját Ázsián keresztül meg- 31 kezdte, összvagyona huss ■ | fontot tett ki. Ennek felél jmaga takarította meg, felét i jpedig Kenderessy tanácsos- ( adta. Magánosoktól későbfc í csak a legnagyobb szükség i j esetén fogadott el kisebl , I összegeket. ; j Csorna 1819 november ha- vában hagyta el Magyarorsjszág területét, hogy az 0- ' roszországban és Ázsiában maradt ősmagyarok nyomait és mostani utódait kikutassa. De e célját sohasem érte el. Az ősmagyarok utódait nem találta meg, de a nagyon szeretett Magyarországba Sem térhetett többé vissza. Először az volt a szándéka, hogy Konstantinápolyon keresztül a Fekete Tenger valamelyik keleti kikötőjén át hatol be Oroszországba. Elgyalogol, vagy a Volgán felhajózik a Volga és Kama folyók összefolyásának színhelyére, ahol Julian szerzetes szerint az ősmagyarok visszamaradtak. Innen Mongóliába akart menni, hogy az ott lakó Hungarok, Yugarok, vagy Yugárok törzsét alaposan megvizsgálja, mert lehetségesnek vélte, hogy e magyarosan hangzó nevű törzs esetleg az ősmagyarok utóda. És innen végül a Himalaya hegység északi falain át Tibetbe akart eljutni, mert nehány magyarosan hangzó tibeti szó vonta őt oda. De a sors különös rendelése szerint ez időben Kons tantinápolyban valami halálos járvány dühöngött, ami Csornát útiránya megváltoztatására bírta. És ez a világ, Anglia, Magyarország s a tudomány nagy szerencséje. Mert ha Csorna először O- roszországba, a Volga és Kama összefolyásához ment volna, azt kellett volna tapasztalnia, hogy ott az ősmagyaroknak nincs semmi nyoma A vidék annyira orosz, hogj nemcsak az emberek beszél nek oroszul, de még talán a; erdő vadjai, a levegő madara és a folyók halai is csak oro szül értenek. Ha innen csalódottan Mon t góliába ment volna, ott arró kellett volna meggyőződnie hogy a Hungar-Yugar-Yugá törzs és az ős magyar nép kö zött, a törzs nyelve és a ma gyár nyelv között semmi ha sonlóság nincs. Tovább halad volna Tibetbe, ahol ugyar csak azt állapíthatta voln meg, hogy néhány véletlene . magyarosan hangzó szó de cára a tibeti nép és nyelv é magyar nép és nyelv közöl semmiféle rokonság nincs. Ezután esetleg hazajött vo' na jelenteni, hogy a magya nemzet őseinek leszármazó: sem Oroszországban, ser Mongóliában, sem Tibetbe megtalálni nem lehet. És h vissza maradtak is valaha ke létén magyarok, ezek utóda nak nincs nyoma. Talán a t; . tár, talán más ellenség pus: , titotta el őket az utolsó en , bérig, talán észrevetlenül bi olvadtak valami más nemze be és nyomtalanul eltűntei Ez esetben Csorna egy nag 7 eredményt el nem ért ázsi. j.! utazó maradt volna. (. De a tudomány szerencsi ä jére az történt, hogy a tőre 31 fővárosban dühöngő járván r j miatt más utat választott. Ti 3 1 rökországban valahol hajói szállt s Rhodos szigetét érin ve elhajózott Egyiptomba. Ii nen akart aztán eljutni Oro: országba s Ázsiába. Alexán« j riában partra szállott és i egy ideig megállapodott, hog • az arab nyelvben gyakorol. 11 magát. Az arab nyelvnek sol ( sem láthatta hasznát, me: - minden kutatása dacára I képtelen volt oly arab köm | vet találni, amely az ősm; Igyarokkal foglalkozott voln j A középkori arab könyve jla tatárok és Temudzin Dzsii ( gisz Khán rémtetteivel főj lalkoztak csak. ( Amikor a járvány Alexanc I riában is felütötte a fejé Csorna a sziriai Aleppó váró: ! ba ment. Úgy néz ki, min 1 ha innen akart volna els , terve szerint Oroszországfc beutazni. De hogy hogy nen 1 innen úgy öltözve, mint eg falu mindig megszüli a maga Hári Jánosát, kinek fantáziája valóságos hős költeményeket teremt és mindig lesznek regélő öreg nénikék, akik szájról-szájra adják a rejtelmes históriákat és a nép lelke híven megőrzi a legendákat. A Bakonyerdő különösen gazdag ilyen romantikus történetekben, hiszen vadonsürüsége hosszú esztendőkig volt titokzatos tanyája a leghíresebb magyar betyároknak Rózsa Sándor, Savanyu Jóska, Fátyol Bandi és sok más kevésbbé közismert betyár ott élte le hírhedt életét, ott talált menedéket a pandúrok puskája elől és tetteik emléke ma is elevenen él a Bakony környékén a szép s vadregényes kicsiny falvakban. A bakonyi betyárromantika legtitokzatosabb alakja azonban Forintos Lajcsi volt, a magas, karcsutermetü, rejtelmes betyár, aki hirtelen tűnt fel a Bakony környékén és senki nem tudta, honnan jött és mi az igazi neve. Ez a titokzatos férfi már abban is különbözött a többi betyártól, hogy nem hordott parasztruhát, lobogó inget és pörge árvalányhajas kalpagot, de szorosan lábszárához timuló huszáros szabású, zsinoros fekete nadrágot viselt ragyogó lakkcsizmát és fekete atilla simult karcsú, pompás termetéhez. Nevezetes volt még a lováról is. Sohasem látták Forintos Lajcsit máson lovagolni mint egy gyönyörű fekete szőrű karcsú paripán, amelj szebb és'kényesebb léptű vol mint az hraság legszebb arai csikója és úgy tudott repülni I mint egy táltos.* Ha néha esténként felbuk kánt e? a titokzatos lovas a erdő sűrűjéből, i kis fekete ál arccal a szem^ fölött, minden ki valami különös tiszteletté nézett utána ;--s valami meg magyarázhatatlan érzés ét redt az emberek lelkéber hogy ez a fekete betyár ner származhat alacsonysors szülőktől. Senki sem tudta igazi névé nem tudták honnan jött, hor nan származott és a forinté Lajcsi nevet is a nép adom! nyozta neki egy különös ti lajdonsága miatt. Ugyanis, mikor lován elvá tatott a szegény bandukol parasztok mellett, minden a halommal egy szép ezüstforii tost dobott elébük és a szí gény embernek még ideje sei I maradt arra, hogy azt mom ja: — Isten fizesse meg — • fekete lovas már eltűnt a szí meik elől, csak az országi pora mutatta, hogy mer: ment. , Gyerek, leány, asszony, 1 gény, fiatal, öreg megkapta maga szép, fényes ezüstforin I ját, ha jószerencséje a feke f lovas útjába vezette. És a ne - száján megindult a legenda, ■ mese a különös emberről. M ■ vei nevét nem tudták, igy 1 nép elnevezte őt Forint« Lajcsinak. Forintosnak az i züst forintosai miatt, Lajcs nak pedig azért, mert ez a b céző férfinév, akkortájt n; gyón kedvelt volt a Bakon « környékén. így lett a fekete lovasbi Forintos Lajcsi és a nép fai táziája elkezdte alakja kői szövögetni a legendát, mel annál gazdagabb és színeset lett, minél inkább nőtt Forii , tos Lajcsi népszerűsége. Azt mindenki tudta ról * hogy szegény utasembert sí hasem bántott, ellenkezőle ha útjába került, odaveteti neki a maga forintját, de környék gazdag, kastélyos i rai rettegtek tőle és csak ere • kísérettel merészkedtek utr mert egypáran már megjá: Iák Forintos Lajcsival. Drink PEPSI-COLA su öreg mágnás, kinek a Bakony környékén nagy birtokai voltak, utrakelt gyönyörű aranyozott batárján, hogy Franciaországba utazzék rokonai látogatására. A kocsija előtt két délceg hajdú lovagolt, egy a kocsis mellett ült és kettő pedig kisérte az utasokat. \ Az öreg gróf roppant félénk természetű volt, de különösképpen elővigyázatos volt azért is, mert a kocsiban mel- j lette ült unokája, a szépséges: szőke Izabella grófkisasszony, j Egyszerre csak mintha a* föld alól termettek volna elő, j toporzékoló fekte lovak állták keresztbe útjukat, a lovak hátán feketeruhás, álarcos férfiak ültek, lövésre emelt pisztolyokkal. Mire az előőrshaj duk fegyvereikhez kaphattak volna, a legények már elkpták lovuk zablyáját és a pisztolyok villogó csöve félelmetesen meredt a szemükbe. A legdélcegebb lovas a gróf hintájához lépett, kinyitotta a batár ajtaját és a reszkető utasokat hibátlan franciasággal köszöntötte: — Pardon Monsieur —mondotta a gróf felé és már éppen fel akarta szólítani, hogy adja át ékszereit és pénzét, amikor pillantása a gyönyörű remegő leányra vetődött. Egy pillanatig meghökkenve állt az állarcos lovag, kezében megremegett a töltött pisztoly és lassan leeresztette j a kezét. A gróf meglepetve nézte ezt a különös jelenetet, de szót sem mert szólni dermedt rémületében és ekkor a lovag franciául ezt mondta neki: —Nem kell megijedni, gróf j ur, nem lesz semmi bántódáisuk. Csupán egy kis emléket :• kérek öntől. ■j A lovas a gróf óraláncán ■ csüngő miniatűr medaillonra, -1 mutatott, amely egy mosoly■jgó leányfejet ábrázolt: a gróf • kisasszony arcképét. , | A gróf remegő kezekkel i kapcsolta le a medaillont és t j átnyújtotta a különös emberinek, aki a grófkisasszony felé , j meghajolva ennyit mondon:- j — Pardon, mademoiselle. 3 j Mélyen szemébe nézett ó -1 piruló leánykának, azután be- csukta a hintó ajtaját és ahogy jöttek, olyan hirteler l gyorsasággal eltűntek a szelj meik előtt.-1 Nem tudni hogyan, de en- * nek a esetnek hire futótűz -■ként terjedt el a környéken í ijmég titokzatosabbá tete Fo- rintos Lajcsi alakját. Mos' a már azt beszélték, hogy Fo- rinos Lajcsi nem más, min t egy nevezetes magyar gróf e család fia. kit az osztrák kan cellár életre-halálra keres- mert nem akar a császá: a zsoldjába állni. :- Abban az időben nem vol e ritka dolog az ilyesmi. Sokai p bujdostak szerte az ország a j ban előkelő magnáscsaládol- j ifju sarjai, kiket magyar ér a zésük miatt üldöztek az oszt s rákok s a nép most már nen- csupán csodálattal, de bálvá .- nyozó szeretettel vette körű- az ő Forintos Lajcsijét. H;- pandúrok jártak a nyomábar y|és fürkészve kérdezősködtél utána, mintha csak összebe 1 széliek volna, minden embei- hamis nyomot mondott be ne é kik. Az emberek tiizbe men y tek volna érte inkább, sem b hogy elárulják őt. Mikor Giround gróf vissza érkezett Franciaországból, égj i, nagy estélyt adott Szerencsé:- visszaérkezésének örömére é: ;, I ezen az estélyen nemcsak i ej környék urai vettek részt, d< a ] messzeföldről is jöttek ven -: dégek, a legelőkelőbb arisz s j tokrata családok. l, ! A francia stilusu gyönyört- j kastélyban összesereglett a: '.ország szine-java. Ha szomjas, jobbat nem ihat, mint PEPSI-COLA jazsiai naravan tagja, iviesopo-j Jtámiába gyalogolt, majd a| Tigris folyón Bagdad városá- j 1 ba jutott el egy tutajon. Itt1 egy angol család figyelme te- . relődött az angolul tökélete- ^ 'sen beszélő magyar tudósra j J és egy összeget erőszakoltak . 1 rá. Anyagilag igy kedvezőbb J helyzetbe jutva, egy Perzsiá-1 ba induló kereskedő karaván-1 l g hoz csatlakozott, ezzel együtt j jutott el Perzsiába és 1820 i ^ őszén Perzsia fővárosába ér- , kezett. Már egy éve volt távol Ma, é gyarorszagtol, de kitűzött cél- ' jját még meg sem közelítette. j Pénze elfogyott. Európaiak * j ez időtájt nem tartózkodtak ^ Teheránban és nem volt, aki- ^ tői egy kis segítséget kapha- j tott volna. De az angol követ-1, seg egy perzsa szolgája a leg- i ^ nagyobb szeretettel fogadta ! ^ az idegen tudóst és amikor! r ennek helyzetét felismerte, a J * közelben állomásozó és általa i jól ismert két angol őrnagy- j tói levélben kért segítséget |1 ; részére. Az angol őrnagyok, j a Willock testvérek, a levél j 1 vétele után nyomban Tehe-' l ránba siettek és az érdekes i tudóst pártfogásukba vették, i Ruhákat, könyveket és pénzt 1 adtak neki. Csorna 4 hónapig £ élvezte a két őrnagy jólelkü < pártfogását és ez időt arra .1 használta, hogy még egy ki- ; jcsit javított angol nyelvtudá- ] sán és ráadásul tökéletesen i megtanulta a perzsa nyelvet, j I Négy hó múlva, 1821 már- : _! ciusban felvette a Skandar Bég nevet és útnak indult nagy célja felé. Útiránya teljesen megváltozott. Most már először Indiába, innen Tibetbe, majd Mongóliába és végül ^ Oroszországba akart jutni. Átgyalogolván a pusztasáz gokon, hegyeken, mezősége• ken Khoraszanba, majd Bokharába jutott el. Itt egy karavánhoz csatlakozptt, amelynek társaságában 18.22 ianuár^ jában Afghanistan íővárosá, ba, Kabulba érkezett.fnnpn ^ északi Indiába, Punjab-ba séj tált, maid a Sikh királyság fő városába, Lahorebart találtai i, ’ ^ magat.... messze, messze Tibeitől és a Mongol tartományoktól, Oroszországtól, amea lyektől most az áthatolhatat^ lan, borzalmas Himalaya i hegység választotta el. Innen ■is még ez év junius havában Ladakh fővárosba gyalogolt azzal a szándékkal, hogy innen kelet felé utazva ér el Tibet- 1_ be. ir De mikor felvilágosították, lt hogy ez a terve teljesen meg^ valósithatatlan, mert Ladakh■ n r bol kelet felé utazva nem' le-13. hét átkelni a Himalaya he. gyen, visszasétált Punjabba, hogy innen kiindulva más irányból keressen átjárót a Hi- Z' malaya hegységen keresztül n” Közép Ázsiába. El indult és p_ r r r elsétált a legészakibb indiai ‘t” , ' tartomány, Kashmir egy határállomására, egy katonai őr’y séghez. a* (Folytatjuk. köszönte a táncot s siető lép tekkel, ahogy jött, elhagyta a termet. Isabella sóhajtozva nézet', utána és a köréjesereglett kiváncsiaknak kitérő feleleteket adott. —Régi ismerősöm, egy francia barátomnak a fia volt — felelte a vendégeknek a gróf — csak rövid időre jöhetett, mert tovább kell neki utaznia Természetesen ez az eset sent maradhatott titokban, a grófi cselédek tovább adták egymásnak a különös látogatás hírét és az eset óriásivá megnőve jutott el a falusi nép fülébe. — Forintos Lajcsi el fogja venni a grófkisasszonyt—suttogták egymásnak az emberek és akkor sem csodálkoztak volna, ha maga a királykisasszony szeretett volna bele az ő legendás hősükbe. Forintos Lajcsi egyszerre csak eltűnt. Úgy, ahogy jött, elmerült az ismeretlenség homályában és a nép hiába várta ezután, hogy megjelenjék a fekete lovas, aki forintokat vetett oda''nekik- az‘errszágtit porába és aki annyiszor jött segítségükre, mikor bajban voltak. Izabella grófkisa'sszony pedig férjhez ment Egy délceg magastermetü, feketeszemü erdélyi mágnás vette őt feleségül, kinek az alakja nagyon hasonlított Forintos Lajcsihoz. Forintos Lajcsi arcát senki sem ismerte, hiszen mindig álarcban járt, de a nép esküdni mert' volna rá, hogy a gróf kisasszony férje nem más, mint maga Forintos Lajcsi. Forintos Lajcsi emlékezete még ma is élőn él a Bakonyerdő környékén, ő a legro. mantikusabb bakonyi betyár, annál inkább, mert sohasem . került pandurkézre és úgy eltűnt a nép szemei elől, mint , egy táltosvitéz s igy'szabadon . szárnyalhat körülötte a nép . kifogyhatatlan képzelete. Dongó Naptárából HA ÉPÍTENI KIVAN városban vagy farmon forduljon hozzám, mert a magyar negyed több épületén ’ mutathatjuk be munkánkat Kovács Miklós ÉPÍTÉSZ ÉS VÁLLALKOZÓ 2837 East 117th Street Tol WA 1-292/ i ' ’ UJ TETŐ es CSATORNA 1 Minden lefizetés nélkül 3B havi törlesztéssel ^ MINDEN MUNKÁNKKAL JÓTÁLLÁS JÁR ART SEGEDY 3037 East 123rd St. Tel. WY 1 -6406 Szívesen adunk DÍJMENTES árlejtést ) Ha nincs, aki főzzön és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kivan élvezetei és egészséggel elfogyasztani, amilyent otthon főznek akkor keresse fel a RICE RESTAURANT jórii.'ü magyar vendéglőt 12528 fíuckeyc Road KISII ERZSÉBET, tulaj. PÉNZKÜLDÉS TELJES GARANCIÁVAL, a világ minden részébe. — MAGYARORSZÁGBA IS elfogadunk pénzküldésf teljes garanciával,. A mi garanciánk azt jelenti vagy megkapják a pénzt vagy hiány nélkül visszaadjuk a feladónak-Szilvásv Silvester 8927 BUCKEYE ROAD CE 1-3661 Pénzküldési, hajójegy, biztosítási, ingatlan forgalmi és Közjegyzői iroda A fényes bálterem száz és j ] záz gyertya tündéri világos- 1 ágában úszott, a hölgyek 1 neztelen válla tündökölt és ■uháiknak gazdag fodrozott i lelyme söpörte a tükörfényes - larkettet. A finom gavallé- ! •ok hölgyeikkel karjukon silamlottak a valcer andalgó i itemére, kigyultak az arcok : is önfeledt boldogsággal feedkezett mindenki a mulat- : ;ág örömébe. Izabella grófkisasszony nai/ány rózsaszín tüllangléruhájában olyan volt, mint egy negelevenedett mesekép. Selymes szőke haja hosszú .oknikban omlott vállaira, ris rózsaszín vadrózsakoszo- | :u mosolygott a fürtjei kö- ! zött és finom brüsszeli csipkelegyezőjével legyezte magát. Éjfélkor csárdásra zendi- ! tett a cigány. Az előkelő urak i és hölgyek finom mértékkel I járták ezt a táncot,.- amit az urak akkortájt vettek át a néptől és mindenki átengedte magát a tánc ringató ritmusának. Ekkor nem tudni hogyan, miképpen, egy délceg fiatal férfi tűnt fel a táncolok sokaságában. Első pillanatra kivált a többiek közül ez az idegen vendég, akiről senki sem tudta, kicsoda s aki s aki magas termetével, fekete szorosan testhezsimuló brokátselyem öltözékében, mindenkinek a figyelmét magáravonta A fiatal férfi utat tört magának a vendégsereg között s egyenesen a gróf kisasszony felé tartott, aki egy fiatal szőke mágnásgyerekkel táncolt. A fiatal pár meglepetésé ben abbahagyta a táncot, mikor az idegen előttük termett. Az ismeretlen összecsapta bokáját, meghajolt a gróf kisasszony előtt és elkérte őt a táncosától. Mire a fiatal gavallér észbekaphatott volna, a rózsaszín tüllanglé ruha már a fekete attillához simult és a grófkisasszony remegve lejtette tovább a táncot ismeretlen gavallérjával. Senki sem tudta, mit beszélhetett a fekete lovag, csak azt látták az emberek, hogy Izabella pirulva süti le a szemét, rózsaszín arca lassan áttüzesedik és boldog mosoly játszik az ajkai körül. Most az öreg gróf sietett leánya felé, mert a szolgák értesítették őt a hívatlan vendég érkezéséről és amikor meglátta az idegent, különös emlék ébredt lelkében. Maga előtt látta az országutat, a fekete lovast, aki hirtelen előttük termett és, aki olyan lovagiasan viselkedett velük. Nam akart feltűnést kelteni, tehát gyakorlott társaságbeli ember módján úgy tett, mintha az idegen'régi ismerőse volna és fejbólintással üdvözölte a férfit, ő udvariasan meghajolt, gróf kisasszonynak kézcsókkal meg-Virág minden alkalomra STEVEN'S FLOWERS 12303 Buckeye Road WA 1-4461 Boros István és. neje, szü Orbán Anna, tulajdonosok
