Az Ujság, 1951 (31. évfolyam, 25-35. szám)
1951-08-16 / 33. szám
AUGUSTUS 16, 1951. LIM1 AZ ÚJSÁG 5 OLDAL Egy őszi reggelen bejön hozzám a kisbirtokos házigazdám, akinél mint fürlő vendég laktam s feltűnően bus képet vág. —- Mi baj, sógor? — Szégyellem megmondani. — Csak ki vele? — Az éjjel ellopták a szamarat. — Az istállóból? — Nem. A kertből. — Minek nagyja kint éjszakára? — Az istálló kicsi és meleg. S a szamár mindig rugdalta a teheneket. Mit tegyek, uram? — Mit? Álljon be az istálóba és rugdalja tovább a teheneket, mert különben ők is megtudják, hogy kend nem tud vigyázni a jószágára. — Bánom is én, a tehenek akármit tartanak rólam, csak a szamaram meg volna. — Lásson utána, hogy meglegyen. — Már megtettem a följelentést a csendőröknél. — Akkor h,át várjon türelemmel. Eltelt egy hónap, az én türelmem nem fogyott el, de a házigazdámé igen. .... Eh, mit lesem én itt a jó szerencsét. Szombaton váci vásár lesz, majd szerzek én ott szamarat. II. Szombaton hajnalban Peták János, vállán egy kötőfékkel, elment a váci vásárra. (Szamár volt ott elég, de a leghitványabbat is többre tartották, mint a mennyi pénze neki volt. | Megette a kenyerét, a zöld paprikáját, a szalonnáját, megivott rá egy pohár bort: a szamarak még mindig nem lettek olcsóbbak. Elszitt egy pár pipa dohányt, kiült a napra, a fületövét vakargafta: mindhiába, a szamarak sehogyse akartak hanyatlani. De a nap lehanyatlott arra a visegrádi hegyek felé, s már csak a hatalmas jf egyház tetejét sugározta be. Innen-onnan beköszönt a sötétség, s neki még mindig nincs szamara. Milyen könnyű annak, aki el van szánva arra, hogy lopjon. Annak megmarad a pénze s mégis van szamara. Megtudni pedig sohase tudja meg senki: lám ott van az ő esete. Mire egészen besötétedett arra ő is készen volt a logikájával. Akinek a törvény nem tudja előkeriteni az ellopott szamarát, annak joga van egy szamarat lopni a maga számára. Ezzel elindult hazafelé. III. Ugyanazon az estén két ember ballagott haza a váci vásárról. Helyesebben szólva, két ember és egy szamár. Még helyesebben szólva: három szamár. Mert a két ember a vásáron megcsalni hagyván magát, önként beállt szamárnak, a harmadik pedig szamár volt, mert annak született. A két ember testvér volt. Romosz István és öccse, Romosz Ferkó. Azért vettek szamarat, hogy a dunakeszi nyaralóknak vizet hordjanak a Dunából. — Öcsém! — szólt István — Bátyám! — A szamár drága volt. — Nagyon drága. — Hát miért vettük meg? — Te vetted meg? — De te helyben hagytad a vásárt. — Azt hittem, neked, mint idősebbnek több eszed van. — Pedig hát szamarak vagyunk mind a ketten. — Mind a hárman, — egészité ki az öccse. Ennek konstatálása után nyugodtan haladtak tovább maguk után huzva a szamarat. — Hopp! — kiáltott Romozs István, az öregebbik, — tudom már, miért volt olyan drága a szamár. — Miért? — Az a gazember, akitől vettük, keveset adott vissza — Mi az ördög. — Gyere, meg is számláljuk. Ezzel betértek a Dobogó csárdába s a szamarat a kapufélfához kötötték. IV. Nem telt bele öt perc, arra haladt Peták János az üres kötőfékkel, amelyhez egy szamarat szándékozót! lopni. A szamár ott volt a kapufélfa mellett. Peták lekötözte s egy dülőuton oldalt vágott az ország útról. A szamárnak csak az tűnt fel egészben, hogy most valamivel sebesebt menésre kényszerítik. Azt, hogy becsületes kezekből becstelen kezekbe jutott, nem is álmodta. Peták Jánost nem bántotta a lelniismeret. Amit érzett, azt egy modern védőügyvéd úgy fejezné ki:: a társadalom immár nem tartozik neki semmivel. Peták Jánost csak az a gondolat bántotta, hogy megtalálják csipni. Mikor aztán szerencsésen hazaért, még ez a gondolat sem bántotta, örült, hogy van szamara. Otthon az istállólámpás gyér világosságánál a sza-HALGÄSSA MEG VASÁRNAPI Magyar Prop rámáinkat I órakor a WDOK 12G0 diai 2:33-ig Hirdetések ügyében hiv]a: TY 1-2746 SZAPPANOS FERI IGAZGATÓ HALLGASSA MEG MINDEN VASARNAP Délelőtt 11-től 11:30-ig WERE — 1300 DIAL rádióállomásról Kocsány Johnny MAGYAR PROGRAM TA“ Ha hirdetni óhajt e nivós programon. hivja fel a program managerét: KOCSANY MIH^LYNÉT, Johnny édes any iát: Tel. SK 1-2048 MINDEN HÉTFŐN ESTE 7-től 7:30-ig hallgassa meg KÄLLAY elemér Válogatott Magyar Program ját W D O K (1260) Hirdetés vagy üdvözlet avag^ egyleti bejelentő iigyíiar Tel. RA 1-0146 Lakcim: 2861 East 112 ÉRDEMES MEGHALLGATNI MINDEN VASARNAP Délelőtt 10-től 10:30-ig RELLA ROSE RÁDIÓ PROGRAMJÁT Zenei programját és Dr. Haller István bemondását élvezettel hallgatja. WDOK 1260 DIAL Ha hirdetést vagy üdvözletbe óhajt leadni, hivja fel: Tel. FA 1-2657 marat álruhába öltöztette Beadotté- neki valamit,' vagy rákent-e valamin, azt j nem tudom, de a szamár egészen megváltozott. Reggelre zebra lett belőle. Így mutatta be nekünk, mint becsületes szerzeményét. Romosz Istvánt és Fér-1 kót (akik a szomszéd faluban laktak) természetesen nagyon bántotta, hogy drágán megfizetett szamaruk másnak a birtokában legyen és szintén jelentést tettek a csendőrséggen a lopás miatt. A csendőrök majd kidobták. A csendőr vitéz legény. Három fegwert hard: egyikkel vág, másikkal szúr, harmadikkal lő és hatvan halált hord a patrontáská•jában. Száz lázadóval egymaga szívesen szembe száll, jde apró tolvajokkal, sunyi földmivesek lefőzésével nem szeret foglalkozni. | Mindazonltal az őrmester kiadta a parancsot s legényei a Vác mellett fekvő falvakban elkezdték vizsgálni, hogy ki hozott haza a váci vásáról pakszus nélkül való szamarat. Peták Jánoshoz hamar elérkeztek. Szamarat talál- i tak, de pakszust nem ta| Iáit ak. Mars a községházára ! i — Minek? — kérdé Peták János. —. Mert kend lopta a szamarat. — Hátha az lopta, akitől vet! em s nem tudott pakszust adni? w — Majd kiderül a vallatásnál. — Nem félek tőle, mert a szamár az én becsületes szerzeményem. — Ott beszéljen kend, ahol kérdik. — Mindenütt beszélek, ahol a becsületemről van szó. Mindnyájan vonultunk a községházához és megkezdődő.t a kihallgatás. Peták János egyre csak azt hajtogatta : — Ez a szamár az én szamaram, akárki mit mond. — Kendteké ez a szamár? — kérdé az őrmester a lóhalálban elősiető Romos? estvéreket. — Szamárnak szamár, de hogy a mienk-e, arra nem mernék megesküdni — felelt az öregebbik Romosz. — Mert hát a miénk mintha másféle szint vallott volna — tette hozzá a fiatalabbik. Az őrmester tapasztalt ember volt és azon kezdte, hogy tetőtől-talpig megmosatta a csacsit. A csikós zebrából tiz perc alatt egy jámbor szürke füles lett. — Most már valamivel szamarabb — mondá Romosz IsjVán — igy már el medném vállalni. — És megesküdni is mernék rá. — tette hozzá Romosz Ferkó. — Akkor el is kárhoznék kend, — szólt Peták — mert hogy ez a szamár az ón szamaram, az szent. Előlépett a bíró. — Megálljunk emberek, én ösmerem a Peták János szamarát. Annak a hasán egy patkó formája van: ott 'rúgta meg a lovam, azóta nem női szőr a helyén. — Végem van! — nyöszörögte Peták. — Ez a szamár az én régi szamaramról beszél. Eközben a csendőrök már lehajoltak, a csacsin levő lórugást megállapítani. — Ez a szamár a Peták Jánosé, — szólt az őrmester — ott van rajta a patkó nyoma, akárki megnézheti. Legnagyobbat bámult a Peták János. — Az, Isten uccse az, ez az én régi szamaram — mormogta, miután megnézte. Ha be nem mázolta volna a csacsit, ő maga is ráismert volna. — Hát miért! nincs hozzá pakszus? — kérdé az őrmester. — Mert lopott szamár — felelt hetykén Peták. — Az igaz, hiszen ellopták kendtől és kend vissza vásárolta a tulajdon szamarát! Hahaha! jobban Peták, legkevésbé a Romoszok. V. Mikor hazafelé ballagtunk, kenetesen igy szólt Peták: — A törvény bölcsessége véges, de az Úristené végtelen. — Mit akar ezzel mondani? — Csak azt, hogy az Úristen még a lopást is tudja úgy intézni, hogy gó legyen Mindenki nevetett, leg- belőle. A SZŰCS VASLÁDÁJA Irta: Mikszá h Kálmán. !— mondá a szűcs örvendezve. — De én nem szoktam írást adni, mert nem értek az íráshoz, én csak a köd- < mönökre tudok Írni szép tulipános jeleket. •— Isten ments, hogy írással zaklassam kegyelmedét Többet ér a becsületes szó, E pillanatban megjelent a nyitott ablaknál a szegény ember, — Jó napot kívánok, kedves komám — üdvözlé a szűcs tettetett nyájasság-gal. — Tudom már mért jött, — hadarta sietve —tudom mért, kerüljön beljebb, kedves komám. Ugy-e, a ;pénzéért jött? Mennyi is csak? Ugy-e háromszáz fo? rint. Itt van, kedves komám — Ne köszönje, egy szót se, 1 baj, — mondá a főbíró — kivált ha tanúi nincsenek. — Nincsenek kérem alásan. — Hát tudja mit, jöjjön el holnap, addig kigondolok valami okos dolgot ehhez az ügyhöz. A szegény ember eljött másnap. Tisza vidám arccal fogadta. — No, atyafi, hát majd csak csinálunk mi is valamit. El fog menni kend a szűcshöz s még egyszer kérni fogja a pénzét. — Hiába való, — felelte — voltam már én ott tízszer is, rám sem hallgat! — Ne okoskodjon, ha egyszer én mondom. A hajdúm mai fognak elmenni, csakhogy a hajdúm átöltözik marhakupecnek. A hajdú bemegy hozzá előbb, akkor kisvártatva kfend nyit rájuk s kéri a pénzét.... A szegény ember a fejét csóvába lehangoltan. De azért másnap mégis elmentbe.a hajdúval. A hajdú be ment a kapun által, a szegény ember meg a szérű felől volt bemenendő. A szűcs éppen otthon pipázott, mikor a parasztruhás hajdú beköszöntött alázatosan. — Adjon isten! — Adjon isten kendnek is. Mi járatban van? — A vasládás szűcsöt keresem. — Én vagyok az. — Azért jöttem kegyelmedhez, hogy én nagyon sok pénzt hozok magammal Erdélyből, de még mielőtt haza jönnék, egy kis dolgom akadt a Nyírségben. Nem akarom magammal hordani, mert féltem.... — Ördögé az, ami a Nyírbe kerül — mondta a szűcs ravaszul. — Két-három banda is csavarog ott1 most.. — Hát én bizony azt gondoljam, hogy ilyen becsületes és biztos helyre teszem a pénzemet, addig, mig viszszajövök. — Elfér, kedves atyámfia, — szólt kenetesen — elég nagy a láda. Szívesen adok neki helyet, nem kér enni. Sok a pénz? — Kétezer forint. — Teringett'e, bizony sok! Tisza Pál szolgabirósága idején az ő kerületébe lakott, egy szücsmester, aki j arról volt hires, hogy egjy olyan nagy vasládája van, j amelyet helyéből elvinni nem lehet, mert nagyon nehéz, a tűzben nem éghet el, mert vasból van, feltörni,, vagy idegen kulcscsal felnyitni meg éppen lehetet, lenség, mert titkos zára van, úgy, hogy aki nem tanulta ki a módját, egész holta napjáig babrálhat |rajta, még sem nyitja ki. Egy lakatos fia volt a! szűcsnek, az csinálta neki a| ládát remekbe. > Lön, hogy egy szegény ember hallván a láda hírét, miután éppen egy nagyobb pénzösszeghez jutott, amit nem tartott barátságosnak magánál tartani, azt gonjdolta magában: ( — Elmegyek a szűcs komámhoz, megkérem, tegye el ő a pénzemet a ládájába, ott aztán teljes biztonságba lesz. A szűcs átvette a pénzt s bel ette a láda fenekére: — Úgy meglesz az itt őrizve, — mondá — hogy még a napvilág sem jut be hozzá! írást--persze - még -abban az időben nem igen volt I szokás adni semmiről. Az adósok akkor még nem tudtak írni, a hitelezők pedig jnem tudtak olvasni, j Eljött azonban az ideje, hogy a szegény embernek szüksége volt a pénzre s elment a szűcs komához, hogy visszavegye. A szűcs koma ránézett csodálkozva és azt felelte: | — Miféle pénzről beszél kend? Én nem emlékszem semmire. (Sirt könyörgött a szegény í ember, de a szűcs nem emlékezett a háromszáz forintra s még ki is nevette a szegény tulajdonost. Nagyon elbusult a szűcs rövid emlékezőtehetségei [miatt a szegény ember s el ment' panaszra Tiszához. — Tekintetes uram, igy meg igy jártam. — Hm, az bizony nagy Tető CSATORNA-, KÉMÍNY készítés és javítás TELJES JÓTÁLLÁSSAL ART Segedy 11427 BUCKEYE ROAD HÍVJA SW 1-2136 Egy szót se, komám.... Most" pedig hagyjon kend magunkra, mert nem érek rá...!, majd megbeszélünk máskor mindent. . . -g A szegény ember ámultbámult erre a csodára s örömlihegve pusztult a gonosz szűcs udvarából. A hajdú elnevette magát és igy szólt: — Bölcs ember az a mi t tekintetes urunk mégis. : — Miféle uruk? — Hát a Tisza szolgabiró ur. — Mi közöm nekem a szolgabiró úrhoz. — Az, hogy ő küldött engem ide. — Minek? — A kétezer forintott deponálni. — Hát akkor adja ide kend, hadd tegyem el. — Igen ám, de pénzt nem adott hozzá, szűcs uram,? Nincs nálam egy árva rézdénár sem. A szűcs dühösen ordított fel: — Megcsaltak! Hisz akr kor koldussá vagyok tévé! — Ne busuUon, májszter, kap maga szállást, kosztot, úgy nézem, a nemes vármegyétől. Ha nincs, aki főzzön és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kiván élv» zettel és egészséggel elfogyasztani, amilyent otthon feznek akkor keresse fel a RICE RESTAURANT jóhirü magyar vendéglőt 12528 Buckeye Road KISH ERZSÉBET, tulajdona ! Ha BÚTOR ! vásárlásnál | pénzt óhajt megtakarítani, J jusson eszébe 2 Ohio állam legismertebb J magyar bútorüzlete. J HALLGASSA MEG MINDEN VASÁRNAP } DÉLI 12-kor MAGYAR RÁDIÓ PROGRAMUN\ KAT WJMO állomás, 1540 DIAL ^ Élvezetes műsor — RÓZSA LÁSZLÓ, bejelentő | Louis Furniture I COMPANY j 12714 Union Ave WY 1-5070 J CLEVELANDOHIO l ^ EGY SZAMÁR TÖRTÉNETE Irta: RÁKOSI VIKTOR
