Az Ujság, 1950 (30. évfolyam, 33-51. szám)

1950-11-02 / 43. szám

NOVEMBER 2, 1950 AZ tJSAG 3 OLDAL A kormányos elbeszélése Irta: TAKÁCS ÁRMIN — TÁRCA — Már három éve nem lát­tam Klaus Breckwoldt ten­gerészt. Sok kellemes órács­kát elcsevegtünk egymással Annakidején éppen a kor­mányosi vizsgára készült s amit az erőteljes, fiatalosan üde férfi akkor elbeszélt ne­kem előbbi tengeri utazásai­ról szélcsendben és vihar­ban, az olyan érdekes volt, hogy soha sem fogom elfe­lejteni. E napokban végre viszont láttam őt. De már nem volt az, aki azelőtt volt. Arca már nem mutatta az előbbi egészséges barna szint; szája körül zárkózott vonást vettem észre és a ka­­bátjánaá jobb ujja üresen rezgett a szélben. — Klaus, öreg barátom! — kiáltottam megrendülve. /—így látjuk viszont egy­mást? Hát mi történt veled az Isten szerelméért? Odanyuj tóttá balkezét és busán mosolygott. — A karom? — mondta aztán; hja, ezt Macaoban levágták. Azóta vége a ten­gerészéletnek, mert melyik kapitány fogadna fel félka­rú kormányost? — De még gonoszabbul is végződhetett volna a dolog! — Még gonoszabbul? — — Szegény fiú! ? — Igen, még gonoszab­bul; mert annak a - maláj i rablónak a hajitókése meg volt mérgezve. — Ráérsz vagy egy óráig elcsevegni velem ? Mikor aztán együtt ül­tünk egy pohár bor mellett, a következőket mondta el: — Miután akkor letettem a vizsgámat, megint kiigye­keztem a nagyvilágba. El­szegődtem kormányosnak a Triton nevű csinos kétárbó­­cos vitorlásra, amely zongo­ra rakománnyal indult Ma­­caoba. A Triton legénysége már teljes számmal a hajón volt. — Én voltam az utolsó, aki a hajóra szállt, a tizen­harmadik. És mindig kissé kellemetlenül éreztem ma­gam, hogyha ez az eszembe jutott. Hiszen tudod, hogy mi tengerészek, mindig kis­sé babonásak vagyunk. Utunk első fele szerencsés volt. Kedvező széllel átsik­lottunk az Atlanti-oceánon; nemsokára a Kap Hornhoz értünk, ahol néhány viharos napunk volt, de a hajónk­nak nem történt semmi baja Az Indiai -ocenon megint szép időnk volt. Most a Ma­­kasar-utra tértünk be és az úgynevezett Celebesten­­gerbe jutottunk. De mert az itteni szigetek némelyikén tengerirablók laknak, kapi­tányunk parancsára kike­rültük a szigeteket. Úgy látszott, hogy min­den jól megy és már kiszá­mítottuk, hogy mikor érünk Macaóba — de most elha­gyott eddigi szerencsénk. Ugyanis a Celebestenge­­ren teljes szélcsend támadt és mert a hajónknak nem volt gőzgépe, csakhamar céltalanul úszkált a hajé a tükörsima vizen. Szeren­csétlenségünkre nemsokára erős észak-nyugati áramba jutottunk, amely feltartóz­­tatlanul Borneo felé hajtot­ta a Tritont. A szélcsend állandó volt és néhány nap múlva meg­láttuk a Tavi-Lavi nevű ka­lózszigetet. Minden lehetőt megtettünk, hogy a Tritont eltávolitsuk a veszélyes hely ről, de hiába. Az ár mindközelebb haj­tott minket a szigethez. Sza­bad szemmel nézve a part kihaltnak látszott; de mikor kapitányunk a távcsövön átnézett, odahívott engem, hogy szintén nézzek át és a­mit ott láttam, az elég ag­gasztó volt. I A part üres volt; de egy mélyen bevágott öbölben i tisztán láthatunk több nagy Imalá,ji vitorlás hajót, ame­lyek készen álltak az indu­lásra. A hajók közelében és bokrok között hemzsegett a a sok bennszülött, kik nagy sietséggel holmi előkészüle­teket látszottak tenni. Ezek a vadak bizonyára nem sejtették, hogy mi már megfigyeljük őket, mert mi­kor a Triton közelebb ért a szigethez, nyomtalanul el­tűntek.... A mi helyzetünk nagyon kellemetlen volt, mert ezek­től a kalózoktól — ha harc­ra került a dolog — nem várhatunk kíméletet. Csak két lehetőséget láttunk: vagy életre-halálra harcolni a nagy tulszámban levő vad kalózokkal, vagy csolnakja­­inkon elhagyni a hajót és jó szerencsésen kievezni a ten­gerbe, hogy talán ott segít­séget találjunk. A vélemények ingadoztak; végre abban állapodtunk meg, hogy nem fogunk el­menekülni, hanem bátran védekezünk a várható táma­dással szemben. A hajónk orrán volt ugyan egy kis ágyú. és puskáink meg késeink is voltak; min­dennek dacára azonban na­gyon kevés kilátásunk volt a győzelemre, mert ezek a maláji kalózok mindig nagy nagy tömegben szoktak tá­madni. Amint tanácskoztunk, ö­­reg vitorlakészitőnk hirte­len hangosan elnevette ma­gát és vígan a térdére ütött. — Megvan! — kiáltotta s aztán megint komolyan be­szélve, igy szólt: ‘Hallgas­satok ide!” És elbeszélte, hogy azelőtt egyszer, mikor a hajój® ha­sonló helyzetbe került, ho­gyan segítettek magukon — üvegcserepekkel! Mert a malájok, szokásukhoz hűen mindig mezítláb támadnak, sötét éjjel. Fellélegeztünk. Most me­gint reménykedve néztünk a támadás elé és rögtön ké­szülődni is kezdtünk. Valamennyi régi boros és pálinkás üveget és minden nélkülözhető üvegedényt a fedélzet alatt, cserepekre, törtünk és felvittük a fedél­zetre, ahol szétszórtuk. Az ágyút megtöltöttük golyók­kal és vasdarabokkal és sze­gekkel és úgy igazítottuk, hogy a fedélzetet védte. A többi fegyvert is elkészítet­tük. A .matrózok egyikének jó ötlete volt, néhány nehéz vasdarabot fel akart vinni árbóczkosárba, hogy onnan a kalózok csolnakjaiba ha­jítsa és elsülyessze azokat. Aztán még vastag viasz­gyertyákat is készítettünk, hogy a harcteret megvilá­gíthassuk. Ezalatt délutáni ötóra lett. Nyugaton sötét felhők tornyosultak; de sze­let még nem éreztünk. Hatóra felé megkezdő­dött a trópusi éj. Koromfe­kete sötétség beburkolt min­dent. A hajónkon is mély sötét­ség uralkodott; a legpará­nyibb világosságnak sem volt szabad látszania. Ba­darság lett volna részünk­ről, ha magunk mutattuk volna meg a vadaknak az utat a hajónkhoz. Mozdulatlanul, erősen meg­feszített érzékekkel álltunk a helyünkön. De óráról órá­ra hiába vártunk. Éffél már régen elmúlt és már azt hittük, hogy a sö­tétségben nem találták meg a hajót és már nem kell a támadástól tartanunk, mi­ikor szabályos, de nagyon csendes neszt hallottunk a ,tenger felől. Ez nem lehetett más, mint a malájok evezése, akik az evezőjüket rongyokkal kö­rültekerték. Most eljött te­hát az óra, vagy nekünk kel­lett őket tönkretennünk vagy magunknak kellett tönkremennünk! Látni ugyan nem láthat­tunk, de hajónk alig érezhe­tő megrázkódtatása és va­lami surlódásféle zaj meg­mondta nekünk, hogy a ma­lájok magasan a viz tükre fölé nyúló csónakjaikkal el érték a ‘Tritont.” A halk nesz erősbödött. Bizonyára már felkapasz­kodtak a hajónkra! Most hirtelen felgyultak a viaszgyertyák; a fedélzeten csaknem nappali világosság támadt és akkor megláttuk, hogy már vagy két vagy há­rom tucat felfegyverkezett barna alak átmászott a hajó korlátján; de most fájdal­mas kiáltásokkal ugrándoz­tak a furcsa alakok az üveg­cserepek között és nyilván nagy kedvük volt az azonna­li visszavonulásra. — Ne lőjjetek fiuk! — ki­­álltotta a kapitány, aki, mint jó magunk is, nem sze­rette a fölösleges vérontást. — Fogjátok a dorongokat és csapjatok rajtuk! Hát már nincs sok elbe­szélni valóm! Úgy neki mentünk a ka­lózoknak, hogy valóságos öröm volt. A tenger felől néhányszor oly ropogást és recsegést hallottunk, mint mikor fa­részek eltörnek. Ezek az ár­­bóckosárban ülő öreg mat­róz jól irányított hajításai voltak a nehéz vasdarabok­kal, amelyekkel átlyukasz­totta a kalózcsónakok fene­két. Csaknem nevetséges lát­vány volt, hogy hogyan siet­tek most a barna fickók, hogy lekerüljenek a hajó fedélzetéről. Már alig volt köztük, aki még védekezés­re gondolt volna, mikor meglátták, hogy mennyire kifogtunk rajtuk. Most már csak vígan kergettük őket. A jaj kiáltások, melyekkel a malájok hajóik elsülyedését kisérték, számunkra kelle­mes végakordjai voltak az eleinte oly veszélyesnek lát­szó kalandnak. De a történetnek még utó­játéka is volt! A mint mondtam, a malá­jok sietve igyekeztek leke­rülni a hajónkról. Csak e­­gyikök — talán mint gyűlö­lettel j es bucsuüdvözletet — — közénk fehér emberek kö­zé dobta a tőrét. A fegyver szorosan a ka­pitány feje mellett elrepült és nekem a jobbkaromba fú­ródott. Sajnos, akkor nem tudtuk, hogy a fegyver meg van mérgezve. Rövid idővel a szerencsé­sen visszavert támadás után égető fájdalmat éreztem a csak felületesen bekötött sebben és észrevettem, hogy a jobbkarom már egészen a könyökig gyanúsan kékes­vörös szint játszik és n: gyón megdagadt. Most már tartottunk tőle, hogy mérgezés történt és hamar megtettünk mindent, amit egyelőre megtehettünk, hogy a legrosszabbat elhá­rítsuk. A sebemet kitisztittották és a felsőkarom köré (a seb az alsókaromon volt) zsi­­nart kötötttek, melyeket az én kívánságomra oly erősen összehúztak, hogy a szó szo­ros értelmében bevágott a húsomba és igy megakadá­lyozta a mérgezett vér ke­ringését. Fájdelmaim annyira fo­kozódtak, hogy időnkint el­vesztettem az eszméletemet és társaim kénytelenek vol­tak engem levinni a függő­ágyamba. Azért nem is vettem ész­re, hogy reggelre vihar ke­letkezett, de utána kedvező szél maradt, mely gyorsan a célja felé hajtotta a Tritont Macaoban — hogy meg­mentsék az életemet — rög­tön levágták a jobbkaromat. De, amint már mondottam, rosszabbul is végződhetett volna. — Szegény fiú! De hogy épen téged talált el ez a sze­rencsétlen fegyver! — Én voltam a tizenhar­madik;— bizonyára igy kel­lett lennie., — mondta egy­kedvűen.' Minek is panasz­kodnám? Van állásom és megvan az öreg anyám, aki megvigasztal ha egyszer e­­rőt vesz rajtam a csügge­­dés s £ki boldog, hogy most már nem hagyom el. Meg vagyunk elégedve és többet nem kívánhatunk! Elhallgatott és csendesen bólongatott. De amellett talán ugyan­azt gondolta, amit én, hogy —ha szerencsétlenség érte i s— mégis hazatérhetett az anyjához, aki boldog volt, hogy fia élt és nála volt. RITKULÓ ÁLMOK NÉGYSZER HÍVTALAK EGY ESTE Álmaimba is csak ritkán Járok már oda, Ahol nekem nyilt a virág Minden kis bokorba. Ifjú szivembe sejtéseket Nagy nyárfák suttogtak-, .... Mlyen érző lelkemen sokszor Szép zenét játszottak. Megtöltötték a szivemet Egy mese világgal, . Imádságos, álmodó, vágyó.. Élet daliával. Előttem volt még akkor ^ minden Életcél s más egyéb, Minden azt súgta fülembe Igyekezz, hogy elérd. Korán megtanultam aztán Hogy fáradni keli Mert életcélomhoz könnyen Nem érhetek el. Egy hang a fülembe súgta Az élettől ne félj, Élj mindég a szived szerint Csak a jó útról le ne térj. 1 '■Élj mindég becsületesen 'és becsülj másokat, (Szedjél nem csak te ruagad- i nak; Másoknak is virágokat. Póznán Sándtnié Négyszer hívtalak egy este, Szivem a szived kereste. Árva szivem bánat fúrja, Csendesen vérzik azóta. Szivem húrját sóhajtással Pengetem éjjel és nappal. Ködbe borult az én napom, Visszhangtalan sóhajtásom. Nézem, rtézem a csillagot, A kicsikét és a nagyot. Vigasztalást ők sem adnak, Azt hiszem, hogy kikacag­nak. A szép esthajnali csillag, Csak mosolyog és nem biztat Inkább sajnál. Néha mintha Ö is fel-félsóhajtana. Mintha azt mondaná nekem: Nincs a földön hit szerelem. Ne költs senkire te gyerek, Sporold meg a nikkeledet! Szilágyi Efraim TIMBER FEDERAL DEPOSIT INSURANCE CORPORATION IGY SIKERÜLT NEKI! Brown Harry állást keres és azért az ismert Poncius­­tól a még ismertebb Pilátus­hoz fut. De minden hiába! Végre bekopogtat a város egyik ismert kereskedőjéhez — Hiszen megpróbálhat­juk, — mondja a kereskedő — és egy próbamegbizatást kap tőlem. Hogyha ezt sike­resen véghez viszi, alkalma­zom. —- Már alkalmazva is va­gyok. — Majd meglátjuk. A Mandel cégtől már két év óta kétezer dollárt kellene kapnunk. De minden intés, kérés hiába volt. Szerezze meg ezt a pénzt! — Még egy kérdésem vol­na, — mondja Brown Harry — még sok adóssága van a Mandel cégnek? — A cég még vagy har­minc helyen tartozik itt a városban. — Holnap meg lesz a pén­ze! — mondja Brow Harry és eliramodik. Elérkezik a holnap és ve­le egyszerre megjelent Brown. És nála van a pénz! Két­ezer dollár. — Hogyan sikerült önnek ez a dolog? — kérdi a keres­kedő bámulva. — Egész könnyen ment. Kijelentettem neki, hogy ha, nem adÜa meg a kétezer dollárt elmegyek a többi hi­telezőjéhez és elmondom nekik— — Hogy nem fizetett? — Ellenkezőleg! Elmon­dom nekik, hogy nekünk megfizette a tartozását. Sakkor alakult a magyar negyedben Jelentjük, hogy a fenti címmel egy kis lelkes cso­port sakk-kört alakított és összejöveteleit pénteken es­te az Ifjúsági Egyesület he­lyiségében tartja 8 órai kez­dettel. Továbbá közöljük a sakk iránt érdeklődő közönség­gel, hogy Buckeye Chess Club néven résztveszünk a clevelandi csapatbajnoksá­gon. Ezért felkérünk min­den játszani kívánó sakko­zót, hogy • csatlakozzanak hozzánk. Szeretnénk a kört bővíteni és megfelelő lét­számú tagság esetén okta­tást is tartunk erre alkal­mas nagy falitáblán. A sakk-játék a szellem legnemesebb sportja s igy kultúrát terjeszt. Messze­menő tervünk az, hogy kie­gészítjük bélyeggyűjtő cso­porttal, valamint irodalmi körrel, mely utóbbi, havi, vagy negyedévi folyóiratot adna ki. Akik mindezek iránt ér­deklődést mutatnak, azokat kérjük szeretettel, hogy lép­jenek velünk érintkezésbe. Tudjuk jól, hogy a régi és uj amerikás magyar közön­ség között nagyon sokan vannak, akik óhajtják eme kultúrát terjesztő alkalom megteremtsét, ime itt van, várjuk a szeretettel közre­működőket és segítőket. Buckeye Sakk-kör.. Drink PEPSI-COLA CSOKONAI és a SZAKÁCS KÖNYV. Csokonai, diák korában egyizben mint legátus a húsvéti ünnepekre egy o­­lyan faluba volt kiküldve, amely csupa jókedvű hiva­­talnokságból állott. Ha szomjas, jobbat nem ihat, mint PEPSI-COLA Csokonait elmés . ötletei, vidám dalai miatt csaknem a tenyerén hordozta az e­­gész urinép. Egyik társa­ságból a másikba vitték. Az utolsó ünnep délután­ján, mikor már a vigság te­tőpontra hágott, a vig kom­pánia néhány tagja azt a tréfát eszelte ki, hogy a le­­g'átusdiák prédikációsköny­­vét kicserélik a háziasz­­szony hasonló kötésű sza­kácskönyvével. Úgy is lett. A mint a harmadikat el­harangozták, Csokonai hir­telen a hóna alá csapja a kezeügyébe tett szakács­­könyvet és siet a templom­ba. Ott feláll a kathedrába, elmondja a könyörgést, az­tán felnyitja a könyvet a­­zon a helyen, ahol bele volt téve a jegyzék. Abban a hi­­szemben, hogy az az előre kikeresett textus, nagy biz­tosan, hangos szóval kezdé olvasni: ‘Az ecettel és....•••• De rögtön észrevette a té­vedést. És anélkül, hogy za­varba jönne, a legnagyobb biztonsággal folytatá; Az ecettel és epével meg­itatott Ur Jézus Krisztus le hajtván fejét, ekkép sóhaj­tó: Beteljesedett. És ebből a hirtelenéből felvett alapigéből oly meg­hatóan szép prédikációt rögtönzött, hogy az á'jtatos hallgatóság lcgnagyobbré­­sze könnyekre fakadt. Ha nincs, aki főzzön és önmaga sem főzhet vagy pihenőt tart a főzésben, de mégis olyan ételt kiván élve­zettel és egészséggel elfogyasz­tani, amilyent otthon főznek, akkor keresse fel a RICE RESTAURANT jóhirü magyar vendéglőt 12528 Buckeye Road ' ' ' I KISH ERZSÉBET, tulajdonos ITT A JÓ ALKALOM! BEÉRKEZTEK A LEGÚJABB SZŐRME KABÁTOK Válassza ki a kedvére valát, nem kell rögtön elvinnie, ha nem óhajtja, megőriz­zük és akkor viszi el, amikor szüksége lesz reá Nagyon méltányos ár«k, kedvező fizetési feltételek Euclid Model Fur A Carnegie és a Euclid között SHOPPE 2038 East 105 St, Nyitvi este 8-ig. Szakképzett átalakítást és javitást végzünk nagyon mérsékelt áron. Szívesen adunk díjmente­sen árajánlatot. Telefon: CE 1-5270 JOHN HRENYÓ, tulajdonos NYERJEN EGY SZÉP UJ ÖNMÜ KÖDŐ GÁZ Kályhát vagy egy Önműködő Gáz Hulladék Égetőt az 1950-es HÁZI SÜTÉSI VERSENYEN, NOVEMBER 9-17 között a PUBLIC HALLBAN A 62-ik ÉVI ÉLELMISZER KIÁLLÍTTASSÁL KAPCSOLATBAN KÜLÖNBÖZŐ SÜTÉSI VERSENY! Nyolc napon át mindennap egy! NAGY ELSŐ DIJAK! - Áramvonalas, modern önműködő kályhák! NAGY MÁSODIK DIJAK! hires Calcinator gáz hulladék égető! ... AZ EAST OHIO GÁZ COMPANY ajándékozta mind. < NE FELEJTSE EL A VERSENY NAPOKAT CSÜTÖRTÖKÖN, NOVEMBER 9-én, ________ ANGEL FOOD CAKE (Mandula Ízzel, nem kell cukorral behúzni) PÉNTEKEN, NOVEMBER 10-én, ............................................... ALMA PIE ___.____ .... (Duplatészta) SZOMBATON, NOVEMBER 11-ikén ...................... FEH R KENYÉR (Rendes nagyságú kenyér) HÉTFŐN, NOVEMBER 13-án ____________________ VAJAS SÜTEMÉNY (Két réteggel, cocoanut fagyasztás) KEDDEN, NOVEMBER 14.-én EURÓPAI ÉLESZTŐS KENYÉR (Kovásszal kell csinálni) SZERDÁN, NOVEMBER 15. DEVIL'S FOOD CAKÉ (Két réteg, fudge fagyasztás) CSÜTÖRTÖK, NOVőMBER 16-án RÁCSOS tetejű PIE GYÜMÖLCSSEL (Bármilyen gyümölcs, kivéve alma) P NTEK, NOV. 17. .................................J___ _________ SPONGE CAKE (Citrom ízzel, fagysztás és fényes tető nélkül) Hozza tésztáját a Pubic Hallba délután 2-kor a verseny napján Figyelje a verseny részleteit e lap más helyén is, úgyszintén ?. Cleveland Newsban vagy tudakozódjék bármely hivatalunkban. g^EAST OHIO GAS INGYENES FŐZÉSI KÖNYVECSKE! A Food Show-n, a Ppblic Hallban az East Ohio Gas Co. fülkéjében ingyen megkapja a “Food in Fun” könyvecskét — gyönyörűen illusztrált könyvecske, amelyben főzési re­ceptek és étlap javaslatok vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents