Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-01-01 / 5. szám
124 AZ ERŐ 1926. január hó. nincs appellate. És érzed-e, hogy, amily -emésztő vágy húzza szívedben maga felé a mennyet, olyan áttörő örömmel nyílt meg az ég, hogy egy emberi élet kristály üvegén keresztül legbelsejébe láthassunk bele. Látod, Isten megtanult az ember nyelvén, hogy az ember az ő nyelvén beszélhessen. Január 10. Máté 1:23. . . . annah nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. Évszázadok hívő emberei várták ezt így, ahogyan & te számodra be is teljesedett. Már Ésaiás lelke megérezte, hogy el kell jönni az időnek, amikor Isten kézzelfogihatólag bebizonyítja azt a szándékát és természetét, hogy emberekkel lakozik együtt. Mert, ugy-e, hiába is akarna kevesebbet adni ennél? Semmi mással, semmi kisebbel meg nem elégednénk. Édesanyánknak minden hozzánk írt sora drága, kezéből minden morzsáoska édes, de ezeknek a jeleknek a belső értékét is az adja, hogy a szíve az egészen a mienk. Enélkül keserű volna az édes, gondold csak el. Joggal ujjongott hát valami benned, amikor ez az „Immánuel“ mint valami boldog bizonyosság újra valósággá elevenedett. előtted a karácsonyi gyermekben. Hisz, ha jól meggondoljuk, minden bajunk, bizonytalankodásunk, depressziónk onnan származik, hogy elvesztettük — legalább ideig-óráig .— a kapcsolatot azzal a világgal, ahonnan a léleik a maga erőit venni szokta. Pedig milyen gyámoltalan az ember a jónak az utján — egyedül. Megfigyelted-e most otthon" az egyéves kis testvérkédet ; először botorkál, azután megáll és sír. ha elereszti az anyai kezet. Igen, ez a mi legnagyobb kérdésünk: megfogni egy életre és az örökkévalóságra azt a kezet, amelyet Isten Krisztusban felénk nyújtott és átvinni ia hétköznapok egyhangúságába is a legnagyszerűbb bizonyosságot! Velünk az Isten! Január 24. Máté 2:21. Nevezed annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ö népét annak bűneiből. Nézzük csak meg mindenekelőtt, van-e szükség Szabadi tóra? Igaz-e, hogy bennünk két ember lakik és a kettő közül egyik mindig meg van kötve? Hát persze, hogy így van. Tegnap is tudtad, hogy a keresztrejtvénytől már ideje volna felkelni és a fizikát elővenni egy kicsit. De ott maradtál, mintha egy idegen hatalom csakugyan megkötözött volna. Persze, ma délelőtt megtörtént a baj. A tanár úr meg is korholt. És neked ezt kellett volna mondani: „Tanár úr, kérem ... én megérdemlőm, mert . . .“ De nem jutottál tovább a kóremnél, mert ez alatt a pillanat alatt mintha kisiklott volna a nyelved, — egy tudatos hazugságra. Hát jó, ne folytassuk, úgyis elismered és azt mondod, hogy nem szemrehányás kell. neked, hanem segítség. Akkor jó helyen járunk. Mert Jézus ezt hozza, ezt. amit te se önmagadban, se másnál meg nem találhatsz. És tudod, hogy szabadít meg? Úgy, hogy erősebbé tesz önmagadnál, feljebb a benned dolgozó, furkáló gonosz ösztönöknél, vágyaknál, kísértéseknél. Aminthogy az egészségnek is mi a titka? Nem a gyógyszer, amely külső eszköz, hanem a szervezeted belső erejének, ellenállóképességének fenntartása és ápolása. Sokszor úgy szeretnéd, ha valaki más módon gyógyítana meg, úgy, hogy elvenné a kisértést rólad. Ne kívánj ilyet, mert magad ellen szólsz. A haladó fest részére a pálya nemcsak akadály, hanem az előbbrejut ás elsőrangú feltétele is. így vagyunk a kísértéseinkkel is. Inkább fogadd be szíved belsejébe a Szabadítót, azt a nagy egészséget, amely játszva immunizál. Január 17. Lukács 2:14. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat. Már szinte komolyan se vesszük az ünnepi jókívánságokat, annyira hozzátartozik az ünnephez, hogy jót kívánjanak nekünk és mi is másnak. De ezzel az egy ünnepi üdvözlettel tegyünk kivételt. Lássuk meg, hogy a hirdetői ezt nagyon komolyan értették. Az elejét hagyjuik egyelőre, mert az nagyon messze vezet, a közepe úgy tetszik, mintha gyümölcs volna a fán. Kezdjük a végén, vagyis önmagunkkal. Jóakarat, — mindenbe jót belevinni, mindenből jót kihozni. Yálami csodálatos szűrő ez a leiken, amely mindent visszatart és csak a jónak enged ki- és beutat. Láttad valaha Wattsnak a ,.Reményé“-t? A földgolyó tetején egy csodálatos arcú nő ül, bekötött szemmel. Lantján egy szál húr, de ő abból az egyből akar kicsalni minden harmóniát. Ilyen a jóakarat is. Az üdvösség ma.gia is honnan .fakad? Az örök, kimeríthetetlen jóakaratból! Most aztán zárj ki minden más gondolatot a lelkedből és a karácsonyi gyermek ártatlan színe előtt, mondd, van-e benned jóakarat, elég jóakarat, csak jóakarat? Mondjuk, amikor apád most kezedbe adta azt a verejtékszagú néhány sovány bankót. Vagy amikor édesanyád a szemeidben a lelkedet akarta megfogni remegő szeretetével és úgy kérdezte, hogy csakugyan nincs-e semmi bajod. Vagy amikor a mosdat! an szájú szomszédod vicceit hallgatod és érzed, hogy kellene szólni. Vagy amikor az utcán elmégy a szurtos suszterinas mellett és utána kinyújtott nyelved valami belső varázsütésre megakad. Vagy ha azokra gondolsz, akiknek esetleg apád is, te is földönfutóságodat köszönheted. Nehéz, nagyon .nehéz. De másképpen nem lehet békesség — se a te szívedben, se az osztályodban, se ebben a szomorú, békételen országban, se a világon. És akkor hol van az a' dicsőség, amelyet minden született ember életének vissza kellene sugározni, ami az egész teremtettség egyedüli értelme? Akkor hiába énekeltek a betlehemi angyalok. . . Január 31. Máté 12:43—45. Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve és nem talál; akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És odamenvén, üresen, kisöpörve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsőnél. Az ünnepnek mindig velejárója a takarítás.- Mindenki már úgy ösztönszerüleg is szeret tiszta, rendes szobában ünnepelni és úgy fogadni vendégeit. így van ez belülről is. Az emberek mindenesetre egy kicsit jobbak ilyenkor. Ugy-e, te is más voltál a szépen terített asztalnál, vagy a karácsonyfa alatt., mint teszem azt, előtte való nap, mikor regényolvasás helyet gyűjtést kellett vágnod, vagy tölteléket keverned? Valami hiba azért, van ebben a dologban. Az, hogyha ez az érzés nem elég mély, elillan és a lélek úgy néz ki utána, mint a lekopasztott karácsonyfa. Jaj annak, aki sekélyesen ünnepel; inkább el se kezdte volna. De még annak is nehéz, aki egész szívót belevitte a szent napok áhítatába és alapos rendét csinált lelki portáján. Mert jön, feltétlenül jön a régi lakó és benéz a lelked ablakán és kaján képpel rohan segítségért — magánál
