Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-12-01 / 4. szám
92 AZ ERŐ 1925. december hó. rongból áll. Az alsó korongot lábbal mozgásba hozzák, és a vele együtt forgó kisebb korongon formálják meg a tárgyakat. Maga a korongozás igen nagy gyakorlatot igényel. Legnehezebb az agyagcsomót a középre állítani. Ha ez megvan, az agyagcsomó pogácsa formát vesz fel, majd a fazekas hüvelykujjával lukat csinál a közepébe és — az innét kiszoruló agyagot két ujjal felhúzva — készíti az edény oldalát. így készül a tányér, tál, fazék és a köcsög. Nagy tömegben való előállításhoz gipszformát készítenek és ezt állítják a korong közepére, ebbe. korongolják bele az agyagot. Előnye, hogy a formába plasztikus díszítést is lehet faragni, míg kézzel való korongolásnál ezt külön kell felragasztani. Kulacsot, keskenyszájú edényeket úgy ■öntik. Szétszedhető gipszformát megtöltenek igen hig agyagoldattal. A gipsz mohón magába szívja a vizet és az agyag szikkadni kezd a szélektől befele. Ha a szikkadás egy centimeter vastagságot elér, a többit kiöntik s a formában bent marad a forma vonalait pontosan követő agyagbélés. Fél óra múlva ez magától leválik a gipszformaról. Az így elkészült edények félnapi száradás után kerülnek a festő kezébe. Az egész felületet a festékbe való bemártással vonják be, míg a motívumok és virágoknál a kopirozással kijelölt részeket külön-külön festik be különböző színekkel. A festék anyaga fémoxydok és színes föld. Tehát a legtartósabb festékanyag mely a nagy hőnek is ellentáll. Ezután már legalább egy hétig száriíják az edényt, mialatt lassan megfehérednek, ekkor kerülnek a kemencébe első égetés alá. A tüzelést lassan kezdik, mert az edény még vize tartalmaz és a belőle fejlődő gőz szétrobbantaná. A kemencének a kémlőnyílása nyitva van, ezen távozik a gőz. Egy-két óra múlva az össes nyílásokat lezárják, és a tüzet lassan felszítják 2—4000 C°-ra. Ilyenkor az edények, akár a vas, vörösen izzanak. A tüzelést amilyen lassan kezdik, oly lassan csökkentik, végül az összes tűzelőnyílást lezárják, még a kéményt is betapasztják, hogy a kihűlés még lassúbb legyen, hirtelen hülésnél megreped a cserép. eyelS k?m<?ncze Az edény anyaga most már kemény, de a vizet, — mint a szivacs — magába szívja, tehát mázolni kell. A máz nem egyéb, mint könnyen olvadó, dús ólomtartalmú üveg. Megfelelő mennyiségű földpát, kaolin, kvarc kréta, bórsav keveréke dobmalmokban porrá lesz zúzva, úgy hogy egy könnyen ülepedő elegyet alkot. A jól felkevert mázelegybe mártják az egyszer égetett edényeket. Az edény a vizet magába szívja, míg a szilárd anyag vékony kérget képez a felületen. A máz összeállításánál nagyon fontos, hogy a tűzben annyit zsugorodjon, mint az edény anyaga, mert ha jobban zsugorodik, akkor megreped, ha kevésbé, akkor hólyagokat képez. A mázolt edények ugyanabban a kemencében 700— 1000 C°-ig lesznek ismét felhevítve még gondosabb tüzeléssel mint az első égetésnél. Nagyon fontos, ha a máz megolvad, a tüzelés azonnal megszűnjön, különben lefolyik és magával viszi a festést. A kemence hőfokát leginkább „Seger“ gúlával mérik. Ezek különböző hőfohon olvadó agyaggulák, melyeken fel van tüntetve, hogy milyen fokon olvadnak, illetve lassan meghajlanak és összeroskadnak. Ezzel jelezik, hogy a kemence belső hőmérséklete elérte a kívánt hőfokot. A kemencéből kikerülő edény már teljesen kész s némi csiszolás után a raktárba, esetleg kereskedésbe kerül. Németh Ernő.
