Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1925-11-01 / 3. szám
1925. november hó. AZ ERŐ 51 Magyar erdők háborúja. Regény. Irta : HAMVAS JÓZSEF. Ezenközben nőttek az erdők. Ahol azelőtt a forró szikes vidéken izzott a nap, ott most enyhe szellő fújdogált még nyár derekán is. A negyedik esztendőben az a csoda történt, hogy Bajorországban, Szászországban, Csehországban, Ausztriában, Felsőmagyarországon, Erdélyben, Boszniában, Szerbiában júniusban hó esett és napokig nem olvadt el. Azonban nem tett kárt. Amikor leolvadt, tovább fejlődött virág, gyümölcs és gabona, csak a levegőben maradt valami nedves hűvösség és az aratás jó egyhónappal később kezdődött mindenütt. Erre a tapasztalatra hosszú tanácskozásba merült Zóra a geológus tanárral. Most már kétségtelennek látszott, hogy a tudós számítása nemcsak papiros elmélet, hanem a valóság igazolja tételeit. — És mit gondol, mennyi idő kell ahhoz, hogy Európába visszatérjen ilyenformán a jégkorszak ? — Pontos kimutatásaim vannak a hőmérséklet sülyedéséről az Atlanti óceántól a Kaspi tengerig. Május és június hónap dönti el a nyarat. Mihelyt ebben a két hónapban nem tudja az európai hőmérséklet a kellő fokokat elérni a déli órákban vagy méginkább napkeltétől délig, akkor megszűnik a tenyészet. Persze különböző ez a hőmérséklet a növények szerint. Például a szőlő csak 11 fok melegen felül fejlődik. Ha a hőmérséklet 11 fokon alul van, az nem számít a szőlő éréséhez. — Mi a véleménye a jövő esztendőről ? — Azt hiszem, hogy már a jövő esztendő nagy izgalmat idéz elő. Mert ami az idén történt azzal a hóeséssel, az már most ősszel, október elején ránk hozza a telet és jövőre még határozottabban lép föl tavasszal. Akkor már nem nézik a gondolkozó emberek ezt valami véletlen jelenségnek és a tudomány megkezdi kutatásait. — Mit gondol, kiderítik az okát ? — Nem hiszem. — És ha mégis ? — Van valami gondolata, hogy így beszél ? — kérdezte a tudós Zórát, mert annyira meg volt győződve ennek az asszonynak állandó lelki készenlétéről. — Azt hiszem, hogy nekünk is kellene egy csomó tudományos értekezést Íratnunk német, francia, angol és olasz nyelven. Ezeket a cikkeket jól meg kellene fizetni. Úgyszintén azokat is, akik ezeket a cikkeket támadják, így magunk irányítanánk az egész tudományos vitát és ha valakinek mégis eszébe jutna, hogy a valódi okot feszegesse, egész csomó ember fog rendelkezésünkre állni, akik tudományosan megcáfolják vagy az újságokban nevetségessé teszik. — Csakugyan, — mosolygott a geológus — sohasem hittem, mikor hallottam, hogy az asszonyoknak milyen fontos szerep jutóit a történelemben, de most látom és megértem és elhiszem. — Mindenkinek van szerepe a történelembe^" Csakhogy az egyik kis követ rak az emberiség nagy épületéhez, a másik nagyobbat. A nők a lelket adják a munkához, a lelkesedést, a férfiakban ők tartják fenn a tiszta, nemes felfogást. Azért kell a nőnek is tanulnia, fejlődnie, hogy az élete ne legyen csupán egy szép dal, hanem legyen okos értelem, öntudatos jóság. — De se a tanács, se a tanítás nem fog mindenkin egyformán. — Mert a tanítás után mindjárt azt is követeljük, hogy a tanítvány tudjon is valamit. Pedig sokszor elég az is, ha megérti a szót és az elvetett mag évek múltán kel ki benne. De a tárgyunktól eltértünk. Gondolja, hogy két-három év múlva komollyá lesz Európában a helyzet ? — Egészen határozottan számítok rá. — Ezt akartam tudni, köszönöm. Zóra másnap Dani urfinak megmondta, hogy Laub mérnökkel utazni fog. Bejárják majd Európa legfontosabb kereskedelmi, gyári csomópontjait, gyártelepeit, bányáit, fürdőit. Dani nagyon megörült ennek, mert amióta az érettségit letette, magántanulmányain kívül jóformán teljesen a Hungarit-gyár ügyeivel foglalkozott és bár rendes fizetést kapott munkájáért és fizetéséből már jókora összeget takarított meg, most lesz az első alkalom, hogy egy kicsit szétnézhessen a világban. Zóra a mérnökkel részletesen megbeszélte az útitervet. Az út célja az volt, hogy a mérnök tájékozódjék, melyek az európai gazdasági életnek a csomópontjai, amelyeket meg kell majd venni, ha elérkezik az idő, amikor mindenünnen megindul majd a menekülés Európából és bizonyára potom áron lesz minden kapható. — Elég lesz majd az az ötszázezer összetolható boltív a hó ellen való védekezésül a különböző telepeken ? — Mit mondott a tanár, mikor lesz szükség rájuk ? — Három, négy év múlva. — Gyáraink úgy fel vannak szerelve, hogy naponkint tízezret készíthetünk. — A Gondviselés rendelésének nézem, hogy ilyen emberek akadtak össze, mint mi vagyunk, — mondta meghatottan Zóra és ez a kijelentés a mérnököt is meghatotta. ,-> V. Európa álmodik. Bécsben a szálló ablakából nézett le a hatalmas körútra Dani és amint szinte belekábult a nagy forgalomba, elgondolta, hogy hány évszázad és hányszor százezer ember munkája rakta össze így, ilyenné ezt a várost! Mert nemcsak azok építették, akik a köveket rakták, hanem akik értelmükkel és hatalmukkal idegyüjtötték az embereket, hogy együtt éljenek, együtt alkossanak és összegyűjtött erejükkel legyenek hatalmasokká mások fölött. Amikor a keletről jött magyar csapatok először robogtak végig a Duna völgyén, Bécs városa mai helyén senkisem lakott. Amikor pedig a magyar nemzet kezdett elcsendesedni és letelepedni, ezt a vidéket is megszállta. A Vág völgye és ez a nyugati határ volt akkor a leglakottabb terület. Szent István szerette ezt a vidéket, templomokat is építtetett erre. így keletkezett az a feltevés, hogy Árpád vezér sírját is ezen a vidéken kell keresni és hogy látván király kápolnát is építtetett Árpád sírja fölé annakidején. Aztán szervezkedett, megerősödött, jó vezér alá került a német nemzet és szorítani kezdte a magyart kelet felé. így vonult a magyarság a Lajta és a Kis-Kárpátok mögé. Az előnyomuló németség várakat és városokat emelt. És megkeletkezett Bécs. Hercegei a magyarok harcos szomszédai lettek, majd elesett közöttük az utolsó, a magyarok ellen vívott ütközetben. Áztán a szláv hullám hömpölygött le észak felől, de a magyarság összefogott a németséggel és nem engedte, hogy az északi és a déli szlávok egyesüljenek. Ez a magyarság egyik világtörténeti rendeltetése, hogy ne engedje meg az északi és déli szlávok egyesülését,
