Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1926-06-01 / 10. szám

226

A Z ER 0

1926. junius hó.

Bizonyítvány és vizsga.

Itt a vége. . . .

A sétánknak is, az évnek is itt a vége. Vagy volt értelme, vagy sem. Egy pillantás visszafelé megmutathatja, ha volt-e hát ?

Ilyen visszafelé pillantás úgyis elég divatos. Hányszor hallani, hogy a jeles tanulók rendesen elbuknak az életben, azok meg, akik mindig bukdácsoltak az iskola nyolc esztendeje alatt, nyeregbe jutottak később s nagy vállalkozások, merész tusák diadalmas hadvezéreiként találkozni velük itt is, ott is.

Szeretném, ha nem mondanátok ki az utolsó szót ti is ilyen igen könnyen. Két baj van itt, még pedig két igen igen nagy baj. Az egyik bökkenő mindjárt maga „az élet“. Nézzetek körül, — úgy-e sok bűn, sok betegség, sok bűz, piszok, nyomor, átok, hazugság, csalás és gyilkosság? Verekedés, háború, harag, gyűlölet, önzés. Ez az élet?

Elfogadod te ezt az életet igazoló bíróságnak ? Hát ha bűnös és esendő emberek bűn és gyarlóság közepette kimondják valakiről, hogy jól érti a dolgát és derék ember — nem azt értik alatta, hogy kisebb-nagyobb bűnöket ízléssel és megszokott formák között tud elkövetni, szóval: olyan mint én ? Éli az életet: nem azt jelenti, hogy „megalkudott a körülményekkel“ és felhasználja, amit a mai nap adott, vagy legjobb esetben gondoskodik róla, hogy a holnaputánja ne sokban és főleg ne fájdalmasan különbözzék nyugodt, biztos, egyhangú tegnapjától?

Te is ezt akarod? Polgármester akarsz lenni Pokol-Félegyházán, vagy a piripócsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület Betegsegélyző és Temetkezési Alosztályának Ügyvezető- Elnöke ? Esetleg, ha minden kötél szakad,

Érik a vetés.

legalább a „Csak Hajnalig“ -Asztaltársaság főtitkára ?

Igen? Pardon, akkor eredj tovább a magad útján. Bocsáss meg, nem akartalak zavarni, felejtsd el, a mit eddig mondtam, és ne hallgass az ezután következőkre. Akkor se hallgass rám, ha csak kórházi osztályvezető-orvos vagy csupán Máv gépgyári műhelyfőnök, vagy egyetemi ny. r. tanár akarsz lenni, vagy hazánk koszorús költője és semmi egyéb. Még akkor sem értjük meg egymást, ha kijelen-Pcczely A. rajza.

ted, hogy jó polgár akarok lenni és derék családapa, hagyjatok engem békén. Kérlek alássan. Békén hagylak.

De ha érzel magadban valami kielégítetlen, mert kielégíthetetlen vágyat több, jobb, szebb, igazabb és tartósabb után, szeretnél nagyon boldog, nagyon nyugodt, nagyon erős, nagyon gazdag, nagyon hatalmas és korlátok közé nem szorított valaki lenni, akkor vedd tudomásúl, hogy amit közönségesen Életnek, sőt ÉLET-nek szoktak csúfolni, nagyon nyálkás, igen büdös, fölöttébb keserű ahhoz, hogy igazán az élet legyen. Pedig lármájáról és ugyancsak rikító, jajveres, hupikék, haragoszöld, vagy ködszürke, szurokfekete színeiről még nem is beszéltem. Ez ugyan hiába Ítél el vagy igazol valakit, az igazat nem tudtam meg az ítélete nyomán.

A másik bibi benned van kis „jeles“ diákom ! Te, aki az életben nem fogod beváltani a beléd vetett reményeket, aki el fogsz bukni az első akadályra: mondd meg csak, de őszintén: igazán jeles az a jeles valamennyi ? A klasszikus kultúra boldog tulajdonosa vagy-é, vagy csak ügyes fordító ? Esetleg mindössze a kettős akkuzativuszt vonzó igéket tudod felsorolni kívánt gyorsasággal és a kellő sorrendben? Történelmi látásod van-é, vagy csak szöveg- és évszám-tudásod ? Gondolkozásod mód