Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-05-01 / 9. szám
224 AZ ERŐ T 1926. május hó. Nyíregyháza. A Képezdészek Rákóczi-ünnepe s a gimnázium cserkészcsapatának zászlóavatása az újság. Új ifjúsági regény. Vidor Gabriella dr. „A pataki vár gyöngye“ címmel ifjúsági regényt irt és adott ki. Ismertetésére még visszatérünk. Addig is ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az Erő előfizetői, ha a kiadóhivatal útján rendelik meg, 33% engedményben részesülnek. Ára 65,000 korona. T. M. (Gyula.) Nagyon kiváncsi vagyok azokra az új versekre. Az meg, hogy „soha többé“, csak E. A. Poe Hollójának áll jól. Annak is csak angolúl. Jellemző, hogy magyarra nem is lehet igazán lefordítani. — Egy bpesti névtelen levél a „Cél“ címmel verset küldött Az Erőnek. A névtelen levelek sorsát ő sem kerülhette ki. — K. G. {Sárospatak.) Szép haladás a múltkor óta. Sőt kissé túlságos is. Néha az az érzésem, hogy a forma úrrá lett a mondanivalódon, helyt helyt még a magyar nyelv törvényein túl is. Ha mostanában ráérek, magánlevél megy. — Ignotus. {Gyula.) Qui vive ? Wer da ? Ki vagy ? Különben nem állunk szóba veled. — K. S. (Czegléd.) A versek bizony nem jók, édes fiam, de van a hangjukban valami kedves természetesség, ami nagyon elüt a szokásos diákrigmusok keresett, affektált mesterköltségétől. Terem ott még jobb is. — K. Gy. (Bpest, Árkádbazár.) Kár, hogy nem Írtad meg, hányadik osztályos vagy. Addig nem is igen tudok tárgyilagos bírálatot mondani. — G. J. (Szeged.) Tulajdonképpen téged is meg kell kérnem előbb: -ird meg, hányadikos vagy. Fejlődő lelkeknél fontos tudni azt is, fejlődésének melyik korszakában próbálkozik alkotó munkával. Relativ ilyenkor minden ítélet és sokszor akaratlanul is igazságtalan, ha valaki nem ismeri pontosan a körülményeket. — {T. I. Bpesl, IX.) Tudod, az ilyen elmefuttatás és hangulatkép csak látszólag könnyű műfaj. Alapjában véve nagyon nehéz, mert csak akkor jó és közölhető, ha valami olyan van benne, amit még senki így el nem godolt vagy meg nem látott soha, és mi olvasván, mégis azt hisszük, hogy az író helyettünk okoskodik vagy a mi szemünkkel néz. Nálad pedig nem így áll a dolog. — K.J.(Miskolcz.) A versekben egyetlen sor sem árulja el az alkotó művészt. Szelíd, kissé szomorú, műélvező utánköltései, mint ahogy minden valamirevaló hegedűs megpróbálja otthon eljátszani a tegnapi koncert felejthetetlen művészeinek a szólószámait. — T. A. (Miskolcz.) Nem, még nagyon sokáig nem lehet közölni a verseidet, kedves. De annyit megmutatnak már is, hogy írójuk szereti és élvezi a szépet, ennyi pedig tökéletesen elég a te korodban. — M. J. (Kispest.) Annyira csak utánérzések a verseid, hogy még a kifejezéskincsed is a XVIII./XIX. sz. fordulójáról valók. A zseblámpa korában „szövétnek“-ről, a Hadröá közgyűlésének a napján „béna harcfi“-ról beszélsz, akinek nincs pénz a „tarsolyában“. Petőfi sem mondta soha a nála csak 22 évvel idősebb Kossuthnak, hogy Kossuth apánk, nem is szólva a köztük lévő nem nagyon barátságos viszonyról. Könyvélmények ezek bizony, vagy még azok sem. — B. L. (Veszprém.) Végtelen jól estek a soraid, mert azt olvastam ki belőlük, hogy a szigorú kritikából is megérzett irántatok táplált szeretetem melege. De mondd csak: okvetlenül örök búcsút kell nekünk most már vennünk? Más témánk nem is lehet, csak a versek ? Én egészen más véleményen volnék. — B. S. (.B.-Nagybajom.) Válogatunk köztük. Akad nagyon sok sikerült benne. — D. E. (Bpest, Veress P.-né.) Ego te absolvo . . . s nagyon örülök a hazatalált „tékozló leány“nak. Nemo (H.-Nánás—Debreczen). A tékozló fiúnak is. — T. P. (Bpest, Vili. kér.) Légy szives, küldd el a fordítások eredetijét is; így nehéz volna komoly bírálatot mondani róluk. — K. Gy. (Kőszeg, reálisk. nevelőintézet.) A szóbanforgó K. Gy. nem te voltál. — B. S. (Gyula.) Az anekdoták, őszintén szólva, puffannak, pedig csattanniok kellene. Az nem vicc, hogy valakit nyolcadikos. léttére sarokba állítanak s az sem, ha valamelyik tanár úr megharagszik és gorombáskodni kezd. Ellenben a levelet osztályvizsga után örömmel várom. — M. J. (Bpest, Toldy reál.) A karrikaturák nagyon jók. Jövő számban jönnek. De nem lehetne általános diáktárgyuakat is csinálni? Ezek inkább a Magyar Cserkészbe valók. — F. S(Bpest.) Idejét múlta téma idejét múlta hangon elmesélve. Énnyi A levél. De zökkenő nincs benne s néhány mondat kinevet az egésznek a szürkeségéből. Ennek a néhány mondatnak a melegénél és fényénél valami tehetségféle csillan meg és sugárzik felénk, s ezért merünk biztatni folytatásra. Kár, hogy nem tudjuk, hányadik osztálybeli vagy. — G. J. (Mezőtúr.) Csak arra jó az ilyen vers, hogy szűk családi körben szerezzen néhány meghittebb pillanatot. Kedves, de jelentéktelen. — Sz. S. (Újpest.) Kétféle diákvicc van. Az egyik csak ott, akkor, az órán fakasztja nevetésre és csak azokat, akik benne vannak az esetben. A másik túléli a percet és mindig hat. A te eseteid nagyobbrészt az első kategóriába tartoznak. A javát azonban kiválogatjuk és felhasználjuk. — S. E. (Eger.) Nagyon könnyen verselsz, s ez a baj. A másik baj meg az — és ez a nagyobbik —, hogy szavak keltenek benned életre új szavakat, nem belső képek kényszerűnek rá, hogy szavakba öltöztesd őket. „És rá borítja rózsaszínű leplét az életünkre egy remény sugár“. Ilyet, nem láthat az ember, ellenben ottmotoszkálnak az eszében külön-külön képek szóruhái s a jámbusos muzsika összepárosítja aztán őket s akinek csak füle van, még kedvét is lelheti benne. — K. Gy. (Békés.) A tudósításügyét rendeztem, mint azóta már tapasztalhattad is, a verseket várom. A mostaniak kedvesek, de közlésre nem valók. — A pápai III. b) osztályosoknak. Rendben van. Júniusban jön az „első eresztés.“ Addig türelem! — Magánlevelet kértek és kaptak : Sz. I. (Kisújszállás),. S. y. (Sarkad), É. Ö. (Pápa). Egynéhány itt fel nem sorolt olvasónkat türelemre kérjük. Valószínűleg utánjárást igénylő ügyben fordultak hozzánk, vagy terjedelmesebblevélben kell kérdéseikre felelnünk. A válasz azonban egyik esetben sem fog végleg elmaradni. Lapzárta 1926, április 20. Minden addig megjött levélre válaszoltunk. Főszerkesztő : Ravasz Árpád. Felelős szerkesztő: Karácsony Sándor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bpest, VII. Hársfa-u. 59 b. Kiadja: Az Erő kiadóvállalat. Felelős kiadó: Deme László. Felelős vezető : Gang Károly • Nyomatott a Bethlen Gábor írod. és Nyomdai^R.-T.-nál,^Budapest, Nap-u. 13.
