Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-05-01 / 9. szám
202 AZ Eßö 1926. május hó. Bokréta és növénygyűjtemény. Antoxantum odoratum és a sok officinale, campostris és vulgáris: egyikről se tudod, melyik micsodás. Láttál te már Cladonia rangiferinát ? És viszont, mikor a kismacska hozzád dörgölődik, jutott eszedbe, hogy ő tulajdonképen nem Micurka, hanem felis domestica? És ha kirándúltok és rádmosolyog a sok tojássárga, fehér, piros, kék mezei virág, ugyan hánynak tudod nem a latin, de a magyar nevét is ? * Egy kis mézet akarsz nyalni diák szokás szerint, üvegen keresztül: odaállsz a könyvkereskedés kirakata elé és szövögeted a sok hiábavaló álmot, hogy melyik könyvet vennéd meg, ha úgy volna pénzed, mint ahogy nincs. Tapasztalod, hogy gróf Pekri Lőrincné báró Petrőczi Kata Szidónia költeményei nem kaphatók, ellenben jövő hónap elején osztályvizsga s ti csak Vas Gerebenig jutottatok az irodalomtörténetben. Néhány klasszikus díszbekötött művét nem számítva, a kirakatban látható könyvek felől legfeljebb az önképzőkör legábrándosabb frizurájú nagyságának a szabadelőadásain hallottál egyet-mást, amit aztán a felügyelő tanár úr egyetlen kézlegyintésével elintézett. * Történelemóra. A Stuartokról van szó. Annyi mindent tudsz felőlük, mintha valamelyik pesti igen tarka táblájú pletykalap épen ő rájuk terítette volna rá ezúttal a vizeslepedőt s legintimusabb családi titkaikat sem átallaná szellőztetni. Csengetnek, hazamégy, átfutod a mai újságot. Elolvasod a krokit, a tárcát, a regényfolytatást, a tegnap tarlójáról szedett anekdotákat, meg ami az Intim Pistából végleg kimaradhatott volna és végül a nagybetűs „világnézeti“ szerkesztői üzeneteket. Néha, ha ismerős név jegyezte, átfutod a vezércikket is s ezért és innen-onnan fülheggyel elkapott, gonddal gyűjtött megjegyzések alapján politikai nézeteid is vannak. Még pedig igen merevek és megmásithatatlanok, mint a részeg ember a széken: se mozdúlni, se pillantani nem mer, mert akkor az asztal alá kerül, vagy menthetetlenül elalszik. Summa summárum: a XIX. század közepe és a mai nap között valami űr tátong s úgy érzed, hogy nem sok haszna volt történelmi tanúlmányaidnak. Folytassam-e tovább ? Elmondjam, hogy a rádióról, villanyvilágításról, autóról, gőzhajóról, Erzsébetedről, egy-egy nagy gyár üzeméről, de továbbmegyek : a gyapotról a világforgalomban, a hamburgi kikötő jelentőségéről, a népek szövetségéről, egy világváros igazi képéről, a bagdadi vasútról: mindarról, ami körülvesz: ha tudsz valamit, úgy tudod, mint egy jobbfejű négypolgárit végzett iparos és semmivel se különben, mint a Tolnai Világlapja. Mi mutatja hát, hogy nemsokára érettségizel? * Most, hogy újra átfutottam ezt a listát és eszembejutott rezignált, fáradt, petyhüdt arckifejezésed, amellyel a holnapi ismétlést próbálod besajtolni másra áhítozó meggyötört agyadba, végtelen részvét ébredt a szívemben irántad. Érzem, hogyha holnap valami baj történik feleléskor, nem egészen te tehetsz róla- (Hangsúlyozom, hogy nem azokról van szó, akik ebben a pillanatban korzóznak vagy verset imák sőt még nem is azokról, akik alsóbb osztályok korrepetálásával kénytelenek foglalkozni. Rólad van szó, aki a könyved mellett ülsz, de gyötrelmesnek találod ezt a munkát). Szinte bennem is fájnak az idegek, ahogy szeretnéd és nem bírod összeegyeztetni a kettőt: a harmatos friss mezei bokrétát az asztalodon, a vázában és a száraz szikkadt, szinehagyott növénygyűjteményt a könyvesállváArcunk verejtéke. Réti Rády J. rajza.