Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-04-01 / 8. szám
198 AZ ERŐ ben, hogy kiragyogsz vele a többiek közül? Harmadszor már csak ilyesmit kérdez: Hát csakugyan te is azok közé sorozható vagy, akik számára én nem vagyok közömbös? — Jézus megszűrt egy nagy hólyagot s az Péter szemeláttára zsugorodott össze mind szerényebbé, — és Péter „megszomorodik“, mert hiszen ez a hólyag, nem tagadhatta, az ő önmagáról alkotott véleménye volt, — Ez is kitűnő kúra husvét és pünkösd között. Hátha azért olyan tűrhetetlen a szélcsendes idő Péter számára — az örök Péter számára, — mert ö magához méltatlannak tartja azokat? Ő elgondolta: milyen rettenthetetlen bajnoka ő az igazságnak és most sehogy sem tetszik neki, hogy nem zúg az események fergetege úgy, hogy érvényesülhetne benne az ő hősies odaadása. Hát el az illúziókkal! Péter, te egyáltalán niem vagy az a csodalény, akinek tetszelegsz magad előtt. Te fogadkoztál, — igen, ahhoz értesz, — hogy ha mindenki más így meg úgy, te azért nem, a világért sem! Es azt hitted, foglalkozásod már befejezett őstett. Hát csak ébredjünk fel. Emlékezzünk csak a valóságra. „Háromszor .. .“ Ugy-c, úgy volt ? De azért ne seomorkodjál, — mert nézd: jól tudom, hogy azért szeretsz engem, nem olyan égig lobogó lánggal, bizony nem, de mégis, tudom, őszintén. Ez most nekem eűég. Reád bízom: legeltesd az én juha imát. Fogsz te még nekem solgálatot tenni. Mindennek eljön az ideje. Ne türelmetlenkedjél. Az exaltáltsággal nem megyünk semmire. Inkább zuhanj le egy kis megszomorodássál, de aztán maradj meg a józanság kemény földjén... Május 2. „Bizony, bizony mondom■ néked, amikor ifjabb valói, felövezed magadat és odamégy vala, . ahová akaród . .(Ján. 21:18. Lásd az összefüggésben: 18 23.) — Türelmetlenül! várták a tanítványok, hogy a szélcsendet váltsák már fel a vitorlákba belekapaszkodó szelek és induljon már a gálya nagy események felé? Nos, ebben a husvét és pünkösd közötti találkozásban Jézus föllebbenti kissé a jövő fátyolét: a szelek viharokat is fognak hozni. És Péterre le fog csapni a mártirsörs villáma is. Némelyikükre talán hosszú élet vár, — de másakra bilincs, fogság, halál. Készen vannak reá? Valamikor már hallották Tőle: aki nem hajlandó fölvenni a keresztet, jobb, ha nem is csatlakozik Hozzá. Most, a* csendes eseménytelen ség napjaiban, jó fölújítani a kérdést: tisztában vannak-e az útjuk irányával? Az ifjúság gondtalan szabadságának, hátat kell fordítanunk. Valamikor odamehettek, ahová akartak. Nem így lesz ezentúl! -—.Ez rettentően komor beszédnek látszik. Meglep? Hát mit vártál? Nem tudtad, hogy Krisztus-követőnek lenni a#nyi, mint a roham előestéjén a lövészárokban lenni ? Ott nem tréfán jár az emberek esze, hanem készülnek . . . Holnap már nem lesznek mind együtt. . . Krisztus győzni akar ebben a világban általam és általad. Győzelem nincs küzdelem nélkül és küzdelem nincs megáldoztatás nélkül. Gyönyörű dolog az egyéni szabadság, s a te ifjúságod ennek a szabadságnak az aranykora: „Odamégy, ahová akarod ..Annyi út van nyitva előtted . .. Mindent kipróbálhatsz, megkóstolhatsz, szabadon válogathatsz ... jó volna, ugy-e, megtartani ezt a megkötetlen szabadságot? Oda kell adnod! — mondja néked is Jézus. Mellesleg: így is, úgy is oda kell adnod: az évek múlása el fogja rabolni tőled és most még korlátlanul nyitott látóhatásod ijesztően összébb és összébb fog szűkülni, amint haladsz előbbre a korban. A különbség csak az, hogy Jézus-alkalmat ad rá, hogy önként, jókedvvel mutasd be áldozatul Őneki azl, amihez mások görcsösen ragaszkodnak és úgy csikarja J926. április hó. ki kezükből a végzetük. Magadtól: szívből mondhatod Néki: Uram, én mehetnék sokfelé, de választok egy utat, — minden más ösvényt elzárok, minden hidat elégetek, — Te vagy az én útam. Akármi történjék, Hozzád kötöm magamat önkéntes, de annál hűségesebb rabszolgaságra. Tudom: ez az értelme az ifjúságomnak. Az én nagy szabadságomnak ez az egyetlen felhasználása, amiért sohasem fogom visszasírni a fiatalságomat. Ha még olyan nagy ára lenne is valamikor az embereik vélekedése szerint: mégis én csak nyertes leszek ebben. — Ugye, hogy nem jöhetett el addig a pünkösd nagyszerű napja Péter számára, amíg ez nem tisztázódott benne? Isten nem Hivatja meg addig a nagy7 események trombitáját, amíg nem lát egészen elszánt, feltétlenül odaadott harcosokat.. . A bélyeg története. Múlt számunkban olvastuk, hogy Rowland Hill nagy reformja valóra vált. Még csak a portó előrefizetésének kérdése állott fenn. Bélyeg még nem volt! Ezen segített James Chalmers, a skóciai Arbroath-ban, 1782-ben született könyvkereskedő és nyomdász, aki már 1837 nov.ben egy bélyeghez hasonló tervezetet készített s nyomdájában sokszorosított is. Az ő eszméje volt, hogy ilyen bélyegek árusíttassanak a postán, s aki levelet akar küldeni, ráragasztja a bélyeget levelére s bedobja a legközelebbi levélszekrénybe. (Mily egyszerű dolog ez nekünk, s mily nagy újítás volt ez 90 év előtt.) Rowland Hill penny-portó rendszerével együtt Chalmers bélyegtervezetét a Kereskedők Egyesülete elé terjesztették 1838- ban, mindkét ideát nagy tetszéssel fogadták, úgy, hogy Rowland Hill is rögtön átvette tervezetébe a bélyegeket. 1839-ben az angol kincstár pályázatot hirdetett angol levélbélyeg-tervezetre. E pályázaton az első díjat nyert bélyegtervezetet fogadták el kivitelre. Sajnos, tervezőjét nem ismerjük, pedig a tervezet nagyon szép, Viktória királynőt ábrázolja művészi keretben. Evekig — sőt ma is — egyik-másik angol gyarúiat hasonló bélyeget ad ki. Az eredeti bélyeg színe fekete volt s 1840 május 6-án adták ki forgalomba. Dacára, hogy csak egy évig volt forgalomban, nem is ritkaság (katalógus értéke használatlanul 700 ezer, használt állapotban 70 ezer korona). 1841-ben, mivel a lebélyegzés a bélyeg színétől nem igen ütött el, vörösbarna színben került forgalomba. Érdekes, hogy James Chalmers halála után (1858.) nemsokára egy osztrák, Koschier bécsi könyvelő lépett fel, s el akarta vitatni Chalmerstől a levélre ragasztható bélyeg találmányát. A szász pénzügyminisztérium tényleg talált is irattárában egy Koschiernak 1836-ban a szász BELYEGGYÜJTÉS. wlmThji iww|
