Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-03-01 / 7. szám
1926. március hó. AZ ERŐ 173 j TITKON AJTÓMAT BEHAJTVA... j Egy hónap múlva itt a husvét. Husvétkor is éppen annyi vakáció van, mint karácsonykor. De tudom, hogy a húsvéti vakációban már nehezebb az ajtódat titkon behajtani, mint karácsony táján. Most ugyan korán tesz husvét, de azért a tavasz akkor már mégis csak ébredni fog és kifelé fog csalogatni a szobából. A „tél örömei“, ha voltak is, már elmúltak, mire azt olvasod — csak nyirkos levegője, miazmás köde, utálatos sara van itt még. Ugy-e, nem jó volna mindörökre megrekedni egy ilyen tél-tavaszközi állapotban — sem a világnak, sem neked? Ugy-e várod már a t avaszt ? Neked azt szokták mondani, most vagy az élet tavaszán. Ne hidd. Előbb a télen kell átmenned, hogy megérhesd igazi tavaszodat. Gyere, nézzük meg együtt (lehet ezt künn a szabadban is, sőt néha ott lehet igazán jól!), hogyan vállalta fi a telet a tavaszért, — a te tavaszodért! * Március 7. ,,Felnőtt, mint egy vesszöszál Ö előtte és mint gyökér a száraz földből(Ésaiás 53:2a. Olvasd el az egész fejezetet). —- A rügyek még alig bontakoznak a fákon, de nem kell hozzá sok képzelőerő, hogy a helyükön már lombot, virágot, gyümölcsöt láss. Hiszen már láttad elégszer, hogy így volt, s tanultad is, hogy így kell lennie. De most képzelj el egy olyan embert, aki még soha életében nem látott tavaszi rügyfakadást s még hallani sem hallott, tanulni sem tanult róla soha. Milyen különös volna, ha egyszer mégis megálmodná! Vájjon el lehetne-é hinni, hogy csak úgy „magától“ álmodta meg? Nem sokkal valószínűbb volna-ő az a föltevés, hogy valami titkos, meleg üzenetet kapott a lelke — kívülről, a tavasznak előtte ismeretlen világából? Ilyen ember volt ez a próféta. Ő egy nagy lelki Télben megálmodta a lelki Tavaszt, mert az a Tavasz valahogyan előre üzent neki. Miikor, a népével együtt, magával jótehetetlenül roskadozott a Régi Emberélet terhe és átka alatt, — hitének szeme egyszer csak meglátta az Üj Emberélet felsavjadzását, amelyet testi szeme nem látott még soha. Te melyik emberélet útján indultál el? A télnek mégy, vagy a tavasznak? Oh, ne csukódjék be a lelked, amikor a Tavasz — egy durva fakeresztről — érted üzen! Március 14. „Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ö szolgáljon, és adja az ö életét váltságúl sokakért.'“ (Máté 20:28. Olvasd el ezt a történetet a 17. verstől egész idáig). — Az édesanyád szívében úgy élsz, vagy éltél ott, mint első. Szíve legmélyén, titkos álmaiban minden édesanya meg volt, vagy meg van győződve arról, hogy az ö fiának — az okosnak, a szépnek, a jónak, — nem lehet, nem szabad az életben második helyre kerülnie. Mennyi nagy ember növekedésének titokzatos, de szédületes hatalmú tényezői között ott volt, kimutathatólag ez az anyai gál most is, legtöbbe, az élete váltság-ául adásával, éppen a te édesanyádnak? — Nézd, itt van az elsőség útja. Nem a mámoros kehely, hanem a keserű pohár útja. Nem a bársonyszék, hanem a kereszt útja. Ezen az úton azért lehetsz első, mert Őt követheted. Az igazi elsőség ugyanis nem attól függ, ki elolt mégy, hanem attól, kit követsz. Mert lásd, a Mester és a Vezér, aki legelöl ment, követte legengedelmesebbcn a láthatatlan atyai Akaratot — s Ö szolgált, szolgál most is, legtöbbet, az élete váltágul adáával. Próbálj első lenni az osztályban — így! Március 21. „Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." (János 12:25) Mi lenne a világból, hogy ha egyszer a búzaszem elkezdene — sztrájkolni! Ha myriádjai egyszerre egyenként föltennék magúikban, a vak természeti erők lebírliatatlan dacával: mi nem akarunk és nem fogunk meghalni! Nem temetkezünk bele a sötét, lucskos barázdasírba, a férgek közé. Nem ősziünk föl a rothadás kínjai közt. Mi élni akarunk fönn a napfényen és élvezni akarjuk az életet! — A világ belepusztulna ebbe a dacba, — de belepusztulna a búzaszem is. Nincs biztosabb, nincs szomorúbb, nincs reménytelenebb pusztulás, mint azé a magé, amelyik nem teremhetett, amelyikbe belefojtódott és belezápult az élete egyetlen értelme, java,"célja: a termés. Nem borzadsz meg, ha elgondolod, hogy emberi élet is lehet ilyen ? Sőt, hogy az emberi életek nagy többsége ilyen? Nem vállalja a termést, mert az csak eltemetkczésen és halálon át jöhet létre. Meddő akar maradni, mert neki így kellemes. Pedig csak egy igazi halál van testi és lelki értelemben: az, amelyet magunk önzésből, saját könnyebbségünkre akarunk. Ilyen halál — mint lelki értelemben, — az önmagunk felidézte meddőség is. Nézd a mennyei Búzaszemet, hogy készül a halálba — érted! Nézd és állítsd meg hálásán, csöndesen a magadénak az Ő termő életét. Március 28. (Virágvasárnap.) „A főpapok és írástudók pedig, látván ... a gyermekeket, akik kiáltottak nála a templomban, és ezt mondták rnla: Hozsánna a Dávid fiúnak: haragra gerjedének és mondanák neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget? (Máté 21:15—lö). — Az ifjúság mindig forradalmár. Nem volna jő, ha nem így volna. Iln az ifjúság a régi rend, a megcsontosodott, elvek és nézetek, a copfos maradiság zászlóvivője lenne valaha, ez azt jelentené, hogy meghalt az élet és a jövő lemondott önmagáról. Csak az a kérdés, miben látja az ifjúság azt az újat, amelyért forradalmi lánggal lobog és miben látja azt a régit, amellyel radikálisan fölszámolni kész. Azok a jeruzsátemi gyermekek ezt a régit a vallásosság lélektelen formáiban, az önző és politizáló egyháziasságban, a földön csúszó, megvénhedt lelkű emberéletben, azt az újat Jézusban láttáik Vagy, lia nem is látták még egészen öntudatosan, de megérezték a formákba még bele nem préselt, képmutatáshoz még hozzá nem szokott friss gyermekiélek teljes, ujjongó bizonyosságával. Szeretném, ha erre gondolnál, vagy gondoltál volna, mikor ma a templomban énekeled vagy énekel-
