Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1926-02-01 / 6. szám

4

1926. február hó. AZ ERŐ > 151

fő a cél! Látod, ez a hétköznapok legnagyobb nehézsége ... A legeslegnagyobb, hogy itt a viz! Néha játéknak hívjuk, néha élvezetnek, néha vakációnak azt, hogy nekidülhetsz. Az a kérdés, nekidülsz-e ilyenkor? Aki a célt ilyenkor is maga előtt latja, az csak úgy menésközben, kézzel merít belőle. És ilyen csak 300 van 32.000 közül! Köztük vagy-e? Akkor tied Midián, akárminek hívják ezt a Midiánt. Gondoltál-e már rá, hogy ez a történet azért van benne a Bibliában, mert olyan megdönthetetlen törvényszerűség' van benne, amely mindig csak egyformán — így — ismétlődhetik kicsi és nagy dologban egyaránt ? Lehet-e az idén és éppen a te esetedben másképen? Ugy-e. hogy nem?

II.

Február 14. Máté 17., 21.

Ez ilyen ördögnek neme pedig ki nem űzethetik, hanem könyörgés és böjtölés által.

Azt már múlt vasárnap láthattuk, hogy a 300 ember azért maradt meg, mert tudta félvállról venni azt, hogy nekihasalhat a víznek és vedelheti, míg csak belefér. Ezt. egyszer megtenni tudni, annyi, mint ottmaradni a 300 közt. De aztán, később? Mi a céltudatosság technikája? Érted, hogy csak könyörgés és böjtölés. Értesz hozzá? Látod, mindjárt, hogy kettős feladat, olyan, mint mindené a világon, ha közbül esik. Tudod, mi a könyörgés? Tudod, hogy belekapcsolódás az isteni közösségbe? Ez-e a könyörgés a te számodra ? Szavakat mondasz, vagy felajánlod magadat. Istennek? Még egyszer komolyan megkérdezlek: nem magadat csaltad, mikor erre az .előbbi kérdésre igennel feleltél? Igazán megérezted imádság közben, hogy csak annak az életnek van értelme, amely az anyag és szellem feszültségét nem úgy szünteti meg, hogy az anyagnak enged? És megérezted azt is, hogy mikor magad voltál magad szemében a legfontosabb, még akkor is az anyag javára döntöttél. ha különben mindig csak olvasol és tanulsz, szóval látszólag szellemi életet élsz? És megérezted azt is, hogy ha más érdekében dolgozol, de a magad jobhvoltáért (legyen az akár csak a magad elismerése egyszerű megnyugvás formájában), már nem az Isten dicsősége volt a fontos számodra, hanem a magadé. Most még egyszer kérdezem: tudsz-e ördögűző erővel könyörögni?

Ha nem böjtölsz, akkor bizony nem tudsz, akárhogy is erősíted. Nem veszed észre, hogy csak annak az imádsága diadalmas, aki olyan erővel kapcsolódott bele imádságával az Istenségbe, hogy a teste már nem lehet akadály. Azt gondolod, hogy ez lehet tréning nélkül? Azt gondolod, Pál apostol nem annak köszönhette a damaszkuszi út hirtelen átmenetnélküliségét, mert megelőzőleg egy szerinte szent cél felé haladtában testét minduntalan megtagadta? Nem gondolod, hogy ott csak Isten kegyelme jött éppen olyan kiszámíthatatlanul, ahogy kinek-kinek ígérve van. de egy régóta böjtölő életét választva kegyelme transzparenséül?... Tudsz-e böjtölni? Mit értesz ez alatt., hogy böjt? ALit gondolsz, igaz-e aZ p. o., hogy a kálvinisták nem böjtölnek? Es szabad-e azt mondanod: én nem böjtölök minden pénteken? Lehet-e más az életünk, mint folytonos böjt, vagy - leaglább is törekvés arra, hogy mennél teljesebb böjt lehessen egykor és egyre teljesebb böjt lehessen, már a következő negyedórában is'?

Közben még mindig kérdezem: mi a böjt te szerinted ? Magad megtagadása? Lemondás? Áldozat? Másoknak adott ajándék? Testi vágyak elcsitítása ? Egyéniséged alárendelése magasabb egységnek ? Egyszerű éhezés? Micsoda hát?

És hogy kell böjtölni? Meghatározott napokon? Bizonyos időre? Es ha valamikor nem úgy is, nem jobb volna kezdetben mégis így? Mit csináljak, ha a folytonos lemondás a végén az ellenkező túlzás katasztrófáját ígérgeti? Mit csináljak, ha a böjt nem tesz boldoggá, sőt lehangoltságot szül bennem? Megoldás az, ha érzem, hogy energiáim egyik fele, mint börtönét őrzi a másik felét, a sok-sok rabul leigázott, kitörni vágyó energiát? Mit csináljak?

III.

Február 21. Lukács 4.. 3.

Ha Istennek fia vagy, mondjad e kőnek, hogy változzék kenyérré.

Nézd meg, hogy böjtölt Krisztus! Vedd észre, hogy őt is — még őt is! — a gyomrán keresztül akarta megejteni a kísértő: a saját testisége. Gondoltál már arra, hogy addig hiába minden, amíg ezzel nem végeztél ? Akarod-e, hogy a kövek kenyérré változzanak? Tisztában vagy vele, hogy ez mit jelent? Leszámoltál-e már a gyomroddal? Az-e a fő neked vagy nem az, hogy az életed jó meleg, jó puha, jó illatos, jóízű, kellemes zengésű, fényes, világos, tarka legyen? Nem vagy-e túlságosan kényelmes? Nem vagy-e fölöttébb önző? Nem az vezet-e legtöbb lépésedben, hogy neked legyen ? Miért gyűjtesz, akár pénzt, akár mondjuk bélyeget? Miért tanulsz? Vájjon itt is nem azért-e, hogy neked legyen?. Próbáltál-e már valaha a falánkság, Ínyencség, pákosztosság, lustaság, kényelem és élvezetvágy ördögével komolyan leszámolni? Es jutott-e eszedbe, hogy itt kell kezdeni, nem feljebb? Tudod-e, hogy diákéleted minden nyavalyájának itt a gyökere? Érted te ezt? Kerested már valaha az összefüggést a bajok és a gyökér között? Még távolabb kezdem: vonultál már pusztába böjtölni a bajok elől? Mondd, nem jó volna most, az idén, karácsony és husvét között még' ezt az egyet megpróbálni? Vájjon, ha ezt a hetet ennek a kérdésnek szentelnéd, igazán lehetetlen volna a végén szemébe vágni ezeknek a kísérteteknek, hogy nemcsak kenyérrel él az ember?

IV.

Február 28. Lukács 4.

Neked adom mindezt a hatalmat ... ha te imádati dasz engem.

De érdemes? Érdemes a kisértőt elkergetni a kenyerekkel? Hátha visszajön? Hátha azt moridja: no, látom, ember vagy a talpadon, nem adod olcsón magadat, akkor mi lesz? Nagy szeretnél lenni: férfi, akinek minden szabad, hatalmas úr, aki parancsol, akié a világ? Nem síig- minduntalan ilyeneket a füledbe? Nem mondja, hogy légy okos, tudós, művelt, praktikus ember, az többet ér, mintha mindig imádkoznál, mint valami öregasszony? Nem mondja, hogy feltaláló leszel vagy hires író, vagy hatalmas politikus, csak ismerd el, hogy ez a fajta világnézet á modern? Vagy nem ígéri legalább, hogy a leányok körül több szerencséd lesz, ha ő öltöztet, az ő könnyed elegánciájával lejtesz végig a korzón s az ő ötleteit sugdosod diadalmas mosolygással ajkaid körül? És nem ígér hegyet-halmot, mondd, éjszakánként, mikor arra csábít, hogy minden vágyadat siess kielégíteni rögtön?