Az Erő, 1925-1926 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1926-02-01 / 6. szám
134 AZ ERŐ 1926. február hó. senkit be nem eresztünk, amíg kellően biztosított szerződések a nemzetek jogát vissza nem adják.“ Anglia fontolóra vette ezt a merész kijelentést, de Franciaország, a maga gyógyíthatatlan hiúságában hallani sem akart semmiféle tárgyalásról. Egymásután nyilatkoztak erről a vezető francia politikusok és ime, a következő napon valóságos csoda történt: Páris városa és a körülötte fekvő helységek lakói másnap reggel' nem keltok föl, Vagy három millió ember alujlf, édesen aludt és nem ébredt föl délre se, estére sem, másnapra sem. Akkor már az egész világ sajtója hozta, hogy a hungarit-telep megmutatta Páriának, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésére és két napi alvás után felébreszti Párist. De ha ez a jóindulatú figyelmeztetés nem használ, erősebb eszközök is vannak és amint elaltatták Páris és ............................. környékének három millió lakosát, épp úgy meg is ölhetik, ha nyílt harcra kerül a dolog. Egyébként ők semmi mást nem akarnak, mint békét, egyenlő jogok mellett. Anglia vette a kezébe a békítést ős az előzetes tárgyalásoknál a hungarit-müvekben való részesedést kérte. Ezt a hansági telepen nem ellenezték, mert Angolországgal társulva, nyugodtan nézhettek a jövő elé. Április elejére meg is kötötték a nemzetközi szerződéseket, melyekben Anglia Magyarországot társországának ismeri el és ezentúl minden nemzetközi ügyben közösen jár el vele. Alig írták alá ezeket a megállapodásokat, mikor egyszerre kezdtek mindenfelé kigyulladni a magyar erdők. A fekete füst belekeveredett a ködbe és olyan sötétséget támasztott, hogy az emberek napokig csak lámpavilág mellett élhettek. De aztán a hónap közepe felé tisztulni kezdett a levegő, az erdők nagy része ekkor már hamuban hevert Äs amint naponkint ragyogni kezdett az égről a nap, kibújtak a hó alól a félénk fűszálak, megjelent a hóvirág, majd nyomában nemsokára az ibolya. Mindenki a szabadba sietett, hogy minél többet lásson az új életből, a ragyogó tiszta égboltozatból. Június elejére Közép-Európában nem volt hó, csak a magas svájci hegyeken. Most már megindult a vissza vándorlás és a magyar vállalat által megszerzett vonalak, üzemek bizony ki lettek volna téve a támadásnak, ha nem lettek volna meg az elörekészített szerződések és ezeknek védelmére nem állott volna ottan Anglia. A letiport és megszaggatott magyarság régi teljes erejében emelkedett föl és még több lett, mint azelőtt. A magyar szellem ereje emelte ilyen magasra, mert a munkás magyar lélek megszerez minden diadalt. A hansági telep lakói belesodródtak ebbe a nagy, világot átfogó munkába. A mérnök a közép-európai középpont vezetését vette át, a geológus nagy tudományos utazásra indult, Dani Indiába ment egyelőre. Csak Zóra vonult vissza ura mellé a csöndbe, nyugalomba. A magyar erdők háborúját diadallal fejezte be most már pihenni akart. —- Vége. — d>l!!->Ulll>i,n!'niinrtU!lih.,ilUi.oitmr.ni!Hjn.iil ts > |»»»I Ól »§»§#•#»# A bivaly. Vad, ősmagyar, bús mesebéli állat, Busa, fekete, félelmetes, furcsa. Valami rég kihalt, nemes tuloknak Késői, satnya korcsa. Őshonában szabadján csörtetett, Most már nyaka ember-járomba tört. Egykor szabad, tágas hazája volt, Most rabszolgatartója lett a föld. A szőre még a régi, fekete, Miként az igavonók élete. Rakott szekérrel áll türelmesen A vásáros-korcsmák előtt, Hulladék-szénáját kérödzi békén S álmodni sem tud mást, csak legelőt. Ha bántják: akkor a hajdani, bátor, faj annak, aki szarva közé vágott! Tüzet zihál, mint rég, táltos-korában, Es felöklelné az egész világot. Aztán — kifújja csendesen magát, S kemény nyaka új járomba törik, S görnyedt gerinccel bandukol tovább Más robotján örökkön-örökig. Csak ballag-bandukol a bús bivaly, Ós, nemes, magyar állat satnya korcsa. Csak ostorozza hajcsárja : a sorsa ... Busa, fekete, félelmetes, furcsa . .. Szilágyi Dezső.
